Fontos, hogy azok, akik hatékony szellemi vezetőkké akarnak válni, megértsék a különbséget a mentor illetve a tréner tevékenysége közt. A mentor átadja, amit személyesen ismer – amit csak tanult az életben. A tréner viszont úgy asszisztál, hogy segít az embereknek felfedezni a válaszokat kérdéseikre, és a megoldásokat a problémás helyzetekben.
Amikor ráléptem a prédikálás és pásztorlás útjára, hamar felismertem, hogy szükségem van egy mentorra. Tisztán láttam, hogy a szolgálatom területén úgy tudok maximálisan hatékony lenni, ha segítséget kapok olyanoktól, akik nagyobb bölcsességgel és érettséggel rendelkeznek.
Mentorom volt édesapám, Roy F. George, aki az Assemblies of God egyik úttörő gyüle-kezet-plántálója, és a fivérem, R. Kenneth George, aki a New Mexico körzet főigazgatója az AG-nál. Örökre hálás leszek azért, ahogyan e két ember formált engem és felkészített az életre és a hatékony szolgálatra.
A mentori segítség — Kinek van szüksége erre?
Míg lehet amellett érvelni, hogy a mentor-tanítvány kapcsolat nem életbevágó fontosságú a szolgálat sikeréhez, bármely szolgáló (aki emberekkel foglalkozik) nagyot profitálhat abból, ha mentori kapcsolatot alakít ki embereivel.
A People engineering úgy definiálható, mint az emberek toborzásának, képzésének és motiválásának művészete. A motiválók és manipulátorok közt egy jelentős közös vonás van: mindegyik befolyásolni akarja az embereket.
A cél, amiért ezt teszik viszont, nagyban eltér. A motiváló az emberek javát keresi, vagy azt az ügyet segíti, amelyben közösen megegyezett velük. A manipulátor viszont saját céljára befolyá
solja az embereket, és hasznot húz belőlük. Eltérő motivációjuk az, amely megkülönbözteti őket. A pásztorok és a gyülekezeti vezetők számára a feladat az, hogy motiválókká váljanak, mintsem manipulátorokká.
A 21. század hatékony gyülekezeti vezetője nagy segítséget kaphat egy megfelelő mentoron keresztül. Az emberekhez értő szakemberek a mai gyülekezetekben a következők (de ezt a kört nem lehet csak rájuk leszűkíteni):
• Vezető pásztorok, akik nagy személyzettel rendelkeznek.
• Gyakorló, vagy segéd pásztorok, akik közvetlen rálátással rendelkeznek a személyzet fölött.
• Szóló pásztorok, akiknek nincs fizetett személyzetük, de akik önkéntes képzetlen vezetők, szolgáló társak toborzásával, képzésével és motiválásával foglalkoznak.
Az emberekhez való értés hiánya az oka a legtöbb gyülekezet vezető bukásának. Chris Turner összeállított egy listát az öt legfőbb okról, mely több mint 1300 elbocsátáshoz vezetett a Baptista egyház szolgálói közt 2005-ben.1 Az emberek kezelésében történt kudarcok voltak a lista abszolút csúcsán, már a tizedik évben egy huzamban.
Világosan látszik, hogy mikor a gyülekezet vezetők elkezdik fejleszteni készségeiket az emberekkel való bánás területén, a gyülekezeti személyzetből való elbocsátások száma csökkenni fog. A gyülekezeti vezetőség nagyon sokat fog profitálni abból, ha fejleszteni kezdi mentori stratégiáit és technikáit.
A minta-mentorok
Amikor Jézus elkezdte megalapozni királyságát a földön, különböző típusú és életű embereket választott, hogy később Egyháza alapköveivé legyenek. Választottai közt voltak magasan képzett emberek a szakmai világból (pl. egy vámszedő), csak úgy mint egyszerű munkások (halászok).
Jézus tudta, hogy ezek az emberek képzésre és felkészítésre szorulnak az előttük álló feladathoz. Olyan embereket választott, akik hajlandóak voltak arra, hogy egy mentor foglalkozzon velük. Ennek eredményeként, a tanítványok készen álltak a szolgálati feladatokra Jézus mentori tevékenységén keresztül.
Hol találhatnánk alkalmasabb mentort Jézusnál? Mennyei Atyjától tanult, és felhasználta földi tapasztalatait is arra, hogy felkészítse az embereket legfőbb szellemi felelősségük betöltésére. Az univerzum igazi minta-mentora maga Jézus. Jó, ha átgondoljuk az Ő mentorsággal kapcsolatos alapelveit.
A kapcsolat alapelve
Jézus tizenkét férfit választott ki, akikkel közeli barátságba került: „Azután felment a hegyre, és magához hívta, akiket akart; ők pedig odamentek hozzá. Tizenkettőt választott ki arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét” (Márk 3:13,14, kiemelés hozzáadva).2
A Tizenkettőt kiválasztotta és elkülönítette isteni céljaira. Elsődlegesen arra hívattak el, hogy „vele legyenek” (14. vers). Jézus egy közeli, minőségi kapcsolatot kívánt velük létesíteni.
Jézus felhasználta ezt a közeli kapcsolatot arra, hogy megtanítsa tanítványainak, hogyan éljenek. Megtanulták, hogyan bánjanak a legbonyolultabb emberekkel és helyzetekkel az által, hogy megfigyelték Jézus életmódját. Arra hívta tanítványait, hogy vizsgálják meg az Ő mindennapi életének minden egyes aspektusát – ahogyan a tizenkettőben kiformálódott az Ő élete.
A Mester meglátta a tanítványaiban szunnyadó potenciált. Nem úgy látta őket, ahogyan voltak, hanem amivé válhattak a megfelelő mentori segítségen keresztül.
Jézus fejlesztette a tanítványaiban rejlő lehetőségeket azzal, hogy naponta többféle módon is mentorolta őket. Péter nyers volt és vakmerő, impulzív és igen lobbanékony. Mégis, a Jézussal való mentori kapcsolaton keresztül ő lett a jeruzsálemi Korai Egyház vezetője.
A mai gyülekezet vezetők jól tennék, ha átvennék Jézus mentori stílusát. A követőknek szükségük van arra, hogy lehetőséget kapjanak arra, hogy vezetőik társaságába kerüljenek. Gyakran elhangzik, hogy az életet átformáló alapelveket és látásokat inkább lehet felszedni, ellesni, mint megtanulni oktatáson keresztül. A kapcsolat alapelve pozitív eredményeket fog hozni személyzetünk és önkénteseink életében.
Az irvingi (Texas állam) Calvary Church fiatal pásztoraként hamar felismertem a mentori szolgálatban rejlő óriási lehetőséget. Bár, a gyülekezet kicsi volt a kezdetekben, felismertem, hogy ha a gyülekezet egészséges növekedést akar átélni, meg kell kétszereznem saját jelenlétem megbízható embereim életében. Elkezdtem keresni olyanokat, akik hajlandóak velem járni az utat, tanulni a példámból és megosztozni velem a szolgálat felelősségében.
Egy kis csoportnyi emberrel összeültem reggelizni minden szombaton 18 hónapon keresztül. Ebből a kezdeti harmincfős csoportból egy tízfős, odaszánt csapat lett az alatt a meghatározó másfél év alatt. Nem hagytam ki egyetlen alkalmat sem, és bátorítottam minden követőmet, hogy komolyan szánják magukat oda a keresztény tanítványságra.
Minden szombaton közösségben voltunk reggeli közben; ezek után a tanítványság alapelveiről tanítottam. Nagyon izgalmas volt megfigyelni, hogy növekednek és fejlődnek szellemileg ezek az emberek, akik valóban elkötelezték magukat az Isten céljának. E szerény kezdetből alakult ki szárnyait akkor bontogató gyülekezetünk első laikus vezetősége. Annak a csoportnak a magja, akik 35 évvel ezelőtt összejöttek, a mai napig aktívan szolgáló laikus vezetők a gyülekezetben.
Több, mint három évtized múlt el azóta, hogy megalakult gyülekezetünkben a már említett, első férfi tanítványozó csoport, és még mindig elkötelezett híve vagyok a mentori szolgálatnak. Minden héten vezetk két kiscsoportos férfi tanítványozót alkalmat, mert fontos számomra, hogy a mentori teendőkkel másokat a szolgálatra felkészítsek.
A feladat alapelve
Jézus egy specifikus feladatot adott tanítványainak: „Tizenkettőt választott ki arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét” (Márk 3:14, kiemelés hozzáadva) „Ezek után magához hívta a tizenkettőt, és kiküldte őket kettesével. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött” (Márk 6:7, kiemelés hozzáadva). „A tanítványok pedig elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg; sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak.” (Márk 6:12-13, kiemelés hozzáadva).
Jézus tudta, hogy szükség van arra, hogy a szellemi vezetés többek feladata legyen. Azt is felismerte, hogy a Tizenkettőnek szüksége van arra, hogy részletes leírást kapjanak felelősségeikről, feladataikról. (Márk 6:8-11). Jézus pontosan azt mondta el nekik, amit elvárt tőlük. A tanítványok megértették és elfogadták a szolgálat felelősségét, amelyet Jézustól kaptak.
Néhányan Jézus tanítványai közül talán alkalmatlannak érezték magukat, hogy betöltsék azt a feladatot, amelyre kijelölte őket. Mégis, azzal, hogy jó instrukciókkal, és szeretetteljes bátorítással látta el őket, mellyel legyőzhették az alkalmatlanság és a bizonytalanság érzetét, a legjobb lehetőséget adta nekik a sikerre.
Korunk bölcs gyülekezetvezetője alkalmazni fogja ezeket a mentori alapelveket saját gyülekezetében. A mentori szolgálatot végző pásztoroknak tudatában kell lenniük annak, hogy beosztott pásztoraik és laikus vezetőik néha bizonytalannak vagy alkalmatlannak érezhetik magukat, ha félelmetesnek látszanak az előttük álló feladatok. A legtöbb esetben, a részletesen megfogalmazott munkaköri leírás viszont eloszlatja a negatív érzéseket.
Az is nagyon fontos, hogy a mentori szolgálatban részesülő személy megbizonyodhasson mentora teljes támogatásáról, bátorításáról és befedezettségéről. A gyülekezeti beosztottak és laikus vezetők számára fontos, hogy tudják, vezető pásztoruk hisz bennük. Bizonytalanságaikat el fogja oszlatni mentoruk pozitív hozzáállása.
Az a pásztor, aki hatékony mentorként szolgál, erősítheti beosztottaiban és önkénteseiben az önbizalmat. Akik ilyen szolgálatban részesülnek, azoknak szükségük van arra, hogy már a kezdetekben is, és utána gyakran hallhassák ezt mentoruktól: „Hiszek benned, és megteszek mindent, ami csak az erőmből telik, hogy segíthessek neked, hogy sikerrel járhass. Soha ne félj a kudarctól. Mindig várd, hogy Isten megadja az elegendő és megfelelő nagyságú erőt minden feladatodhoz. Isten és te: nyerő páros vagytok!”
A beszámoltatás alapelve
Egy szolgálattal telt időszak után Jézus összehívta tanítványait és megkérte őket, hogy számoljanak be szolgálati tevékenységeikről: „Az apostolok visszatértek Jézushoz, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak. Ő pedig így szólt hozzájuk: ’Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé.’ Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük.” (Márk 6:30,31, kiemelés hozzáadva).
Az beszámolás folyamata elengedhetetlen része a mentori segítségben részesülő emberek növekedési folyamatának. Gyakran elmondom beosztottaimnak, hogy egy vezető soha ne várjon el olyasmit, amit maga nem
vizsgál meg. Minden szolgálatot meg kell vizsgálnia és jóvá kell hagynia a szellemi vezetőségnek. Az a szolga, aki jól szolgál, vágyni fog arra, hogy jelentést adhasson szolgálatáról, valamint arra, hogy szolgálatát áttekintse az a vezetőség, akik számára ő elszámolható.
A mentori segítségben részesülők gyakran belefáradnak erőfeszítéseikbe, mikor mentoruktól nem kapnak elég érdeklődést, és törődést – amikor a mentorok nem értékelik ki szolgálatuk hatékonyságát.
Egy mentornak állandóan bele kell tekintenie azoknak a szolgálatába, akik felügyelete alatt állnak. Csalódottság, kiábrándultság és érdektelenség lesz az eredménye annak, ha nem sikerül feléjük és szolgálati feladataik felé érdeklődést kimutatni.
Fontos, hogy a mentor a gondozása alá kerültek életében jelentős szerepet töltsön be. Az ilyen hozzáállás, mint a „csak csináld a saját dolgodat, és nem zavarj kérdésekkel vagy részletekkel” , borzasztó káros a szellemi növekedésre, és az érzelmi egészségre nézve. Egy mentor érdeklődést kell, hogy mutasson, valamint láthatóvá kell tennie, hogy igenis a folyamat részese akar lenni.
Jézus felhasználta a beszámolók idejét arra, hogy egy magasabb alapelvet tanítson és adjon át tanítványainak. Egy alkalommal Jézus hetven tanítványt küldött ki, hogy hirdessék az evangéliumot „maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni készült.” (Lukács 10:1) Miután visszatértek, Jézus jelentést kért tőlük a tapasztalatokról.
A tanítványok örvöndeztek és így szóltak: „Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre!” (Lukács 10:17) Ezután Jézus azt tanította nekik, hogy jobb annak örülni, hogy nevük „fel van írva a mennyben.” (Lukács 10:20)
Amikor a jó samaritánus elvitte a sebesült embert a fogadóba, és gondoskodott az ellátásáról, egy érdekes ígéretet tett a fogadósnak. „Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked.” (Lukács 10:35). Azzal, hogy ilyen ígéretet tett, a samaritánus a fogadóst tette számon kérhetővé a sebesült ember ápolását illetően. A samaritánus nagy szintű törődést is kimutatott a sebesülttel kapcsolatban, azzal, hogy kifizette számára a teljes ellátást.
A tanítványok mentora, Jézus, szintén észrevette, hogy szükségük van pihenésre és megújulásra. Felismerte a szolgálat és a sokaság különféle szüksége miatt rájuk nehezedő nyomást. Mivel Jézus tudta, hogy hosszú ideig dolgoztak, szabad idő nélkül, azt közölte velük, hogy itt az ideje a pihenésnek.
A hatékony mentor szintén gondoskodni fog azokról, akik felé mentorként szolgál. Ki fogja mutatni számukra, hogy szereti őket, és törődik fizikai és érzelmi jólétükkel egyaránt. Minden gyülekezeti dolgozó és önkéntes nagyobb lelkesedéssel és eredménnyel fog szolgálni, amikor a béke, a tisztelet és a megbecsültség légkörében teheti azt. Ez pedig – hogy a biztos hatékonyság békés légköre jelen legyen – a mentor felelőssége és feladata.
Az új feladatok alapelve
Jézus azt a gyakorlatot végezte, hogy mindig új feladatot adott tanítványainak, miután áttekintette előző, befejezett feladatukat. Mennybemenetelét megelőzően Jézus egy jóval nagyobb feladatot bízott tanítványaira, mint amikkel előtte bízta meg őket: „Ezután így szólt hozzájuk: ’Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.’” (Márk 16:15–18).
Ha átgondoljuk a Mester által a tanítványainak adott új feladat horderejét, azt a végkövetkeztetést vonhatjuk le, hogy mentori stratégiája egészen végig hatékonynak bizonyult. Jézus ugyanis a világ evangelizáció feladatát bízta rájuk, ami egy hatalmas kihívás.
A tanítványok szellemi és érzelmi növekedést is megtapasztaltak, mialatt Jézus mentorolta őket. Bár előtte félénkséggel és félelmekkel voltak tele, most egy Szentlélekkel telt szolgálatba fogtak, amely végül az egész világ számára eljuttatja a Kereszt üzenetét.
Miután az új feladatot rájuk bízta, Jézus „felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült.” (Márk 16:19). Akkor is, ha Jézus elment e földről, a tanítványok folytatták a szolgálatot, úgy, ahogyan akkor is tették, mikor Jézus fizikailag is velük volt: „Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.” (Márk 16:20).
Az új feladatok kiosztásának alapelve egy nagyon fontos fázisa a szolgálatra való felkészítésnek. A hatékony szolgálat jutalma a még nagyobb felelősséget hordozó területekre szóló új megbízatás. Jézus azt mondta: „Aki kevesen hű, a sokon is hű az.” (Lukács 16:10).
Ez az igazság bemutatja, hogy hűségre és állhatatosságra van szükségünk a hitben a szolgálat korai szakaszaiban, amikor sem a feladat, sem a megbízatás színhelye nem ad okot semmilyen ünneplésre.
Zakariás így írt: „Mert akik gúnyolódtak a kicsiny kezdet napján, azok is örülni fognak” (Zak. 4:10, kiemelés hozzáadva). Emlékeztetnünk kell magunkat, hogy minden nagy horderejű szolgálat valamikor kicsiben kezdte, és minden nagy szolgálat szerény kezdettel indult.
Nagyon hálás vagyok azért a mentori segítségért, amelyet annak idején édesapámtól és bátyámtól kaphattam. Az életemre és szolgálatomra kiáradt kegyelem nélkül, melyet tőlük kaptam, siralmasan felkészületlen és alkalmatlan lennék ma arra, hogy betöltsem jelenlegi szolgálati feladataimat. A mentori szolgálat volt az, mely mindent eldöntött.
Bár emberek ezrei előtt prédikálok a Calvary Church dicsőítő alkalmain, még mindig a szemeim előtt lebeg az a kicsi gyülekezet, akiket először pásztoroltam egy kis texasi városban. Ha az ország egy viszonylag távoli sarkában is kezdődött pásztori szolgálatom, Isten megengedte számomra, hogy egy igazán metropolita térségbe menjek, ahol határtalan lehetőségek nyíltak előttem Isten országának növelésére. Hiszem, hogy a keresztény szolgálatban betöltött jelenlegi szerepem annak az eredménye, hogy hűségesen követni tudtam azokat a mentori alapelveket, melyeket mások fektettek bele az életembe.
Csakúgy, ahogyan a Mester új küldetést adott a tanítványoknak, és egy szélesebb körű feladatot kaptak Tőle, a mai szolgákat is újabb feladatokkal akarja megbízni a szolgálat új területein, melyek még nagyobb lehetőségeket rejthetnek magukban a növekedésre és fejlődésre. A néhai külföldi misszionárius, Charles Greenaway, azt mondta nekem: „Légy mindig rugalmas a szolgálatodban. Isten akármikor kényszeríthet arra, hogy 90 fokos fordulatot végy utad során.”
Jézus, aki az Egyház „személyzeti igazgatója”, rendelkezik azzal a hatalommal, hogy olyan pozíciókba helyezze szolgáit, ahol szolgálati készségeik a leggyümölcsözőbbek lehetnek. Nem tudhatjuk, mikor jön el az a nap, amikor megkapjuk újabb feladatunk. Jézus viszont tudja. Ő előlépteti szolgáit, mikor készen áll rá, és mikor ők is készen állnak arra, hogy előléptessék őket.
Jó, ha emlékeztetjük magunkat, hogy a vezetői pozíciókhoz és felelős feladatokhoz fel kell nőnünk. Évekkel ezelőtt, mikor egy csodálatos és új gyülekezeti helyet jártam be egy csoporttal, egy fiatal pásztor így szólt: „Szeretném, ha egy nap egy ilyen helyre pottyanhatnék pásztorolni.”
Ekkor egy igen érett és bölcs pásztor így válaszolt a csoportból: „Fiatalember, ilyen szolgálatba nem úgy pottyanunk bele, hanem belenövünk.”
A szellemi érettség és növekedés nem a véletlen művei. A szellemi növekedés szándékos, akarati döntés. Az lesz sikeres a keresztény szolgálat során, aki küldetését felismeri, majd hajlandó végigmenni a tanítványság útján mentori segítséggel.
A mentori szolgálat lehetővé teszi minden pásztor számára, hogy kihozza magából a lehető legtöbbet. A mentori segítség igénybe vétele szinte kötelező mindenki számára, aki csak eltökélte, hogy kiválósággal akarja szolgálni Mesterét.
Több fiatal beosztott dolgozó, akiket a Calvary Church gyülekezetben mentorok segítettek, azóta megannyi szolgálati területen ért el kiváló eredményeket. Az az én imádságom, és legfőbb vágyam, hogy legalább tíz olyan emberem lehessen, akik szolgálata minden tekintetben fölülmúlja majd az enyémet.
Hiszem, hogy Isten meg fogja válaszolni az imádságomat. Valójában, már most több olyan fiatal szolgálóm van, aki hasonló szintű szolgálati sikereket ért el.
Néztem, ahogy lerombolnak egy épületet
Néztem, ahogyan lebontanak egy épületet,
Egy csoport ember egy forgalmas városban.
Nagy hévvel és erős kiáltással
Meglendült egy gerenda és kiomlott egy oldalfal.
Megkérdtem a vezetőt: „Ezek olyan képzett munkások,
mint akiket akkor bérelne fel, amikor egy ilyet kéne építeni?”
Nagyot nevetett és így szólt: „Nem, dehogy!
Egyszerű munkásokra van szükségem –
és lerombolhatok mindent egy-két nap alatt,
amit az építészeknek évekbe telt felépíteni.”
Ahogy eljöttem onnan, erre gondoltam:
Melyik szerepet játszom én a kettő közül?
Építész vagyok, ki nagy gonddal dolgozik,
és másokat épít minden eszközzel?
Vagy én vagyok, aki tönkre tesz dolgokat?
Aki úgy jár-kel az utcán, hogy elégedett romboló munkájával?
— Ismeretlen szerző
A mentori szolgálat nagyszerű vezetőket fog képezni, akik hatékonyan tudnak majd építeni, és be fogják tölteni küldetésüket a Mester szolgálatában.
J. Don George, D.D., a Calvary Church vezető pásztora Irving városában,
Texasban, valamint az Assemblies of God Egyház általános tanácsának
igazgató presbitere.
Jegyzetek
1. http://www.bpnews.net/bpnews.asp?ID=24102
Szabadságunk van, hogy elbukjunk
Jól emlékszem arra a napra. Első gyülekezeti pozíciómat töltöttem épp be, mint ifjúsági és zenei pásztor a huroni First Assembly gyülekezetben, South Dakota államban. A vezető lelkészem megkért, hogy menjek az irodájába egy beszélgetésre. Új voltam a szolgálatban, és nagyon meg akartam felelni, így nagy öröm volt számomra, hogy cseveghetek egy kicsit vele. Megbeszéltük, hogy mennek a dolgok a szolgálatomban – feltett kérdéseket és én úgy válaszoltam neki, hogy az minden lelkesedésemet tükrözte.
Nem tudom biztosan, mit gondolhatott akkor: hogy nem vagyok tisztában azzal, hogy kockázatokat is vállalnom kell, vagy hogy nem értem a vezetési stílusát, de soha nem fogom elfelejteni szavait, és hogy hogyan éreztem magam tőlük. A pásztorom mélyen, erőteljesen, mégis együttérzően nézett a szemembe, és azt mondta: „Dennis, azt szeretném, ha minden hónapban elkövetnél három nagy hibát.”
Először azt hittem, félreértettem, amit mond, szóval megkérdeztem: „Mit is mondtál?”
Megismételte szavait, de most már mosolygott is mellé. „Azt szeretném, ha minden hónapban három hibát elkövetnél.”
Nem hittem el, amit mond. „Azt akarod, hogy három hibát kövessek el minden hónapban?” – kérdeztem. „Azt hittem, azért hoztál ide, hogy sikeres legyek, és hatékony legyen az ifjúsági szolgálatom, hogy segítsek nekik növekedni az Úrral és az egymással való kapcsolatokban.”
„Így is van.” – válaszolta. „Valóban azt akarom, hogy hatékonyan végezd a szolgálatodat.”
„Akkor miért akarod, hogy három hibát elkövessek havonta?” – kérdeztem.
Soha nem feledem válaszát, mert amit mondott, végig segítette 31 éves szolgálatomat.
„Azt akarom, hogy sikeres legyen a szolgálatod” – mondta. „Ahhoz, viszont, hogy ezt valóra válhasson, túl kell lépned önmagadon, új álmokat kell álmodnod, új ötleteket kell kigondolnod és új dolgokat kipróbálnod. Néhány új álmod és ötleted be fog válni, néhány viszont nem. Szeretném, ha szabadságod lenne a kudarcra is.”
„Vagyis ez azt jelenti, hogy néha rendben van, ha kudarcot vallunk?” – kérdeztem.
„Igen,” – válaszolta magabiztosan. „velem is előfordult már, és veled is elő fog.”
Nem tudom elmondani, mekkora kő esett le a szívemről ekkor. Elbukhatok, és a pásztorom nem lesz rám mérges. Attól a naptól fogva, hosszú éveken át, mikor Isten egy másik szolgálati helyre irányított, nem csupán támogatását éreztem rám és a szolgálatomra nézve, de végre volt egy pásztorom, aki megértette, hogy vágyom a sikerre, és hogy félek a kudarctól. Engedélyt adott számomra, hogy elbukjak, és így meg tudtam tanulni, hogyan kell sikeresnek lenni.
Elkezdtem felismerni, hogy a bukás nem azt jelenti, hogy én egy merő kudarc vagyok. Elkezdtem megérteni, hogy a szolgálatban rejlő hatékonyság nem azt jelenti, hogy minden, amibe csak fogok, sikeres lesz. A kudarc néha megmutatja, hogy egy elképzelés, terv, vagy a szolgálat egy bizonyos módja nem feltétlenül mindig a legjobb út, és ez inspirálhatja az embereket, hogy még hatékonyabb módszereket keressenek.
Nem ismerek egy pásztort sem, aki el akar bukni abban a szolgálatban, amelyet Istentől kapott. Senki sem szeretné, ha kudarcosnak ismernék. A pásztorok sikeresek akarnak lenni szolgálati terveikben. Míg pásztor meg nem érttette velem, nem tudtam, hogy amire a pásztoroknak igazán szükségük van, az az, hogy szabadok lehes-senek arra, hogy tévedjenek, és hogy tudják, kudarcot vallhatnak abban is, amire Isten elhívta őket.
Kérdezd meg magad, mint vezetőt:
• Adok szabadságot a szolgálóimnak arra, hogy elbukjanak?
• Hogyan reagálok arra, ha valamely beosztottam kudarcot vall?
• Kapnak engedélyt tőlem arra, hogy szabadon hibázhassanak, anélkül, hogy haragomnak vagy szélsőséges csalódottságomnak lennének kitéve?
• Felismerem, hogy ha nem adok ilyen szabadságot nekik, a hibáik miatt eltávolodhatnak tőlem, és még meg el is mehet a kedvük, hogy újra próbálkozzanak?
A kudarc nem olyasmi, amire vágyunk, de mindenképp szabadnak kell lennünk rá, hogy megtapasztaljuk.
Dennis Franck, az Assemblies of God Single Adult/Young Adult Ministries (egyedülálló felnőtt/fiatal felnőtt szolgálatok) országos igazgatója, Springfield, Missouri államból
Mások felüdítése: Szombatista beosztottak
A beosztott pásztorok megértik, hogy a vezető pásztor nagyobb felelősséget hordoz, több pénzt keres, és gyakrabban több juttatásban részesül, mint ők. Van viszont egy mostanában elterjedő juttatás a vezető pásztorok számára, melyet megoszthatnak a beosztott pásztorokkal, és amely értéket és felfrissülést ad szolgálatuknak. Itt most a már néhány kerületben beindult szombatista programra utalok. Ez a program alkalmat adhat a vezető pásztoroknak, hogy lehetővé tegyék, hogy a beosztott pásztorok helyett alkalmasint szombatista alkalmazottak szolgáljanak.
Amint az 1Korinthus 16:17-ben láthatjuk, Pál igaz megbecsüléssel említi Sztefanászt, Fortunátuszt és Akhaikoszt. Nagyon keveset tudunk Fortunátuszról és Akhaikoszról. Lehet, hogy ők vitték Pálnak a korinthusiak levelét, melyre részben válasz volt a bibliai első korinthusi levél. Sztefanász háza népe elsők voltak az Akhájában megtértek közül és ezért kiugró helyen álltak Pál szellemi radarján. Ők hárman meglátogatták Pált és felfrissítették (18. vers). Az Ige, amelyet Pál használt („felfrissített”), szerepel a Máté 11:28-ban is, ahol Jézus azt mondja, „megnyugvást adok nektek.” (kiemelés hozzáadva). Világos, hogy e három férfi nem csak azt tudta, hogyan kell felfrissíteni valakit, de gyakorolták is ezt.
A vezető pásztoroknak el kell gondolkozniuk azon, hogyan frissíthetik föl beosztottaikat. A következő megfigyeléseket tippeknek szánom. Lehetnek ezek további vitaindítók pásztori megbeszéléseken vagy a vezetőség ülésein – vagy akár mindkettőn.
A szombatistákból lett beosztott pásztorok hozzásegítenek a hosszú élettartamhoz
A West End Assembly of God gyülekezetnél, Richmondban, Virginia államban, bármely beosztott pásztor részesülhet két hét szombati szabadságra minden ötévnyi szolgálat után – az általánosan kiadott szabadság mellett. Nem meglepő, hogy a pásztori be-osztottak nagyja öt vagy több éve is szolgálatban van. Három pásztornak (beleértve a vezető pásztort is) összesen több, mint hetvenévnyi szolgálati ideje van. Bár a szombatista program nem az egyedüli ok a hosszú élettartam fenntartására, mégis nagyon fontos része annak.
Ha értéket adunk át másoknak, az segít kialakítani az anyagi nagylelkűség kultúráját
A Szentírás egyik törvénye, hogy azt aratjuk, amit vetettünk. A nagylelkűség kultúráját a vezető pásztornak kell elkezdenie. Ha egy kultúra olyan dolog, melyet az emberek a nélkül tesznek, hogy azt mondanák nekik, akkor a vezető pásztornak folyamatosan mintát kell adnia arra, amit másoktól elvár.
A legnagyobb emberi erő, melyet egy vezető kifejthet másokra az, ha mintát mutat. Érdekes, hogy Pál azt mondja az említett három férfiról, akik felfrissítették őt, hogy megérdemlik a megbecsülést (1Kor. 16:18). Nem kérték ők ezt és nem is vártak elismerést. Pál egyszerűen itt tettekben valósítja meg a vetés és aratás törvényét.
Kezdd el valahol, és tervezd meg a további fejlődést
Nem biztos, hogy mindenkit meggyőznek a szombatista alapelvek alkalmazásával járó előnyök, vagy lehet, hogy sokan érzik úgy, hogy a gyülekezeti vezetőség nem áll még készen erre a lépésre. A vezető pásztor nagy sikert érhet el, ha egy-egy hétvégére elenged egy beosztott pásztort, és utána leméri az ennek köszönhető eredményeket. Próbáld ki! Ha szeretnél valami nagyot tenni, biztosíts plusz pénzt beosztottad számára. Rövidebb távollétei talán elvezetnek egy formálisabb szombatista program bevezetéséhez.
A szombatisták segítenek a pásztoroknak, hogy erejük teljében végezzék be szolgálatukat
A sportedző tudja, mi kell ahhoz, hogy nyerjen a csapata. A „friss lábak” kifejezést a kosárlabdában használják. Vannak olyan játékosok, akik meccs nagy része alatt a kispadon pihenhetnek, azért, hogy a meccs hajráját erősen meghúzhassák és győzelemre segíthessék a csapatot. Az edző ismeri a játékosait és a játék stratégiáját annyira, hogy pontosan tudja, mikor kell pihentetnie játékosait. Ebből a sportból vett analógiából sokat meríthetünk.
Ha még mindig azt kérded: „Miért?”, hadd válaszoljak azzal, „Miért ne?” Üdítsd fel beosztottaidat azzal, hogy alkalmazol egy szombatistát. Nagy támogatója vagyok ennek az igazságnak, mert hiszem, hogy Biblikus.
H. Robert Rhoden, Glen Allen, Virginia-ból, a Potomac Körzet igazgató presbitere, illetve korábbi főigazgatója.
Vélemény, hozzászólás?