Valaki nemrég megkérdezte tőlem, hogy mi a véleményem a házi gyülekezet plántálásról (vagy egy „egyszerű gyülekezetről”, ahogy egyesek szeretnek hivatkoznak rá ). Én is ellenállok a „házi gyülekezet” címkének – a Living Room-nál (Élő hajlék) sem így hivatkozunk magunkra.
A gyülekezetplántálásról szóló gondolataimat, tanácsaimat, tanításaimat óvatosan osztom meg, mert ezek a mi tanításaink. Itt nem a birtoklásra gondolok, vagy arra, hogy ezek szabadalom alatt álló termékeink lennének, hanem arra, hogy azt tartalmazzák amit a mi sajátos körülményeinkben, egy kísérleti időszak alatt tanultunk meg. Ezek nem biztos, hogy minden helyzetre alkalmazható, általános írások. Korábban írtam már jó néhány ilyen „tanítást”, és ahelyett, hogy magamat ismételném arra gondoltam, közzéteszek néhány elérhetőséget és irányadó leírást:
Az első tíz lecke egy évvel az alapítás után lett lejegyezve. Valószínű, ezek „elméletibbek” voltak mint az utolsó öt. Az első év a tesztelés és a kísérletezés éve volt.
1. A DNS meghatározása
Nagyon fontos volt számunkra az alapértékek – egyfajta DNS – felépítése. Minden induló csoportnak javaslom, szánjon időt arra, hogy figyelmesen dolgozza ki ezt a részt, mert alapvető. Jónéhány új gyülekezetet láttam már ennek a lépésnek a hiánya miatt elbukni. Azt hitték, egy húron pendülnek. Amikor fontos döntésekre kiderült a sor, rájöttek, hogy tucatnyi különböző levárásuk van a csoport létezésével kapcsolatban. Számunkra ez a folyamat a történetek megosztása köré összpontosult- azt hiszem, találsz leírásokat a folyamatról a blogomon, valahol a márciusi bejegyzések között.
2. A misszió a középpontban
Túl sok gyülekezetnek (és egyénnek egyaránt) az a felfogása, hogy a dicsőítést, alapszabályzatot, szerkezeti felépítést, tanítást, épületet stb. pontra kell tenni, mielőtt elkezdenének missziózni. Ennek értelmében az egyháztant a missziológia előtt szeretnék kidolgozni. Úgy gondolom ez helytelen. Az egyháztan a missziológiából kell, hogy kiváljon. Úgy látom, ez így történik az ApCsel.-ben. A korai gyülekezetnek még nem volt kidolgozott szerkezete amikor a Szentlélek már befogta őket a misszióba. Missziózás közben kezdesz rájönni, hogy hogyan kell kinézzen a gyülekezet. Ahogy kölcsönhatásba kerülsz a körülötted élő emberek egyre nagyobb csoportjával, elkezd majd alakulni a látásod arról, hogy a milyen formát kell öltsön a dicsőítés.
3. Olvassátok el a „Shaping of Things to Come” című könyvet
Alan Hirsch és Michael Frost The Shaping of Things to Come (Az eljövendő dolgok formálása) c. könyve a missziós látású gyülekezetről írt legjobb könyv, amit valaha olvastam.Egy missziós nyelvezetet fog kiformálni benned. Segíteni fog újraértékelni a gyülekezeti és missziós paradigmákat. Együttléteink fő részeként tanulmányoztuk ezt a könyvet. Azt ajánlom, hogy vagy külön együttlétek alkalmával olvassátok, vagy ha nemrég indultatok el, osszátok fel kisebb részekre, hogy más témát is tudjatok kidolgozni, mert ez egy három hónapos tanulmány és lehet, hogy mással is törődnötök kell. Jónéhány csoportot ismerek, akik buzgón kezdtek neki és végül gyülekezeteket plántáltak. Egy nagyszerű kiindulópont, amely megismertet a misszió nyelvezetével és paradigmáival.
4. Hozzáadás helyett sokszorozódás. Egyenlőre ez még elmélet számunkra. Ezután fogjuk csak kipróbálni, de láttam már csoportokat akik hatást gyakoroltak környezetükre a sokszorozódás elvét alkalmazva. Maga az elv egyszerű. Ahelyett, hogy egy nagy csoportot alkossatok — az által, hogy mindig ugyanoda csatlakoznak az új embereket – inkább indítsatok több új csoportot. Ha az eredeti csoport létszáma eléri a 12-15 főt (ez a szám a mi esetünkre vonatkozik – a pontos érték a csoporton áll és valószínűleg számos tényezőtől függ), kezdjétek el egy új csoport indítását tervezni. Láttam már hogyan élik meg ezt az elvet különböző körülmények között és a növekedés elképesztő volt. Neil Cole szervezete az Egyesült Államokban 400 közösséget indított így 5 év alatt. Ha már induláskor beépítitek a sokszorozodást a csoport DNS-be, a vírusokéihoz hasonló sokszorozódást érhettek el.
5. „Simplicity & Replica” – Egyszerűség és lemásolhatóság – ahhoz, hogy egy vírus terjedjen, a szervezetének egyszerűnek, és különböző környezetekben is könnyedén szaporodónak kell lennie. A másolat alatt nem klónozást értek, hanem a DNS továbbadást, amely lehetővé teszi, hogy egy másik helyen valami új induljon életnek.
A mi a DNS-ünk nagyon egyszerű, de benne rejlik a lehetőség, hogy különböző embercsoportok között más és más módon nyilvánuljon meg. Ha a következő közösség/csoport kávéházba járók körében születik meg, másképp fogja magát kifejezni mintha művészek, házakban találkozó családok stb. között indítottuk volna el. Igyekeztünk megtartani az egyszerűséget – nem csak DNS-ben, hanem az alkalmakon is. Renovare is egy nagyszerű eszköz, amely segít ebben- ez is különböző körökben alkalmazható és nagyon hatékony.
6. Megtestesülés – Az utolsó pontban már utaltam arra, hogy különböző kulturális csoportok érdekelnek bennünket. Ez nem azért van, mert el szeretnénk választani az embereket egymástól (remélem, hogy a különböző csoportok akik kiválnak a Living Room-ból továbbra is rendszeresen találkoznak és részt vesznek majd különféle társ-tevékenységekben), hanem azért, mert a missziót és a gyülekezetet a megtestesülés szemszögéből közelítjük meg.
Krisztus bemutatta nekünk a misszió mintáját – lejött és az emberiség, s azon belül is egy bizonyos kultúra részévé vált. Megtanulta a kultúra nyelvét, és annak sajátos ritmusához mérten munkálkodott. Azt hiszem mi is magunkévá tehetjük ezt a hozzáállást, abban ahogy a körülöttünk élő különböző kulturális csoportokhoz viszonyulunk . Ez számunkra igen fontossá vált. Egy multikulturális, különböző etnikai csoportokkal és szubkultúrákkal teli városban élünk. A misszió (és majd a gyülekezet is) másképp fog kinézni minden ilyen csoportban, ha komolyan veszi a kultúrát. Ahogy tiszteletben tartjuk a tengeren túli kultúrákat és úgy munkálkodunk közöttük amíg missziózunk (manapság), ugyanígy tiszteletben kell tartanunk azokat a szubkultúrákat amikben mozgunk itt Melbourne-ben.
Ahelyett, hogy áttérítsük az embereket és kiszakítsuk saját kultúrájukból visszaültetve a gyülekezetbe (ahol olyanok lesznek mint mi) – a megtestesülés lelkületét kell alkalmaznunk, ami annyit jelent mint KIMENNI a világba és ott képezni tanítványokat.
7. Küldés avagy vonzás megközelítés – A megtestesülés fogalmában központi helyet foglal el a „menni” ige. A gyülekezetek gyakran a vonzás elvét alkalmazzák a misszióban. Azt gondolják – „ha egy kicsit felturbózzuk azt amit csinálunk vagy ahogy kinézünk, több ember fog jönni”. Ha a dicsőítő csoport más stílusú zenét játszik, ha a parkoló nagyobb lesz, ha a társalgó melegebb színű lesz, ha a prédikáció jobb lesz – akkor jönni fognak az emberek.
