A generációs átok bűnei

Bevezetés

Az utóbbi években a generációs átokról szóló tanítás meglehetősen népszerűvé vált pünkösdi és karizmatikus körökben, és leginkább e mozgalmak elöl lévő vezetői népszerűsítik. Mindazonáltal, a Szentírás abszolút igazságát és megfelelő értelmezését nem határozhatja meg egy csoportnyi ember, csak azért, mert a kérdéses tanítást magukénak érzik vagy, mert ők maguk népszerűek. A hit (vagyis, amit hiszünk) és a hitgyakorlat (vagyis azt, ahogyan éljük keresztény életünket) dolgait csakis a Szentírás helyes megértése határozhatja meg.

A generációs átok tanításának alapjai

A generációs átokról szóló tanítást képviselő tanítók többsége A 2Mózes 20:5,6; 34:6,7; a 4Mózes 14:18; és az 5Móz 5:9,10 részek kombinációjára alapozza tanait. Mindegyik szöveg tartalmazza a következőket: „Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyed ízig”

Azok, akik a generációs átokról tanítanak, ezeket a verseket úgy értelmezik, miszerint egy személy bűne genetikailag is tovább adódik a leszármazottainak. Vagyis, az emberek nem csak őseik bűnös természetét öröklik (azt a hajlamot, mellyel Isten ellen lázadnak), hanem felmenőik felgyülemlett bűneit is. Következésképpen, Isten bűnösnek látja őket nem csak saját, de felmenőik bűnei miatt is. Továbbá, a Sátán így jogos követeléssel lehet olyan keresztények felé, akik nem rendezték még le hatékonyan generációs bűneiket, amely sok bukáshoz, erőszakhoz, impotenciához, világiassághoz, elhízáshoz, szegénységhez, szégyenérzethez, betegségekhez, szomorúsághoz, félelemhez, sőt, testi halálhoz vezet.

A generációs átok tanítói a következő logikai lépéssel viszik tovább tanításukat: Azt a következtetést vonják le, hogy Jézus vére ugyan kiontatott az egyén bűneiért, de egy következő lépést kell megtenni, hogy az ember megszabadulhasson az őseitől örökölt bűnöktől. Ez a procedúra általában egy részletesen kidolgozott esemény, amely abból áll, hogy listaszerűen felsorolják a felmenők bűneit négy generációra kiterjedően, és megvallják bűneiket helyettük is, majd elmondják a javaslatként leírt imádságokat, kijelentéseket és személyesen megtörik a feltételezett átkokat.

Saját szavaikkal

Egy internetes oldal, amely a generációs átok tanítását szorgalmazza, kijelenti:

„Az Isten országa, valamint a sötétség birodalma, teljes mértékben ’jogok és törvények’ alapján működnek. Jézus azért jött, hogy megerősítse az Ószövetséget, nem azért, hogy eltörölje Isten törvényeit… Az egész család fizet őseinek bűneiért.”

„A Sátán jogos követelésekkel áll Isten trónja elé, hogy megtámadhassa testedet vagy pénzügyeidet. Isten aszerint dönt, hogy a követelés jogos és érvényes. … és megteheti-e veled vagy családoddal mindazt, amit kérvényez.

Láttam nagyon sok embert, akik nem gyógyultak meg nagyon sok imádság ellenére sem… pedig a hitben járnak! A pásztorok nem értik az okát, és a beteg embert hibáztatják, hogy ’nincs hite’. … Miután a generációs átkok megtöréséről tanultam, és alkalmaztam, azt láttam, hogy legtöbben ezek közül az emberek közül teljesen meggyógyultak, és SOHA nem tértek vissza a problémával!!! Két hétbe telik átlagosan az erről szóló tanítás, illetve, hogy az imádságon végig vezessük a gyülekezetet.

