Úgy néz ki, hogy mindegyik lelkipásztornak, politikusnak és ifjúsági munkásnak van véleménye arról, hogy mennyire van a média fogyasztói hatása alatt a mai fiatalság. Most azonban pontos adattal is szolgálhatunk, ami sokkal megbízhatóbb a véleményeknél.
„Az M generáció: Média a 8-18 éves fiatalok életében” a címe annak a Kaiser Family Foundation által végzett legutóbbi kutatásnak, ami a fiatalokat és azok média fogyasztását vizsgálta meg. A kutatás, ami több mint 2000 fiatallal végzett interjún alapul, rengeteg táblázatot és grafikont tartalmaz, valamint érdekes felfedezéseket és gyakorlati tanácsokat azzal kapcsolatosan, hogy mit tehetnek a szülők és mindazok, akiket érdekel a fiatalok jövője, hogy a fiatalokat a média ingoványai között irányítani tudják.
„A média központi szerepet játszik a mai gyerekek és kamaszok életében”, állítja a kutatás. Ez természetesen senkit sem fog meglepni, aki gyerekekkel dolgozik. Ami azonban meglepte a kutatókat, az a média fogyasztás rohamos növekedése volt az előző, 1999-ben végzett kutatáshoz képest.
Akkoriban, a kutatók megvizsgálták a különböző média lehetőségeket, amik elérhetőek voltak a gyermekek számára egy háztartásban és úgy határozták meg ezeket a háztartásokat, mint „médiában gazdag”. Öt évvel később ezekre jobban illett a „médiával telített” kifejezés.
„Nehéz elképzelni, hogy mikor (vagy hogyan) kerülhetnék el a mai fiatalok a médiát és annak üzeneteit, még akkor is, ha szűkíteni szeretnék megkötöttségüket”, írták a riport szerzői, akik között ott van a Stanford University részéről Donald F. Roberts, aki másodmagával írt egy gyerekekről és a rockról szóló nemrég megjelent könyvet „Nem csupán Rock And Roll” (It’s Not Only Rock and Roll) címmel.
Nekem kell az én MTV-m… és internetem… és minden más.
A 8 és 19 év közötti gyerekek több mint 6 órát töltenek naponta médiafogyasztással, és a többfeladatos megoldásnak köszönhetően (lásd: „multitasking”, szörfölni a neten zenehallgatás közben), 8 és fél órának megfelelő információt kapnak 6 órába sűrítve.
Amíg a gyerekek többsége nem tanul meg alvás nélkül élni, úgy néz ki, hogy a legtöbb nem fog több mint 6 órát naponta médiafogyasztással tölteni. „Közeledünk (vagy már elértük) a média használat csúcsához” mondják a riport írói. A többfeladatos megoldás növekedésével azonban, a több és több fajta média befogadásával, a 6 órás ablak várhatóan növekedni fog.
A gyerekek nem csak médiafogyasztással töltik az idejüket, de ez egy jelentős részét lefoglalja a napi életüknek. Itt van egy áttekintés arról, hogy mennyi időt töltenek a nap legfontosabb aktivitásaival:
Tévénézés = 3:04
Szülőkkel való együttlét = 2:17
Barátokkal való együttlét = 2:16
Zenehallgatás = 1:44
Torna, sport, stb. = 1:25
Filmek, videók = 1:11
Számítógép használata = 1:02
Hobbyk, klubok, stb. = 1:00
A média erős szintű befolyását és különleges egyformaságot észlelhetünk a fogyasztói sémákban, különböző gyerekeknél. Az igazán említésre méltó különbség, hogy a fiúk jobban kedvelik a videó játékokat, mint a lányok, valamint az afro-amerikaiak jobban szeretik a tévét, mint más csoportok.
Változtatást hozva
Szülők, ifjúsági munkások és mások, akik aggódnak a gyerekek média fogyasztása miatt, érdekeltek leszek abban, hogy tudják: három kulcsfontosságú tényező befolyásolja azt az időmennyiséget, amit a gyerekek a médiával töltenek el. Ezek a tényezők három fontos eseményhez kapcsolódnak: a technológia elérhetőségéhez, a háztartás média környezetéhez, valamint a háztartás szabályaihoz a média használatáról.
Ami a technológiát illeti: azok a gyerekek, akiknek saját tévéjük van, videó játék felszerelés vagy számítógép a van szobájukban, általában két órával többet töltenek el médiafogyasztással, mint azok, akiknek szobája kevésbé felszerelt. Adalékul, azok a gyerekek, akiknek saját tévéjük van, kevesebb időt fordítanak kikapcsolódó olvasásra, mint azok, akinek nincs. A riport arra a következtetésre jutott, hogy a 8 és 18 év közötti gyerekek több mint 2/3-ának van saját TV-je.
Ami a háztartás környezetét illeti: a szülőknek fontos szerep jut abban, hogy irányítsák gyerekük viszonyulását a médiához. Például, a riport beszél „magasan tévéorientált házakról”. A riportban az áll, hogy a megkérdezett gyerekek fele olyan házban lakik, ahol a tévé általában be van kapcsolva, és 60% olyan házban, ahol ebéd közben is megy. Nem meglepő, hogy az ilyen „magasan tévéorientált házakból” kerülnek ki olyan gyerekek, akik sokkal telítettebbek a médiával, mint azok, akiknél egyensúlyt tartanak más programokkal is.
