A kijelentésen alapuló imádság
Amire a hitünk irányul, két részből tevődik össze: egyrészt benne van az Isten által garantált végeredmény, ami az Ő része, és benne van a mi hitünk, ami által ezt a végeredményt láthatóvá és működővé tesszük ebben a világban. Korábban már megtanultuk azt az alapelvet, hogy Isten úgy döntött, hogy minden tettét az emberekkel közösen hajtja végre ezen a földön, ezért az Ő akarata kizárólag úgy valósul meg, hogy Ő kijelenti, mi pedig a kijelentést a hitünk által kinyilvánítjuk, azaz láthatóvá tesszük. A kinyilvánításnak pedig két formája van: először mindig a beszédünk által nyilvánítjuk ki, azaz imádságban elkérjük és megvalljuk Isten ígéreteit, azután pedig aszerint is cselekszünk, vagyis az engedelmességünk által kiábrázoljuk és láthatóvá tesszük a még láthatatlan ígéreteket.
Az előző tanításban áttekintettük az imádság bibliai hangsúlyait, a mostani alkalommal pedig a hit imájáról fogunk tanulni, ami mindig az Isten kijelentésén alapuló és az azt beteljesítő imádság.
Lapozzunk a Máté 8:1-3-hoz, ez lesz ma az első igeszakasz:
Amikor Jézus lejött a hegyről, nagy sokaság követte őt, és íme, odament egy leprás, leborult előtte, és ezt mondta: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz.” Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: „Akarom. Tisztulj meg!” És a lepra azonnal letisztult róla.
Ez az ember, aki odament Jézushoz, leprás volt. Tudta, hogy ez akkor halálos betegség volt. És azt is tudta, hogy Jézus meg tudja őt gyógyítani. Tisztában volt Jézus képességeivel, különben vagy nem ment volna hozzá, vagy azt kérdezte volna, hogy „tudsz-e rajtam segíteni?” Ez az ember tehát tudta, hogy Jézus tud rajta segíteni. Egy dolgot nem tudott ez a leprás: hogy Jézus AKAR-E rajta segíteni? Ahhoz, hogy együtt tudjunk munkálkodni Istennel, azaz a partnerei tudjunk lenni az Ő akarata megvalósulásának, a legfontosabb tudnunk azt, hogy MIT AKAR Ő egyáltalán! Ez a legfontosabb kérdés.
Sok keresztény ember van ugyanebben a helyzetben, mint ez a leprás. Tisztában vannak Isten képességeivel. Tudják, hogy Isten képes gyógyítani, képes szabadítani, képes kapcsolati vagy anyagi problémákat megoldani, képes győzelmeket adni – csak azt nem tudják, hogy Isten ezeket meg is akarja-e tenni az ő életükben is. És mivel nem biztosak Isten akaratában, ezért nem biztosak a végeredményben sem. A hitükben és az imádságukban megjelenik a kételkedés, vagyis a kétség, a bizonytalanság és a hitetlenség, és ez hatástalanítja mindkettőt:
Bizony, mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat tengerbe! – és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik -, annak meg is adatik az. Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek. Márk 11,23-24
Aki pedig kételkedik, amikor eszik, máris elítéltetett, mivel nem hitből tette. Mert minden, ami nem hitből származik, az bűn. Róma 14,23 – A kételkedés mindig megoltja a hitet, és ezt a Biblia bűnnek nevezi!
Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül. 1Timóteus 2,8
De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól… Jakab 1,6-7
Isten tehát a kételkedés nélküli hithez 100%-os végeredményt ígér. A kételkedés viszont a mi életünkben soha nem Isten képességeivel kapcsolatban merül fel, hiszen ha azt mondjuk, hogy Neki minden lehetséges, akkor ezzel ez le is van rendezve – a kételkedés nálunk mindig Isten akaratával kapcsolatos. Abban szoktunk kételkedni, hogy mit akar Isten tenni vagy mit nem akar megtenni.
De honnan lehet erre a nagyon fontos kérdésre biztos választ kapni? A legtöbben a tapasztalataik alapján válaszolnak, mások a racionális lehetőségek alapján, megint mások a kereszténység tradícionális tanításai alapján válaszolnak arra, hogy Isten mit akar és mit nem akar. Nekünk azonban kizárólag a Biblia felel meg hiteles forrásul, tehát nézzük meg, hogy Isten mit mond arról, hogyan kell az Ő akarata szerint imádkoznunk.