Isten egy hadsereget állít föl, hogy egy hatalmas kenet kiárasztásával az egyházat megszabadíthassa. De ahhoz kell a megfelelő ismeret.”¹

A 2Mózes 20:4-5-re alapozva, Neil Anderson azt tanítja, hogy démonok szállnak át generációról generációra, és ezek a démonok megvetik a lábukat a keresztények életében a generációs bűn következtében. Azért, hogy démoni erődítményeket rombolhassanak le saját életükben, fel kell kutatniuk, mik lehetnek ezek az erődítmények és szabadulási ceremóniát kell végrehajtaniuk azok megtörésére. Ha az eset komoly méreteket ölt, olyan gondozóra van szükség, aki különleges ismerettel rendelkezik a démoni erődítményekkel kapcsolatosan. Van egy speciális diagnosztikai teszt is, és a következő, és ehhez hasonló szavakat kell ismételgetni: „Elutasítok minden démoni működést az életemben, melyet őseimtől örököltem.” ²

Derek Prince kijelenti: „Az életünkre hatással vannak olyan erők, amelyek családjaink előző generációiból erednek. Következésképpen, szembesülhetünk visszatérő helyzetekkel vagy viselkedésmintákkal, amelyeket nem lehet megmagyarázni kizárólag saját életünk eseményeivel és személyes tapasztalataival. A probléma gyökere nagyon messzire nyúlhat vissza az időben – akár évezredekre is.” ³ Majd így folytatja: „A legtöbb keresztény, akiknek az élet áldásait kéne élvezniük, valójában átkokat kell, hogy elviseljenek.  … Nem értik, milyen módon szabadulhatnának meg.”⁴

Rebecca Brown így fogalmaz: „Én, magam, mindig úgy gondoltam, hogy a keresztényekben nem lehet bent lakó démon. Mindaddig így gondoltam, amíg Isten el nem hívott erre a szolgálatra.” ⁵ Majd így folytatja: „Jézus megtisztít bennünket a bűneinkből…  de nekünk kell felvenni és gyakorolni azt a hatalmat, amely most már Jézus Krisztus által rendelkezésünkre áll, hogy ’megtisztíthassuk magunkat’ a ’mocsokból’ vagy démonoktól. Amint befogadjuk Krisztust, a démonok behatolóknak számítanak, és nincs többé joguk, hogy bennünk maradjanak, ha csak nem teremtünk nekik jogi alapot bűn vagy tudatlanság következtében.”⁶

Máshol olyan gyermekekről ír, akik „szüleiktől örököltek démonokat”, és közben megjegyzi, hogy úgy tanácsolta a szülőket, hogy „kérjék az Urat, hogy törje meg az öröklési vonalat, és vágja el a démoni forrást gyermekeik életéből.”⁷

Teresa Castleman szintén egy részletes útmutatót fogalmazott meg, amely segítségével démonokat űzhetünk keresztényekből: „Hívd elő azokat az átkokat, amelyek engedélyt kaptak generációkon át egy kísérő szellemen keresztül – megtörjük az erődítményeket, és Jézus nevében megparancsoljuk, hogy távozzon. Azt parancsoljuk, hogy sivár helyre menjen, és közöld az átokkal, hogy nem mehet bele semmilyen jövőbeli generációba. Ereje és köteléke mindörökre megtöretik.”⁸

 

A generációs átok tanítói egy lépésről lépésre történő procedúrát vázolnak föl a szabaduláshoz

E tanítás hirdetői általában részletes diagnosztikai tesztekkel, és tennivalókat tartalmazó listákkal látják el olvasóikat, sőt, pontosan megadják a kimondandó szavakat is, amelyeket a szabadítási esemény alatt kell kimondani. Egy internetes oldal a következőket javasolja: „Írj részletes listát családtagjaid összes bűnéről négy generációra visszamenően. Ha a családtagok a jelenben is tovább élnek a bűnben, bűneiket naponta meg kell vallani. … Fontos, hogy bűnbánó légy a családod helyett. Ha minden bűnt megvallottál az összes listáról, Jézus Krisztus nevében követelj vissza minden olyan követelést a Sátántól, melyet jogtalanul magánál tartott eddig. … Azután tölts egy kis időt dicsőítéssel, az Úr dicséretével… Az Úr egy új szabadságot fog neked adni, amely az elkövetkező napokban fog kibontakozni.”⁹

