A házicsoport missziós ereje

Így mutasd be a keresztény igazságokat egy laza, otthonos, feszélyezettségek nélküli környezetben

Az egyik barátom nagyon szívén viselte munkatársai és üzlettársai sorsát, és gyakran beszélt velük a kereszténységről. Volt, akit jobban, volt, akit kevésbé érdekelt a téma. De egyikük sem jutott oda, hogy megbirkózzék Jézus Krisztus valóságával. A kereszténység pusztán elméleti szinten érdekelte őket.

Hosszú gondolkodás és sok imádkozás után, eldöntötte, hogy elhívja a csapatát otthonába, hogy megbeszéljék John Stott Basic Christianity (A kereszténység alapjai) című könyvét. Azt javasolta, hogy hetente találkozzanak, nyolc héten át. A barátok különbözőképpen reagálták le a meghívást, a valódi örömtől a nyílt félelemig minden előfordult. De kevés kivétellel mindenki eljött. Hétről hétre elmentek, mert vonzotta őket Jézus Krisztus életereje és a hasonszőrűekkel töltött idő hamisítatlan öröme. A sorozat végére érve néhányan eldöntötték, hogy követik Jézust. Mások pedig, akik évekig lanyha keresztények voltak, újra felfedezték az életerős hitet.

Egyre több ilyen történetet lehet hallani. Olyan férfiak és nők történeteit, akik a kereszténység peremén éltek, vagy teljesen egyházellenesek voltak, de akik egy háziközösségbe kerülve lehetőséget kaptak arra, hogy átgondolják Krisztus parancsolatait. Később pedig hatalmas csodálkozásukra azon kapják magukat, hogy egészen elkötelezték az életüket Krisztusnak.

A HÁZIKÖZÖSSÉGEK JELENTŐSÉGE

Mitől lesz a háziközösség a bizonyságtétel, a tanúskodás ilyen nagyszerű eszközévé? Először is egy háziközösségben az egyén folyamatosan szembesül a kereszténységgel, ami létfontosságú a szellemi felderítő úton. Sam Shoemaker erről így beszél: „mielőtt egy átlagos ember sorsdöntö megtapasztaláson menne át, többnyire szüksége van arra az időszakra, amikor mások életéből érik ezek a hatások.”

Másodszor, a háziközösségek mindenki számára nagyon családiasak, hiszen több órát tölthetünk kötetlen beszélgetésben, amikor az égvilágon bármiről szó eshet. Következésképpen a csoportban bárkit természetes módon szembesíthetünk a kereszténységgel. Ugyanezt viszont nem mondhatjuk el egy előadásról vagy egy prédikációról. Ráadásul a csoportok többnyire otthonos környezetben találkoznak – valakinek az otthonában, az irodában, a kedvenc éttermükben. Gondolj csak ennek következményeire. Mi lenne könnyebb: elhívni a szomszédaidat egy különleges összejövetel sorozatra a gyülekezetbe, vagy az otthonodba egy közös étkezésre és beszélgetésre néhány más házaspárral együtt? A gyülekezeted egy ismeretlen hely, tele ismeretlen emberekkel, akik ismeretlen magatartásmintákat követnek (l. „Most állni kell vagy letérdelni?”).

Harmadszor, a háziközösségek lehetőséget adnak a szemtől szembeni kommunikációra. Nagyon sokszor kérjük az emberektől, hogy vegyék fontolóra a kereszténységet, anélkül azonban, hogy lehetőséget adnánk nekik kapcsolatba kerülni azzal, amit bemutatunk. Pedig az interakció elengedhetetlen, ha akarjuk, hogy megértsék, miként tölti be Krisztus egyedi szükségleteiket.

Negyedszer, egy jólsikerült háziközösséget a szeretet, az elfogadás, az egymásra figyelés szokatlanul nagy mértékben betölti. Ilyen ideális közegben lehet igazán Isten országáról beszélni. Ebben e kontextusban „az evangélium tényei” nem hideg kijelentések formájában jutnak el hozzánk, hanem élő igazságként, ami láthatóvá válik mások életében. Ilyen légkörben az egyén Krisztus kegyelemteljes jelenlétének ellenállhatatlan vonzásába kerül.

A missziós beállítottságú háziközösségeknek még van egy hatalmas előnyük az olyan keresztények számára, akik meg akarják osztani a hitüket. Először is könnyebben lehet Krisztusról beszélni egy olyan kiscsoportban, amely kifejezetten ezért találkozik, mint egy kétszemélyes beszélgetésben. Nemcsak a téma ismert és közösen választott, hanem a beszélgetés sem egyetlen egy ember felelőssége. Ugyanígy az is tény, hogy egy keresztényekből álló csoportnak nagyobb a bölcsessége, a rálátása, az érzékenysége és az ismerete, mint egy magányos kereszténynek. A keresztény pedig, aki már megtanulta megvallani Krisztust, szintén sokat nyer abból, ha tapasztalt hívőket láthat, akik megosszák átéléseiket a kiscsoportban. Végül pedig a háziközösség pontosan azt a támogatást nyújtja, amire egy  kereszténynek szüksége van minden egyes evangelizációs próbálkozásakor. Szükséged van arra, hogy a testvéreid veled, érted és a barátaidért imádkozzanak; támogassanak, amikor nehéz időszakon mész át; örüljenek veled, amikor sikereid vannak; felelősségre vonjanak az elkötelezettségeiddel kapcsolatban; biztosítsák a bátorítást, amire közülünk mindenkinek szüksége van, amikor azt keresi, hogyan vallhatná meg Krisztust.

Egy dolog tisztában lenni azzal, hogy milyen értékes szerepük van a háziközösségeknek az evangelizálásban, és teljesen más dolog kigondolni egy életképes missziós stratégiát. Hogyan lehet megtervezni egy sikeres háziközösségen alapuló missziót? Milyen döntéseket kell meghozni ennek érdekében? Hol üthetik fel a fejüket gondok?

Egy háziközösségen alapuló misszió megtervezésekor legalább öt fontos területet érintő döntésre lesz szükség: hogyan hívogassunk, hol találkozzunk, mikor találkozzunk, milyen felállásban és miről legyen szó.

A MEGHÍVÓK KIOSZTÁSA

Kiket hívsz meg a háziközösségbe? Ez életbevágó kérdés, amit óvatosan kell kezelni, hiszen a közösség összetételén múlik annak sikere. A válasz nagyon egyszerű: Milyen csoportnak vagy te a része? Kivel érzed magad a leginkább jól? Ezzel a csoporttal kellene indulnod.

Aztán pedig el kell döntened, személyszerint kiket, milyen házaspárokat fogsz ebből az általánosan maghatározott csoportból el is hívni. Legyen az a célod, hogy a csoport egyik fele legyen keresztény, a másik pedig hitetlen. Azonnal kezdj el imádkozni értük.

Azonban itt kezdődik a probléma: vannak keresztények, akiknek nincsenek hitetlen barátaik. Egy „Using the Home for Evangelism” („Az otthon mint az evangelizálás eszköze”) képzést követően egy középkorú házaspár beszélni akart velem. Nagyon izgalmasnak találták mindazt, ami elhangzott. Úgy tűnt, hogy mindent megértettek. Készen voltak arra, hogy az otthonukat az evangelizálás helyévé tegyék. „De,” mondták „bár rengeteget törtük a fejünket azon, hogy kiket hívhatnánk el, nem sikerült felfedezni egyetlen gyülekezeten kívüli barátot sem. Akkor most mit tegyünk? Át tudna esetleg küldeni néhány hitetlen érdeklődőt hozzánk?” Akkor ez eléggé meglepett. De a későbbiekben, amikor mások is ugyanezt mondták, kezdtem megérteni, hogy ez valóban komoly gond.

Ha hitetlen barátaid névsora csak egy-két nevet tartalmaz, akkor az első dolgod az legyen, hogy több hitetlennel kerülj kapcsolatba. Nagyon sok lehetőséged van erre: kétségtelenül körülvesznek templomba nem járó emberek. Hitetlenekkel dolgozol. A rokonaid közül valószínűleg nem mindenki keresztény. Tehát vágj bele, próbáld megismerni a körülötted élőket. Nagyon meg fogsz lepődni, mennyire nyitottak és érdeklődők. Sose lehet tudni, hova vezet egy ilyen barátság.

Mialatt azt fontolgatod, kit vonj be, hívj meg több embert, mint ahányat tervezel. Az utolsó pillanatban történő visszalépés egyáltalán nem új dolog. Jobb, hogy többen legyetek, mint, hogy túl kevesen legyetek. Egy nagy csoportot bármikor ketté lehet osztani. De azért ezzel vigyázz. Az egyik csoportba tizennyolc embert hívtak el, hogy biztosak legyenek abban, hogy 5-6 ember eljön majd. Tizennégy ember ment el…

Az őszinteség sorsdöntő tényező a meghíváskor. Soha ne csapj be senkit, csak azért, hogy eljöjjön egy evangéliumi közösségbe. Ebben nem csak a manipuláció minősül ellenszenvesnek, hanem feszültség is származhat belőle az együttlét ideje alatt. „John, Marge-dzsal vacsorára hívtál bennünket. Nem mondtad, hogy meghívod az összes keresztény haverodat is, és hogy a végén a Bibliát is tanulmányoznunk kellene!”

Légy egyenes. Nincs semmi rejtegetnivalód. Mondd el a barátaidnak világosan, hogy mit szeretnél. „Egy olyan csoportot indítunk el nálam otthon, néhány barátommal a gyülekezetből, és néhány vallásilag elkötelezetlen, de érdeklődő barátommal együtt, amellyel hetente találkoznánk, hogy a kereszténységről beszélgessünk. Jövő héten csütörtökön kezdünk. Együtt vacsorázunk, s aztán körülbelül egy órát beszélgetünk egy igerészről az Újszövetségből. Nagyon örülnénk, ha te és Marge társulnátok hozzánk. Mellékesen megjegyzem, hogy az első találkozás valójában csak próbálkozás. Ha nem fekszik neked a dolog, ezzel még nem kötelezted el magad, nem kell a következő hét alkalomra is eljönnöd.”

Ha a meghíváskor egyenes vagy, hitetlen barátaid, azzal, hogy elfogadják, elkötelezik magukat a komoly részvételre. Nem kellett elfogadniuk. De elfogadták. Tehát azért jönnek el, mert akarnak.

Gyakran bizonytalankodunk, hogy vajon hívjuk meg a csoportba a barátainkat vagy ne. „Ó, biztosan nem fogják szeretni.” Az én tapasztalatom viszont egészen más. A barátaim nagyon élvezték, hogy lehetőségük nyílik tartalmas, értelmes párbeszédre. De nem csak a komoly eszmecsere vonzó (az üres csevegéssel ellentétben). Egyre több amerikai elveszíti a kapcsolatot a kereszténységgel. Nem járnak gyülekezetbe. Soha nem is jártak. Következésképpen nem sokat tudnak a kereszténységről. De kíváncsiak. Ez a kíváncsiság része annak a megújuló érdeklődésnek, amellyel napjainkban Amerikában a vallások felé fordulnak az emberek. (A „vallás” itt nagyon tág fogalomként értendő.) Ezért örülnek a lehetőségnek, hogy megvizsgálhatják a kereszténységet. Ha a kereszténység iránti érdeklődésük alig több a vallásos intézménynek szóló kíváncsiságnál, és ha csak annyit gondolnak a Bibliáról, hogy az egy nagyszerű könyv, ez már több mint elegendő. Hívd meg őket! Örülni fognak neki.

Ha már elhívtál valakiket személyesen vagy telefonon, néha jó, ha egy kézírásos meghívóval is megerősíted a hívást, amely tartalmazza a helyet és az időpontot.

HOL TALÁLKOZZATOK?

Ha már egyszer van elképzelésed arról, hogy kit akarsz meghívni, gondolkodnod kell azon is, hogy hol találkoztok. A legfontosabb kritérium, hogy a hely családias legyen. Vajon hol érezné magát a legjobban ez a csoport? A válasz attól függően változik, hogy kik a célcsoport. Egy üzletemberekből álló közösség nagy valószínűséggel egy közös reggelin vagy ebédnél lenne a leginkább elemében, egy étterem elkülönített termében. Egy kamaszokból álló csoport viszont egy játékszobában érezné jól magát, valakinek az otthonában vagy a gyülekezetnél. Az egyetemisták valószínűleg a kollégium társalgóját használnák erre a célra.

Elképzelhető, hogy a legtöbb háziközösség számára a legjobb gyülekező hely valakinek az otthona. Ez mindenki számára otthonos hely. Tudjuk, hogyan kell viselkedni a családi otthonokban és lakásokban. Fesztelenek tudunk lenni egymás lakóterében.

