Teokrácia vagy demokrácia? (1.rész)

DIKTATÚRA

DEMOKRÁCIA

VAGY TEOKRÁCIA

Látás és tanítás vezetőknek a gyülekezet vezetéséről

Bevezetésként szeretnék elmondani valamit az életről, a változásról és a növekedésről. Az ÉLET mindig változással jár – aki már nem tud változni, fejlődni, megújulni, az a halál útjára lépett.

A változásnak általában négy ciklikus állomása szokott lenni:

1. Létrejön valami új, ami rizikós de lelkesítő

2. Ez az új dolog azután letisztul, stabilizálódik, és gyümölcsözik

3. Az idő múlásával kijönnek a hibák – erősödik vele szemben a kritika

4. Végül elavul, és szükségessé teszi egy új létrehívását

És ez ismétlődik folyamatosan.

Fontos észben tartani, hogy a fejlődés a folyamatos változások sorozata. Ki az, aki nem akar soha változást? A SÁTÁN! Mert neki jó az az alapállapot, amelybe az ember beleszületik, amely elégedetté teszi, amely kivonja a munkából vagy a felelősség alól! Emlékezzünk az 2Királyok 18:4 figyelmeztetésére: Ezékiás szüntette meg az áldozóhalmokat, összezúzta a szent oszlopokat, kivágatta a szent fákat, és darabokra törette a rézkígyót, amelyet Mózes készített; mert Izráel fiai mindaddig annak tömjéneztek, és Nehustánnak nevezték. Bízott az ÚRban, Izráel Istenében; nem volt hozzá hasonló senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. – Nem a régi dolgok bebetonozása, hanem az Istenben való bizalom alapján történő folyamatos megújulás az, amelyik elsegíthet bennünket az ÉLETRE.

Most a gyülekezet vezetésének és működésének bibliai törvényszerűségeit fogjuk áttanulmányozni. Kezdjük azzal, hogy milyen tapasztalataink vannak a vezetési stílusokkal kapcsolatban:

1. A tradicionális világ a demokráciát gyakorolja.

A demokrácia a nép uralma. Ez a kifejezés egyetlen helyen van konkrétan megemlítve a Bibliában, görögül úgy hangzik: laodicea. Ez egy összetett szó: a laosz és a diké összetételéből, aminek a jelentése: a „nép uralkodik, a nép vezet.” Elgondolkodtató.

Kevin Conner szerint a demokrácia = démonokráciával, ugyanis ahol emberek uralkodnak, ott nagy tere van a démonoknak meg a Sátánnak! Kicsit kemény ítélet ez, nem is biztos, hogy így igaz, de ez is elgondolkodtató.

2. A karizmatikus világ a diktatórikus vezetési modelljéről vált hírhedtté. A diktatúra egy személy vagy csoport kontroll nélküli uralma. természetesen nem csak karizmatikus testvéreinkre jellemző az, hogy egy-egy vezető kontroll nélkülivé, már-már az Istennel egyenrangúvá nőheti ki magát – láthattunk ilyet a saját egyháztörténelmünkben is. A diktatúra nem tűri a kontrollt, az ellenőrzést, az elszámoltathatóságot és a megkérdőjelezést. Ezekről a jelekről könnyen felismerhető. Rövid távon hatékony vezetési mód, de az életet ritkán tudja építeni.

3. A harmadik modell, aminek a felvázolására szeretnék vállalkozni ezekben a tanításokban, a tekintélyelvű vezetés modellje, amit Isten népe között TEOKRÁCIÁnak nevezünk. Ez az Isten szerinti út: nem demokrácia és nem diktatúra, hanem valami más: Isten uralma a Szentlélek vezetése alatt lévő vezetőkön keresztül. Nem mindenkin keresztül, ezért nem demokrácia – és nem egyetlen ember korlátlan uralmán keresztül, ezért nem diktatúra.

A három közül mindenütt a tekintélyelvű vezetést gyakoroljuk, gondoljunk a családra, a társadalomra, az iskolára vagy a munkahelyre. Láttuk már a korábbi tanításokban, hogy Isten az általa teremtett tekintélyi rend megtartásához és tiszteletéhez áldásokat ígért, a tekintélyi rend megszegéséhez pedig átkokat ígért. Ő nagyon komolyan veszi a tekintélyi rend működését, mert ezek az Ő tekintélyét hivatottak kiábrázolni, ezért mind a tekintély birtokosainak, mind a tekintély alatt élőknek nagyon fontos, hogy ezen a téren is engedelmességben éljenek.

MI A DEMOKRÁCIA?  (ÉS MIÉRT NEM JÓ?)

