PowerPoint és videoklip, előre felvett zene és őrült versenyek, rádiós mikrofonok és színpadfények, Tommy Hilfiger nadrágok és Abercrombie & Fitch pólók, terepjárók és Nokia telefonok, a gyerekek nevetnek, a felnőttek pedig mosolyognak. De Jézus lehet, hogy sír. Miért? Azért, mert ezek nem egy iskolai gyűlésen láthatóak, hanem egy gyülekezeti ifjúsági összejövetelen.
Azok az igeszakaszok, amelyek Jézust sírva mutatják be, megrendítő illusztrációk arra, hogy a mi Urunkat érzelmileg is foglalkoztatta az ő népének az élete. A Lukács 19:41-ben ez áll: „És mikor közeledett, látván a várost, síra azon.” Ahogy lejött az Olajfák Hegyére, mielőtt bevonult a szent városba, Jézus Végignézhetett volna a város tetszetős épületein, masszív tornyain, a hatalmas arénáján, a felséges templomon, és egy sereg törvénykező farizeuson. A szemei emberi munkák eredményeit látták, de a szíve az emberi lélek bukását érezte. A város egy gyönyörűen becsomagolt dolognak tűnt, de emögött Jézus érzékelni tudta az emberek állapotát. Nem vágytak a szívük mélyén Isten tanításaira. Végső soron a város az emberi eredményeket, bölcsességet és mohóságot képviselte.
Úgyhogy Jézus sírni kezdett.
Miben mások a mai városok – azok a városok, amelyekben bőven vannak gyülekezetek ezernyi programmal és szolgálattal? Ezek a programok a szívet és a szenvedélyt sugározzák? Teljes mértékben arról szólnak, hogy bemutassák Istent az embereknek? Egyes gyülekezetek elvesztek a világi stílusú marketingben és reklámban, ami folyamatosan beszivárog a keresztény szolgálatokba és szórakoztatásba. Ifjúsági vezetőink azon kapják magukat, hogy kötéltáncot járnak, miközben az ország legnagyobb fogyasztói csoportja felé szolgálnak, amely egyben a legnagyobb szórakoztatásban is részesül. Tehát a nagy kérdés ez: Meddig gázolunk még bele az agyonreklámozott marketingbe anélkül, hogy elveszítenénk hitelességünket Krisztusban? Sürgősen szükségünk van egy mérőzsinórra, hogy segítsen megállapítani és fenntartani az Isten felé való irányultságunk precizitását.
Több mint tíz éve vagyok ifjúsági vezető és női Bibliaiskolai tanító, és azt tapasztalom, hogy bonyolult és provokatív kérdéseket teszek fel magamnak a saját viselkedésemről és vágyaimról. Két olyan igehely van, amelyeket mérőzsinórként használok az életem ellenőrzésére, feleségként, anyaként, testvérként, nagynéniként, szomszédként, szolgálóként, iskolai önkéntesként és barátként.
Jézus sír, amikor az egyszerűséget felváltja a show-világ. Az első mérőzsinórom az, amit Pál írt figyelmeztetésként a korinthusiaknak: „Félek azonban, hogy a miként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől.” (2 Korinthus 11:3)
Az 1996-os atlantai olimpián egy neonhirdetés volt a kosárlabdameccsek helyszínén, egy aranyéremmel és ezzel a felirattal: „Nem az ezüstérmet nyered el, hanem az aranyat veszíted el.” Gyorsan továbbmentem a két gyermekemmel, és ezen gondolkodtam: „Hát ez a marketinges gondolkodásmód lényege a mai társadalomban. Soha nem vagy a legjobb, hanem mindig mögötte vagy, soha nem nézel ki jól, csak mindig koslatsz utána, soha nem érzed magad okosnak, hanem mindig tanulsz.” A világ azt akarja, hogy felejtsük el azt az igazságot, hogy Jézusban nem kell tökéletesnek lennünk, mert megbocsátottak nekünk.
A mai marketing ipar azért nyomja ezt a tökéletességet, hogy elérje fő célját: hogy elégedetlenné tegyen mindazzal, amink van, és hogy érezzük azt, hogy mindig több kell. Ha folyamatosan többet szerzünk, akkor talán egy napon meglesz mindenünk. Persze a marketin világa állandóan átfogalmazza, mit is jelent az a „minden”, hogy továbbra is érezzük az elégedetlenséget. A fogyasztói szemlélet egy spirituális harc, ami a világban található elvárások kötelékeiben tartja az embert, miközben megfosztja a bátorságtól, hogy kiálljon Krisztusért. ha nem törünk ki ebből a körforgásból, nem fogjuk megtalálni a békesség helyét, ahol Isten üzeneteit meghallhatjuk.
Az 1Korinthus 2:4-ben Pál azt mondja, hogy nem szép beszédekkel érkezik hozzájuk, hogy tetszésüket váltsa ki ezzel, hanem Krisztus ereje köré építi az üzenetét. Állandóan azt szoktam kérdezni magamtól, hogy az általam használt marketinges technikák és reklám-módszerek, amelyeket a gyerekeknél használok, vajon Jézusra irányítják-e a figyelmet, vagy inkább csak rám, a gyülekezetre, a szórakoztatóiparra, vagy a társadalomra. Úgy érzem, egyszerűségre vagyunk elhívva az életünkben és a Krisztusról szóló üzenetünkben.
Nemrég egy Bibliaórán az ifis lányok azt kérdezték, elhagyhatnánk-e a bevezető játékot, hogy azonnal a Szentírásról beszélgethessünk. Talán Pálnak volt igaza, aki azt mondta, hogy Isten Igéje annyira erőteljes, hogy nem igényel semmi különös prezentációt – egyedül is el tudja végezni a dolgát. Úgyhogy lehet, hogy te is felteheted magadnak a kérdést a következő ifin: Nem túl sok vagy hangos a zene? A PowerPoint és a video bejátszások segítséget jelentenek, vagy csak elvonják a figyelmet? Nem váltotta fel az evangélium egyszerűségét egy komplikált és zűrzavaros üzenet? Figyelmesen hallgatom a gyerekek megjegyzéseit és kérdéseit? Nem vezetett félre engem, vagy nem félemlített meg a világ marketinges szemlélete? Nem sír most Jézus?
Jézus sír, amikor az üzenetét felváltják a saját érdekeink. A másik mérőzsinórom az 1János 2:15-17: „Ne szeressétek a világot, se azokat, a mik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.”
A divat, a kinézetünk és a pénz gyakran magunkra tereli a figyelmünket és eltávolít az Istennel való alázatos járástól. Elvonnak minket és másokat az evangélium üzenetétől. Az a gondolat, hogy talán elfordítottam valakit Jézus követésétől a büszkeségem vagy a saját szemléletem miatt, a térdeimre kényszerít. Emellett sokba is kerül a világ útján járni folyamatosan, és a legújabb divatot követni. A Bibliaórán beszélgettem a gyerekekkel és megvizsgáltuk az életünk világias területeit, és hogy miket változtathatnánk meg. Az egyik javaslat az volt, hogy a Target-ben vásároljon az ember, és nem az Abercombie&Fitch termékeit, hiszen úgyis hasonló a stílusuk, az ára viszont nagyon is más. Sokan otthon is folytatták ezt a beszélgetést a szüleikkel.
Nemrég egy keresztény könyvesboltban jártam és egy életnagyságú kartonfigura volt ott, egy keresztény együttes körvonalaival. Nem tudom biztosan, hogy azért volt-e ott, hogy otthonosan érezzem magam, vagy pedig azért, hogy azt érezzem, hogy meg kell vennem a CD-jüket. Az utóbbi felé hajlok. Egyértelműen az együttesen volt a hangsúly – de hol volt ezen a képen Krisztus? Persze ki hibáztatná őket? Hiszen így működik a marketing. A többségünk sóvárog az elismerés után, hogy fontosnak érezze magát, és gazdagságra tehessen szert. Ami pedig ezen felül megmarad, át szoktuk adni Jézusnak.
Tehát reklámozzuk Krisztus üzenetét és szolgálatát? Természetesen. De óvakodjunk attól az állapottól, amikor már Krisztus arcát felváltják a hírességek, amikor az üzenetet már annyira begyakoroltuk, hogy eltűnt belőle az őszinteség és a szenvedély, és amikor a közösségi összejövetelekből egy termék lett, és nem Jézus megismerésére való meghívás. Amikor ez történik, akkor a világnak nyitottuk meg a szívünket és nem Jézusnak.
A világ könnyen el tudja fojtani a keresztény növekedésünket, azzal, hogy finoman, vagy éppen nem is annyira finoman befolyásol és betolakodik az életünkbe. Keresztény ifjúsági munkásként az a küldetésünk, hogy megváltoztassuk az emberek életét Jézusért. Ezt úgy tesszük, hogy a világot is felhasználjuk, de nem fogadjuk be magunkba. A mérőzsinórunkat Jézus Krisztusban kaptuk meg, és az ő útját nyilvánvalóan bemutatja Isten Igéje. Hajlandóak vagyunk felhasználni ezeket arra, hogy kérdőre vonjuk fogyasztói szemléletünket? A missziós útjainkon a Target vagy az A&F cuccai lesznek rajtunk? A szórakozással vagy az ifjúsággal való beszélgetéssel töltünk ezután több időt? A Bibliát fogjuk tanulmányozni velük, ami által megtanulják értelmezni azt, vagy a játékos gyakorlatok fogják lekötni az órák nagy részét? Segíteni fogunk-e nekik megérteni a dicséret dalok jelentését, vagy pedig csak adunk rá egy kis „kakaót”, és megelégszünk a hangerővel? Imádságos szívvel vizsgáld meg magadat és a szolgálatodat! Majd tedd fel a kérdést, hogy vajon Jézus sír-e most.
–
Sheryl Fleener 15 éve önkéntes ifivezető, akinek azért ég a szíve, hogy a középiskola elején tartó lányoknak tartson Bibliatanulmányokat. A Fuller Seminary Bibliatudományi szakán szerzett oklevelet. Legutóbb a Roswell Presbyterian Church munkatársa volt a georgiai Roswell-ben, és most keres magának gyülekezetet Kansas City-ben.
Eredeti cikk: Does Jesus Still Weep? Consumerism as Spiritual Warfare
Vélemény, hozzászólás?