A legtöbb keresztény szerint így illik imádkozni – például egy beteg felett: „Uram, ha akarod, gyógyítsd meg, de legyen meg a te akaratod!” Ez persze konkrétan azt jelenti, hogy „ha nem akarod, akkor maradjon beteg” – csak mi ezt a második felét udvariasságból vagy kegyességből nem mondjuk ki. És általában azzal fejezzük be az ilyen tradícionális imádkozást, hogy „akár így, akár úgy, legyen ez a Te dicsőségedre!” Az általános indoklás az, hogy Jézus is így imádkozott, hogy „legyen meg a te akaratod”, és az Úri imádságban is így tanított bennünket imádkozni. És mi az ilyen imádságnak az eredménye? Ha a saját tapasztalatainkkal őszintén szembe merünk nézni, akkor az, hogy az esetek 99%-ában nem is történik gyógyulás, legalábbis nem hit által, és a beteg beletörődik abba, hogy a betegsége Isten akarata volt, és neki a betegségében kell Istent dicsőítenie.
Csakhogy a Bibliában soha senki nem imádkozott így! Sem az ószövetségi próféták, sem Jézus, sem a tanítványok! Mert Istent nem dicsőíti meg, hogy az ő népe nem tudja, hogy mi az ő akarata! Istent nem dicsőíti az olyan hit, aminek nincs konkrét iránya és célja, mert neki ez is jó, az is jó. És az sem dicsőíti Istent, hogy ha kérünk valamit, akkor nem történik semmi, hogy a beteg beteg marad, a bűnös bűnös marad, a nyomorult vagy a megkötözött pedig nem kap szabadulást, miközben Isten nevében imádkozunk! Ez nem is történt meg a Bibliában, egyszerűen nincs rá példa, és nem is dicsőítené Istent! Ez nagyon komoly dolog, mert mi magunk tesszük a világ szemében a saját hitünket és Istenünket hiteltelenné azáltal, hogy hivatkozunk Istenre, aztán mégse történik semmi. Ha Isten népe Jézus Krisztus nevében gyógyulásért, szabadulásért, győzelemért imádkozik, és marad a betegség, a megkötözöttség és a veszteség, az attól nem dicsőíti Istent, hogy mi legalább mosolyogva maradunk betegek, megkötözöttek és szegények?! Mert ha legalább ezt be tudnánk tartani, de még ez sem megy, a keresztények is legalább annyit panaszkodnak, mint a nem keresztények. De ez nem is a Biblia tanítása!
És még valami: ahhoz, hogy én imádkozom, és a hegy vagy a tengerbe ugrik, vagy nem, ahogy Isten akarja, mert ha ugrik, az is Istent dicsőíti, ha nem, akkor az is, ehhez semmiféle hit nem szükséges! EZ a hiábavaló imádkozás és a hiábavaló hit! Csakhogy a Bibliában nem ezt látjuk! Hol látjuk ezt? Látjuk a gyümölcstelen és haldokló európai kereszténységben, látjuk a saját elméletekre épülő, de komoly odaszánásban túl sokszor nélkülöző hitéletünkben – de a nem a Bibliában! EZ az igazság! És minél hamarabb beismerjük és felismerjük ezeket az igazságokat, annál hamarabb fog ez is megváltozni az életünkben!
Mielőtt tovább mennénk, nézzük meg azt a két igeszakaszt, amire ez a kegyesnek tűnő „legyen meg a te akaratod”-típusú imádkozás hivatkozik. Mert meggyőződésem, hogy azért imádkozunk így, mert nem ismerjük Isten akaratát és így nem is működhet a hitünk kételkedés nélkül.
Lapozzunk először a Máté 26:36-39-hez:
Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: „Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom.” Maga mellé vette Pétert és Zebedus két fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett. Akkor így szólt hozzájuk: „Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem!” Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.”
Jézus a Gecsemáné kertjében imádkozik a megfeszítése előtti éjszakán. Az életéről szóló összes leírás szerint KIZÁRÓLAG itt és ebben az egy esetben mondta ki imádságban ezeket a szavakat, hogy „ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem úgy, ahogyan Te akarod!” Soha nem imádkozott így betegek felett, démonok kiűzése előtt, szabadítás előtt, áldásosztás előtt, kizárólag itt a Gecsemánéban! És ez sem arról szól, amire mi indoklásul szoktuk felhozni! Ugyanis itt sem arról van szó, hogy Jézus nem tudja, hogy mi az Atya akarata, nem arról van itt szó, hogy ha ki kell inni, úgy is jó, ha nem, úgy is jó, csak mindkettőben legyen meg a te dicsőséged… Hanem arról van szó, hogy ő emberré lett, és emberként igenis teher volt számára a golgotai váltsághalál, amire még neki is fel kellett készülnie. És nem is a fizikai fájdalmakra elsősorban, bár én úgy gondolom, hogy az is benne volt a verejtékezésében és gyötrődésében, hanem arra az állapotra, amit kizárólag az Isten Fia nem tapasztalt soha az addigi örökkévaló életében: hogy milyen az Atya elutasítása. Mert ezt kellett helyettünk a maga teljességében átvennie tőlünk. És ez az imádság is pontosan arról szól, hogy Jézus pontosan tudja, mi Isten akarata, tudja, mit kell tennie, mi vár rá, és amikor imádkozik, akkor mindennek a véghezviteléhez kér mennyei erőt az imádságában. Soha másutt nem imádkozott így, és nem is tanította sehol, hogy a tanítványoknak így kellene imádkozniuk.
Még szeretnék erről a „legyen meg a Te akaratod!” mondatról beszélni, mert ez a hitből való imádkozás kulcsa, de előbb nézzük meg a másik sokszor idézett mondatot, amely az Úri imádság ide vágó kérése a Máté 6:10-ből:
…jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.
Csakhogy itt sincs HA! Jézus tanítása szerint az imádság CÉLJA az, hogy Isten láthatatlan mennybéli akarata megvalósuljon és láthatóvá váljon a földön is. Hogyan? A hitből fakadó imádságunk által. Tehát pontosan azért kell imádkoznunk, hogy a még láthatatlan láthatóvá váljon! Hogy Istennek az örökérvényű, mennyei akarata, amit kijelentett nekünk, és amiről meggyőződtünk, általunk láthatóvá váljon a földön! Tehát ez sem azt jelenti, hogy úgy imádkozzunk valamiért, hogy „ha ez a te akaratod, történjék így, ha nem, akkor úgy.” Ezzel a fajta imádsággal csak azt fejezzük ki, hogy egyrészt nem tudjuk, mi Isten akarata, másrészt nem vállalunk felelősséget az imádságunk következményeiért, ugyanis nekünk így is jó és úgy is jó. Azonban ez nem a Jézus tanítása szerint való hitből fakadó imádság!
Lapozzunk vissza a Jakab 1:5-7-hez, amit az előbb már idéztem:
Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége (vagy bármi más), kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól.
Ilyen a hitből fakadó imádság! Kétség és ingadozás nélküli imádság. És nem azért nincsen benne kétség vagy ingadozás, mert mi akkora hit-óriások vagyunk, hanem azért, mert mi csak azt kérjük el, amit Isten megígért – és az ígéretében és szavahihetőségében nincs semmiféle kétség vagy ingadozás! Mi kizárólag azt kérjük el, amiről minden kétséget kizáróan tudjuk, hogy nekünk készítette el és nekünk is akarja adni. Mert pontosan ezt jelenti az a mondat, hogy „legyen meg a Te akaratod”. Ez ugyanis feltételez egy teljesen objektív bizonyosságot, mégpedig azt, hogy TUDJUK, mi Isten akarata! Ha nem tudnánk, értelmetlenné válik ez a mondat, és ezzel az imádkozásunk is.
Szeretném ezt a bizonyosságot érzékeltetni egy példával. Képzeljük el, hogy pénzre van szükségünk. Felhívjuk az egyik barátunkat, és elmondjuk neki, hogy pénzügyi segítségre van szükségünk. Ő azt mondja, hogy valószínűleg tud segíteni, egy hét múlva menjünk el hozzá, és majd meglátja, mit tehet értünk. Mit csinálunk mi addig a napig? Görcsölő gyomorral és szorongással várjuk a napot, mert nem vagyunk biztosak abban, hogy a barátunk tényleg tud segíteni rajtunk, és így mi lesz velünk ebben a problémában. Aztán elmegyünk úgy, hogy majd kiderül, mi lesz a válasza. Vagy segít, vagy nem. És reménykedünk benne, hogy tud rajtunk segíteni, de nem vagyunk biztosak a végeredményben, fogalmunk sincs, mi lesz. Ráadásul közben azt mondjuk, hogy ha segít, úgy is jó, ha nem segít úgy is jó – ami persze nem igaz, csak önmagunkat álltatjuk és csapjuk be. Ilyen a tradícionális és vallásos hit illetve imádság. Kérünk, de nem tudjuk, mi lesz a válasz.