A demokrácia mottója: „Döntsön a gyülekezet!” Minden gyülekezetben megfogalmazza valaki a demokrácia alapmotívumát egy-egy tanácskozáson: „márpedig én mindenben szavazni akarok”, azaz mindenbe bele akarok szólni! – Mert jogom van hozzá!

Néhány pontban szeretném most a Biblia mérlegére tenni a demokráciát, mint a gyülekezet vezetésének módját:

1. A demokrácia a látásnélküliség legalizálása! Amikor nincs a vezetőségnek látása, Istentől kapott kijelentése, vagy van látása, csak a gyülekezet előtt nincs a vezetőségnek tekintélye és felhatalmazása, akkor szavazzunk, és Isten akaratát őszinte szívvel betudjuk a többség akaratának.

Egy baptista lelkipásztor mondta azt egyszer ironikusan, hogy szerintünk Isten akarata a 75 és a 100% között van. A Biblia alapján azonban nagyon megkérdőjelezhető az, hogy a többség akarata egyezett-é meg Isten akaratával. Gondoljunk a prófétákra, hithősökre vagy az első tanítványokra! Úgy tűnik, a Biblia pont az ellenkezőjéről beszél az Ószövetségben és az Újszövetségben egyaránt: hogy egyeseknek adatott isteni vezetés, amit a többség általában nem fogadott el. Ebből fakadtak a konfrontációk, és általában a népre ítélet jött.

2. Amikor végignézzük a Biblia tanítását és példáit a vezetéssel kapcsolatban, látni fogjuk azt is, hogy Isten minden esetben kinyilvánította, hogy mit akar egészen pontosan az ő népével. A Bibliában nem volt soha, egyetlen alkalommal sem szavazás semmilyen ügyben! Egységben megnyilvánuló közös döntések voltak, de szavazások nem! Az, hogy ma szavazunk, vagy Isten világos és egyértelmű vezetésének hiánya, vagy a tekintélyek elleni lázadás miatti kompenzálás, ami igazodva a korszellemhez, teljesen világi mintára épült ki az egyháztörténelem során. Hadd ismételjem meg, mert a demokrácia gyülekezeti gyakorlásának ez két legfontosabb oka: a vezetőknek vagy látása nincs, vagy tekintélye és felhatalmazása nincs. Az előbbi esetben biztos, hogy ők a felelősek, az utóbbiban általában a gyülekezet a felelős azért, mert Isten akarata nem tud megvalósulni, mert nem fogadják el Isten vezetését a vezetőkön keresztül. Persze olyan is van, hogy a vezető a bűne miatt elveszíti a tekintélyét, de látni kell, hogy csak a bűn okozhat tekintélyvesztést egy vezető életében, a nép soha nem foszthatja meg a vezetőt az Istentől kapott vezetői tekintélyétől. Erre sincsen példa a Bibliában!

3. Még egy nagyon fontos alapelvet becsületesen be kellene végre ismernünk: mégpedig azt, hogy ahol hiányzik a vezetés, ott soha nem a szabadság vagy az egyenlőség uralkodik, hanem mindig az erősebbek uralkodnak! Azok a közösségek és gyülekezetek, amelyekben a vezetőség nem áll a helyén, felhatalmazva és elfogadva, ott a vezetést különböző külső és belső erők, érdekek és csoportosulások veszik át, attól függően, hogy mit képviselnek legalább egy kicsivel jobban, mint a többiek mást. Azonban Isten akarata nem szükségszerűen a mennyiségileg több ember akarata! Hogy miért, arra is fogunk bibliai példákat megnézni.

4. A következő érv a demokráciával szemben az, hogy feleslegessé teszi a FEJET a Testben. A Szentírás mindig életszerű képekben beszél, aminek értjük a működését. A gyülekezetet Krisztus Testeként azonosítja, amelynek a feje Krisztus. Ez hierarchiát jelöl. A demokrácia nem tűr meg hierarchiát – legalábbis az a fajta demokrácia, amit a gyülekezetek gyakorolnak, mert a parlamenti demokrácia teljesen más, csak hát mi még azt sem tanultuk meg. Mert a parlamenti demokrácia – ami alapján működik a társadalmunk, arra épül, hogy négyévente szavazunk egy jelöltre, a csapatára és a programjába, de utána négy évig ők vezetnek. Mi csak egy esetben szólhatunk bele a vezetésükbe, népszavazás által úgy, hogy leválthatjuk az egész társaságot. Ez a parlamenti demokrácia, de a gyülekezeteink még eddig sem jutnak el!

Visszatérve a test képére, a saját testünk sem tart szavazást a testrészei között, hogy felálljunk-e és hazainduljunk, amikor véget ér az alkalom, hanem a fej kiadja az utasítást a végtagoknak, és az egész test harmóniában elkezdi megvalósítani az utasításokat. Azt, amikor minden testrésznek önálló akarata és élete van, nagyon súlyos idegbetegségként szokták diagnosztizálni, és az soha nem természetes állapot.

Egy másik példával illusztrálva a demokratikus, azaz a felhatalmazott vezetőség nélküli gyülekezet olyan, mint az a hajó, amelyen a népes legénység közül senki nem áll a kormánykeréknél, nehogy az ő akarata döntsön abban, hogy merre fog menni a hajó. Vagy képzeljük el, hogy valakit kiválasztanak ugyan arra, hogy kormányozzon, de nem tekerheti a kormányt addig, amíg az egész legénység hosszú viták során el nem dönti, hogy merre és mennyit tekerjen rajta. – Ki az, aki vállalná, hogy ilyen feltételek között kormányozzon egy hajót? Ő a kormányos, neki kell ismernie a térképet, a tájékozódás feltételeit, övé a felelősség, de minden tekerés előtt az egész legénység, a szakácstól a gépmesterig eldönti, hogy merre tekerje a kormányt? (Ha nem vállalnánk, akkor miért várjuk a lelkészektől, hogy vállalják?) Kétségkívül fennáll a veszélye annak, hogy akit odaengednek a kormányhoz, rossz irányba vezeti a hajót – ez a diktatúra lényege, amikor a kormányos nem hallgat senkire – de ha senki nem kormányoz, biztosan nem jutunk célba!

5. Bizalom nélkül nincs vezetés. A demokráciában mindenki magában bízik, abban, hogy ő jól látja a dolgokat. Ezzel azonban nem teszünk mást, mint megkereszteljük az ént és legalizáljuk a saját magunkban és az emberekben való bízást. Ezt pedig láttuk, hogy átkot hoz az ember és a gyülekezet életébe. A teokráciában mindenki Istenben bízik, és ezt nem csak elmondja valami általános alapelvként,. Hanem meg is éli azáltal, hogy az Isten által rendelt vezetőkre hallgat, és bennük bízik. Mert rajtuk keresztül Istenben bízik!

A bizalommal kapcsolatban szeretnék egy nagyon fontos dologra felhívni a testvérek figyelmét. A bizalom alapvetően más, mint a szimpátia! Azt, hogy egy vezető szimpatikus-e vagy sem, szabad eldöntenünk, és attól, hogy nem szimpatikus, mint ember, és nem ő lesz a legjobb barátom, akivel a szabadidőmet szeretném eltölteni, az még nem bűn. Mert a szimpátia emberi dolog. Azonban a tekintély és a tekintélyhez kapcsolódó bizalom soha nem a szimpátia függvénye! Egy orvosban vagy vagy egy tanárban nem azért bízik az ember, mert ilyen vagy olyan a fizimiskája, mert szép ember vagy megnyerő a modora. Hanem mert tekintély adatott neki, és mert helyesen él a neki adatott tekintéllyel, tudással és hatalommal. Nekem akkor is engedelmeskednem kell a tanárnak, a rendőrnek vagy a bírónak, ha nem szimpatikus – mert nem neki, hanem a mögötte álló hatalomnak kell engedelmeskednem. Ugyanígy nem a vezető személyére kell néznem, hogy az nekem szimpatikus-e vagy sem, hanem Isten tekintélyére kell néznem, aki a vezető mögött áll és aki rajta keresztül meg tud nyilvánulni. És ha a vezető által Isten valóban munkálkodik, valóban megjelenik, és a Biblia mérlegén a vezető hiteles és jó vezető, akkor nekem félre kell tennem a személyes szimpátiámat, mert azzal akadályozom Isten munkáját a saját életemben és a gyülekezetben! A tekintély és a bizalom tehát nem a szimpátiámtól függ, hanem a tekintély és a bizalom forrásától, Istentől magától! El kell dönteni, kiben bízok: ebben vagy abban a pásztorban, prédikátorban – vagy az élő Istenben, akinek ők a szolgái! És ha én azt mondom, hogy ezen a vezetőn vagy pásztoron keresztül Isten tud munkálkodni, azon meg nem, akkor ennek két következménye lehet. Az egyik, hogy Isten engem igazol, nekem lesz igazam, mert Isten Igéje bűnt tud rá bizonyítani és megfosztja őt a vezetői pozíciójától. De ennek az oka a Biblia alapján kizárólag a vezetők bűnben való elbukása! Semmilyen más módon engem Isten ebben a kérdésben nem fog igazolni! A másik következmény, hogy megjelennek az átkok az életemben, mert emberekben bíztam és emberekre néztem, és kárhoztattam Istent magát, aki a szolgái által akart megnyilvánulni!

Tehát jegyezzük meg, hogy a tekintély és a bizalom működése soha nem függ a mi emberi szimpátiánktól, hanem mindig a tekintély forrásának való engedelmességtől függ!

6. Tudom, hogy eddig nem beszéltem arról, ami talán már legtöbbünk gondolatában ott van egy ideje: ha mindenkit a Szentlélek vezet, akkor nincs probléma, mert mindenki ugyanarra a meggyőződésre vagy látásra fog eljutni. Ez az egyetlen érve a demokrácia gyülekezeti gyakorlásának. CSAK SAJNOS EZ NEM MŰKÖDIK!

Egy gyülekezetben nem minden testvér áll ugyanolyan szellemi szinten. Nem mindenki van jó lelki állapotban, nem mindenkinek azonos az elkötelezettségi szintje, ebből fakadóan az ismerete vagy a felelőssége egy-egy témában. Ez tapasztalati tény, amit az élet más területén megértünk, csak itt a gyülekezetben nincs elég alázatunk ezt elfogadni. Gondoljuk végig becsületesen: hogyan lehetne szellemi rálátása, tekintélye és felelőssége a gyülekezet vezetésére annak, akit nem hallunk imádkozni, akit nem hallunk a hitéről bizonyságot tenni, akinek nem látjuk a gyümölcsöket az életében? Milyen alapon akarja meghatározni az a testvér az imaórák menetét, aki maga nem imádkozik szinte sosem, ha egyáltalán eljön. Miért akarunk szavazni olyan dolgokról, amikről nincsen ismeretünk, amiben nem vagyunk hozzáértők, és valljuk meg, sokszor nem is érdekel bennünket. (Például hogy milyen processzor legyen egy gyülekezetben használt számítógépben vagy milyen tűzhelyet vegyünk a gyülekezet konyhájába.)

Be kellene ismernünk, hogy csak kegyes illúzió és semmiképpen nem biblikus elgondolás az, hogy a Szentlélek vezet minden hívőt a gyülekezet kormányzásában. A Szentlélek minden hívőt, aki rá hallgat, vezet a keresztyén életének a megélésében, de a gyülekezet irányításában csak a vezetőket vezeti! Mert nem mindenkinek a dolga a gyülekezet vezetés. Szólnak-e mindnyájan nyelveken, prófétálnak-e mindnyájan, evangélista vagy tanító-e mindenki a gyülekezetben? Természetesen nem. Kormányozza-e mindenki a gyülekezetet? A Biblia szerint nem.

7. Hogy miért nem, arra még egy indokot szeretnék mondani. Az Úr Jézus példát mutatott abban, hogyan lehet nagyszerűen vezetni egy gyülekezetet. Volt egy titka az ő vezetésének, és ez a titok egyben a mai gyülekezetek vezetésének is a titka. Jézus nem uralkodott a tanítványain és nem birtokolta a gyülekezetét – hanem szolgálta őket.

Sajnos még manapság is lehet olyan hangokat hallani gyülekezetekben, hogy annak a tagjai úgy tekintenek a gyülekezetre, az épületre, egyes tárgyaira vagy tradícióira, mintha a saját birtokuk és tulajdonuk lenne. “Én adtam rá a pénzt, én építettem, ezért az enyém, és jogom van beleszólni a döntézekbe!” Pedig a gyülekezet – mindenestül – soha nem a gyülekezeti tagok, hanem mindig a gyülekezet urának, Jézus Krisztusnak a tulajdona.

De hadd térjek vissza a szolgálatra. Vezetni csak az tud, aki szolgálni is megtanul. Miért? Mert őt érdemes lesz követni önként is. Így valósul meg a tekintélyen alapuló vezetés a gyülekezetben. Az Úr Jézus ezt mondta: Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok; és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája. Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. (Márk 10:42-45)

Nem lelkesítő szónoklatokkal, nem erőszakkal vagy más módszerrel vezette Jézus a tanítványait, hanem a szolgálata által. És ezt követelte meg a tanítványaitól is, hogy ők is ugyanezt tegyék másokkal.

Miért nem lehet mindenki vezető a gyülekezetben? Azért, mert nem szolgál mindenki a gyülekezetben. Sajnos. Ha emlékszünk az elkötelezettség öt szintjére a gyülekezetben, akkor gondoljunk a gyülekezeti magra. Azért nem vezet mindenki, mert nem tartozik bele mindenki a gyülekezeti magba. Még nem lett érettkorú, felkészített és kipróbált szolgáló és tanítványképző minden gyülekezeti tagból. Akiből az lett, az vezethet. Vezetheti a rá bízott tanítványokat és a rábízott szolgálatokat, őket vezetik a presbiterek, akiket apostoli tekintéllyel állítottak szolgálatba, kézrátételes imádkozással és kirendeléssel.

Teokrácia vagy demokrácia? (1.rész)

Teokrácia vagy demokrácia? (2.rész)

Teokrácia vagy demokrácia? (3.rész)


Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük