A magas kockázatú viselkedésminták kezelése

A miénk egy kedves, szeretetreméltó közösség volt Pittsburgh-ben, kedves emberek éltek itt, és úgy gondoltuk, Isten kegyelméből reményteljes jövőnk lehet. Azonban az évek óta tartó rasszizmus, nyomor, elnyomás, és elhanyagoltság miatt, a romlás elkezdett áradni és már a torkunkat szorongatja. Ez utcai erőszakot, a bandaháborúkat, drogkereskedelmet, prostitúciót és megbecstelenítést (szexuális erőszakot) eredményezett városunkban. A szülők, a családok, a pedagógusok és a szomszédok elveszítették kedvüket és képességüket, hogy ilyen rizikófaktorok mellett egészséges közösségi életet éljenek. Ezt azt eredményezte, hogy a fiatalok magukat nevelték fel, és olyan döntéseket hoztak, amelyek nem voltak építőek sem a saját előmenetelük, sem a közösség békessége számára.

Ismertem egy fiatalembert – nevezzük Kevinnek. Ragyogó jövő előtt állt. Gondoskodtam jó bánásmódról felé és a szombatjaimat vele töltöttem, tanácsolva őt az élet különböző területein. Nagyon jó vezetői képességei voltak és megnyerő volt, annak ellenére, hogy sok tragédia volt az életében. Az apját megölték, nagybátyja börtönben volt, és az idősebb unokatestvére drog által okozott hallucinációk miatt kiugrott egy második emeleti ablakból és szörnyethalt. Ennek ellenére sok lehetősége maradt volna, ha nem vakítja a bandához tartozás ereje ebben a tehetetlen, szegény kisvárosi közösségben. Az első szombaton, amikor nem tudtunk együtt tölteni időt (én éppen csendes napokat vezettem), Kevin belekeveredett egy bandák közötti tömegverekedésbe, amelyben meghalt.

Négy nappal később én temettem.

Miért van az, hogy átlagos gyerekek áldozatául esnek a magas kockázatú viselkedés lefelé irányuló vonzásának, míg mások képesek ellenállni ennek és legyőzni azt? Még azután is, hogy döntést hoztak Krisztus követésére, vajon miért folytatja sok fiatal a kockázatok hajszolását azzal, hogy leissza magát, kipróbálja a drogot, teherbe esik vagy ejt egy lányt, verekedésbe kerül? Ezek zavarba hozó kérdések, amelyekkel a munkáját komolyan gondoló ifjúsági munkásnak meg kell küzdenie.

A munkám lehetővé tette, hogy több ezer fiatallal találkozzam, akik részt vettek velem a szolgálatban – és több száz olyan fiatallal, akik vallást tettek hitükről. Csak kevés számú volt közülük, aki annyira megfordult megváltozott, hogy a megtérése külsőségekben is látható volt, és egyértelművé vált a kapcsolataikban és viselkedésükben is. Én az évek alatt szörnyen aggódtam az olyan megtérések miatt, amiket azok a fiatalok hoztak, akiknek az életvitelében nem volt látható szembeötlő változás. Éveken át küzdöttem a tinédzser terhességek, a droghasználat, a bandák és az iskolakerülés ellen. És éveken át csatákat vesztettem.

A fiatalok Jézushoz jöttek és bibliatanulmányozásokra, de csapdába esve maradtak a destruktív, életveszélyes viselkedés szorításában. Azon töprengtem, hogy vagy az evangélium veszítette el hatalmát az életek átformálására, vagy én tévesztettem el valami fontos láncszemet, amely segíthetett volna hozzákapcsolni az evangéliumot a diákjaim életéhez.

Azt akartam – és még ma is azt akarom – hogy növekedjenek, ahogyan Jézus tette, bölcsességben, erősödjenek Isten és emberek előtti kedvességben. De hogyan?

A mi keresztyén világnézetünk hív bennünket megismerni és alkalmazni Krisztus megváltói munkáját az élet minden területére, beleértve az otthont, iskolát, társadalmat, gyülekezetet, munkahelyet, barátságokat, értékrendet, pénzt, testet, időt és jövőt. De ugyanez a keresztény világnézet bátortalanít el minket a környezetünkben, és különíti el az életünket egy sokkal szűkebb sávba, amelyben mi rangsoroljuk, hogy mi lényeges Krisztusnak, és mi az, amiben kompromisszumokat köthetünk. Mivel azonban Jézus úr minden élet, és az életünk minden területe felett, nekünk meg kell keresnünk minden lehetséges ötletet, hogy felkészítsük a fiataljainkat arra, hogy az életük minden dimenzióját átengedjék ebbe az uralomba, sőt, hogy bemutassák az elkötelezettségüket a megváltozott életük által.

A Minneapolosi Kutatási Intézet nemrégiben elvégzett egy kutatást 250.000 olyan amerikai tinédzser között, akik nehéz kulturális, etnikai, szociális, gazdasági és földrajzi körülmények közül éltek. A kutatás célkitűzése az volt, hogy megtudják, mik befolyásolják a fiatalokat a magas kockázatú viselkedésminták választásában, és ha ez csoportfüggő, akkor azt is tudni akarták, hogy milyen lényeges, felismerhető különbségek voltak ezen csoportok körülményeiben. A felmérés konkrétan megnevezte a magas kockázatú viselkedésformákat, úgy mint dohányzás, drogfogyasztás, túlzott szexuális aktivitás, mások elleni erőszak, saját maguk elleni erőszak, kimaradás az iskolából és vakmerő vezetés. Amennyire lehetett, azt is megkísérelték megtudni, hogy milyenek a gyerekek személyes, családi és szociális körülményei.

Ez a felmérés negyven olyan alapvető építőkövet talált, amelyek megvannak azoknak az életében, akik ellenálltak a magas kockázatú viselkedésnek – de hiányoztak azoknak az életéből, akik a kockázatos viselkedés áldozatául estek. Ezeket az építőköveket elnevezték „eszközök”-nek. Azt is felfedezték, hogy direkt összefüggés van az eszközök száma és a diákok valószínűsíthető magas kockázatú viselkedésbe való belekeveredése között: ahogyan az eszközök növekednek, a magas kockázatú viselkedés csökken; ha az eszközök csökkennek, a magas kockázatú viselkedés növekszik. Természetesen a diákok valószínűleg elkerülik a destruktív viselkedést, ha birtokolják a 40 eszköz nagy részét.

Néhány ezek közül az eszközök közül:

• családi szeretet és támogatás
• pozitív családi kommunikáció
• családi határvonalak, szabályok és konzekvenciák
• a szülői közreműködés az iskolai dolgokban
• gondoskodó kapcsolatok más felnőtt személyek részéről
• olyan felnőttek, akik példák a társadalmi viselkedésben
• olyan barátok, akik példák a felelős, megbízható viselkedésben
• rendszeres részvétel vallásos tevékenységben
• rendszeres részvétel pozitív tevékenységekben
• rendszeres részvétel közösségi szolgálatban
• rendszeres részvétel valamilyen művészeti tevékenységben
• olyan iskolák, amelyek felállítanak és betartatnak határokat
• házi feladat végzése legalább egy óra hosszat naponta
• olvasás legalább három órát hetente
• értékesnek tartani a másokon való segítést
• értékesnek tartani a szociális igazságosságot
• kiállni azért, amiben hisznek
• igazat mondani, még akkor is, ha ára van
• kultúrák közötti barátságok építése
• pozitív látás a jövőről

Nincs semmi forradalmi vagy nagyon bonyolult ebben a kutatásban. A Kutatási Intézet képes volt tapasztalati úton dokumentálni, amit a legtöbbünk már régen tudott: a fiataloknak szükségük van szülőkre, más felnőttekre, barátokra, gyülekezetre, iskolára és a szomszédaikra, hogy együtt dolgozva egy következetes/szilárd, teljes személyiség központú útjuk legyen arra, hogy egészségesen, felelősen és sikeresen nőjenek fel.

Ez a tanulmány azonban lámpát gyújtott az én elmémben is. Segített meglátni, hogy a fókuszom a magas kockázatú viselkedés litániájában, amely sok gyereket vonz, elhibázott. Kezdett derengeni számomra, hogy sokkal jobb, ha a ezeknek az eszközöknek a tervszerű kiépítésére fókuszálok, mintsem a negatív viselkedési minták tiltására és gátlására. Így ők könnyebben lesznek képesek ellenállni az egészségtelen döntések lefelé irányuló vonzásának.

Más szavakkal: a problémát kell kezelnem, nem a tüneteket – ráadásul pozitív, megerősítő módon, és nem tiltásokkal és gátlásokkal.

Javaslom, hogy mi, ifjúsági munkások vizsgáljuk felül a szerepünket, amit a fiatalok életében képviselünk. Általában úgy látjuk magunkat, mint egy gondoskodó felnőtt, aki – miután túl van az egészséges kapcsolat kiépítésének folyamatán – képessé teszi a srácokat növekedni a tanítványság útján. Programokat vezetünk, eseményeket szervezünk, leckéket tervezünk, példázzuk és kommunikáljuk a keresztény hit lényegét a diákoknak. Ezeket téve betöltjük a Nagy Misszióparancsot – és néhány olyan kulcs eszközt szolgáltatunk, amilyet a Kutatási Intézet leírt. Pontosan ez a modellje annak az ifjúsági szolgálatnak, amely elég jól szolgált minket több mint fél évszázadon át, folytatva az életbevágóan fontos és hatékony útját annak, hogyan találkozzunk a gyerekekkel és hogyan szolgáljuk őket. De amíg én nem fogok ezért bocsánatot kérni, addig igenis ajánlom, hogy egy kicsit változtassunk a fókuszon.

Egy új út a régi helyett

A legtöbb gyermek és ifjúsági fejlődésre irányuló kutatás egyetért abban, hogy az ezredfordulós gyerekek sokkal több olyan tapasztalatot és információt szereznek, amelyek korábban csak a felnőttek számára voltak hozzáférhetőek – és ugyanekkor sokkal kevésbé vannak védve a körülöttük élő felnőttek és a környezetük felől származó fenyegetettségektől. Más szavakkal olyan ez, mint akit két oldalról pofoznak. Sok lényeges eszköz – amely erős alapot teremthet, amelyen felépíthetik az életüket – elveszett, a biztonság elveszett, amiből pedig a sokszorosa áll a rendelkezésükre, azzal nem tudnak megfelelően bánni.

Valóban az ifjúsági munka hagyományos modellje átadta a helyét egy újnak, mivel a régiből kiveszett a lényeg: a gondoskodó felnőttel való bizalmi kapcsolat, amelyben a felnőtt hitelesen bemutatja Jézust és a vele való kapcsolat kialakulását. Nem tudom hangsúlyozni ennek a fontosságát. De mivel ez általában hiányzik, nekünk szükséges tervszerűen és szorgalmasan segíteni nekik minden olyan eszköz megszerzésében, amely segíthet abban, hogy bölcs döntéseket tudjanak hozni, elkerüljék a destruktív viselkedést és egészséges, teljes életet tudjanak felépíteni maguk számára.

Azt is ajánlom, hogy újfajta kérdéseket tegyünk fel abból a célból, hogy kiértékeljük a szolgálatunk stratégiai fontosságát:

• tapasztalják-e a fiatalok a szeretetet és támogatást a szüleik részéről, világos határok felállítása, érvényre juttatott konzekvenciák, pozitív kommunikáció és iskolai dolgokban való szülői részvétel által?
• Kapcsolatban vannak-e gondoskodó felnőtt személyekkel, akik előttük a pozitív viselkedés modelljei, és akik bátorítják őket helyesen cselekedni?
• Részt vesznek következetesen egészséges és pozitív tevékenységekben, közösségi szolgálatban, művészeti tevékenységben és tananyagon kívüli programokban?
• Értelmesen elkötelezik magukat a tanulásban az iskolában, a házi feladat készítésben és a szórakozásként a rendszeres olvasásban?
• Bölcsen választanak barátokat, töltenek időt olyan társakkal, akik pozitív viselkedésmintát adnak és ápolnak kultúrák közti barátságokat?
• Kiépítenek világos ítélőképességet az identitásukról és reményteljesen látják a jövőjüket, bölcs döntéseket hoznak és biztonságban érzik magukat, otthon, az iskolában és a környezetükben?
• Alkalmazzák a hitüket a mindennapi életben? Mutatnak önuralmat, vállalnak felelősséget cselekedeteikért és figyelenek/vigyáznak másokra?

Azok a fiatalok, akikre ezek jellemzőek, szinte soha nem keverednek magas-kockázatú viselkedésbe.

Ezek a kérdések formálhatják az ifjúsági szolgálatot. Hogy sikerüljön, a következő lépéseket ajánlom:

Elmélkedj a saját életutadon. Mentálisan és érzelmileg menj vissza a saját középiskolás tapasztalataidba. Menj be az osztályterembe, emlékezz a tanáraidra, idézd fel a barátaidat, elevenítsd fel az emlékeidet és engedd magadat, hogy újra érezd az örömét és a félelmeit gyereknek lenni. Látogasd meg újra az otthonodat, a szüleidet, a testvéreidet, a hálószobádat és az emlékeidet. Elmélkedj azokon, akik hatással/befolyással voltak rád, jóra vagy rosszra. Vizsgáld meg a választásaidat, cselekedeteidet, döntéseidet és értékrendedet. Ismerkedj meg újra a múltaddal.

Értékeld ki a saját eszközeidet ifjúsági munkásként és a hatásukat a választásaidra. Határozd meg, hogy a felsorolt eszközökből melyiket vagy képes nyújtani a diákjaidnak – és melyik elérhető számukra esetleg valamelyik kollégád, a gyülekezet, a szomszédok, a szülők által vagy más forrásból. Derítsd ki, hogy melyek elérhetők a gyerekek számára más forrásokon át azokon kívül, amelyek a te körödön belül esnek. Vedd észre, melyek azok, amelyeket a gyerekek híján vannak.

Határozz meg egy átfogó stratégiát amely megtalálja a gyerekeket ott, ahol éppen vannak, és biztosítja az eszközöket, amelyekre szükségük van. Készíts két tervet – egyet a magas kockázatú/kevés eszközű diákok és egyet a sok eszközű/alacsony kockázatú diákok számára. Kötelezd el magad megmaradni fókuszálva erre a tervre ameddig csak lehetséges. Rendszeresen értékeld ki. Finomítsd, amikor úgy látod, hogy szükséges.

És végül, bízz Istenben – aki nélkül a házépítők hiába fáradoznak. Adj a srácaidnak, a családjaiknak, a gyülekezetednek – és magadnak – sokat Isten szeretetéből, hosszútűréséből és kegyelméből!

“Used with permission of Youth Specialties”

Eredeti cikk: Turning the Tide of Risky Teen Behavior