Egy mintát találhatunk ilyen imára az említett internetes oldalon:

„Mennyei Atyám, a Názáreti Jézus Krisztus nevében eléd jövök és megalázom magam, hogy megvalljam ________________ bűneit. Kérem a bűn bocsánatát magam és akármelyik családtagom számára, mindkét vérvonalamon, négy generációra visszamenően. Jézus drága vérét engedem erre a bűnre, és azt elmossa Isten tőlem. Kérlek, bocsáss meg nekem, Atyám, hogy szabad lehessek a Sátán kötelékétől, melyet e bűn helyezett rám. Jézus nevében kérem.”¹⁰

Egy másik ajánlott ima keresztények számára így hangzik: „Jézus, először arra kérlek, hogy bocsásd meg nekem bűneimet és tisztíts meg minden olyan területtől, ahol megengedtem a Sátánnak és más gonosz lelkeknek, hogy beférkőzzenek az életembe… ezennel elutasítok minden átkot és démont, mely pusztulásomat tűzte ki célul eddig. Elutasítok minden gonoszt, melyet velem szemben mondtak.”¹¹

Hogyan reagáljunk mi minderre?

Vizsgáld meg azokat az igerészeket, amelyekre ez a tanítás alapul!

Először is, át kell gondolnunk mindazt, amit a bibliai szövegek ősi, közel-keleti szövegkörnyezete tanított a generációs átkokról. A 2Mózes 20-ban, valamint a 34. fejezetben, Mózes megszólítja Isten gyermekeit, akiket pogányok vettek körül. A pogányok úgy hitték, hogy akik kultikus kihágásokat követtek el, mint pl. elfelejtették istenük születésnapját, rossz áldozatot mutattak be vagy más isten előtt hódoltak valamilyen területen (eső, termékenység vagy háború), azok meg fognak halni. (Érdemes megfigyelni, hogy a pogány vallásban soha nem a tanítás vagy az erkölcs a lényeg). Ha egy személy egy főistent imádott, a főisten jogosult volt halálos végzést érvényesíteni a személlyel, valamint egész családjával szemben, amíg csak teljesen ki nem töröltetnek az élők sorából.

Mint azt a Tóra nagy részében láthatjuk is, Mózes kiigazítja a helytelen gondolkodást: kijelenti a babonás izraeliták felé, hogy az ő Istenük egészen más. Az Úr a szív szerinti engedelmességet kívánja, nem pedig a pontosan elvégzett, kultikus szertartásokat. Azok, akiknek az élete állandó sértés az Ő számára, az alapján is lesznek megítélve. Továbbá, ha kitartanak az Isten és az Ő Igéje ellen való lázadásban, azzal azt a kockázatot is fölvállalják, hogy példájuk negatív hatással lesz közvetlen leszármazottaikra – nem valamiféle közös- vagy biológiailag átadott bűn miatt, hanem a rossz példa miatt, melyet képviselnek (lásd a következő pontban.)

Másodszor, át kell gondolnunk Mózes hivatkozási alapját. Az ítélet alá eső újabb generációk betanult viselkedést mutattak, és nem öröklött bűnt, valamint a vele járó átkokat.

A bűn eredménye és hatásai nem öröklődnek genetikailag vagy jogilag egyik nemzedékről a másikra. A bűn negatív hatásai, mint rossz, tanult viselkedésminta, viszont igen. A „negyed íziglen” kifejezés onnan jön, hogy az ember hatással van fiára, unokájára és dédunokájára, vagyis a hatás addig tart, amíg él. Az ember azon képessége, amellyel istentelen dolgokat továbbít leszármazottainak, megszűnik, amint meghal. Amíg él, addig leszármazottai választhatnak, hogy követik-e a személyt bűnös útjain vagy inkább az Urat választják. Ezért, se nem vagyunk felelősek ősapáink bűneiért, se nem vagyunk arra kárhoztatva, hogy megismételjük azokat. Emellett, nincs bennünk az a jogos bűntudat vagy genetikai hajlam, melyet a generációs átok tanítói hirdetnek.

Harmadszor, meg kell értenünk, hogy az idézett szövegek valaha valóban utaltak generációs átkokra a maguk teljességében. Számtalan Biblia-hívő ószövetségi tudós jegyezte meg, hogy Isten ítélete csupán a második, harmadik vagy negyedik generációt sújtotta, „ha gyűlölnek engem.” (2Móz 20:5, 5Móz 5:9 vö. még 5Móz 7:10; 32:41.)¹² Ezek a specialisták említést tesznek arról is, hogy e szavak (amelyek olyan igerészek végén jelennek meg, amiket a generációs átok tanítói is idéznek) tovább azonosítják azokat, akikre az ítélet lesújt. Itt ugyanis olyan emberekre utal, akik kész akarva folytatják idősebb, lázadó elődeik példáját. Ezek az Igerészek elmagyarázzák, hogy Isten ítélete azokra az egyénekre fog lesújtani, akik kitartanak az Isten elleni lázadásban azáltal, hogy tovább viszik elődeik bűneit saját életükben.

Mutass rá arra, hogy a generációs átokra nincs bibliai bizonyíték!

Ez a kifejezés, hogy „generációs átok”, sehol nem szerepel a Szentírásban! Sem ez, sem ehhez hasonló kifejezés nem található sem az Ószövetségben, sem az Újszövetségben. Ez önmagában, persze, még nem elegendő ahhoz, hogy egy tanítást nem-biblikusnak tituláljunk. A Szentháromság szó sem jelenik meg sehol az igében, mégis pontosan tükrözi a Biblia tanítását. Az a tény, viszont, hogy a generációs átok kifejezés nem található az Igében, intő jel arra, hogy e területtel óvatosan kell bánni. A bizonyíték nem várat magára, amikor Isten tanácsát keressük ezzel kapcsolatban is.

A generációs átok ideája teljesen idegen a Szentírás számára. Ha a 2Móz 20:5 és a 34:6,7 és hasonló Igéket a saját, ősi, közel-keleti szövegkörnyezetükben – helyesen – értelmezzük, annak a lehetősége, hogy a benne foglaltakat generációs átokként fordítsuk, teljesen megszűnik.

A különböző diagnosztikai tesztek, rituálék és imák, melyeket olyanok javasolnak, akik a generációs átok tanítását tanítják, nem találhatók meg a Szentírásban. Nem léteznek ilyen lépések az igében, amely viszont az egyetlen szabálykönyvünk a hit és a hitgyakorlat dolgaira. Ha a generációs átok valóságos volna, Isten megfelelő útmutatással látott volna el bennünket az igén keresztül arra nézve, hogyan kell e problémát kezelni.

Gondoljuk át, mit mond a Szentírás többi része!

Át kell gondolnunk minden bibliai bizonyítékot, mielőtt bármilyen nemű Biblia magyarázatot alakítunk ki. Ez a megfelelő lépés. Mint minden más témánál, amikor a teljes Szentírást vesszük figyelembe, nem férhet kétség a helyes végkövetkeztetéshez. Nézzük meg ismét Mózes szavait, melyeket gyakran használják a generációs átok tanításához. Mózes ugyanis ezt is mondja: „Ne kelljen meghalniuk az apáknak a fiakért, a fiaknak se kelljen meghalniuk az apákért. Mindenkinek a maga vétkéért kell meghalnia!” (5Móz 24:16).

A Szentírás ihletettsége és megcáfolhatatlan jellege, valamint időtálló alapelvei maguk értelmezik a Szentírást, és megkövetelik, hogy Mózes szavait az 5Móz 5:9,10-ben az ő világos kijelentésének fényében értelmezzük (lásd 24. fejezet).

