A steril ifjúsági terem mítosza
Biztos rengeteg problémád és mindenféle zavaró körülmény van az életedben odakint, de amikor itt vagy, akkor ez egy másik világ.
Hányan mondtunk – vagy csak éreztetjük, anélkül, hogy kimondtuk volna – valami ilyesmit a diákok felé az ifjúsági misszióról? Néha az ifjúsági munkásoknak az a hamis elképzelése van, hogy létre tudnak hozni egy olyan környezetet az ifjúsági szolgálatban, ahol egyáltalán nem számítanak azok a dolgok, amik „odakint” történnek, és helyette a teremben „minden Jézusról szól”.
A valóságban természetesen pont azok a „dolgok” számítanak igazán a fiataloknak, amik odakinn vannak. mert nekik az az elsődleges valóság. Ezért fel kell tennünk a kérdést: annak a Jézusnak, akiről tanítunk, és akinek a követésére bátorítjuk őket, van mondanivalója az egész életükkel kapcsolatban, a nap 24 órájára, a hét minden napjára? Vagy csak arra 90 percre, amit az ifin töltenek? És vajon mihez kezdene Jézus azokkal a fiatalokkal, akik utálnak – vagy félnek – hazamenni ifjúsági óra után?
Az ifjúsági munkások nem tudják rendbe hozni a fiatalok életétnek minden problémáját – sajnos ez van! A legkritikusabb talán a sokféle probléma közül az, amikor a szülőknek súlyos házassági konfliktusuk van, és ez huzamosan és negatívan befolyásolja a ránk bízott fiatalok mindennapi életét. Az olyan fiataloknak, mint például Caroline vagy Justin, ez a legfontosabb téma, és csak ezen keresztül fogjuk tudni elérni és megérteni őket.
Caroline és Justin testvérek az egyik ifjúsági csoportomból. A szüleik megélték, amit a kutatók „krónikus konfliktusnak” neveznek – minden nap veszekedtek, nagyon viharosan, és néha bizony bántalmazás is történt. Végül, a konfliktus megjelent Caroline étkezési zavaraiban és Justin iskolai bukásában is. Mindkét gyerek kísérletet tett, hogy úgy érezze, uralkodni tud – vagy ellenőrizni tudja – a helyzetet, ami nem csak a szüleiket pusztította, hanem őket is. És a steril ifjúsági terem mítoszának ellenére ők hozták magukkal a fájdalmukat hétről hétre az ifibe is. A Fuller Center for Youth and Family Ministry (Fuller Intézet a fiatalokért és a családért) azt vette észre, hogy az ifjúsági munkásoknak sokkal jobban meg kell értenie, hogy a házassági problémák hogyan hatnak a gyerekekre, és hogyan tudunk erre válaszolni.
Kutatási eredmény: a házassági konfliktusok nem egyformák
Annak ellenére, ahogy mi hisszük, nem minden házassági konfliktus szükségszerűen rossz! A Fuller Pszichológiai karának kutatása szerint, amit Dr. Mari Clements készített, a gyerekek sokkal nagyobb biztonságban érzik magukat, ha van egy jó modelljük arról, hogy hogyan kell a konfliktusokat helyesen kezelni. Azok a szülők, akik „jól harcolnak” és a probléma megoldásán dolgoznak, igazából egészséges probléma-megoldó készségeket és kapcsolati elvárásokat adnak a gyerekeiknek.
Viszont a házassági konfliktusoknak van egy csúnya része. A Pszichológiai kutatások öt olyan tényezőt azonosítottak, amelyeknek súlyos negatív hatása van a gyerekekre:
1. Gyakoriság: Milyen gyakran veszekednek a szülők? Időnként, minden héten, vagy a nap egy meghatározott idejében?
2. Intenzitás: Amikor veszekdnek, az mennyire durva szokott lenni? Ingerülten vitatkoznak, vagy már odibálnak egymással? Néhány percig tart, vagy órákig? A veszekedés a témánál marad, vagy bántó és durva személyeskedéssé válik?
3. Testi / fizikai szempont: Milyen gyakran és milyen formában öltenek a veszekedések fizikai formát – bántalmazás, ajtócsapkodás, tárgyak dobálása, vagy saját magukban, esetleg a másikban való valóságos kártevés?
4. Gyerekközpontúság: A gyerek milyen mértékben „vesz részt” a szülők veszekedésének? A konfliktus mennyire zajlik a gyerek előtt?
5. A megoldás hiánya: Ez nagyon fontos dolog. Ha a gyerek nem látja a veszekedés megoldását, még ha a felnőttek egymás közt meg is oldják később, a gyerek fejében megoldatlan marad a konfliktus, és ez tovább növeli a szorongását.
Minél nagyobb ennek az öt tényezőnek a jelenléte (és kölcsönhatása) a gyerekek szüleinek konfliktusában, a konfliktus végeredménye annál fájóbb lesz a gyerekek életében.
Mi a helyzet a konfliktussal és a válással?
A konfliktusok kutatói szerint a válásnak nagyon komoly hatása van a gyerekekre – de mégsem ez az egyetlen kérdés. A kutatások azt is kimutatták, hogy a krónikus konfliktusoknak igazából sokkal fájdalmasabb hatásuk van a gyerekekre, mint a válásnak. Míg több mint egymillió gyerek éli át a szülei válást – hozzávetőlegesen a gyerekek fele – sajnos sokkal több olyan gyerek van, akinek az otthona folyamatosan tele van erőteljes és megoldatlan konfliktusokkal, és ezek a gyerekek sokkal inkább veszélyeztetettebbek mind fizikai, lelki, szociális, és iskolai téren, mint akiknek a szülei elváltak. Akár elválnak a szülők, akár nem, az ismétlődő konfliktusok „minősége” (amit a fenti öt tényező határoz meg) nagyon befolyásolja a gyerek vagy a tinédzser életét és a személyiségének fejlődését.
A legrosszabb végeredményeknek két forgatókönyve van. Az első, amikor a konfliktus folytatódik, akár van válás, akár nincs, a másik pedig, ha a válással vége a konfliktusnak. Amikor a válás a gyerek számára hirtelen, a „semmiből” jön, amikor nincs világos oka a szülők válásának, az a meglepetés okozta sokk ezerszer pusztítóbb lehet, mintha a diák látná a szüleinek a veszekedését.
Tehát hogyan válaszolnak a gyerekek ezekre a konfliktusokra?
A gyerekek különbözőképpen reagálnak a szülők konfliktusaira, ami elsősorban az életkoruktól és az érettségüktől függ. Tragikus, hogy miközben a gyerekek egyre inkább hozzászoknak mindenféle stresszhelyzethez, a házassági konfliktusok az ellenkező hatást váltják ki. Nem szoknak hozzá, hanem egyre inkább érzékenyek lesznek rá, ahogy a konfliktus folytatódik.
Az óvódások gyakran közvetlenül beleszólnak a szüleik veszekedésébe, és ez gyakran működik! A szülők gyakran abbahagyják a veszekedést, ha óvódás korú gyermekük kéri. Ez a gyereknek a tejhatalom érzését adja, egészen addig, amíg eléri az iskolás kort. Azt tapasztalják, hogy megvan a hatalmuk – és a felelősségük is – ahhoz, hogy leállítsák a szüleik harcát. Amikor kamaszok lesznek, a gyerekek elkezdik tanácstalannak érezni magukat, mert észreveszik, hogy már nem tudják kontrollálni a szüleik konfliktusait. Hogy ezzel megbirkózzanak, a tinik valamilyen szociális támogatást keresnek a családon kívül. Sajnálatos módon, sokszor sokkal több negatív viselkedésmintát látnak, és ezek a fiatalok statisztikailag nagyobb arányban kerülnek az alkohol hatása alá, vagy a szexuális szabadosság csapdájába.
Az ifjúsági vezetők feladata:
Amilyen segítségre a gyerekeknek NEM TŐLÜNK van szüksége
Miközben szeretnénk segíteni a szenvedő fiataljainknak, van néhány olyan tipikusan rossz reakciónk, amelyek igazából csak rosszabbá teszik a helyzetet.
Clements a következőket javasolja, hogy mit NE tegyünk:
1. Ne legyél a gyerek – vagy a szülők – terapeutája! Ha nem vagy képzett terapeuta, akkor ne csináld! Tudd, hogy mikor túl bonyolult már a helyzet számodra, és ajánld be őket egy jó szakemberhez a közösségben.
2. Ne próbáld megoldani! Nem a te dolgod, és valószínűleg nem fogod tudni megtenni.
3. Ne állj senkinek a pártjára! Szülő – szülő, szülő – gyülekezet, gyerekek – szülő. Egyik forgatókönyvből sem sülne ki semmi jó. Vigyázz azokkal a szülőkkel, akik a maguk oldalára akarnak állítani egy házassági konfliktusban, és tartsd szem előtt, hogy mindig két (vagy három vagy négy) oldala van minden történetnek. Azzal is nagyon vigyázni kell, hogy megengedd a szülőknek, akik éppen mély konfliktushelyzetben vagy éppen válásban vannak benne, hogy részt vegyenek az ifjúsági szolgálatban. Az egyikünket egy válás közepén mind a két szülő megkérte, hogy hadd legyen önkéntes szolgáló, mindegyikük úgy közelítette meg a dolgot, hogy ők akartak lenni azok, akik benne vannak a gyerek kedvenc időtöltésében. Anélkül, hogy stigmatizálnánk azokat, akik konfliktussal/válással küzdenek, meg kell védenünk a szülőket, a gyerekeiket, és a többieket a szolgálatban a lehetséges fájó hatásoktól, amik a rossz motivációból fakadnak.
