Mitől függ, hogy a hívő életünket győztesnek vagy vesztesnek tekintjük? A pillanatnyi körülményeinktől? Én ebben a pillanatban egyáltalán nem érzem magam győztes életű kereszténynek. Az elmúlt héten annyi és olyan mértékű rossz történt velem, hogy voltak pillanatok, amikor legszívesebben egy autó elé vetettem volna magam elkeseredettségemben, ez az igazság. Úgy éreztem, hogy semmi értelme az életemnek, nem értem Istent, hiába imádkozok, nem segít, hogyan szolgáljak így neki, egyszerűen a körélményeim nem teszik ezt lehetővé. És most itt állok, és a győztes keresztény életről kell beszélnem nektek. És szinte látom magam előtt a Sátánt, az én lelkem ellenségét, ahogy nagyokat nevet, hogy mekkora blama az egész. Az igazság az, hogy vesztes vagyok. Mármint szerinte, a körülményeim és az érzelmeim szerint.
Abban, amit most elmondtam, három nagy hazugsága van elrejtve a Sátánnak. Az hogy a győzelem (1) pillanatnyi dolog, (2) a körülményeinktől, vagyis alapvetően a látható dolgoktól függ, (3) és hogy a győzelmet az érzelmeink igazolják. Ebben a pillanatban a körülményeim miatt inkább vesztesnek érzem magam, mint győztes hívő embernek. És ezek között a körülmények és érzések között egyetlen kapaszkodóm van, méghozzá Isten igéje, amely egészen más dolgokat mond a győzelemről és a győztes életről. Ezeket szeretném most megosztani veletek, egy emberileg nézve egyáltalán nem győztes vagy irigylésre méltó pozícióból.
1. Az első kérdés: a győzelem valóban pillanatnyi dolog?
Képzeljünk el egy focimeccset. Az első félidő 10. percében az egyik csapat rúg egy gólt. Akkor ki is kapcsolhatjuk a tévét, sőt le is lehet fújni a meccset, mert megvan a győztes, ugye? Vajon mit gondolhatnak a gólt kapott csapat játékosai: már nincs is értelme a további 80 percnek?
Sokszor megtörténik, hogy nem változik meg az eredmény – de más esetekben megváltozik. A legreménytelenebb első félidő után is meg lehet fordítani a végeredményt. Mert a football egy olyan sport, amelyben azt, hogy ki nyert és ki veszített, nem a 10. a 20. vagy 89. percben döntik el, hanem a 90. után!
Van erre példa a Bibliában? (Jó, ha mindig onnan indulunk el…)
Van, nem is egy.
Józsefet bedobják a testvérei egy kútba, hogy ott haljon meg, mert gyűlölik. Győztes vagy vesztes? Vesztes. Kihalásszák – na talán győz, csak hogy a megmentői eladják rabszolgának. Vesztes. Egy nagyon jó házba kerül, ahol megbecsülik – győztes. Aztán mert nem fekszik le a gazdája kéjsóvár feleségével, az börtönbe juttatja. Megint vesztes. Azonban a börtönből Isten a fáraó székébe ülteti és Egyiptom második emberévé teszi. A végén mégiscsak győztes! Ha az életének azokat az óráit vagy éveit merevítjük ki, amiket a kútban, a rabszolgaságban vagy a börtönben töltött, akkor Józsefet vesztesnek gondoljuk. De ha az út végére nézünk, meg arra, ahogy ezeket a nehéz helyzeteket megélte, akkor József győztes volt!
Mózest a folyóba rakták a szülei, ami nem túl jó kezdet egy csecsemő számára. Eleve vesztes helyzet. Megtalálja a fáraó lánya, magához veszi és a fáraó udvarában nevelkedik fel. Győztes pozíció. Aztán agyonüt egy egyiptomit, ami miatt menekülni kell. Nagy vesztes, nem csak embert ölt, a népe is elzavarja és a kedvező körülményeit is elveszítette. Vesztes. Negyven év egyedül a pusztában, aztán vissza Egyiptomba. Kilenc csapáson keresztül előbb győzelem aztán vereség. Végül mégiscsak kihozta Izráelt a fogságból. Nyertes. Azonban a heves természetével megsérti Istent, és isten kitiltja Kánaánból, ő oda nem mehet be. A végén csak vesztes. És mégis, amikor Jézus sokezer évvel később a Tábor-hegyen Isten két legnagyobb szolgájával beszélget, akkor közülük az egyik Mózes. Mégiscsak győztes!
Vagy vegyük magát Jézust: végigjárja az emberi élet útját. Tanít, csodákat tesz, halottakat támaszt. Életének azt a három évét, amelyről az evangéliumokban olvashatunk, győztes időszaknak látjuk. Jézus híres rabbi, sőt a régen várt Messiás. Aztán elfogják, megverik, keresztre feszítik. Vesztes. Mindenki annak tartja, az emberek is és a Sátán is. Jézus meghal. Vesztes. Azonban eltelik három nap, és feltámad – győztes!
És mi?
Emlékezz vissza olyan percekre, amelyekben úgy érezted, győztes vagy! Voltak ilyen percek? Voltak. És voltak olyan percek, amikor reménytelenül elveszettnek érezted magad és már élni sem akartál? Valószínűleg ezekből a percekből is kijutott mindenkinek. És? Itt vagyunk. Azok a pillanatok elmúltak, újak jöttek helyettük, és amíg élünk, újabbak várnak még ránk. Melyik pillanat dönti el azt győztesek vagy vesztesek lettünk? A fociban melyik az a perc? Az utolsó. És az életben? NEM AZ UTOLSÓ, HANEM AZ, AMELYIKBEN ELFOGADTAD JÉZUS KRISZTUS KEGYELMÉT ÉS GYŐZELMÉT! Mert az élet nem olyan, mint a foci, amelyikben küzdeni kell, és a győzelem a mi ügyességünktől, erőnlétünktől vagy szerencsénktől függ! A győzelem az életben nem az utolsó perctől függ – sokkal inkább az utolsó perc és a hosszabbítás függ attól a győzelemtől, amit akár a 10. percben megnyerhetünk!
2. Ezzel eljutottunk a második kérdéshez: mitől függ a győzelem?
Az eddigiekből már sejthető, hogy egyáltalán nem a körülményeinktől. Az előbb láttuk: Józsefet, Mózest, Jézust nem a körülményei tették győztessé – sokkal inkább valami egészen más erő formálta az ő körülményeiket!
A Biblia arról beszél, hogy az ember elszakadt Istentől, és emiatt egy végérvényesen vesztes állapotba került. Lehet, hogy vannak jó napjai és jó cselekedeti, mégis vesztes, mert az alapállapota vesztes. Olyan ez, mint amikor valaki felszáll arra a hajóra, ami el fog süllyedni, mert lyukas. Hiába viselkedik udvariasan a hajón, hiába tesz mindenkivel jót, amikor a hajó elsüllyed, akkor menthetetlenül meghal ő is, és semmit nem számít, hogy különb volt, mint az az útitársa, aki mondjuk ellopta a többiek pénzét. Egyszerűen rossz hajóra szálltak, és amikor a hajó elpusztul, vele pusztulnak az utasai is.
Az ember rossz hajón utazik. Ezt próbálja megértetni velünk a Biblia több ezer éve és 66.000 igeversen keresztül! Rossz hajón utazunk, rossz az úticél, ráadásul a hasonlat itt sántít, mert nem tudunk mi olyan jók lenni, mint szeretnénk. Az igazság az, hogy tele van az életünk hazugságokkal, csalásokkal, kisebb-nagyobb bűnökkel, és nincs olyan emberi törvény vagy lelkiismeret, amely bárkit is közülünk jogosan felmenthetne az ítélet alól! Egyszerűen ha megnézünk egy tévéhíradót vagy kinyitunk egy Blikket, vagy esetleg egy őszinte pillanatunkban számot vetünk a bennünk élő indulatokkal, tüskékkel, negatív gondolatokkal és az egyáltalán nem tiszta kívánságokkal, akkor ki kell mondanunk: valami baj van velünk. Vesztesek vagyunk. Tudunk győzni egy-egy pillanatban vagy szituációban, de alapvetően nem úgy képzeljük a győztes életet, ahogyan mi élni tudunk. Ráadásul van még valami, ami folyamatosan bizonyítja azt, hogy vesztesek vagyunk: a halál, amit minden ember veszteségként, gyászként és valami visszavonhatatlan rosszként és fenyegetésként él meg egész életében, és ami elől hiába próbál, nem tud elmenekülni.
Azonban a Biblia elmondja azt is, hogy mindezek ellenére Isten úgy szeretett minket, hogy elküldte Fiát, Jézus Krisztust, aki megengedte, hogy a mi összes veszteségünk őt sújtsa halálra. És ezzel ő győztessé tett minket. Egyszerűen cserélt velünk. Neki dicsősége volt, nekünk csak szégyenünk egy csomó elrontott dolog miatt – hát kicserélte. Ránk várt a büntetés a bűneink miatt, rá nem várt semmi, mert bűntelen volt – hát helyet cserélt velünk. Mi betegek, nyomorultak voltunk meg vagyunk – ő magára vette a mi sebeinket, hogy mi meggyógyulhassunk. Mi átkozottak voltunk az Istennel szembeni lázadásunk miatt, meg amiatt, ahogy egymással viselkedünk – ő áldott volt, hát ezt is kicserélte. Ő lett átkozott a kereszten, hogy bennünket Isten meg tudjon áldani. Ő gazdag volt, övé volt a menny gazdagsága, mi meg szegények voltunk, nemcsak anyagilag, hanem szegények az örömben, az időben, a szeretetben. Hát cserélt velünk: ő lett szegény, hogy mi meggazdagodjunk. Ezek mind-mind szó szerint benne vannak a Bibliában! Jézus Krisztus a győztes király – utolsó vesztessé lett, hogy a helyünkbe állhasson, és cserébe felajánlotta a saját helyét a dobogó csúcsán. Ez az evangélium lényege.
János apostol az első levelében ezt mondja: Mindenki, aki Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. És ki az, aki legyőzi a világot? Az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia. (5:4-5) Ez Isten igéje! Benne van minden, amitől a győzelem függ: Jézus Krisztus élete, halála és feltámadása által mindenki számára bemutatta, hogy ő Isten Fia. Bűnöket megbocsátani, a bűnösök helyett váltsághalált halni, a halálból feltámadni ember nem képes! Ez számunkra hit által fogadható el. A hit egyrészt azt jelenti, hogy elfogadom Isten kijelentését, azaz a Bibliát, másrészt nem csak igazat adok neki, hanem tekintéllyé teszem az életem felett, és aszerint is élek ezután. Jézus azt mondja, hogy az szeret engem, aki megtartja az én parancsolataimat. Azonban ehhez előbb meg kell ismerni az ő parancsolatait, ezt pedig nem tudjuk a kisujjunkból kiszopni, ehhez a Bibliát kell nagyon sokat olvasni. Közben pedig történik valami természetfeletti az emberrel, amit a Biblia újonnan születésnek nevez. Ezt mondta János is: aki Istentől született, legyőzi a világot. Tehát először a Biblia, mert Isten elsőrenden az ő kijelentéséből ismerhető meg. Az igéből aztán hit lesz, és a hit újjászül bennünket. És ezzel megváltozik az alapállapotunk: vesztesekből győztesekké leszünk. Mert az Istennel való lázadásunk vagy közönyünk állapotából átkerültünk az Isten oldalára, és ha Isten velünk, akkor kicsoda ellenünk?! Bennünket még csak-csak le lehet győzni, de ha létezik Isten, akkor őt és azt ami vagy aki az övé, azt többé nem! Vagyis átszállunk egy másik hajóra, amit nem lehet elsüllyeszteni, ami már egy másik irányba tart és amin teljesen másféle szabályok és törvényszerűségek uralkodnak. És nem az tesz bennünket győztesekké, hogy udvariasak meg jól neveltek vagyunk, és vasárnaponként a délig tartó alvás helyett korán felkelünk hogy gyülekezetbe menjünk, hanem hogy a jó hajón a jó irányba utazunk. És lehet, hogy ez a hajó is belekerül majd viharokba, de az egészen biztos, hogy célba fog jutni! Isten személye rá a garancia! Ha nem tudná garantálni a győzelmünket, akkor nem lenne Isten, csak egy halott bálvány!
Ebből pedig fakad egy olyan törvényszerűség, amit néha nagyon nehéz hinni: hogy soha nem a körülményeink uralkodnak a hitünk felett, hanem mindig a hitünk uralkodik a körülményeink felett! Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy a mi hitünk arra az Mindenható Istenre irányul, aki ura a világmindenségnek! És aki az ő mindenhatóságát a mi hitünk szolgálatába állította!
Tudom, hogy ez hihetetlen és vakmerő állításnak tűnik, éppen ezért szeretném ezt magának Istennek a szavaival és ígéreteivel igazolni a Bibliából:
2Korintus 9:8
Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre.
NINCS FELTÉTEL!
Máté 6:33
Keressétek először az Isten országát és igazságát, és ezek is mind (étel, ital, ruha, azaz a megélhetés) ráadásul megadatnak nektek.
NINCS TOVÁBBI FELTÉTEL!
Máté 7:7-8
Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.
NINCS FELTÉTEL!
János 16:23-24
Bizony, bizony, mondom néktek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.
NINCS FELTÉTEL, Isten azt akarja, hogy boldogok legyünk!
2Thesszalonika 3:16
Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet.
MINDEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT meg tudja adni, nincs kivétel!
Filippi 4:6-7
Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
EZ TÉNY, NINCS TOVÁBBI FELTÉTEL!
2Korintus 2:14
Hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt.
NINCS FELTÉTEL, mindenkor diadalra vezet, nem csak időnként!
A Biblia nem fél a nagy szavaktól és a nagy ígéretektől – mi se féljünk! Higgyük el, hogy ezekért az ígéretekért Isten állja a garanciát. De a mi hitünk által érvényesíthetjük. Erre is van egy nagyon fontos igehely, a 2Korintus 1:20: Mert akárhány ígérete is van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk. Vagyis Isten minden ígéretére az ő szava a garancia. Ez ennek az igazságnak az egyik fele. Azonban mindez miáltalunk, a hitünk által lesz láthatóvá, hogy Istent dicsőítse! Ez ennek az igazságnak a másik fele. Isten odaadja nekünk a kitöltött csekkfüzetet, de használnunk, költenünk nekünk kell. Erre való a hit. De nem akármilyen hit!
A zsidókhoz írt levél ezt mondja: A hit a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Azonban az Újszövetség eredeti görög nyelve sokkal többet mond a meggyőződésnél – azt mondja: a hit a nem látható dolgok láthatóvá tétele! Isten ígéreteinek érvényesítése! Ilyen a győztes hit! Az, amelyik nem csak ismeret, hanem cselekedet! Sajnos minden magyar bibliafordítás ezt a „meggyőződést” hozza, pedig a görög szó pontos jelentése a létrehíváshoz, a manifesztáláshoz kapcsolódik! Nagyon fontos dolog ez – az egész keresztyén életünket meghatározza! Mert úgy látom, hogy a tradicionális hit és a karizmatikus hit közötti különbség éppen itt van. A vallásos hit, a tradicionális hit pontosan tudja, hogy mi van megírva a Bibliában, kívülről idézi, elemzi, és meg van győződve arról, hogy azt valóban Isten mondta. A tradicionális hit fej-hit, ismeret-hit, tudás-hit – ami nem baj, csak nem elég! Nem elég, mert nem tesz győztessé, nem tesz boldoggá, nem tesz bizonyságtevővé! Nem elég, mert hány örömtelen, szegény, bűnöktől megkötözött, lelkiekben is szűkölködő, erőtlen keresztyén ember tengődik manapság a gyülekezeteinkben?! Ha végignézzük a környezetünkben lévő hívőket, akkor nem is csodálkozunk azon, hogy a kívülállók nem sok különbséget tudnak felfedezni maguk között meg közöttünk, mert a legtöbb hívő élete semmivel sem boldogabb és tartalmasabb, mint az övéké – legfeljebb csak bőbeszédűbb. Mert sokszor csak annyit látnak a mai keresztyénekből, hogy van miről beszélgetniük, van témájuk vasárnaponként. De csak ritkán látják ezeket a beszédtémáinkat működni az életünkben! A karizmatikus hit viszont cselekvő hit. Nem csak ismeri a láthatatlan dolgokat, hanem előhívja és láthatóvá is teszi! Megvalósítja. Akármennyire is megvalósíthatatlannak is látszik, aszerint rendezi be az életét, mintha a hitének a tárgya valóságosan is létezne. Mert létezik is, legalábbis az, amit Isten megígért, akkor is, ha most még nem látható. Ehhez bátorság kell, elszántság kell, ehhez megváltozott gondolkodás kell, ez sokkal több, mint a realitás, ez irreális, ez már szinte őrültség, legalább akkora, mint hétszer körbejárni egy várost azzal a biztos tudattal, hogy a hetedik napra magától össze fog dőlni. Józsué hite karizmatikus cselekvő hit volt, mert ott trappolt hét napon keresztül Jerikó körül. Ez a hit lényege – Isten megígérte, akkor nem is lehet másképp! De nem csupán ismeri az ígéreteket – hanem aszerint is cselekszik. Kész ténynek veszi az ígéretet, mert nem kételkedik a végeredményben, mivel Isten szava áll mögötte fedezetként. Hadd ismételjem meg újra: a vallásos, tradicionális hit ismeri az ígéreteket – a bátor, karizmatikus hit viszont létrehívja, láthatóvá teszi a még nem látható ígéreteket. Mert a hit a nem látható dolgok láthatóvá tétele – a Zsidó 11:1 szó szerinti fordítása alapján. És csak ez a hit érvényesítheti azt a győzelmet, amit ajándékba megkaptunk istentől Jézus Krisztus érdeméért.
3. Van azonban olyan, hogy nem működik ez a hit.
Hogy nem működnek ezek az ígéretek. Miért van ez?
Ennek legalább három oka lehet.
(1) Az egyik, hogy az ígéreteket, ezt a csekkfüzetet nem arra használjuk, amire kaptuk. A hitünkkel nem tehetünk láthatóvá akármit, csak azt, amit Isten a láthatatlan világban a számunkra elkészített. Ha egy luxusvilla vagy egy szuper autó nincs elkészítve számunkra a láthatatlan világban, Isten tervében, akkor hiába erőlködünk, nem lesz láthatóvá. Ugyanez érvényes például a gyógyulásra is. Isten általában nem akarja, hogy szenvedjünk, a betegség a bűn világához tartozik – azonban Isten dönthet úgy, hogy ezáltal akar bennünket vagy a mi betegségünk által másokat valamire elvezetni. Ez az ő szuverén döntése. Jóbot is sújtotta, de ezzel volt célja is. Szóval hit által lehet gyógyulni, és kell is keresni Isten akaratát ebben, és ha gyógyítunk, akkor biblikusan kell eljárnunk, de van úgy, hogy Isten betegségben hagy. Ha a gyógyulás étezik a láthatatlan világban, akkor láthatóvá tudjuk tenni a hitünk által.
Szóval az egyik ok, hogy nem működik ez a hit, hogy arra irányul, ami Isten világában sem létezik. Egyszerűen olyat kérünk, amit Isten nem akar adni nekünk.
(2) A másik ok, hogy létezik a láthatatlan világban, ám nem kérjük. Erre volt igevers is az előbb: „nincsen semmitek, mert nem kértek.” Miért nem merjük kérni? Egyrészt mert nem hisszük, hogy ezt is lehet. Szekuralizált lett a gondolkodásunk is, ez azt jelenti, hogy van egy helye az Istennek az életünkben, rá azok a dolgok tartoznak, a többi viszont nem az ő dolga, hanem a miénk, így azokért nem imádkozunk, hanem azt megpróbáljuk mi megcsinálni. Mire vonatkozik ez? Például épp az előbb említett gyógyulásra. A legtöbb beteg ember kapásból megy az orvoshoz és eszi a gyógyszereket. Eszébe sem jut, hogy ha kéri, Isten valóban meg tudja gyógyítani. Persze, az előbb mondtam, biblikusan kell kérni és a betegekért imádkozni. Annak pedig a lényege a Jakab levele szerint, hogy a beteg maga kérje, hogy a gyülekezet vezetősége együtt menjen hozzá imádkozni. Így biblikus. De vonatkozhat ez a munkahelyi dolgokra, a pénzügyi dolgainkra vagy akár a szexuális életünkre. Vannak olyan részei az életünknek, amikért nem szoktunk imádkozni. Akkor nem is láthatjuk, hogy Isten azokon a területeken is tud csodát tenni. Tehát a második ok, hogy nem kapjuk meg, mert nem kérjük.
(3) A harmadik ok pedig az, hogy bár olyan dolgot kérünk, amit Isten megígért, tehát létezik a láthatatlan világban, azonban nem kapjuk meg, mert az életünk nem áll összhangban a hitünkkel. Vagyis nem élünk a bibliai kereteken belül, áthágjuk a szövetségünket, amit Istennel kötöttünk, bűnöket rejtegetünk az életünkben, nem vagyunk engedelmesek az újszövetségi parancsok iránt. Csak kapni akarunk, de adni Istennek nem. Isten így nem akar nekünk segíteni. Miért? Mert ő azt akarja, hogy a Vele való közösségünk legyen a legfontosabb, hogy ne az ajándékoktól, hanem az ajándékozótól függjön az életünk. Azt akarja, hogy ha szeretnénk megkapni, amit odaígért nekünk, akkor azt ne légipostán küldessük el oda, ahol mi vagyunk, tőle távol, hanem éljünk egy karnyújtásnyi közelségben tőle. Isten ígéretei az engedelmes, Isten szerint való élet keretében működnek. Akkor viszont egészen biztosan működnek!
4. Végezetül mi a teendőnk?
Először is kezdjük el összegyűjteni és a szívünkbe vésni Isten ígéreteit! Ne felejtsük el, hogy a győzelem az újonnan születésből fakad, az viszont hit által van, a hit pedig Isten beszédének hallgatásából, amihez a Biblia, az istentisztelet és a testvéri közösség kell.
Miután pedig megismertük azt, hogy Isten miket mondott, többek között a győzelemről és a győztes életről, kezdjünk el hinni bennük – azaz éljünk aszerint, hogy ezek az ígéretek Istenben már igazak és ámenek, és most rajtunk a sor, hogy a mi hitünk által ezeket az ígéreteket működésbe hozzuk a saját életünkben is! Ez a hit lényege: működésbe hozni Isten ígéreteit. És akkor a harmadik nagy kísértést is ki tudjuk kerülni, mégpedig azt, hogy az életünk, a győztes vagy vesztes mivoltunk már régen nem az érzelmeinktől, hanem az Isten kijelentéseitől és azoknak a folyamatos láthatóvá válásától fog majd függeni. És ha lesznek is nehéz órák vagy akár évek, hit által tudunk győzni a körülményeinket is, mert láthatóvá tudjuk tenni, életre tudjuk hívni Isten ígéreteit, hatalmát és erejét, mert tudjuk, hogy a végeredmény már rég eldőlt – abban a percben, amikor Jézus Krisztus rátette a saját pecsétjét az életünkre. Ez a pecsét pedig a Szentlélek, amely beköltözik az életünkbe, amikor oda behívjuk Őt. Ha úgy élünk, hogy Isten Lelke nem szomorodik meg bennünk, ha nem csak hitünk, hanem hűségünk is van Isten felé, akkor egészen biztosan megláthatjuk azt, ahogy a láthatatlan dolgok láthatókká válnak az életünkben.
Vélemény, hozzászólás?