Ha még nem kérted Istent, hogy több önkéntest adjon, akkor még nem töltöttél elég időt az ifjúsági munka terén.
Egy kézikönyv összeállítása kapcsán /A Mély vezetés: Gyakorlati ötletek az ifjúsági munkával foglalkozó csapat számára. (Deep Leadership: Training Onramps for Your Youth Ministry Team)/ a Fuller Youth Institute keretén belül megkérdeztük a következő ifjúsági munkát vezető személyeket, mondják el legjobb ötleteiket, hogyan lehet minél több vezetőt toborozni az ifjúsági munkához:
- April Diaz, Az Új Generáció (New Generation) lelkésze a New Song egyháznál Irvinben, California
- John Lewis, A nemzetközi gyakorlati igazgatója az Ifjúsági munkában tevékenykedők Intézménye (Urban Youth Workers Institute)
- Ginny Olson, az Ifjúsági munka tanulmányozási központjának igazgató helyettese a North Park Egyetemen (Center for Youth Ministry Studies at North Park University) és
- Lars Rood, a Highland Park Presbiteriánus egyháznak az Ifjúsági munka vezető igazgatója Dallasban (Stream Youth Ministries at Highland Park Presbyterian Church).
Az ifjúsági munka ezen négy gyakorlott személyiségének tapasztalata közel 70 évet tesz ki. De ennél több, az hogy betekintést kínálnak a vezetőket toborozó munka jó, a rossz és a csúnya (néha nagyon csúnya) oldalára.
Hogyan fejlődött a személyes megközelítésük a vezetőket toborzó munkához az utóbbi 5-10 évben?
April Diaz: Korábban kétféleképpen éreztem, ami az önkéntesek toborozását illeti: vagy nagyon hálás voltam elhatározásukért, hogy szolgálni akarnak, vagy bocsánatkérően, hogy megkértem őket, hogy adják „nekünk” az idejüket és a pénzüket. Most viszont egy kiváltságnak tekintem a toborozást és a szolgálatot, amely bizalmat és szenvedélyt ébreszt bennem, amint másokat is toborozok a csapatunkba.
Lars Rood: Korábban úgy éreztem, hogy a templomi hirdetések és az újsági közlemények alkalmas módszerek új vezetőkre lelni. De az utóbbi tíz év alatt rájöttem arra, hogy a vezetőket ismerősökön keresztül kell keresni. A legértékesebb önkénteseink azért jöttek hozzánk, mert egy olyan helyre vágytak, amelyben családi hangulat uralkodik. Próbáltam egy olyan egészséges helyet teremteni, ahova a vezetők szívesen jönnek, és hogy egymással kapcsolatba kerülhessenek. Általában az ilyen kapcsolatokból alakult ki hatásos szolgálat.
Milyen teológiai alapelvek vagy bibliai igék alakították a legjobban a módszeredet, hogy rátalálj az alkalmas vezetőkre?
April: Én úgy gondolom, hogy a szolgálat által találjuk meg a „nagyobb” Jézust. A szolgálatban létezik egy csodálatos ellentmondás. Abban áll, hogy feladjuk életünk Jézusért. (Máté 10:39). Jézus még azt is mondta, hogy “Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem és az ő dolgát végezzem” (János 4:34). Mélyen hiszem azt, hogy valamiféleképp a szolgálat folyamán, annyira megismerjük Teremtőnket és jobban átalakulunk mintha többet és többet adakoznánk.
Amikor új vezetőket keresek, nem felejtem el a Máté 18:5-6 verseit sem. Nem fogadok be bármilyen személyeket, akik gyerekekkel akarnak foglalkozni. Jézus nagyon tisztán elmondta, amikor arról beszélt, hogy melyek a következmények akkor, ha valaki megbotránkoztatja a gyerekeket: malomkövet kössenek a nyakára és a tenger mélységébe vessék!
Ginny Olson: Könnyebb új embereket keresni, amikor a szolgálatot Isten nagyobb tervének tekintjük, hogy megváltsa az emberiséget, mint egyszerűen arra felhasználni az embereket, hogy a gyülekezet gyerekeire vigyázzanak. Ifjúsági szolgálatot végzőknek egy olyan képet kell bemutatniuk, hogy a szolgálat egy eséllyé váljon az emberek számára Isten tervének a megvalósítására, akár a saját életükben, akár a serdülőkében, akik felé szolgálnak. Ez azt jelenti, hogy az ifjúsági munkát végzőknek időt kell befektetniük abba, hogy más vezetők fejlődhessenek, úgy hogy azok szolgálatuk bővelkedő legyen és nem csak kötelességtudatból végezzék.
Lars: Az egyetlen mód, ahogyan én vezetőket keresek az, hogy Pál példáját követem. Ő nem csak az Igét hirdette, de az „életét” is megosztotta a Thesszalonikabeliekkel (1Thessalonika 2:8). Olyan vezetőket keresek általában, akik ezt az alapelvet követik. Ha hajlandóak arra, hogy „megosszák az életük” más vezetőkkel és hallgatókkal, akkor nagyon jól kezdik vezetői szolgálatuk!
Milyen tipikus hibákat követnek el az ifjúsági vezetők abban, ahogyan potenciális új vezetőket keresnek?
John Lewis: A legnagyobb hiba az, hogy nem bizonyosodnak meg arról, hogy akarnak-e a leendő vezetők valóságos kapcsolatot teremteni a gyerekekkel – vagy csak egy feladat elvégzésére jelentkeznek. Nemrég néhány gyülekezetet látogattam meg. Elcsodálkoztam azon, hány esetben látszott az a tény, hogy a vezetőket egyáltalán nem érdekelték maguk a gyerekek. Távolságot tartanak /tartatnak maguk és a gyerekek között. A csoportok vezetői megelőzhetik ezt, mintát adva és megbizonyosodva arról, hogy olyan felnőtteket toboroznak, akik megértik (vagy akiknek megtaníthatják), hogy az ifjúsági munka azt jelenti, hogy valóságos és személyes kapcsolatot építesz fel a tinikkel.
Ginny: Úgy tűnik, hogy néha az ifjúsági munkát végzők olyan vezetőket keresnek, akik elvégzik azt a munkát, amelyre ők nem hajlandók anélkül, hogy felfedezzék az új vezetők tehetségeit. Például szülőket toboroznak, hogy feldolgozzanak egy Bibliai igerészt, de nem veszik figyelembe azt, hogy a jelentkező szülőnek van-e tehetsége az a gyerekek tanítására. Vagy olyan valakit kérnek fel egy-egy speciális terület tanítására, akik ahhoz a területhez ugyan jól értenek, de nem tudják átadni a tudásokat, mert nem jó tanácsadók és vezetők. „Képviselőt” alkalmazni nem rossz dolog önmagában, de egy kifogás is lehet, hogy a nem kívánt szolgálatokat az ifjúsági munkából valaki másra sózzuk, anélkül, hogy mindenkit az ajándékának és a képességeinek megfelelő szolgálatba állítanánk be.
Azt is megfigyeltem, hogy az ifjúsági munkát végzők más neműeket vesznek fel, hogy más neműeket vezessenek. Miközben nagyon fontos, hogy egészséges kapcsolatok alakuljanak ki a diákokkal, ugyanakkor ez lehet kifogás, hogy ne terjeszkedjenek, és ne tanulják meg, hogy mit jelent más neműekkel is foglalkozni, vagy a vezetői felelősség hiánya, amely abból ered, hogy félnek maguknak nyilvánítani a diákokkal szemben a „gondozói” szerepet. Ha valaki elhívást kap arra, hogy fiatalokkal foglalkozzon, legyen nő vagy férfi, arra hivatott, hogy minden diákot vezessen és gondozzon, nemcsak azokat, akiknek ugyanolyan kromoszómái vannak, mint neki.