Nem vagyok benne biztos, hogy ez biblikus. Krisztus azt mondta: menjetek el az egész világra, és tegyétek tanítvánnyá a népeket ott ahol találjátok őket. Természetesen a „vonzás” modell is működik a lakosság egy bizonyos százalékával, de azt hiszem, hogy Ausztráliában ez az arány folyamatosan csökken. Izgalomba hoz ha arra gondolok, hogy egyre több gyülekezet „a világban” találkozik ahelyett, hogy abban reménykedne, hogy a világ fog rátalálni.
8 A résztvétel a kulcs. Ezt nekem is tanulnom kellett, ugyanakkor olyan dolog amin mi a Living Room-nál tovább dolgozhatunk. A gyülekezet a legtöbb esetben túl passzív volt túl sokáig, de én Jézus hívását egyáltalán nem látom passzívnak. A Living Room minden tagja szinte minden héten részt vesz abban amit végzünk. Ez az étkezésekben mutatkozik meg a legjobban. Mindenki felelős azért, hogy tegyen valamit az asztalra, legyen az főétel, kenyér, bor, édesség vagy gyümölcs. Még az új embereket is megkérjük, hogy hozzanak valamit már az első vagy a második héten. Ezen túl, magukon az alkalmakon is megnyilvánulhat és meg is kell nyilvánuljon a részvétel. A dicsőítés, tanulás, imádkozás stb. mind lehet fölöttébb résztvételt igénylő. A megfelelő útmutatással még az elgondolkodtató, meditáló gyakorlatok is válhatnak csoportos folyamattá.
9. Közösség – egymással megosztott élet. Olvasd el az ApCsel. 2-t és eléd tárul egy dinamikus közösség képe, ahol az emberek aktívan részt vesznek egymás életében. A közösség több egy csésze kávénál egy szívesség után, vagy egy beszélgetésnél a bibliatanulmány végén. Magába foglalja ezeket is, de azt hiszem törekednünk kell arra, hogy valóban megismerjük egymást. Körbemenni a csoporton és elmesélni egy dolgot ami az elmúlt héten történt velünk meglehetősen üres kifejezése a közösségnek – nem kellene már tudjuk mi történik mások életében, azért mert össze vagyunk kötve velük és így megosztjuk az életünket? Ez számunkra, akik egy individualista kultúrában élünk kihívás. Szándékosan törekednünk kell arra, hogy megtörjük a mintákat.
10. Érezzétek jól magatokat – Lehet, hogy ez nem a legszakmaibb tanítás és nem fogod könyvekben megtalálni – de ha ez a folyamat nem lesz életet adó és élvezetes, az emberek nem akarnak majd a részévé válni. Engedjétek szabadon a kreativitásotokat. Próbáljatok ki új dolgokat. Ezek legyenek meglepőek és kiszámíthatatlanok (Jézus is ezt tette). Egyetek sok finom ételt, igyatok egy kevés jó bort, ünnepeljetek együtt a kultúrátokkal, nézzetek filmeket, szervezzetek közös túrákat, nevessetek sokat és élvezzétek egymás társaságát. Ne legyetek túl komolyak, az élet túl rövid.
Ha mindez nem lett volna elég, újabb hat hónap után írtam még gyülekezetplántálási tanításokat a Living Roomról. Ezek az ötletek inkább a saját tapasztalatunkból eredtek. Ezek a következők:
11. Haladjatok nyugodt tempóban – Időbe telik, hogy kapcsolatokat építsetek ki egymással és a tágabb közösséggel. Láttam jónéhány embert akik minden beleadva, buzgón indultak neki a gyülekezetplántálásnak és a munkájuk nem lett maradandó.
Sok időt töltöttünk azzal, hogy megismerjük egymást mint csoport. Sokat dolgoztunk azon, hogy meghatározzuk az értékeinket/DNS-ket, és annak ellenére, hogy egy kicsit csalódott voltam abban az időben a lassú a növekedés miatt (egy új személy csatlakozott egy év alatt!) nagyon hálás vagyok az értékeink szilárd alapjáért és a kapcsolatokért amikkel most rendelkezünk.
Egy online barátom ezen a ponton az épületekről kérdezett, valamit arról, hogy milyen korán kezdjenek el beszélni róla. Azt feleltem:
„Nem vagyok az épületek ellen – de úgy gondolom, hogy ezt a DNS, valamint az adódó lehetőségek függvényében kell kifejlődjön és idő kell hozzá, hogy felismerjük. Ha meglett volna az épületünk, amikor elindultunk, az nem lett volna jó, mert akkor egy épülethez kellett volna illesztenünk a közösségi életünket – ahelyett, hogy az közösségünkhöz és életünkhöz rendelnénk a szükséges épületet. Nem tudom, hogy hol és hogy lesz-e egyáltalán épületünk – jelenleg kétlem, hogy lesz – de ha mégis lesz akkor remélem, hogy a missziós tevékenységünknek és nem másnak lesz a következménye.
12. A való életéhez a lehető legközelebb – Igyekszünk arra, hogy heti alkalmaink tevékenységei azon alapuljanak amit az emberek hetük másik, 98%-ban végeznek. Ha egy kis csoporthoz tartozol mint a mienk, azt hiszem, hogy fennáll az a kísértés, hogy elrejtőzz és teljesen „szellemi” és „szent” legyél. Éppen ezért nem csak „lelki” dolgokkal foglalkozunk – vagy inkább kibővítettük azt amit „lelki”-nek látunk, és beszélünk a valós életről – munkáról, barátokról, társadalmi kérdésekről. Az legutóbbi „étel” sorozatunk nagyon jó volt ilyen értelemben.
13. Változatos találkozási helyek – Ez azt hiszem kapcsolódik az előzőekhez, de elgondolkodtam ma rajta. Úgy gondolom elkezdhetjük lerombolni a falat a „hétköznapi lelkiség” – amiről az előbb beszéltem – és a „holy huddle”, a „szent tömeg” mentalitás között, amelynek olyan könnyű a csapdájába esni. Ez úgy kezdődhet el, hogy az összejövetelt hétköznapi helyen tartjuk meg. Dokumentáltam már néhány ilyen kísérletek ezen a blogon. Élménydús volt minden alkalom. Úgy gondolom egy gyülekezetet könnyen meghatározhat az épület amely otthont ad neki (háziközösség, ifjúsági gyülekezet, kávéház-gyülekezet), és szerintem hasznos összekeverni egy kicsit a dolgokat, más szavakat találni arra, hogy leírd amit végzel. (ez az oka annak, hogy ritkán beszélek a Living Room-ról (Élő hajlék) úgy mint egy háziközösség).
14. Ne hagyd, hogy a gyülekezet uralja az életed – Ez megint csak összefügg az előző tanításokkal, nekem személyesen nagy lecke volt. Olyan könnyen válhat a gyülekezet legfontosabb dologgá az ember életében. Nem vagyok a gyülekezet ellen – sőt, azokat a dolgokat rangsorolva amik dominálhatják az életedet nagyon jó helyen van – de mint egy szolgálattevő azt hiszem hibát követtem el, amikor elvártam, hogy a gyülekezetem tagjai minden szabadidejüket a rendezvényekre és szolgálatokra áldozzák amiket értük szerveztem. Egy olyan szörnyeteget hoztam így létre, amely felemésztette az emberek életét! Ez által kockáztattam a családtól, munkahelytől, kluboktól, barátoktól, szomszédoktól és a személyes hobbiktól és érdeklődésektől való elszakadást. Távol kerültek volna mindattól, amit Isten végez körülöttük az élet természetes ritmusában.
