Közvetlen kapcsolatteremtő ifjúsági munka befelé forduló fiatalokkal
Gyönyörű, meleg nyári nap volt, a városközpont tele volt vásárló, üldögélő, beszélgető, napozgató, vagy csak úgy lézengő emberekkel. Eléggé új voltam még a Fiatalok Krisztusért munkatársai között, és a képzésem részeként, három napot töltöttem a YFC (Fiatalok Krisztusért) központjában, az angliai Burtonben. Miután végigjártam a központot, és beszéltem az igazgatóval, csatlakoztam a csoport többi részéhez egy kis utcai munkára, hogy megszólítsuk a város fiataljait.
Egy templomban találkoztunk a város főteréhez közel, hogy dicsérjük az Urat és imádkozzunk azért, hogy jó beszélgetések alakuljanak ki a fiatalokkal, akikkel találkozni fogunk. Dicsőítés és ima – remek! – ez nekem is megy. De 15 perccel később, kinn a napfényben, mikor szembetalálkoztam a fiatalokkal, akikkel beszélgetnem kellett volna, és meg kellett volna hívnom őket estére egy kávézóba, már teljesen „lefagytam”. Irigykedve néztem Micket, az egyik ifjúsági munkást, aki odasétált egy csoport fiatal fiúhoz, minden porcikájából áradt a bizalom, és lazaság. Néhány perc múlva már jóízűen beszélgettek és nevetgéltek, és a fiúk elfogadták a meghívást.
Kiszáradt a szám, émelygett a gyomrom, és úgy tűnt, hogy félénk pillantásaim ellenséges tekintetekkel találkoznak. Nem tudtam rávenni magam, hogy bárkihez is odamenjek. Miután tettem néhány kört a főtéren, megpróbálva összeszedni a bátorságomat, a kávéházi meghívóim egy kukában végezték, én pedig elrohantam egy másik munkással együtt egy közeli parkba. Frusztrált voltam, és rendkívül mérges magamra. Ennyi volt, döntöttem, nem vagyok jó az ilyen megszólításokra – bár nem ennyire „finoman” fogalmaztam meg magamban a helyzetet. Alig kezdtem el ifjúsági munkásként dolgozni, és máris megbuktam az egyetlen dologban, amiben jónak kellene lennem – az emberekkel való kapcsolatteremtésben.
Szerencsére nem ez volt ifjúsági munkás karrierem vége, és ami szintén szerencse, azóta sokat fejlődtem. Elmesélem a történetemet, mert jól összefoglalja azt a küzdelmet, amit meg kellett vívnom az ifjúsági munkám során, és megmutatja a fiatalok és Isten Királysága iránt érzett lelkesedésemet, miközben egy félénk, bizonytalan személyiség voltam. Gyakran feltettem a kérdést, hogy nem összeférhetetlen-e ez a két dolog, különösen a közvetlen kapcsolatteremtésben. Nem segített az sem, ha a hozzám hasonló fiatalokat figyeltem. Úgy tűnt, hogy azok a fiatalok, akik velem együtt csatlakoztak a YFC-hez, mind magabiztosak, nyitottak – hangos, boldog fiatalok voltak, akik szerettek a figyelem középpontjában lenni. Talán Mick-et kellene példaképnek tekintenem, és meg kellene változtatni magam, hogy, a fiatalokkal tudjak dolgozni? Van egyáltalán helyem az ifjúsági munkában? És ha van, akkor hol?
Ismerd meg önmagad!
Hosszú időbe került, mire felismertem, hogy ki vagyok tulajdonképpen, és miben vagyok igazán jó. Kitűnően érzem magam, ha több száz fiatal előtt kell beszélnem, de ha három olyan fiatallal kell beszélgetnem, akiket még nem ismerek, ma is majd ki ugrik a szívem. Bár ma már el tudom fogadni, hogy én egy befelé forduló alkat vagyok, és hogy az embereknek más-más adottságai és erősségei vannak, ez még nem jelenti azt, hogy ki kellene szállnom a közvetlen kapcsolatteremtő munkából.
Az effajta felcímkézés megnyithat egy ajtót, de jelenthet egy zsákutcát is. Vagy segít, hogy jobban megértsük önmagunkat, vagy olyan, mint egy kényszerzubbony, amiben egy bizonyos módon kell viselkednünk. Egyszer a bizonyítványomban, – mikor kb. 13 éves lehettem, az osztályzataim mellé minden tanárom írt értékelést a munkámról abban a félévben. Majdnem minden tanár ezt írta: „Jenny nyugodtan és jól dolgozik.” A „nyugodt” az a címke, amit azóta is nagyon utálok, mert úgy érzem, korlátok közé szorít, pedig valószínűleg igaz.
Sokat segített, hogy többet megtudtam arról, mit is jelent a befelé forduló kifejezés. Néha, csak arra használjuk, hogy megközelítőleg jellemezzünk valakit, aki szégyenlős és tartózkodó, de ennél több is van benne. A Myers-Briggs Személyiség Mutató a világon a legtöbbet használt eszköz az emberi jellem megértésében. Ebben az összefüggésben a befelé forduló és a kifelé forduló személyiségeknek speciális jelentése is van. Pete Johnson, a Myers-Briggs egyik londoni szakértője elmondta: „Mindez azzal függ össze, hogy az emberek honnan merítik az energiát. A kifelé forduló személyiséget a külvilág inspirálja, az emberekkel való kapcsolattartás, és a különböző tevékenységekben való részvétel. A befelé forduló embereket saját belső világuk, a gondolataik, emlékeik a saját elmélkedéseik motiválják. Vagyis a kifelé forduló, és a befelé forduló emberek is élveznek egy partit, ahol emberekkel találkoznak és beszélgetnek, de az este végére a befelé forduló típus kimerül, és egy kis magányra lesz szüksége, míg a kifelé forduló személyiség feltöltődik, és kész egy újabb találkozásra.
Ez nem jelenti azt, hogy a világ két jól körülírható, ellentétes személyiség típusra osztható – ennél sokkal összetettebbek vagyunk. Mindjárt az elején a Myers-Brigs 6 másik tulajdonságot is figyelembe vesz az értékelésében, és még így is az egész személyiségnek csak egy kis részét vizsgálja. „ Fontos, hogy az emberek úgy értelmezzék saját személyiség típusukat, mint egy olyan lehetőséget, amelyikben jobban érzik magukat” – mondja Johnson. „ Mindnyájan képesek vagyunk időnként más személyiség típusok tulajdonságaival élni, ha úgy döntünk, vagy ha szükség van rá.” Vagyis, egy kifelé forduló ember is lehet nyugodt és elmélkedő, és egy befelé forduló alkat is folytathat vidám beszélgetést egy teljesen idegen emberrel, de a saját preferenciáink ismerete nagyon hasznos eszköze lehet annak, hogy érzékenyekké váljunk saját kapcsolattartási formáink iránt.
Szégyenlősnek lenni nem ugyanaz, mint befelé fordulónak lenni. A magabiztos emberek nehezen értik meg azt a lelki fájdalmat, amin a szégyenlősek mennek keresztül, mikor egy idegennel találkoznak – bár azt gyanítom, hogy mindenkinek, a legmagabiztosabbaknak is van egy elképzelése arra, hogyan kezelje hirtelen megnövekedett adrenalin szintjét. A félelem attól, hogy nem tudunk mit mondani, hogy rosszat mondunk, hogy kinevetnek, hogy megbántunk valakit, vagy nem fogunk tetszeni, mind hozzájárulhat a kínos csendhez, az ideges nevetéshez és az egy szótagú válaszokhoz, – kérem, higgyenek nekem, saját tapasztalatból tudom. Bár a társalgási készség nem természetes mindenkinek, de tanulható, és sok szégyenlősséget fokozatosan le lehet küzdeni.
Azt hiszem, hogy az egyik dolog, ami nekem segített, az volt, hogy megértettem, hogy a mi Istenünk egy személyes kapcsolatot ápoló Isten. Mivel az a szándéka, hogy megmentse az embereket és ezt bolygót, Isten nem távolságtartó és nem a mennyből kiabál hozzánk. Isten elküldte Jézust, hogy közöttünk éljen, és általa egy meghitt, isteni találkozásban részesülhessünk. Nekünk, Isten népének, az egymás iránti szeretet kell, hogy a legszembe-tűnőbb tulajdonságunk legyen; törődnünk kell egymással, részt kell vennünk egymás életében, és ki kell nyújtanunk a kezünket azok felé, akik még nem ismerik Jézust. Nem lehetünk tartózkodóak, zárkózottak és magányosak. Ha szeretnék egyre inkább Jézushoz hasonlítani, bármilyen is a vérmérsékletem, és bárhonnan is merítem az energiáimat, meg kell tanulnom, hogyan győzzem le a szégyenlősségemet, és hogyan tegyem magam hasznossá.
Hogyan tegyünk másokat is elkötelezettekké?
Fontos, hogy megértsük, Isten elfogad, és úgy szeret minket, ahogy vagyunk. Lucy James, aki ifjúsági munkás egy Bristol melletti gyülekezetben ezt mondja: „Jól kijövök a fiatalokkal, akiket jól ismerek, de amikor először találkozom olyan tinédzserekkel, akiket még nem ismerek, nagyon aggódom, hogy mit gondolnak rólam. Azt akarom, hogy elfogadjanak engem, tehát, ha jól reagálnak, akkor remekül érzem magam; ha nem, akkor elutasítottnak érzem magam. Tudom, hogy identitástudatomnak és önértékelésemnek az Úrtól kell jönnie, de nehéz lerázni magamról azt vágyat, hogy szeressenek.”
Egy másik fontos képesség, hogy tudjunk másokra figyelni, ne csak magunkra. A szégyenlőseket teljesen rabul ejtik saját érzéseik, a félelem, hogy mit mondjanak, hogy megpróbálják kitalálni, hogy mit gondolnak róluk mások. Tartózkodónak, barátságtalannak tűnhetnek; de lehetséges, hogy el tudják leplezni a felszín alatt rejlő idegi feszültséget és zavart. Meg kellett tanulnom, hogy ha néha nem állok meg beszélgetni az emberekkel a szégyenlősségem miatt, akkor durvának tűnök. Felelős vagyok Istennek azért, ahogy viselkedem, és egyáltalán nem olyan fájdalmas odaköszönni valakinek, ahelyett, hogy elmennék mellette lesütött szemmel.
A jó ifjúsági munkás képzés szintén segíthet.. Moya Ratyanake egy nyüzsgő, kifelé forduló személyiségű ifjúsági munkás Londonban, aki kitűnő az olyan szituációkban, mint a korábban említett burton-i, ami majdnem véget vetett az én ifjúsági munkás karrieremnek. „Mindig nagyon jól éreztem magam az ilyen kötetlen helyzetekben” – mondja. Úgy gondolom, egyszerűen biztos vagyok abban, hogy bármi történjen, meg tudok vele birkózni. Még ilyen jó adottságok mellett is, az oktatás, amiben Moya részesült kiterjedt arra, hogy milyen módokon lehet a fiatalokat megszólítani az utcán, hogyan lehet beszélgetést kialakítani velük, hogyan lehet később tovább fejleszteni a kapcsolatot és milyen ésszerű határokat kell megtartani. Ő is egyet ért azzal, hogy nehéz az ifjúsági munkásoknak megfelelniük ennek a „hangos, kifelé forduló” típusnak. „Meg kell vívni ezt a harcot, és hűnek kell maradni önmagunkhoz, és ahhoz, amire Isten hívott el bennünket.
A fejlődésben fontos lépés lehet, ha találunk egy munkatársat, akivel meg tudjuk beszélni ezeket a kérdéseket, akivel tudunk együtt imádkozni. Úgy tűnhet, hogy a kapcsolatépítés mindenki másnak könnyen megy, de ha elkezdesz beszélgetni az emberekkel meg fogsz lepődni, hogy a legmagabiztosabbnak tűnőknek is megvan a maguk bizonytalan területe, és vannak kétségeik.
Szerepek modellezése
Ne felejtsük el, hogy azok a fiatalok is, akikkel majd együtt fogunk dolgozni eltérő személyiségek, eltérő a vérmérsékletük, a képességeik és a szükségleteik. Akár tetszik, akár nem, ők az ifjúsági vezetőiken akarják megfigyelni, hogy mit jelent Jézust követni. Csak akkor tudunk nekik segíteni, ha felfedezik saját magukat a szerep modellekben, és utalást kapnak a lehetőségekre. A szégyenlős fiataloknak hallaniuk kell olyan felnőttekről, akikkel azonosulni tudnak, a felnőttek által bejárt út, és az általuk legyőzött akadályok alapján. Hangos, különc felnőttekre van szükségük, akik segíthetnek egy kicsit lazítani. Azt is látniuk kell, hogy nem kell mindenkinek állandóan a társaság középpontjának lennie – hogy azok, akik elgondolkodó típusok jól elvannak magukban, és öntudatosak anélkül, hogy állandóan a maguk problémájával foglalkoznának.
Azt szokták mondani, hogy a befelé fordulók gyorsak a hallgatásra, és lassúak a szólásra, ami felbecsülhetetlen értékű tulajdonság a fiatalok számára, akik szomjazzák az osztatlan figyelmet. A burton-i tapasztalataim ellenére közeli kapcsolatot alakítottam ki fiatalokkal, de ezek a kapcsolatok más, kevésbé „ijesztő” környezetben indultak és fejlődtek. Az volt a kiváltságom, hogy láthattam, hogyan fejlődik a kapcsolatuk Jézussal, és én is sokat profitáltam a barátságukból. Lehet, hogy sohasem leszek olyan, mint Mick, aki lazán odamegy a fiatalokhoz az utcán, és nem is érzem különösebben ennek a szükségességét. Meghagyom ezt neki, én pedig azt csinálom, amire engem hívott el Isten.
Jennyi Baker Londonban él, ahol a Christian Aid-nél (Keresztyén Segélyszervezet) dolgozik, amely a szegény országokban élő embereken segít. 13 éve vesz részt az ifjúsági munkában, ifjúsági vezetőknek ír forrásmunkákat és cikkeket.
Eredeti cikk: Am I Too Shy? Relational Youth Work for Introverts
Vélemény, hozzászólás?