Az emberek gyakran azért szeretnének vezetői posztot, mert hatalomra vágynak. Ez fakadhat önzésből, vagy egyszerűen abból a vágyból, hogy a változás motorjai lehessünk. Bármi is a motivációnk, a hatalom veszélyes eszközzé válhat bármely vezető kezében. Ez az oka annak, hogy sokak fejében a vezetés fogalma negatív gondolatokkal párosul.
Az emberek által ismert leghatalmasabb erők egyike a szeretet hatalma. Akár arról van szó, hogy egy nő iránt érzett szeretet hajt egy férfit, hogy seregekkel harcoljon, vagy tűzön menjen keresztül, akár arról, hogy a szeretet arra indít embereket, hogy áldozzák oda az életüket a szegények és betegek szolgálatára; mindkét dolog a szeretet hatalmának valóságát mutatja.
Ha mind a vezetéshez, mind a szeretethez kapcsolódik a hatalom fogalma, miért van mégis az, hogy igen ritkán kapcsoljuk össze e két gondolatot? Pedig pontosan ez a kapcsolat jellemzi az Isten szerinti vezetést. Az Ő mindenek felett való hatalma sohasem fenyegető, mert azt a szeretet jellemzi. Ha ez Isten modellje a vezetésre, akkor a miénk is ez kellene, hogy legyen. Milyen is Isten szeretete a gyakorlatban?
Mindannyian ismerjük a szeretethimnuszt a Korintusiakhoz írt első levél 13. részéből. Bár ez a felsorolás arról, hogy milyen a szeretet, az életünknek szab irányt, mostanában arra a felismerésre jutottam, hogy ez a felsorolás tulajdonképpen Istent mutatja be, mert az Isten szeretet. Ez a felismerésem megváltoztatta elképzelésemet Istenről és az Ő viszonyulásáról azokhoz, akik neki szolgálnak. Annak, aki szeretne Isten jellemével összeegyeztethető módon élni és vezetni, ez a fejezet útmutatást nyújt arra, hogyan teheti ezt erővel és hatalommal. A „szeretet” szót a „vezetéssel” helyettesítem, hogy próbára tegyem a vezető hatalmáról alkotott elképzelésünket. Nem az a célom, hogy megváltoztassam az ihletett Ige jelentését vagy értékét, hanem az, hogy új megvilágításba kerüljön Istentől való elhívásunk a vezetésre, és olyan vezetők lehessünk, akik leképezik Isten szeretetét.
„A vezető türelmes”
Amikor dolgomat saját ízlésem és időbeosztásom szerint, megszakítások vagy komplikációk nélkül végezhetem, akkor életemet nem a türelem jellemzi. A türelem az érettség nagy próbája, hiszen azonnal követelni, amit akarok gyerekes dolog. Csak azoknak az ereje újul meg, akik megtanulnak várni.
„A vezető jóságos”
Dühös világban élünk, ahol az emberek csak arra tudnak gondolni, hogy miből származik hasznuk. Amikor egy ismeretlen mosolyogva köszön, vagy megáll, hogy felegye az épp leejtett papírjaidat, az olyan, mint egy pohár friss víz a sivatag közepén. A „jóság” nem más, mint a cselekvő szeretet. Nem csak egy póz, hanem kézzelfogható kifejezése annak a hozzáállásnak, amely kinyúl, hogy segítsen, vagy értéket közvetítsen valakinek, aki megkérdőjelezi az értékeit.
„A vezető nem irigykedik”
Ha a saját királyságomat építem, elveszi az örömömet, és lerombolja egészségemet az irigység, ahogy látom mások sikereit. De amikor úgy tekintek magamra, mint aki élő kő vagyok abban a házban, amit Isten épít (1 Pt 2:5), akkor örülök mások sikerének tudván, hogy az ő sikere végső soron az enyém is.
„A vezető nem kérkedik, és nem fuvalkodik fel”
Ha mindenki, akit vezetsz, tudná azt, amit Isten tud rólad, mivel kérkednél? Mindannyian reményvesztett koldusok vagyunk, akik megtaláltuk Isten kegyelmét, ami betölti a bennünk levő ürességet. A vezetés nem más, mint mikor az egyik koldus elvezeti a másikat a kegyelem forrásához, amit ő megtalált.
„A vezető nem viselkedik bántóan”
A vezetésben mindig ott kísért a félelem, hogy elveszítem az általam vezetettek figyelmét. Ez különösen igaz lehet az ifjúság vezetése esetén. Gyakran úgy szeretnénk ezt elkerülni, hogy olyan dolgokat teszünk vagy mondunk, amik miatt mindenki ránk figyel. Ez nem azt jelenti, hogy égbekiáltóan bűnös dolgokat teszünk, csak éppen nem helyénvaló dolgokat. Érdemes megfigyelni, hogy az Újszövetség hányszor figyelmeztet bennünket az értelmetlen beszéddel és cselekedetekkel kapcsolatban. Sokszor, különösen a fiatalok között, ez gúnyos megjegyzésekben nyilvánul meg. Ez a fajta humor jellemzi a mi generációnkat, de nagyon romboló hatású, mert olyan igazságon alapul, ami valakinek a hibáit helyezi előtérbe, vagy olyan dolgokat, amiken nem tud változtatni. (1 Tim 6:2)
„A vezető nem keresi a maga hasznát”
A vezetés szolgaság, ezt Jézus világosan megmutatta (Mt 20:28). A szolga nem magának él, hanem urának. Jézus a végletekig elment ebben azzal, hogy meghalt azokért, akiket ő szolgált. Ha a vezetésben a vágyam nem arrafelé visz, hogy végső soron hajlandó legyek meghalni azokért, akiket szolgálok, akkor saját javamat keresem. Ha igazán szolgák vagyunk, akkor miért zavar minket annyira, ha egy vezetésünk alatt álló ember szolgaként bánik velünk?
„A vezető nem gerjed haragra”
Valahogy mindannyian hozzászoktunk ahhoz, hogy a harag eredménnyel jár. Lehet, hogy azért, mert ezt tapasztaltuk a felettünk való tekintély részéről, vagy mert bűnös természetünk számára ez tűnik logikusnak. De ez nem Istentől való. A harag legnagyobb része a rossz kommunikáció vagy a szűklátókörűség eredménye. Ezért mondja Jakab (1:19), hogy legyünk gyorsak a hallásra, késedelmesek a szólásra, késedelmesek a haragra. Aztán azzal folytatja (20. vers), hogy az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát. A harag zsákutca. Soha nem ér el semmit azon kívül, hogy lerombolja a bizonyságtételedet, a hatékonyságodat.
„A vezető nem rója fel a rosszat”
Szeretjük jól megjegyezni azokat a dolgokat, amiket mások vétettek ellenünk. Nem tudom, mit érünk el ezzel, de valahogy úgy érezzük, hogy ha kihúznánk egy nevet az ellenünk vétők listájáról, akkor az illetőnek nem kellene majd „megfizetni érte”. A megbocsátás hiánya minket zár börtönbe, nem azokat, akiknek mi nem bocsátunk meg (Mt 18). Isten képes tökéletesen egyensúlyba hozni a mérleget. Ezért küldte el Fiát, hogy meghaljon értünk. A kereszt egyensúlyba hozta a mérleget. Te sosem fogod elfelejteni, mit tettek veled. Isten ezt nem is várja el tőled, mer ezt még Ő sem tudja megtenni. De Ő úgy döntött, hogy nem gondol többé a mi vétkeinkre (Jer 31:34), és nekünk is így kell cselekednünk. A te saját akarati döntésed tehet téged szabaddá.
„A vezető nem örül a hamisságnak”
Ez nyilvánvalónak tűnik, a szívünk mégis csalóka, és vonzódik a bűnös dolgok felé. Én alapvetően nem olyan ember vagyok, aki örül a gonosz dolgoknak, de a következő gondolat segíthet megfelelő perspektívába helyezni a dolgokat: Az öröm ellentéte a szomorkodás. Elszomorítja-e a bűn az én szívemet éppen úgy, mint Istenét? Ha igazságtalanságot látok, harag vagy szomorúság a reakcióm? Ha az újságosstandokon vagy a tévében erkölcstelenséget látok, titkos kíváncsiság vagy szomorúság fog el? Ha részegeskedést látok, viccelődöm vagy elszomorodom? Megszomorítják-e a szívemet azok a dolgok, amik Isten szívét megszomorítják?
„A vezető együtt örül az igazsággal”
A becsületesség azt jelenti, hogy azért teszem a jót, mert tudom, hogy az jó, függetlenül attól, hogy ki tudja vagy ki látja. Értékes-e számodra az igazság és a becsületesség annyira, hogy hajlandó vagy elfogadni egy kisebb jegyet a dolgozatnál, vagy több adót fizetni, vagy elfogadni a dorgálást, ha elkéstél és nem hazudni gyorsan valamit a forgalomról vagy az elromlott ébresztőóráról? Azért örülünk az igazságnak, mert az igazság szabaddá tesz minket, és a szabadság örömre ad okot.
„A vezető mindent elfedez”
Vezetőként te vagy végső soron a felelős mindenért, ami történik. Nagyon könnyű másokat hibáztatni. Ez az egész az Édenben kezdődött. Vezetőként mindig találsz valakit, akit hibáztathatsz, de ettől sem neked, sem az általad vezetetteknek nem lesz jobb. Fel kell vállalnod a felelősséget. Ha valaki nem értett meg, akkor nem voltál elég világos. Ha valaki nem hallotta, akkor nem kommunikáltál elég érdekesen. Ha valaki felelőtlen volt, akkor másvalakit kellett volna választanod. Neked kell felvállalnod a végső felelősséget azért, ami történik. El sem tudod képzelni, hogy ez a fajta hozzáállás micsoda biztonságérzetet eredményez a csoportban. Az általad vezetettek rohanni fognak a segítségedre, hogy elérhesd a céljaidat.
„A vezető mindent hisz”
A bizalom bizalmat szül. A bizalom erőt ad! Semmi sem demoralizálóbb, mint ha kapsz egy munkát, aztán ezt hallod: „Remélem megbízhatlak ezzel.” Ha tudom, hogy megbíznak bennem, akkor minden erőmmel azon igyekszem, hogy megfeleljek az elvárásoknak. Sokan azt mondják, hogy ez hiszékenység, és lehet, hogy lesz olyan alkalom, amikor megbánom, de a legtöbb helyzetben a bizalom miatt tesznek átlagos emberek rendkívüli dolgokat.
„A vezető mindent remél”
Ha valami igazán hiányzik a mai világból, akkor az a remény. Nagyon sokan elvesztették hitüket az életben és a jövőben. Emberi nézőpontból ez teljesen jogos, de vezetőként arra vagy elhívva, hogy túl láss a kiszámíthatón, egészen a lehetségesig. Ha az erdőt nézed, nem fákat látsz, hanem szépen megmunkált bútorokat, versenyvitorlásokat és hegyi házikókat. Meglátod a potenciált a nyersanyagban és a félkész termékben, és segíthetsz másoknak, hogy ők is meglássák azt, ami lehetséges. Remény-adó vagy, mivel a jövő olyan tág és határtalan, mint Isten maga.
„A vezető mindent eltűr”
A vezetés kemény munka. Fegyelmet és izzadságot kíván. Nem lustáknak vagy gyengéknek való. Lesz olyan, amikor biztos leszel abban, mire indít Isten, és tudod, hogy azt meg kell tenned a téged körülvevő ellenállás és meg nem értés ellenére is. Krisztus is ezt az utat választotta, és ez neki sem volt könnyű. De a rád váró öröm –éppúgy, mint Jézus esetében – megér mindent. Az öröm, hogy látsz egy diákot megszabadulni a kábítószertől vagy a bizonytalanságból, megér minden erőfeszítést. Az a beteljesedés, amikor látod, hogy az általad tanítványozottak másokat tanítványoznak, megér minden erőfeszítést. Ha látod, hogy az ificsoportodra ráterhelődik az, hogy barátaik és osztálytársaik nem ismerik Jézust személyesen, ez megér minden erőfeszítést. Az, hogy előre hallod „jól van, jó és hű szolgám”, megér minden erőfeszítést. Minden egy cél érdekében történik: „Ezért tehát mindent elviselek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel.” (2Tim 2:10)
Eredeti cikk: Leading With Power and Love
Vélemény, hozzászólás?