Van egy másik lehetőség. Elmegyünk a bankba. A bank megcsinálja a hitelvizsgálatot és mi megfelelünk a feltételeknek. Megkötjük a szerződést, és a szerződésben rögzítik, hogy egy hét múlva, szerdán reggel 10 órakor elmehetünk felvenni a pénzt. Lehet, hogy nem kapjuk meg azonnal, de van egy szerződésünk, ami mögött egy bank áll. Hogy telik el az az egy hét? Várakozással. Nem szorongással és félelemmel, hogy vajon tényleg ideadja-e a bank a pénzt vagy meggondolják magukat, lesz-e éppen annyi a páncélteremben… Egyszerűen meg kell várnunk a határidőt, mivel megfeleltünk a feltételeknek és megkötöttük a szerződést. És amikor letelik a határidő, elmegyünk, és egyszerűen felvesszük azt, amit a szerződésben nekünk ígértek. Nos, ez a „felvétele” a szerződésben megígért dolgoknak a biblikus, hittel való és kijelentésre alapuló imádkozás. Amikor semmi kétségünk sincs, hogy amikor mi elkérjük azt, amiről van egy szerződéssel megpecsételt nyilatkozatunk, akkor azt ide is adják nekünk. Ide fogják adni. De mi adja nekünk ezt a bizonyosságot? Az, hogy megfelelünk a feltételeknek és az, hogy megkötetett egy szerződés, amely ezt garantálja. A szerződés a mi szövetségkötésünk Istennel, a feltételeknek való megfelelés pedig az Istennek alárendelt, engedelmes élet, amelynek a következménye mindig az áldások felfakadása és az átkokból való kimenekülés. Ezt is tanultuk már a korábbi tanításokban. Ha ez a kettő rendben van, akkor semmi más dolgunk nincsen, csak elkérni és átvenni mindazt, amit Isten az Ő szerződéskötésében, azaz a názáreti Jézus Krisztus váltsághalálában nekünk ígért! Ezt pedig egyszerűen „fel kell venni”, mint a pénzt a bankban. Lehet, hogy várni kell rá egy hetet, emlékeztek, ez a reménység görög és magyar kifejezése közötti nagy-nagy különbség, de 100% biztos a végeredmény. Tehát még egyszer utoljára: ez nem az az állapot, amikor fogalmam sincs, hogy lesz-e pénz a számlámon, és úgy megyek el bankba, hogy remélem valahonnan csak lesz rajta elég pénz, hanem pontosan tudom, mi van a számlámon, és egyszerűen lehívom azt, amihez a szerződés szerint jogom van. Ami a számlámon van, de még nincs a kezemben, az a láthatatlan ígéret, amit egyszerűen lehívok a hitből fakadó imádság által. Ha valami nincs a számlámon, azt persze hívogathatom akármekkora hittel, abból nem lesz látható valóság. Éppen ezért nekünk nincs más dolgunk, mint a szerződést megkötni, a feltételeknek megfelelni és tisztában lenni a számlánk tartalmával. Az első, a szerződéskötés az újonnan születést és a fiúság állapotát jelenti. A feltételeknek megfelelés általában az engedelmes életet, és az olyan konkrétan az imameghallgatáshoz kötődő feltételeknek való megfelelést jelenti, mint amikről az előbb és a múltkori tanításban is már volt szó, de az egyértelműség kedvéért újból felsorolom őket:
Zsoltárok 66,17-20 – álnokság, vagyis a szív bűne a motivációk és indulatok szintjén
Szám hozzá kiáltott, nyelvem őt magasztalta. Ha álnok szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az Úr. De Isten meghallgatott, figyelt imádságom szavára. Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem.
Példabeszédek 15,29 – bűn
Távol van az ÚR a bűnösöktől, de az igazak imádságát meghallgatja.
Ézsaiás 1,15-16 – a bűnrendezés hiánya
Ha felém nyújtjátok kezeteket, eltakarom szemem előletek; bármennyit is imádkoztok, én nem hallgatom meg: vér tapad a kezetekhez! Mossátok tisztára magatokat!
Jeremiás 11,14-15 – hazug istentisztelet és a „krízis-kereszténység”
Te pedig ne imádkozz ezért a népért, és ne mondj értük esdeklő imádságot! Nem hallgatom meg őket, amikor segítségül kiáltanak hozzám a veszedelem miatt! Mit akarsz, kedves népem, templomomban? Sok ravasz tervedet elérni? Szent hússal elhárítani a rád váró veszedelmet, és azután nevetni?
Márk 11,23-24 – kételkedés és hitetlenség
Bizony, mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat tengerbe! – és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik -, annak meg is adatik az. Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek.
Lukács 18,10-14 – a torz jellem
„Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”
János 16,23-24 – az imádságaink elmaradása: nem kérünk
Bizony, bizony, mondom néktek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.
1Timóteus 2,8 – harag és kételkedés
Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül.
Jakab 1,6-7 – kételkedés
De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól.
Jakab 4,1-3 – a torz motivációk, önzés, viszálykodás
Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket? Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek. Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni.
1Péter 3,7 – a torz kapcsolatok, elsősorban a családban
És ugyanígy, ti férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg nekik a tiszteletet mint örököstársaitoknak is az élet kegyelmében, hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba
Ezek a konkrét igeversek, amelyek az imádkozás gátjairól beszélnek. Ha a szerződéssel rendben vagyunk, és ezeknek a feltételeknek is megfelelünk, akkor az imádságunk működéséhez már csak a harmadik részt kell rendeznünk, ami a számlánk lehívható tartalmára vonatkozik. Ez pedig Isten KIJELENTETT AKARATÁT jelenti a mi életünkre nézve. Ahhoz pedig, hogy ezzel tisztában legyünk, az általános kijelentést kell ismernünk, ami a Biblia fiakat megillető örökségét jelenti, illetve Isten adott és konkrét vezetését kell ismerni – ezt pedig az Isten vezetése témakörében tanulmányoztuk át. Tehát az imádság 100%-os működésének egyenlete a Biblia alapján:
szerződéskötés
feltétleknek való megfelelés
Isten kijelentett akarata
100%-os imameghallgatás.
És szeretnék ehhez még valamit hozzátenni. Nem véletlen az, hogy a Bibliában a hívő emberek általában nem egymaguk imádkoztak, hanem jellemzően közösen. A minimum a két ember – ezt olvassuk a Máté 18:20-ban is:
…ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.
Miért van ez így?
Azért, mert ha legalább még egyvalakivel közösen imádkozok, akkor objektívebben meg tudom vizsgálni vagy vizsgáltatni magamat abban, hogy megfelelek-e a feltételeknek. Mert az, hogy „mindenben egyetértenek” arra is vonatkozik, hogy megfelelnek-e a feltételeknek, ami az imameghallgatáshoz kell. Ez az egymás számonkérése a testvéri szeretetben, a közös bűnvallás és bűnrendezés, a gyónás, amiről fogunk még a következő tanításban részletesen beszélni. Ha egymagam imádkozok, hajlamos vagyok a feltételeket kikerülni, de az őszinte testvéri közösségben segíthetünk egymásnak, hogy együtt legyünk alkalmasak az imádságra. Ez egy lehetőség, amelyet a protestantizmus a tradíciói miatt, a karizmatikus világ pedig a szellemi gőgje miatt hanyagolt el. De a közös imádság azt jelenti, hogy egy cél felé fordulunk, és közben óvjuk, tisztítjuk, segítjük, erősítjük vagy ha kell helyreigazítjuk egymást, hogy a testnek egyetlen testrésze se legyen akadálya annak, hogy az egész test célhoz érjen. Meggyőződésem, hogy ahol felszabadul a gyülekezetben az egymás előtti bűnvallás és gyónás gyakorlata, ahol nem szigetelődnek el egymástól a testrészek, mert nem csak kegyes hívőkként, hanem kegyelemre szorult bűnösökként is megtanultak egymással közösséget vállalni, ott az ebből fakadó alázat, tisztaság és kegyelemre utaltság elősegíti azt is, hogy a feltételeket egyre jobban betöltsük, és hogy Isten egyre több ígéretet, ajándékot, áldást és erőt szabadíthasson fel az életünkben. (De erről lesz még szó a következő tanításban.)
Térjünk vissza a hitből fakadó imádság harmadik, és legkritikusabb összetevőjére, az Isten kijelentett akaratának a megismerésére. Ismétlésképpen: a hitből fakadó imádság soha nem arra irányul, amiről nem tudunk semmit, hanem arra irányul, amiben 100%-ig bizonyosak vagyunk. Ha azt kérjük, amit Isten kijelentett vagy megígért nekünk, akkor ehhez tényleg elég az a mustármagnyi hit, miről Jézus is beszélt. Akkor csak el kell kérnünk Istentől azt, ami a miénk, és ami már fel van címkézve a mennyben a mi nevünkkel. Ehhez azonban abban kell bizonyosságot szereznünk, hogy milyen mennyei dolgokon áll a mi nevünk, hogy olyat ne kérjünk, amin nincs rajta. Ami viszont rajta van, azt meg használjuk is fel, azt ne hagyjuk a mennyben porosodni! Ha ismerjük Isten kijelentését és akaratát, akkor tudjuk, mit kérhetünk, és ha azt kérjük, akkor meg is kapjuk.
Ha ez ennyire automatikusan megy, akkor miért kell mégis kérnünk?
Azért, mert Isten velünk együtt akar munkálkodni. Azért, mert hiába tudod, hogy mennyi pénz van a számládon, vásárolni csak akkor tudsz, ha le is hívod azt az összeget, vagyis ha használod a kártyádat! És ha azt kérdezed, hogy rajta van-e a mi számlánkon a betegségekből való gyógyulás, a bűnökből és a megkötözöttségekből való szabadulás, az átkok alóli felmentés, az elutasításból való kijövetel, a szegénység és a koldussors eltörlése, akkor a Biblia azt mondja: IGEN, ez mind rajta van a számládon! Mert Jézus Krisztus a golgotai kereszten rátette a te számládra! Ez Isten akarata a Te életedben, és ezért Ő a Fiát adta fedezetül! Ha te olyan vagy, mint a leprás, aki tudta, hogy Jézus Krisztusnak mire van képessége, de nem tudta, hogy akarja-e, akkor most a Biblia alapján hirdetem neked, hogy IGEN, Jézus akarja, hogy meggyógyulj, megszabadulj, megerősödj, felépülj, mert ez fogja Isten dicsőségét hirdetni ezen a világon! Úgy imádkozz, hogy tudd, mi Isten örökkévaló, mennybéli akarata, és azt hívd elő, tedd láthatóvá a földön is a te hitből fakadó imádságod által! Honnan tudhatod a legbiztonságosabban, hogy mi Isten akarata? NÉZZ JÉZUSRA! A János 14:9-ben ezt mondja Jézus:
Aki engem lát, látja az Atyát.
JÉZUS ISTEN KIFEJEZETT AKARATA! És Jézus soha nem utasított el senkit! Egyetlen egy embert sem küldött el magától, egyszerűen nincs rá példa a Bibliában – aki elment tőle, az Őt hagyta ott (mint például a gazdag ifjú). Mindenkit megszabadított, mindenkinek megbocsátotta a bűneit, mindenkit meggyógyított, minden démont kiűzött, minden összetört életet helyreállított! Soha senki felett nem imádkozott úgy, hogy „Atyám, ha te akarod, gyógyítsd meg, de ha nem akarod, akkor hagyd betegségben!” Soha senkit nem hagyott magára megszállottan, hogy Istent majd az is dicsőíti, ha te megbékélsz a démonjaiddal, a félelmeiddel vagy a problémáiddal. Ő mindenkinek azt mondta: AKAROM hogy meggyógyulj, megszabadulj, helyreállj, kövess engem, feltámadj még a halálból is! AKAROM! Ez Isten kifejezett akarata! Bárki mondhatja, hogy Isten képes gyógyítani és szabadítani, hogy képes betölteni minden szükségünket, de csak Isten mondhatja, hogy akarom! És ő Jézus Krisztusban ki is mondta, sőt, ki is ábrázolta ezt az akaratát! Ha elbizonytalanodsz abban, hogy mi Isten kifejezett akarata, akkor nézz Jézusra és meglátod! Amit ő akart, azt kérheted tőle te is, és meg fogod kapni! Csak kérd hittel és kételkedés nélkül, és vedd is át! Mert arra is van példa, hogy valakinek nem kellett az, amit Jézus akart. Egy gazdag ifjú életében hiába akarta Jézus a változást, de neki nem kellett!
Persze, most megint jön az emberi kibújni akarás az alól a felelősség alól, hogy akkor nálunk miért nem működik ez így, és jön azonnal a kifogás és a magyarázat: „kérem, az Jézus volt, és én nem hasonlíthatom magamat Jézushoz!” Alázatosnak tűnő magyarázat, ami mögé el lehet rejteni az imádságaink céltalanságát és sikertelenségeit vagy az életünk és szolgálatunk gyümölcstelenségét – csakhogy nem biblikus! És hazugságok mögé sosem érdemes bebújni! Mert Jézus Krisztus világosan és egyértelműen megmondta, hogy miután Ő visszatér a mennybe az Atya jobbjára, nekünk kell folytatnunk ugyanezt és ugyanúgy!
János 14:12
Aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz.
János 20:21
Ahogyan (amilyen célból és amilyen felhatalmazással) engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.
Ráadásul ha végigolvassuk az Apostolok Cselekedeteit, azt látjuk, hogy a tanítványok és az első gyülekezetek mindezt meg is csinálták! Akkor mi se mondjunk le erről!
Foglaljuk össze, amit eddig tanultunk:
Az első és legfontosabb dolog, hogy meg kell ismernünk Isten kifejezett akaratát. Enélkül nem tudjuk, hogy amire képes, vagyis a mindenhatóságából konkrétan mi vonatkozik ránk is. Azután pedig amiről meggyőződtünk, hogy azt nekünk ígérte és az ő akarata, hogy az a mi életünkben is megvalósuljon, azt egyszerűen el kell kérnünk és át kell vennünk. Ez a szerződés feltételeinek megfelelő hitből fakadó imádság. Most pedig még azt nézzük meg, hogy mi van ezután.
