Három évtizednyi prédikálás után szilárdan hiszek abban, hogy ha a prédikációs vázlat lényege nem a textus alkalmazása, akkor nincs is szükség vázlatra. Ezzel azt akarom mondani, hogy túl sok az olyan prédikáció, amely a textust leíró alcímek sorozatából áll a végén némi alkalmazással megtoldva. De nagy annak a valószínűsége, hogy az emberek csak a mondanivaló főbb pontjaira fognak emlékezni, akárcsak az újságcikkek címeire. Ha a prédikáció mondanivalója nem az, hogy a Biblia hogyan alkalmazható az emberek életére, akkor kevés annak az esélye, hogy akárkiben akármi is megváltozzon.
A fentiek alapján hogyan állítsuk össze a prédikációnkat úgy, hogy a lehető leghatásosabb legyen?
1. Maradjon a prédikáció egyszerű
A meglátásainkat pár főbb pontban foglaljuk össze. Az üzenetünk legyen lényegre törő és egyértelmű, kerüljük az alliterációt. Frappáns kis alliterációk nem változtatják meg az emberek életét.
Egyszer az alábbi prédikációt olvastam egy szövegmagyarázó hírességtől:
1. pont: A megkínzott Krisztus a Kálvária kegyetlen keresztjén
2. pont: A megfeszített Krisztus a Kálvária kegyetlen keresztjén
3. pont: A megkoronázott Krisztus a Kálvária kegyetlen keresztjén
Egyszerűen az jutott az eszembe, hogy ez a prédikátor a tudását fitogtatja. Sokkal fontosabb egyértelműnek mint fennköltnek lenni, mert életről van szó.
2. Hamar térjünk a lényegre
Egy évszázaddal ezelőtti klasszikus prédikáció hosszú volt és cikornyás. Különösen a puritán prédikációk esetében fordult elő, hogy 57 bonyolult pontba szedték, mindegyiket hosszadalmas vezetve be.
A mai hallgatóság más. Kétlem, hogy manapság túl sok puritán lenne a hallgatóink között.
Korunkban általános prédikációban szerintem bár van üzenet is, mégis túl sok benne a mellébeszélés. A mai világban az emberek az üzenetet gyorsan és jól szemléltetett módon akarják. Ahhoz vannak szokva, hogy a tanítást pontokban szedve kapják. – Bam! Bam! Bam! Bam! Lehet, hogy nem tetszik, de ők azok, akiknek elérésére és tanítására Isten lehívott bennünket.
3. A lényegi mondanivalónkat öntsük egész mondatokba
A lényegi mondanivalónak annyira jól érthetőnek kell lennie, hogy azt az emberek a prédikáció teljes szövegének ismerete nélkül is meg tudják érteni. Ha ránéznek a prédikációs vázlatra azt kellene gondolniuk, hogy ez segít, hasznos. Sok vázlat viszont valójában semmitmondó.
Nézzük meg az alábbi példát Lukács 18-on alapuló vázlatra egy szövegmagyarázaton alapuló prédikációs könyvből:
1. Vegyük észre a támasz nélkülit;
2. Vegyük észre a segítőt;
3. Vegyük észre a kérést;
4. Vegyük észre a bátorítást.
Tulajdonképpen mit is mond ez a vázlat?
Mindegyik pontnál fel kell magunknak tenni a kérdést:
Érdemes lesz erre visszaemlékezni?
Segíteni fog?
Érdemes ezt leírni?
Olyan ez a vázlat, hogy azt a szomszédommal is megoszthatom?
Rá kell jönnünk, hogy valószínűleg „nem” lesz a válasz, hacsak nem teljes egész mondatokban fejezzük ki mondanivalónkat.
4. A lényegi mondanivalónk legyen egységes és jól elosztott
Egység nélkül a prédikáció csak csapong, cél nélkül összeszőtt szavak együttese. Mondanivalója úgy elkalandozik, mint ez az általános iskolás fogalmazás a malacokról:
„Malacok. A malac muris állat, de haszna is van. A kutyánk nem szereti a malacokat. A kutyánkat Nérónak hívják. A tanárom egyszer felolvasott egy részletet, amely egy Néró nevű gonosz emberről szólt. Az apukám jó ember. A férfiak nagyon hasznosak. A férfiak különböznek a nőktől, és az anyukám sem olyan mint apukám. Az anyukám azt mondja, ha a nap homályos és korongja fehéren fénylik, azt jelenti, hogy jön a vihar, és ez minden, amit a malacokról tudok.”
Sok prédikációt hasonlít ehhez a malacokról szóló fogalmazáshoz.
5. Győződjünk meg arról, hogy a mondanivalónk átlátható legyen és logikus módon bontakozzon ki
A nagyszerű üzenet egyszerre egységes és lendületes. Nem elég az egység, még ha az összes mondanivalónkat jól összeillesztettük is. A nagyszerű üzenetekből sosem hiányzik a lendület. A mondanivalónk fokozatosan bontakozik ki, egészen a csúcspontig. Azt akarjuk, hogy az emberek egyről eljussanak a kettőre, utána a háromra, négyre, egészen addig, hogy „Hajtsuk meg a fejünket és kötelezzük el magunkat, hogy változtatunk!” Ez lendület!
Az üzenetnek így tudunk legegyszerűbben lendületet adni: mondjuk meg, miért és mutassuk meg, hogyan. Üzeneteim fele valószínűleg ezt a formát követi.
Egy másik példa lendületes vázlatra:
– Állapítsuk meg a szükségletet;
– Illusztráljuk személyes példával;
– Mutassunk be egy tervet;
– Kínáljuk fel a reményt;
– Hívjunk fel odaszánásra;
– Számítsunk eredményekre.
6. Úgy építsük fel mondanivalónkat, hogy csúcspontja az odaszánás legyen
A prédikációra történő készülés alatt szükséges, hogy érezzük, hogy mondanivalónk milyen érzelmi hatást vált ki. Nem elég az, hogy mondanivalónkat értelmileg felfogjuk. Azt is meg kell értenünk, hogy a hallgatók mit fognak akkor érezni, amikor megosztjuk mondanivalónk. A legerősebb érzéseknek a végén kell előtörni.
A prédikáció hatékonysága két dologtól függ: a tartalomtól és az érzésektől. A legtöbb érzést fölkeverő mondanivalót válasszuk ki, és bizonyosodjunk meg, hogy ne használjuk el már az első mondanivalónál az összes „üzemanyagot”.
7. Mondanivalónk elrendezésénél kövessük a „feszültség – feloldás” elvét.
Minden jó szónok tudja, hogy az üzenetnek megvannak a maga magas és mély pontjai. Minden prédikációban is jelen kell lenni az érzelmileg felfokozott és érzelemtől mentes részeknek. Nem lehet az embereket állandó feszültségben tartani. Ha csak a feszültséget építjük állandóan, akkor mire a prédikáció végére érünk, a hallgatóság olyan ideges lesz, hogy semmit nem tudnak csinálni, és ennek mi vagyunk az okai.
Hogyan hozzuk létre a feszültséget és a feloldást? Az egyik módszer a humor. A humor oldja a feszültséget. Egy jó példa is adhat érzelmi szünetet az emberek számára. Száz évvel ezelőtt nem kell volna ennyi illusztrációval előállnunk, de a tévé rászoktatta az embereket arra, hogy modulokban gondolkodjanak.
Másképp kifejezve: tíz perces történet és jön a „reklámszünet”. Majdnem olyan mint a legizgalmasabb résznél függőben marad a történet – reklámszünet – a legizgalmasabb résznél függőben marad a történet – reklámszünet – a legizgalmasabb résznél függőben marad a történet – reklámszünet – megoldás – reklámszünet.
Lehet, hogy ez sem tetszik. De a gyülekezetünkbe járók erre a mintára gondolkodnak. Az emberek már negyven éve néznek tévét, és ez nem törlődik akkor ki, amikor a templom ajtaján átlépnek.
Mi vagyunk a hordozóeszközei a világ által valaha hallott legfontosabb üzenetnek, és ezért számít annyira sokat, hogy ez ne vesszen el egy rosszul megszerkesztett előadásban. Nem kell azzal foglakoznunk, hogy a Bibliát időszerűvé tegyük, mert természetszerűleg az, hanem elkötelezettséggel abban kell a gyülekezetet segítenünk, hogy az időszerűségét meglássák.
Vélemény, hozzászólás?