Az ifjúsági vezetők feladata:
Amilyen segítséget TUDUNK adni a gyerekeknek
Kitértünk a fenti „ne csináld” listára, mégis van néhány lépés, amit megtehetünk, ha segíteni szeretnénk a diákjainkon, akiknek a szülei harcolnak egymással:
1. Mutassuk meg milyen az egészséges konfliktus-kezelés! A pozitív felnőtt-modell szerepe azoknál a gyerekeknél nagyon fontos, akiknek a szülei sokat harcolnak egymással. Az ifjúsági szolgálatban a diákoknak látniuk kell felnőtteket, akik megmutatják nekik a hatékony és értő figyelést, és akik megoldják a konfliktusokat a saját kapcsolataikban. Ez azt jelenti, hogy minél egészségesebb a házasságod vagy a kapcsolataid, annál jobb hatással van ez a diákokra. Nem azt jelenti, hogy a te kapcsolataidnak konfliktusmentesnek kell lennie (ez nem fog nekik segíteni), de példát mutathatsz a konfliktusok megoldásában. A kellő határok megtartásával, van mód arra, hogy megengedjük, hogy a fiatalok lássák a mi „nem-annyira-szuperpásztor” oldalunkat is. Ezen kívül, ha egészségesen reagálunk a konfliktusokra a csoporton belül (fiatalok közötti, vezetők közötti, vagy fiatalok és vezetők közötti konfliktus), az is nagyon mintát adhat nekik.
2. Ajánlj nekik biztonságos kapcsolatot felnőttekkel. A gyereknek meg kell tapasztalniuk a pozitív kapcsolatokat, és a te szolgálatod lehet az a hely, ahol ezt átélik. Melyik felnőttekhez kapcsolódhat a fiatal a gyülekezetből? Ki lehet kapcsolatilag (és fizikailag) a biztonságos „oltalom” neki? Ilyenkor az ifjúság határain kívül kell gondolkozni – ki lehetne annak a gyermeknek a szellemi nagyszülője, nagynénije, nagybácsija Isten családjában, akinek stabilitásra és biztonságra van szüksége? Ki tudna segíteni hidat építeni ezek felé az emberek felé?
3. Taníts a konfliktusokról! Az ifjúsági munkások azzal is segíthetnek, ha felhívják a figyelmet a kapcsolati kérdésekre a tanításikban és a tréningeken. A diákok igénylik, hogy nyíltan tanítsuk őket az egészséges kapcsolatokról és arról, hogy hogyan győzzék le a konfliktusokat, még akkor is, ha mi is bemutatjuk ezt nekik, és ha találunk olyan embert, aki ugyanígy ezt teszi.
4. Imádkozzunk! Nem szabad lebecsülni az imádság erejét – a gyermekért és a vele való imádságét,vagy akár a szülőkkel való imádságét, ha alkalmas.
Térjünk vissza az ifjúsági terembe
Az igazság az, hogy ifjúsági termeink nagyon messze vannak attól, hogy steril szentélyek legyenek. De az egyik szerepünk, hogy olyan szent helyeket hozzunk létre, ahová a diákok elhozhatják az életük dolgait, és mégis kényelmesen érzik magukat. Ennek az egyik módja, hogy helyet adunk a kétségnek a szolgálatunkban. Amikor a szülők krónikus szülői konfliktussal küzdenek, akkor nálunk a gyerekek nálunk kifejezhetik a kétségeiket és feltehetik a nagy lelki kérdéseiket? Mit tehetünk mi, hogy ez legyen az elsődleges hely, ahol úgy érezhetik, hogy feltárhatják őszintén a fájdalmukat?
Az egyik fontos szerepünk ifjúsági munkásként, hogy biztosítsuk a forrásokat: biztosítsunk a gyerekeknek olyan forrásokat, amik segítenek túlélni és akár boldoguljanak egy bizonytalan családi élet közepén. Nem lehetünk mi minden forrása annak, amire a gyereknek szüksége van, de meg tudjuk nekik tanítani, hogy hogyan ismerjék fel a szakadékokat, és tudunk nekik segítséget és reményt mutatni. És az út folyamán a katalizátorai lehetünk a gyógyulásnak, ahol a gyerekek – és talán még a szüleik is – megengedik, hogy Krisztus megérintse szerető kezével a törött szív legmélyebb zugait.
Eredeti cikk: Parents who Fight, Kids who Hurt
©2008 Fuller Youth Institute
Vélemény, hozzászólás?