A 2Kir. 14:6 és a 2Kr. 25:4 párhuzamos igerészek a mózesivel: „De a gyilkosok fiait nem ölette meg, mert így van megírva Mózes törvénykönyvében, amit az Úr megparancsolt: Ne kelljen meghalniuk az apáknak a fiakért, a fiaknak se kelljen meghalniuk az apákért; mindenkinek a maga vétkéért kell meghalnia!” (2Kir. 14:6). Ezek az Igék azt mutatják, hogy Mózes tanítása, melyet az 5Móz. 24-ben találunk, világos volt mindenki számára, és gyakorolták is az ősi Izraelben.

A próféták megjelenésének idejére az izraeliták már rég elfeledték Mózes feddő intéseit a pogány szokásokkal kapcsolatban. A próféták ugyanezekkel a problémákkal szembesültek. A babiloni fogság idején Ezékiel így írta le: „Így szólt hozzám az Úr igéje: Hogy mondhattok ilyen közmondást Izráel földjéről: Az apák ettek egrest, és a fiak foga vásott el tőle?! Életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr -, hogy nem fogjátok többé ezt a közmondást mondogatni Izráelben! Mert minden lélek az enyém: az apák lelke is, meg a fiak lelke is az enyém. Annak a léleknek kell meghalnia, aki vétkezik.” (Ezékiel 18:1–4).

Majd Ezékiel folytatja: „Ha valakinek olyan fia születik, aki látja apja vétkeit, amelyeket az elkövet, látja ugyan, de ő maga nem követ el olyanokat: nem eszik a hegyeken bemutatott áldozatból, nem tekint föl Izráel házának bálványaira,  … nem kegyetlenkedik senkivel, …  nem rabol el semmit, kenyeréből ad az éhezőnek, és felruházza a mezítelent, … az ilyen nem hal meg apja bűne miatt, hanem élni fog! Apja azonban, mivel megzsarolta és kirabolta embertársát, és csak rosszat tett népe között, meg fog halni bűne miatt! Ti ezt mondjátok: Miért nem bűnhődik a fiú is az apa bűne miatt? Ez a fiú törvény és igazság szerint él, minden rendelkezésemet megtartja és teljesíti, ezért élni fog. Annak kell meghalnia, aki vétkezett. A fiú nem bűnhődik az apa bűne miatt, az apa sem bűnhődik fia bűne miatt. Az igaz azt kapja, amit igazságáért érdemel, a bűnös pedig azt kapja, amit bűnéért érdemel. (Ezékiel 18:14–20).

A generációs átok tanításának bűnei

Mi baj származhat abból, ha kicsit elhamarkodottan és lazábban értelmezzük a Szentírást, és elmondunk néhány plusz imát? Itt egy lista a generációs átok káros hatásairól – a teljesség igénye nélkül:

1. megtagadja a Szentírás kizárólagosságát, és emberi teszteket, rítusokat, formulákat ad hozzá az Isten Igéjéhez. (vö. 2Tim 3:15–17; 2Pt. 1:3–8)
2. megtagadja Krisztus bevégzett munkáját a kereszten
3. egy Jézus+ evangéliumot képez (lásd Gal. 1:6–9)
4. megtagadja a személyes felelősségről szóló biblikus tanítást
5. egy lépéssel közelebb visz a pogánysághoz, amiből Isten kihívott bennünket
6. eltolt hangsúlyt helyez az emberi cselekedetekre, amely olyan Isten-kapcsolat gondolatával kísért, és amely tévesen az emberi cselekedetekre alapul(W.E. Nunnally, Springfield, Missouri)

Ezékiel próféta kortársa, Jeremiás, a jeruzsálemi zsidókhoz így beszélt: „Abban az időben nem mondják többé, hogy az apák ettek egrest, és a fiak foga vásott el tőle, hanem mindenki a maga bűnéért hal meg: minden embernek a saját foga vásik el, ha egrest eszik.” (Jer. 31:29,30). Ezek az Igerészek világosak. Valójában, itt láthatjuk a „Szentírás magyarázza a Szentírást” alapelvet: a nehezebben érthető szakaszokat a világosabb szakaszok tükrében kell értelmezni, mint pl. ezeket is az Ezékiel és a Jeremiás próféta könyvében találhatókkal.

