Hans Finzel könyve alapján írta: Szűcs Sándor
MOTTÓ: „Aki azt hiszi, hogy vezet, de nincsen követője, az nem vezet, csak sétál…”
Dr. John Maxwell
Hans Finzel magyarul is megjelent könyvének bevezetése szerint a tudományos elemzés 350 különböző definíciót állapított meg a vezetést illetően. Azonban egyetlen kifejezéssel össze lehet foglalni mindazt, amit a különböző vezetői szakkönyvek és lexikonok szerteágazóan kifejtenek: a vezetés = befolyásolás. Ennek a lényege pedig, az, hogy „a vezető oda viszi az embereket, ahová maguktól nem mennének.”
A mai gyülekezeti vezetők legnagyobb része sosem kapott tanítást vagy képzést a vezetésről. Sajnos a teológiákon sincsen vezetéselmélet tantárgy. Éppen ezért a legtöbb esetben a vezetők improvizálnak.
Röviden összefoglalva mi az oka annak, hogy a vezetők rosszul vezetnek?
1. A mai vezetők a tegnapiak rossz vagy hiányozó vezetői szokásait utánozzák
2. A vezetőkből hiányoznak az alapvető vezetői készségek – nem azért vezetnek, mert alkalmasak rá, hanem mert nincs más vagy mert a gyülekezet tekintély-elvűsége alapján „pozícióhoz” jutottak.
3. A vezetők híjával vannak a jó példáknak és a személyes pártfogóknak, mentoroknak
4. Nem kaptak képzést a vezetésre vonatkozóan
5. Nem tudják megfelelően kezelni a világi és a bibliai vezetési elméleteket és gyakorlatokat, mert a céljaik ellentétességét látják csak, és nem az alapelvek hasonlóságait.
A VEZETŐK TÍZ LEGGYAKORIBB HIBÁJA
1. A felsőbbrendű hozzáállás
A könyv szerzője ezt tartja a leggyakoribb és legjellemzőbb hibának, amely egy sor továbbinak a bölcsője.
Miben nyilvánul meg a felsőbbrendűség a vezetésben?
– Visszaélés a hatalommal
– A figyelem hiánya
– A diktatórikus döntéshozás
– Az elengedés hiánya (mindent a vezető akar csinálni, mert „más nem tudja jól csinálni”
– Visszatartott információk
– Nem megfelelő munkaelosztás
A vezetőnek fontos tisztában lennie azzal, hogy mi az, ami motiválja, és mi az, ami fékezi a munkatársait.
MOTIVÁLÓ TÉNYEZŐK:
– Elismerés és dicséret
– A vezetőkkel együtt eltöltött idő
– Ha tudják, hogy amit csinálnak, miben járul hozzá a nagy egészhez
– Új dolgok megtanulásának lehetősége
– Pozitív, örömteli és bizalmat sugárzó munkatársi légkör
– Igazságos kontroll és visszacsatolás
– A lehetőségek megadása a kreativitásra
– Meg kell engedni, hogy maguk szervezzék és ellenőrizzék is a saját feladataikat
FÉKEZŐ TÉNYEZŐK:
– A hibák emlegetése
– Rugalmatlan időbeosztás
– Nem megfelelő vagy hiányos körülmények a feladat elvégzéséhez
– A munkatársak megfigyelése és kémlelése
– A személyükre, egyéniségükre – a munkájukkal nem összefüggő – negatív megjegyzések
– Tiszteletlenség (főleg azért, mert „csak beosztottak”)
– Információk visszatartása
Fontos tisztában lenni a vezetés öt szintjével. Finzel könyve itt idézi Dr. John Maxwell munkáját:
A VEZETÉS ÖT SZINTJE:
1. Pozíció – jogok
Az emberek azért követnek, mert ez a kötelességük.
2. Jóváhagyás – kapcsolatok
Az emberek azért követnek, mert követni akarnak. Motiváltak a követésben.
3. Teljesítmény – eredmények
Az emberek azért követnek, mert sikeresek vagyunk, és ők is azok akarnak lenni
4. Fejlődés – megsokszorozódás
Az emberek azért követnek, amit személy szerint értük tettünk
5. Személy – tisztelet
Az emberek azért követnek, akik vagyunk és amit képviselünk.
MI A MEGOLDÁS?
Jézus úgy vezetett, hogy mindenki szolgájává lett. Ez a szolgáló vezetés útja.
A.W. Tozer idézetét is idemásolom, amely ehhez kapcsolódik Finzel könyvében:
„Az igazi és biztonságos vezető valószínűleg olyan ember, aki nem kíván vezetni, hanem a Szentlélek belső késztetése és a külső helyzet nyomása kényszeríti őt vezető szerepbe. Ilyen volt Mózes, Dávid és az ószövetségi próféták. Szerintem Pál óta napjainkig alig volt nagy vezető, de ki volt, azt a Szentlélek készítette elő a feladatra, és az Egyház Ura küldte ki, hogy betöltsön egy pozíciót, amelyre kevéssé vágyott. Meggyőződésem szerint elég megbízható tapasztalati szabálynak tűnik, hogy aki vezetésre törekszik, az nem alkalmas vezetőnek. Az igazi vezető nem akar uralkodni isten örökségén, hanem alázatos, szelíd, önfeláldozó, és összességében ugyanúgy kész követni, mint vezetni, ha a Szentlélek egyértelművé teszi, hogy nála bölcsebb és tehetségesebb ember jelent meg a színen.”
A Bibliában a vezetés egyik legszebb foglalata az 1Péter 5:1-7-ben van megírva:
A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedésének tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak. És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját. Ugyanúgy, ti ifjabbak: engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.
2. A papírmunka fontosabb az embermunkánál
Fizel így ír: „Mindannyiunknak, akik feladatorientált, megrögzötten cselekvéskényszeres emberek vagyunk, meg kell tanulnunk lelassítani, és beengedni az embereket az életünkbe. Lehet, hogy a 21. század elején a teleírt határidőnaplóval dolgozó karrierista a menő, de csak a pótolhatatlan személyes kapcsolatok révén gyakorolhatunk lelki és maradandó hatást az emberekre…”
Az emberek: lehetőségek vagy akadályok? Hogyan reagálunk, amikor valaki félbeszakítja a munkánkat? Lehetőségként tekintünk az emberi kapcsolataink építésére, vagy egy torz grimasz kíséretében megkérdezzük, hogy „miért zavarsz?”
A PAPÍRHAJSZOLÁSRA UTALÓ JELEK:
– „Zavarnak az emberek – állandóan félbeszakítanak”
– „Jobban szeretek egyedül lenni”
– „A munka nagyszerűbb lenne, ha nem lennének a munkatársak”
– Érzéketlenség
– Figyelmetlenség az emberekkel szemben
– Türelmetlenség („Nyögd már ki, mit akarsz!”)
– „Az ember értékessége a teljesítményén mérhető le”
MIÉRT HELYEZZÜK AZ EMBERÉK ELÉ A FELADATOKAT?
– A látható eredmények fontosabbak a nem mindig látványos kapcsolatépítésnél
– Úgy érezzük, hogy mások aszerint ítélnek meg, amit teszünk, és nem amiatt, akik vagyunk.
– Az emberek nagyobb áldozatot kívánnak tőlünk és belőlünk, mint a személytelen feladatok
Manapság a feladat-orientált vezetés a trend. Azonban fontos megjegyeznünk, hogy az emberek sosem fognak törődni azzal, hogy mennyit tudunk vagy teljesítünk, amíg nem tudják, hogy mennyit törődünk velük.
MIT JELENT AZ EMBERMUNKA?
Az evangéliumokban azt találjuk, hogy Jézus sokkal több időt töltött azzal, hogy kapcsolatba kerüljön emberekkel, vezesse és formálja őket, mint bármilyen más tevékenységgel. Egy feladat elvégzésére jött, de azt az embereken keresztül valósította meg:
– Ismerte őket (János 10:14-15)
– Megérintette őket (Lukács 4:40)
– Meggyógyította őket (Máté 15:30)
– Hatott rájuk (Lukács 6:40)
– Pártfogolta őket (János 13:15-17)
HOGYAN TEGYÜK FÉLRE AZ „ÜGYEKET”?
– Szeressük a szemétkosarunkat
– Tartsunk ebédszünetet, és akkor foglalkozzunk a munka helyett az asztaltársainkkal
– Soha ne kerüljön a munkánk a házastársunk és a családunk elé
– Imádkozzunk a munkatársainkért
– Sportoljunk együtt másokkal
– Bízzunk másokra több feladatot
– Ne vesszünk el a részletekben, fejlesszük a lényeg-látásunkat
3. A megerősítés hiánya
A feleség azt mondja a férjének: „Nem bírom már tovább. Évek óta nem mondtad nekem, hogy szeretsz!” Mire a férj: „Nézd, amikor összeházasodtunk, akkor mondtam. Majd szólok, ha meggondoltam magam.”
A szervezetek működését vizsgáló kutatók évek óta mondogatják, hogy van jobb motiváló tényező a fizetésnél. Ez pedig az értékelés, a megerősítés és a dicséret.
HOGYAN BÁTORÍTHATJUK EGYMÁST?
1. Meghallgatás (Jakab 1:19) Az, hogy esetleg mi vagyunk a vezetők, nem jelenti feltétlenül azt, hogy mindig nekünk kell beszélnünk!
2. Együttérzés (Róma 12:15) Ha mások boldogok, osztozzunk az örömükben, Ha összetörtek, akkor álljunk melléjük támasznak.
3. Vígasztalás (2Korintus 1:3-4)
4. Terhek hordozása (Galata 6:2) Ha egy vezető beáll a terhek hordozásába, ha azt teszi, ami nem feladata, hogy ezzel segítsen, akkor ezzel megerősíti munkatársait.
5. Bátorítás és dicséret (1Thesszalonika 5:11) Hozzuk a munkatársaink tudomására,hogy jómunkát végeznek, hogy elégedettek vagyunk. Keressük a jót, mutassunk rá, és egyre több jót fogunk találni.
Buck Rodgers, az IBM egykori igazgatóhelyettese megalapította a „NAPI 3 DICSÉRET KLUBJÁ”-t. A szabályok a következők voltak:
1. Lépünk ki az irodánkból – ha valaki jó munkát végzett, mi menjük oda hozzá, hogy megköszönjük
2. Ne hagyjuk, hogy a jó munka titokban maradjon! Vegyük észre azt, amit meg tudunk dicsérni!
3. Nyilvánosan mondjunk köszöntet – hogy annak mások is a tanúi legyenek. Ez bátorítja azt is, aki kapja, azt is, aki tanúja a köszönetnek és a dicséretnek.
Aki belépett ebbe a klubba, az a jót kereste maga körül, naponta legalább három embert meg kellett dicsérnie, és közben ő maga is egyre jobban érezte magát a saját bőrében.
4. Nincs helye a „lázadóknak”
Az előrehaladásért általában a megbízható és szorgalmas embereket illeti a köszönet, azonban az igazi megugrás mindig a lázadóknak köszönhető.
Csak néhány ilyen egyáltalán nem „ideális” munkatársa az emberiség előrehaladásának:
– Luther Márton, aki a templomajtóra szögetzte azokat a tételeit, amiket Róma nem volt hajlandó végighallgatni
– Martin Luther King, aki az álmáért a halált is vállalta, de elérte a feketék egyenjogúságát az USÁ-ban
– Lee Iacocca, aki külsősként került a csődbe jutott Chrysler autóvállalat élére, és teljesen átszervezve megújította a gyárat és a márkát is
– Stephen Jobs, aki a garázsban összebarkácsolt újításaival térdre kényszerítette az IBM-et is
Nem csak az élet, a Biblia is tele van nonkonformista emberekkel, akik igencsak nem feleltek meg a társadalmuk normáinak. Isten azonban mégis általában az ilyen típusú embereket tudta leginkább használni céljai elérésében.
A jó vezető nem félreállítja, hanem kihasználja az ilyen úttörőkben rejlő potenciálokat. Fontos dolog az egyenlőség, azonban a kommunisták azzal rontották el ennek a lényegét, hogy nem adtak esélyt az egyéni kezdeményezéseknek és kioltották a tehetségeket. Sok vezető nem tudja jól kezelni azokat, akik „kilógnak a sorból”. Félnek tőlük, és veszélyesnek látják őket az egész szervezetre nézve. A kontollálatlan tehetség valóban veszélyes lehet, de az időben felismert, jól kezelt „lázadás” nagyot tud lendíteni az előrejutásunkon.
AMIT NEM SZABAD MONDANI A FOLYAMATOSAN KEZDEMÉNYEZŐKNEK:
– Ez lehetetlen!
– Mi itt nálunk nem így szoktuk csinálni!
– Korábban már mi is megpróbáltuk, de nem jött be. Neked sem fog!
– Bárcsak ilyen egyszerű lenne…!
– Ez a javaslat ellentétes az elveinkkel / szokásainkkal
– Ki engedte ezt meg neked…?!
– Maradj a realitás talaján, jó!
– Hogy mersz arra célozni, hogy mi nem jól csinálunk valamit?!
– Nem értesz te ehhez…!
