„Ez a beavatási szertartás hülyeség” – így döntöttem lázadó 13 évesként, számos okból kifolyólag. Hiszen úgysem akartam felnőttként visszajönni a zsinagógába. Azt mondtam magamnak: „És akkor mi van? Kapok egy pár dicséretet és egy pár ajándékot.” Figyeltem a barátaimat, ahogy masíroztak előre, maguk mögött tudva az Exodus és Leviticus héber szövegének magolását, közben pedig egész úton panaszkodva. Tudatában voltam annak, hogy ez a ceremónia, néhány embernek nem a zsinagógába való belépését, hanem éppen a kilépését mozdította előre.
Vallási rítusok
Jézus születése idejében a zsidó férfiaknak meg kellett tanulniuk a Tórát már egészen fiatalon. 10 évesen megtanulják a Misnát, 13 évesen a parancsolatokat és 15 évesen már a Talmudot tanulmányozzák. Megtiszteltetés volt a Talmudot tanulmányozni és tanítani. Rabbivá válni volt ez egyik legnagyobb kiváltság, elhívatás és megtiszteltetés, amit kapni lehetett.
A Lukács 2, 42-52-ben olvashatjuk, amint Jézus felmegy Jeruzsálembe a szüleivel. Minden felnőtt férfitól, aki Jeruzsálemtől 24 km-en belül lakott elvárták, hogy részt vegyen a Pészakh (zsidó húsvét) ünnepén. A zsidó fiú 12 évesen lett férfi, így el lehet képzelni Jézus örömét, amikor Jeruzsálembe vitték fel. Ez bizonyosan beavatási szertartás volt számára vagy mindenesetre egy előrejelzés, hogy nagy dolgok fognak következni ezután. Amikor a Pészakh véget ért József és Mária hazafelé indultak, mindegyikük azt gondolván, hogy Jézus a másikkal van, hiszen külön karavánban utaztak.
Amint Mária és József észrevette, hogy nem utazik egyikükkel sem, visszatértek Jeruzsálembe és megtalálták Jézust, ott, ahol egy 12 éves férfi az ő korában lehetett: a templomban. Mit tett Jézus? „A tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket.” Mit gondoltak a tanítók? Mindnyájan „csodálkoztak értelmén és feleletein.”
13 évesen a zsidó fiút már bar mitzvahnak nevezik, a „törvény gyermeké”-nek, amikor már teljes mértékben felnőtt. Miután Krisztus követővé lettem, meglepett a beavatási szertartások, hagyományok, rituálék hiánya abban a gyülekezetben, ahova jártam. Kezdett derengeni előttem, hogy szimbólum hiányban szenvedtem fiatal hívőként, amihez kapcsolódhattam volna. Mint ifjúsági lelkész észrevettem, hogy a templom a legkevésbé vonzóbb hely egy 12 éves fiú számára.
Jelzőtáblák és modellek építése helyett, azon fiatalok számára, akik belépnek a gyülekezeti életbe, leragadtunk, eltévedtünk és totyogunk össze vissza, megpróbálva megakadályozni a tömeges felnőtt férfiak kivonulását az egyházból. Ami hiányzik az éppen a beavatási szertartás, főleg a fiúk számára.
Miért fiúk?
Nem minthogyha kitessékelnénk a lányokat. A lányok nagyobb számmal vonzódnak természetesen az ifjúsági csoporthoz és az egyházhoz, mint a fiúk. Sőt, a fiúk mintha nem is szeretnék a gyülekezetet. William Pollack írja könyvében a Real Boys-ban (Igazi Fiúk – ford.), hogy a mai fiúk nagy bajban vannak, „mély vágyódásuk van a kapcsolatokra”[1]. A fiatalok körében szolgálóknak meg kell találniuk azokat az új és kreatív utakat, amelyekkel elérhetik a fiúkat. A felnőttek (szülőket is beleértve) és kamasz fiúk között egy szakadék van, kapcsolati szempontból. Generációk közötti szakadás észlelhető a felnőttek és kamasz fiúk között.
Michael Gurian írja, hogy a kamasz fiúk „sokkal gyakrabban halnak meg a szeretteik keze között. A férfiak négyszer több esetben követnek el öngyilkosságot, mint a felnőtt nők. Kétszer nagyobb az esélye annak, hogy a fiúkat tanulásképtelennek minősítsék, mint a kamasz lányokat. Hogy a fiúk otthagyják az iskolát, annak szintén négyszer nagyobb a valószínűsége, mint annak, hogy kamasz lányok hagyják el. Az iskolában bajba került fiatalok 90%-a fiú. A fiatal mentális betegek többsége országszerte fiúkból áll. A tinédzser alkoholisták és drogfüggők döntő többsége szintén fiú.”[2]
Amikor ebben a félévben elkezdtem tanítani a szombatról, visszaemlékeztem a „kihagyott” bar mitzvaham-ra. Azon gondolkoztam, hogy én és társaim miért álltunk ennyire ellene ennek a beiktatásnak. Ezt a motívumot ugyanúgy felfedeztem a most végzett ifjúsági szolgálatomban, úgyhogy elkezdtem tanulmányozni a beavatási szertartásokat és a fiúkat. Interjút készítettem emberekkel, leveleket küldtem ki, ifjúsági és gyülekezeti lelkészeket kérdeztem meg: „Rendelkeznek-e valamilyen beavatási szertartással a kamasz fiúk számára?”. A válasz egyértelműen a nem volt. A jó oldala a válaszoknak az ifjúsági munkások lelkesedése volt, akik szerettek volna új beavatási szertartásokat a fiúk számára gyülekezetükben. Az egyik legszomorúbb válasz egy Illinois-i ifjúsági lelkésztől érkezett: „Semmi különlegeset nem teszünk a gyülekezetben a fiúkért, és elveszítjük őket, még mielőtt középiskolába mennének. Nem tudom mit tegyek.”
Mi a beavatás?
A beavatási szertartás nem új kifejezés, már 1902-ben megjelent Arnolf van Gennep The Rites of Passage (A beavatási szertartások, University of Chicago Press) című könyve. Mircea Eliade úgy határozza meg a beavatási szertartásokat, mint „egy olyan szertartás, ami egy ember átmenetelét jelzi az élet körfogásán, az egyik szakaszból a másikba, idővel, az egyik szerepből vagy szociális helyzetből a másikba, integrálva az emberi és kulturális tapasztalatokat a biológiai sorssal: születés, nemzés és halál. Ezen alapvető szertartások által történik meg az alapvető szétválasztás, ami minden csoportban megfigyelhető, fiatal és öreg, nő és férfi, élő és halott között.”[3]
Fel kell tennünk a kérdést, hogy „van-e valamilyen beavatási szertartásunk az amerikai kamaszoknak?” Van, aki a pubertáskort emlegeti, mások az első szexuális kapcsolatot, vagy a jogosítvány megszerzését, esetleg az első autót. Úgy néz ki, hogy a mi kultúránkban kevés beavatási szertartás van a fiatalok részére, ha van egyáltalán. Ahogy Wayne Rice fogalmaz: „A legtöbb gyermek nem is tudja, mikor válik felnőtté.”[4]
Hogyan nézne ki egy 21. századi beavatási szertartás fiúknak. Hogyan alkothatjuk meg egy jól működő belépési modellt? Miért ne alkotnánk egy olyan fejezetet a kamasz fiúk életében, amiben ő, akárcsak Jézus, figyel, kérdéseket tesz fel és okosan válaszol?
Reális vagy sem?
A rítusok, lényegüket nézve, mozgásban lévő célok. A rovatvezető és humorista Dave Barry ír a realista és irrealista célokról:
Irrealista: a következő hónapban 11 kg-ot fogok fogyni.
Realista: az elkövetkezendő évben, két vagy három alkalommal is, 11 kg veszek fel magamra és kövér leszek, mint egy disznó.
Irrealista: megtanulok kínaiul.
Realista: rendelek kínai ételt.
Irrealista: elolvasok egy jó könyvet.
Realista: megnézem egy pár jó könyvnek a borítóját, majd utána átsétálok a sütemény részlegre.[5]
Nemrégiben egy sportprogramot néztem a tévében, amiben az elemzők az egyik NBA játékosra azt a szót használták, hogy „puhány”. Röviden azt mondták, hogy „csak az idő egy részében játszik, de nem egész végig. Nem eléggé agresszív. Az újrajátszásokban eltűnik.” Vajon ez az elemzés nem vád az egyházra és a kamasz fiúkra is? Nem vagyunk mi is túl puhányok? Lehoztuk az elvárásaink mércéjét a fiatalok lelki életére? A beavatási szertartás elérhető cél lehet, de hogyan néz ki? Mivel jár?
Miért fontosak a rítusok?
A rítusok sokszor meghaladnak bennünket. Lehetnek hősies rítusok, ami alkalmat ad az ünnepre. Sokak szerint a házasság is egy rítus, hiszen benne van az ünneplés eleme nem egy, hanem éppen két élet találkozásakor, amikor azok „egy test” lesznek. Másképpen, a házasság nagyobb, mint egyetlen személy. Nem csak egyéneket befolyásol, hanem a párt, a szülőket, a sógorokat, a barátokat, a családot és a szomszédokat. Nagyobb, mint az élet.
A rítus az érintettet közösségi tapasztalattal ajándékozza meg. Ezt az utat nem egyedül kel megtenni, hanem együtt kell ünnepelni a szeretteinkkel, családdal és barátokkal. Közösségi eseménnyé válik, ami magába foglal még egy bizonyos számú néző és résztvevő csoportot is.
A rítus a kezdet és a vég. Egy fontos időnek a befejezését jelzi, miközben a következőnek a kezdetét jelenti be. Egy mostani bar/bat mitzvah segítségével, a közösség az egyént ünnepli. Miért táncolnak és ünnepelnek? A gyerekkor elhagyását és a felnőttkorba való belépést.
Ez spirituális tapasztalat. A zsidó bar/bat mitzvah lényege az Isten jelenléte, és a tapasztalat középpontjában a Szentírás áll. Ha képesek vagyunk ehhez hasonló rítusokat teremteni a gyülekezetben, akkor Isten Igéjét kell hangsúlyoznunk, mint a központi témáját a fiatalok dicséretének és szeretetének.
A rítus megközelítése (R.I.T.E. angolul)
Az új beavatási szertartások gyülekezetedbe való bevezetése előtt nézzük meg a R.I.T.E. megközelítést.
Olvass (Read)
Olvass a beavatási szertartásokról. A legkönnyebb egy kész szertartást hallani, mint megkeresni és megkezdeni a találkozó és az esemény megtervezését. Ne kezdj neki semminek, mielőtt a kamasz fiúk közötti szolgálatról olvasnál. Olvass, mielőtt bármihez is hozzáfognál, engedd, hogy lassan ülepedjen, és csak utána kezdjed el főzni. Itt van az a tíz forrásanyag rendezetlenül, amit én ebben az évben olvastam, ami segítségedre lehet:
1. Passed Thru the Fire (Tűzön átmenve – ford.) Rick Bundschuhtól (Tyndale, summer 2003), aki azt ajánlja, hogy teremtsünk kapcsolatot és építsük be a fiúkat istenfélő gyülekezeti férfiak segítségével. Jó hangulatú, könnyen olvasható és kitűnő könyv. Egy olyan kinti eseményt hozott létre férfiak számára, amit a Standard Publishing is megjelentetett, és Tűzön átmenve tapasztalatként neveztek el.
2. Raising a Modern Day Knight (Modern lovagot felnevelve – ford.) Robert Lewistól (Tyndale, 1997). Nagyon ismert könyv, ami az apa fiú kapcsolatra összpontosít. Egy nyílt szertartást ajánl a kamasz fiúknak, barátok, család és a férfi közösség előtt.
3. Richard Ross professzor egy keresztyén bar mitzvah szertartást ajánlana. Olyan szülő-gyermek közötti tapasztalatot hozott létre, ami 30 estén keresztül jut el a keresztyén bar mitzvahig (www.josiahpress.com).
4. A Tribe Apart (Külön törzs – ford.) Patricia Hershtől (Ballantine, 1998), aki azt írja, hogy a mai amerikai fiatalok “sokkal jobban el vannak szigetelve és felvigyázás nélkül vannak, mint más generációk,” és szükségük van mentorokra. Provokatív és megdöbbentő könyv.
5. Richard Dunn Shaping the Spiritual Life of Students (A diákok lelki életének formázása – ford.) (Intervarsity, 2001) című könyvében megállapítja, hogy a fiatalok elidegenedtek és elvesztették a kapcsolatot fontos felnőttekkel és felhívj a figyelmet, hogy előbb tartsunk lépést a fiatalokkal és csak utána formáljuk a lelki életüket.
6. Wild at Heart (Vad szívvel – ford.) John Eldredgetől (Nelson, 2001), aki azt ajánlja, hogy adjunk fel azzal a törekvéssel, hogy a fiatalokból „jó fiú”-kat faragjunk és felismeri, hogy a fiúk „elkeseredett harcra utáni vággyal, az élet izgalmával és a mentés szépségével” teremtettek. Harcosoknak kell lenniük.
7. Michael Gurian A Fine Young Man (Egy kedves fiatalember –ford., Putnam, 1998) c. könyve érdekfeszítő forrás a kamasz fiúk fejlődésével kapcsolatosan. Gurian nagyon jól tájékozódott a kamaszkor minden fázisában és olyan kifejezéseket használ, mint „utazás” és „zarándoklás”. A 9-13 év közötti időt „az átváltozás éveinek” nevezi, amely fejezet különlegesen érdekes.
8. Young Lions: Christian Rites of Passage for African-American Young Men (Fiatal oroszlánok: keresztyén beavatási szertartások afro-amerikai fiataloknak – ford.) Chris McNairtől (Abingdon, 2001), amely könyv nagyon jól használható forrás ahhoz, hogy az afro-amerikai fiataloknak megadjuk a lehetőséget, hogy legyenek azok, akiknek Isten teremtette őket. Az iskolai egy éves neveltetése felettébb praktikus.
9. Spiritual Milestones (Lelki mérfőldkövek) Jim és Janet Weidmann, valamint J. Otis Ledbetter (Cook Com, 2002) könyve azokról a különböző lelki utazásokról beszél, amelyet a gyermekeiddel és fiataljaiddal ünnepelhetsz meg.
10. Crossroads: The Quest for Contemporary Rites of Passage, (Útkereszteződések: A mai beavatási szertartások keresése – ford.) Louise Carus Mahdi, Nancy Christopher és Michael Meade szerkesztésében (Open Court Publishing, 1996), részletes munka, különböző rítusokról, széles skálájú teológiai és szociológiai világnézettel.
Vizsgáld meg! (Investigate)
Vizsgálj meg néhány jelenlegi egyházi modellt, nézd meg, hogy sikeres vagy sikertelen, akár egyháztagság akár konfirmáció keretében történőket. Az első fiatalokkal való szolgálatom idején felkértek, hogy vezessek egy konfirmáció csoportot, ami addig még idegen volt számomra. Gyülekezetünk elkezdett egy hét hetes programot hetedikesek számára és befejezésül egy hétvégi találkozóval tetézte meg. Nagyon jó tapasztalat volt nekem is és nekik is, két fiú kivételével, Ben és Ted, akik bevallották, hogy szüleik kényszerítették erre. Megkérdeztem, hogy valaha szeretnének-e visszajönni ifjúsági foglalkozásra vagy templomba és mindketten nemmel válaszoltak. „A templom unalmas” volt az indokuk.
Egy ifjúsági lelkész Brit Columbiából mondta nekem nemrég, hogy „az utóbbi években törekedtünk elérni a fiúkat, de semmi sem tűnik jó megoldásnak”. Nincsen egyedül. Vizsgáld meg, hogy mi működött és mi nem. Beszélj emberekkel, teremts kapcsolatokat. Kérdezd meg, hogy mit tesznek ők azért, hogy elérjék a fiúkat. Próbálj rájönni, hogy valami miért működik és miért nem.
Cél (Target)
Nagyon sok ifjúsági lelkész keményen dolgozik a fiúkkal. Itt van egy pár, akik átléptek a harmadik fokozatra: megismerték a hallgatóságot. Ez stratégiát és taktikát igényel.
Tim középiskolásokkal dolgozik. Éveken keresztül kínlódott, hogy hogyan érje el és tartsa is meg a fiúkat. Olyan stratégiát dolgozott ki, ahol az istentisztelet keretében lévő projektek motivációs eszközként szolgálnak, ami egyúttal bevon és tulajdonjogot is ad. Ezek a fiúk miden évben egy lépcsőt feljebb emelkednek a szolgálatban. A középiskola befejezésével már nem csak helybéli, hanem nemzeti és országos szolgálati lehetőségük is adódott. A gimnáziumi éveikben még több izgalmas túrára jelentkezhetnek Mexikóba vagy akár Közép Amerikába. Ha végigjárják, akkor egy befejező túrára hivatalosak.
Eric hetedikestől kilencedikesig visz magával fiúkat egy 72 órás hátizsákos túrára, megtapasztalva mindenféle tanulási lehetőséget, ahol felnőtt mentorok is részt vesznek, segítve a kisebb csoportokat és azok kezdeményezéseit.
Andrea és férje egy fajta bar mitzvah szertartást végeznek, amiben a fiúk tisztasági esküt tesz le még más különböző elemekkel, amik által élete elmélyülhet Istenben.
Promise Keepers (www.promisekeepers.org, Akik betartják Ígéretüket – ford.) olyan beavatási szertartást alakított ki, ami által a fiatal fiúkat harcosokká változtatják. Módszerükhöz hozzátartozik a keresztyén rock és hip-hop együttesek meghívása, videók, valamint megváltozott életekről szóló történetek, amik által fiatalok ezreit érhetik el egy hatalmas stadionban.
Számos felekezet előadás sorozatot indított be a beavatási szertartásokról. Az Episzkopális Egyház az Út a felnőttkorba című sorozatot használja (www.leaderresources.com), amiben a 13 Rítus Liturgia című is megtalálható. Egy másik forrás neve A kiválasztott generáció: Férfibecsület (www.achosengeneration.org).
Ezek olyan emberekről példák, akik elolvasták, megvizsgálták és ezek alapján választották meg a célt. A két első lépés megtevése nélkül a célt minden valószínűséggel szem elől tévesztjük. Így tehát ne legyél indulatos vagy lehangolt. Légy türelmes, hiszen ez egy folyamat.
Kiértékelés (Evaluate)
Gyakran kihagyjuk az utolsó lépést. Eltaláljuk a célt vagy mellé lövünk? Hogyha új területekre merészkedsz a fiatalokkal, tedd próbára termékenységüket. Tegyél fel nekik nehéz kérdéseket, mint: Működik ez program? Miért, miért nem? Mik az erősségei és gyengeségei ennek a beavatási szertartási modellnek? Megváltoznak-e életek? Jó-e az én modellem? Részt vesznek-e mentorok? Szülők? Az egyház? A fiatalok jobban kötődnek a helyi gyülekezethez? A diákok hűségesebb tanítványokká lesznek általa?
Amikor mindent elemeztünk, megállapíthatjuk, hogy a kamasz fiúk felé végzett szolgálat nehéz, de megéri. Sok munka vár még ránk ezen a területen. Vezessen Isten sok terv és rendszer felépítésére a fiatalokkal. Ki tudja, Isten éppen téged fog felhasználni, hogy az új generációnak te légy a RÍTUS felépítője.
David Olshine a columbiai (South Caroline) Youth Ministries igazgatója, a Columbia International University keretében. Ő írta a The Revelation Letters and The Revelation Epic (Standard Publishing) című könyveket. David elérhető a Dolshine@ciu.edu e-mail címen.
[1] William Pollack. Real Boys. 1998. Henry Holt Co. Owl Books, New York, NY.
[2] Gurian, Michael, A Fine Young Man. 1998. Putnam Books, New York, NY.
[3] Eliade, Mircea. The Encyclopedia of Religion. 1987. MacMillian, New York, NY.
[4] Wayne Rice, Cleared for Takeoff. 2002. Thomas Nelson.
[5] Dave Barry, Resolve to Be the Best Person You Can in ’98—Someone Else. The Sacramento (CA) Bee, Jan 4, 1998.
Eredeti cikk: Boys Will Be Boys: Rites of Passage and Male Teens
Vélemény, hozzászólás?