Lars: Az ifjúsági munkát végzők gyakran arra törekednek, hogy vezetőket vegyenek fel, még mielőtt tisztában lennének azzal, hogyan gondoskodnak majd ezekről a vezetőről. Azt gondolják, hogy szükségük van segítségre, de elhanyagolják azt, hogy elgondolkodjanak azt összes következményen, vagyis azon, hogy mit is jelent új vezetőket toborozni, és mit jelent azok folyamatos tanítása, a fejlődésük és a vezetésük biztosítása. Mert ezek legalább annyira szükségesek, mint maguk a vezetők.
Melyek a leghatékonyabb módszerek, amelyekkel vezetőket lehet toborozni ifjúsági munkára?
April: A legértékesebb vezetőink mindig a pillanatnyi önkéntesek közül kerültek ki. A pillanatnyi önkénteseink ismerik az elképzeléseink, hogyan gondozzuk és fejlesztjük a vezetőink, és ismerik elvárásainkat. Főleg, amikor egy tapasztalt vezető olyan valakit vesz fel akit ismer, van valakink aki „jótáll” értük . Egy más előnye ennek a folyamatnak az, hogy amikor az új vezető csoportunkba kerül, akkor abban a pillanatban megtalálja a helyét közösségünkben a már létező kapcsolatnak köszönhetően. Így a toborzás nem okoz nekünk fejfájást.
Ginny: Amikor az emberek történeteket hallanak arról, miként változott meg a fiatalok élete néhány odaadó önkéntesnek köszönhetően, akik szenvedélyesen élik fiatalságukat és végzik feladataikat, úgy tűnik, a toborozás megoldóik majd magától. Az emberek arra vágynak, hogy úgy töltsék el életüket, hogy valamiféleképp megváltoztatják a világot és a gyülekezetüket, és biztosan válaszolnak, amikor a segélykérést hallják egy olyan embertől, aki az életének ugyanazon szakaszában van. Hirtelen az önkéntesség nem csak kézenfekvőnek tűnik, hanem érdekesnek és lenyűgözőnek is.
John: A legjobb úgy toborozni, hogy az önkéntesek egy első tapasztalatot nyerjenek, ami felejthetetlen és pozitív. Én magam is önkéntes voltam egy gyülekezetben néhány évig, és az egyedüli dolog, amit tehettem az volt, hogy a székeket halomba gyűjtsem. Be kellett bizonyítanom, hogy hűséges vagyok, még mielőtt bármi másra is lehetőségek kaphattam volna. Az egyedüli ok, amiért ott maradtam az volt, hogy sok időt tölthettem el a gyerekekkel a gyülekezeten kívül.
Most, amikor önkénteseket toborozok, megbizonyosodok arról, hogy olyan szolgálati lehetőség is adódik számukra, amely igazán megérinti a lelküket. Azt akarom, hogy úgy menjenek el az első szolgálatukról, hogy még többet akarjanak. Ez azt jelenti, hogy megengedem nekik, hogy kapcsolatba kerüljenek a gyerekekkel, miközben én magam korábban megjelenek, hogy a székeket rendezhessem. Új vagy lehető önkénteseket még kirándulásokra és táborokba is magammal vittem. Miután ezek az önkéntesek hosszú időt töltenek el azzal, hogy kapcsolatot létesítsenek a gyerekekkel, lelkük kinyílik és arra vágynak, hogy a csapat tagjai legyenek, amikor visszatérünk.
Vannak olyan ifjúsági munkások, akik félnek attól, hogy embereket az önkéntességre kérjenek, mert nem akarnak túl rámenősek lenni, de ugyanakkor vannak olyanok is, akik egyfolytában felkérnek embereket arra, hogy szolgáljanak, akkor is ha úgy tűnik, hogy háborgatják őket. Hogyan találjuk meg az egyensúlyt a passzivitás és a rámenősség között?
April: Én valószínűleg tévedek abban, hogy túl rámenős vagyok, amikor arról van szó, hogy embereket toborozzak az ifjúsági munkához! Kit érdekel az egyensúly itt? Úgy gondolom, hogy nincs a gyülekezetnek fontosabb dolga, minthogy egy szenvedélyes szeretetet építsünk fel Isten iránt az új generációkban. Háborgatom az embereket, mert ez a világunk jövője, és mert felelősek vagyunk, hogy alakítsuk azt. De azért is, mert tudom, hogy a vezetők teljesen átalakulnak, fejtől egészen lábig, az életük kiteljesedik, amikor azt egymásnak és Istennek ajándékozzák. Tudom, hogy a folyamatos meghívásaim az emberek felé, hogy szolgáljanak, mindenkinek hasznos, a gyülekezetnek, a királyságnak és a vezetők saját lelki alakulásának egyaránt.
Ginny: A kutatásainknak, hogy másokat is találjunk, akik velünk együtt szolgálnak, abból kell fakadniuk, hogy felismerjük, ez egy megtiszteltetés számukra, nem pedig kötelesség. Úgy gondolom, hogy akkor válunk passzívvá, amikor nincs elképzelésünk arról, hogy mit jelenthet a szolgálat a fiataloknak és a családjainknak a gyülekezetünkben. És akkor válunk rámenőssé, amikor megérezzük a szolgálat sikerét saját magunkon, vagy amikor nem vessük észre, hogy Isten Királysága nagyobb és több mint a mi szolgálatunk.
John: Létezik egy finom egyensúly. Minden arról szól, hogy alkotók legyünk a folyamatban, és gondoljunk több olyan módszerre, amellyel önkénteseket szólíthatunk meg. Egyik legjobb módszer az, hogy engedjük magukat a fiatalokat is toborozni. Ha úgy gondolják, hogy valakiből egy nagyon jó önkéntes lenne, menjenek és kérjék őt fel erre. Teljesen más, amikor gyerekek kérnek meg valakit, mintha te magad vagy az, aki felkéred őket mindig az önkéntességre.
Lars: Én is úgy gondolom, hogy az egyensúly egyensúlyt hoz magával. Amikor az ifjúsági vezetőjük életében meglátszik az egyensúly, és az hogy mik a prioritásai, akkor a fiatalok vonzónak találják majd azt az életformát, és követni akarják. Nem akarunk bűntudatból vagy szégyenkezésből toborozni, mert nem egészséges vezetőket ilyen motivációkkal a csapatba hozni. Egy nagyon jó módszer arra, hogy egyensúlyhoz jussunk aközött, hogy félünk és rámenősek vagyunk az, hogy alkalmakat nyújtunk az emberek számára, hogy valamiben kipróbálhassák magukat, persze korlátozott időkeretben. Ez lehetőséget ad az embereknek, hogy részt vegyenek valamiben, egyelőre elkötelezettségek nélkül. És ha ez bejön nekik, akkor lesz folytatás!
Képzeljék el, hogy egy potenciális önkéntes találkozni akar veletek egy kávénál, hogy többet tudjon meg a szolgálatról. Írjátok le, hogyan nézne ki egy „sikeres” találkozás. Főleg, abból a szempontból, hogy ti hogyan készülnétek fel rá! Milyen kérdéseket tennétek fel? Mit próbálnátok meg mindenképpen elmagyarázni nekik?
Lars: Az én véleményem az, hogy a sikeres találkozás az, amikor képes vagyok arra, hogy a lelkem adjam a szolgálatért, és megmutassam, milyen helyeken van szükségünk emberekre. Ha ez az első találkozás, meg szeretnék bizonyosodni arról, hogy a jelentkező önkéntesnek találkozásunk előtt leadtam az internet címünket, az önkéntes csomagunkat és az eseményeink órarendjét. Megkérdezném őket, milyen a kapcsolatuk Jézussal, miként szolgáltak a gyülekezetben eddig, és miért akarnak részt venni az ifjúsági munkában. Megpróbálnék elmagyarázni mindent az ifjúsági munkáról (jó és rossz dolgokat egyaránt), anélkül, hogy azt érezném vagy éreztetném, hogy valamit el szeretnék adni nekik. Egy másik célom az, hogy dicsérjem a csapatomat, és beszéljek arról mennyire kedvelem őket, és hogy az a tény, hogy az ifjúsági szolgálat részese vagyok, azt is jelenti, hogy egy csodálatos lelki család része is lehetek.