A kvarcórát egy svájci órás találta fel. Sajnos a felettesei elvetették az ötletét. A japánok és az amerikaiak szabadalmaztatták, és az óraiparban ennek következtében Svájc világpiaci részesedése 85%-ról 15%-ra esett vissza. Ennyit az előzőekről…
HOGYAN LEHET FELISMERNI A HASZNOS LÁZADÓKAT?
– Nem csak a saját ötleteikkel törődnek, hanem a szervezet céljaival is
– Jelenlegi helyükön kiemelkedően eredményesek
– Készek megdolgozni azért, hogy igazukat érvényre juttassák
– Vannak követőik, azaz alapvetően pozitív hatást gyakorolnak a környezetükben lévőkre
HOGYAN SEGÍTHETÜNK NEKIK?
– Engedjük hosszú pórázra őket
– Bízzuk rájuk annak a vezetését, amihez igazán értenek
– Hallgassuk meg és értékeljük ki az ötleteiket
– Teljesítsük a kéréseiket (az ésszerűség határain belül)
– Adjunk időt nekik, hogy dolgozhassanak
Végezetül egy klasszikus példa az úttörő egyéniség megfojtására:
KÉPZELETBELI LEVÉL PÁL APOSTOLNAK:
Nagytiszteletű Pál apostol, független misszionárius
Korintus, Görögország
Kedves Pál testvér!
Megkaptuk levelét, melyben szolgálatra jelentkezik igazgatóságunkhoz. Alaposan megvizsgáltuk ügyét, és őszintén szólva meglepett minket, hogyan sikerült megbízható misszionáriusként feltüntetnie magát.
Először is megtudtuk, hogy ön komoly szembetegséggel küszködik, ami szinte bizonyosan akadálya bármiféle hatékony szolgálatnak. Általában hibátlan látást követelünk meg.
Másodszor nem nézzük jó szemmel, ha egy teljes idejű misszionáriusnak világi mellékfoglalkozása van, önről pedig azt halljuk, hogy másodállásban sátrakat készít. A filippi gyülekezethez írt levelében elismerte, hogy ez az egyetlen csoport, amelyik támogatja önt. Kíváncsiak vagyunk ennek okára.
Tudomásunk van zűrös múltjáról is. Felfoghatatlan, hogy egy olyan ember, aki életének nagy részét tisztes keresztények üldözésével és gyilkolásával töltötte, hogyan akar élete végén valami kis jó cselekedettel nyugtot szerezni feldúlt lelkiismeretének. Közöljük, hogy a misszió nem lelkiismereti nyugtatószer.
Ezen kívül igaz-e, hogy ön ült már börtönben? Egyes testvéreink úgy tudják, hogy két évet ült Cézáreában, de Rómában is bebörtönözték már.
Emellett Efézusból azt a hírt kaptuk, hogy ön borsot tör a helyi üzletemberek orra alá, és hogy úgy beszélnek ott önről, mint aki „az egész világot felforgatja” Úgy gondoljuk, hogy az ilyen feltűnéskeltésnek nincs helye a keresztény misszióban. Helytelenítjük a damaszkuszi esetet is, amikor önt csak egy falon leengedett kosárban tudták kimenekíteni.
Ön elég idős már a szolgálathoz. Sajnos nyugdíjas kollégákat missziónk nem tud foglalkoztatni.
Az ön szolgálata túl csapongó ahhoz, hogy sikeres lehessen. Először Kis-Ázsia, aztán Macedónia, majd Görögország, Olaszország, most pedig egy megvalósíthatatlan spanyol útról beszél. Az összpontosítás fontosabb, mint az erőink szétforgácsolása!
Végül Dr. Lukács szerint ön vékony, kis termetű, erősen kopaszodó ember, gyakran beteg, és általában annyira feldúlják a misszió eseményei, hogy igen keveset alszik. Lukács doktor azt is közli, hogy ön fél éjszakákon át járkál imádkozva a házban.
Szerintünk a megfelelő jelentkező józan gondolkodású és izmos testalkatú. Meggyőződésünk, hogy a korai lefekvés erőt ad az embernek, és amikor felébred, tele van energiával.
Sajnálattal közöljük Pál testvér, hogy eddigi gyakorlatunkban nem találkoztunk még olyan jelölttel, aki ennyire messze állna missziós bizottságunk követelményeitől. Ha elfogadnánk jelentkezését, a jelenlegi missziós irányelveink minden pontját megszegnénk. Ön tehát a misszimunkára alkalmatlan.
Üdvözlettel: Vattafejű Flavius, a Külmissziós Bizottság titkára
Vélemény, hozzászólás?