Olyan sokszor olvasunk a Bibliában különleges helyekről: országokról, városokról, folyókról, hegyekről. Vigyük el az ifjúságot egy virtuális utazásra!
Ehhez szükségünk lesz néhány önkéntesre is, aki felkészül az adott helyszínből!
Kellékek:
Kisméretű füzetek
Fénykép az ifjúság tagjairól (kérhetjük, hogy hozzanak magukkal, vagy nyomtathatunk is)
Matricák a helyszínek neveivel vagy valami pecsételők
Az első lapra beírhatjuk a következő igeverset:
„Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül”
Filippi 3,20
A borító és füzet belsejénél használjuk a kreativitásunkat.
Alkalom menete:
Teljesen az önkéntes, előadó stílusától függ.
Ami fontos, hogy ne tartsunk száraz előadást a helyszínről, mert mindenki el fogja felejteni az adatokat!
Néhány ötlet:
Készítsünk diavetítést, szép képekkel (esetleg akkor és most diákkal).
Csak a fontos és érdekes történelmi eseményeket említsük meg, ez nem törióra!
Meséljünk el vagy játszunk el egy bibliai eseményt, ami ott játszódott.
Próbáljunk érdekességeket kideríteni a helyszínről.
Vonjuk be a fiatalokat is! Hagyjuk, hogy kérdezzenek, mintha idegenvezető lennél.
Kérdezzünk tőlük az elején, hogy mit tudnak a helyszínről.
Kérjük meg a fiatalokat, hogy nagyon figyeljenek minden úticélnál, mert később még fontos lehet! (Néhány álllomás után készíthetünk nekik egy kis „akadályverseny-féle” pályát, ahol feladatokat kell megoldaniuk az eddig tanultak alapján! Erre lesz majd később egy óravázlat!)
Példa:
1. állomás: Laodicea
Wikipédia:
Laodicea
A várost már Kr. e. 5500-ban is lakták, a mai város közvetlen ősét a Kr. e. 3. században alapította II. Antiokhosz Theosz szeleukida király, és feleségéről nevezte el Laodikeiának (latinosan Laodicea). Laodikeia a mai Denizlitől körülbelül 6 kilométerre található. Időszámításunk előtt 188-ban a város pergamon uralom alá került, majd amikor III. Attalosz, az utolsó pergamoni király is meghalt a terület a Római Birodalom része lett Kr. e. 133-ban. Laodicea rendkívül gazdag és gyorsan fejlődő város volt, virágzott a kereskedelem (textil), mivel a Selyemút itt haladt keresztül. A város nemcsak kereskedelméről, de orvostudományáról is nevezetes volt, rendelkezett orvosiskolával, orvosai szem- és fülbetegségek specialistái voltak.
Laodiceában jelentős számú zsidó lakosság élt, akik szabadon gyakorolták hitüket. A kereszténységet valószínűleg Epaphras, Szent Pál követője és útitársa hozta a városba, ekkor emelték az első keresztény templomot.
A város csaknem teljesen elpusztult a földrengésben Kr. u. 60-ban, ekkor a városlakók még újjáépítették. A 494-es földrengés viszont már földig rombolta a várost, ahol többek között egy stadion és két színház (egy görög és egy római kori) is állt.
Képek:
Ha beírjuk a Goggle képkeresőbe, hogy „laodicea”, akkor több térképet is találhatunk. Illetve fényképeket Laodicea romjairól. Ezeket kivetíthetjük, hogy el tudják helyezni földrajzilag. Tegyünk be egy képet Pál missziós útjáról is, hogy összefüggéseiben láthassák majd a leveleket.
Feladat:
Kérjük meg a fiatalokat, hogy együtt készítsenek egy rajzot arról, hogy milyennek képzelik a korabeli várost és a városlakókat! Odaadhatjuk nekik a kinyomtatott szöveget a Wikipédiából. Így jobban megmarad az emlékezetükben.
Igehelyek:
(Említve van: Kolossé 2:1, 4:13-16)
Olvassuk fel a Jelenések 3,14-22-ig!
Segített-e megérteni a város jellemzése az igeszakaszt?
| Wikipédia | Biblia |
| Laodicea rendkívül gazdag és gyorsan fejlődő város volt | Jel. 3,17-18a
„Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen, tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj,” |
| virágzott a kereskedelem (textil), mivel a Selyemút itt haladt keresztül. | és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; |
| A város nemcsak kereskedelméről, de orvostudományáról is nevezetes volt, rendelkezett orvosiskolával, orvosai szem- és fülbetegségek specialistái voltak. | és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss.” |
Most már érthetjük, hogy miért írja neki, hogy szegény, meztelen, miért írja, hogy vak… mert a város lakói pont ezeknek az ellenkezőjére voltak büszkék: hogy gazdagok, szép ruhákban járnak, meg tudják gyógyítani a szemüket…
Mi a helyzet a következő igeverssel?
Jel. 3,15-16
„Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.”
Ezzel kapcsolatban semmit sem találunk a Wikipédiában.
Kérjük meg a fiatalokat, hogy próbálják meg értelmezni!
(Esetleg hozzunk be teát, az egyik legyen hideg-hűtőből, a másik langyos, a harmadik forró. Kérdezzük meg, hogy kinek melyik ízlik, és melyik mire jó.) Utána mondjuk el nekik a város történetének következő részletét. (Találunk képeket a neten a laodíceai csatornákról is!)
A tanulságot hagyjuk, hogy ők találják ki!
Szűcs Sándor On-line Bibliaiskola (részlet a Bibliatanulmányozás című leckéből)
Laodicea városa olyan helyre épült, ahol nem volt forrásvíz, ami az ókori világban egy város számára létszükséglet volt. Az alapítók nem arra figyeltek, hogy olyan helyre tegyék a város alapkövét, ahol éltető víz van, csak a kereskedelmi-gazdasági szempontok voltak fontosak. A várostól északra, 10 km-re feküdt Hierapolisz, ahol forró termálforrás volt. Laodicea lakói építettek egy kővezetéket, és elvezették a gyógyvizet saját maguknak is. Csakhogy a távolság ahhoz már túl nagy volt, hogy a forró víz kihűljön, és így mire Laodiceába ért, langyossá vált, és nem volt jó arra, hogy gyógyítson. Szinte ugyanolyan távolságra délre feküdt Kolossé, ahol kitűnő ivóvízforrás fakadt. Mivel Laodicea éppen ebben is nélkülözött, ide is építettek egy kővezetéket, és elvezetették a hideg, friss vizet saját városukba. Csakhogy ez a távolság a hideg vizet felmelegítette az amúgy is meleg éghajlaton, és a hidegből megint csak langyos lett, mire a városba ért, és nem volt jó arra, hogy igyanak belőle. Ha a víz forró, akkor gyógyítani tud, ha hideg, szomjat oltani – ha langyos, akkor nem jó semmire. És a városnak – illetve az ilyen keresztyéneknek is – az a nagy tévedésük, sőt bűnük, hogy életük alapját nem a forrásnál fektették le, hanem ott, ahol pozíciót, gazdagságot, sikert reméltek. Nekik szól a reformáció mindig érvényes jelszava: „ad fontes” – azaz „vissza a forráshoz!”
Keressünk olyan igeverseket vagy dicsőítő dalokat, amiben Jézus a forrás! Csoportban is lehet! Olvassuk fel az igeverseket, és énekeljük el ezeket a daokat.
Zak. 13,1
Azon a napon forrás fakad Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára, hogy lemossa a vétket és a szennyet.
Jn. 4,13-14
Jézus így válaszolt neki: „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.”
Jel. 21,6
És ezt mondta nekem: „Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.
Az alkalom végén mindenki kapja meg a pecsétet az útlevelébe!
Vélemény, hozzászólás?