A gyülekezet növekedésének legjobb módja az, ha megértjük és gyakoroljuk a vendégszeretetet!
Alapigék: Máté 25,34-43; Lukács 10,30-37; ApCsel 4,32; Róma 12,13; 16,33; 1Timóteus 5,10; Zsidók 13,2; 1Péter 4,7-11; 3János 1,5-8
Mit jelent a vendégszeretet?
Vendégszerető ember vagy? Hát azokkal szemben, akik nem szimpatikusak? Lehet, hogy őket nem kell meghívnod magadhoz, de hogyan viselkedsz velük? Hogyan viselkedsz a gyülekezet tagjaival? Most komolyan! A legtöbb gyülekezetben az emberek azt állítják, hogy nem érzik azt, hogy szívesen látják és befogadják őket a gyülekezetbe. Igen, a mi gyülekezetünk más, és lehet, hogy jobb is, de azt hiszem, hogy még ebben az esetben is helye van annak, hogy Urunk dicsőségére még jobb tanúságát adjuk vendégszeretetünknek!
A keresztyének egyik legfontosabb hivatása, amiről Krisztus beszél az emberek felé gyakorolt vendégszeretet. Mi Krisztusért járunk követségbe (2Kor 5,20), azaz Jézus minket használ fel, hogy az ő vendégszeretően kitárt karjai legyünk, amelyek a világban élő embereket az Ő jelenlétébe csalogatják. Ő a nagy Kereső, ő keres minket is, és időnként felhasznál minket arra, hogy felkeressen másokat is. Isten azt akarja, hogy minden gyermekét megválthassa, de ennek ellenére kevesen fogadják el az ő kegyelmét. Az emberek lelkének megváltása a Szentlélek dolga, de az általa felhasznált eszközök mi vagyunk. Éppen ezért olyan gyülekezetet kell alkossunk, amely nemcsak a hívők irányába nyitott, de karját tárja azok felé is, akik esetleg még soha nem lépték át a templom küszöbét. A vendégszeretet szolgálata által válunk Krisztus követeivé.
A mi szerepünk az, hogy szívesen lássuk az embereket, és bevezessük és befogadjuk őket a gyülekezet életébe.
Az elején nehéznek tűnhet a feladat, míg meg nem vetjük lábunkat benne. Mivel a mi (amerikai) kultúránk nagyon énközpontú, sokszor hajlamosak vagyunk arra, hogy ne foglalkozzunk a mellettünk levővel azt gondolva, hogy majd csak elboldogul. Végül is a hely tele van szórólapokkat és egyértelmű jelzésekkel, nem? Akkor hát hol jövök én be a képbe? Mi kell megadjuk ezeknek a helyzeteknek az emberi melegséget, mi kell bátorítsuk a másikat azáltal, hogy rámosolygunk, hogy éreztetjük vele, hogy ő egy különleges személy, mint ahogy az is. Ezzel a cikkel segíteni szeretnénk, hogy aki csak olvassa, vendégszeretőbb legyen, és meglelje ehhez a szükséges eszközöket. Így lehetünk majd azzá a gyülekezetté, amelyiknek Krisztus elhívott!
Miért kell tanulmányozni a vendégszeretetet?
Ha felfedezzük, milyenek vagyunk, és hogyan látják mások a viselkedésünket, és mindezt összehasonlítjuk avval, amire Isten hívott el minket, átrendezhetjük életünket, hogy az megfeleljen az isteni elveknek, fejlődhet a személyiségünk, és érettebbekké válhatunk, és így jobban szolgálhatjuk Őt! Miért? Hát mert hihetetlenül nagy és értékes ajándékot kaptunk, amit soha nem érdemelhettünk volna ki: Ő előbb szeretetett minket. És semmit nem kell tennünk, hogy elnyerjük az Ő szeretetét, nem kell vendégszeretők legyünk. És igazság szerint a legtöbb keresztyén nem is az, és ezért halott a legtöbb gyülekezet (ahol a tanítás sem élő már). De ha emlékezünk arra, hogy Isten megváltott minket, megbocsátotta bűneinket, és szeretetével halmoz el, iránta való hálából vállaljuk azt, hogy mi másként élünk. Vállalhatjuk azt, hogy vendégszeretők legyünk, még akkor is, ha ez úgy magától nem jönne. Az a vágyunk, hogy szeressünk és szolgáljuk Őt és az ő népét, és ezért szeretetet, gondoskodást és vendégszeretetet kell tanúsítanunk a többiek felé.
Vendégszeretet: meghatározás
A vendégszeretet azt jelenti, hogy hajlandóak vagyunk – a józan ész határain belül – megosztani azt, amivel Isten megajándékozott, beleértve a családunkat, otthonunkat, anyagi javainkat és élelmünket. Azt jelenti, hogy tudatában vagyunk, hogy mi csak az ügyintéző szerepét töltjük be, csupán gazdálkodunk az igazi gazda, az Isten javaival, és ennek megfelelő magatartást tanúsítunk. Ő azt kívánja, hogy megosszuk a javakat és a szeretetet, amit tőle kaptunk, és mi hálából és tiszteletből engedelmeskedünk. A kapcsolatok szintjén a vendégszeretet azt jelenti, hogy tiszteletben tartjuk a másik határait, és megosztjuk javainkat, anélkül, hogy bármit elvárnánk cserébe. A gyülekezet szintjén azt jelenti, hogy az éppen megélt érzelmeinktől függetlenül befogadó magatartást tanúsítunk (Máté 25:34-43; Lukács 10:30-37; Róma 12:13; 16:3-16; 1Timóteus 5:10; Zsidók 13:3; 1Péter 4:7-11; 3János 1:5-8).
· Íme néhány jó példa erre a Szentírásból (1Móz 12, 14-20; 20,4-15; 1Kir 17,10-24; Lukács 19,1-10; ApCsel 16,14-15; 28,2).
· Íme néhány rossz példa erre a Szentírásból (4Móz 20,18-21; 21,21-31; Bírák 19,15; 1Sámuel 25,10-38; Lukács 9,51-56; 10,30-37).
Legelőször is azt kell megkérdeznünk magunktól: „vendégszerető vagyok-e?”
Mindenki fel kell, hogy tegye ezt a kérdést magának, mielőtt nekikezd ennek a szolgálatnak. Ugyanis enélkül nem lehet jól szolgálni ezen a helyen. Enélkül csak az 1Kor 13,1 „zengő érce” leszünk, nem az ugyanitt (4-8.v.) leírt szeretet. Hajlandók kell legyünk arra, hogy megvizsgáljuk magunkat (Galata 2,20-21; 6,3-5), azt, hogy milyennek látnak mások – milyen a személyiségünk, a természetünk, a magatartásunk. Szóval, hogy amikor valakinek adunk egy csésze kávét, alatta a kistányér szerető gondoskodásból vagy magát megjátszó kötelességtudatból van. Ez nagyon fontos! Amikor a saját személyünkkel rendben leszünk, amennyire csak rendben lehetünk (mert hát ugye tökéletesek soha nem leszünk, egyikünk sem, Róma 3), és ez a gyakorlat erősödik meg bennünk, jobban tudjuk Istent valódi, igazi szenvedéllyel és meggyőződéssel szolgálni.
Hogyan tudhatom meg erre a kérdésre a választ?
Figyeld meg, hogy Isten szent igéje mit mond a vendégszeretetről és annak gyümölcséről a fentebb említett részben, majd tedd fel magadnak az alábbi kérdéseket!
1. Hogyan gyakorlom a vendégszeretetet a mindennapokban? Hogyan viselkedem embertársaimmal? Milyennek látnak engem az emberek a gyülekezetben? Ha valaki megszólítana, vagy mellém ülne, hogy érezné magát a társaságomban? A 2Kor 5,20 ezt írja: ”Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk”. Szóval megnyilvánulásaink és reakcióink arról beszélnek, hogy kik vagyunk, és kit képviselünk, hogy a rossz napunkat éljük meg vagy Krisztus szeretetét. Te milyen üzenetet közvetítesz megnyilvánulásaiddal és reakcióiddal?
2. Mit tehetek, hogy növeljem hajlandóságomat arra, hogy vendégszerető legyek, és értékeljem az embereket? Megértetted már azt, hogy mindenki, akivel kapcsolatba kerülsz Istennek egy értékes gyermeket, akit ő nagyon szeret, és akiért pont úgy meghalt, mint érted? „Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.” (Róma 5,8). Persze, nem lehetséges az, hogy mindenkivel kebelbarátok legyünk, akivel csak találkozunk az életben, de lehetünk barátságosak és megtapasztaltathatjuk másokkal Krisztus szeretetét, hogy aki csak kapcsolatba kerül velünk, azt érezze, hogy „Ejha, ez a gyülekezet egészen kellemes, az emberek jól bántak velem!” „A legtöbben nem azért hagyják ott a gyülekezetüket, mert a lelkész nem igaz tanítást ad át, noha ez is fontos, hanem mert úgy érzik, nem bánnak jól velük.” (R.J. Krejcir „Pew-Sitting” (Padba szorítva) című doktori disszertációjából, amely egy 10 éves kutatást bemutató tanulmány arról, hogy miért néptelenednek el a templomok, 1992-2002).
3. Mi tart vissza attól, hogy vendégszeretőbb legyek, és ez megmutatkozzon rajtam? Vannak időszakok, amikor személyes életünkben éppen zűrzavar uralkodik – ezt sok minden okozhatja: éppen készítjük a gyermekeket a templomba menéshez, veszekszünk a házastársunkkal, munkahelyi problémák adódtak, betegség gyötör, és egyebek. Amikor másokkal találkozunk, magunkkal hozzuk mindazt, ami éppen folyik az életünkben, az érzelmeinket, haragunkat, tapasztalatainkat, örömeinket, félelmeinket és elvárásainkat. A 2Kor 4,18-ban ezt olvassuk: „nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók”. Meg kell tanulnunk uralkodni az érzelmeinket és benyomásainkon és Istenre tekinteni saját magunk vagy mások helyett. Ha ezt tesszük, jobban el tudjuk fogadni azt, ami éppen folyik az életünkben, és teljes örömnek tudjuk tartani (Jakab 1,1-3), és így másokkal is úgy viselkedhetünk, ahogyan szeretnénk, és ami a legfontosabb, ahogyan Krisztus szeretné!
4. Hogyan gyakorolhatom a vendégszeretetet jobban, hogyan éreztethetem azt erősebben és gyorsabban még a bizonytalanság és a stressz idején is? Mit találtál az őszinte magadban végzett vizsgálatok során? Mit tehetsz, hogy a természeted és magatartásod szintjén gyakorold a vendégszeretetet, amire Krisztus elhívott? Először is, kezd gyakorolni a Hit lelkigyakorlatait: naponkénti bibliaolvasás, jó áhítatok olvasása, igazi imádság, ahol nem csak a saját szükségeiddel foglalkozol, és légy készen arra, hogy tanulj és növekedj! Ha még mindig gond van, akkor gyanakodj arra, hogy büszkeséged áll a dolgok útjába. A János 3,30 arról szól, hogy „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem”. Meg kell tisztítanunk magunkat a saját gőgünktől, hogy Ő növekedhessen, mi pedig kisebbé lehessünk!
Miért szükséges ez?
Mert te vagy a gyülekezet főbejárata. És a hátsó ajtó is.
Vagyis ahhoz, hogy valaki jól érezze magát a gyülekezetben, szüksége van arra, hogy kapcsolatba kerüljön emberekkel, kapcsolatot alakítson ki velük, és befogadják. Arra van szükség, hogy az emberek azt érezzék, hogy ez a gyülekezet az ő gyülekezetük is. Ez még a tanításnál és a dogmánál is fontosabb (noha az is kulcsfontosságú elem!). Gondolkodtál már azon, hogy a Mormonok gyülekezetei miért növekednek olyan gyorsan, és miért olyan népszerűek annak ellenére, hogy a teológiájuk annyira hamis?! Tudják, hogy kell bánni az emberekkel! Amikor belépsz egy Mormon templomba, szívesen látnak, azt érzékeltetik, hogy fontos vagy nekik. És lehet, hogy elnézed nekik logikátlan és hamis tanításaikat, mert úgy érzed, egy nagy család tagja lettél, olyanok között vagy, akik szeretnek, és akik őszintéknek tűnnek. Az embereknek szükségük van arra, hogy megerősítsék őket abban, akik, és szükségük van arra, hogy tartozzanak valahová. Ez az egyház feladata, de sajnos, sokszor ilyen hamis rendszerek végzik helyette ezt a munkát. Ezért olyan sok a drogfogyasztó vagy a sportfüggő. Az emberek találnak olyan helyeket, ahová tartozónak érezzék magukat. Miért ne lehetne ez a mi gyülekezetünk?
A legtöbb konzervatív gondolkodású evangéliumi és református keresztyén azt hiszi, hogy ha már helyes tanításuk van, és a Szentlélek munkálkodik az életükben, akkor nincs is szükség arra, hogy odafigyeljenek a másik emberre. Ez viszont ellentmond a Szentírás tanításának. Egyetlen hét sem telik el anélkül, hogy valakitől ne hallanám a gyülekezetünkben, hogy hetekig, hónapokig, sőt évekig jártak vasárnaponként egy-egy gyülekezetbe, és senki se szólította meg őket! Amikor ezt tesszük, mi válunk a gyülekezet hátsó ajtajává: az emberek elmennek a gyülekezetből, mert nem alakítottak ki ismeretségeket és kapcsolatokat, mivel nem foglalkozott senki velük, nem szólította meg őket senki. Vannak bátor és könnyen barátkozó egyének, akik a legtermészetesebb módon maguk teremtik meg az ismeretséget, mások viszont visszahúzódóbbak, és szükségük van arra, hogy más szólítsa meg őket. Te vajon azok csoportjába tartozol akik mindenáron arra törekednek, hogy megszólítsák a másikat, szóljanak hozzá egy jó szót, és behívják a gyülekezetbe? Téged hívott el Isten erre a feladatra! És ne gondold, hogy „Jó, jó, de én nem születtem olyan vendégszeretőnek!” – mert legtöbben nem születünk ilyennek, ettől függetlenül Isten erre hív minket. Akiknek ez a kegyelmi ajándék adatott, azok jobban fogják gyakorolni, de ez csak arra kell sarkallja a többieket, hogy ők is gyakorolják azt.
Lássuk, mi történik, ha nem engedelmeskedünk Isten hívásának:
A vendégszeretet ellentéte a Barátságtalanság, Vendégszeretetlenség, Ellenségeskedés és Bisszúság. Ezek a baljós érzelmek elősegítik azt, hogy másokat eltávolítsunk magunktól, hogy értékes barátságokat adjunk fel, és a személyes növekedés megannyi lehetőségét, amit a szocializálódás, az ismerősök és a közösség nyújthat. Ezek az énközpontúság romlott gyümölcsei (Galata 5,19-21), amikor csak úgy tudsz a világra tekinteni, hogy az körülötted forog, és nem látod meg a másokban rejlő értékeket. Ezzel a hozzáállással nehéz lesz jó barátságokat kialakítani vagy hatékonyan szolgálni a gyülekezetben, a szomszédságban vagy a munkahelyen. Ezek azok a tulajdonságok, amelyek miatt sok templom kapuját bezáruják. Az Államokban évente 4000 templomot zárnak be, és csak 1100 új gyülekezet jön létre (forrás: CTT Facts and Barna.org). Nem az a mi bajunk, hogy mik vagy kik vagyunk, hanem hogy milyenek vagyunk! A vendégszeretet megváltoztathatja ezt a helyzetet – te megváltoztathatod a helyzetet!
Sajnos a gyülekezetben a nézeteltérések, az együttműködés képtelensége, a pletyka és a rágalmazás vannak napirenden, mert büszkeségünk fontosabb elhívásunknál. Emiatt az igazán vendégszeretők magatartása és ajándékaink is semlegesítődnek, és működésképtelenné válnak. Ahelyett, hogy megszólítsunk és tanítvánnyá tegyünk másokat, veszekedünk, és hamis tanításokat alakítunk ki. A Test nem tudja jól végezni munkáját, nem tud jól működni, ha el vagyunk telve magunkkal. Nem lehet színleléssel vagy gyűlölködéssel szolgálni. Ahhoz, hogy Krisztus hatékonyan tudjon munkálkodni rajtunk keresztül, szeretni kell, és örömmel végezni a ránk szabott feladatot.
A vendégszeretet lényege az, hogy átadjuk másoknak azt, amit Istentől kaptunk, beleértve a kényelmet és élelmünk és barátságunk megosztását is. A vendégszeretetet gyakran Kegyelmi Ajándékként tartják számon. Ilyenként a vendégszeretet azt jelenti, hogy képesek vagyunk megnyitni a házunkat és szeretettel befogadni azokat, akiknek élelemre és szállásra van szükségük (ApCsel 16:14-15; Róma 12:9-13; Róma 16:23; Zsidók 13:1-2; 1Péter 4:9). Sok keresztyén él azzal a kifogással, hogy „Nekem nem adatott meg a vendégszeretet kegyelmi ajándéka, ezért én nem is kell másokat befogadjak.” Ez elég szűk látókörre vall, és teljesen áthúzza a Szentírás elveit. Tulajdonképpen, mondhatni, hogy bűn így gondolkozni! A vendégszeretet valóban Kegyelmi Ajándék, és aki ezt kapta, az valóban sokkal ügyesebben gyakorolja majd azt, és úgy szocializál másokkal, hogy ezt az ajándékot bőségesen felhasználja, de a vendégszeretet olyan, mint a szeretet maga, azaz mindnyájunknak elhívásunk van arra, hogy gyakoroljuk (1Kor 13).
A vendégszeretet azt is jelenti, hogy hozzájárulunk családunk, barátaink és keresztyén testvéreink fejlődéséhez. A vendégszeretet út a tanítványság fele. A tanítvánnyá tétel nem működik vendégszeretet nélkül – márpedig Krisztus ezt bízta az egyházra fő feladatként, hogy mindenek előtt tanítvánnyá tegyünk másokat (Máté 28,18-20). Készek kell legyünk arra, hogy feladjuk otthonos szükségleteinket, kényelmünket és elképzeléseinket, hogy olyan légkört hozzunk létre, amely hozzájárul a környezetünkben levő emberek fizikai és lelki növekedéséhez. Ha nem ezt tesszük, honnan fogják megtudni, hogy keresztyének vagyunk? Ha nem tesszük, hogyan történhet meg a tanítvánnyá tétel és az Egyház növekedése? Ez nem csak ajándék – ez mindnyájunk hivatása! Ezért bíztatok mindenkit, hogy tegyen tanúbizonyságot vendégszeretetéről az által, hogy az Isteni Jellemhez és a megfelelő társadalmi előírásokhoz illően viselkedik! Legyél te az, aki segít másoknak, hogy valakinek érezzék magukat! Legyél te az, aki viszonzásképpen maga is jóindulatot tanúsít! Légy te az első, aki megszólítja a gyülekezetbe érkező új embereket, és aki meghívja őket otthonába egy ebédre és bibliaórára! Az Isten szerinti vendégszeretet nem vár el ezekért cserébe semmit.
Az egyháznak arra van szüksége, hogy vendégszeretet missziót indítson el, segítse a gyülekezet tagjainak a képzését és motiváltságát arra, hogy saját gyülekezetük jó „főbejáratai” legyenek, hogy a hátsó ajtó ezzel is kisebbé váljon. Tegyük fel magunknak a kérdést: Hogyan lehet a gyülekezetünk vonzóbb a hit szempontjából?
A vendéglátó csapat szerepe:
“Szívesen látni az embereket, és bevezetni és befogadni őket a gyülekezet életébe”
Feladatunk hetente vendégül látni a gyülekezet tagjait és az újonnan jötteket, és segédkezni az istentiszteletek utáni vendégszeretetnél, beleértve a minőségi kávé és sütemények felszolgálását, és mindehhez hívogató légkört teremteni és szeretetteljes magatartást tanúsítani. Ugyanakkor feladatunk az is, hogy az újonnan jöttek kérdéseit megválaszoljuk, és mindig legyen készenlétben egy naprakész jegyzék azokról a segélyekről és tevékenységekről, amiket ki lehet osztani. Segítségükre kell legyünk az embereknek abban is, hogy megtalálják a gyülekezeti tevékenységek, istentiszteletek, kiscsoportok, bibliaórák, vasárnapi iskola, műhelyek, lelkigondozás, stb. közül azokat, amelyekbe szívesen bekapcsolódnának, amelyekre szükségük van. Ide tartozik az is, hogy a gyülekezetbe látogatókkal tartjuk a kapcsolatot: levelezünk velük, meglátogatjuk őket, és közbenjárunk a lelkészeknél és a gyülekezeti alkalmazottaknál, hogy mind a gyülekezet tagjai, mind az újonnan jöttek megkapják azt a szolgálatot vagy személyes szükséglet kielégítést, amire szükségül van. Ha ezt a szerepünket betöltjük, ez majd elősegíti, hogy ismeretségek és kapcsolatok alakuljanak ki a gyülekezet tagjai között, ami aztán mind a személyes fejlődést, mind a társas érintkezést elősegíti különböző gyülekezeti ismeretségek és alkalmak révén, és így lehet olyan kapcsolatokat felépíteni, amelyben aztán beszélni lehet Jézusról.
Tudnivalók:
· Úgy tudunk a legjobban szolgálni, ha minden erőnkkel arra törekszünk, hogy a Krisztussal való kapcsolatunk egyre jobban elmélyüljön a vele való mindennapos szeretetkapcsolat megélésében (Zsidók 10:19-25; 11:1-3).
· Azt, hogy milyenek vagyunk másokkal szemben az a tudat határozza meg, hogy kik vagyunk Krisztusban (Galata 2,20-21; 6,3-5; Filippi 3,10).
· Ahhoz, hogy növekedni tudjunk a vendégszeretet gyakorlásában, arra van szükség, hogy feladjuk tipikus, az amerikai kultúrára jellemző énközpontúságunkat, amely fél és kerüli a sebezhetőséget és az elszámoltathatóságot. Mindenkinek személyes kapcsolata kell, hogy legyen Krisztussal, viszont ez a kapcsolat csak a közösség olvasztótégelyében működik. Nem élhetünk a „csak mi ketten Jézussal” módjára. Krisztustól kell függnünk, és közösségben élnünk. Ahogyan a vas élesíti a vasat, mi sem lehetünk jól kiélezett szerszámok, ha nem hagyjuk, hogy mások csiszoljanak bennünket (Példabeszédek 27,17; Zsidók 13,17; 1Péter 3,8-12).
· Az, hogy az újonnan jöttek visszatérnek-e, és a gyülekezet tagjaivá lesznek-e attól függ, hogy mi mennyire vagyunk barátságosak velük szemben (Példabeszédek 17,17a).
· Ha mi aktívan részt veszünk a gyülekezet életében, másokat is arra késztethet, hogy ugyanezt tegyék (Kolossé 3,12-14).
· A vendégszeretet a gyülekezeti életbe való bekapcsolódáshoz vezető lépcsőfok, ha ez nincs meg, az emberek esetleg nem tudják majd elhárítani a főbejárat tételezte akadályokat, és hamar kiosonnak majd a hátsó ajtón (Filippi 2,1-4).
· Ha megértjük, hogy érzik magukat az emberek, amikor először jönnek el egy gyülekezetbe, ez segíthet abban, hogy megfelelő együttérzéssel és érzékenységgel közeledjünk hozzájuk, és gondoskodó támogatásunkkal segítsük őket lelki útjukon tovább. Emlékezzünk vissza, hogy éreztük mi magunkat, amikor hasonló helyzetben voltunk! Az emberek ilyenkor félénkek, magukba zárkózottak, túl izgatottak, óvatosak vagy éppen frusztráltak. A mi megértésünk és rájuk figyelésünk lehet, hogy éppen azt a segítséget nyújtja, amire szükségük van. Ha soha nem térnek vissza, ha gyülekezeti tagokká válnak, mindkét esetben a mi feladatunk az, hogy úgy viselkedjünk velük, ahogyan Krisztus tenné (1Péter 4,8-11).
· Tudatában kell legyünk annak, hogy magatartásunk igen fontos szerepet játszik a jó légkör kialakításában a gyülekezetben (Zsoltár 84,1-4).
· Tudatában kell legyünk annak is, hogy Isten azt szeretné, ha ez idő alatt mi is növekednénk, nemcsak hitben, hanem értékeink, jellemünk és érettségünk terén is (Galata 5,22-23).
· Ha bízunk Istenben és a saját hitünkben, ez segít majd másokat is megszólítani, akkor is, ha nem éppen részesülünk kedvező fogadtatásban (Kolossé 4,2-6).
· Ne csüggedjünk el, ha valaki kedvességünket nem fogadja el. Mindenkinek lehet rossz napja, megtörténhet, hogy személyes gondok nyomasztják, vagy éppen még nem múlt el a parkolóhelyek hiánya miatti idegessége. Legyünk a tőlünk telhető legvendégszeretőbbek, függetlenül attól, hogy a többiek hogyan viszonyulnak hozzánk! Azért nem mi felelünk, hogy mások hogyan viselkednek velünk, azért viszont, hogy mi hogyan viselkedünk másokkal, igen! Ne vegyük úgy, mintha reakcióikat a többiek föltétlenül személyesen nekünk szánták volna, hiszen amit velünk tesznek, azt Vele teszik! (Máté 10:22, 32; 25:35-36; Lukács 6:31).
· Tudatában kell legyünk annak, hogy Isten mérhetetlenül szeret minket, és másokat is, és Krisztus váltságműve révén Ő szeretetét meg is oszthatja velünk, hogy ezt a szeretetet mi megoszthassuk a környezetünkkel, miközben mi biztonságban érezzük magunkat az ő jelenlétében (Máté 10:22, 32; 25:35-36; Lukács 6:31).
· Ha növekedünk Krisztusban, együttérzés, kedvesség, alázat, megbocsátás és mások iránti megértés fakad majd bennünk. Ha ez nem történik meg, akkor nincs növekedés. Ne feledjük, Ő az Úr, nem mi ((Róma 12:15; Filippi 2:3-4; Efézus 4:32)!
· Isten azt szeretné, hogy közeledjünk másokhoz, ahogyan Ő is közeledett hozzánk (János 13:34-35; ApCsel 2:46-47).
· Ha rossz napod van, próbálj meg imádságos lelkülettel közeledni a dolgokhoz, próbálj úgy tekinteni a körülötted levőkre, ahogyan Krisztus látná őket. Ha mi viselkedésünkkel, kedves beszédünkkel és testbeszédünkkel, pl. a mosolyunkkal melegséget árasztunk magunk körül, ez segítségére lehet a másik embernek, és esetleg felderítheti a napját (1Kor 12,25-27)!
· Milyen gyakorlati lépéseket tehetsz, hogy a fentebbieket megvalósítsd?
A vendéglátó csapat célkitűzései:
- Minden rendes és rendkívüli istentiszteletre felügyelik a szeretetvendégséget. Ebben benne van az is, hogy önkénteseket szerveznek be (hogy megterítsék az asztalt, elkészítsék a kávét és a süteményeket, esetleg feldíszítsék az asztalt), hogy az önkénteseknek elégséges információt nyújtanak ahhoz, hogy elkészítsék a szeretetvendégséget, és hogy megbizonyosodjanak afelől, hogy a szeretetvendégség körüli tér tiszta és barátságos.
2. Megtervezik, felügyelik és megvalósítják a nagyobb csoportos alkalmakat (Újonnan bekapcsolódottak tiszteletére adott vacsora, kapcsolatkialakítás a Gyülekezeti Pikniken és egyéb gyülekezeti funkciókat).
3. Segítenek megtervezni, felügyelni és megvalósítani az éves ismerkedési alkalmakat, pl. regionális találkozók, bizonyos korosztályoknak szánt alkalmak.
4. A vendégszeretet szolgálatának célját és törekvéseit ismertetik a gyülekezeti lapokban. Beszervezik és kiképezik a gyülekezet tagjait arra, hogy szeretetvendégségeket és csoportos alkalmakat szervezzenek.
Stratégiák a szeretetvendégséghez
Gondoljuk végig, hogy milyen lépésekre van szükség ahhoz, hogy az általunk bemutatott vendégszeretet szolgálatot a saját gyülekezetünk konkrét alkalmain megvalósítsuk. Például ilyen kérdésekre felelve, hogy hol nem működik jól a vendégszeretet a mi gyülekezetünkben? Mit tehetnék, hogy ezt megváltoztassam? Hogy nézzen ki a vendégszeretet szolgálata a mi gyülekezetünkben? Hogy nézzen ki egy szeretetvendégség? Milyen képet kell kialakítani magunkról? Hogyan szólítsuk meg az embereket?
Megfontolandó:
· A kávé legyen jó minőségű! Lehet, hogy ez nem tűnik fontosnak, de nekünk az a tapasztalatunk, hogy ez jó módja annak, hogy más az emberek megszólítását célzó alkalmak költségeihez képest nagyon kevés pénz árán megnyerjük ezzel az embereket. Például az olyan amerikai gyülekezetek, akik a Starbuckstól rendelik a kávét a szeretetvendégségre, nagy sikereket értek el, ha ezt jó vendéglátással is párosították.
· Hogyan kell feldíszíteni az asztalt a szeretetvendégségre? Ezt bízzuk a nőkre!
· Szolgáljunk fel süteményt és gyümölcsöt, de ne vigyük túlzásba!
· Legyen üdítő és megfelelő minőségű ivóvíz!
· Szervezzünk külön egy felszolgáló és egy üdvözlő csapatot, hogy a gyülekezet tagjai ne a felszolgálással foglalkozzanak, hanem az emberekkel!
· Tisztázzuk le előre, hogy ki milyen feladatot lát el!
· Fogalmazzuk meg a vendéglátó csapat missziós célkitűzését és elköteleződési nyilatkozatát!
További megfontolandók:
· Jobb újonnan jötteknek és új tagoknak szánt csomagok összeállítása
· Tegyünk hozzáférhetővé könnyen érthető Kegyelmi Ajándék Jegyzékeket (Spiritual Gifts)!
· Állítsunk össze egy „Ismerkedési jegyzéket” arról, hogy ki mivel foglalkozik a gyülekezeten belül, hogy az embereket tudjuk gyülekezeti szakemberhez irányítani, ha szükségük van (pl. víz-gázszerelők, tanácsadók, orvosok, a lelkészek közül tudni, hogy mi milyen gyülekezeti munkára szakosodott)!
· Legyen prédikáció vagy cikk a Gondoskodásról!
· Legyen tervünk arra, hogy hogyan építhetjük be az új tagokat a gyülekezetbe!
· Hívjuk fel az összes gyülekezeti tagot félévente és kérdezzük meg, hogy vannak, szükségük van-e segítségre!
· Tanítsuk meg a gyülekezet vezetőit és tanítóit figyelni arra, hogy ki jár a gyülekezetbe, ki az, aki hetek óta nem jött már! Ez utóbbiak esetében bízzunk meg valakit, hogy hívja fel őket, illetve látogassa meg! A régi gyülekezeti tagok is elhagyják a gyülekezetüket, ha több hete nem jutottak el oda, és senkinek nem hiányoztak annyira, hogy felhívja őket legalább.
Ha önzők és szűkmarkúak vagyunk, ez visszataszító hangulatot kölcsönöz a gyülekezetnek, és senki se akar majd ilyen gyülekezethez tartozni. Az határozza meg, hogy Krisztus képűek vagy képmutatók vagyunk-e, hogy hogyan reagáljuk le az újonnan jötteket, a régi tagokat, illetve a nem hívőket. Szerinted Isten melyik szerepet szánta nekünk e kettő közül?
Felismerted-e milyen komoly dolog a hit? A keresztyénség nem csupán szabadidős tevékenység, hanem a lelki világ kérdése. A keresztyénség hat az Akaratodra, és cselekvésre indít. Ne feledd el: vendégszeretőnek kell lenned! Lehet, hogy nem szeretsz szóba állni a szomszédaiddal, nem szeretsz új emberekkel megismerkedni, nem szereted az idegeneket kedves szóval és mosollyal köszönteni, de Krisztus erre hívott el! Megpróbálod elérni azt, hogy az emberek körülötted jól érezzék magukat, vagy nem törődsz velük? Fel kell tenned magadnak a kérdést: Kedves vagyok másokhoz, vagy mindig úgy rohanok, hogy nincs is időm erre? Ha túl foglalt vagy erre, akkor helytelenek a prioritásaid, hiszen Isten szemében mindennél fontosabbak a kapcsolatok. Ez nem azt jelenti, hogy egész nap traccsolunk, és elhanyagoljuk egyéb kötelezettségeinket, hanem hogy kilépünk a konfortzónánkból, és Krisztus módjára foglalkozunk az emberekkel.
„A testvéri szeretet legyen maradandó. A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg. Ne feledkezzetek meg a foglyokról, mintha fogolytársaik volnátok; a györtődőkről, mint akik magatok is testben vagytok.” (Zsidók 13,1-3)
Beszélgetést elősegítő kérdések
1. Mi a szerepe a vendégszeretetnek a te kapcsolataidban a gyülekezeti tagokkal, barátokkal, munkatársakkal, a családdal?
2. Magyarázd meg, miért lehet azt mondani, hogy a bosszúság a vendégszeretet ellentéte! Mibe kerül a környezetednek (Istennek, a családodnak, a barátaidnak, a szomszédaidnak, a gyülekezetednek, a munkatársaidnak stb.), ha te nem vagy vendégszerető?
3. Mi történik az Istennel és a többi emberrel való kapcsolatoddal, az Isten által adott lehetőségekkel, ha te barátságtalan vagy, és nem akarsz megosztani semmit másokkal?
4. Mikor tapasztaltad a legnagyobb vendégszeretetet?
5. Mesélj el egy esetet, amikor vendégszeretőnek kellett volna lenned, de te mégse így viselkedtél!
6. Az életed mely területei javulnának, ha gyakorolnád a vendégszeretetet? Rendszerint a tanácsadásra szorítkozol, vagy munkába is állsz?
Javasolt bibliográfia
“Joy of Hospitality”(„A vendégszeretet öröme”), írta: Vonette Bright és Barbara Ball
“Fun Ideas for Evangelistic Entertaining” („Néhány jó ötlet az evangéliumi vendégségre”), írta: Vonette Bright , Barbara Ball
Richard Joseph Krejcir az „Into Thy Word Ministries” („A Te szavadra misszió”) igazgatója, amely egy missziós és tanítványozó szolgálat. Ő írta az Into Thy Word (A Te szavadra) c. könyvet. Krejcir ugyanakkor lelkész, tanító és előadó is. A Pasadenai (Kalifornia) Fuller Theological Seminaryn végzett, és jelenleg doktori tanulmányait végzi. Több mint 20 éves lelkészi tapasztalata van, ez alatt nagyrészt ifjúsággal foglalkozott, de volt gyülekezeti növekedési tanácsadó is.
© 2003, 2004, Dr. Richard J. Krejcir, Schaeffer Institute of Church Leadership (Schaeffer Intézet a Gyülekezetvezetésért), www.churchleadership.org
Eredeti cikk: Implementing Hospitality
Vélemény, hozzászólás?