Jelenleg tanulom, hogy ha megengedjük az embereknek (és magunknak) hogy egy kicsit ezeknek is éljük, sokkal hatékonyabbá válnak a misszióban és bámulatos helyeken fognak Istenre találni, növekednek az Ő ismeretében és a Vele való kapcsolatban!
Ismét mondom nem vagyok ellene a programoknak vagy a szolgálatoknak, de úgy gondolom időt kell szánnunk a velük együtt járó fontos kérdésekre, mielőtt újabb elvárással rontanánk be az emberek életébe.
15. Alakulj a kívülállók formájára – Jelenleg Seth Godin Free Prize (Ingyen jutalom) c. üzleti könyvét olvasom. Azt olvastam ma, hogy egy új termék kifejlesztésekor nem az elégedett ügyfelekre kell összpontosítani, hanem azokra akik elégedetlenek és szükségben vannak. Nincs értelme a már meglevő, boldog ügyfeleknek fejleszteni egy terméket, mert ők valószínűleg úgyis megveszik – ha bővíteni akarod az ügyfeleid táborát az elégedetlen vevőkre kell összpontosíts. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy akik gyülekezetbe járnak azok „ügyfelek” de elgondolkoztatott azon, hogy kikre összpontosítja a legtöbb gyülekezet idejének és energiájának jó részét.
Egyik barátom, egyszer ezt mondta nekem: „Nem csak a jelenlevők határozzák meg, hogy mit csinálunk a gyülekezetben, hanem azok is akik nincsenek ott.” Ezt kimondva egyúttal azt is tanácsolta, hogy szánjak időt arra, hogy gondolkodjak a kultúrámon, a szomszédaimon, a munkámon, a munkatársaimon és engedjem, hogy segítsenek formálni – azáltal akik ők – azt amit teszünk a gyülekezetben. Úgy gondolom valódi bölcsesség rejtőzik ezekben a szavakban. Amikor azon gondolkodunk, hogy milyen formát öltsünk mint gyülekezet, ne feledkezzünk meg azokról akik között élünk, hanem engedjük, hogy a közösségünk szélén és azon kívül élők is alakítsák azt.
Biztos vagyok benne, hogy – egy kis elmélkedés után – lesz még több gyülekezetplántálásról szóló tanítás de egyenlőre ennyivel kell beérni. Hadd tegyek hozzá még ezekhez egy rövid tanítást:
16. Légy óvatos, miről bloggolsz – a bloggolás egy nagyszerű eszköze a kommunikációnak, a tanulásnak és kapcsolódásnak, de lehet helytelenül is használni.Érdemes lenne egy rövid beszélgetést tartanotok a csoportban arról, hogy miről lehet és miről nem lehet bloggolni. Én személy szerint úgy döntöttem, hogy nem fogok név szerint azonosítani embereket a csoportból nyilvánosan. Időröl időre felteszek néhány képet, de ezt is óvatosan. Úgy döntöttem, hogy nem bloggolok részletesen a döntéseinkről amíg meg nem hozzuk azokat. Nem írok nézeteltéréseinkről, vagy arról amit mások mondtak amíg nem kapok erre engedélyt.
Mégis szeretnék ezen a blogon a világ számára átlátható lenni arról, hogy mi is tulajdonképpen a Living Room – hisz nincs semmi elrejtenivalónk. Ugyanakkor szem előtt tartom azt is, hogy a közösségünk valós emberekből áll akiknek joguk van a magánéletre és egy biztonságos helyre ahhoz, hogy kifejezzék magukat. Megilleti őket az a tisztelet, hogy szennyeseinket (nem mintha annyi lenne) ne teregessük ki az egész világ előtt. Ez csak az én álláspontom – tudom, hogy más szerzők másképp közelítik meg ezt a kérdést – egyeseknek bejött, másoknak komoly problémákat okozott. Jobb ha óvatos vagy.
Darren Rowse – Living Room(Élő hajlék): Melbourne, Ausztrália
Eredeti cikk: Church Planting Lessons
Vélemény, hozzászólás?