Ezen cikk az Írás azon kulcsfontosságú részeit járja körül, melyek egy bizonyos párhuzamot vonnak Isten gyógyító gondoskodása és Krisztus megváltó munkája között. Létezik gyógyulás az engesztelésben? Ha igen, mit jelent ez a kifejezés?
Az isteni eredetű gyógyítással kapcsolatos általános kérdésekről ritkán esik szó, mivel semmi kétség nem fűződhet az Úr gyógyító képességéhez vagy a gyógyulásról való gondoskodásához. „Mert én, az Úr, vagyok a te gyógyítód.” (2Mózes 15:26) – melyet mind az Ó-, mind az Újszövetség hangsúlyozottan mutat be. Még a karizmán keresztüli gondoskodást is elkészítette – a mai ember számára is –, nevezetesen a „gyógyítások kegyelmi ajándékait” (1Korintus 12:9), valamint a helyi gyülekezetekben ilyen típusú szolgálatokat (Jakab 5:13-16).
A kulcsfontosságú ószövetségi
igeszakasz
Számos példát lehetne idézni az Úr népének meggyógyításáról, mint ahogy jellegzetes kijelentéseket arról, hogy „meggyógyítja minden betegségedet” (Zsolt. 103:3), a figyelem központjában azonban az Ézsaiás 53:4-nek kell állnia: „Pedig a mi betegségeinket [holi] viselte [nasa], a mi fájdalmainkat [make obh] hordozta. [sabhal]” Mindegyik héber kifejezés jelentőségteljes.
Sajnos a „betegségek” és „fájdalmak” szavak nem adják vissza pontosan a héber megfelelők jelentését. A „holi” tisztán betegségre, bajra utal, ahogyan az az 5Mózes 28-ból is kiderül (pl. az 59. és 61. igeversben). Hasonló módon, a „make obh”-ot fizikai fájdalom leírására használják. „Így fegyelmezi fekvőhelyén fájdalommal és csontjainak szüntelen háborgásával.” (Jób 33:19). Ugyanezen főneveket használja a Messiásra, mint „fájdalmak férfija [make obh], betegség ismerője [holi]” (Ézsaiás 53:3). Az NASB széljegyzetei ugyanúgy „fájdalom”-ként és „betegség”-ként fordítják itt is és a következő igeversben is.
A Messiást azért ábrázolták ilyen módon, mert halálával magára vállalta a mi betegségeinket és fájdalmainkat. Az ige, melyet az Ézsaiás 53:4-ben használ („nasa” és „sabhal”) tisztán erre mutat. A „nasa” azt is jelenti: emel, szállít, visel, elvisz. A fejezet későbbi részében azt olvashatjuk „sokak vétkét vállalta [nasa] magára” (12. igevers). Ez az ige, abban a kontextusban mint az Ézsaiás 53, kifejezetten azt az elképzelést hordozza magában, hogy a Messiás népének bűneiért és betegségeiért hal meg, ugyanakkor nem csak értük, hanem helyettük is. A bűnbak ilyesfajta leképezése a helyettesítés ezen koncepcióját írja le, amikor azt olvassuk: „hadd vigye magával [nasa] a bak minden bűnüket”. (3Mózes 16:22).
A „sabhal” ige nehéz teher cipeléséről tanúskodik. Az Ézs53-ban is előfordul, méghozzá abban a kontextusban, hogy a Messiás a mi fájdalmainkat hordozza (4. vers), csakúgy mint a mi gyötrelmeinket (11. vers). Kétségtelen, hogy Ézsaiásban az fogalmazódott meg, hogy a Messiás mind a nép bűneiért, mind betegségeiért meghalt.
Máté 8:16,17 és Ézsaiás 53:4
Az Ézsaiás 53:4-et mindössze egyszer idézi az Újszövetség. Miután beszámol számos gyógyításról és démon-űzésről, Máté ekképp szól: „hogy beteljesedjenek az Ézsaiás próféta által mondottak: „Erőtlenségünket [astheneia] ő vette el [lambano], és betegségeinket [nosos] ő hordozta [bastazo].” (8:17).
Az „astheneia” alapjelentése „gyengeség”, de az Újszövetség gyakran alkalmazza betegségre, bajra (ld. ApCsel 28:9; Lukács 5:15). Ige alakjában sokszor használják testi gyengeségtől való szenvedésre, azaz betegségre (ld. Máté 25:39; János 11:1–3,6; Jakab 5:14).
A „nosos” ennek szinonimája, betegséget, vagy kórt jelent. (Érdekes módon a Septuaginta a szóban forgó kifejezést az Ézsaiás 53:4-ben „hamaritas”-nak, azaz „bűn”-nek fordítja, amire nincs indoklás). Olyan részekben található meg ezen jelentéssel, mint az ApCsel 19:12, a Máté 4:23, 9:35; a Lukács 7:21 és sok más.
Ami az igéket illeti, a „lambano” sok más egyéb jelentése és széleskörű használata mellett ebben a fejezetben az „elvisz”, vagy „eltávolít” értelmet közvetíti. Egyik lehetséges jelentése a „megfogja, hogy elvigye” lehet. A „bastazo” azt jelenti „eltávolít”, „elcipel”, vagy „hordoz” – ami pontosan közvetíti az Ézsaiási igeszakasz gondolatait.
Máté idézetének helyénvalósága
Az Ézsaiás 53 a Krisztus vezeklő halálára fókuszál. Hogyan mondhatta akkor Máté, hogy az Ézsaiás 53:4 beteljesedett, még a keresztre feszítés előtt? Néhány pontot le kell szögeznünk.
Az Újszövetség irányadó bármely ószövetségi Igeszakasz értelmezéséhez. Habár Jézus akkor még nem halt meg, a Máté 8 az Ő halála, és az abból származó előnyök iránti várakozásról számol be. Istent nem határolja be az idő problémája – mi vagyunk, akik térhez, időhöz vagyunk kötve.
Az, ahogyan Máté idézi Ézsaiást, megelőlegező természetű. Bizonyos tekintetben felfoghatatlan, de a kereszt jótéteménye minden hitbéli emberre visszaterjed az időben. Az Ószövetség szentjeinek üdvössége, habár nem lehettek ennek tudatában,
Krisztus később bekövetkezett keresztáldozatának alapján jött létre. Isten, akiről talán elmondható, hogy örök jelenben létezik, túllépi az idő határait. Valójában az Ő szemében Krisztus a megöletett Bárány a világ alapjának megvetése óta. (Jelenések 13:8). (A kifejezést egyesek arra az időre vonatkoztatják, amikor az Élet Könyvébe bevezetik a neveket. [Jelenések 17:8], de a görög szórend, természetéből fakadóan azt sugallja, hogy a „megölt” melléknévi igenevet módosítja [ld. még 1Péter 1:18–20]. Egyik esetben sem lehet szétválasztani a leölt Bárányt az Élet Könyvétől, ami a leölt Bárányé). Következésképp, a kereszt jótéteményei átívelik az emberiség egész történelmét.
Néhány következtetés
Kikerülhetetlenül fontos kapcsolat áll fenn a gyógyulás és az engesztelés között. Ugyanakkor a kifejezetten és tisztán erről beszámoló bibliai igeversek száma rendkívül alacsony. Még a közismert és gyakran idézett „az ő sebei árán gyógyultunk meg” (Ézsaiás 53:5; ld. 1 Péter 2:24) igehelyet is úgy kell értenünk, mint ami a lelki üdvösségre, és a fizikai gyógyulásra is vonatkozik. Ugyanakkor fel kell ismernünk, hogy az Ézsaiás 52:13-tól az 53:12-ig tartó, nagy messianisztikus igerészének lökete Krisztus értünk elszenvedett haláláról szól. Épp ezért körültekintőnek kell lennünk, mikor megpróbáljuk megkísérelni a „gyógyulás az engesztelésben” teológia megformázását. Mégis, hinnünk kell, hogy az isteni gyógyulás a kereszten át jutott el hozzánk.
Fontos szempontja a bibliai megváltásnak annak holisztikus természete. Krisztus azért halt meg, hogy visszafordítsa az ősszüleink bűneiből származó átkot. „Krisztus megváltott minket a törvény átkától” (Galata 3:13). Az átok a halál volt – mind fizikai, mind szellemi tekintetben. Az egész emberért halt meg, nem csak a lelkéért. Megváltó munkája magában foglalja az üdvösséget az ember lényegének minden aspektusára nézve, azonban megfogalmazza a test, a lélek és a szellem közötti kölcsönös kapcsolatot.
Fizikai gyógyulás következik be a Krisztus engesztelő munkája által, de az legjobb esetben is csak ideiglenes megszabadítás, mivel mindenkinek meg kell halnia. A nagyobb fizikai szabadítás a test megváltása lesz, ami nem csak annak feltámadását, hanem átalakulását is jelenti majd, amikor nem lesz többet kitéve már a betegségnek és a kóroknak (Róma 8:23; Filemon 3:20,21). Végezetül, a fizikai és a szellemi halál következményein felülkerekedik annak a halála, aki magára vállalta mind bűneinket, mind betegségeinket.
Anthony D. Palma, Th.D., az „Assemblies of God” oktatója hosszú ideje, és Springfield-ben, Missouri államban él.
Vélemény, hozzászólás?