Todd Hunter elvégzett egy jelentős kutatást, mialatt a gyülekezet-plántálás felekezeti igazgatója volt. Habár a tanulmány elég régi, találhatunk benne néhány fontos felfedezést, melyek még mindig meglehetősen időszerűek. A tanulmányt az Association of Vineyard Churches Church Pathology Report-hoz (A Vineyard Gyülekezetek – „gyülekezeti kórbonctani jelentés”) készítette Hunter 1986. decemberében.
Hunter két fő kategóriára osztotta riportját: egyik volt a „Kórbonctani jelentések” a kudarcosan véget érő gyülekezetekről, a másik pedig a „Sikeres gyülekezetek.”
A kulcsfontosságú kudarctényezők egy gyülekezeti plántálásnál a következők voltak:
• A plántáló alkalmatlan a munkások és vezetők toborzására, mozgatására és gondozására
• A plántáló alkalmatlan a hatékony tervezés megvalósítására
• A plántáló nem hatékony arra nézve, hogy új embereket gyűjtsön
• A plántáló evangélizációs technikája nem hatékony
Hunter úgy összegezte végül, hogy a gyülekezet plántálók megoldhatják ezeket a problémákat, további képzésekkel és gyülekezeti növekedéssel.
Aztán tovább ment és felfedezte, hogy a plántáló pásztor beállítottsága döntő fontosságú lehet.
Azok a pásztorok, akik a legtöbb problémával bajlódnak, inkább pásztor-típusúak, mint kiválóságok, és nincsenek erős vezetői képességeik. A kevés sikerrel rendelkező gyülekezet-plántálók egyszerűen eleve hajlamosak a passzívabb hozzáállásra, és szolgálatukban inkább azokat gondozzák, akik maguktól odamennek hozzájuk. Nem jellemző rájuk, hogy céltudatosan átböngésszék a közösséget, majd megtalálják azokat, akikből vezetők válhatnak Isten országában. Inkább szeretnek meglévő kapcsolatokat ápolni, mint toborozni, evangélizálni, tervezni vagy kutatást végezni a közösségen belül.
Sikertényezők
Mindezekkel szemben – a Vineyard kutatás szerint – azok a plántálások, amelyek virágoznak, olyan pásztorok kezében vannak, akik keményen dolgoznak, akiknek jól kigondolt terveik vannak, akik arra összpontosítanak, hogy új embereket gyűjtsenek, és akik kreatívan tudják megközelíteni és megoldani a problémákat. Az ilyen pásztorok erőteljes és céltudatos evangélizációs munkát végeznek és szenvedélyüket az optimizmus, valamint a hit tüzeli. Mindezek mellett ezek a plántálók jó szociális képességekkel rendelkeznek, és felelősséget vállalnak a gyülekezet növekedéséért, miközben a gyülekezet értékét az embereknek adják át.
Végül, Hunter felfedezett néhány sikertényezőt az újonnan plántált gyülekezetekkel kapcsolatban. A túlélés valószínűsége lecsökken, ha a gyülekezet életének korai szakaszában túl sok névleges keresztényt vonz, akik nem hajlandóak változni és növekedni (gyülekezet-váltogatók, kiégett vezetők, krónikus lelki fájdalmakban szenvedők stb.) Ezek mellett, ha a kezdeti tagok nem hajlandóak aktívan keresni és szívesen látni azokat, akik mások, mint ők, az is tovább csökkenti a közösség egészségét és a túlélő készségét.
Amikor tömve van a gyülekezet, és hátsó problémák vannak, az ugyanúgy káros az újonnan alakult gyülekezeteknek, mint a megalapozottaknak.
ED STETZER, Alpharettaban, Georgia államban, a Southern Baptist Convention (Dél-Baptista Kongresszus) észak-amerikai missziós testületének Missziókutató Központjának vezérigazgatója és missziológusa.Vettük az “Improving the Health and Survivability of New Churches,” („Az új gyülekezetek egészségének és túlélő készségének javítása”) című forrásból. Leadership Network. Used with permission. (engedéllyel)
Vélemény, hozzászólás?