Fontos megjegyezni, hogy nem minden zsidó próbált meg ujjal mutogatni az őseire abban az időben. Bár hasonló próbákat kellett kiállnia a babiloni fogságban, Dániel – a Júdában és Babilonban élő kortársaival szemben – egészen ellentétesen reagált ezekre. Ahelyett, hogy sorsát az ősapái számlájára írta volna, mint ahogyan azt Jeremiás és Ezékiel hallgatósága tette, elfogadta saját személyes felelősségét, valamint kortársaiét is, azért az ítéletért, amely rájuk szállt. Így írt: „Imádkoztam Istenemhez, az Úrhoz, és vallást téve ezt mondtam: Ó, Uram, nagy és félelmes Isten, aki megtartod a szövetséget és a hűséget azok iránt, akik szeretnek és megtartják parancsolataidat! Vétkeztünk, és bűnbe estünk, megszegtük törvényedet, és lázadók voltunk, eltértünk parancsolataidtól és törvényeidtől… Neked, Uram, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell még ma is; nekünk, Júda férfiainak, Jeruzsálem lakóinak és az egész Izráelnek közelben és távolban, mindazokban az országokban, amelyekbe szétszórtad őket hűtlenségük miatt; mert hűtlenek voltak hozzád. Szégyenkeznünk kell, Uram, nekünk, királyainknak, vezéreinknek és elődeinknek, mert vétkeztünk ellened. A mi Urunk, Istenünk irgalmas és megbocsát. De mi ellene lázadtunk” (Dániel 9:4,5,7–9).¹³

Dániel imádságában nem tesz említést arról, hogy a száműzetés az ősatyáik bűneinek köszönhető. Ez még bámulatosabb, ha felidézzük, hogy Dániel tudatában volt annak, hogy Isten nemzedékeken keresztül küldte prófétáit Izraelhez, hogy figyelmeztesse őket az ilyen mértékű ítéletre, ha nem térnek meg.

Jézus korára a zsidók ismét elfeledték Mózes és a próféták intelmeit a pogány vallással kapcsolatban. Jézus ugyanezekkel problémákkal helyezkedett szembe. A János 9:1-3-ban így olvassuk: „Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?” Jézus így válaszolt: „Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.” Míg a tanítványok a régi pogány világnézet szerint vélekedve a bűn öröklését tartották valósnak, Jézus az Isten dicsőségét és kegyelmét hangsúlyozta.

Jézus azt is kimondta, „menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” (Jn. 8:11) Jézus szavai arra mutatnak rá, hogy az Isten megbocsátása elegendő ahhoz, hogy olyan mértékű szellemi átváltozást idézzen elő, mely egy megváltozott életet eredményezhet. Jézus hitte, hogy az asszony, akinek itt megbocsátott, innentől szabadon választhatja, hogy megmarad-e a bűnben, vagy elhagyja azt. Nincs utalás további imádságokra, ceremóniákra vagy formulaszerű szertartásokra, melyek kiegészítenék Isten kegyelmi ajándékát, a megbocsátást.

Pál szavai „Mert mindenkinek a (saját) cselekedetei szerint fog megfizetni” (Róm. 2:5,6) és „mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé.” (Róm. 14:10-12, kiemelés hozzáadva) világosan megerősítik azt az elsődlegességet, amelyet az Újszövetség az egyéni felelősségnek tulajdonít. Ezeket az Igerészeket úgy kell tekintenünk, mint amelyek egyesítik az igei tanítást, kezdve Mózessel (5Móz 24:16), folytatva a prófétákkal (Jeremiás 31:29-30, Ezékiel 18:1–4,14–16,18–20; Dániel 9:4,5,7–9), majd kicsúcsosodva Jézus tanításaival (Jn. 8:11; 9:1–3).

