Ezt az útmutatót korábban az Administry adta ki, most pedig ingyenesen elérhető online.
Bevezetés
A „sejtgyülekezet” egyre inkább terjedő megnevezése egy új gyülekezeti modellnek, amely felekezetektől függetlenül terjed. Én mégis inkább a „kiscsoportos gyülekezetről” szeretek beszélni, mert a Sejtgyülekezet csak az egyik irányzat egy szélesebb körű mozgalomban.
Az egyházi élet több megfigyelője jutott el arra a megállapításra, hogy a házicsoportok „kifáradtak” és lagymatagok lettek. Robert Warren azt mondja róluk, hogy „lejárt a szavatossági idejük”. Miközben a vezetők még megpróbálnak életet lehelni beléjük új ötletekkel, Warren azt kérdezi, vajon nem az a probléma gyökere, hogy ha egy csoportba csak bemenet van, de nincs kimenete, akkor az stagnálóvá válik. Az elé a kihívás elé állítja a kiscsoportokat, hogy nyíljanak meg és evangelizáljanak, hogy új életet találjanak és töltsék fel újra élettel a gyülekezetet a misszióban. Persze a házicsoportok vagy 35 éve jöttek nyugatra más kontinensekről, ahol mindig is jellemző volt rájuk az akítv evangelizálás, és a gyülekezetnövekedés illetve a pezsgő gyülekezeti közösségi élet alapjai és építőkövei voltak. Mi azonban a saját pásztor-központú egyházunkban alkalmaztuk ezeket. Christian Swartz a „Természetes gyülekezetfejlődés” című könyvében beszámol az 1000 gyülekezetről végzett átfogó nemzetközi felméréséről, ami azzal a céllal történt, hogy megállapítsa a minőséget és a növekedést meghatározó tényezőket. A 157 elemzett tényezőből az egyetlen kimagasló összefüggés a minőség és a növekedés között a „szándékosan szaporodó kiscsoportok sejtjei” voltak. Ezt érdemes megjegyezni!
Tehát mi a sejtgyülekezet?
1. Alapvető azonosság és különbség
A gyülekezeti élet hagyományos formája magára a gyülekezetre összpontosul, a házicsoportok pedig csak egy a sok program közül, amit leginkább csak az igazán mélyen elkötelezett tagok egy része szokott előnyben részesíteni. Ezért mutatja be Freestone ezt a „kiscsoportok függelékes” modelljeként. Ezzel szemben a sejt alapú gyülekezet a házigyülekezeteket (a sejteket) tekinti a gyülekezet fundamentális építőköveinek – a hetenkénti vasárnapi istentisztelet pedig a gyülekezetet alkotó sejtek életének a közös megünneplése. Emellett a súlypont is átkerül a kiscsoportokra, mert a gyülekezet szolgálata a sejteken belül és azok által van megvalósítva. Bármilyen más ezen felül maradó központi program a sejtek munkájának a támogatására szolgálnak. A pásztori gondoskodás, a tanítványképzés, a vezetőképzés, az evangelizáció, a társadalmi tevékenységek, a misszió, stb … mind a kiscsoportok által történnek meg.
A sejtgyülekezeti rendszer puszta megfogalmazása is egy radikális váltás az öröklött egyházi modellhez képest, és egy ilyen komplett változás kihívása és ára nem alábecsülendő. A tapasztalatok azt mutatják, hogy egy teljes átállás akár 5-10 évbe is telhet.
Most fejtsük ki részletesebben a sejtgyülekezet lényegét három meghatározó különbözőség mentén.
2. A sejtgyülekezet három meghatározó különbözősége
A sejt teljes „értékű” gyülekezet
A sejtek nem csupán részleges kifejeződései, választható közösségi lehetőségei vagy programjai a gyülekezetnek, hanem valójában ők maguk gyülekezetek! Ahogy a Base Ecclesial („Alap Egyházi Közösségeknél”) gyülekezeteiben is, a kulcsfontosságú gondolat az, hogy a kiscsoport ugyanolyan teljes értékű gyülekezet, mint bármilyen más hagyományos formája az egyházi élet megélésének. Némelyek hozzáteszik ehhez, hogy ebből kifolyólag mindennek, amit a gyülekezet végez, beleértve a szentségeket is, a kiscsoportban kell történnie. Mások, köztük a katolikusok, úgy érvelnek, hogy különböző tevékenységek különböző méretű összejöveteleken helyénvalóak, de ettől azok még nem lesznek kevésbé gyülekezetek.
Evangelizáció a befogadó kiscsoport részéről
Másodszor, a kiscsoportos gyülekezet a Sejtet látja a misszió és evangelizáció fő fókuszpontjának. A legtöbb hagyományos házicsoport nélkülözi ezt az elemet, és még arra is hajlamos lehet, hogy rossz néven veszi a látogatókat / a nem-keresztényeket, mivel akadályozzák a mély bibliatanulmányozást vagy az elmélyült imádatot. A fizikában minél kisebb egy kör, annál nagyobb arányban érintkezik a környezetével – úgyhogy ez azt az érvelést támasztja alá, hogy a kiscsoportok jobban tudnak kapcsolatokat építeni és a társadalmi környezetbe beszivárogni. Igaz lehet, hogy ha az evangelizáció csak gyülekezeti szinten van megélve, akkor az (a) mindig hajlamos lesz esemény-centrikus „misszióvá” degenerálódni, másrészt (b) csak néhány embert fog bevonni – az evangélistákat és a lelkes evangelizálókat. A Sejt-alapú evangelizáció azt vallja, hogy a misszió és az evangelizálás természetes módon válnak folyamatos életmóddá, ha ez a sejtek identitásának és tevékenységének a részét képezik. Emellett mindenkit bevon az evangelizációba. John Finney kutatása nem csak azt mutatta ki, hogy egy keresztény baráttal való kapcsolat a leghatékonyabb segítség az emberek hitbeli vándorútján – hanem kihangsúlyozta azt is, hogy még ennél is hatékonyabb egy keresztény baráti csoport. Ebből adódik egy nyitott kiscsoport evangelizációs ereje. Még egy nagy missziós „haszna” van a sejtnek, mégpedig az, hogy lehetővé teszi, hogy az evangelizáció utógondozássá alakuljon át, anélkül, hogy az új megtérőnek egy ismeretlen csoportba kellene átmennie, vagy ismeretlen személyekhez kelljen kötődnie. Ha még több érvre van szükség, az Alfa Kurzus hatékonysága bizonyítja a kiscsoport helyét az evangelizációban, kiegészítve azzal, hogy a sejt-alapú gyülekezet foglalkozni tud az Alfa utáni esetleges hiányosságok kezelésével.
Minden szolgálat a sejtek által történik
Harmadszor, míg a gyülekezetközpontú egyház minden szolgálatot gyülekezeti szinten szervez, különböző programokkal (pásztori team, női csoport, imacsoport, evangelizációs csoport, stb.), a sejtgyülekezet minden szolgálatot a sejtekből kiindulva szervez meg. Ebből adódóan, az evangelizációhoz hasonlóan, a kiscsoport köré összpontosul egy sor gyülekezeti célkitűzés, amelyről azt vallják, hogy a sejtekben ráadásul sokkal eredményesebbek. Magukban foglalják a tanítványságot és az egyes hívők átformálódását, az ajándékaik felismerését és fejlődését az otthoni, munkahelyi, társadalmi és gyülekezeti használatra; valamint a pásztori gondozást és vezetőképzést a „tanulóidő” által. A sejtgyülekezeti modell támogatói azt vallják, hogy ha minden programot gyülekezeti szinten szervezünk, az nagyon kis hatékonyságú, mivel a források aránytalan elosztását igényli. Emiatt a sejtgyülekezetekben ugyanúgy létezik központi gyülekezetvezetés és néhány központi program, de a szolgálatokat a sejtekben és a sejtek által valósítják meg. Azt is kiemelik, hogy a sejtgyülekezet váltást jelent arról a szempontból is, hogy míg egy hagyományos gyülekezetben a gyülekezeti tagok 20%-a végzi a munkát a többi 80% számára, itt szinte mindenki teljesen be van vonva a szolgálatba, mivel a sejt kicsi, és nem lehet „eltűnni” benne. Ez azt hangsúlyozza ki, hogy ez inkább egy missziós gyülekezeti modell, mintsem keresztény Szolgáltató-központ.
3. Egyéb általános jellemzők
Mivel a sejtek az evangelizáció aktív központjai, az a természetes célkitűzésük, hogy szaporodjanak, és új sejteket plántáljanak. Minden szaporodás a megtérők, tanítványok és vezetők szaporodási folyamatának az eredménye, ami a sejtek tevékenységéből adódik.
Mivel a kiscsoportok jelentik a gyülekezet szívét, a legnagyobb prioritást a kiscsoportok vezetőinek a támogatása és felkészítése élvezi. Általában minden 3-5 sejtnek van egy szupervizora. A szolgáló a szupervizorokkal, sejtvezetőkkel és a tanulóidőt töltőkkel rendszeresen találkozik (mondjuk havonta).
Míg a Házicsoportok a nagy létszámot sikernek könyvelik el, a Sejt alapelvei szerint „a kicsi a legjobb”, ami a tagok teljes részvételét igényli, valamint 6 és 12 fő között a legjobb a csoportdinamika. Mindezek felett a csoport a találkozó egy részére kettéosztódik, hogy fenntartsa a minőséget, felkészüljön a szaporodásra és képezze a tanulóidőt töltőket.
Ahelyett, hogy egy vendéglátó otthon lenne a bázisuk, a sejtek gyakran vándorolnak házról házra, hogy elősegítsék a barátságokon alapuló evangelizálást, minden egyes tag szomszédjaira és kapcsolataira fordítva a figyelmet ilyen módon.
4. A megszokottól eltérő gyülekezeti „rendszer”
Ez elvezet bennünket ahhoz az alapvető gondolathoz, hogy a sejtgyülekezet egy megszokottól eltérő gyülekezeti „rendszer”. Legtöbben nem vagyunk hozzászokva, hogy „rendszerekben” gondolkozzunk, és az örökölt gyülekezet-központú egyházi rendszerünket magától értetődőnek vesszük.
Egy hasonlat segíteni fog: az 1950-es évekig minden karóra olyan „rendszerrel” működött, amihez rugók, mozgató szerkezetek, felhúzók, egyensúlyozó kerekek, stb. kellettek. Amikor feltalálták a kvarc „rendszert”, a svájci órakészítők azt mondták, nem fogják megvenni az emberek, mert azok egyáltalán nem „karórák”, hiszen hiányoztak azok az összetevőik. A történelem bebizonyította, hogy tévedtek; nem csak hogy megvették az emberek, hanem még ki is szélesedett a karórát használók köre mindenkire, még a gyerekekre is!
A sejtgyülekezet azt állítja, hogy egy hasonló radikális paradigmaváltás rejlik biblikusabb rendszerében. Ez a táblázat arról szól, hogyan állítják szembe egymással a két gyülekezeti modellt:
| HAGYOMÁNYOS GYÜLEKEZETI MODELL | SEJTGYÜLEKEZET |
| Tagok összejövetele, akik rendszerint csak vasárnap találkoznak | Tanítványképzés aktív személyes közreműködés és felelősség által |
| Az istentisztelet egy központi épületben zajlik (templom, imaház, bérelt hely) | Az istentisztelet kis csoportos közösségekben, általában a tagok saját lakásain és élethelyén történik |
| Az istentiszteletet egy szakképzett ember egy csapat vezeti és felügyeli: lelkész és a szolgálók | A tagok mindannyian szolgálnak, és a közös alkalmon leginkább a Jézussal való tapasztalataik megünneplésére jönnek össze |
| A gyülekezet programokat szervez, a missziós munkája kampány jellegű | Személyes kapcsolat-evangelizációval növekednek és szaporodnak |
| A vezetőség célja és feladata, hogy a gyülekezeti tagok szükségeivel törődjön, és bemutassa nekik a gyülekezet küldetését | A vezetőség minden tagok felkészít és felhatalmaz a szolgálatra, és a forrásokat biztosítja a számukra |
5. A Sejtgyülekezet értékei – a kivitelezés alapja
1. Jézus van a középpontban
2. A sejtek az áldozatot hozó szeretet közösségei, nyílt és őszinte kapcsolatokkal
3. Minden tag használja az ajándékait
4. Minden tag fejlődik Krisztusban
5. Mindenki részt vesz a baráti evangelizálásban
A sejtgyülekezet szíve az alapvető értékeiben mutatkozik meg, és arról szólnak, hogy mik határozzák meg a formáját az ilyen gyülekezeti életnek. Bármilyen sejtrendszer alkalmazása és az arra való átállás attól függ, hogy mennyire vannak kommunikálva ezek az értékek, és mennyire vallják magukénak a gyülekezet tagjai.
A látás elsajátítása és a tagok közötti eszmecsere az értékekről mindig a gyülekezeti struktúraváltás előtt jár, különben az arra tett legerőtlenebb próbálkozás is valószínűleg katasztrófát fog kiváltani. A vezetőknek tanácsos, hogy kerüljék a „sejtes” zsargont és a „strukturális” szavakat, ami összezavarhatja az embereket, és inkább a sejt alapelveinek a látásáról és lehetőségeiről beszéljenek. A tagok így a megtapasztalható előnyökre reagálhatnak, mint például a jobb pásztori gondoskodásra, illetve a kiscsoport vezető sokkal nagyobb támogatására és jelentőségére.
6. A sejt-összejövetelek formája
Kiemeltük az értékek helyét, és a sejtgyülekezet azt a véleményt követi, hogy „azt tesszük, amit értékesnek tartunk, és értékesnek tartjuk, amit teszünk”. Ebből adódóan a kiscsoportos találkozók tevékenységei úgy vannak kialakítva, hogy az értékek minden héten meg legyenek valósítva. A négy alapelem központi jelentőségű, amelyeknek a sorendje természetesen változhat.
Üdvözlés:
A találkozó megnyitása mindenféle tevékenységet magában foglalhat, amely által jobban megismerjük egymást. Így a nem-keresztényeket illetve az újakat ugyanúgy fogadják, mint a „régieket”, mivelhogy ehhez semmilyen keresztény zsargonra vagy bibliaismeretre nincs szükség, és így a beilleszkedés sokkal könnyebb és lazább. Ez a szakasz egymás felé is megnyitja az embereket, hogy igazán megismerjék egymást, a múltjukat, mit szeretnek és mit nem, és hogy milyen motivációik vannak. A „jégtörőket” vagy a „kvéker kérdéseket” szokták ilyenkor használni. De legyél óvatos! Az üdvözlés sokkal fontosabb és mélyebb, mint első hallásra gondolnád. Pár ilyen jégtörő már eljuttatott keresztényeket a házicsoportokban oda, hogy beismerjék, igazából nem is ismerik egymást.
Dicsőítés:
A házicsoportokban nagyon gyakran semmilyen dicsőítés nincs, vagy a gyülekezeti éneklés gyenge utánzatával próbálkoznak. Az éneklés hasznos lehet egy kis sejtcsoportban, de az igazi kincs abban rejlik, ha lehetőséget adunk a kreatív ajándékkal vagy jó elképzelésekkel rendelkező embereknek, hogy segítsenek a kiscsoportnak együtt felfedezni a dicsőítést, olyan módon, ahogyan azt nagyobb csoportban nem lehetséges. Elhozhatnak olyan tárgyakat, amelyek kifejezik az imádatukat, megírhatják saját zsoltáraikat, stb. Rá kell végre jönnünk, hogy a dicsőítés és az imádat nem hangszerfüggő – számtalan módja van annak, hogy kifejezzük hódolatunkat és imádatunkat Isten felé. És egy kiscsoportban ezt sokkal könnyeb elkezdeni vagy kiélni magunkból, mint egy nagy gyülekezet mások által vezetett liturgiájában.
„Igehirdetés”:
Sok gyülekezeti házicsoportban ugyanaz történik, mint vasárnap a „nagy” gyülekezetben: prédikáció jellegű bibliatanulmányokat adnak le, jó esetben pár kérdéssel a végén. A legtöbb házicsoport jellemzően úgy kezeli a Bibliát, hogy több belátással rendelkezzenek róla és jobban megértsék – tehát a bibliatanulmányozás célja elsősorban és jellemzően az ismeret-átadás. Ezzel ellentétben, a sejt alapelvek szerint működő kiscsoport szerepe az, hogy a Biblia igazságát az ember életére alkalmazza. Így a Biblia „cselekvési útmutató” lesz, és nem az lesz a kérdés, hogy „Ez mit jelent?”, hanem hogy „Hogyan kell megváltoznom annak érdekében, hogy ezt megélhessem?”. Ezt a Biblia-megközelítést a személyes felelősséggel párosítva a sejtgyülekezet lehet az egyik leghatékonyabb módja annak, hogy olyan keresztényekké tegye az embereket, akiknek az életmódja jelentősen különbözik a domináns kulturális és társadalmi normáktól. A kultúrával ellentétes életformát élni igazán nagy áldozatot kíván, amit hosszú távon csak úgy lehet „bírni”, ha olyan emberek között élünk, akik ugyanezen az úton járnak.
Bizonyságtétel:
Ha a kiscsoportok evangéliumi jellegűek akarnak lenni, akkor az összejöveteleken erre a fontos dologra is időt kell hagyni. Ennek a szintjei:
1.) annak a megtervezésétől, hogy hogyan akarnak a keresztények kilépni a „gettójukból” és összebarátkozni nem-keresztényekkel – a tollaslabda klubban, sörözőben, fogyi-klubban, környékbeli szervezetekben stb.,
2.) az egymás nem-keresztény barátaiért, ismerőseiért való imádkozáson át,
3.) az időnként megszervezett olyan eseményekig, amelyekre meghívják őket.
Ne értsétek félre ezt az elképzelést; a nem-keresztényeket nem minden sejt összejövetelre hívjuk meg, és esetenként lehet, hogy ismerni fogják a fél csoportot!
Ehhez a négy alapelemhez némelyek egy ötödiket is hozzá szoktak tenni, ez pedig arról szól, hogy nyitottnak kell lennünk a Szentlélekre egész idő alatt.
Megint mások leegyszerűsítve három irányba sorolják a tevékenységeket:
FEL (Isten felé),
BE (egymás felé) és
KI (mások felé misszióval és evangelizálással).
Fejlődések és „egészséges” figyelmeztetések
Habár az Egyesült Királyságban még alig több,, mint fél évtizede terjednek a sejtgyülekezet szélesebb körben, sok gyülekezetben, sőt akár teljes felekezetekben is átvették. Sokan számoltak be jelentős változásokról, némelyek viszont csalódtak abban, amit a sejtgyüleketi modelltől reméltek.
Milyen tanulságokat érdemes átgondolnunk ahhoz, hogy mindez egészséges irányba vigye gyülekezeti életünket, és elkerüljük a valószerűtlen elvárások miatti csalódásokat és a kiábrándulást?
Először Steve Croft figyelmeztet (aki a Halifax korai úttörője volt): a struktúrák nem tudnak életet és növekedést biztosítani – erre csak a Szentlélek képes!
Másodszor, a sejtgyülekezetet, divatként is lehet kezelni. Példa erre a Willow Creek „legendája”. Ezt a fogyasztói társadalmunk támogatja, és a gyülekezeti leépülések is megerősítik, ami arra kényszeríti a vezetőket, hogy valamilyen „pillanatragasztós” módszerhez nyúljanak, és mások „sikereit” másolják ahelyett, hogy a saját útjukat keresnék.
Ahhoz, hogy egészséges missziós gyülekezetek legyenek, a vezetőknek az alapvető elvekre kell koncentrálniuk, és soha nem a külső csomagolásra! Hogy Wagner-t idézzem, adaptálnunk kell és nem adoptálnunk (felhasználni és nem átvenni), ahogy ennek az anyagnak is az a célja, hogy segítsen központi alapelveket beazonosítani, és hozzájáruljon az adaptációs folyamathoz a saját környezetedben.
A sejtgyülekezeti modellre való valóságos áttérés sokkal radikálisabb változást jelent egy gyülekezet életében, mint a legtöbb új teológiai áramlat, és ezt nem szabad alábecsülni! Ha mégis alábecsüljük, akkor nem fogjuk tudni végigvezetni az embereket a változáson, mert vagy feladják út közben, vagy ami még rosszabb, tovább erőltetik és ezzel egy nagyobb szakadást kockáztatnak meg a gyülekezet testében. Ha a sejtgyülekezetek ázsiai vagy afrikai tapasztalatait ültetjük át nyugati környezetbe, már az elején látható lesz, hogy kisebb elvárásokkal kell lennünk a szaporodás arányát és a sejtcsoport szupervizorok gondoskodásának kiterjedtségét illetően.
A korai brit gyakorlatból olyan tanulságok is adódtak, hogy a modell evangelizációs gyümölcsözését lehet a legnehezebb beindítani, és a leghosszabb időt is ez veszi igénybe. Mégis, ha olyan gyülekezetet plántálunk, amely kezdettől fogva sejtalapú, akkor úgy tűnik, könnyebb utat biztosít, és gyorsabb missziós hatékonysággal működhet, mint más modellek.
A sejtgyülekezeti modell szociológiája és történelme
A gyülekezetnövekedési mozgalom világméretű trendeket vizsgált meg, és az Egyház három széles körű kifejeződését állapította meg:
1. kis méret (1-12 fő) = házicsoport = személyes intimitás
2. közepes méret (25-175 fő) = gyülekezet = szociális közösség
3. és a nagy méret (efelett) = ünneplő „közönség”.
Ez a három „méret” az otthonhoz, a plébániatemplomhoz és a katedrálishoz kapcsolható. Továbbá igaz az is, hogy mindez még mindig a pásztor-központú gondolkodásunkat és rendszerünket tükrözi, abból a szempontból, hogy a három szint közül egyiknek sincs elsődlegesen missziós funkciója!
A sejtgyülekezet támogatói azt vallják, hogy Konstantin idejében, a kereszténység születésekor „veszett el” az otthonokban található gyülekezet, amely kiterjesztette és fenntartotta az egyházat az első három évszázad során. Úgy nevezik a kereszténységet, hogy „félszárnyú”, csak ünnepel, és már nincsenek sejtméretű egységei, amelyek éltetnék és táplálnák, és így nem is tud „szárnyalni”!
Én azért ehhez hozzátenném, hogy az 1600 év során a kereszténység pontosan hogy életben maradt, mivel a gyülekezet funkciója (a nemzetek tanítvánnyá tétele, Jézus modelljének engedelmeskedve) tovább folytatódott a kiterjedt keresztény családok által, később pedig a keresztény iskolák által, ahol a gyermekeket a hitben nevelték kis osztályokban, pont ahogy a zsinagógák tették a bibliai időkben. Az Egyház (Isten népe) mindkét „szárnyát” használta, még ha ezt nem is nevezték gyülekezetnek!
A missziós környezetünk és a sejtgyülekezet jelentősége
A Nyugaton az a missziós krízis állt elő, hogy a kereszténység múlófélben van; a kiterjedt méretű család megszűnt; a „sejtmag méretű” keresztény család, amelyek az imádság, a bibliai történetek és a nevelési értékek helye volt most van megszűnőfélben, a keresztény iskolák pedig már nagyrészt megszűntek. Vegyük hozzá a szomszédi kapcsoltatok és a közösségi élet csődjét, és máris nyomasztónak tűnik a missziós tanítványképző kis hitközösségek helyreállításának a mindenek felett való fontossága. A gyülekezet fő feladatát évszázadokon át azon a struktúrán vagy épületen kívül végezték, amit mi gyülekezetnek neveztük. Most hogy ezek elmúlt, újjá kell teremtenünk őket teljes missziós életerővel.
Nézzük tovább a sejtcsoportos gyülekezet más jelentős előnyeit:
1. Kikerüli a növekedés akadályait, egy önmagát természetes módon sokszorosító „egység” által
2. Átlendít a pásztori gondoskodás hanyatlási holtpontján, amikor több tag lesz, mint amennyit a pásztor valóságosan gondozni is tudna
3. Egy adaptálható „társadalmi egység”, amely a különböző szubkultúrákba is elviheti a gyülekezetet
4. Olyan tanítványság, amely a populáris kultúrával ellenkező életmódhoz társakat biztosít
5. A vezetőképzés új és életerős modellje, amelynek alapja a személyes mentorolás
6. Újraépíti a gyülekezeti tagok közötti valódi személyes közösséget
Mit jelent mindez? – Az előttünk álló út
Természetesen ez a cikk nem tud mindent biztosítani ahhoz, hogy döntésre juss abban, hogy ezek az ötletek neked valók, vagy sem. De szeretnénk néhány tanácsot adni a jövőre vonatkozóan, ha valóban érdekel ez a gyülekezeti modell:
1. Vegyél részt sejtgyülekezetekről szóló konferencián
2. Olvass el ilyen témájú könyveket
3. Szerezz forrásanyagokat / témába vágó folyóiratokat – például iratkozz fel az Egyesült Királyság Sejtmagazinra (UK Cell Magazine)
4. Látogass el egy sejt-szisztémára átálló gyülekezetbe
5. Keress egy segítőt a YWAM, ACPI, CPAS szervezetektől
Ha ahhoz ragaszkodsz, hogy a már meglévő gyülekezetben valósítod meg a sejtgyülekezet elveit ahelyett, hogy sejtgyülekezetet plántálnál, akkor létfontosságú figyelembe venned, hogy a sok adaptáció közepette három fő útvonal lehetősége áll előtted:
1. A sejt-élet néhány kifejlesztett tulajdonságát akarod átvenni, a 4 alapelem alkalmazása által (lásd A sejt-összejövetelek formája).
2. A kiscsoportok kiemelt tulajdonságai mellett, hozzáveszed (a) a kiterjedtebb pásztori gondoskodást és (b) a sejtekből induló jelentős evangelizációt. Az előbbi azt is megköveteli, hogy a vezetők ideje már prioritások szerint legyen beosztva, az utóbbihoz pedig néhány központi program törlése szükséges, amelyek versenybe szállnak a sejtekkel, és csak elveszik az időt a tagoktól, amit a nem-keresztényekkel tölthetnének.
3. A harmadik pont körül az a cél, hogy teljesen sejtalapú gyülekezetté legyetek, amelyért azt az elkerülhetetlen árat kell megfizetni, hogy a gyülekezet rendszerét és struktúráját teljesen megváltoztatjátok.
Az utolsó változatban, a „tiszta” sejtgyülekezetre való átállásnál, lehetőség van arra a folyamatra, hogy felkészültök minden régi házicsoport bezárására, és a későbbi újraindításukra sejtekként – ami a „Nagy Bumm” megközelítés. Másik lehetőségként a „prototípus” folyamat egy sejttel indul, ami az összes vezetőből áll össze, és csak akkor terjesztik tovább az egész gyülekezetben szaporodás által, amikor a minőség kielégítő. Nyilván ennek a két megközelítésnek a sikeréhez teljesen más megoldások szükségesek.
A megfelelő választást befolyásoló tényezők többek között:
- A vezetési stílus
- A gyülekezet szellemisége
- A házicsoportok száma
- A meglévő házicsoportok története és minősége
- A gyülekezet korábbi tapasztalatai változások terén
- A gyülekezet kapcsolata a helyi lakossággal, a környéken lakókkal
Ezek mellett ne feledkezz el róla, hogy a sejt a szélesebb körben létező kiscsoportos gyülekezetmozgalom része. Ez alapvetően protestáns jellegű, és Ázsiából illetve Afrikából származik. Az „Alap Egyházi Közösségek” (Base Ecclesial Communities) katolikus gyökerekből fakadt, latin-Amerikából, a „Háztartás Gyülekezet” (Household Church) pedig Kínából, Indiából és zárt missziós területekről származik. Ha teljesen megértjük mindegyiket, valamint különböző kapcsolatukat a hagyományos gyülekezeti struktúrákkal, akkor még jobban meg fogjuk érteni az alapvető elveket, és a lehető legjobb alapról kiindulva fogjuk kiválasztani és végigvinni a változási folyamatot.
Eredeti cikk: Explaining Cell Churches
Vélemény, hozzászólás?