A „Kerge Gyülekezeti Kór” ismerete

A legjobb dolog a Church Marketing Sucks (vagyis „Az Egyház Marketing Nagyon Gáz”) honlappal kapcsolatban az, hogy emberek vagyunk. Az embereknek ugyanis vannak barátaik – és nekünk is. Anne Jackson ezzel a logikával érvel. Írt már nekünk korábban is, és Anne szeret felénk járni, és segíteni abban, hogy az egyházi marketing ne legyen gáz. Igen büszkék vagyunk, hogy ismerhetjük őt.

Anne egy új projekten dolgozik, aminek „Kerge gyülekezeti kór” a neve. A projekt szerint a Kerge gyülekezeti kór egy kiégési járvány, és a gyülekezeti munkások és önkéntesek közt terjed. Az egyház marketingről, és a gyülekezet kommunikációjáról tényleg el lehet mondani, hogy rossz, ha annak következtében a munkások kiégnek. Szóval, ez egy fontos, és elgondolkodtató probléma. E-mailen keresztül – virtuálisan – leültem Anne-el, hogy felállíthassunk egy megfelelő diagnózist.

Aki még nem látta az oldalt, annak elmondjuk – a címe Kerge Gyülekezeti Kór Mad Church Disease—elég ijesztően hangzik, mi ez?

Szinte már mindenki hallotta a „Kerge marha kór” kifejezést. Nemrég inspirációt kaptam, hogy könyvet írjak a szolgálatban való kiégettségről, miután több közeli barátom (akik történetesen pásztorok) legyek módjára kezdtek kihullani a szolgálatból különféle problémák, betegségek vagy családi ügyek miatt. Ezek a dolgok, illetve saját, néhány évvel ezelőtti kiégésem, valamint apukám pásztori tapasztalatai vezettek rá arra a felismerésre, hogy egy egészségtelen járvány terjed a szolgálatokon és gyülekezeteken keresztül.

A Kerge marha kórnak és a Kerge gyülekezeti kórnak számos közös vonása van… Hosszú ideig is lappanghat, és észrevétlen maradhat, fertőző – többszörösen összetett rendszerekre is hatással van a testben (érzelmi, fizikális stb.), és akármilyen tragikusan is hangzik, de halállal végződik. Habár nem gondolom, hogy szó szerint akárki is fizikálisan meghalt volna a szolgálat-okozta kiégés miatt, de átvitt értelemben, hány házasság, álom és szerelem halt már meg miatta?

Mi az oldal missziós célja? Remélem az, hogy erre az ijesztő betegségre gyógyírt találjatok. Csak hát, hogyan?

Jelenleg, mivel a könyv írása és szerkesztése éppen folyamatban van, az oldalt három fő okból használjuk:

  1. Meg szeretnénk mérni a gyülekezetek kultúrájának hőmérsékletét. Három felmérést írtunk meg: egyet a gyülekezet személyzetének, egyet a családjaiknak és egyet az önkénteseknek. Mind nagyon bizalmas jellegűek, mélyrehatóak és igen személyes hangvételűek. Nyilvánosságra akarjuk hozni, hogy van ilyen betegség. Csak azzal tudunk gyógyulást találni erre a problémára, hogy fényt derítünk bizonyos dolgokra.
  2. Közösség: Habár az webhelyünkön nem található a szó szoros értelmében vetten működő ismeretségi hálózat (kivéve a blogot), van egy oldal, melynek a címe „What Others are Saying” azaz „Mit mondanak mások?”, ahová bárki beírhat. Alapvetően, ezek amolyan kisebb szösszenetek, melyeket pásztorok, gyülekezeti munkások és önkéntesek írnak be – gyakorlatilag akárki megteheti – mely remélhetőleg segíteni fog másoknak, hogy megláthassák, hogy amit éreznek és tapasztalnak, az nem szokatlan, és hogy nincsenek vele egyedül.
  3. Marketing: Nem fogok hazudni, és úgy csinálni, mintha nem lenne ennek az egésznek amolyan „zsibongó” szerepe is. Az oldal egy részét marketing célokra használjuk. Ahhoz ugyanis, hogy az emberek kitöltsék a kérdéseket a felmérésekhez, először olvasniuk, hallaniuk kell valahol arról, hogy nincsenek egyedül.

Ezek mellett, nincs túl sok könyv a piacon, ami ezt a témát taglalná. Emiatt remélem, hogy az által, hogy lesznek emberek, akik megcsinálják a felméréseinket és elmondják történeteiket, a könyvkiadásban dolgozók meg fogják látni annak a szükségét, hogy kell egy ilyen könyv, mely nevén nevezi ezt a problémát, és gyógyítást ajánl rá.

Ez kissé furcsa. Általában az ember ír egy könyvet, majd azon keresztül kommunikál, amit írt. Te miért csinálod fordítva – elhinted az ötletet, kommunikálod az emberek felé, és utána írod meg a könyvet?

Nos, hát igazából szeretem mindig a nehezebb utat választani. J Komolyra fordítva a szót, a könyv nagy része azt a szolgálati környezetet fogja vizsgálni, amiben dolgozunk – meghallgatjuk a fájdalmas történeteket e téren, de fókuszálunk is azokra a történetekre, melyek szabadulást és gyógyulást hozhatnak másoknak.

Őszintén szólva, hogy ez mind megtörténhessen, szükségem van az emberek történeteire. És az őszinteségükre is. Nem írhatok könyvet csak a saját véleményemre alapozva, arra nézve, hogy mit gondolok a gyülekezetben lévő kiégett szolgálókról – az nem lenne pontos. Az egyháznak nagy fájdalmai vannak, és tartozunk neki annyival, hogy megvalljuk, mi is történik valójában, és imádkoznunk kell a gyógyulásért.

Szóval akkor mit szeretnél pontosan az emberektől?

Szeretném, ha kitöltenének egy-egy kérdőívet a MadChurchDisease.com oldalon. A felmérésen belül van lehetőség arra, hogy megosszuk saját történetünket. Ismét hangsúlyoznám; nem egy sajnálkozó-pátyolgató partit akarok összedobni a sok rossz miatt, ami történt – meg kell osztanunk a jó dolgokat is! Mindazt, amit Isten végzett el, amikor szabadulást hozott, és megmutatta az embereknek csodás tervét arra nézve, hogyan ne égjenek ki.

A legfontosabb pedig az, hogy őszinteséget várok mindenkitől. Nehéz bevallani azt, ha küszködsz a szolgálatban. Gyakran érezzük azt, hogy profiknak kell lennünk abban, ahogy Krisztussal járunk. Igazából viszont, amire szükségünk van, annyi, hogy megmutassuk, mi is csak emberek vagyunk, akiket egy csodás és gyógyító kegyelem mentett meg.

E kampány piacra dobásában mi volt a szerinted legnehezebb?

Hogy én magam ne égjek ki! Szerencsére, a férjem olyan, mint egy szikla, melybe kapaszkodhatok – segít mindig leszállni a földre. És hogy megosszak valami személyeset is, egy másik dolog, mellyel küszködtem az, hogy azt gondoltam, vannak bizonyos emberek… igazi sztárok… akik óriási közönségek előtt beszélnek, akik majd igazán segítségemre lehetnek, hogy ezt reklámozhassam. Mert ez az egész reklám csak „arról szól, kiket ismersz”, nem?

Múlt hétvégén, mikor volt egy kis állásidőnk, rájöttem, hogy végül is ez a projekt Isten kezében van, és egyáltalán nem számít, hány „jól ismert” személy támogatja, vagy járul hozzá. – Isten szuverén hatalom, és abba kell hagynom végre azt, hogy akkora felhajtást csinálok abból, hogy ki sorakozik fel e projekt mögé. Ez nem egy népszerűségi verseny. Mégis meg kell vallanom, hogy könnyű volt bedőlni ennek, és engedni, hogy a gondolataimba fészkelődjön ez.

Inkább nagyon kemény marketingre kellett támaszkodnod, vagy az egész szinte teljesen tőled származik? És mit találtál a legsikeresebbnek a pezsgés beindításában?

Hát, azt majd meglátjuk. Amikor majd július 2-án beindul az oldal, remélem az beindít egy nagy beszélgetést, pezsgést, és ezáltal hatékonyan felkészíthetem az embereket, hogy terjesszék az „igét”. Sikerült egy kis csoportot összehoznom, akik feliratkoztak „Kór elleni harcos úttörőknek”, és segítenek azzal, hogy odaszánták magukat, hogy email-en értesítik ismerőseiket, blogjaikra ilyen tartalmakat töltenek fel vagy éppen azt, hogy interjú alanyoknak jelentkeztek a könyvhöz. Ez az a bázis, amiről remélem, hogy továbbra is fajta terjesztője marad ennek a marketingnek.

Hatással lesz ez a betegség a rögtönzött gyülekezeti együtt étkezésekre, szerdai vacsorákra vagy azokra, akik olyan ételt fogyasztanak, ami a gyülekezetben készül?

Hű, hát remélem, nem. A gyülekezetben dolgozom, úgyhogy sokszor ezeket a maradékokat eszem, mikor otthon felejtem az ebédemet…

Eredeti cikk: Mad Church Disease Awareness


Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük