Manapság a családok sok problémával szembesülnek, de a válás következményei mellett gyakran eltekintenek, pedig romboló hatásai annyira aprólékosak és alattomosak. Amikor az 1960-as években megnőtt a válások aránya, senki nem látta előre, milyen rettenetes következményei lesznek ennek három évtized múltán. Pedig a válás megváltoztatta a családok szerkezetét és hatását is.
Ezt nem csak keresztények állapították meg, hanem a nemkeresztény kutatók is, akik ezen a területen szakértők. Diane Medved, aki orvos-pszichológus, belekezdett egy könyv megírásába, amivel a házaspárokat segíti a válás miatti átmeneti időszakban. Ezzel a riasztó gondolattal kezdi a könyvét:
„Egy vallomással kell kezdenem: Nem ezt a könyvet akartam megírni. Valami olyasmit akartam írni, ami következetesen egybehangzik az eddigi szakmai tapasztalataimmal, amelyek során a döntéshozatalban segítettem az embereknek. … Például ennek a projektnek a kezdetén abban hittem, hogy akik hosszabb ideje szenvednek boldogtalan házasságban, ki kell, hogy szálljanak… Úgy gondoltam, hogy a válással kapcsolatos tabuk döntögetése részét képezi az utóbbi huszonöt év női, polgárjogi és emberi potenciál mozgalmak felvilágosodásának. (…) De teljesen összezavarodtam, amikor a terjedelmes kutatásom végére értem, amit ehhez a könyvhöz végeztem, és arra a tagadhatatlan és cáfolhatatlan következtetésre kellett jutnom, hogy tévedtem.” (1)
Azt a címet adta a könyvének, hogy The Case Against Divorce (Akta a válás ellen).
A hatvanas évekig a válás aránylag ritka jelenség volt. Persze mindig is voltak olyan házaspárok, akik a válást választási lehetőségnek tartották. Viszont a társadalmunkban az utóbbi évtizedekben beállt változások a válást ritkaságból rutinná változtatták.
A hetvenes években megduplázódott a válási arány (válások száma pedig megháromszorozódott 1962-től 1981-ig: 400.000-ről 1,2 millióra emelkedett az USA-ban). (2) A válások arányának növekedése nem az idősebb párokból adódott, hanem a „baby boom” generációból (a második világháború után született nemzedék). A Stanford Egyetem egyik szociológusa úgy számolta, hogy annak ellenére, hogy a hatvanas években és a hetvenes évek elején a huszonéves férfiak és nők csupán a társadalom 20 százalékát tették ki, mégis 60 százalékban járultak hozzá a válások arányának növekedéséhez. (3)
Ez a növekedés legalább két fő tényezőnek volt betudható: az egyik a hozzáállás, a másik a lehetőség. A baby boom generáció hozzáállása a hűség, erkölcsösség és elkötelezettség kérdéseihez teljesen más volt, mint a szüleiké. A szüleik inkább benne maradtak a házasságban, hogy működőképessé tegyék azt „minden áron”. Az új generációk viszont már kevésbé voltak elkötelezettjei a házasság ideáljának, és hajlamosak voltak véget vetni a rossznak tűnő házasságnak, és könnyebben léptek tovább. Míg a szüleik „legalább a gyerekek miatt” egyben tartották a házasságot, a baby boom generációt sokkal kisebb mértékben foglalkoztatták az ilyen kérdések.
A gazdasági lehetőségek is jelentős tényezőnek látszanak a válások terén. A válások száma szoros párhuzamban áll a nők munkába állásának a növekedésével. A fizetéssel rendelkező nők kisebb valószínűséggel maradtak benn olyan házasságban, amiben nem voltak boldogok. Bizonyos mértékű gazdasági erővel felfegyverkezve sok nő találta kevésbé ösztönzőnek azt, hogy egy rossz házasságban benne maradjon, és megoldja a problémákat a férjével. Az érett nőkről szóló tanulmány szerint, amit az Ohio Egyetemen végeztek, minél magasabb egy nő keresete a család összkeresetéhez képest, annál valószínűbb, hogy válásba kezd. (4)
A válás és a gyerekek
A válásnak pusztító következményei vannak, mind a felnőttekre, mind a gyerekekre nézve. Minden évben egymillió gyermek szülei válnak el. Ezek a válások gyakorlatilag elvágják az egyik generációt a másiktól. A gyermekek úgy nevelkednek fel, hogy vagy az apjuk, vagy az anyjuk nincs jelen. Gyakran kényszerülnek valakinek a pártjára állni a konfliktusban. Valamint gyakran viselik a konfliktus sebeit, sőt gyakran magukat hibáztatják a válás miatt.
Milyen hatása van mindennek? Nos, egy demográfus elismerte, miután megfigyelte ezt a baljós válási trendet, és annak hatásán elmélkedett:
„Senki nem tudja, milyen hatása lesz a baby boom gyermekeire a válásnak és az újraházasodásnak. Néhány évtizede még ritkaságszámba mentek az elvált szülők gyermekei. Ma már ők vannak többségben. Az a tény, hogy a válás normális dolog, megkönnyíti a gyermekeknek, hogy elfogadják a szüleik válását. De milyen házasságaik lesznek így nekik az előttünk álló évtizedekben? Ezt senki sem fogja tudni, míg túl késő nem lesz ahhoz, hogy bármit is tegyünk ellene.” (5)
Az a kevés, amit mégis tudunk a válás hosszú távú hatásáról, az nyugtalanító. 1971-ben Judith Wallenstein elkezdett tanulmányozni hat középosztálybeli családot, akiknek éppen folyamatban volt a válásuk. A folyamatosan végzett kutatásából egy hosszirányú tanulmány lett, ami a válás szülőkre és gyermekekre gyakorolt hatását mutatta be.
Csak úgy, mint Diane Medved, Judith Wallerstein is felül kellett, hogy vizsgálja korábbi feltevéseit. Annak az időszaknak az uralkodó nézete szerint a válást egy rövid krízisnek tekintették, ami magától megoldódik. A könyve, Second Chances: Men, Women and Children a Decade After Divorce (Második esély: férfiak, nők és gyermekek egy évtizeddel a válás után), eleven képet mutat be arról a hosszú távú pszichológiai pusztításról, ami nem csak a gyermekek, hanem a felnőttek életében is meglátszik. (6) Csak néhány a válás utóhatásait kutató tanulmányának eredményeiből:
- Ötből három gyermek úgy érezte, hogy legalább az egyik szülő elutasítja őt.
- Öt évvel a szülők válása után a gyermekek több mint egyharmada jelentősen rosszabbul teljesített, mint a válás előtt.
- A gyermekek fele olyan környezetben nőtt fel, ahol a szülők folyton veszekedtek velük, még a válás után is.
- A nők egyharmada és a férfiak egynegyede gondolta úgy, hogy az élet igazságtalan, kiábrándító és magányos.
Lényegében Wallerstein azt találta, hogy az érzelmi utórezgések a pszichológiai Richter-skálán még sok évvel a válás után is mérhetőek.
Az érzelmi hatás mellé párosul az oktatási hatás. A széttört családokban felnevelkedő gyermekek nem teljesítenek olyan jól, mint a stabil családok gyermekei. Egy országos tanulmány eredménye szerint az egyszülős családok gyermekei átlagosan egy évet veszítenek az iskolai képzésből évente. (7)
A válás és az újraházasodás még egy további csavart jelent a modern családok számára. Az 1990-ben köttetett házasságoknak majdnem a felében, az egyik házasfél korábban már állt az oltár előtt. Ez az arány az 1970-es 31 százalékról nőtt ekkorára. (8)
Ezek a változó családszerkezetek megbonyolítják a kapcsolatokat. A válás és az újraházasodás furcsa, sőt bizarr kapcsolati kombinációkat szokott kialakítani a családtagok között. A tekintély és kommunikáció világos vonalai elmosódnak és összezavarodnak ezekben a frissen módosított családokban. Valaki egy megjegyzésben megpróbálta nyelvészeti szinten kezelni ezeket az átrendeződéseket, és úgy nevezte, hogy „neo-nukleáris” családok. (9) Ezek a „neo-nuk”-ok bonyolultak és mindig változnak. A stabilitást kereső gyermekek gyakran érzik bizonytalanságban magukat, és boldogtalanok. Egy futurista hírmagyarázó ezt a lehetséges forgatókönyvet képzelte el:
„Fél évszázad múlva, egy tavaszi délutánon, a Jones család tagjai összegyülekeznek, hogy elénekeljék Juniornak, hogy „Happy Birthday”. Ott van Apu és a harmadik felesége, Anyu és a második férje, Junior két féltestvére apja első házasságából, hat mostohanővére az anyja házastársának korábbi kapcsolataiból, a 100 éves dédnagyapa, Junior jelenlegi „nagyszülei” közül mind a nyolc, válogatott nagynénik, újonnan szerzett nagybácsik és mostoha-unokatestvérek. Miközben az egyik robot levakarja az ajándékok csomagolását, a másik elfújja a gyertyákat, Junior kíván valamit… azt, hogy bárcsak ne lenne ennyi rokona.” (10)
Az újraházasodott párokon levő nyomás elég bonyolult dolog, de amikor bejönnek a képbe a mostohagyerekek, akkor még erősebb lesz. A mostohaszülő és mostohagyerek közötti konfliktus elkerülhetetlen, és elég ahhoz, hogy veszélyeztesse az új házasság stabilitását. Egy tanulmány szerint azok az újonnan kötött házasságok, amelyekben mostohagyermek is van, nagyobb valószínűséggel végződnek válással, mint azok, amelyekben nincs. (11) Azoknak a házasságoknak a 17 százaléka, ami mind a férfi, mind a nő számára újraházasodás, és ahol mostohagyermek is van, három éven belül megszakad. (12)
Hiba nélküli válás
A történelem folyamán a házasságot szabályozó törvények azon a hagyományos, zsidó-keresztény hitelven alapultak, hogy a házasság egy életre szól. A házasság eredeti szándéka szerint egy állandó intézmény. Ezért a válás kívánalmát nem tartották önmagát igazoló dolognak. Jogilag olyan alapja kellett, hogy legyen a válásnak, ami mentességet adott a házassági állandóság követelménye alól. A válni akaró házasfélnek bizonyítania kellett, hogy a másik elkövette az egyik olyan „hibát”, amelyet a házasság felbontását igazoló oknak tekintettek. Egyes államokban a válás klasszikus okai a kegyetlenség, az elhagyás és a házasságtörés voltak.
Ez a jogi alap akkor változott meg, amikor Kalifornia állam 1969-ben elfogadott egy rendeletet, amely lehetővé tette a hiba nélküli válást is. Ez a kísérleti lépés vezetett gyakorlatilag ahhoz, amit úgy nevezhetnénk, hogy „kötetlenül igényelhető válás”. Az államok törvényhozásai egymás után hozták meg a hiba nélküli válás törvényeit, így mára ez lett a de facto jogi alapelv minden USA tagállamban.
A hiba-alapú válási törvények rendszere abban a nézetben gyökerezett, hogy a házasság egy szentség, ami fel nem bontható. A mai hiba nélküli felfogás megváltoztatta ezt a szemléletet. A házasságot már nem szövetségnek tekintik, csak egy szerződésnek. Ráadásul még egy általános üzleti szerződésnél is megbízhatatlanabb szerződésnek.
A klasszikus szerződés-törvény azt mondja ki, hogy a konkrét ígéret kötelez, és nem lehet megszegni csupán azért, mert az ígéret tevője meggondolta magát. Valójában a „hiba” fogalma a válóperek tekintetében sokkal inkább szerződésen kívüli károkozásra vonatkozik, mintsem magára a szerződésre vonatkozó törvényre, amennyiben a két fél közötti „szerződés” olyan kötelezettséget hordoz magában, amely meg lett szegve, ezáltal válást eredményez. Amikor az állami törvényhozó szervek a hiba nélküliségre vonatkozó rendelkezéseket keresztülvitték, a hiba-alapú védelmet helyettesíthették volna szerződés-szerű védelemmel. De sajnos nem ezt tették. Csupán néhány évtized alatt eljutottunk a néhány okkal engedélyezett válás pozíciójától odáig, hogy most már bármilyen okkal el lehet válni, vagy akár ok nélkül is.
A házasság intézményére pusztító hatással van mindez. A marginális házasságok sokkal könnyebben felbomlanak, és azok a párok, akik előtte lehet, hogy megpróbáltak kitartani és megoldani a problémájukat, most inkább a hiba nélküli válást választják.
Viszont minden házasság veszélyben van (nem csak a marginális házasságok). Végül is egyik házasság sem marginálisként indul. A legtöbb házasság szilárd alapokon indul. A mézeshetek után viszont következik a harmonikus együttélés megtanulásának bonyolultabb folyamata. A folyamat sikerét belső (egymás szükségeinek a betöltésére való hajlandóság, stb.) és külső tényezők (pl. a válás lehetséges mivolta) is befolyásolják. De még ezek a tényezők is összefüggenek egymással. Ha a házasság több védelmet ad a házasságnak, valószínűbb, hogy a partner áldozatosabb szeretettel szereti a másikat, és több erőfeszítést fektet be a házasságba. Ha a törvény kevesebb védelmet ad, akkor valószínűbb a „keresem a legjobbat” hozzáállás követése.
Bibliai szemlélet
A Biblia mind az Ó-, mind az Új Testamentumban beszél a válásról. A legfontosabb ószövetségi szakasz a válással kapcsolatban az 5Mózes 24:1-4.
„Ha valaki asszonyt vesz magához, és feleségévé teszi azt, és ha azután nem találja azt kedvére valónak, mivelhogy valami illetlenséget talál benne, és ír néki váló levelet, és kezébe adja azt annak, és elküldi őt házától; És kimegy az ő házából, és elmegy és más férfiúé lesz; És a második férfiú is meggyűlöli őt, és ír néki váló levelet, és kezébe adja azt, és elküldi őt házától; vagy ha meghal az a második férfi, aki elvette azt magának feleségül; Az első férje, aki elküldte őt, nem veheti őt másodszor is magához, hogy feleségévé legyen, minekutána megfertéztetett; mert útálatosság ez az Úr előtt; te pedig ne tedd bűnössé a földet, amelyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül.”
Ezek az igeversek nem a válás helyeslésére írattak meg, hanem éppen az ellenkezőjére. A cél a fennálló válási szokások szabályozása volt, és nem Isten házassági ideáljának a meghatározása. A válás az ember bűnössége miatt volt megengedve bizonyos esetekben. (Máté 19:8)
Az ókori Közel-Keleten széles körben elterjedt volt a válás. A válólevél nyilvánvalóan az asszony jó hírnevének a védelmére szolgált, és biztosította számára az újraházasodás jogát. Ez a nyilvános deklaráció megóvta a házasságtörés vádjától. A Misna például azt állította, hogy a válólevél nem is volt érvényes mindaddig, amíg a férj ki nem mondta: „Szabad vagy hozzámenni bármely férfihez.” (13)
Ennek az igeszakasznak a megértéséhez kulcsfontosságú fogalom a „valami illetlenség”. Valószínűleg nem a házasságtörést jelentette, hiszen azt halállal büntették (22:22), és nem valószínű, hogy a házasság előtti közösülést jelentette másik férfival (22:20-21), mivel annak is ugyanaz volt a büntetése. A fogalom pontos jelentése ismeretlen.
Valójában a fogalom jelentése vita tárgyát képezte még Krisztus idejében is. Sammai konzervatív iskolája nagyobb szexuális vétket értett alatta. Hillél liberális iskolája azt tanította, hogy bármilyen, a férjnek nem tetsző dolgot jelenthetett (akár olyan triviális dolgot is, hogy elrontotta az ételt). Ennek a törvénynek a nyilvánvaló célja az volt, hogy megelőzzék a könnyelmű válásokat, valamint hogy védelmet nyújtson az asszonynak, akitől elvált a férje. Az igeszakasz tehát semmiképp sem buzdít a válásra, hanem a válás következményeit szabályozza.
Egy másik jelentős ószövetségi szakasz a Malakiás 2:10-16.
„Nem egy atyánk van-é mindnyájunknak? Nem egy Isten teremtett-é minket? Miért csalja hát kiki az ő felebarátját, megrontván a mi atyáink szövetségét? … Nem az Úr tette őket eggyé? testben és lélekben az övék. És miért egyek? Mert Istentől való magvat keresett. Őrizzétek meg azért a ti lelketeket, és a ti ifjúságotok feleségét meg ne csaljátok! Mert gyűlölöm az elválást, ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene” (a 15-16 versek az angol fordítás alapján)
Ez a szakasz egy korábbi megegyezés vagy szövetség felbontásával foglalkozik. Konkrétan a törvénytelen átházasodás és a válás kérdését érinti. Malakiás konkrétan azt tanítja, hogy a férjeknek és a feleségeknek hűségesnek kell lenniük egymáshoz, mivel Isten az Atyjuk. A házassági kapcsolat egy szentül komoly szövetségre épül. Bár Isten eltűri a válást az 5Mózes 24-ben leírt néhány esetben, azok az instrukciók azért adattak, hogy védjék az asszonyt válás esetén. Ez az igeszakasz Malakiásnál arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyűlöli a válást.
Az Újtestamentumban, Máté evangéliumában találjuk a legvilágosabb tanítást Jézustól a válásra vonatkozólag.
„Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja feleségét, adjon néki elválásról való levelet. Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és aki elbocsátott asszonyt veszen el, paráználkodik.” (Máté 5:31-32) „Mondom pedig néktek, hogy aki elbocsátja feleségét, hanemha paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörő; és aki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő.” (Máté 19:9)
Ebben a két szakaszban Jézus a két zsidó iskola nézeteit állítja kihívás elé (Sammai és Hillél). Azt tanítja, hogy a házasság egy egész életre szól, és ne bontsa fel a válás.
A porneia szó meghatározása (amit úgy fordítunk, hogy házassági hűtlenség) kulcsfontosságú ezeknek a szakaszoknak az értelmezéséhez. Míg egyes írásmagyarázók azt tanítják, hogy ez a szó vérfertőző kapcsolatokra, vagy szexuális promiszkuitásra utal a jegyesség alatti időszakban, a legtöbb tudós arról van meggyőződve, hogy ez a szó az állandó, folyamatos és megbánatlan házasságtörést jelenti. Akik ehhez a házasságtörési kivételt jelentő szakaszhoz ragaszkodnak, közülük némelyek lehetségesnek tartják az újraházasodást, némelyek viszont nem.
Az Újtestamentum másik jelentős tanítása a válásról a Pál által tanítottak az 1Korinthus 7:10-15-ben.
„Azoknak pedig, a kik házasságban vannak, hagyom nem én, hanem az Úr, hogy az asszony férjétől el ne váljék. Hogyha pedig elválik is, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét. Egyebeknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha valamely atyafinak hitetlen felesége van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt. És a mely asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt. Mert meg van szentelve a hitetlen férj az ő feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asszony az ő férjében, mert különben a ti gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek. Ha pedig a hitetlen elválik, ám váljék el; nem vettetett szolgaság alá a keresztyén férfiú, vagy asszony az ilyen dolgokban. De békességre hívott minket az Isten.”
Az első szakaszban Pál az egymással összeházasodott keresztényeket szólítja meg. Pál nyilván ismerte a válás elterjedtségét a görög világban, és azt a törvény által biztosított jogot, hogy az asszony kellett hogy kezdeményezze a válást. Azt a parancsot adja a hívőknek, hogy maradjanak összeházasodva.
A következő szakaszban a kevert házasságokkal foglalkozik Pál. Azt tanítja, hogy egy ilyen házasságban, még a vallási összeférhetetlenség ellenére se keressen elválást a hívő. Lehet, hogy néhány válást Ezsdrás parancsára hivatkozva kezdeményeztek, amit az Izraelitáknak adott Jeruzsálemben a száműzetés után (Ezsdrás 10:11), hogy váljanak el a pogány házastársaiktól. De Pál itt is ugyanazt a bibliai alapelvet erősíti meg: ne keressetek elválást. Viszont ha a hitetlen fél válni akar, akkor a hívő lehet, hogy kénytelen beleegyezni a válóperbe, és nincs kötelezettsége ilyen körülmények között.
Az előző igeversek alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a keresztény beleegyezhet a válásba a másik fél házassági hűtlensége esetén, vagy a hitetlen házastárs által történő elhagyás esetében. De még ezekben az esetekben se bátorítsa a válást az egyház. Természetesen az olyan nagyon nyugtalanító esetekben, amikor mentális, szexuális illetve fizikális bántalmazás is történik, a törvényes elválás megtehető, a bántalmazott fél védelme érdekében. Isten gyűlöli az elválást, ezért a keresztények soha ne vegyék fel azt az álláspontot, hogy bátorítanak a válásra, vagy támogatják azt. Ehelyett a megbékélést kell, hogy bátorítsák.
Egy utolsó kérdés, hogy vajon lehet-e vezetőségi tag az egyházban egy elvált ember. A fő igeszakasz az 1Timótheus 3:2, amely feddhetetlen gyülekezetvezetőt követel, és „egy feleség férjét”. Nem az elvált emberek vezetői szerepét tiltja ez a szakasz, hanem a többfeleségű emberekét. A poligámia az első században bevett szokás volt, és zsidó illetve keresztény csoportokban is megtalálható volt. Ezt az igét úgy lehetne fordítani, hogy „egy asszonyú férfi”. Ha Pál az elváltak vezetőségét akarta volna tiltani, akkor egy sokkal kevésbé bizonytalan jelentésű fogalmat használt volna erre.
Egy olyan társadalomban, ahol a válás elburjánzott, nekünk, kereszténeknek vissza kell térnünk ezekhez a fontos bibliai házassági elvekhez. A keresztényeknek azon kell lenniük, hogy erős házasságokat építsenek. A lelkipásztoroknak gyakran kel prédikálniuk és tanítaniuk a házasság fontosságáról. Arra kell bátorítanunk a közösségeinkben keresztény társainkat, hogy különböző házassági konferenciákon és szolgálatokon vegyenek részt.
Abban is hiszek, hogy el kell érnünk azokat, akik átmentek már váláson. Krisztus megbocsátását kell közvetítenünk feléjük összetört életük közepette. Lelkigondozásra és támogató csoportokra van szükségük. Sokszor anyagi segítségre és útmutatásra is szükségük van, miközben elkezdik összerakni összetört életük darabjait.
De miközben azokkal foglalkozunk, akik elváltak, oda kell figyelnünk, hogy a szolgálatunk ne mondjon ellent a teológiánknak. Bibliai meggyőződéssel és bibliai könyörületességgel kell szolgálnunk feléjük. Istennél az életre szóló házasság az ideális (1 Mózes 2), viszont emberek millióinak az életét döntötte romba a válás, és arra van szükségük, hogy törődést és együttérzést kapjanak a keresztényektől. A gyülekezetek sajnos egyik vagy másik irányba elcsúsztak. A legtöbb gyülekezet határozott állásfoglalást tartott meg a házasság és válás témakörében. Bár tiszteletreméltó ez a határozott biblikus álláspont, kiegyensúlyozottnak kell lennie az azok iránti együttérző könyörület által, akiket a válás fájdalma gyötör. A határozott meggyőződés könyörületesség nélkül gyakran látszólag azt közvetíti, hogy a válás a megbocsáthatatlan bűn.
Másrészről viszont az elvált emberek felé szolgálni kívánó gyülekezetek megalkudtak teológiai meggyőződésükben. Mivel bibliai alapú elvekből indultak ki a házasság és a válás terén, ezáltal hagyták, hogy a gyülekezetük körülményei hatással legyenek a teológiájukra.
A keresztények egyszerre meggyőződésesek és könyörületesek kell, hogy legyenek. Az egész életre szóló házasság az ideális Istennél, de a válás a társadalmunk egyik valósága. A keresztények Krisztus megbocsátásával kell, hogy megkeressék azokat, akiknek az életét széttörte a válás.
Végjegyzetek
1. Diane Medved, The Case Against Divorce (New York:Donald I. Fine, Inc., 1989), 1-2.
2. National Center for Health Statistics, „Advance Report of Final Divorce Statistics, 1983,” NCHS Monthly Vital Statistics Report, vol. 34, no. 9, 26 December 1985, table 1.
3. Landon Jones, Great Expectations: America and the Baby Boom Generation (New York: Ballantine Books, 1980), 215.
4. Ibid., 216.
5. Cheryl Russell, 100 Predictions for the Baby Boom (New York: Plenum, 1987), 107.
6. Judith Wallerstein and Sandra Blakeslee, Second Chances: Men, Women and Children A Decade After Divorce (New York: Ticknor and Fields, 1989).
7. Sheila Fitzgerald Klein and Andrea Beller, American Demographics, March 1989, 13.
8. William Dunn, „I do, is repeat refrain for half of newlyweds,” USA Today, 15 February 1991, A-1.
9. „Families: neo-nukes,” Research Alert, 17 August 1990, 6.
10. „When the Family Will Have a New Definition,” What the Next 50 Years Will Bring, a special edition of U.S. News and World Report, 9 May 1983, A-3.
11. Arland Thornton and Deborah Freedman, „The Changing American Family,” Population Bulletin, vol. 38, no. 4 (Washington, D.C.: Population Reference Bureau, Inc., 1983), 10.
12. Lynn K. White and Alan Booth, „The quality and stability of remarriages: the role of stepchildren,” American Sociological Review, vol. 50, no. 5, October 1985, 689 98.
13. G. J. Wenham, „Gospel Definitions of Adultery and Women’s Rights,” Expository Times 95, 11 (1984): 330.
©1997 Probe Ministries.
A szerzőről
Kerby Anderson a Probe Ministries International országos igazgatója. Magiszteri diplomáit a Yale (természettudomány) és a Georgetown (államigazgatás) egyetemeken szerezte. Több könyv szerzője, többek között a Christian Ethics in Plain Language (Keresztény etika egyszerűen), Genetic Engineering (Genetikus mérnöki tervezés), Origin Science (Eredettudomány), és a Signs of Warning, Signs of Hope (Figyelmeztető jelek, reménykeltő jelek). Új sorozatai a Harvest House kiadásában: A Biblical Point of View on Islam (Biblikus szemlélet az Iszlámról) és A Biblical Point of View on Homosexuality (Biblikus szemlélet a homoszexualitásról). Ő a házigazdája a „Point of View” (USA Radio Network) műsornak és rendszeres vendége a „Prime Time America” (Moody Broadcasting Network) és a „Fire Away” (American Family Radio) műsoroknak. Naponkénti rádiós kommentárt is készít, és vezércikkeket ír, amelyek olyan újságokban jelentek meg, mint a Dallas Morning News, a Miami Herald, a San Jose Mercury és a Houston Post.
Eredeti cikk: Divorce
Vélemény, hozzászólás?