A Szentlélek szerepe a pásztori lelkigondozásban
Ha igazán keresztényivé kívánjuk tenni a lelkigondozást, közelről meg kell figyelnünk azt, ahogyan Krisztus végezte lelkigondozó szolgálatát.
Írta Richard D. Dobbins
Napjainkban leginkább azt nevezzük keresztény lelkigondozásnak, amit keresztény pszichológusok, illetve szakképesített lelkigondozók végeznek. Általában jól képzett szakemberekre gondolunk, akik kiváló lelkigondozó technikákkal, valamint gazdag lelkigondozói tapasztalatokkal rendelkeznek. Gyakran dolgoznak gyülekezetekben vagy gyülekezetekhez kapcsolódó helyszíneken. Sajnálatos módon, a legtöbb ember így definiálja a keresztény lelkigondozást.
A legtöbb esetben, viszont, szembetűnően nagy szakadék tátong az ilyen lelkigondozók keresztény hite és lelkigondozói gyakorlata közt. Lehetnek igazi hívők is, és egyben kiváló lelkigondozók is, de valójában módszereikben kevés olyan elem van, amely ténylegesen keresztényi. Személyes hitüktől elkülönült kategóriába osztják saját lelkigondozó gyakorlatukat. Az hiányzik, tehát, hogy lelkigondozói praxisukban egyesítsék e két szemléletet.
Hogyan lehet elérni, hogy a hit és a lelkigondozás egységes legyen?
Először is, ahhoz hogy a lelkigondozás ténylegesen keresztényi legyen, fejben kell egyesítenünk hitünket és lelkigondozói gyakorlatunkat. Ez azzal kezdődik, hogy felismerjük, Krisztus az egyedüli „csodálatos Tanácsos”. Ő válik példánkká. Nem csak életünk Urává tesszük Őt, hanem klinikai tanulmányaink és gyakorlatunk Urává is. Úgy kell tekintenünk Őrá, mint klinikai munkafelügyelőnkre, aki mindent hall és lát, amit csak mondunk, vagy teszünk a lelkigondozói irodánkban.
Függetlenül attól, milyen orientációjú képzéssel rendelkezünk (dinamikus, kognitív, viselkedési, tárgykapcsolat-elméleti, eklektikus stb.), Krisztus kezébe kell helyeznünk mindent, amit csak tanultunk a lelkigondozásról – tanulmányainkat, a képzést, amelyet elvégeztünk, és a tapasztalatainkat is. Ezután pedig rá kell bíznunk magunkat Jézusra, hogy segíthessen nekünk helyesen alkalmazni készségeinket, úgy ahogyan Ő akarja, amikor a hozzánk fordulóknak segítünk.
Minden alkalommal tudatosan rá kell hangolódnunk, hogy az Úr szemein keresztül láthassuk azokat, akiket tanácsolnunk kell, és az Ő szívével, gondolkodásával meg is értsük őket. Ez segíteni fog abban, hogy még jobban szolgálhassunk az Úr felé, és egyben feléjük is.
Ahogyan ezt a szellemi pózt felvesszük, Krisztus képessé tesz arra, hogy hatékony csatornává válhassunk a hozzánk fordulók szíve és elméje, valamint Krisztus szíve és elméje között. Ha ebben az igyekezetben sikeresnek bizonyulunk, a Krisztus bölcsessége, ereje és kegyelme isteni módon fogják kibővíteni tanulmányainkat és tapasztalatainkat a lelkigondozás közben, és új szintre is emelik. Ebben a szellemileg meggazdagított környezetben az Isten ereje megtöri pácienseink kötözöttségeit, meggyógyítja sebeiket, valamint megmutatja nekik az utat, amellyel életük más problémáit is meg tudják oldani.
Ha nem törekszünk tudatosan arra, hogy előhozzuk ezt az isteni dimenziót a lelkigondozás folyamatában, azzal lekorlátozzuk a nyújtható segítséget mindazokra a szakmai fogásokra, amelyekre tanulmányaink és szakmai tapasztalataink során tettünk szert. Amint az látható is, Isten arra hív bennünket, hogy új utakat fedezzünk föl a lelkigondozás során, amelyekkel tudatosan helyt adunk Krisztusnak, hogy részt vehessen a pácienseinkkel való kapcsolatunkban.
Saját gyakorlatom szerint, minden lelkigondozó alkalom elején emlékeztetem magam arra, hogy Krisztus ott van az irodában a gondozott személlyel és velem. Ő úgy ismeri ezeket az embereket, ahogyan nekem is meg kell ismernem őket. Ő tudja, hogyan kell őket motiválni ahhoz, hogy fájdalmaikat lépcsőként használhassák, hogy eljuthassanak oda, ahová Ő szeretné, hogy eljussanak.
Minden lelkigondozói alkalom előtt igyekszem felmérni szellemi ítélőképességemet, amelyen keresztül az Úr információkat tud megosztani velem. Ez a célom. Az alkalmakat szintén imádsággal fejezem be, és azért imádkozom, hogy az Úr segítsen nekem szolgálni az illető személy (vagy házaspár) felé. Arra kérem, hogy tegyen azzá, amivé Ő szeretné, hogy legyek a számukra. Ezáltal mindig tudatában vagyok korlátaimnak és így sosem feledem, hogy szükségem van az Úr útmutatására.
Az ilyen imádság a páciens figyelmét is Jézusra irányítja, aki a segítség elsődleges forrása. Ezáltal csökken annak a tendenciának a lehetősége, mellyel a gondozott személy egy egészségtelen függést alakítana ki az irányomban, és arra bátorítja, hogy egy egészséges, Jézusra alapozó és rá hagyatkozó életet építsen föl.
Ha igazán keresztényivé kívánjuk tenni a lelkigondozást, közelről meg kell figyelnünk azt, ahogyan Krisztus végezte lelkigondozó szolgálatát.
Milyen volt Krisztus lelkigondozói szemlélete?
Az evangéliumok világosan mutatják, hogy Krisztus lelkigondozói szolgálatának igazán domináns jellemvonása a könyörületesség volt. Legalább tizennégyszer használták az újszövetségi írók a könyörület szót arra, ahogyan Krisztus bánt az emberekkel.
De mi a könyörület? Az a képesség, amellyel – amennyire csak lehetséges – valaki más helyébe tudjuk helyezni magunkat. A könyörületes lelkigondozók tapintatosan bánnak a gondozott személlyel és szükségeiket szem előtt tartják. Elméjükben szerepet cserélnek a gondozott személlyel. A velük kapcsolatosan összegyűjtött információt felhasználják, és elképzelik, milyen érzés lenne számukra hasonló helyzetben.
Krisztus könyörülete nyilvánvalóan látszik, ahogyan a kútnál az asszonnyal beszél János 4. fejezetében, valamint az, ahogyan a 8. fejezetben a házasságtörő asszonnyal bánik. Jézus nem volt elnéző az asszony több házassági kapcsolatával szemben, és nem is hagyta jóvá azt a kapcsolatot, amelyben az asszony egy olyan férfival élt, aki nem akarta feleségül venni. Nem fejezte ki tetszését a János 8.-ban sem a házasságtörő asszony tettével kapcsolatban. Mégis, érzékenyen és tapintatosan közelítette meg ezeket az asszonyokat.
Jézus gyakran ítélte el a farizeusok önigazoló magatartását. Nem tartoztak a kedvencei közé. Mégis, amikor Nikodémus Krisztushoz fordult segítségért (János 3), Jézus könyörületesen bánt vele, annak ellenére, hogy maga Nikodémus is farizeus volt.
Krisztus lelkigondozásának egy másik prominens jellege az, amelyet én szeretetteljes konfrontációnak nevezek. Például, annak ellenére, hogy a kútnál lévő asszony több férjjel, és egy élettárssal is rendelkezett, arra kérte őt, hogy hívja ide „a férjét.”
Elismerte a házasságtörő asszony bűnös helyzetét is, mikor arra utasította, hogy menjen, és ne vétkezzen többet. Jézus Nikodémus figyelmét is felhívta arra, hogy különbség van a természetes születés és a szellemi születés közt, amikor konfrontálta őt, hogy újjászületésre van szüksége.
Jézus mindig megtalálta a módját annak, hogyan kell az embereket szeretetteljes módon szembesíteni az igazsággal. Sosem volt durva vagy érzéketlen azokkal, akik elég őszinték voltak ahhoz, hogy megvallják bűneiket, és beismerjék azt a szükséget, hogy az Ő segítségére szorulnak. Mégsem engedte, viszont, hogy kikerüljék azokat a problémákat, amelyek Hozzá vezették őket.
A könyörület és a szeretetteljes szembesítés a bűnnel egyaránt szükségesek, amikor segíteni akarunk az embereknek, hogy szembesülhessenek életük bonyolult helyzeteivel és fájdalmas emberi kapcsolataival. A keresztény lelkigondozóknak szüntelenül kérniük kell az Urat, hogy ezek az ajándékok felnövekedjenek az életükben.
Hogyan lép be a Szentlélek a lelkigondozás szolgálatába?
A János 14:26-ban Jézus azt mondja: „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.”
A Szentlélek egy tanító. Nem csak azokat a dolgokat fogja eszünkbe juttatni, amiket Krisztus tanított, hanem azokat is, amelyeket a gondozottainkról kell tudnunk.
A Szentlélek használni fogja azokat a dolgokat is, amelyeket társadalomtudományi ismereteinkből elsajátítottunk, és megtanítja, hogyan alkalmazzuk azokat egy magasabbrendű, szellemi dimenzióban. Vagyis, ha van fülünk arra, amit a Szentlélek mondani akar, Ő meg fog tanítani bennünket arra, hogyan jutassuk el az emberi fejlődésről, mentális betegségekről, diagnózisról és lelkigondozási technikákról tanultakat egy újabb szintre.
Ezzel egy időben a Szentlélek ott működik a lelkigondozó elméjében és a gondozott személy elméjében is. A János 16:8-ban Jézus azt mondja: „És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet.”. Ahogyan könyörületes szívvel és szeretettel szembesíted a gondozott személyeket azokkal a körülményekkel, amelyek hozzád vezették őket, hagyatkozhatsz a Szentlélekre, aki a gondozott személy szívében kényelmetlen feszültséget fog okozni, és motiválni fogja őt arra, hogy meghozza azokat az üdvözítő változásokat, amelyeket Jézus kíván tőle, és amelyeken keresztül megtalálhatja a gyógyulást illetve a szabadulást, amire szüksége van.
Ugyanakkor számíthatsz a Szentlélekre abban is, hogy megadja neked a szükséges belső erőt, hogy tolerálni tudd a gondozott személyből előtörő intenzív feszültséget, ahogyan egyszerre akar szabadulni is a lelki és érzelmi fájdalmaitól, illetve egyszerre akarja megoldani azokat. Ha nem vagy képes kezelni a saját magadban felnövekedő szorongást, a saját komfort érzeted visszanyerése érdekében lehet, hogy megfutamodsz attól, hogy olyan „esetekbe” is belevágj, amelyeket valószínűleg a te számodra is jelentős megpróbáltatást fognak jelenteni. Ezen a ponton a komfortérzeti szinted határa kölcsönösen hatással lesz azzal a felgyülemlő stressz érzettel, amely a gondozott személy életében létrehozandó változást motiválná. Ha engeded, hogy a Szentlélek segítsen, és felépítsen benned egy toleranciát ezzel a feszültség érzettel szemben, amely a lelkigondozás nehezebb pillanataiban elérhet, az jóval hatékonyabbá fogja tenni munkádat, mert siettetni fogja a gondozott személy életében a Krisztustól jövő üdvözítő változásokat.
Ne feledd, hogy mind addig, amíg a bűnös állapot nem fáj jobban, mint az abból való kimozdulás, a változás, az emberek inkább választják azt, hogy megmaradnak a kevésbé fájdalmas rosszban. Az elviselhetetlen fájdalom lényegbevágó fontossággal bír, amikor embereket akarunk kimozdítani a vesztes helyzetükből, és elvezetni oda, ahol az Úr akarja látni őket. Ha sikerül kifejlesztenünk a gondozottunkénál magasabb toleranciát a konfliktussal és a stresszel szemben, az képessé tesz minket arra, hogy könyörülettel mozgassuk őket át az élet nehezebb időszakain. Az ilyen kényelmetlen pillanatok közt vigasztaló a tudat, hogy az ember könnyebben birkózik meg a kellemetlen biztossal, mint a bizonytalannal. A sikeres lelkigondozói munka során az emberek a bizonytalanból megérkeznek a biztos állapotba.
A szellemi ajándékok szerepe a lelkigondozói folyamatban
A Szentlélek ajándékai szintén nagyon értékes erőforrásnak számítanak egy lelkigondozó számára, kiváltképp a pünkösdi / karizmatikus lelkigondozóknál. Az 1Korintus 12:7-12-ben Pál apostol három csoportra osztva definiálja a szellemi ajándékokat. Az elme ajándékai a bölcsesség igéje, az ismeret igéje és a lelkek megkülönböztetése. Aztán vannak a szóbeli ajándékok: a különböző nyelveken való szólás, valamint ezek fordításának, tolmácsolásának ajándéka, illetve a prófétálás. Végül, vannak az isteni erő ajándékai: a hit, a csodatevés, és a gyógyítás ajándéka. Mindezek az ajándékok természetfeletti módon gazdagítják a lelkigondozást.
Az 1Korintus 12-14 beszél ezen ajándékokról, valamint megnyilatkozásának rendjéről a nyilvános dicsőítés során, illetve a hívő egyéni életében. Ha biblikus módon megértjük, hogyan működnek ezek az ajándékok a lelkigondozás során, az még hatékonyabb lelkigondozókká tehet bennünket.
A lelkek megkülönböztetése
Az elme ajándékai nagyban javíthatják a lelkigondozás diagnózis-felállító szakaszát. A képzett gondozó úgy fejleszti készségeit, hogy audio-vizuális, és taktikai érzékeit használja arra, hogy személy problémáit feltárja. Ha a lelkek megkülönböztetésének ajándéka e folyamat részévé válik, az a diagnózis felállítását innentől a számodra egy újabb szintre emeli.
A lelkigondozás világi szemlélete szerint egy személy jelenlegi mentális tevékenységét a másokkal folytatott interakciói, személyes élettörténete, jelenlegi életkörülményei, illetve az agyában zajló neurokémiai folyamatok természetes eredményeként kezeli. Nem ismer el semmilyen szellemi vagy természetfeletti hatást.
Habár a keresztény lelkigondozók elismerik e természetszerű elemek szerepét a személy mentális tevékenységeiben, hiszik, hogy a személy szelleme nagyban irányítja mentális folyamatait. A gondolkodás mindig szellemi harc.
Az 1Korintus 6:19-20-ban Pál világossá teszi, hogy az ember testének a célja az (a Szentlélek temploma – a ford.), hogy Isten jelenlétét megmutassa a földön.
A Róma 6:7-ben, viszont, Pál elismeri azt is, hogy a bűnnek hatalmas szerepe van abban, hogy testünket a gonosz szolgájává tegye. A Róma 6:16-ban megfogalmazza nagy emberi dilemmánkat: „Nem tudjátok, hogy ha valakinek átadjátok magatokat szolgai engedelmességre, akkor engedelmességre kötelezett szolgái vagytok annak, mégpedig vagy a bűn szolgái a halálra, vagy az engedelmesség szolgái az igazságra?”
Miközben az örök élet olyan gondolatokat és ábrándokat ébreszt az elmében, amelyek az Isten szerint való élet kifejezései, a bűn ugyanezt teszi, csak éppen olyan gondolatokkal, és ábrándokkal, melyek a gonosz megnyilatkozásai. Az emberi akarat így egy harc közepén találja magát.
Az akarat meghatározza az elme vagy szellem megnyilatkozását, amint döntést hoz, ami az agyon átjutva a testben kifejezésre kerül. Ha megvizsgáljuk egy ember attitűdjeit és viselkedését, amely a testén át realizálódik, meg tudjuk határozni azt a szellemi hatást, amely győzedelmeskedik az ember akarata fölött.
A lelkek megkülönböztetésének ajándéka értékes ajándéka a keresztény lelkigondozónak, amely nagyban segítheti azt, hogy behatárolhassa a gondozott személy szellemi harcának jelenlegi állapotát. A képzett gondozó ilyenkor nem teszi félre tanult készségeit; sőt, a Szentlélek kiegészíti őket a számára.
Az ismeret igéje
A kiváló szakemberek képesek összekötni a pontokat és vonalakat egy személy élettörténetében, hogy megkapják életének jelenlegi képét. Mégis, az ismeret igéje, amely a Szentlélektől jön egy személlyel kapcsolatban, képes felerősíteni a természetes készségeket. Az egy-egy ilyen „felismerés” gyakran megérzésként vagy egyfajta előérzetként jelenik meg a lelkigondozó elméjében.
Ez az, ami miatt a lelkigondozónak gondosan ügyelnie kell arra, hogyan és mikor szól az ismeret vagy a bölcsesség igéjével a gondozott személyhez. A lelkigondozó soha nem írhatja elő ezeket a gondozott személy számára. Ha e szavakat javaslatként mondjuk a gondozott személynek, azzal alkalmat adunk neki, hogy elfogadja vagy elutasítsa azokat.
A bölcsesség igéje
Aki csak lelkigondozással szolgál emberek felé, tudja, hogy előfordulnak kritikus momentumok a gondozás során. Mint lelkigondozó, az idők során elsajátítasz egyfajta természetes bölcsességet, hogy megküzdj az ilyen pillanatokkal. Mégis, a keresztény lelkigondozó lehetőségei nem korlátozódnak csupán az ilyen természetes bölcsességre, amire tapasztalat útján lehet szert tenni.
Jakab emlékeztet bennünket, hogy kaphatunk bölcsességet Istentől, ha elég alázatosak vagyunk ahhoz, hogy ilyet kérjünk tőle. „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.”
Mégis, a Szentlélek is képes egy különleges bölcsességgel ellátni bennünket olyan kritikus pillanatokban, amikor az Ő útmutatására van szükségünk. Megváltoztatja, amit normális esetben mondunk, vagy teszünk. Visszanézve könnyen felismerhetjük e szavak isteni eredetét, amikor meglátjuk azt a gyógyító hatást, melyet a gondozott személy életében kifejt.
Nyelveken szólás, a nyelveken szólás értelmezése, tolmácsolása, valamint a prófétálás
Ezek a szóbeli ajándékok olyan gördülékennyé teszik a lelkigondozó munkáját, hogy az így már túlmutat természetes képességein. Ez kiváltképp hasznosnak bizonyulhat a gondozott személlyel végzett párbeszéd helyes mederben tartásánál és irányításakor.
A más nyelveken való szólás ajándéka olyan örömteli eszközként is szolgálhat a pünkösdi vagy karizmatikus lelkigondozó számára, amellyel a lelkigondozói alkalmak után számvetést végezhet a történtekről. Ekkor kiengedheti magából az Úrnak a sok feszültséget és stresszt, amelyeket az előtte lemenő lelkigondozások alkalmával nehéz lett volna szavakba önteni. Ezen kívül pedig használhatja még e személyes ajándékot arra is, hogy közbenjárjon a gondozott személyekért az Isten akarata szerint. (Róma 8:26-27).
A hit, a csodatevés, és a gyógyítás ajándékai
A Zsidók 11:1 szerint „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” Ha a lelkigondozók hatékonyak akarnak lenni, akkor a hit embereivé kell, hogy váljanak. Még a világi lelkigondozóknak is képeseknek kell lenniük arra, hogy reményt keltsenek az emberekben.
Figyeljük meg a hit és a remény közti kapcsolatot. A hit a reményből növekedik fel. Egyike a lelkigondozási folyamat korai prioritásainak az, hogy minél hamarabb reményt kell kelteni a gondozott személyben. Az a remény, melyet a Szentlélek kelt egy személyben, megadhatja a hit ajándékát, mely mind a lelkigondozó, mind a gondozott személy számára azt a hitet adja, hogy a remélt gyógyulás valósággá fog válni.
Ritkább esetekben bekövetkezik egy isteni áttörés, amely túlmegy hiten és reménységen is – egy csoda. Emlékszem, ahogy évekkel ezelőtt egy misszionárius család jött el hozzám, a Salamon-szigetekről származtak. Késő éjszaka négy részeg szigetlakó tört be a házukba, akik minden elképzelhető módon terrorizálták a családot egészen hajnalig. Három napon belül az EMERGE központban (a cikkíró által vezetett intézmény – a ford.) voltak. Amit viszont nem tudtak, hogy a tragédia előtt egy évvel Isten elhozott számukra egy gyermekpszichiátert a kommunista Albániából, hogy gyermekeik segítségére legyen. A kommunista kormány fizette az utazási költségeket, a család költésegeit valamint a keresztény képzés költségeit. Az említett misszionárius házaspár gyermekei jól reagáltak a terápiára, és ma már mindketten Istent szolgálják.
Ezeken túl a Szentlélek a gyógyítás ajándékát is adja esetenként. Habár, mint keresztény lelkigondozók, megtesszük a magunk részét arra nézve, hogy az emberek meggyógyuljanak, felismerjük, hogy a gyógyítás ajándéka a Szentlélektől van – nem tőlünk ered.
A Krisztus-központú lelkigondozás többet kíván, mint elkötelezett keresztényeket, akik szakszerű képzéseken mentek keresztül a lelkigondozás területén. Ami igazán Krisztus-központúvá teszi a lelkigondozást, az a Krisztus és a Szentlélek jelenlétének bevonása a lelkigondozói folyamatba.
Richard D. Dobbins, Ph.D., az „EMERGE” szervezet alapítója, és jelenleg a Richard D. Dobbins Institute of Ministry igazgatója Naples-ben, Floridában. Ez utóbbit 2007-ben alapította. Weboldala itt található: www.drdobbins.com.
Vélemény, hozzászólás?