Ahogy a rövid missziós-utak mozgalma érettebbé válik, úgy változnak azok az irányzatok is, amelyek formálják. Akit érdekel a téma, az bizonyára lépést akar tartani az ilyen változásokkal. A következőkben egy rövid listát adok azokról a tendenciákról, amelyek meggyőződésem szerint a leginkább meghatározóak lesznek a Krisztus utáni 2000-es év felé közeledve. A legtöbb esetben már kezdenek gyűlni a leírt változások bizonyítékai, de néhány esetben egyszerűen csak előrejelzést adok, figyelembe véve a befolyásoló tényezőket. Tehát a lista:
1. Az ifjúsági rendezvényektől a missziós programokig
Az ifjúsági pásztorok hajlamosak rá, hogy rendezvényekben gondolkodjanak. Emiatt könnyen abba a csapdába eshetnek, hogy a nyári missziós munka is csak egy újabb rendezvény legyen a szemükben. Ahogy a nyári missziós utak ötlete egyre intézményesebbé válik, meggyőződésem szerint a mozgatóerők egyre inkább a gondosan felépített programok irányába fognak hatni, amelyek biztosítják a látás és az erőfeszítés folytonosságát egyik évről a másikra.
A gyakorlatban ez olyan programokat jelent, amelyekben egy lépcsőzetes előrehaladás tervét dolgozzák ki, és ezzel folytonosan növekvő szellemi kihívás elé állítják a résztvevőket. Egy tipikus ifjúsági program például kezdődhet egy helyi akcióval az első évben. A második év már magával hozhat egy tengeren-túli utat, a harmadik évi program pedig már más kultúrába tartozók evangelizálását is tartalmazhatja.
Az előzetes gondos tervezés révén a diákok előtt minden újabb évben egy magasabb elérendő csúcs van. Ezáltal egy olyan úton indítod el őket, amelynek eredménye évről-évre fokozódó szellemi növekedés lesz.
2. Felelősségvállalás a pénzügyek terén
A sáfárság kérdése mindig is jelen volt. Ahogy azonban az érdekeltek egyre jobban megértik, hogy mire is fordítják a szóban forgó összegeket, úgy fog növekedni az anyagi támogatottság. Ahogy Keith Missel mondja a Cincinatti beli Faith Bible Gyülekezetből: „Lényeges, hogy elszámoltathatóak legyünk a helyi gyülekezetünk részéről. Tőlük kapjuk a támogatásunk nagy részét, és valóban sajátjukként tekintenek a programunkra.”
A felelősségvállaláshoz szükség van egy bizonyos minimális tudásalapra. Ahol a tudatlanság kivirul, ott a felelősség hervadozik Ha a missziós bizottságok és a gyülekezet tagsága jobban megismeri, hogy mi vihető reálisan végbe egy missziós-út során, és ahogy jobban megértik mi ennek a reális költsége, akkor törvényszerűen jobban a projektek mögé állnak majd anyagi támogatással is..
3. Az építőtáboroktól a missziós-utakig
Korábban, ahogy közelgett a nyár és az ifi csoportok összejöttek, hogy valami igazán remek nyári programot találjanak ki, egy közeli táborban foglaltak helyet egy hétre. Számíthattak rá, hogy jól szórakoznak majd a medencében, a tónál, vagy az erdei csapásokon. Az utóbbi években ezeknek a táboroknak a szerepét az együtt végzett önkéntes munka vette át, mint ’az igazi dolog’. Az ifjúsági vezetők érzik, hogy ennek a generációnak nem elsősorban több szórakoztatásra van szüksége. Az Rx nevű program például egy jó adag kemény szolgálatot és csapatmunkát jelent. Mégis, bármilyen jók is az önkéntes-akciók, egy olyan tapasztalat amelyik nagyobb szellemi kihívásokkal jár, még behatóbb változásokat hozhat a diákok életében.
A tipikus önkéntes programokon után a következő lépést egy rövid missziós-út vagy –projekt jelenti, amely arra készteti a fiatalokat, hogy ne csak megalázzák magukat a szolgálat által, de eközben és ezáltal a hitüket is osszák meg másokkal.
Bizonyságtétel és evangelizáció nélkül az önkéntes munka nem egyéb mint néma kereszténység. Egyre inkább látni fogjuk, amint a tizenévesek előbújnak csigaházaikból, és mind bátrabban hirdetik a radikális hitet Jézus Krisztusban mint Isten Fiában.
4. Divathullámtól a tartós elkötelezettségig
Bizonyos körökben még ma is halljuk: „Ez a missziós-út dolog csak egy divathóbort.” Könnyen látható azonban, hogy ha ez egy hóbort, akkor is nyilvánvalóan van benne valami tartós természetű. Ilyen megjegyzést szinte sohasem hallani: „Ez missziós-út dolog nem is olyan nagy szám mint mondják. A jövőben inkább kitartok a vidám csendes-hetekből álló étrend mellett.” Ellenkezőleg, a dolog jó híre folyamatosan terjed szájról-szájra, ahogy az ifi-vezetők ráébrednek, hogy végre itt van valami ami tényleg hatással van a diákjaikra. Minden évben több és több ember vesz részt missziós-úton.
Tipikus példa a First Presbytarian gyülekezet ifjúsága Houston-ban. Amikor a szülők a terrorizmus miatt kezdtek aggódni, az ifjúsági pásztort Isten szemináriumba hívta, és a gyülekezetük éppen egy nehéz átalakuláson ment keresztül, vajon feladták a Costa-Rica-i nyári missziós-útjuk tervét? Nem. Valójában, a korábbi sikereik miatt, az út most nagyobb támogatottságot élvez mint valaha. A lényeg, hogy nem azt kell kérdeznünk, vajon mindez a tevékenység elsorvad-e majd, hanem azt, milyen nagyra nőhet.
5. Nagyobb hangsúly a felkészülésen
Az egyik dolog ami a szünidei missziós-utak ellen felhozható, hogy a diákok gyakran kevéssé értik azokat a komplex kérdéseket, amelyekkel egy másik földrészen szembekerülhetnek. A legjobb mód arra, hogy ezt a kivédjük, ha nagyobb súlyt helyezünk az utazás előtti felkészítésre. Sajnálatos, hogy sok ifjúsági pásztor viszonylag kezdő ebben, és kevés olyan tapasztalata vagy forrásanyaga van amelyre támaszkodhat. Akik azonban rendelkeznek már némi tapasztalattal, felhívják a figyelmet a szoros összefüggésre az előkészületek, és a missziós út sikere között.
Ahogy az ifi-vezetők kezdik felfedezni a jó forrásanyagokat, és gondosabban megtervezik a felkészítés folyamatát, az egész diák-missziósmunka összességében vett hatékonysága növekedni fog. Néhány évvel ezelőtt Paul Borthwick kezdte felhívni a figyelmet a „misszióra felkészítés mint tanítványozás” gondolatára. Beletelt kis idő, amíg gyökeret vert az előkészítés fontosságának gondolata, de az elkövetkező években ez már nem kivétel lesz, hanem hanem ez számít majd normálisnak. Az ifjúsági csoportok felkészültebben fognak kiutazni a missziói területre
6. A nyári élményektől a folytonos szolgálatig
Ahhoz, hogy valóban learathassuk a megváltozott életvitelekben jelentkező gyümölcsöket, az ifi-csoportoknak tovább kell vinnie a nyári program által generált lendületet. Annak érdekében, hogy Krisztus szeretetének megosztása, és mások önzetlen segítése, mint alapelvek a fiatalok életének alapvető részévé váljanak, rendszeres otthoni szolgálat által folyamatosan táplálnunk kell ezeket. Ahogy a Faith Bible Gyülekezet-beli Missel megállapítja: „Nagyon alábecsüljük a diákjainkat, ha nem biztosítjuk számukra a folyamatosságot. A mi esetünkben ez az evangelizációs képzést, a más diákok felé irányuló evangelizációt jelenti, valamint részvételt a helyi programokban.”
A folyamatos szolgálat az ellenszere a szalmaláng-effektusnak is, amely sok, a nyári élmények után hazatérő csoportot érint. Nem szabad hagyni elhalványulni a kemény körülmények között megtanult leckéket. Csak úgy óvhatjuk magunkat az ellen, hogy visszacsússzunk jól megszokott régi, önző viselkedésmintáinkba, ha megkeressük és szolgáljuk a szükségben levőket közvetlen környezetünkben.
7. Nagyobb felekezeti hangsúly
Számos nagyobb felekezetnek van már jól-megalapozott nyári missziós programja saját ifjúsági csoportjai számára. Ahogy a missziós utakon résztvevő csoportok száma felduzzad, két tényező a felekezetek még nagyobb mértékű bekapcsolódásához fog vezetni: a) A felekezetek kezdenek majd felfigyelni arra a megtakarításra, amit gyülekezeteik számára lehetővé tehetnek azáltal ha anyagilag támogatják saját programjaikat; és b) a felekezeti szinten erőteljesebben befolyással szeretnének majd bírni abban, hogy gyülekezeteik milyen fajta programokat választanak.
Ezeknek a hatóerőknek van ellensúlya is: Sok gyülekezet hajlamos lassan reagálni az őket érő külső hatásokra. Olyanok, mint amikor egy uszályt próbálsz kanyarodásra bírni a folyón. Azok kapnak esélyt egy új misszionárius generáció felnevelésére, akik előrelátóan felismerik a lehetőségeket. A Dan Bergstrom által vezetett Christian and Missionary Alliance (Keresztény és Misszionárius Szövetség), jó példa egy olyan felekezetre, amely megkereste a módját, hogy a tag-gyülekezetek számára több missziós lehetőséget teremtsen. Azok a felekezetek, amelyekben ez a kérdés Bergstrom-hoz hasonló erőteljes szószólókra talál, az elkövetkező évtizedekben nagy léptekkel haladhatnak majd.
8. Hálózatok kiépítése
A számok egyértelműen mutatják, hogy a gyülekezetek között egyre inkább kiépülnek az együttműködési hálózatok: Azoknak az ifjúsági csoportoknak, amelyeknek önállóan kell finanszírozniuk missziós projektjeiket, fedezniük kell olyan állandó költségeket, mint a felszerelés beszerzése, fizetett munkatársak munkaideje, tábori szálláshely és buszbérlés díja, és a felkészítéshez használt tananyagok. Ha kapcsolódnak más csoportokhoz, az adott gyülekezet költségei több felé oszlanak el.
A hálózatépítés egyik módja, ha missziós ügynökségeken keresztül dolgozunk. A missziós lehetőségek informális kapcsolatok által történő megosztása egy másik lehetőség. Philadelphia városának számos gyülekezete kombinálta e kétféle módszert a Pittsburgh-projekt pártfogása alatt. A várostól nem messze, az állam gyülekezeteinek egy csoportja együtt szponzorál egy „Network” (Hálózat) nevű projektet, melynek központja a város szegénynegyedében található.
9. A mozgalom nemzetközivé válása
Néha szeretjük úgy képzelni, hogy Amerika az Univerzum középpontja. Ha misszióról beszélünk, akkor amerikai misszionáriusokat értünk alatta. A világ legtöbb országában azonban már vannak erős, megalapozott helyi egyházak és gyülekezetek. A leggyorsabb gyülekezetnövekedés Afrikában és Dél-Amerikában észlelhető. Dél-Korea óriási missziós mozgalomnak ad otthont. A jövőben a missziós hálózatok egyre inkább világon átívelők lesznek.
Néhány missziós ügynökség már lépéseket tett, hogy hasznosítsa ezt a jelenséget. A „Teen Missions” (Tini Misszió) évekig szponzorált olyan programokat, melyek elsősorban a helyi fiatalokat célozták meg. Ösztöndíj felajánlásával bátorították a külföldi diákok között végzett helyi missziós munkát.
10. Középiskolások bekapcsolódása
Majdnem minden szülő egyetért azzal, hogy a mai diákok korábban érnek. Az elmúlt három évben a középiskolások növekvő számban kapcsolódtak be a missziós munkába. Láthattuk, hogy ha van hatékony tanítványozási program, és az ifjúsági csoport tagjai alapos felkészítést kaptak, akkor elég érettség van bennük hogy átütő sikereket érjenek el. A Nebraska-i Omaha város Christ Community nevű gyülekezetének ifjúsága ragyogó példa erre az igazságára. Mexikói missziós útjuk eredményeképpen több mint három megtérő jutott minden középiskolás résztvevőre.
A szerzőről:
Seth Barnes az Adventures in Missions keretében rövid missziós-utakon vesz részt.. Tudj meg többet erről a remek szervezetről ezen a címen: http://www.aimtrips.org/.
Eredeti cikk: TEN EMERGING TRENDS IN STUDENT MISSIONS
Vélemény, hozzászólás?