A következetesen, gyakorlatiasan gondolkodó keresztény vezető (4.rész)

Amiért az egyház gyakran hatástalan

Hogy ezt egy kicsit jobban kifejtsem – miért ez a nagyrészt hatástalan magatartás/viselkedés a keresztények között? Figyeljük meg az összeesküvés-elméletet egy példán. Attól eltekintve, hogy a Szentírás határozottan megtiltja az összeesküvés-elméleteket (Ézsaiás 8:12,13); semmi konstruktív nincs abban, ha egy könyv összekapcsolja a Nemzetközi Pénzügyi Alapot, a Világkereskedelmi Szervezetet, a Trilaterális Bizottságot, a Bilderberger Csoportot, a Szabadkőműveseket és a Templomos Lovagokat. Az összeesküvés-elméletről szóló könyv vallásos színezetű, azért, hogy felerősítse a vásárlók félelmét, rettegését és üldözési mániáját. Begyűjti a vallásos egyetértést, és az anyagi jutalmat, és a szerzőnek egy időre a fontosság érzetét adja. Az emberek (tévesen) azt hiszik, hogy miközben olvassák a könyvet, egy nagy és fontos témába kapcsolódtak be. Valójában elköltöttek egy bizonyos pénzösszeget, időt, de semmi kézzelfogható értéket nem teremtettek. A virtuális részvétel nem valóság.

A virtuális részvétel sokkal gyakoribb az élet minden területén, különösen az egyházban, mint a valóságos. Ezért írta az ateista Bertrand Russell: „szegény, erőtlen, fecsegő kereszténység”. Mára ez még valóságosabb lett az imádságról szóló tanításban. Mert a Szentírásban azt olvassuk, hogy ne imádkozzunk „dolgokért”, hanem a lelki élményekért és tapasztalásokért és Istennel való beszélgetésért. Isten azért adta nekünk az imádságot, hogy általa bekísérjen az Ő Országába, és hogy tényleges változást hozzon az emberekben és a helyzetekben. „Bármit, amit kértek…” azt jelenti, hogy imádkozol igazságért, jogosságért, az elveszettek megváltásáért és így tovább. Amikor az imádság merő szentimentális érzéssé válik, többé már nem a hit férfias ereje, ami megváltoztatja a világot.

A virtuális jelenlét magába foglalja a félelmet, tudatlanságot, a tanítás szegénységét, az önértékelés hiányát, a társadalmi cselekedettel szembeni előítéletet, a politikai jogok ismeretének hiányát, stb. Nem akarom mélységeiben elemezni. Ami engem érdekel, az annak megértetése, hogy az egyház túlmenjen az álmokon, reménységeken, kívánságokon és belépjen a valóságba. Tudjuk, hogy mit kellene tennünk, de nem tesszük. Ezek alján az egyházi élet álmodozó mellébeszélése van, némi tényközlés, tévedés, és logika, ami egyértelműen rossz, és amikről a világ is ezt mondja. Íme néhány, egy kicsit nyersen fogalmazva, de biztos vagyok benne, hogy te többet is tudsz.

1. Az egyháznak lelki, és gyakorlati dolgokkal, mint pl. a pénz és politika és társadalmi feltételek csak hitelvi döntés alapján, nem egyházi szinten szabad foglalkozni.

2. Minél elvontabb, ködösebb és képtelenebb valami, annál lelkibb.

3. A transz állapotok és a lelki megtapasztalások elsőbbrendűséget élveznek a szomszédnak való segítségnél.

4. Fontos, hogy tiszta és romlatlan maradjak a bűntől, ezért nem érdekelnek a társadalmi kérdések.

5. Az óhajtás és álmodozás megadja, amit kívánsz.

6. Isten csak azt akarja, hogy tudjak ezekről a dolgokról, és nem azt, hogy tegyek is valamit.

7. Az én feladatom a tanácsadás, tenni másoknak kell.

8. Ha túlságosan belefolyunk a társadalmi dolgokba, elveszítjük az evangélium iránti szeretetet.

9. A Biblia azt mondja, hogy ne támaszkodjunk a saját értelmünkre, ezért nem foglalkozom ilyesmikkel.

10. Jézus hamarosan visszatér, és az Antikrisztus levettetik, így értelmetlen dolog a társadalmi dolgokra gondolni, mert bármit csinálunk, úgyis minden megsemmisül.

Az Apostolok Cselekedeteiben levő egyház komolyan hitt Jézus visszajövetelében, de ennek ellenére összejöveteleiken nagyon törődött a keresztény közösség aktuális szükségleteivel. Olvasva Jakab levelét, vagy a Példabeszédek Könyvét, vagy a Hegyi Beszédet, vagy Lukács evangéliuma 10. fejezetét, látható a fenti tíz kijelentés és más ehhez hasonlók ostobasága. Ha az Egyház nem foglalkozik a valósággal, elveszíti hitelét, úgy, ahogy valaki mondta: „Nem a kultúra hagyta el az egyházat, hanem az egyház a kultúrát”.

Logikus, gyakorlati keresztény cselekvés

Jack Welch, a világ legnagyobb cégének, a General Electric-nek nemrégen nyugdíjba vonult elnöke sikerét anyjának köszönte, aki állandóan ezt mondta neki: „Jack, nézz szembe a valósággal. Olyannak kell látnod a világot, amilyen”. Igaza volt. A képesség, hogy tisztán lássunk, és ennek fényében cselekedjünk, az egyik kulcs a sikeres élethez. Jack Welch beszél arról is, hogy „határtalannak” kell lenni, és a megoldásokat a szervezésben széltében-hosszában, kívül-belül kell keresni. Ennek köszönhetően vezetői sikere egy ilyen óriási vállalatnál, mint a GE, nagyrészt annak tudható be, hogy a realitásokat tisztán látta és állandóan kereste a jobb megoldásokat, ahol csak lehetett.

A mennyei perspektíva nem képzeletbeli valami. Annak kellene lennie, amit Isten mond a valóságról. Az, amit a Biblia mond arról, ami a szemed előtt van. Így az észszerű gyakorlatias keresztény vezető a helyesen értelmezett Ige és a hétköznapi élet valóságában él egyszerre. Egyetlen valóság örök és soha nem múlik el – Isten Igéje, a többi múlandó. Vagy ahogy Benjamin Disraeli mondta: „ A politikus beszéde sosem visszavonhatatlan”. Úgy tűnhet, egy mozgalom kialszik, egy másik elkezdődik, aztán az élet kanyarodik, és újra fordulatot vesz, és az igazságosság folyamata „három lépés előre, kettő hátra”. Míg a végkifejlet a matematikai számításokban vagy bizonyos teológiai érvekben kiszámítható, a valós életben nem így van. Még ha meg is változna társadalmunk, néhány éven belül már megint más lenne.

Eképpen a társadalmi tevékenységnek a valóságos jutalma az örökkévalóságban van, mivel ritkán látható már itt a földön. Mózes nem jutott be az Ígéret Földjére, William Wilberforce meghalt épp mielőtt rabszolga törvénye életbe lépett volna, és Martin Luther Kinget meggyilkolták, mielőtt az „Álom” megvalósult volna. Az igazság törvénybe iktatása pontosan olyan nagy cselekedete a hitnek, mint egy gyülekezetet alapítani.

Az igazság törvénybe iktatásával a valóságot Isten akaratához és céljaihoz szeretnénk igazítani. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy gyengék, érzelgősek, babonásak vagy következetlenek legyünk. Íme néhány ellentmondásos keresztény tevékenység:

Egyedül a realitásokkal kell számolnunk, de ez Istent is magába foglalja.
A választás lehetőségei: vagy a realitásokkal foglalkozunk, vagy semmivel.
Engedélyem van Istentől, hogy megváltoztassam a világot. Mások, mint például a fáraó engedélye nem igazán szükséges.
Istennek szüksége van kezeinkre, lábainkra, szánkra és pénzünkre. Ő főként ránk bízta ezt a világot.
Nem számíthatunk tündérekre, akik jönnek, és megteszik a dolgunkat. Ha a világ zűrzavaros, és valaki nem teszi rendbe, olyan is marad, sőt még rosszabb lesz. Tőlünk függ.
A célnak és az eszközöknek egyaránt igaznak kell lennie. Jó eredményt elérni becstelen eszközökkel gyakran csak egy másfajta elnyomást jelent. Hiába vannak tisztességes eszközök, jó cél nélkül csak céltalan vágyakozás lesz belőle.
A legtöbb társadalom magában hordozza pusztulásának magvait, és változásuk szerkezetét is. Először ezt kell megtalálni.
A tökéletesség csak utópia ebben a gonosz világban, de a jobbítás lehetséges, és Isten kegyelmével javíthatok, amin lehet.
Mindent nem tudok megtenni, de valamit igen, és azt, amire képes vagyok, meg kell tenni, és amit meg kell tennem, hála Istennek, meg is fogom tenni.
Csak az ember az, aki megváltoztatja a világot. Bizottság sosem.
Egy végrehajtható megoldás jobb, mint több ezer oldal elemzés és kifogás.
A legtöbb változás a hatalom forrásától indul. Csak az emberek ez a forrás. Dollár-billióknak sincs hatalmuk, amikor a pénzverdében vannak, csak akkor, amikor valaki kezében.
Az igazság önmagában erőtlen, amíg nem talál lakozást olyan ember gondolataiban, akinek a kezében hatalom van. Egyetlen bekezdés, amit a döntéshozó embernek címeznek, többet ér, mint millió szó, ami palackba van zárva. Doktorok ezrei tele vannak jó gondolatokkal, amik alig vagy semmilyen társadalmi változást nem hoztak, mert a szerző nem írt egy kivonatot és nem küldte el olyannak, aki tehet is valamit.
Csak a tényekkel alátámasztott világos gondolatoknak van ereje. A zavaros, érzelmes riogatások a gyakorlatban hatástalanok.
Az emberekre általában a legnagyobb hatást azok teszik, akit a legjobban ismernek, vagy legalább hallottak róla. Ideje, hogy az egyházak kiépítsék kapcsolataikat a helyi üzleti vagy ipari élet vezetőivel.
A halott ügy, az halott. Vitázni róla, miután a társadalom már végső döntést hozott, túl késő, és senki se kíváncsi rá. Akkor kell reagálni, amikor még napirenden van, és folyamatban van a döntés.
Ideje van, amikor még lehet befolyásolni az ügyet, és ideje van, amikor már csak energiapocsékolás. Akkor tárgyalj egy ügyről, amikor még a változás folyamatában van, és hagyd a másikat későbbre. Például, Jézus különösebben nem vitatta a rabszolgaságot.
Lehet, hogy ami a legjobban dühít téged, annak megváltoztatására akar Isten kérni.
Nem tudod megváltoztatni a Legfelsőbb Bíróság döntését prédikálással, de törvényes folyamodással igen. Minden ügynek megvan a maga mechanizmusa, élj vele.
Az igaz, erőteljes imádság egy speciális társadalmi változásért olyan, mint Illés imádsága szárazságért és Áháb király és Jezábel hatalmának ledöntéséért, vagy Mózes imádsága az Egyiptomból való szabadulásért, vagy Dánielé, hogy visszajusson Jeruzsálembe. Ezek mindegyikének határozott célja van. Egyértelmű kérés, amit várnak Istentől, hogy közbenjárásukra megvalósítson. Imádkozz egy konkrét társadalmi változásért, ami beleillik Isten terveibe.

A piac megváltoztatása

Ez a fejezet nehéz volt az egyház számára, vagy inkább azokra a hatástalan eszközökre, amiket az egyház használ, amikor a társadalmi változással foglalkozik. Hiszek az Egyházban, rendszeresen ott vagyok és prédikálok a helyi gyülekezetben, és Isten Országáért dolgozom, ahogy Ő vezet. Mint misszionárius, gyülekezetet alapítok. Az Egyháznak Istentől kapott engedélye van, hogy megváltoztassa a piacot, ezért ez helyes és jogos dolog. Meg kell győznie a kormányokat és a piacot is, hogy cselekedniük kell. Ez a prófétai szerep túl messze van a mi komfort-zónánktól. Ennek ellenére, hogy mialatt a piacot terrorista akciók fenyegetik, és a recesszió van, van remény, hogy meggyőzzük a kormányt, az ipart és a kereskedelmet egy becsületesebb világ igényéről. Talán egy évünk van rá. Amikor már prédikáltunk, és konferenciákat tartottunk erről, a lehetőség ablaka bezárult. Most kell imádkoznunk, és most kell tennünk. Még ha csak olyan kicsi is a hozzájárulásod ehhez, hogy egy órát rászánsz és írsz a helyi politikusnak, vagy olyan tekintélyes, hogy delegációt szervezel a kérdéssel foglalkozó országgyűlési képviselőhöz, most kell cselekedned.

A piac nem akar tudomást venni az egyházról, és lekicsinyléssel kezeli véleményét. Óriási erőfeszítés hallatszani, de – ahogy mutattam – a feladat nem lehetetlen, és igenis léteznek eszközök és módszerek, hogy a nemzetközi cégek döntéshozóira hassunk. A tény, hogy nagy cégekkel szállunk szembe, nem könnyű, de nem jelenti azt, hogy értelmetlen, mert nem arra hívattunk, hogy megfutamodjunk a feladat elől. És ha sikerülne, mit éreznél? Ha a te megoldást nyújtó kezdeményező és kreatív javaslatodat elfogadta egy nagy multinacionális cég, és így milliók életére kihatással volt – úgy éreznéd, hogy hiába harcoltál?

A gyülekezeti élet sokkal többet jelent, mint alaposan exegetálni a Római levél egy versét (habár ez is nagyon fontos). Keresztény életem első öt éve után úgy láttam, hogy az a jó, és folytattam, hogy tudásomat gyarapítsam. Az egyház több, mint hogy Bibliaismeretet adjon, Krisztus Úr voltát kell, hogy közölje a világ felett. Bibliaismereted fontos alap, így ezzel elmehetsz, és mint Isten helyettes uralkodója cselekedhetsz, előkészítve Országának eljövetelét és akaratának megvalósulását.

Ha azért teszünk azért, hogy Krisztus Országa eljöjjön, akkor bölcsen kell cselekedni, nem a „küzdj, vagy fuss” módon. Hatalommal és nyugodtan, átformáló emberekké kell válnunk ott, ahova Isten helyezett bennünket. Öntudatosnak, nem passzív kereszténynek kell lennünk. Tanulhatunk a moszlim öntudatból, de nem a módszerekből. Az uralkodás erényeiben kell növekednünk, mint amilyen a türelem, kitartás, erő, méltóság, igazságosság, bölcsesség és nemeslelkűség. Meg kell tanulnunk a létező világot inkább irányítani, mint olyan világot álmodni, amelyik sosemvolt. A keresztény vezetés magába foglalja a realitások olyan igazgatását, ahogy az Isten Országához méltó. A realitás nem változtatható; ezért fizikai és lelki küzdelmet is jelent. Figyelmet kell szentelnünk erkölcsünkre, nyilvánvaló dolgainkra, módszereinkre és céljainkra, és eszközeinkre. A tiszteséges küzdelmen kívül az eláradó társadalmi problémákra használható keresztény megoldások Isten dicsőségének eljövetelét jelentik.

Amikor elkezdünk a globalizáció ellen küzdeni, és egy tisztességes, nemcsak egy szabad piacért lobbizni, az Egyháznak meg kell találnia azokat a területeket, ahová Isten hívja. A globalizáció Észak-Amerikában egy csomó munkahely elvesztését jelentheti a mexikói alacsony bérek miatt, egyaránt hatással lehet Kaliforniára, mint Afganisztánra. Hátsó udvarunkban ugyanúgy ellenállhatunk, nem feltétlen kell világméretekben gondolkodni. Észrevehetjük a menekültet az utcán, és azt, akinek segítségre vagy adományra van szüksége, vagy azon kaphatjuk magunkat, hogy olyan cégnél dolgozunk, amelyik mérgező hulladékát Bolíviában rakja le. Minden egyes esetben a mastery-megoldással kell mozdulnunk, nem félelemből, hanem bölcsességben, megoldás-centrikusan, jól átgondoltan. Határaink kitágulnak, és bátorságra kapunk felhívást, de amint uraljuk a helyzetet és magunkat, azokká válunk, akikre illik az „Isten képmása” kifejezés.

A következetesen, gyakorlatiasan gondolkodó keresztény vezető (1.rész)

A következetesen, gyakorlatiasan gondolkodó keresztény vezető (2.rész)

A következetesen, gyakorlatiasan gondolkodó keresztény vezető (3.rész)

A következetesen, gyakorlatiasan gondolkodó keresztény vezető (4.rész)

Eredeti cikk: The Rational Pragmatic Christian Leader