A szex rendeltetése

Szexualitás: erős vágyat kelt bennünk, vagy éppen teljes ellenszenvet, nyughatatlan vonzalmat, bénító félelmet, leírhatatlan örömöt, vagy tökéletes iszonyodást. Nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy tisztában legyünk a szex erejével. Nehéz előre jelezni, hogyan fog valaki reagálni a saját vagy mások szexualitására – kivéve azt, hogy biztos, hogy nem közömbösen. Az ember szexualitásának a kifejeződése magán viselheti az öröm, a bensőségesség és az istentisztelet dicsőséges gyümölcseit – vagy pedig a szégyen, a félelem és a tisztátalanság szennyét hozhatja magával. Emelheti emberi mivoltunkat, de le is tudja alacsonyítani.

A szex erejének kétélű természetét sajnos csak kis mértékben veszik figyelembe a mai nyugati kultúrában. Különösen a popkultúra meghatározó képviselői népszerűsítik azt az általános felfogást a szex erejéről, hogy amíg a szexuális tevékenység olyan egyetértő felek között folyik, akik már elérték a pubertáskort, akkor teljesen pozitív a kimenetele. Csak akkor tekintik ártalmasnak, ha erőszakos tettből adódik a szexuális tevékenység (nemi erőszak, gyermekkel való visszaélés, szexuális bántalmazás), vagy pedig amikor „védtelen” a betegségekkel vagy a terhességgel szemben. Ezenfelül, a szexuális tevékenységet széles körben tekintik kizárólag fizikai cselekvésnek. Az a mechanizmus, ami által az ember csillapíthatja fizikai (és fékezhetetlen) ösztöneit. Időnként egy-egy tévészónok lebeszéli a nézőit az alkalmi szexről, vagy utalhat rá, hogy a tinédzserek várjanak addig, amíg igazán szerelmesek lesznek, de a promiszkuitás még ekkor is csak az éretlenség jóindulatú jelzője, mintsem kicsapongás vagy veszély.

A mai társadalom nem csak ártalmatlannak látja a legtöbb szexuális tevékenységet (akár szövetséges keretek között folyik, akár nem), de olyan bizalma van a szexualitás pozitív erejében, hogy megváltó erővel ruházták fel az elvárásaikkal. Kulturális erkölcsünk részévé vált az, amit John Grabowski úgy nevez, hogy „az utópisztikus szex ideál”. (1) Ez a nézet az orgazmust az emberi megtapasztalás csúcsának tartja, a nemi örömöket pedig az egészség és fittség kulcsának. Különböző popsztárok, egészségügyi szakemberek, politikai szónokok, mint pl. Margaret Sanger, és pszichológusok, mint pl. G. Stanley Hall befolyásának is köszönhetően, vallásos szóhasználatot és jelentőséget is hozzákapcsoltunk már a szexhez – azt mondva ezzel, hogyha egyszerűen átadjuk magunkat a szex és a szerelem extázisának, át fogjuk élni a megváltást a minket sújtó csapások alól (2). Ennek a nézetnek a társas erkölcse által támogatott erények: a prűd tartózkodástól való szabadság, és a fokozott szexuális technikáknak való elkötelezettség. A vétkek pedig: a szégyen és a tudatlanság (3). És egy ilyen kultúrában, ami eszerint a felfogás szerint működik, a lelki sőt kapcsolati dimenzióitól megfosztott szexből könnyen lesz árucikk, amit vásárolni és eladni lehet (4).

Ha már nem is az ősi bölcsesség maradványai miatt, de legalább a saját megérzéseink vagy csalódásaink miatt, sokunkat mégsem olyan könnyű félrevezetni a szex „üdvözítő” felfogása által. És bár a kultúránk igen leegyszerűsítette a szüzesség és az erény közötti kapcsolatot, szerencsére még mindig el vannak különítve a videó-kölcsönzők hátsó részében a „felnőtt” szórakoztató filmek, még mindig grimaszt vágnak a gyerekek ha valaki a szexet említi, és még mindig hivatalosan tiltott a prostitúció. Ezek mind arra emlékeztetnek, hogy bár a szexuális energia emésztő tüze fényt és meleget ad, meg is tud perzselni és meg tud égetni. Ha visszaélnek vele, vagy rendellenesen használják, akkor lealacsonyítja ember mivoltunkat, és kárt okoz, nem csak a testünknek, hanem a lelkünknek is. És még ha célszerűen is élnek vele, nem tudja a végsőkig betölteni a szívünk vágyakozását. A szexualitás a teremtett valóság egyik gyönyörű és titokzatos eleme. És természetesen élvezetre adatott. Mindazáltal, a felüdítő dimenziója nem választható el a szövetségi, egyesítő és életet nemző dimenzióitól. Sőt, csak akkor tudja betölteni a rendeltetését, ha az istentisztelet eszköze, és nem az imádat tárgya vagy annak kerülése.

A történelem folyamán az Egyház sem volt vak a szex potenciális romboló erejére. Pál a leveleiben újra és újra beszél a test gonosz vágyairól, valamint a test és a lélek lealacsonyításáról a meg nem engedett szexuális tevékenység által. Az egyházatyák írásaiban vissza-visszatérő téma a kéjvágy megtagadása, és Krisztus parancsai a követői testére vonatkozóan. Viszont saját koruk plátói erkölcse miatt ezek az atyák elválasztották egymástól a testet és a lelket, és így a szex és az érzékek jótékonyságából sok mindent elutasítottak. Szent Origenész, mivel megzavarta őt az Énekek Énekének nyílt érzékisége, szigorúan allegórikusnak értelmezte a könyvet. Nem csak a cölibátus felsőbbrendűségét hangsúlyozta a házassággal szemben, hanem még önmagát is kasztrálta, hogy felülkerekedhessen szexuális ösztönein. Szent Jeromos tövisek közé vetette magát, hogy a nők utáni vágyát felülmúlja a fizikai fájdalom, míg Szent Ágoston a szexualitást saját pogány múltjával tette egyenlővé, és olyan mértékű lelki békét talált, hogy meg tudta tagadni szexualitását (5). Sőt, Ágoston és más egyházi vezetők, akár őt megelőzők, akár utána jövők, gyakorlatilag egyenlővé tették a szexet a kéjvággyal. Még a házasságon belül is bűnösnek tartotta a nemi vágyat. (6)

Az írásom korlátozott terjedelme miatt nincs lehetőségem kifejteni a szexhez való keresztény viszonyulás eltorzulásait az egész egyháztörténelem folyamán. Legyen elég annyi, hogy az igen változatos sőt tisztátalan egyháztörténelem során, a szexualitás terén, mindig is hiányzott a holisztikus és biblikus megközelítés. Igazán átható volt az az ágostoni felfogás, hogy a test vágyai gonoszak – de ugyanúgy Ágostonnak az a gondolata is, hogy a szex kizárólagosan elfogadható funkciói az utódnemzés szándéka és az erkölcstelenség kerülése. A figyelemreméltó kivételek és a gyakorlati tapasztalat által sugallt tények ellenére, az egyháztörténelem nagy része alatt a szexet a legjobb esetben is csupán magánjellegű, szóba nem hozható házassági jónak tartották, a legrosszabb esetben pedig minősíthetetlen gonosznak.

A mai keresztény irodalomban sok könyv található, ami a szex felüdítő szerepét hangsúlyozza, a többi dimenzió figyelmen kívül hagyásával. Ez bizonyára az egyháztörténelem túlzottan negatív felfogásának ellensúlyozására való erőfeszítések részeként, és a modern kultúra utópisztikus ideáljához való észrevétlen alkalmazkodás miatt történt így. A legtöbb esetben ezek a könyvek a gyönyört és az élvezetet a szexualitás bőséges és változatos megélésében hirdetik – mindaddig, amíg a házasság keretein belül történik. Ebből adódóan a technika a fő terület, amire koncentrálnak.

Az Intended for Pleasure című könyvben (magyarul „A boldogság titkai” címmel jelent meg), ami a keresztény házasság szexuális technikai kézikönyve, Dr. Ed és Gaye Wheat azt hangsúlyozza, hogy az általuk a szexről tanított dolgok lényege a beteljesedés. „Isten akarata és terve az… hogy egy férfi és egy nő számára a szex a házasságon belül csodálatos érzéseket keltsen, mivel Isten arra szánta a szexuális kapcsolatokat, hogy örömöt leljünk benne (7)”. A Wheat házaspár valóban említi az önmagunkat odaadó agapét, mint ami a házassági szex alapja, és utalnak az Efézus 5-re is, ahol a házassági szexuális cselekedetet Krisztus szeretetével hasonlítja össze az Egyház iránt. Mindazáltal a könyvük fókuszpontja egyértelműen a házaspárok szexuális beteljesedésén van. Ehhez hasonlóan, a His Needs, Her Needs (A férfi és a nő szükségletei) című könyvben Dr. Willard F. Harley szerint, a szexuális beteljesedés az elsődleges dolog, ami nélkül a férfi nem tud meglenni (8). A Sheet Music c. könyvben Dr. Kevin Leman a házassági szexualitás értékét így fogalmazza meg: „Ebben a kötelezettségekkel és felelősségekkel teli világban Isten valami igazán mesés dolgot hullajtott az ölünkbe. A nap végén megérinthetjük egymást, megcsókolhatjuk egymást, és úgy tudunk örömöt szerezni egymásnak, hogy úgy érezzük, a világ fényévekre van tőlünk. Egy másik helyre jutunk és egy másik időbe repülünk át, és ez valóban dicsőséges érzés. (9)”. (A „Sheet Music” könyvcím egy szójátéknak tűnik – a fogalom eredeti jelentése „kotta”, de egy házassági szexualitásról szóló könyv címeként megengedhető a szó szerinti jelentése is, ami kb. „A lepedő zenéje” – a ford.)

Ez a három könyv csak példa az olyan keresztény kézikönyvek nagy gyűjteményéből, amelyeknek a célja a házaspároknak való segítségnyújtás a szexuális beteljesedésük maximalizálásában. Ezek az irodalmakban helyenként visszaköszön a szex terápiás értéke is, amit a manapság népszerű kultúrában hangsúlyoznak. Igaz, hogy a szexualitás természetesen örömre adatott, a keresztény szexualitás mélysége nagy mértékben hiányzik, amikor az öröm és a beteljesedés a fő fókuszpont. A szexuális gyönyörtől megszállott kultúra, amit megkeresztelünk a „Kizárólag a Házasságban” pecséttel, még nem biztosít megfelelő gondolkodásmódot a szex titkáról és céljáról.

A Szentírás bizonyságtétele megkérdőjelezhetetlenül kinyilatkoztatja, hogy a szex jó. A teremtés gyönyörű és titokzatos aspektusa. Isten vidám, és a mi vidám játékunkban Isten képmását hordozzuk. Az Isten által teremtett szépségben és csodában gyönyörködve Őt dicsőítjük. Isten olyan áthatóan gyönyörködik az érzékiségben, hogy az emberi test csodájára és dicsőségére, az erotikus szerelemre és a gyermekek foganására vonatkozó utalások az egész Szentírást átszövik. Mégis, a szex felüdülést nyújtó funkciójára koncentrálni – még a házasságon belül is – legjobb esetben is elégtelen, a legrosszabb esetben pedig lealacsonyító. Amikor a szexuális tevékenységet pusztán egy élvezhető testi tevékenységként kezeljük, akkor rosszul kezeljük. Ugyanis a szexben nem csak a testünk vesz részt. Pszichológiai, kapcsolati és spirituális oldala is van. A szexualitásról Dr. John Grabowski azt mondja, hogy „szükségszerűen a kapcsolat és a nász valóságát” kell, hogy jelentse. (10)

Talán a teremtés minden más jelenségénél nagyobb kísértésnek van kitéve az ember abban, hogy magát a szex ajándékát imádják a szex adományozója helyett. Nem csoda, hogy a bukott emberiség a szexet próbálja felhasználni az Édenkert helyreállításának módszereként. Az Éden héber szavának jelentése „gyönyörűség”, és a Teremtés könyve leírja, hogy az első emberpár meztelenül és szégyen nélkül élvezték az Éden örömeit (11). A teremtés könyvének Édenkert-ábrázolásához kötődő érzéki örömök azonban csak egy részét képezik a nagyobb képnek. Az érzéki örömök az imádatot szolgálják és annak egy részét képezik. A kert elsősorban az Istenben való bensőségesség és gyönyörködés szimbóluma. Amikor a szexuális kifejeződés Isten imádatának a megnyilvánulása, akkor az gyönyörű és jó, de amikor az énünknek, vagy egy másik embernek, vagy magának az örömnek az imádata, akkor egy mérgező bálvány.

Nem kell ahhoz paráznaságba vagy házasságtörésbe keveredni, hogy a szex ilyen lealacsonyító, sőt romboló dimenziót öltsön. Még a házasságon belül is olcsó szexszé válik, amikor pusztán az ősi ösztönök kifejeződése, vagy a fájdalom elkerülése miatt történik. Azzal is a szépségétől fosztjuk meg a házassági szexet, ha a kontrollálás, vagy manipulálás, vagy egyszerűen önmagunk szükségeinek a hangsúlyozása miatt tesszük. Dan Allender és Tremper Longman ezt írja: „A férj és a feleség vagy részt vesznek a szexuális egyesülés misztériumában, és az Istennel való bensőségesség megkóstolásában, vagy semmi másnak nem látják, csak egy pillanatnyi örömnek. Néhány embernél annyira átszőtte ezt az örömöt a félelem, az undor, vagy a harag, hogy magát az érzéki gyönyört is elveszítették. A szex a mélyebb bensőségesség felé vonzza a szívet, vagy pedig a kihasználás és az értés mélyebb érzékelése felé. (12)”

Az extatikus felszabadulás bármennyire is csodálatos és jó (tud lenni), nem a szex elsődleges rendeltetése. Valójában a szex célja az, hogy a bensőségességre való vágyat keltse fel és töltse be. Amikor az eredeti rendeltetése szerint működik, akkor a szex a házasfelek közötti nagyobb egység támogatására szolgál. Istennek ad dicsőséget azáltal, hogy mélyebben egyesíti azt, ami a házasság szövetsége által már egybeköttetett. Ezt az egyesítő dimenziót leírja az 1 Mózes 2:24, a szexuális aktus azon képessége által, hogy egy testté tegye azt, ami előtte kettő volt. Ezenfelül az egész Szentírásban az ismerni fogalma arra van használva, hogy a szexuális egyesülést írja le (13). A házassági szex cselekedete az emberi intimitás lehető legmélyebb formája. Egy embert a legmélyebben a cselekedete által lehet megismerni.

A házassági szex a két ember közötti véget nem érő elkötelezettség szimbóluma is. A Teremtés könyvében az első férfi és nő szexuális egyesülését leíró nyelvezet a szövetségre jellemző szóhasználat. A házassági szexuális aktus a szövetséget ratifikáló gesztus, amely két embert életük végéig eljegyez egymásnak. A szexuális egyesülés a hűségeskü megpecsételését jelzi. A másik „csontjait és húsát” önmagába fogadva, mindkét partner a sajátjának fogadja el a másik erősségeit és gyengeségeit (14). Így, minden egyes alkalommal, amikor egy házaspár szexuálisan egyesül, újra érvényesítik életre szóló elkötelezettségüket egymás iránt.

Ezeknek a gondolatoknak a mentén, a házasságban a szexuális tevékenység szolgálatként is működik. Mindkét partner a párját szolgálja azzal, hogy örömöt, vigaszt és gyönyört igyekszik okozni a másiknak. A keresztény azzal, hogy önmagát teszi le a társa javát keresve, ajándékul adja a testét önmaga átadásával. Ezzel utánozza Krisztus önátadását. Így, a szexuális egyesülésük által, a pár részt vesz Krisztusnak az Egyház iránt tanúsított szeretetének a „nagy titkában”, amit az Efézus 5:32 ír le. „Egy bizonyos valóságos értelmezés mentén” írja Peter Elliott, „szent Pál a házasságot a menny és föld közötti egységnek látja, ami egyszerre Krisztológiai és egyházi misztérium (15).”

A házassági szexuális egyesülés azt a célt szolgálja, hogy a házastársak közötti kapcsolatot mélyítse és építse, de egy mélyebb és végsőbb egység felé is mutat – az Isten jelenlétében töltött örökkévalóság felé. Az örömteli érzéki élmény, legyen az egy csokoládé evése, vagy a tavaszi eső illatának megérzése, valami többre kelti fel az ember vágyát. Végső soron pedig, ha csak egy pillanatra is, a vágy kielégül, és megnyugszunk. Ebben az értelemben a közösülés, mint a szexuális vágy betetőzése, egy pillanatnyi békességhez vezet. Allendar és Longman szerint ez a röpke békesség- vagy nyugalomérzet „csupán egy pillantás arra, ami ránk vár. Mindenféle megnyugvás egy vágyat kelt arra, amit semmilyen más módon nem lehet megtalálni, csak a mennyben (16).” titokzatos módon, a testünk vágyai a lelkünk vágyaihoz kapcsolódnak. És az emberi kapcsolatok legbensőségesebb formájaként a nemi közösülés az Istennel való egységünkre mutat. Ezáltal lehetőséget ad arra, hogy mélyebben és gazdagabban imádjuk Istent, mint egyébként. Ebben az értelemben szakramentális.

Csodálatos módon, ahogy Aranyszájú szent János, egy negyedik századi keleti egyházatya leírta, a nemi közösülés során a férfi magva összekeveredik a női szubsztanciával, és gyermekként tér vissza. (17). A pár utódja az egy testté válásuk egységét testesíti meg. Mert ahogy a pár eggyé válik a közösülés intimitása által, azáltal is eggyé válnak, ahogy a nemi sejtjeik, amelyet mindketten adtak, egybeolvad, hogy egy új emberi lényt alkossanak. Habár azzal, hogy ha a gyermeknemzést mondjuk a szex egyetlen érvényes céljának, megfosztanánk szépségétől és erejétől ezzel, a szex gyermeknemző funkcióját figyelmen kívül hagyni vagy ledegradálni szintén redukcionista szemlélet. Ahogy Dr. Grabowski megfigyelte, a mai kultúránkban hajlamosak vagyunk elválasztani a szexet a babáktól és a babákat a szextől (18). Sajnálatos módon, a szex és a gyermeknemzés közötti kötelék elvágásának a tendenciája, majdnem ugyanolyan jellemző az egyházban, mint azon kívül. A legtöbb protestáns felekezet nyíltan jóváhagyja, hogy a gyermek foganása a házassági szex választható következménye. És bár a katolikus egyház hivatalos tanítása az ellenkezőjét írja elő, a katolikus egyháztagok zöme ugyanezt a nézetet tartja, ha nem is elviekben, de a gyakorlatában igen.

Ahelyett, hogy gondolkodás nélkül átvennénk a kultúra azon felfogását, mely szerint a termékenység egy betegség (kivéve ha a pár beteljesülése alapvetően a gyermek foganásához kötődik), a keresztények nagy közössége kell hogy legyen az, amely üdvözli és ünnepli az új életet. Ideális esetben a házassági szex egy biztonságos és befogadó környezet kialakulását kell hogy elősegítse. Ezzel nem azt kívánom mondani, hogy a családtervezést elítélem vagy ellenzem. Viszont a szexualitásuk teljes tiszteletben tartása érdekében a házaspároknak el kell ismerniük, hogy minden egyes szexuális aktusukban ott rejlik a gyermeknemzés lehetősége. Sőt, arra kell törekedniük, hogy a vendéglátás környezetét alakítsák ki a házasságukban. Minden házasság a vendéglátás kialakítására kell törekedjen, amelyet mind az idegen, mind a felebarát élvez, de sok esetben a vendéglátás teljes kifejeződése az új életre is kiterjed. A keresztény házaspár azzal tiszteli a szexualitásuk teremtett normáit, ha elfogadják az egységük gyümölcsét.

A szex, mint a teremtett valóság minden más aspektusa is, képtelen arra, hogy visszavigyen minket az édenbe. Amikor viszont a házassági szex egy táncot jár egyesítő, gyermeknemző és felüdítő funkciói között, akkor a megváltó erők e világban való működéséről tesz tanúbizonyságot, és Isten Országának az eljövetelét várja. A házassági szexualitás összetett képe nem e három cél valamelyikébe van bezárva. Viszont mindegyik hozzájárul ahhoz a titokhoz és dicsőséghez, amelyet Isten töltött bele a szexualitásba. Sajnos nehéz feladatnak bizonyult kiegyensúlyozott és bibliai szemléletet követni a szexszel kapcsolatban az egyház történelme folyamán. Vagy egyenesen kárhoztatták, vagy csak valamelyik funkciójára korlátozták. Mi pedig, ha fel is szabadultunk a szex bálványozása vagy szennyes tettként való elkárhoztatása alól, még mindig azzal a kihívással állunk szemben, hogy az elméletet a gyakorlatba ültessük át. Az ember szexről alkotott teológiája nem feltétlenül egyezik az operatív nézeteivel a saját szexuális tettei terén. Emberi mivoltunknak ebben a dimenziójában, Isten adjon nekünk erőt annak a megtestesítésére, amit hiszünk.

1. John S. Grabowski, Christian Marriage and Family, Catholic University: Spring 2004, class lecture, January 15.
2. Peter Gardella, Innocent Ecstasy: How Christianity Gave America an Ethic of Sexual Pleasure., (New York: Oxford University Press, 1985), 140-149.
3. Grabowski, class lecture, January 15.
4. Grabowski, Sex and Virtue: An Introduction to Sexual Ethics., (Washington DC: The Catholic University of America: 2003), 23.
5. Dan B. Allender and Tremper Longman, Intimate Allies., (Wheaton: Tyndale House Publishers, 1995), 228.
6. See Augustine, The Good of Marriage in Fathers of the Church., vol. 15.
7. Ed Wheat and Gaye Wheat, Intended for Pleasure: Sex Technique and Sex Fulfillment in Christian Marriage., (Grand Rapids: Baker Books, 1977), 18.
8. Willard F. Harley, Jr., His Needs, Her Needs, (Grand Rapids: Baker Books, 1986), 42.
9. Kevin Leman, Sheet Music: Uncovering the Secrets of Sexual Intimacy in Marriage., (Wheaton: Tyndale House, 2003), 45.
10. Grabowski, class lecture, January 13.
11. Ibid., January 27.
12. Allender and Longman, 212.
13. Wheat, 17.
14. Grabowski, class lecture, January 29.
15. Peter J. Elliott. What God has Joined., (New York: Alba House, 1990), 5.
16. Allender and Longman, 214.
17. See John Chrysostom, On Marriage and Family Life.
18. Grabowski, class lecture, April 20.

Eredeti cikk: The purpose of sex