Vitatható állítás az, hogy azért élnek a lelkészek fizetéstől fizetésig, mert túl kevés a jövedelmük és túl sok a kiadásuk. Ugyanis a pénzügyi nehézségekkel minden társadalmi rétegben találkozni lehet. A gazdagabb lelkészeknél az anyagi gondok nagyobb pénzösszegekről szólnak, de a gyökeres probléma ugyanaz, mint ami a kevésbé jól menő lelkészek anyagi nehézségeire jellemző: a rossz pénzkezelés.
A rossz pénzkezelést számos jellemző határozza meg. Az alapvető jellemzői a téves értékek, a bölcstelen döntések, a személyes költségvetés hiánya és az adakozás hiánya.
Téves értékek
Az, ahogyan a lelkészek a pénzt kezelik, általában pontos jelzést ad az értékeikről. Bár többféle olyan téves érték létezhet, amelyeket a vágyak és igények alapján alakítottak ki, összekeverve a szükségletekkel, úgy tűnik négy olyan téves érték van, amelyek mindig megtalálhatók a rossz pénzkezelésnél.
1. Materializmus. A materializmus egy olyan lelkület, ami a lelkészeket (vagy bárki mást) arra vezeti, hogy a pénz, az anyagi javak, a vagyontárgyak megszerzésére törekedjen, illetve az elégedettséget mindezekből, ahelyett, hogy Istenben találna elégedettséget és az Ő gondoskodásában. A materializmus gyümölcse általában türelmetlenség, túlingerlékenység, túlköltekezés, családi és házassági konfliktusok, harag, frusztráció, személyes konfliktusok, depresszió és kétségbeesés.
2. Mohóság és kapzsiság. Ez azt jelenti, hogy arra vágyik az ember, hogy többet szerezzen, még akkor is, ha másoknak emiatt anyagi nehézségei támadnak (lásd Jelenések 3:17). Az irodalmi Nobel-díjas Alexander Szolzsenyicin, nem sokkal Oroszországból való elköltözése után ezt mondta: „Van valami, ami felfoghatatlan számomra, ez pedig az amerikaiak fantasztikusan mohó vágya a haszon és a nyereség iránt, ami minden értelmet, minden korlátot és a jó lelkiismeretet is felülmúlja. Noha ez a kapzsiság és vágyakozás vitte rá az amerikai keresztényeket, hogy oly sokat tegyenek Isten nélkül, amennyi szinte elképzelhetetlen lenne, ha nem a saját szemeimmel láttam volna. Vajon mennyivel többet tehetnének akkor, ha Isten irányítaná a pénzüket, és nem a haszon?” (Waldo Werning, “Family Financial Planning,” megjelent a következőben: Living and Growing Together: The Christian Family Today, szerkesztő: Gary Collins, Word, 1976, 62-74 oldal).
3. „Gazdagodj meg gyorsan” mentalitás. Az a vágy, hogy ugyanolyan költségvetésük legyen, mint a sikeres üzletembereknek, arra vitte a lelkészeket, hogy olyan összegeket fektessenek be, amit nem engedhetnek meg maguknak, olyan programokba, amik gyakrabban vallanak kudarcot, mint amennyiszer sikeresek az ígért gyors haszon hozásában.
4. Büszkeség és neheztelés. Igaz, hogy a lelki gőg nem engedi meg, hogy nyíltan beismerjék, de sok lelkész Istenre neheztel amiatt, hogy látszólag küszködniük kell ahhoz, hogy kijöjjenek a pénzükből, miközben azok, akik nem végzik az Úr munkáját, anyagilag sikeresnek tűnnek.
Bölcstelen döntések
Rengeteg módon szokták a lelkészek a pénzüket pazarolni, amit a családjuk nem engedhetne meg magának. A bölcstelen pénzügyi döntések a következők lehetnek:
- Hirtelen ötlettől indított vásárlás.
- Nemtörődömség. Ez különösen akkor igaz, ha a lelkészeknek nincs személyes költségvetésük.
- Spekuláció. Ha nem engedheted meg, hogy kiadd azt az összeget, ne spekulálj vele, bármennyire is kecsegtetőek a kilátások.
- Adóstársnak lenni. Ez egy olyan szerződés aláírását jelentheti, amelyben azt vállalod, hogy visszafizetsz egy adósságot, ha más nem tudja visszafizetni. Gyakorlatilag ez a kezesség, amitől Salamon intett (lásd Példabeszédek 11:15; 17:18; 22:26-27).
- Hitelre vásárlás. A mai világban, amikor olyan könnyű hitelre vásárolni és amikor így elszaporodtak a hitelkártyák, a hitelre vásárlás az egyik fő oka a lelkészek pénzügyi problémáinak. Tulajdonképpen, a Christian Today által közölt nemrégiben készített felmérés szerint, az összes amerikai lelkész 94%-a többet költ havonta, mint amennyi bevétele van. Ez csak úgy lehetséges, ha a különbséget hitelkártyákkal kompenzálják (Dan Galloway, Solutions to Your Money Problems, Regal, 2001, 91. old.)
A személyes költségvetés hiánya
A személyes költségvetés tulajdonképpen a személyes, ellenőrzött költekezési tervet jelenti. Amikor a lelkészek egy ellenőrzött költekezési tervet készítenek és követnek, akkor azt tapasztalják, hogy kevesebbszer vásárolnak hirtelen ötlettől indítva, kevesebb adósságuk lesz, és kevesebbet vásárolnak hitelre. Ahol nincs költségvetés, ott nincs, ami kontrollálná a költekezést, és nincs egy beépített visszatartó erő, ami elrettentené őket a hitelre vásárlástól.
Az adakozás hiánya
Isten Igéje azt tanítja, hogy az adás és a kapás kéz a kézben járnak. Noha az adakozás nem szabad, hogy annak érdekében történjen, hogy kapjon az ember. Ehelyett készséggel, szabadon, örömmel és kényszer nélkül kell tenni (lásd Lukács 6:38; 12:16-21). Ahogy a felhalmozás is helytelen dolog, és gyakran vezet anyagi nehézségekhez és Isten bőségének a visszatartásához, ugyanúgy a kötelességből és kényszerből való adakozás is elnyomja Isten áldását. Az evangélium képviselőiként a lelkészeknek elöl kell járniuk az Istennek és az Ő munkájára való adakozásban (Példabeszédek 3:9; Malakiás 3:10), a szolgálótársaik és más hívők részére való adakozásban (Galata 6:10), valamint a szegények és szükségben lévők felé való adakozásban (Példabeszédek 14:21; 19:17; Máté 25:35-40; Lukács 3:11). Ha nem tesszük ezt, az valószínűleg pénzügyi problémákhoz fog végül vezetni.
Összegzés
Ahhoz, hogy a lelkészek egészséges tanítást adhassanak át a pénzkezelésről azoknak, akiket Isten rájuk bízott, a saját pénzügyeiket is tudniuk kell Istennek tetsző módon kezelni. Ez azt jelenti, hogy bölcsen kell befektetniük, tartózkodniuk kell a gyors meggazdagodásról szóló tervek csábításától, ellenőrizniük kell a költekezésüket egy személyes költségvetés követésével, ellen kell állniuk a hitelkártyás vásárlás kísértésének, és szabadon, jókedvvel és örömmel kell adakozniuk (Példabeszédek 3:9; 19:17; 1 Korinthus 16:2; 2 Korinthus 9:7; 8:14-15).
Eredeti cikk: Causes of ministers’ financial problems
Vélemény, hozzászólás?