Ami pedig a házi szabályokat illeti, jelentős különbség van azok között, akiknél mindent szabad, és azok között, akiknél szabályok határozzák meg a fogyasztást.
Kevesebb, mint a megkérdezett gyerekek fele él mindenféle szabály nélkül a média használatot illetően. Azok a gyerekek azonban, akiknek a szülei törekednek egy bizonyos fajta szabályozásra, maguktól is kevesebbet fogyasztanak, mint a szabályoktól mentes gyerekek.
A médiahasználatra vonatkozó szabályok nagyon sokfajták. Van, aki az időt határozza meg, van, aki a tartalmat, akárcsak azok a szabályok, amiket zenénél, filmeknél és videó játékoknál gyakran használnak. Függetlenül attól, hogy milyen szabály van érvényben, a szabályokkal élt gyerekek sokkal gyorsabban megértik, hogy az élethez nem csak szórakozás és netezés tartozik.
Kiértékelni a hatást
Az „M generáció” íróinak a célja messze állt a kutatásuk morális hatásának a kiértékelésétől. Ennek ellenére két fontos összefüggést mutattak fel: azok a gyerekek, akiknek a legnagyobb a médiafogyasztási szintjük, azoknak van a legrosszabb jegyük és a legalacsonyabb szintű személyes kapcsolatuk.
Nem szabad azonban elsietnünk a következtetést, miszerint a magas médiafogyasztás alacsony jegyekkel jár, vagy a megelégedés hiányával. Ahelyett, hogy a magas média fogyasztást okolnánk a problémáért, arra is gondolhatunk, hogy azok a gyerekek, akik gyengén teljesítenek az iskolában vagy nehezen kezelik az életüket, több időt szeretnének tölteni a médiával, hogy elfelejtsék saját gondjaikat.
Van egy író azonban, aki elhiszi azt, hogy bizonyos fajta médiafogyasztás valójában, éppen hogy segíti az embereket a gondolkodásban. Steven Johnson, akinek semmi köze a Kaiser Family Foundation riportjához, annak az új könyvnek a szerzője, aminek a címe: Minden rossz jó neked: Hogyan tesz bennünket a mai népszerű kultúra okosabbá (Everything Bad is Good For You: How Today’s Popular Culture Is Actually Making Us Smarter).
Johnson hipotézisében, ami ellent mond a hagyományos nézeteknek, a mellett érvel, hogy elismert tévéadások, mint például 24 és a The Sopranos, valójában élénkítik az agy használatát. Ezt úgy érik el, magyarázza Johnson, hogy rákényszerítik a nézőket arra, hogy nagy létszámú szereplőket gondosan kövessenek, emellett történeti szálakat keresztez és morálisan komplex helyzeteket.
Az ehhez hasonló adások „kognitív edzést” szolgáltatnak, mondja Johnson, aki a 24 című sorozat egyik részét elemezve, 21 különböző karaktert és 9 elsődleges elbeszélési szálat számolt össze.
Míg nagyon sok olyan tévéadó létezik, ami leépíti a nézőit, Johnson határozottan érvel a mellett, hogy az 1981-ben játszódó Hill Street Blues néhány sorozata, valójában éppen, hogy intellektuális ébresztő azon nézők számára, akik odaadóan követik azokat.
A sors iróniája, hogy a Johnson által felsorolt intellektuális igényt ébresztő sorozatok, ugyanazok a sorozatok, amiket a konzervatív keresztyének elutasítanak, részben azért, mert nem nyújtanak fekete fehér életmegoldásokat.
Johnson szerint azok a legjobb sorozatok, amik kihívás elé állítják a nézőt, hogy gondolkozzon el saját értékein. „Amit a média a morális tisztánlátásban elveszített, visszaszerezte a realizmusban”, írta a The New York Times Magazine áprilisi számában. „A világ nem szépen csomagolt közszolgálati hirdetésekben érkezik, és mi pedig jobban elboldogulunk az olyan szórakoztatással, mint a The Sopranos, ami saját elesett voltunkat vetíti elénk, annak etikai kettősségében.”
Itt következik az olvasó használható összefoglalója. A kutatók kimutatták, hogy a gyerekeknél nagyobb a médiafogyasztás, mint eddig, a szociális megfigyelők azonban nem értenek egyet abban, hogy ez most jó vagy sem. Talán egy következő kutatás meg fogja tudni válaszolni ezeket a hosszadalmas kérdéseket.
Valószínű, hogy nem.
(Az „M generáció” kutatásról több információt a Gyermekgyógyászat Kórház áprilisi archívumában, vagy a Kaiser Family Foundation honlapján találhatsz, ahol a kutatás pdf. formátumban is elérhető: www.kff.org/entmedia).
Steve Rabey Coloradoban élő író és kulturális kritikus. Az egyik legújabban megjelent könyvének a címe, amit közösen John Michael Talbottal írtak: A misztikusok útja: ókori bölcsességgel megtapasztalni ma Istent (The Way of the Mystics: Ancient Wisdom for Experiencing God Today).
Eredeti cikk: Gen M’ Defined by Media
Vélemény, hozzászólás?