Ginny: Megpróbálom elmagyarázni a vezetőknek, mit lesz majd a munkájuk és remélem, hogy az idő elteltével majd ők is rész vesznek ebben. Emellett, elmondom a lehetséges vezetőknek a gyakorlatok típusát, amiben majd rész vesznek, és a terveimet, amelyekkel majd támogatom őket. Elismerem mindazt, amit jól tesznek, és felkészítem őket a nehéz helyzetekre is.
April: Általában ritkán találkozunk szemtől-szembe egy lehetséges önkéntessel, aki már nem ugrott át egy nehézséget – kitöltve és alávetve magukat mondjuk egy öt oldalas jelentkezési lapnak. Ez az egyik ilyen döntő teszt, amit használunk azt keresve, hogy egy vezető igazán komoly-e a szolgálatot illetően.
Amikor aztán személyesen is találkozunk, elvisszük magunkkal a kitöltött jelentkezési lapjukat, egy interjúalanyt és egy toborzó csomagot. A beszélgetés legnagyobb része arról szól, hogy kérdéseket teszünk fel a teljes életükről, a lelki útjukról, a családjukról, a pályafutásukról, hobbijukról és a jelenlegi életük felelősségeiről. Majd azt is megvizsgáljuk, hogyan viselkedtek konfliktusokban, kérdezzük őket tapasztalataikról a diákokkal való munkában, és a motivációikról, az elvárásaikról, ami a szolgálatot illeti. A toborzó csomag tartalmazza az elképzeléseink leírását, a szolgálati lehetőségeket és egy programnaptárt. Általában ezek a beszélgetések másfél-két óra hosszúak. Mi fontosnak tartjuk az első benyomást, mint módszert arra, hogy felmérjük, a jelentkező személy megfelelő-e a fiatalokkal való munkához.
Kérlek, folytassátok a mondatot: „Az ifjúsági munkát végzők sikeresebbek lennének a vezetők toborzásában ha…”
Ginny: …úgy látnák a szolgálatot, mint egy lehetőséget arra, hogy egy olyan csapatot alakítsanak ki, amely Istent szereti, egymás társaságát élvezi, és keresi a szolgálatot a fiatalok között. A legkedvesebb emlékeimet olyankor gyűjtöttem be, amikor őrülten hosszú időt dolgoztam és őrülten vad dolgokat tettem őrülten vad fiatalokkal és egy csoport felnőtt vezetővel, akikkel nagyon szívesen voltam együtt. És aztán azt is szerettem, amikor a munka után együtt megbeszéltünk mindent, ami történt. Amint Madeline L’Engle egykor mondta, „Az ünneplésnek akkor van vége, amikor a történetet teljesen elmondták.” Egy egészséges csapat az, amely együtt tud kacagni, és el tudja mesélni szolgálati történeteit egymásnak.
John: …több módszerük lenne rá, és ha az ifjúsági munkások fontos szerepet játszanak azon fiatalok életében, akik között a szolgálatukat végzik.
Lars: …lenne egy tervük arra, hogyan vigyáznak majd az ifjúsági munkásokra, akikkel egy csapatot alkotva együtt végzik a szolgálatot. Az ifjúsági vezetőknek meg kell engedniük az önkénteseknek, hogy igazi felelősségük legyen, és az a szabadságuk, hogy kérdéseket tegyenek fel, nagyra vágyjanak, és kudarcot valljanak félelem nélkül.
April: …igazán hinnének abban, hogy a legjobbat ajánlják a városban! Magasabb képességű vezetők olyan helyekhez vonzódnak ahol energia, szenvedély és hatásosság uralkodik. És amikor ifjúsági lelkészek és a csapatuk vállalják ezt a fajta elkötelezettséget a diákok iránt, az emberek majd felsorakoznak, hogy szolgálhassanak a gyülekezetünkben. Hiszem, mert átéltem ezt.
Eredeti cikk: Church in the Intergenerational HOV Lane A Ministry Case Study
©2009 Fuller Youth Institute
Vélemény, hozzászólás?