Sosem fogom elfelejteni, amikor találkoztam César Castellanos-sal, az International Charismatic Mission pásztorával. Épp csak átestünk egy meleg fogadtatáson, és csak percek teltek el, ő máris az apostoli elhívásáról beszélt. Meg vagyok győződve arról, hogy neki valóban apostoli ajándéka van, és ebből fakadt az a látás, amelyet felépít a gyülekezetében. Ezt a látást sokan csak 12-es csoportnak – G12-nek nevezik – és mind a vezetésről, mind a sejtgyülekezetekről alkotott elképzeléseinket egy új szintre emeli.
Castellanos stratégiája nagyon egyszerű: mindenkiből sejt-vezetőt kell „csinálni”, aki csak átlépi a gyülekezet küszöbét. Ezt az üzenetet prédikálja, és erre az új vezetőségre hív mindenkit az oltárhoz. Ennek eredményeképpen pedig a gyülekezete exponenciálisan növekedett az elmúlt évtized alatt. Nemrégiben építették fel a kolumbiai Bogotában az új templomukat, amelyben 18.000 ülőhely van, és minden vasárnap három teltházas istentisztelet tartanak.
A G12, mint megsokszorozódási modell
Sok a félreértés még ezzel a modellel kapcsolatban. Mi a lényeg? Én úgy láttam, hogy ez egy kifejezetten gyors növekedést biztosító látás a sejtgyülekezetek számára. Azonban Luis Salas, aki szintén pásztor az ICM-nél, részletesen bemutatta nekem, miről is van szó tulajdonképpen. Segített, hogy összevethessem a G12-es gyülekezetnövekedési modellt a tradicionális modellekkel.
A tradicionális gyülekezetnövekedési modell
A hagyományos sejtgyülekezeti modellben a meglévő sejtgyülekezet felügyeli és gondozza az új sejtet, míg az meg nem erősödik: embereket, forrásokat, vezetést helyez ki az új sejtbe – de voltaképpen személyes szinten keveset fektet bele. Általában az anya-sejt vagy gyülekezet egy csoportot különít el, akiket kiküld, hogy alakítsanak egy újat. Azok az anyasejtből kiválnak, és elkezdik a különálló, illetve önálló sejtet építeni. Nincs szerves életközösség az anya és a leánysejt között, legfeljebb felügyelők, „kerületi lelkészek” biztosítják az összeköttetést. A hagyományos egyházi felfogásban így szaporodnak a sejtek és a gyülekezetek.
A G12 módszere
Ebben a modellben minden egyes megtérőt azonnal megkérnek arra, hogy máris kezdje el építeni a saját kis sejtcsoportját, azokkal, akiket ő hozott a gyülekezetbe. Magán a gyülekezeten vagy sejten belül, máris elkezd növekedni megannyi kis sejtkezdemény. Mivel folyamatosan erre készítenek fel mindenkit (!), minden megtérő előbb utóbb sejtvezetővé válik, és az eredeti sejtvezetővel egyeztetve leválik az eredetiről, és máris viheti az addig építgetett sejtjét, hogy azt vezetve folytassák tovább ezt a burjánzás-szerű növekedést.
Tizenkét tanítvány
A modell lényege, hogy minden egyes cellavezető „alatt” 12 tanítvány legyen. Honnan fog a vezető 12 tanítványt szerezni magának? A saját sejtcsoportjából, amit építgetett a személyes evangélizációja által. A célkitűzés, hogy minden egyes sejtbe belépő embert tanítvánnyá tegyen, és vezetőt neveljen belőle, aki maga is alkalmassá válik arra, hogy 12 tanítvánnyal foglalkozzon. Ez egy lelkigyakorlattal kezdődik, majd három hónapos vezetői felkészítés következik, amely alapos bibliaismeretet is átad. Ez a felkészülési idő egy újabb lelkigyakorlattal ér véget, és három hónap múlva a sejtbe belépő készen áll arra, hogy tanítványokkal foglalkozzon (vagyis hogy ezt a három hónapos felkészítést elvégezze velük).
A G12 a gyakorlatban
Hogy jobban megértsük ennek a modellnek a működését, nézzük meg egy konkrét gyülekezeti példán. Rakjumar Patta a King’s Temple pásztora Hyderabad-ban, Közép-Indiában.
Raj a 150 fős gyülekezetével először a hagyományos sejt-gyülekezeti modellt „próbálta ki”, pár éven keresztül, de különösebb növekedés nélkül. A 15 sejtcsoportja ugyanazon a helyen gylt össze, és csak kettőben volt jele bármiféle növekedésnek. Ráadásul nem volt a sejtekben olyan ember, aki sejtvezető akart volna lenni. Raj el volt keseredve, és segítségért fordult.
Az elmúlt három hónapban, mióta átállt erre az új módszerre, egy kisebbfajta ébredést élt át a saját gyülekezetében. Ennyi idő alatt 130 ember tért meg, közülük 70-et meg is keresztelt, és 28 új sejt alakult, és úgy számolnak, hogy a következő negyedév végére már 49 csoporttal fog működni a gyülekezet. Az egész gyülekezetet átjárja az izgalom és a várakozás légköre, ami tovább fokozza a növekedést a gyülekezetben.
Rendben, de mit is csinált a gyülekezet tulajdonképpen, ami ilyen változást hozott?
Először is, egy új szempont jelent meg a gyülekezetben: mindenkinek megmondták, amikor megtért, hogy itt az vár rá, hogy vezetővé váljon, és embereket vezessen Krisztushoz – mert itt mindenkinek ez a dolga, ez egyszerűen együtt jár a kereszténység megélésével és a gyülekezetbe való tartozással. És ez mindenkire ugyanúgy vonatkozik! Tehát nem arról van szó, hogy keresünk majd egy megfelelő embert, akit elküldünk valamilyen szemináriumba, és ha alkalmassá válik, kap majd egy csoportot, amit vezethet – hanem mindenki arra van rendelve, hogy sejtcsoport-vezetővé váljon. Itt mindenkire vár egy csoport a jövőben! Ez óriási! Teljes szemléletváltást jelent, az emberek másképpen néznek magukra, egymásra, a gyülekezetre!
Másodszor: az emberek eltérő ütemben fejlődnek – nem is lehet elvárni mindenkitől ugyanazt a tempót, hiszen különbözőek vagyunk. Minden sejtvezető hiszi, hogy Isten mind a 12 tanítványát alkalmassá tudja tenni arra, hogy maga is vezetővé váljon. Persze nem egyszerre, de mindenkinek sikerülni fog. Először csak 2-3 tanítvány lesz „készen”, ezek folyamatosan válnak ki az eredeti csoportból, hiszen indítják a saját sejtjüket, és ez állandó vákumot generál az eredeti sejtben, ami arra készteti a „maradékot”, hogy miközben készülnek a vezetővé válásra, újra töltsék fel az eredeti csoportot 12 főre. Vagyis nem csak az új sejt, hanem az eredeti is folyamatosan evangélizál, és ezzel „újratermeli” önmagát.
Miközben a vezetők még benne vannak a saját eredeti csoportjukban, és tanulnak, gyakorolnak, a saját csoportjukkal elkezdik megismételni és alkalmazni mindazt, amit a saját csoportjukban látnak-hallanak-gyakorlnak. Így egyszerre tanulók és tanítók. Bizonyos idő múlva az eredeti csoport valamennyi tagja „beérik”, az a sejt már csak vezetőkből fog állni, akiknek maguknak is van 12-12 tanítványuk, akik szintén vezetővé válhatnak. Ez 2-3 éves keret, amely során csoportonként 40-50 ember is megfordulhat a sejtek életében, miközben 12×12, vagyis 144 vezető születik és áll munkába.
Raj és gyülekezete minden egyes gyülekezeti tagra potenciális vezetőként tekint.
A Bethany World Prayer Center volt a következő, aki csiszolta ezt a növekedési módszert.
Amit megtanultak az ICM-től:
– minden új gyülekezeti tag potenciális vezető
– a vezetőképzést a gyülekezetbe érkezésük napján nagyon tudatosan meg kell kezdeni
– a vezetővé válásnak van egy behatárolható időtartama. Pál apostol sem készült egy „életen át” arra, hogy csináljon végre valamit!
Nézzük akkor egy tágabb összefüggésrendszerben!
Hasonlítsuk össze a hagyományos növekedési modellt a G12-vel:
| Alapértékek | Ahogyan a hagyományos gyülekezeti modellek megvalósítják | Ahogyan a G12-ben működik |
| A VEZETŐK FELKÉSZÍTÉSE | a vezető- vagy kerületi lelkészek dolga, szupervízoroké, felhatalmazott vezetőképzőké | a vezetőket vezetők képeznek, akikkel közös tanítványok csoportban vannak |
| A SEJTEK HÁLÓZATA | A sejtek általában földrajzi egységeken belül, az adott anyaggyülekezet határain belül osztódnak és dolgoznak, kerületi vezetők és pásztorok felügyelete alatt | A G12-ben a csoportok emberekhez kötődnek, a hálózatot a 12 fős csoportok alkotják |
| HIERARCHIA | Kötött hierarchiai szintek léteznek: csoportvezető (alatta a helyettese), kerületi vezetők, vezető pásztor, stb. Mindenkinek megvan a helye – „hivatalalok” léteznek | Mindenki egy 122 fős tanítvány csoport tagja, és egy másik 12 fős csoport vezetője, amelyekben hetente találkoznak, és akikkel az életközösségüket megélik. |
| EVANGÉLIZÁCIÓ | A csoport munkája, általában alkalmakat jelent | Személyes bizonyságtételeken alapul, a csoportok folyamatos feltöltéséről szól, egyesével és személyesen |
| NÖVEKEDÉS | A növekedés módja az anyasejt-leánysejt/gyülekezet kapcsolata. Az előbbi kirendeli és kibocsátja az utóbbit. | Itt minden egyes ember generál újabb embert – tehát a növekedés nem csoportok, hanem személyek szintjén történik. |
| VEZETŐKÉPZÉS | A potenciális vezetőket kiveszik a saját csoportjukból, és valamilyen tréningen, szemináriumban vagy bibliaiskolában „hivatalos” képzést kapnak, ami behelyezi őket az annak megfelelő hierarchiai szintre | A vezetőképzés a saját tanítványi csoportján belül, a saját közösségén belül történik meg, amit azután a saját 12-es csoportjában azonnal tovább is adhat |
A G12-es modell alkalmazása
Miközben a bogotai gyülekezetnövekedést tanulmányoztam, eszembe jutott egy régi alapelv, amit tanultam: NE MÓDSZEREKEKBEN HIGYJ, ne azokat kövesd, hanem keresd meg belőlük az alapelveket, és azokat kezdd el alkalmazni a saját lehetőségeiden belül!
Íme tehát a G12-es növekedési modell lényege pár mondatban megfogalmazva – hogy aztán ezeket mindannyian alkalmazhassuk abban a gyülekezetben,a melyikben éppen szolgálunk:
1. Minden egyes gyülekezeti tag potenciális vezető
2. A sejtek megsokszorozódása a gyülekezetnövekedés lényege
3. A vezetőképzésnek kell lennie az elsődleges prioritásnak a gyülekezetünkben
4. Minden egyes vezetőnek vezetőket kell képeznie, és újabb és újabb csoportokat kell indítania, ahol vezetőket képezhetnek
5. A vezetőképzésnek dinamikusnak, gyakorlatnak és időben behatároltnak kell lennie
Az ecuadori Quito Republic Church-ben adoptáltuk a G12-es modellt, és elkezdtük alkalmazni a gyülekezetünkben. Éveken keresztül szupervízorokat helyeztünk minden egyes sejtcsoport fölé. Mindenki így csinálta ezt. De változtattunk rajta, és mostmár maguk a sejtcsoport-vezetők a szupervízorok is egyben. Minden csoportvezető teljes mértékben „rendelkezik” a csoportja felett, felügyeli és gondozza azokat. A régi, idősebb szupervízorok, akik eddig csak különböző csoportokat felügyeltek, most hirtelen újra a missziómezőn találták magukat, és ahelyett, hogy egy rendszert felügyeltek volna, elkezdtek ismét emberekkel dolgozni. Sőt, nekik ez még keményebb volt, mert most a gyakorlatban kellett bizonyítaniuk a rátermettségüket – ki kellett mozdulniuk a pozíciójukból az emberek közé, a missziómezőre.
Eredeti cikk: UNDERSTANDING THE G-12 MODEL
A sorozat többi cikke a Tonhalon:
A G12 gyülekezetplántálási modell – 1.rész
Fenntartásaim a G12 modellel kapcsolatban (G12 – 2. rész)
Minden tanítvány potenciális vezető – Egy gyakorlati példa a G12 működésére
Vélemény, hozzászólás?