Veszélyes születés

5 perces színdarab

Történt egyszer, hogy az anyaméhben fiúikrek fogantak. Teltek a hetek, és a fiúcskák növekedtek. Ahogy növekedett a tudatuk, úgy nőtt az örömük is:

– Mondd, nem nagyszerű, hogy fogantattunk? Nem csodálatos, hogy élünk?

Az ikrek elkezdték felfedezni világukat. Amikor megtalálták a magzatzsinórt, amely összekötötte őket anyjukkal, és eljuttatta hozzájuk a táplálékot, énekeltek az örömtől:

– Milyen nagy anyánk szeretete, hogy megosztja velünk saját életét!

Ahogy azonban telt-múlt az idő, és a hetekből hónapok lettek, az ikrek hirtelen észrevették, mennyire megváltoztak:

– Mit jelentsen ez? – kérdezte az egyik.

– Ez azt jelenti – felelte a másik -, hogy tartózkodásunk ebben a világban a végéhez közeledik.

– De én egyáltalán nem akarok elmenni innen – viszonozta az első -, szeretnék mindig itt maradni!

– Csakhogy nincs más választásunk – felelte a másik. – Talán van élet a születés után is!

– Milyen lehet az? – kérdezte kétkedve az első. – El fogjuk veszíteni az életet jelentő magzatzsinórt, és a nélkül hogyan élhetnénk? Azonkívül mások is elhagyták már ezt az anyaméhet, és senki sem tért ide vissza, hogy megmondja nekünk, van-e élet a születés után. Nem a születés a vég!?

Egyikük mély bánatba merült, és így szólt:

– Ha a fogantatás a születéssel végződik, mi értelme van az életnek az anyaméhben? Értelmetlen az egész. Talán még anya sem létezik.

– De kell, hogy legyen! – tiltakozott a másik. – Különben hogyan kerültünk volna ide? És hogyan maradhattunk volna másképpen életben?

– Láttad-e valaha anyánkat? – kérdezte az első. – Talán csak a képzeletünkben létezik! Mi gondoljuk ki magunknak, mert így jobban megérthetjük életünket.

Így teltek az utolsó napok az anyaméhben, telve kérdések özönével és nagy félelemmel. Végül is elérkezett a születés pillanata, amikor az ikrek elhagyták addigi világukat, és kinyílt a szemük. Tele tüdőből felordítottak. Amit láttak, meghaladta legmerészebb elképzelésüket. is.

MIRE HASZNÁLHATOD EZT A KIS TÖRTÉNETET?

Előadhatjátok monológ vagy egy pár perces kis színdarab keretében akár az ifiben, akár a gyülekezetben. A tanulság, amit elmondhattok utána, vagy amiről beszélgetni lehet, hogy miért félünk, miért vagyunk inkább elutasítóak az újjal szemben, amit még nem ismerünk. A jelenet nagyon alkalmas evangélizáció bevezetésére is!

Ha előadjátok, nagyon poénos lehet, ha az anyaméhet egy sátorral helyettesítitek, onnan beszélgetnek a fiúk, a végén pedig előmásznak, és “megdöbbennek”, hogy egy gyülekezet van körülöttük.

Ezen túl pedig, ha megfigyelitek, nagyon hasonló ehhez a születéshez az új élet “megszülése” is, hiszen sokan éppen ezért és éppen ugyanilyen indokokra hivatkozva utasítják el Isten létezését és a benne nyerhető új élet valódiságát.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.