Mózes megpróbálta kora pogányságát jó útra téríteni, de a próféták korára az izraeli emberek ismét visszaestek a pogány életvitelbe. A próféták is ugyanígy megpróbálták visszatéríteni az embereket pogány szokásaikból, de mire Jézus eljött, ők is visszaestek a pogány gondolkodásmódba. A mai egyház számára bizonyság Mózes, a próféták, Jézus és az apostolok, az egész Újszövetséggel, a Lélek teljességével és a Lélek ajándékaival együtt – melybe beletartozik a lelkek megkülönböztetésének ajándéka is – mégis, a pünkösdi/karizmatikus egyház egy része pogány bűnbe esett.

Mivel nem hallgattunk Jézusra, és nem vettük figyelembe az ige teljességét, ismét egyfajta elbutított, mágikus szemlélettel nézzük Isten világát. Ebben a világban, Isten végső áldozata csak korlátozott erővel és hatásokkal bír és muszáj kiegészíteni saját szabadító, ördögűző formuláinkkal, és emberi próbálkozásokkal. Valójában, ha beírjuk a Google keresőbe a generációs átok kifejezést, azt láthatjuk, hogy ez a tanítás sokkal népszerűbb a pszichikus dolgokkal foglalkozók, és az okkultisták körében, mint keresztények közt. Kellemetlen emberek, hogy finoman fogalmazzunk. De ez szinte kérdésért kiált: Most akkor ki követ kicsodát?

Mondd ki azt, hogy a Kereszt önmagában elég!

A 21. századi egyháznak ki kell jelentenie, hogy Jézus áldozata önmagában elég, és ezt olyan egyértelműen kell tennie, mint a korai egyháznak. Pál az ellentmondástól való félelem nélkül hirdette ki: „És titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és bűnös valótok körülmetéletlenségében, ővele együtt életre keltett megbocsátva nekünk minden vétkünket. Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.” (Kol. 2:13–15).

Mit tanulhatunk ebből a már eretnekséggel felérő ferdítésből?

1. Az Ige az egyetlen megbízható lámpás lábunk előtt és az egyetlen világosság ösvényünkön.
2. Az ember szavai csak visszavisznek bennünket a kötözöttségbe: pl. a félelembe. Az Isten teljes beszédét kell követnünk a Szentírásból, nem pedig a legújabb teológiai divatot.
3. Az elbukott ember mindig a gyors megoldást keresi. A legtöbb probléma, amelyet a generációs átok szabadítási módjain akarunk megoldani, nem a kiűzhető vagy eloldozható típusból valók. Viselkedésmintákkal kapcsolatos problémáinkat csak keresztény tanítványságunk folyamatában tudjuk kezelni. Fel kell vennünk a keresztünket minden nap, és halottnak kell tartanunk magunkat a bűn számára, élőnek pedig Istennek a Krisztusban. Testünket és minden gondolatunkat alá kell vetnünk a Krisztus iránti engedelmességre, és meg kell újítanunk elménket az Isten szaván keresztül. Ha jellemhibákat akarunk kiűzni vagy kiűzetni magunkból, borzasztó csalódottak leszünk másnap reggel, amikor arra kelünk fel, hogy hibáink még mindig bennünk vannak. Jézus nem rövid-távú kereszténységre hívott el bennünket. Tanítványságra hívott el – arra, hogy naponta kövessük Őt, a Mestert, és vessük alá magunkat az ő uralmának, és tanuljunk tőle, valamint, hogy egyre hasonlóvá váljunk Hozzá.
4. Az Ige emlékeztet bennünket Jézus vérének erejére, hatalmára, és hogy az ő vére számunkra teljességgel elegendő.
5. Mivel a generációs átok visszafordít a Bibliához, hogy újraértékeljük üzenetét, ismét emlékeztetőt kapunk arról, hogy cselekedeteinknek igenis vannak következményei, és hogy életünk óriási hatással van gyermekeinkre – akár rossz, akár jó értelemben. Ahogyan néhány hívő él, arra tényleg igaz az Ige: „Ha szelet vetnek, vihart aratnak.” (Hóseás 8:7) Sokan szorulnak gyülekezeteinkben az igaz, biblikus megtérésre, átformálódásra és a Lélek megerősítésére, hogy olyan példaértékű életet élhessenek, amelyre Isten hív el bennünket.

W.E. Nunnally, Springfield, Missouri

Pál szavai világosan megmutatják, hogy akármekkora bűn-adósságot is halmoztunk föl, Jézus helyettesítő-halála teljesen eltörölte azt. Továbbá, Pál megerősíti azt is, hogy azok a hatalmasságok és fejedelemségek, amelyek egykor a bűn kötelékében tartottak bennünket, nem csak legyőzettek és lefegyvereztettek, hanem teljes megaláztatást is elszenvedtek. Jézus halála megvalósította a bűnbocsánatot, valamint a démoni lenyomástól és uralomtól való védelmet azok számára, akik Jézus áldozatát magukénak vallják.

Horatio Spafford, egyházi himnuszíró ezt személyesen is megtapasztalta, és himnuszában, az „It Is Well With My Soul,” [„jól van az én lelkem” – a ford.] című alkotásban összegzi is Pál metaforáját, melyet a Kolossébeliekhez írt levélben találunk.

A vétkem – ó, mily boldogít s dicső gondolat!
A vétkem – nem egy része, hanem az egész
A keresztre szegezve, és már nem roskadok súlya alatt,
Dicsőség az Úrnak, Ó, lelkem, Őt dicsérd!

Charles Wesley hasonlóképp az apostol kétezer éves üzenetét fogalmazza meg az „O For a Thousand Tongues To Sing” című énekben [„Ó, ezernyi száj dicsérje” – a ford.]

Jézus! A név, mely elűzi félelmeink,
mely megszünteti bánatunk;
Zene ez a bűnösök fülének
Zene ez, egészség és béke.

Megtöri a bűn erejét,
szabadon bocsátja a foglyot;
Vére a legvétkesebbet is megtisztítja,
Vére segített nekem.

Befejezés

Mi tehát e dolog vége? Amikor Jézus azt mondta, „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” (Jn. 8:36, kiemelés hozzáadva), így is gondolta.

W.E. Nunnally, Ph.D., A Korai Júdaizmus és a Keresztény Eredet professzora of Early az Evangel University-n, Springfield, Missouri.

Jegyzetek

1. http://hometown.aol.com/godswaitn/genealgy/index.htm.

2. C. Peter Wagner and Douglas Pennoyer, Wrestling With Dark Angels: Toward a Deeper Understanding of the Supernatural Forces in Spiritual Warfare [Bírkózás sötét angyalokkal: a természetfeletti erők megértésének egy mélyebb dimenziója a szellemi harcban] (Ventura Calif.: Regal Books, 1990), 125–159, különösen 158,159.o.

3. Derek Prince, Blessing or Curse: You Can Choose [Áldás vagy átok: választhatsz!] (Grand Rapids: Baker, 1990), 32,33; lásd még 17–20.o., ahol a megfogalmazás és a felhozott példák világossá teszik, hogy a szerző keresztényekről beszél.

4. Ibid., 38.

5. Rebecca Brown, Prepare for War [Készülj háborúra] (Chino, Calif.: Chick Publications, 1987), 106.

6. Ibid., 109.

7. Ibid., 294,295.

8. Teresa Castleman in Brownsville Assembly of God Deliverance Manual [szabadítási kézikönyv] (Pensacola: Brownsville Assembly of God, 1996–97) 25.

9. http://www.yourgoingtohell.com/curse.html.

10. Ibid.

11. Ibid.

12. Példák a kész információkra: Walter Kaiser and others, Hard Sayings of the Bible [A Biblia kemény mondásai] (Downers Grove, Ill.: InterVarsity Press, 1996), 178; Norman Geisler and Thomas Howe, When Critics Ask: A Popular Handbook on Bible Difficulties [Mikor a kritikusok kérdeznek: Bibliai nehézségek népszerű kézikönyve] (Wheaton, Ill.: Victor Press, 1992), 285,286; and Gleason L. Archer, New International Encyclopedia of Bible Difficulties (Grand Rapids: Zondervan, 1982), 152,153).