AZ ÓSZÖVETSÉG TANÍTÁSA A KÖZBENJÁRÁSRÓL
I. Ábrahám közbenjárása Lótért
1Mózes 18:17-33 19:1 19:16-22!
1.) „Eltitkoljam-é Ábrahám elől, amit tenni akarok?” – Ezzel kezdődik ez a közbenjárás!
Isten ki akarja jelenteni mindannyiunknak a jövőt, ki akarja jelenteni a saját terveit és cselekedeteit, hogy fel tudjunk rá készülni, és hogy tudjunk 100%-osan belesimulni az Ő akaratába! Isten barátainak legalábbis ebben lesz részük: Isten vezetni fogja őket! Erre ígéreteink vannak, pl. a János 16:13-14: „mikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.” – Ez a közbenjárás alapja: Isten megengedi, hogy beletekintsünk az ő lapjaiba. A közbenjárók mindig látó emberek, jövőt látó emberek, akik a hitükkel valósággá teszik a még nem látható dolgokat is, ahogy ezt tanultuk néhány héttel ezelőtt – mások számára is! – Mert ez is nagyon fontos dolog, hogy ne mindig csak a saját jövőnkkel legyünk elfoglalva, ne csak magunkat lássuk, hanem lássunk másokat is!
Tehát, Isten az Ő barátainak kijelenti az ő terveit, kijelenti a jövőt – amit már akkor is lehet építeni, amikor az még nem látható. Ennek az eszköze a hit.
2.) Amikor jön a veszedelem, jön az ítélet, akkor Ábrahám az Úr előtt állt – 22.vers.
Olyan világot élünk, amely nagyon hasonlít Sodomára – de ott állunk-e, hogy mentsük az embereket az ítélettől?!
3.) Ábrahám elkezd egyezkedni az Úrral – és tudjátok, ez a lényege a közbenjárásnak: Isten annyira szeret bennünket, hogy megengedi nekünk, hogy beleszóljunk az Ő döntéseibe! Jézus azt tanítja, hogy úgy imádkozzunk: „legyen meg a te akaratod!” – és Isten mégis sokszor visszapasszolja nekünk a labdát, és enged nekünk, mert ennyire szeret! Az imádkozóknak, a közbenjáróknak mindig enged az Úr! Sokszor idézem ezeket az ígéreteket, hátha egyszer elhisszük, hogy működik:
– János 15:7 – Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek.
– Máté 18:19-20 – Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.
Szóval, Ábrahám egyezkedik az Úrral.
Mert neki annyira fontos volt Lót élete, Sodoma városa, hogy ott marad az Úr jelenlétében egészen addig, amíg Isten bele nem egyezik az ő kéréseibe – sorban az összesbe! Hát ez nem semmi! Ezt kellene Ábrahámtól megtanulni: úgy szeretni Miskolcot, ezt a közel 200.000 embert, hogy addig nem megyünk el Isten jelenlétéből, amíg kijelentést, ígéretet nem ad, amíg angyalokat nem küld, amíg be nem indítja a mennyei gépezetet, a szellemvilágot arra, hogy megadja a mi kéréseinket!
4.) 19:1 – A két angyal estére Sodomába érkezett Lótért!
A közbenjárásnak mindig van következménye!
Estére már ott vannak Isten követei Sodomában, hogy teljesítsék Ábrahám kérését. Ábrahám életet kért az igazaknak, és Isten kimentette Lótot a családjával. Ábrahám közbenjárása az életet jelentette Lótnak! Sőt, amikor tétovázik, akkor azt mondják neki az Úr, hogy „semmit sem tudok tenni, amíg biztonságban nem leszel” (22.vers) Ez az igazi csoda, amire csak a kegyelmes Isten képes: a Mindenható korlátozza magát egy ember imádsága miatt! Ez a közbenjárás következménye! A mi imádságainkkal a mennyet hozzuk működésbe, vagy állítjuk le az ítéletet!
II. Mózes közbenjárása a győzelemért
2Mózes 17:8-15
Ez a történet a szellemi harc és a közbenjáró imádkozás egyik legtisztább példája. Kiderül belőle, hogy két síkon folyik a harc, egyébként mindig, egyrészt a fizikai síkon Józsuénak a nagyon is test és vér Amálék ellen tusakodnia és csatáznia kell, a másik síkon azonban Mózesnek kell harcolnia, immáron nem test és vér ellen, hanem szellemi hatalmasságok ellen – ahogy ezt az Újszövetségben Pál ilyen világosan ki is mondja az Efézus 6:12-ben: Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.
Jegyezd meg, amíg és amiért imádkozol, addig és abban a menny befolyásolja a földi dolgokat. Ha nem imádkozol, akkor majd befolyásolja az Ördög, vagy befolyásolják emberek, a véletlen, a sors, a körülmények – nevezhetjük akárhogy, de amíg imádkozol, addig annak az imádságnak kihatása van a földi eseményekre is. És ha valaki nem tud imádkozni, mert lehet, hogy nem is az a dolga, hiszen itt valakinek azért a kardot is kellett forgatnia, addig a te dolgod az, hogy támogasd őt az imádságaiddal – azaz közbenjárj érte! Erre fogunk konkrét igét és példát látni nemsokára az Újszövetségből is.
III. Közbenjárók keresése
Ezékiel 22:30-31
Kerestem köztük valakit, aki építené a falat, és odaállana a résre színem elé az országért, hogy ne pusztítsam el, de nem találtam. Ezért kitöltöm rajtuk dühömet, megsemmisítem őket haragom tüzével, fejükre olvasom tetteiket! – így szól az én Uram, az ÚR.
Miről szól ez az ige? Arról, hogy Isten közbenjárókat keres, egészen pontosan közbenjáró imádkozókat, akik Isten színe előtt odaállnak a résre, azaz elkezdenek imádkozni, könyörögni a szövetség falán keletkezett repedésekért, Izráel hűtlenségéért, a harag alatt lévő országért és népért. Isten közbenjárókat keres az Ő színe elé, hogy az ítéletet az ő közbenjárásuk által kegyelemmé formálhassa át.
Sajnos itt nem talált ilyen közbenjárókat, jött is az ítélet. Nem tudta leállítani Isten az ítéletet, mert az akkori hívők nem álltak a résekre az Úr elé, lehet, hogy mormoltak valami vallásos dolgot, de nem tudják az ítéletet átformálni kegyelemmé.
Ebből a történetből kiderül az imádságnak és a közbenjárásnak egy nagyon fontos eleme: vannak dolgok, amiket Isten nélkülünk, az imádságaink nélkül nem fog megtenni. Vannak dolgok, amiket az ő népének vezetői nélkül nem fog megtenni az ő népe életében. Vannak dolgok, amiket a családfők aktív imádkozása nélkül nem fog megtenni a családban. Vannak dolgok, amiket a te hívő életedben a te tusakodó imaéleted nélkül nem fog megtenni. És vannak dolgok, amelyek a Miskolci Baptista Gyülekezet közbenjáró, böjtölő, nagyon komoly imaharca nélkül nem fog megtenni, hiába lesznek stratégiáink, látásaink, pásztoraink és tanítóink, az imádkozás lelkülete nélkül nem fogunk célt érni. Nem az imádkozGATás, hanem az elkötelezett imaéletünk nélkül!
IV. Közbenjáró imádkozás a városunkért
Jelermiás 29:7
Fáradozzatok annak a városnak békességén, ahová fogságba vitettelek benneteket, és imádkozzatok érte az ÚRhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek is!
Ez a prófétai igevers azt mondja, hogy az országunk és a városunk jóléte, azaz az áldások mértéke nem csak attól függ, mennyi becsületes ember dolgozik érte, hanem attól is, hogy mennyi hívő imádkozik érte. Ez is közbenjárás! Ezt valósították meg a gyülekezetek egységében az Átalakulások videón bemutatott városokban. És Isten meg tudta áldani azokat a városokat, elfordította róluk az ő bűneik átkát, szellemi áttörést hozott, és megtértek az emberek. Be kellett zárni a kocsmákat meg a börtönöket, mert Isten meghallgatta a közbenjárók imádságát!
AZ ÚJSZÖVETSÉG TANÍTÁSA A KÖZBENJÁRÁSRÓL
Most szeretnék áttérni az ÚJSZÖVETSÉGRE.
Az Újszövetség arról beszél, hogy egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért tanúbizonyságként a maga idejében. Az 1Timóteus 2:5-6-ban van ez megírva. Van, aki erre az igeversre hivatkozva nem is imádkozik másokért, legfeljebb magáért. Így lehet nagyszerűen félre értelmezni és magyarázni a Bibliát. Mert ez az igevers nem arról szól, hogy nem szabad imádkoznunk másokért, hiszen erre legalább harminc helyen találunk példát vagy felhívást az Újszövetségben – hanem arról szól, hogy a közbenjáró áldozat egy, mégpedig Jézus Krisztus. Őbenne van a mi megváltásunk, immár nem kell állatokat áldozni az oltáron, mert az üdvösség lehetősége Krisztusban egyszer s mindenkorra, és mindenki számára adott és elérhető. Azonban azért, hogy Krisztusnak ezt az egyszeri, közbenjáró áldozatát minél többen elfogadhassák, nekünk kell közbenjárnunk az imádságainkkal és a cselekedeteinkkel, például azzal, hogy hirdetjük is az evangéliumot!
A másik igevers, amit ezzel kapcsolatban tévesen szoktak értelmezni a Róma 8:34, amely arról beszél, hogy Krisztus az Atya jobbján van, és esedezik értünk. Egyfelől az, hogy Jézus könyörög értünk, nem kizáró értelmű, nincs ott, hogy mi ezt nem tehetjük vagy ne tegyük. Ez ellentétes lenne az egész Bibliával, mert Isten mindig meghallgatta a nála másokért közbenjárókat. Azonban ez az igevers sem a közbenjáró imádságról szól, hiszen pontosan így hangzik: Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk? – Tehát az, hogy Jézus esedezik értünk, nem önmagában áll, hanem annak az ellenpólusaként, hogy valaki azt gondolná, hogy Jézus a mennyben azzal tölti az idejét, hogy fekete pontokat osztogat az övéinek. Ezt a Sátán csinálja, róla van megírva, hogy Isten előtt áll, és folyamatosan vádolja a választottakat. Jézus nem vádol, nem kárhoztat – még egyszer mondom, ez az ördög módszere, és sokakat tesz tönkre vele, ebben a gyülekezetben is van ilyen – hanem esedezik értünk. Azaz itt a közbenjárás csak egy pozitív példa a negatív elgondolással szemben, ez az igevers arról szól, hogy Jézus nem ellenünk, hanem mellettünk van. – Tehát ez sem érv az újszövetségi közbenjárás ellen.
EZEK UTÁN felhozni az Újszövetség konkrét felhívásait a közbenjáró imádságra, aszerint csoportosítva az igéket, hogy a közbenjárásnak mi a célja és a következménye.
Szeretném hangsúlyozni, hogy ezeknek az imádságoknak természetesen akkor is van létjogosultsága, ha az ember a saját életére nézve kéri, most azonban azokat az igehelyeket fogjuk végignézni, amelyekben kifejezetten a mások javára való közbenjáró imádkozásról van szó!
I. Közbenjáró imádkozás Isten vezetéséért, növekedésért, gyümölcstermésért
Itt több igét is megemlítek, ezek általánosan említik a másokért való közbenjáró imádkozást:
Kolossé 1:9-10 > Ezért tehát, attól a naptól fogva, amelyen ezt meghallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden lelki bölcsesség és belátás révén, hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében.
Kolossé 2:1-2 > Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök (tusakodok – imádkozok) értetek és a laodiceaiakért; és mindazokért, akik engem nem ismernek személyesen, hogy szívük felbátorodjék, összeforrva szeretetben, és eljussanak a teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságára: az Isten titkának, Krisztusnak ismeretére.
– Íme, a igazán erőteljes közbenjárás, amikor nincs is személyes kapcsolat, csak az imádság tud hatással lenni a távol lévők életére. De ha mi nem is tudunk ott lenni és hatni, Isten beindítja a mennyei gépezetét, és meghallgatja a másokért elmondott imáinkat is!
2Thessz 1:11-12 > Ezért aztán mindenkor imádkozunk értetek, hogy a mi Istenünk tegyen titeket méltóvá az elhívásra, és töltsön meg titeket teljesen a jóban való gyönyörködéssel és a hit minden erejével, hogy megdicsőüljön a mi Urunk Jézus Krisztus neve bennetek, és ti is őáltala a mi Istenünk és az Úr Jézus Krisztus kegyelméből.
II. Közbenjáró imádkozás az evangélium terjedéséért
Ef 6:18-20
Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által. Éppen azért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért; és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát, amelynek követe vagyok a bilincsben is, hogy bátorságom legyen azt úgy hirdetni, ahogyan kell.
Erről szeretnék kicsit bővebben is beszélni, mert fontossá kell hogy váljon a mi gyülekezeti gyakorlatunkban is!
Ugyanis ez az ige a missziós szolgálatokért és a szolgálókért elmondott közbenjáró imádkozás alapigéje! Erre hivatkozva állított fel a London Metropolian Gyülekezet egy közel száz fős közbenjáró imaszolgálatot Spurgeon prédikációs szolgálata mögé (pontosabban alá, mert ők a pincében imádkoztak, míg ő prédikált), és meggyőződésem, hogy ennek a következménye lett az, hogy Spurgeon 30 évnyi prédikálás után (hetente kb. hússzor prédikált) ki merte jelenteni a közel 7000-res hallgatósága előtt, hogy „hálát adok Istennek, hogy egyetlen olyan prédikációm nem volt, amin ne tért volna meg legalább egy ember!” – Ez a közbenjárók szolgálatának gyümölcse is volt! Együtt harcoltak, mint régen Mózes és Józsué, most a prédikátor, az evangélista meg a közbenjárók!
Ha azt akarják a testvérek, hogy a prédikátorok, Miklós bácsi, Sámuel vagy jómagam olyan tüzes prédikációkat mondjunk, aminek nem tudnak ellenállni a hallgatók, akkor vegyenek részt a prédikálásban a közbenjáró imádságaikkal. Szeretnék úgy prédikálni, hogy amíg én itt beszélek, addig a gyülekezet egy része mindig imádkozik lenn a pincében, hogy ahogyan Pálnak, úgy nekem is, nekem még inkább adassék ige a számba! (Nekünk is van pincénk, ezen nem múlik – már csak közbenjárók kellenek!) És gyülekezetünk vezetősége már elhatározta magát a közbenjáró szolgálat felépítésére, már csak a gyülekezeti tagok kellenek, hogy ez meg is valósuljon, és akkor 2004 valóban az áttörés éve lehet, mert erőteljes szolgálatok fognak elhangozni, mert Isten meghallgatja a közbenjáró imádságokat, és igéket fog adni a szolgálóknak!
III. Közbenjáró imádság a Szentlélekkel való betöltekezésért
A hívő életünknek nagyon fontos állomásai a Szentlélekkel való betöltekezések alkalmai. Istennek az az akarata, hogy az Övéi csordultig telve legyenek az Ő Lelkével, különösen akkor, amikor valamilyen szolgálatban kell helytállniuk, ha valamilyen okkult támadással kerülnek szembe, vagy ha a hitéletüknek egy újabb szintjére kell fellépniük. Különösen az Apostolok Cselekedeteiben több helyen is találkozunk ezzel, most csak a közbenjáró imádsággal kapcsolatos két fontos igehelyet szeretném megemlíteni:
Csel 8:14-17
Amikor meghallották a Jeruzsálemben levő apostolok, hogy Samária befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. Ők lementek, és imádkoztak értük, hogy részesüljenek a Szentlélek ajándékában, mert még egyikükre sem szállt rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. Akkor rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándékában.
Miről van itt szó?
Arról, hogy Samáriában még csak egy megtérésig jutottak el az emberek, a megtérés ugyanis a bűnöktől való elfordulást jelenti – az újonnan születésig azonban még nem, mert az a Jézus Krisztusban való hithez van hozzákötve. Lemennek az apostolok, és kézrátétellel imádkoztak értük, és megnyerték a Szentlélek ajándékát.
Meg vagyok győződve arról, hogy gyülekezeteinkben sok olyan hívő ember van, mint ezek a Samáriaiak voltak, akik megrekedtek a hitüknek egy kezdeti stádiumában. A régi életüktől elfordultak, de még valahogy erőtlenek, érezni rajtuk, hogy valami még nem stimmel, még „nincsenek készen”. Hiányzik belőlük a Szentlélek ereje. Ebben tudnának segíteni az apostoli tekintéllyel bíró vezetők, akik hittel teljesek, és kézrátétellel imádkoznának értük, hogy betöltekezhessenek Szentlélekkel. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan lehetősége Isten népének és egyházának, amelyet kihasználatlanul hagyunk, és inkább megszokjuk, hogy erőtlen, „félkész” hívőkkel vannak tele az imaházaink. (Közöttünk is vannak ilyenek, nagy szükségük lenne az ilyen közbenjáró imádkozásra, remélem, hogy Isten Lelke ebben is tud bennünket tovább vezetni még ebben az évben!)
A másik ige a Szentlélekkel teljes kirendelésről szól, amelyben megint csak a felhatalmazó, kézrátételes imádkozás volt az eszköz: Csel 13:1-4
Antiókhiában, az ottani gyülekezetben volt néhány próféta és tanító: Barnabás és Simeon, akit Nigernek is hívtak, cirénei Lucius és Manaén, aki Heródes negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett, valamint Saul. Egyszer, amikor ezek az Úrnak szolgáltak és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: „Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket.” Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket. Ők tehát a Szentlélektől kiküldve lementek Szeleukiába, onnan pedig elhajóztak Ciprusba.
A kézrátételes imádkozás mindig közbenjáró imádkozás, amely során a vezetők kijelentik Isten akaratát és kérik Isten áldását arra az emberre, akiért imádkoznak. Ez is beletartozik a közbenjárásba, a másokért való imádkozásba. Ennek az imádságnak tekintélye és ereje van, és ebben is szeretnénk a Biblia felé elmozdulni, és a jövőben a mi gyülekezetünkben is szeretnénk bevezetni azt, hogy az egyes szolgálati területekre kiválasztott testvéreket a gyülekezet vezetősége kézrátételes kirendeléssel és áldással iktat be a szolgálatba.
IV. Közbenjáró imádság szabadulásért
Csel 12:5-7
Pétert tehát a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez. Azon az éjszakán, amikor másnap Heródes elő akarta vezettetni, Péter – két bilinccsel megkötözve – két katona között aludt, az ajtó előtt pedig őrök őrizték a börtönt. És íme, az Úr angyala odalépett hozzá, és világosság támadt a cellában; oldalát meglökve felébresztette Pétert, és így szólt hozzá: „Kelj fel gyorsan!” Erre lehulltak a bilincsek Péter kezéről.
Ez egy valóságos veszedelemből való szabadulás története, amelynek eszköze a Péterért imádkozó, közbenjáró gyülekezet volt.
Mit tanulhatunk ebből?
Az első tanulság az, hogy Isten népe ne szokja meg a veszteségeket! – Sok olyan gyülekezet van, amelyik megszokta, hogy időről-időre elveszít dolgokat. Elveszít vezetőket, elöljárókat, tagokat, elveszíti az érdeklődőket, elveszíti a hitelét – és megszokja, és nem imádkozik érte. Így van ez a következő területtel, a betegségekkel is, azt is megszokjuk, engedelmesen beszedjük a gyógyszereket, várunk, míg felépülünk, és nem imádkozunk. És csak egy valaki örül ezeknek a veszteségeknek: az Ördög, mert ő akarja kisemmizni az embert, ő akar kivonni a forgalomból. És hány esetben fordult elő, hogy a szolgáló megbetegedett a szolgálata előtt, és inkább lemondta a szolgálatát, mintsem kérte volna a gyülekezet közbenjárását szabadulásért vagy gyógyulásért!
A másik, az ószövetségi képlet, hogy ha a gyülekezet elkezd imádkozni, akkor a mennyei gépezet beindul, az angyalokat mozgósítják, és Isten elkezd cselekedni. És a közbenjárás következménye az lesz, hogy Isten természetfeletti módon belenyúl a földi történésekbe.
V. Közbenjárás a betegségekből való gyógyulásért
Jakab 5:14-15
Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer.
Ez megint a közbenjáró imádságnak egy speciális formája, amit szintén nagyon időszerű lenne elkezdeni gyakorolni a Biblia alapján. A beteg emberekért a gyülekezet elöljáróinak kell közbenjárnia. Ha ez gyakorlattá válik Isten népe között, nem lesz szükség a nagy gyógyító evangélizációkra, mert Isten a gyógyulásért való közbenjárást nem egy-egy világhírű és jól meggazdagodott vándorgyógyítóra bízta, hanem a helyi gyülekezet vezetőire! És amikor a hitből fakadó imádság megtartó erejéről beszél Jakab, akkor a szövegösszefüggésből egyértelműen kiderül, hogy nem a beteg imádságáról van szó, hanem az érte imádkozó, az érte közbenjáró vének imádságairól van szó!
Megint egy olyan biblikus lehetőség a gyógyulásra, Isten nevének megdicsőítésére, amelyet nem használunk ki! Amikor eljön a reformáció, azaz nem egy módszert látunk ebben az igeversben, hanem elkezdünk hinni Isten ígéreteiben, és az életünket minden ponton alárendeljük a Bibliának – többek között e téren is – akkor meglátjuk Isten gyógyító kegyelmét és hatalmát működés közben! És akkor lesz miről bizonyságot tenni. A betegekért való közbenjáró imaszolgálat elsősorban nem a hozzátartozók vagy a lelkes karizmatikus kisebbség dolga, persze ők is tehetik, de elsősorban a gyülekezet véneinek a dolga – az ígéretek legalábbis ehhez kapcsolódnak! Mind a két részről fel kell vállalni ezt a közbenjáró szolgálatot: egyrészt kellenek az elöljárók, és azt hiszem, a mi gyülekezetünkben ezzel nem is lenne baj, mert mindannyian készek vagyunk felkerekedni és imádkozni – de kell az a bátorság és Istennek való kiszolgáltatottság is, hogy a beteg ember magához hívassa az elöljárókat erre a közbenjáró szolgálatra. Bátorítok tehát mindenkit, hogy fogadjuk el ezt a Biblia kínálta lehetőséget a gyógyulásra és Isten megdicsőítésére az imameghallgatás által.
VI. Közbenjáró imádság a lélekmentésben
Az utolsó igeszakasz, amit meg fogunk nézni a közbenjárással kapcsolatban, talán a legnehezebb és egyben a legnagyobb ígéretet hordozó ige, az 1János 5:16
Ha valaki látja, hogy a testvére nem halálos bűnt követ el, könyörögjön érte, és életet fog adni annak, aki nem halálos bűnt követ el. Van halálos bűn: nem az ilyen esetre mondom, hogy könyörögjön.
Mi a halálos meg a nem halálos bűn?
Sajnos sokan értik félre ezt a verset, ezért néhány mondatban szeretném megmagyarázni. Egyrészt nem áll meg az a katolikus álláspont, miszerint van hét főbűn, ezek a halálos bűnök – ezt a Biblia nem tanítja, sehol nincs ilyen kiemelt lista. Másrészt nem áll meg az a vélekedés sem, hogy az olyan, azonnali halállal végződő bűnökről van itt szó, mint ami Anániással és Szafirával megesett, mert akkor az értük való imádság puszta lehetősége is halottakért való imádkozás lenne, amit megint nem tanít a Biblia. A harmadik vélekedés szerint a halálos bűn a Szentlélek káromolása, a Máté 12:31-32 alapján. János azonban ebben a szakaszban meg sem említi a Szentlelket, és az evangéliumban sem arról van szó, hogy káromkodni lehet, csak a Szentlelket szidni nem lehet. Itt teljesen más a szövegkörnyezet, a Szentlélek szóba sem jön. Végül – talán ez a legáltalánosabb nézet – a „szándékos bűnt” azonosítják a halálos bűnnel, amelyet tudatosan követ el az ember. Akik ezt gondolják, csak arról feledkeznek meg, hogy minden bűnt tudatosan követ el az ember, mert ha nem, akkor nincs az eszénél. Az igazság az, hogy minél többet olvas az ember Bibliát, annál tudatosabban vétkezik, mert egyre jobban tudja, mi az, amit nem lenne szabad megtennie.
Mi tehát a megoldás?
Minden bűn a halál felé tart és minden bűn zsoldja a halál. Jézus Krisztus minden bűnért meghalt, egy olyan sincs, ami kifogna rajta, és amiről azt kellene mondania az Istennek az ítélet napján, hogy ez pech, ezért az egyért Krisztus nem halt meg, mehetsz a Pokolba. Krisztus minden bűnért meghalt.
Ebben az egész részben – sőt, igazában az egész levelében – János azt magyarázza, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban. (5:11-12) A halálos, most úgy mondom: megbocsáthatatlan bűn Isten Fiának elutasítása – azaz éppen azért lesz megbocsátatlan akármelyik bűn, mert a bűnös elutasítja Krisztust, aki meg tudná azt bocsátani. Tehát nem megbocsáthatatlan bűnről van itt szó – hanem megbocsátatlanul maradt bűnről. Annak lesz halál a zsoldja. Ugyanerről beszél a Zsidó 6:4-6 helyesen fordított üzenete is, hogy addig lehetetlen a megújulás, amíg megfeszítjük Krisztust, mihelyt azonban abbahagyjuk a Krisztus megfeszítését, azaz a bűnös életünket, amiért Krisztusnak meg kellett halnia, azonnal lehetségessé válik a bocsánat és a helyreállás. Tehát a halálos bűn nem egy vagy két konkrét bűnös cselekedetre vonatkozik, hanem a Krisztusban felkínált bűnbocsánat elutasítására.
Mit jelent ebben az értelemben a közbenjáró könyörgés?
Azt jelenti, hogy ha valaki, akinek a Krisztusban való élete kárt szenved valamilyen bűn miatt, bár a testvérünk, az a közbenjáró könyörgés és Isten kegyelme által egészen biztosan helyre fog állni. Nézzük meg, az előző igeversekben az ige azt jelenti ki, hogy „az Isten iránt való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle.” Amíg valaki Krisztust, és vele együtt a bűnök bocsánatát nem utasítja el, addig van számára helyreállás, és a közbenjárással ezt lehet munkálni, siettetni, Isten eszközévé lenni. A halálos bűn a Krisztus elutasítása – az ilyenekért imádkozni nem hatékony dolog, Pál sem tiltja, csak épp nem javasolja – azoknak a Krisztust kell hirdetni, mint egy pogánynak. A közbenjáró imaszolgálat következménye azonban itt is az, hogy Isten életet ad és helyreállítja a tévelygő testvéreket, akiknek az életében sok minden leégett, de legalább az alap, Krisztus megmaradt.
Vélemény, hozzászólás?