Voltál már úgy, miközben egy dicsőítő szolgálatban vettél részt, hogy hirtelen azt vetted észre, az elméd millió mérföld távolságra volt onnan. Talán úgy jöttél dicsőíteni, hogy haragos, szomorú vagy izgatott voltál valami más miatt. Néha úgy találom magamat, hogy nagyon nagy elvárásokkal érkezem, nem számítva a személyes szükségeimet, annak a reményével, hogy érezni fogom, hogy Isten magához ölel, de aztán nem találok semmit a dicsőítés idején. Bár ezek így nem normális, mégis megtörténik újra és újra, bár a szellemünk továbbra is vágyakozik/sóvárog az Istennel való találkozásra. Szerencsére Isten azt akarja, hogy egy gazdag és megelégítő/kielégítő kapcsolatot tapasztaljunk meg (éljünk át) Vele a dicsőítésen át. Mindamellett azt gondolom, hogy néha mi rövidre zárjuk Isten kívánságát nem fizetve meg a dicsőítés árát. Fontoljuk meg mit mutat meg Dávid szíve a 2Sám 24:18-25-ben.
Gád még azon a napon elment Dávidhoz, és ezt mondta neki: Menj, és állíts oltárt az ÚRnak a jebúszi Arauná szérűjén! Elment tehát Dávid Gád beszéde szerint, ahogyan megparancsolta az ÚR. Amikor Arauná kitekintett, és látta, hogy a király megy hozzá szolgáival együtt, kiment Arauná, és arccal a földre borult a király előtt. Azután ezt mondta Arauná: Miért jött szolgájához az én uram, királyom? Dávid így felelt: Azért, hogy megvegyem tőled ezt a szérűt; oltárt akarok itt építeni az ÚRnak, hogy megszűnjék a népet ért csapás. Arauná ezt mondta Dávidnak: Fogadja el az én uram, királyom, és áldozzon, ahogyan jónak látja! Nézd, van itt szarvasmarha is az áldozathoz, a cséplőeszközök meg a marhák szerszámai pedig jók lesznek tűzifának. Mindezt a királynak adja Arauná, ó király! Majd így szólt Arauná a királyhoz: Legyen kegyelmes hozzád Istened, az ÚR! De a király ezt felelte Araunának: Így nem! Csak áron veszem meg tőled, mert nem akarok ingyen kapott áldozatot bemutatni Istenemnek, az ÚRnak. Megvette tehát Dávid azt a szérűt és a marhákat ötven ezüst sekelért. És oltárt épített ott Dávid az ÚRnak, és égőáldozatokat meg békeáldozatokat mutatott be. Az ÚR pedig megengesztelődött az ország iránt, és megszűnt a csapás Izráelben.
Ennek a résznek a kontextusa, hogy Dávid vétkezett az Úr ellen, amikor népszámlálást tartott Izrael harcra fogható férfiai között. Ezért az Úr ítéletet küldött Izraelre, amelyben 70000 ember meghalt. Dávid azért rendelte el a népszámlálást, mert aggódott egy esetleges idegen invázió miatt. Dávid megbánta és megkérdezte Gádot (a prófétáját), hogy mit tegyen jóvátételként a bűnéért. Legalább 4 áldozati elkötelezettséget láthatunk, amelyet Dávid megfizetett azért, hogy Istent dicsőítse.
A dicsőítés a személyes anyagi javaink feláldozása. Az 1Krón 21:25 szerint Dávid mai pénzen számolva körülbelül 70.000 dollárnyit fizetett a mezőért az állatokért és az egyéb dolgokért, amik kellettek az oltárépítéshez, hogy áldozatát felajánlhassa. Tudjuk, hogy az adakozás ma is része a dicsőítésünknek, hiszen Isten szereti a jókedvű adakozót. (2Kor 9:10) Továbbá,ha te dicsőítést vezetsz, nagyon is tisztában kell lenned a dicsőítés árával, a felszerelések árával, a zenei jogokkal, az órákkal, melyek éppúgy mint más hasonló dolgok, nagy számlákat eredményeznek. Ezek az anyagi áldozatok hozzájárulnak a dicsőítésünk gazdagságához.
A dicsőítés magában foglalja a szívünk vonzalmának feláldozását. Dávid Izrael megszámlálásával elfordult/eltévedt az Istenhez való hűségtől. A pestis, amely kitört Izraelben, Dávid bűnének a következménye volt. Dávidnak bűnbánatot kellett tartania és elégtételt kellett fizetnie. Érdekes, hogy az összeírás sohasem lett teljes az 1Krón 21:6 szerint, amikor Isten már megítélte Dávidot azért, ami a szívében volt és nem azért, amit véghez vitt. A Márk 8:34-37 azt mondja, hogy meg kell tagadnunk magunkat és a szívünk kívánságát ebben az életben:
Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt. Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Mert mit adhat az ember váltságdíjul lelkéért?
Csak akkor vagyunk méltóak a Mennyek Országára, ha engedjük, hogy Jézus üljön a szívünk trónjára. Minden más kívánságot alá kell vetnünk azért, hogy Jézussal kapcsolatunk legyen.
A dicsőítés a gondolkodásunk tarkaságának/változatosságának feláldozását igényli/követeli tőlünk. Jegyezzük meg, hogy miután Isten azt mondta Dávidnak, hogy menjen és építsen oltárt Arauna szérűjén, ezután Dávid egyedül erre a célra fókuszált. Gondoljunk azokra az emberekre, akik körülveszik az Elnököt, amikor a nyilvánosság elé lép. Mindegyikőjüknek pontos listájuk/napirendjük van és remélik, hogy elég hosszú időre megkaphatják az elnök fülét ahhoz, hogy rávehessék őt, hogy támogassa ügyüket. Amíg Izráelt büntetés sújtotta Dávid bűne miatt és az asszír hadsereg már megindult, nem is említve más gondokat, Dávid bizonyára minden oldalról nyugtalankodhatott volna. De ő megmaradt annál, hogy egyedül arra koncentrált, hogy helyreállítsa az Istennel való kapcsolatát a dicsőítés által.
Én nagyon szeretem a hegyi kerékpározást. A kedvenc útvonalamat úgy hívják „single tracks”. Általában kevesebb mint 18 inch széles. Van néhány helyi útvonal, amelyeket profiknak, szakértőknek tartunk fenn, amelyek általában hepehupás terepek, általában meredekek és tele vannak sziklákkal az egyik oldalon és szakadék a másik oldalon. Bármilyen hiba azt eredményezi, hogy összetöröd magad a sziklákon vagy lezuhansz 5-10 lábnyit az út pereméről. Van egy mountain bike mottó az ilyen szituációkra: you go where you look – „Oda mész, ahova nézel?”
Nem éppen ez a legfontosabb pont, amire a Zsidókhoz írt levél írója rá akart mutatni a Zsid 12:2-ben? Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére!
A dicsőítés megköveteli a kényelmünk feláldozását. Ez az, amivel én legtöbbet küzdök. Én szeretem kényelmesen érezni magamat és úgy tűnik van valamilyen ellentmondás a kényelmetlen érezés ugyanakkor a jól menő dicsőítés között. De éppen ez az, ami Dáviddal is történt. Fontos meglátnunk, hogy Gád utasította Dávidot, hogy ott dicsőítsen, ahol a jebuzeusok laktak, amely valószínűleg a Mória hegyén volt (északra Jeruzsálemtől) inkább, mint az ő királyi palotájánál (Jeruzsálem déli részén). Ez kicsit több, mint egy mérföldnyire volt. Továbbá Dávid építette az oltárt és készítette el az áldozatot, bár ő, mint király, megbízhatott volna valakit a feladattal és addig pihenhetett volna. Azt hiszem, amikor kényelmesen érezzük magunkat, akkor hajlunk arra, hogy szellemileg tompák vagy lusták legyünk.
Hadd magyarázzam meg ezt: Amikor a lelki komfortunk áldozatát hozzuk, olyanokká válunk, mint Jób, aki elkötelezte magát arra, hogy dicsőíteni fogja Istent, nem számít, hogy milyen testi nyomorúságban szenved. Amikor mi elkötelezzük magunkat arra, hogy felmagasztaljuk Istent az életünkben, mint Bemerítő János, amikor azt mondta: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” (János 3:30) Mi feláldozzuk a lelkünk kívánságait. Feláldozzuk a lelki kényelmünket. Végül el vagyunk hívva arra, hogy feláldozzuk a biblikus vagy teológiai intellektualizmusunkat amelyben büszkék vagyunk magunkra. Amikor a dolgok nem azon az úton mennek, amire számítottál, továbbra is dicsőíted Istent? Salamon azt mondja, hogy minden hiábavalóság és figyelmeztet, hogy féljük Istent és tartsuk meg parancsolatait (Préd 12:8, 13) Nem ez a dicsőítés feladata?
Eredeti cikk: Costs of Worship
Vélemény, hozzászólás?