MIKOR TALÁLKOZZATOK?

A „mikor” szintén két részre bontható. A hét melyik napján és hány órakor találkozzatok? És hány csoportos alkalmatok legyen?

A sorsdöntő kérdés megint az, hogy milyen időpont felel meg leginkább ennek a célcsoportnak? A nap folyamán bármikor találkozhattok. Keress vakfoltokat az időbeosztásodban. Talán egy esti időpont felel meg a legjobban. De melyik este? Vasárnap este? (Vigyázz vasárnap este sokkal többen ülnek a tévé előtt, mint a hét bármely napján.) Nagyon figyelmesnek, de ugyanakkor ravasznak is kell lenned.

A választott időpont meghatározza, hogy mennyi idő áll a csoport rendelkezésére. Két, két és fél óra ideális erre a célra. Ennyi idő lehetővé teszi, hogy teljesen rugalmasan kezeld az alkalmakat. Egy átlagos este például kezdődhet 7 órakor, ami azt jelenti, hogy az emberek körül-belül 7:15-kor ülnek le. A szervezett együttlét olyan 8:30-ig tartana. A kötetlen beszélgetés, sütizés pedig eltarthatna 9:30-ig.

Gyakran a legfontosabb dolgok a végén, a kötetlen beszélgetés alatt történnek. Ilyenkor, két ember közt, vagy hármas-négyes spontánul kialakult csoportokban kerülnek szóba az igazán fontos dolgok. A csoportos alkalmon tulajdonképpen felvetjük a témát, a kérdéseket, s ezeket később, az oldottabb beszélgetésekben vitatjuk meg.

Két és fél óra ideális, de lehet, hogy csak negyvenöt perced van erre. Ha ez így van, akkor úgy strukturáld az alkalmakat, hogy kényelmesen beférjetek a kiszabott időbe. Ne feszegesd az időkereteket. Soha nem lesz elég időd. Csak tervezz ésszerűen, és aztán tartsd be az időbeosztást. Kezdd el idejében, de ennél is fontosabb: fejezd be idejében. Ha az emberek úgy tudják, hogy az alkalom egy és fél órát tart, akkor annyi ideig ülnek nyugodtan. Ha arra számítanak, hogy ötven percet töltenek ott, akkor hatvan perc után néhányan már kimondottan feszengeni fognak.  Működj együtt az idővel, ne dolgozz ellene.

„De mi van, ha éppen akkor érkezünk a legjobb részhez?” Szabály: öt perccel meghosszabbíthatod, de csak öt perccel. Az egyik csoportvezetési alapelv: addig lépj vissza, amíg elöl vagy. Állj meg a tetőponton, amikor bárki tovább menne. Ne várj addig, amíg az utolsó cseppet is kisajtoltátok a témából. Kivételt csak az képezhet, ha éppen valami nagyon személyesről van szó, vagy valamilyen krízishelyzetről. Ilyenkor az idő másodlagos. De még ilyenkor is el kell mondanod a csoportnak, hogy: „Lejárt az időnk, és vannak köztünk olyanok, akiknek el kell menniük, de fontos, hogy mi, a többiek egy ideig még folytassuk.”

Ha jó közösségi alkalmatok volt, az emberek még ácsorogni fognak egy ideig – akkor is, ha már elfogyott a kávé és a harapnivaló. Ez annak a jele, hogy valami elkezdődött a csoportban.

Egy másik idővel kapcsolatos kérdés az, hogy hány héten át kellene találkoznia a missziós csoportodnak? Ez a témán (mennyi időre van szükség, hogy lefedjétek?), a csoporton (mennyi az az elfogadható idő, amire el tudják kötelezni magukat?) és a naptáron múlik (hol vannak a természetes töréspontok? egy ünnep? a szemeszter vége? az évszak lezárulása?).

A legtöbben inkább tizenhárom hetes ciklusokban dolgoznak, a négy évszakhoz igazodva. Következésképpen lehet, az a legjobb, ha nem ütemezel be tizenhárom hétnél hosszabb sorozatot. Sőt, legtöbbször egy fél ciklus, azaz egy hat-hét hetes ciklus, az ideális. Még négy alkalom (egy hónap) is hasznos lehet.

Általában a legtöbb elégtétel az előre megtervezett sorozatokból származik. Sokszor vezettünk bibliatanulmányozást üzletemberek körében, heti egyszeri közös ebéden, öt héten át. Azt tapasztaltuk, hogy az emberek elég könnyen elkötelezték magukat öt hétre, ha tudták előre, hogy csak öt hétről van szó. Egy meghívó, amelyen nem szerepel az időtartam, (pl. „Elkezdünk egy bibliatanulmányt csütörtökön. Szeretnél jönni?”) gyakran nem éri el a célját, mert a címzett nem tudja, hogy öt hétre, vagy öt évre kötelezi el magát.

A SZERVEZÉSI FORMÁRÓL

Meglehet, hogy kiváló munkát végeztél minden részlet megtervezésekor. De ha az emberek együtt vannak, és semmi érdemleges nem történik, minden fáradozásod hiábavaló. Hogy fogod ismertetni a tartalmat, ami tulajdonképpen a kiscsoport interakciójának alapját képezi? Nagyon sok lehetőség közül választhatsz.

Bemutathatsz egy filmet vagy egy videofelvételt a csoportnak, és aztán beszélgethettek róla. A jó filmek nagy hatást gyakorolnak a nézőkre. A Moody Science kutatásai szerint, filmjeik nagyobb hatást gyakorolnak egy kiscsoportra, mint egy nagyra, és egy összefüggő filmsorozatban, amit meghatározott időn belül mutatnak be, a részek együttesen fejtik ki hatásukat.

Vagy meghallgathattok egy előadást, egy prédikációt. Nagyon felvillanyozhat, ha az anyag valóban jó. (Mindig értékeld az anyagokat használat előtt.) Nincs túl gyakran lehetőségünk arra, hogy az ilyen jellegű előadásokkal vitába szálljunk, legtöbbször csak passzív befogadók vagyunk.

A power pointos bemutatók szintén nagyon hasznosak lehetnek. A Twentyonehundred Productions, az InterVarsity Christian Fellowship média osztályának olyan produkciói vannak, amelyek kifejezetten az élet és a kereszténység alapvető kérdéseihez nyújtanak jó bemelegítőt. Egy nagyon eleven közösség pedig lehet, el akarja majd készíteni a saját anyagát, amelynek bemutatójára elhívhatják a barátaikat.

A zene egy másik módja annak, hogy a csoport elé tárjuk a témát. Egy kortárs zenei est, amelyen a zene a modern élet dilemmáiról szól, a beszélgetés tökéletes kiindulópontja lehet. (Gondoskodj arról, hogy mindenki kapjon dalszöveget, hogy követni tudja a dalt.) Nagyon sokféle keresztény zene áll rendelkezésünkre manapság, amivel ellenpontozni lehet a problémát felvető világi zenét.

Az előadók szintén jó témákat vethetnek fel. Nagyon vonzó például meghívni a pásztort, de nem hogy prédikáljon, hanem csak azért, hogy kérdésekre válaszoljon (pl. „Amit tudni szeretnél a kereszténységről, de eddig nem mertél rákérdezni.”). Vagy hívj meg egy „szakértőt”, hogy bemutasson röviden egy témát és levezesse a beszélgetést. Egy keresztény családterapeuta például lenyűgöző beszélgetést tudna kialakítani. Vagy az is érdekes lenne, hogy egy keresztény tanárral arról beszéljetek, hogyan építi be a hitét a tananyagba. A csoport tagjai is készülhetnének valamilyen különleges bevezetővel. Létfontosságú azonban, hogy minden egyes előadó ezt egy jó beszélgetés lehetőségeként fogja fel, és ne előadásként.

Vagy valamilyen eseményhez fűződő alkalmat is betervezhettek. Néhány évvel ezelőtt a feleségemmel elhívtunk néhány barátot, hogy megünnepeljük C. S. Lewis születésnapját. Miután sütiztünk és kávéztunk egyet, felolvasással és néhány szemelvény megbeszélésével töltöttük az estét. Martin Luther King születésnapját szintén arra használtuk, hogy az evangélium politikai és társadalmi implikációról beszélgessünk. Az ilyen jellegű különleges események nagyon vonzóak, de több munkát és kreativitást követelnek.

De ha már itt tartunk, gyakran a legjobb módszer magáról a Bibliáról beszélni. A Biblia gazdag, elbűvölő és a legtöbb kortársunk nagyon kevéssé ismeri, és természetesen a Biblia a kereszténység mércéje.

A komoly bibliatanulmányozás sokaknak nagyon vonzó manapság, főleg, ha a tanulmány az önfelfedezést célozza, és nem pusztán előadás. A Biblia önmagáért beszél majd. De van egy probléma. A Biblia a „mi” könyvünk. Mi a keresztények ismerjük. Szeretjük. Sőt, úgy tűnik, hogy értjük is. A hitetlenek sokszor elbizonytalanodnak, amikor megpróbálják velünk tanulmányozni azt.

Az ő szemszögükből mi nagyon sokat tudunk a Bibliáról, – hogy jönnek ők ahhoz, hogy megkockáztassanak egy vélemény-nyilvánítást? Tehát csendben maradnak. Nagyon vigyázz arra, hogy biztosítsd őket arról, hogy amit ti csináltok, az csoportos tanulmányozás, tehát mindenki résztvehet benne.

MIRŐL BESZÉLJETEK?

A téma, amit választasz, magától a célcsoporttól függ. Mire van szüksége, mi után érdeklődik, és mire vágyik? Fiatal házasoknak, akik a gyermekvállaláson gondolkodnak „A keresztény család” érdekfeszítő téma lehet. Egy középkorú foglalkoztatottakból álló csoportban az emberek inkább az élet céljával és értelmével kapcsolatos kérdésekről beszélnének, hiszen ez érinti leginkább a személyes szükségleteiket.

De választhatsz egy általánosabb témát is, mint például „Miben hisznek a keresztények”, „Kicsoda Jézus?”, „Létezik Isten?”, „Hétköznapi gondjaink”, „Miben hisznek a keresztények és miért?”, „Megtanulni a szeretetet” vagy bármi mást.

Ha olyan témát választasz, ami valóban érdekli a csoportot, a beszélgetés nagyon gazdag lesz. Győződj meg mindenesetre, hogy a téma érdekli a hitetleneket is, nemcsak a keresztényeket a csoportban!

Az a legjobb stratégia, ha mindent a lehető legjobban eltervezel, és aztán az esemény ideje alatt rugalmas vagy, hogy alkalmazkodhass a csoport szükségleteihez és hangulatához. Ne akarj túl sokat megvalósítani egy este alatt (ez elég gyakori hiba). Jobb, ha két-három hatékony, interaktív gyakorlatotok van, mint ha öt- vagy hatszor agyonhajszoljátok magatokat. Vigyázz arra is, hogy a téma ne legyen túl általános. Az egyik csoport két óra alatt tényleg le akarta tisztázni „Az élet értelmét”!

Ne felejtsd el, hogy világosan meghatározott céljaid legyenek a kiscsoportos beszélgetésekre. Igyekezz úgy felvetni a kereszténység igazságára és jelentőségére vonatkozó kérdéseket, hogy ezzel felkeltsd az emberek érdeklődését. Meglátod, ahogy már mások is, hogy a legjobb kérdések az egyenes kérdések. Az emberek a lényeges kérdésekről beszélni akarnak, nem udvariasan elbeszélni mellettük.

A legtöbb ember élvezni fogja az alkalmakat. Még várnom kell arra, amikor valamelyik meghívott barátom azt mondja, hogy rosszul telt neki. A barátaim jellemző kérdése: „Mikor lesz a következő?” Valójában, akik kellemetlenül érzik magukat (ha vannak ilyenek egyáltalán), azok a keresztények, mert különféle reakciók miatt aggódnak, pedig ezek nagyon ritkán következnek be. Tehát: lazíts és élvezd!

A szerzőről

RICHARD PEACE az evangelizáció és a média társprofesszora a Gordon-Cornwell Theological Seminary-n (Gordon-Cornwell Teológiai Főiskolán). Ezt a cikk a Small Group Evangelism (A kisközösség mint evangelizáció) című könyve alapján született, amely az InterVarsity Press-nél jelent meg 1985-ben.

„Used by permission of Discipleship Journal. Copyright © 01, march 2009, The Navigators. Used by permission of NavPress. All rights reserved. To subscribe, visit www.navpress.com or call (800) 877-1811.”

Eredeti cikk: Small Group Outreach


Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük