James Earl Matthew azt mondta, hogy „Ahogyan azt Isten is eltervezte, a prédikáció sosem fogja elveszíteni az erejét, sem célját. Az emberi törődés változik generációról generációra, de Isten eszköze, mellyel megszólítja az emberi szükségleteket, sosem fog megváltozni.”
A pásztorok sosem lehetnek alkalmasabbak arra, hogy ezt a generációt elérjék annál, mint amikor a Szentlélek kenete alatt hirdetik Isten Igéjének időtlen igazságait.
Talán úgy tűnhet, hogy a prédikáció képtelen felvenni a versenyt azzal a gyors tempójú multimédiás kultúrával, amelyben élünk, ahol étvágyunkat különleges hatások, akcióval telt filmek és videó-csodák gerjesztik. Mi az evangéliumot akarjuk prédikálni és látni, ahogyan életek változnak meg. Mégis, amikor ránézünk a gyülekezetünkre, talán épp egy olyan férfira tekintünk, aki csalja a feleségét. Vagy egy olyan üzletemberre pillantunk, aki adócsalásokat követ el. Odapillantunk a nyughatatlan tinédzserekre a hátsó sorokban, és látjuk, ahogy alkalom alatt leveleznek, és teljesen máshol jár az eszük. Vagy megpillantjuk egy gyülekezeti elöljárót, aki mindent megtesz, hogy aláaknázza a szolgálatunkat. Esetleg meglátunk egy férfit, aki öt perccel a prédikációnk elkezdését követően már mélyen alszik.
A pásztoroknak nem kell versenyezniük Hollywood-dal. Olyasmi van a birtokukban, amelyet a TV és a filmek soha nem tudnak megadni: az Isten Igéje, mely életeket változtat meg, valamint a Szentlelkének ereje. A pásztorok szavai gyógyírként hatnak a sebekre, csillapítják a lelki szomjunkat, megkötözöttségeket törnek össze, amelyek által lelki foglyok szabadulnak meg a börtöneikből. Olyan szavakkal rendelkeznek, amelyek kihatnak az örökkévalóságra.
Pál kijelentette az 1Korintus 1:18-ban, hogy „Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.”
Sokszor drámai eszközöket használunk, hogy az embereket Istenhez vonzzuk. De az Isten által kijelölt eszköz arra, hogy életeket változtassunk meg, az maga az evangélium hirdetése. Ez Isten megváltó ereje.
Ezékiel próféta keserves időkben élt (Ezékiel 37:1–14). Izráel népét Babilonba vitték fogságba saját bűne miatt. Bár éveken át kapták a figyelmeztetést Jeremiás prófétán és másokon keresztül, Izráel tovább lázadt. Következésképp, három invázió hullám alatt a babiloniak elpusztították Jeruzsálem városát és fogságba vitték lakosait. Míg Jeremiás Jeruzsálemben maradt, hogy azok felé szolgáljon, akik ott maradtak, Dánielt és Ezékielt elvitték a fogságba. Ők ott szolgáltak – a számkivetett zsidók felé.
Isten minden prófétája Isteni kijelentést kap, majd megbízattatik azzal a felelősséggel, hogy a kapott üzenetet megossza és átadja úgy, ahogyan azt Isten megmutatja. Az Ezékiel 33-ban Isten egy képet ad Ezékielnek arról a felelősségről, amivel felruházta. Az, aki üzenetet kapott Istentől, olyan, mint az őrálló. Ha egy őrálló nem volt képes figyelmeztetni az embereket, és azok elpusztultak, a felelősség az őrállót terhelte. Viszont, az őrálló megkapta azt az erőt is, mellyel az üzenetet kijelentheti, és, ha az emberek figyelnek rá, megmenekülhetnek.
Az emberek sorsa a kezünkben van. Viszont a lehető legnagyobb és legmagasabb kiváltság az, hogy Isten a hírnökeinek választott bennünket. Az Ezékiel 37 felfedi előttünk, hogy az Isten erejével prédikált üzenet képes arra, hogy életeket formáljon át. Képes kihatni nemzetekre, és meg tudja változtatni a világot. A Lélek által felkent prédikáció Isten eszköze, mely által az Ő ereje kiárad a földre, hogy elvégezhesse munkáját.
A mai prédikációk jó része meglehetősen tudományos, intellektuális és információ-központú. Ékesen és nagy szónoki képességekkel adják elő őket, de arra nézve, hogy életeket változtathassanak meg, erőtlenek. A Lélek által felkent prédikáció, amikor kenet érinti az ember lelkét, az olyan, mint amikor tűz hull le az égből. Ez az, amikor a prédikáló visszalép, és átadja a Szentléleknek az események alakítását. A Szentlélek ekkor megítél, megjavít, kedvesen körbevesz, megszabadít, meggyógyít, újraéleszt és helyreállít.
A Lélek által felkent prédikációban erő van – egy olyan erő, amelyet nem lehet megszerezni tudományos fokozatokkal, diplomákkal, hermeneutikus (szövegmagyarázó – a ford.) képességgel, hitszónoklattannal vagy exegetikai tanulmányokkal. Nem lehet megtanítani – imán keresztül kell megragadni, miközben várunk az Úrra.
Az Ezékiel 37. része négy alapvető dolgot jelent ki az életet átformáló prédikációról.
A hírnök felkészítése
Az Isten hírnökének rendelkeznie kell a Lélek erejével. Az Ezékiel 37:1 azt mondja, „Az Úr megragadott engem.” A szolgáltunk képesítését nem a felsőfokú tanulmányainkról szóló diplománkkal kapjuk. A szolgálat képesítése nem a bizonyítvány, vagy a meghatalmazás, amit magunknál hordunk vagy kifüggesztünk a falunkra. Az igazi képesítésünk a szolgálatra az, hogy az Úr megragad bennünket. Az Úr keze az életünkön Isten ereje, Isten hatalma – felruház bennünket arra, hogy elvégezhessük azt a munkát, amire elhívott bennünket.
Ezékiel elhívása nem egy különálló esemény; valójában, már az első fejezetben láthatjuk, hogy elkezdődött: Ezékiel a Kebár folyónál volt, mikor az Úr Igéje szólt hozzá és az Úr keze megragadta az életét.
Ez a két kifejezés, miszerint „az Úr keze megragadott”, illetve „Az Úr Igéje szólt hozzám”, ismétlődő kifejezések Ezékielnél. Számára egy életvitel volt az, hogy Isten kenetében járt, és az hogy az Ő hangjára hangolódott. Amikor a Szentlélek vezetése alatt vagyunk, meghalljuk Isten hangját, és megkapjuk kijelentését.
Mozgasson meg a Lélek
Az Úr keze ragadta meg és vitte el Ezékielt a Lélekben és rakta le őt egy völgyben, mely tele volt száraz csontokkal. Ha Ezékielnek lett volna lehetősége szolgálati helyre jelentkezni, kétlem, hogy a száraz csontok völgyét választotta volna új gyülekezetének.
Biztosnak kell lennünk, hogy ott vagyunk-e, ahol az Úr Lelke akarja, hogy legyünk, és hogy nem azért vagyunk-e csak egy gyülekezet élén, mert kényelmes életvitelt folytathatunk az ott szerzett fizetésből. Ha megbizonyosodtunk erről, akkor meggyőződéssel fogunk prédikálni, elkötelezettséggel fogunk szolgálni, és hosszútűrők leszünk a száraz csontok idején is, míg nem meglátjuk, ahogyan Isten mozgásba lép.
Ezékielt Isten egy hatalmas csatamező közepére állította, ahol előtte tízezrek haltak meg. Ezen a helyen újra és újra összegyűltek a keselyűk. A sok eső miatt a csontok szinte teljesen tiszta állapotban hevertek a földön: fehérek voltak, mert a nap is kiszívta őket. Az életnek semmi jelét nem lehetett látni. Mégis, ez volt az a hely, ahová a Lélek lerakta Ezékielt, hogy ott szolgáljon.
A Szentlélek segíteni fog nekünk, hogy meglássuk azoknak az embereknek a valóságos lelki állapotát, akik felé szolgálunk, és szíveinket is érzékennyé fogja tenni szükségeiket illetően. Soha nem lehetünk annál érzékenyebbek a keresőkre nézve, mint mikor érzékenyek vagyunk a Lélek vezetésére.
Olyanra is fel szokták hívni a figyelmünket, hogy prédikálásunk legyen válasz arra a szükségletre, amit az emberek létezni vélnek saját életükben. Izráel népe viszont nem tudta, mire volt igazán szüksége. Az emberek talán azt érezték, hogy a valódi szükséglet az életükben az, hogy kiszabaduljanak a babiloni fogságból. Talán azt gondolták, arra van szükségük, hogy hazatérjenek Jeruzsálembe. A Szentlélek viszont megmutatta Ezékielnek, milyen állapotban is voltak valójában, és mi az igazi szükségük.
Megpróbálhatjuk elképzelni, mire van szüksége a gyülekezethez nem tartozó „Harrynek és Marynek”, de az ilyen emberek nem tudják, mi életük valóságos lelki szüksége. Végezhetünk akár felmérést is a gyülekezetünkben, mik a jelenlegi lelki slágertémák, de gyakran a gyülekezetek sincsenek tisztában azzal, mik a saját lelki szükségeik.
Ahogyan Ezékiel végignézett a gyászos helyen, két gondolata támadt. Először is, hogy rengeteg csont volt ott. A szükség óriási volt. A második gondolata pedig: a csontok nagyon szárazak. A helyzetük tehát kifejezetten kétségbeejtőnek tűnt.
Puszta információkkal nem lehetett megszólítani a száraz csontok gyülekezetét. Ezékiel elmondta nekik, miért van szükségük arra, hogy a Szentlélek élete töltse be őket. Elmondhatta volna nekik a „hét lépcső a lelki élethez” tanítást is, de az nem adott volna nekik életet. Arra volt szükségük, hogy Isten beléjük leheljen.
A túl sok prédikáció informáló hatású lehet, nem pedig inspiráló, átformáló. Csakis az Isten Lelke tudja összeroppantani az ellenség igáját, és megváltoztatni az embert.
Amikor elkezdted a szolgálatot, és prédikálni kezdtél, valószínűleg olyan voltál, mint legtöbbünk: kétségbe esetten álltál Isten előtt. Azt mondtad: „Uram, hallani akarom, ahogy beszélsz. Istenem, adj nekem üzenetet!” Mielőtt felálltál a pulpitusra, felkiáltottál, „Istenem, itt kell, hogy legyél velem! Fel kell, hogy kenj engem!” Pár év szolgálat után viszont megtanultad, hogyan készíts el egy jól kifényesített üzenetet. Megtanultad, milyen a szószéki jelenlét, és azt is megtanultad, hogy nem szükséges kétségbeesett imákat mondanod Isten előtt, mielőtt a szószékre mész szolgálni.
Halld meg a kérdést, amit Isten tett fel az Ő szolgájának:
„Emberfia! Életre kelnek-e még ezek a csontok?” (v. 3)
Az „emberfia” kifejezés Ezékiel emberi mivoltára utal. Emberileg szólva teljességgel lehetetlen volt, hogy azok a csontok életre keljenek. Ezékiel viszont Istenben hitt, mikor azt mondta, „Ó, Uram, Uram, te tudod!” (v. 3)
A prédikátor két világ közt áll. Az első parancs az volt, hogy prédikáljon a csontoknak, a második, pedig hogy prófétáljon a szélnek. Mindkettőre szükség van, hogy életek látható módon átformálódjanak. A szélnek szóló prófétálás egy közbenjárás, valamint egy kétségbeesett könyörgés Isten felé, hogy ruházza fel élettel azokat az embereket, akik felé prédikálunk. Nagyon sok ember prófétál csontoknak. Viszont nagyon sok esetben hiányzik a szélnek szóló prófécia; az imádságot nélkülöző prédikáció pedig hiábavaló.
Ezékiel prófétált a csontoknak, de még nem volt bennük lélegzet. Volt egy zaj, egy megrázkódás, ahogyan összerakódtak a csontok, de még semmi élet. Gyülekezeteinkben is rengeteg zaj van – zene, prédikációk, multimédia. Nem ellenzek semmi ilyesmit, de ezekkel nem lehet helyettesíteni a Szentlelket.
Ezékiel látta, ahogyan a csontok egy szabályos testté állnak össze. Ugyanígy, gyülekezeteink is úgy működnek, akár egy olajozott gépezet. Vannak látásaink, üzleti tervszerű kijelentéseink, megfogalmazott céljaink. Teljesen mindegy, viszont, milyen szépen csinosítasz ki, és öltöztetsz fel egy hullát: az attól még halott marad.
Nem volt élet a csontokban, míg Ezékiel nem prófétált a szélnek. Akkor egy lehelet érkezett és élet járta át a csontokat. Amikor a Lélek fújt, ez a gyülekezet életet kapott és talpra állt, mint egy fenséges hadsereg. Ha ez megtörténhetett Ezékiellel, megeshet velünk és gyülekezeteinkkel is. Akármilyen állapotban is legyenek gyülekezeteink, Isten rájuk akar lehelni és ki akarja önteni rájuk az Ő Szentlelkét. Ehhez viszont az kell, hogy minket a Szentlélek mozgathasson, ő ruházzon föl erővel, és teljes mértékben tőle függjünk, és tőle kapjuk a vezetést.
A hírnök felkészítése az első, majd az üzenet kijelentése. Amikor szellemileg/lelkileg felkészültek vagyunk, meg fogjuk hallani Istent. Az embereknek nem egy soron következő másik prédikációra van szükségük; Istent kell meghallaniuk.
Legyünk hűségesek abban, hogy az üzenetet kijelentjük, mindegy mit látunk magunk előtt
Élhetnek ezek a csontok? Isten hatalmát nem korlátozzák körülményeink. Isten Szavát nem köti az emberi közöny. Isten Szava élő és erőteljes. Prófétálnunk kell. A prófétálás annyit jelent, hogy Istenért szólni kezdünk. Olyan Szentlélek-kenettel kell kijelentenünk az üzenetet, hogy az az Úr hatalmával szólaljon meg.
Emlékezz rá, mit olvashatunk Jézusról az Evangéliumokban. „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik.” (Máté 7:29). Miért? Mert a kor rabbijai azt hajtogatták csak, hogy „Nos, amit Gamáliel Rabbi mondott…” Vagyis egyszerűen visszamondták azokat a szavakat, amiket Gamálieltől hallottak. Tehát, amit ők hallottak, az annak a valakinek a szavaiból való idézet volt, aki azt állította magáról, hogy ő azokat az Úrtól hallotta.
Vigyázz, hogy ne legyél olyan, aki valaki más szavait ismételgeti. Te legyél olyan, aki az Úrtól hallod, mit kell mondani azoknak az embereknek, akik felé szolgálsz. Szükségünk van arra, hogy Isten rajtunk keresztül mondhassa igazi erővel, hogy „így szól az Úr!”
Pál nem kiváló beszédkészségével vagy bölcsességével jött, hogy bizonyságot tegyen az Istenről. Sokkal inkább, gyengeségben, félelemben és remegés közepette tette ezt. Beszéde nem az emberi bölcsesség rábeszélő szavaiban állt, hanem a Szentlélek erejében és megnyilvánulásában.
Hűségesnek kell lennünk, abban, hogy Isten szívével mondjuk el az üzenetet. Ezékiel minden kicsi zizzenést és rázkódást meghallott, mert a szíve érzékeny volt. Hűségesnek kell lennünk, hogy kijelentsük azt az üzenetet, amit Istentől kaptunk. Nem köthetünk kompromisszumokat az üzenetre nézve, csak azért, mert attól félünk, hogy megbántjuk azt a családot, aki a legnagyobb tizedet adja. Úgy kell prófétálnunk, ahogyan az Úr azt parancsolja!
Átalakulás az Isten Igéjének üzenetén keresztül
Az Isten Igéje megítéli az embert, és felfedi előtte, milyen állapotban van.
Pünkösd napján Péter a Szentlélek kenete alatt prédikált: „azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek. (Acts 2:23). A prédikáció végére viszont „Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: “Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?” (2:37).
Nemrég két kolumbiai ember, akik pont előtte érkeztek az Egyesült Államokba, eljöttek a vasárnap reggeli alkalmunkra. Nem beszéltek angolul, így az egész istentiszteletet fejhallgatóval, fordításon keresztül hallgatták. Az alkalom végén mindketten átadták a szívüket az Úrnak. Aztán visszajöttek később, a délutáni istentiszteletünkre is, 17:30-ra, három barátjuk társaságában. Barátaik közül az egyik átadta a szívét az Úrnak. Majd, itt maradtak a 18:30-kor kezdődő istentiszteletre is, melynek során a maradék két ember is átadta a szívét az Úrnak. Egy nap leforgása alatt öt kolumbiai fogadta be az Úr Jézus Krisztust megváltójaként, pedig egyik sem beszélte a nyelvünket. Ami ezt a munkát elvégezte, az a Szentlélek meggyőző ereje volt.
Isten Igéje megszentel
A gyülekezetünkben van egy asszony, aki az oltárnál szolgál, valamint az imaszolgálat egyik vezetője. Az első időkben, mikor járni kezdett a gyülekezetbe, látni lehetett rajta, hogy a szombat estét végig bulizta és vasárnap reggel csak a kötelességét teljesíteni jött el. Isten viszont elkezdte megváltoztatni az életét a külsőségekben is, és a szívében is. „Amikor először kaptam meghívást ide, előtte éjjel szórakozóhelyeken múlattam az időt. Utána, pedig egyszerűen végigültem a vasárnap reggeli istentiszteleteket. Egy idő után azonban Isten elkezdett foglalkozni velem, és aztán egyszerűen nem tudtam tovább tenni azokat a dolgokat, amiket előtte tettem. “ Amikor Isten Igéjét prédikáljuk, az megszenteli az emberek életét.
Isten Igéje megszabadít
Egy hétéves kislány Haitin töltötte a nyarat a nagyszüleivel, akik voodoo papok. Teljesen démonizáltan tért haza. Eljött az imaalkalmunkra, és akárhányszor rátettük a kezünket, a teste eltorzult és kicsavarodott. Mély hangja lett hirtelen és iszonyatos dolgokat mondott. Imádkoztunk érte, és a lány megszabadult. Két héttel később nyolc családtagját merítettük be azért, mert látták a kislány életén Isten csodáját. Az Isten Igéje szabadságot hoz!
Isten Igéje meggyógyít
Tíz évvel ezelőtt egy asszonyt, aki azt mondta, „katolikusnak született és katolikusként is fog meghalni”, lupus-szal, azaz bőrfarkassal diagnosztizáltak. A barátai állandóan hívták a gyülekezetünkbe, de mindig azt mondta, „Nem, én katolikus vagyok. Soha nem fogok elmenni egy protestáns gyülekezetbe.” Aztán a betegség annyira elhatalmasodott rajta, hogy egy vasárnap mégis eljött. Isten azt az üzenetet adta aznap nekem, hogy az Úr ma is gyógyít. Isten pedig meggyógyította ezt a hölgyet a bőrfarkasból. Megtért, és egy hónapra rá Szentlélek keresztséget kapott. Ma ez a hölgy gyülekezetünk egyik legelkötelezettebb szolgálója.
Az Ige Szentlélek által felkent prédikálása ébredést hoz. Megváltás van benne, és gyógyulás, és emberek szabadulnak meg. R.A. Torrey úgy fogalmazott, hogy „A pünkösdi prédikáció pünkösdi megtapasztalást produkál.” Ha az Isten Igéjét a Szent Szellem kenete alatt prédikáljuk, az életeket fog megváltoztatni. Ezek a csontok élni fognak.
Maria Khaleel-Gilleland a „New Life Assembly of God” vezető pásztora Pembroke Pines-ban, Florida államban. Jelen cikk egy prédikáció volt, melyet a 2002-es Pünkösdi Prédikátor Konferencián mondott el, amelyet Springfield-ben, Missouri államban tartottak
Vélemény, hozzászólás?