Lapozz velem a Lukács 7:1-9-hez, innen fogunk olvasni:
Miután befejezte minden beszédét, amelyet a nép füle hallatára mondott, bement Kapernaumba. Egy századosnak volt egy szolgája, akit nagyon kedvelt, és aki most beteg volt, és haldoklott. Amint hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte: jöjjön el, és mentse meg a szolgáját. Amikor odaértek Jézushoz, sürgetve kérték: „Méltó arra, hogy megtedd ezt neki, mert szereti népünket, ő építtette a zsinagógát is nekünk.” Jézus erre elindult velük. Amikor pedig már nem volt messze a háztól, a százados eléje küldte barátait, és ezt üzente neki: „Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy a hajlékomba jöjj. De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok ennek: Menj el, elmegy; és a másiknak: Jöjj ide, idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: Tedd meg ezt, megteszi.” Amikor Jézus ezt meghallotta, elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva így szólt az őt követő sokasághoz: „Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet.” Mire a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták.
Nagyon tanulságos ez a történet, még Jézust is elképeszti ennek a római embernek a hite. Megmondom őszintén, sokáig nem is értettem, mi miért történik benne. Tanulmányozzuk át ezt a történetet annak a fényében, amit a hitről eddig megtanultunk.
A százados hallott Jézusról, és elhitte, hogy Jézus képes is meggyógyítani az ő szolgáját. A gyógyulás egyelőre nem látható, csak a beteg szolga látható. A gyógyulás egyelőre a láthatatlan világhoz tartozik. Amikor a követek tolmácsolják a százados kérését, akkor Jézus elindul, és ezzel kifejezi, hogy meg akarja gyógyítani ezt a szolgát. Tehát elkezd láthatóvá válni a mennyei akarat ebben a kérdésben, Jézus környezete legalábbis már látja, de a százados egyelőre nem lát továbbra sem semmit. Amikor viszont ő is értesül arról, hogy Jézus már úton van feléje, tehát világossá lesz előtte, hogy Jézus nem csak képes rá, hanem akarja is a szolgája gyógyulását, akkor újból üzen neki, hogy köszöni szépen, neki az, hogy Jézus képessége és Jézus akarata együtt munkálkodik, bővel elegendő, el se kell jönnie a házáig. Mert amit Jézus akar, az úgyis meg fog valósulni. Bőven elegendő ezt az akaratot kinyilvánítani, mert Jézus kinyilvánított akarata egyet jelent a végeredménnyel, azaz a gyógyulással!
Tudjátok, miért csodálkozott el Jézus ennek a századosnak a hitén? Mert ez a pogány ember jóval megelőzte a korát! Mert Jézus kinyilvánított akaratát Jézus jelenléte nélkül is ugyanolyan érvényűnek fogadta el, mintha személyesen ott is lett volna! Csak jóval később, pünkösd után az Apostolok Cselekedeteiben kezdik el a tanítványok elhinni, hogy Jézus akarata Jézus fizikai jelenléte nélkül is megvalósul, amikor kiáradt a Szentlélek. Amíg ezt nem hitték el, addig elmenekültek és elbújtak Jézus halála után. Ez a római százados pedig már ekkor elhitte ezt! Így működik a hit! Mihelyt meggyőződött Isten akaratáról, erre a kinyilvánított isteni akaratra úgy tekint, mint tényre. És a hite által láthatóvá teszi az ott fizikai valójában jelen sem lévő Jézus akaratát! A Máté 21:21-22-ben ezt mondja Jézus:
„Bizony, mondom néktek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, és ha ennek a hegynek azt mondjátok: Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe! – az is meglesz. És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.”
Egy másik példát hadd mondjak Jézus életéből.
Emlékezzünk az 5000 ember megvendégelésére, amit Máté, Márk és Lukács is lejegyzett az evangéliumában. Amikor Jézust megkérdik a tanítványok, hogy mi lesz most, ki fog enni adni ennek a rengeteg embernek, Jézus a legtermészetesebben ezt mondja: „Hát majd ti!” Tudjátok mit jelent ez? Hogy amit Jézus megtett, azt a csodát, a tanítványok is megtehették volna! Miért nem tették meg? Mert nem volt hitük hozzá! Hallották Jézus kinyilvánított akaratát, de nem cselekedtek aszerint, hanem elkezdtek kifogásokat találni, hogy nincs ez se, az se, hogy őnáluk biztos nem működik, ami Jézusnál működött, hogy amit látnak, az semmire nem elég. Jézus pedig megmutatta, hogy mi van akkor, ha ő akar valamit. Mi van akkor? Az van, hogy megvalósul. Csak épp a tanítványok kimaradnak belőle! És sok mai tanítvány is kimarad a csodákból, mert amikor Jézus azt mondja, hogy most ti jöttök, akkor elkezdenek kifogásokat keresni, és inkább nem vállalják be a dolgot. És Isten kijelentett akarata, a megígért áldások, a nekünk adott ígéretek nem teljesednek be az életünkben!
Elhiszitek, hogy Jézus azt akarja, hogy most mi jöjjünk?! János 14:12 – újra és újra, míg csak el nem kezdünk eszerint élni:
Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz.
Jézus akarja, hogy ugyanazt tegyük, amit ő tett! Ez az ő akarata! Ehhez adja a Szentlelket az ApCsel 1,8-szerint, ehhez adja a mennyei hatalomforrást a nagy misszióparancsban, és Jézus mondja, most nekünk is mondja: „ti jöttök!” Adjatok enni az embereknek, gyógyítsatok, szabadítsatok, hirdessétek az evangéliumot, törjétek össze a bilincseket, űzzétek az ördögöket – mert idáig én csináltam, de ezután ti csináljátok! Mert ez az én akaratom! És tudjátok, vagy csináljuk, vagy kimaradunk az Isten akaratának nyilvánosságra hozásából! Vagy hitből cselekszünk, vagy hitetlenül nézzük, ahogy Jézus a kövekből fog fiakat támasztani magának, akik majd beteljesítik az Ő kijelentett akaratát, akik majd birtokba veszik az áldásokat és az ígéreteket, és akik átélik majd a győzelmeket és a dicsőséget!
És van még egy tanulságos mozzanata ennek a történetnek, amit szintén megtanulhatunk a hitnek megfelelő cselekedetekkel kapcsolatosan. Jézus a néhány kenyérrel és hallal a kezében előbb leülteti a hatalmas embertömeget, és csak utána kezd el imádkozni. Értitek? Az 5000 adag ebédből még csak az az egy adag látszik, ami Jézus kezében van! De ő már megáldja az 5000 adag láthatatlan ételt! Pedig amikor a tömeg leül, és hálát adnak az ételért, akkor még nincs étel! Próbáld ki otthon: amikor üres a hűtőd, hívj meg egy rakás vendéget, teríts meg nekik, és mutasd meg a hűtőd meg a spájzt, hogy lássák, hogy üres, és utána mondd el az asztali imádságot az üres tányérok és lábosok felett, hogy „Köszönjük Urunk az ételt, amit kirendeltél!” Meglátod, mindenki el lesz képedve, hogy milyen hited van! Őrültség?! Annak látszik! De ha ez volt Isten kijelentett akarata, akkor ne ess kétségbe, mert mire az ámenhez érsz, lesz étel! Elhiszitek ezt? Jézusnál működött! De nem csak Jézusnál működött, hanem például Müller Péternél is működött, aki az árvaházi gyerekekkel nem egyszer imádkozott úgy az asztal mellett, hogy nem volt étel. De mire az ámenhez ért, valaki becsöngetett és meghozta az ételt! Azt nem tudom, hogy milyen hosszú volt ilyenkor Müller Péter imádsága, de azt tudom, hogy Isten azt mondta neki, hogy így cselekedjen, és nem hagyta szégyenben! Mert a hit soha meg nem szégyenül! Ezt Ézsaiás, Pál és Péter is leírta! (Ézsaiás 29:22, Róma 9:33, 10:11, 1Péter 2:6) Ez persze kizárólag arra a hitre vonatkozik, ami Isten kijelentett akaratára irányul! Ha Isten nem tett neked ilyen kijelentést, akkor ne csinálj ilyet, mert csak nevetségessé válsz.
A hit tehát 100%-ig biztos abban, amit kér, de csak azt kéri, amit Isten 100%-os bizonyossággal kijelentett! Tehát ha mi a hit hőseivé akarunk válni, akkor nemes célt tűztünk ki magunk elé, de tudjuk meg, hogy ehhez előbb az Istennel való közösség hősévé kell válnunk, a bibliaismeret hősévé kell válnunk, és az Isten akaratának való engedelmesség hősévé kell válnunk! Ne felejtsük el: van egy mennyei bankszámlánk, és ha a szerződésünk érvényben van, mert a feltételeket teljesítettük, és használjuk is a számlánkhoz tartozó mennyei bankkártyánkat, akkor mindazt lehívhatjuk róla, amit az tartalmaz! A szerződés az újszövetség Jézus Krisztus vére által, a feltételeknek való megfelelés a Krisztusban való engedelmes élet a Szentlélek által, a bankszámlánk a Jézus Krisztussal nekünk ajándékozott fiúság öröksége, a bankkártya pedig, amivel ezt le tudjuk hívni és érvényesíteni tudjuk itt a földi életünkben a hitből fakadó imádságunk és a hitünknek megfelelő cselekedeteink.
Vélemény, hozzászólás?