Társadalom-technikai civilizáció

A technológia, mint Isten képmásának és az egyház megbízatásának egy része

(A technológia és a lelkiség integrálásának a lehetőségei keresztény nézőpontból)

A technológia és Isten képmása

Isten egy kiemelkedő szakértelemmel rendelkező technikus. Alkotott szárny-szerkezeteket, szemeket, olyan vegyi üzemeket, mint a máj, villámlást, sőt még nukleáris kohókat is, amiket csillagoknak nevezünk – mindezt jóval azelőtt, hogy az ember létezett volna és tanácsot adhatott volna neki. Ő tervezte és alkotta meg az emberi agyat is – amely egy önmagát reprodukáló, szövevényes logikai hálózatú, multimédiás, önprogramozó, organikus számítógép. Ha Isten képmása vagyunk, akkor ugyanolyan kiemelkedő minőségben tudunk tervezni, feltalálni és kivitelezni is. Az egy téves gondolat, hogy a technológia idegen a lelkiségben. A technológia a lelkiség kifejeződése. A technológia és a lelkiség kiegészítik egymást. A technológia az eszközünk arra, hogy kifejezzük Isten bennünk élő képmását.

Ezékiel 1:19-21, 25-28 (Protestáns fordítás): 19Amikor az élőlények jártak, a kerekek is jártak mellettük; és amikor az élőlények fölemelkedtek a földről, a kerekek is fölemelkedtek. 20Ahová a lélek akart menni, oda mentek; ahová a lélek akarta. És a kerekek is fölemelkedtek velük, mert az élőlények lelke irányította a kerekeket. 21Ha azok jártak, ezek is jártak, ha azok megálltak, ezek is megálltak; és ha fölemelkedtek a földről, fölemelkedtek a kerekek is, mert az élőlények lelke irányította a kerekeket. … 25És egy hang hallatszott a fejük fölött levő boltozatról amikor megálltak, és leeresztették szárnyaikat. 26A fejük fölött levő boltozaton fölül egy zafírfényű trónus alakja látszott, a trónus alakja fölött pedig emberhez hasonló alak látszott.  27Ezüstösen csillogónak láttam: derekától fölfelé úgy látszott, mintha tűz fogná körül, derekától lefelé pedig úgy láttam, mintha fényözön venné körül.  28A körülötte levő fényözön olyannak látszott, mint a szivárvány, amely a felhőkön szokott lenni esős napon. Ilyen volt az ÚR dicsőségének a látványa. Amikor megláttam, arcra borultam, és hallottam, hogy valaki megszólal.

Ezékiel látomásában Isten trónját négy élőlény szállította egy tüzes szekérrel, négy óriási keréken. Ezeket a kerekeket az élőlények lelke irányította, „mert az élőlények lelke volt a kerekekben” (az angol fordítás alapján). Ez az élőlény-kerék-trón-kristályboltozat szerkezet tele volt energiával és tűzzel. Magasfeszültségű, mobilis, spirituális technológiájú komplexum volt, amely magának Istennek a Jelenlétét és tekintélyét hordozta. Ilyen módon Isten éppen hogy nem volt elválasztva a technológiától, hanem oda helyezte a trónszékét. Valamint a spirituális világtól sem volt elszeparálva a technológia, hanem helyt adott önmagában annak.

Ennek a spirituális benne lakozásnak és a technikai kiválóságnak az integrációja nyilvánvalóan látható az első olyan igeszakaszból is, amely az Isten Lelkével való betelésről szól. Amint Bésaléel betelt Isten Lelkével, ennek a következménye technikai kiválóság és finom mestermunka lett.

2Mózes 31:1-5 (Károli): És szóla az Úr Mózesnek mondván: Ímé, név szerint meghívtam Bésaléelt, a Húr fiának Urinak fiát a Júda nemzetségéből. És betöltöttem őt Istennek lelkével, bölcsességgel, értelemmel és tudománynyal minden mesterséghez. Hogy tudjon kigondolni mindent, a mit aranyból, ezüstből, rézből kell csinálni. És foglaló köveket metszeni, fát faragni, és mindenféle munkákat végezni.

A Lélek gyakran kapcsolódik a tűzhöz – amely a technológia és az erő fő szimbóluma, és a bennünk lakozása tanít bennünket és ad bölcsességet mindenre nézve, amibe a technológia is beleértendő. (1 Korinthus 2:9-16; 1 János 2:20,22) Ésaiás próféta azt mondja nekünk, hogy jól figyeljünk oda Isten bölcsességére és tanításaira, amelyek még a földművelés gyakorlati részleteit is bemutatják:

Ézsaiás 28:23-29 (Károli): Vegyétek füleitekbe és halljátok szavam`, figyeljetek és hallgassátok beszédem`! Hát mindig szánt-é a szántó, hogy vessen, és barázdálja és boronálja-é földét? Nemde, mikor elegyengette színét, hint fekete köményt, és szór illatos köményt, s vet sorban búzát és árpát a kijelölt földbe, és tönkölyt a szélére? Így szoktatá őt rendre és tanítá Istene. Mert nem cséplő szánkával csépelik a fekete köményt, és nem szekér kerekével tapodják az illatos köményt; a fekete köményt bottal verik ki, és az illatost pálczával; A búzát csépelik; de nem örökre csépli azt, és bár hajtja rajta szekere kerekét és lovait, de szét nem töreti. Ez is a seregek Urától származott: Ő ád csodás tanácsot és nagyságos bölcseséget!

Ézsaiás mondanivalója az, hogy Isten bölcsessége nem csupán valami ezoterikus erkölcsiség vagy megfoghatatlan filozófia, hanem az egész életünkre kiterjed, a földművelésre és a technológiára is, ami a mindennapi kenyerünk megszerzéséhez használatos. Isten bölcsessége áthatja a mindennapi élet minden egyes részletét – még azt is, hogy megmutatja a földművesnek, hogyan lehet a legjobban kicsépelni a köményt.

Jézus, aki mindig a követendő példaképünk, ács volt, vagyis szerszámokat, technológiát alkalmazott a munkájához (Márk 6:3). Nem valami aszkéta filozófus volt, aki csak olvasta a sok könyvet és tanított. Nem volt annyira szuper lelki ember, mint aki csak lebeg, és még egy villanykörtét sem tud kicserélni, vagy mosogatni sem tud. Isten képmása Krisztusban, a tökéletes képmás, egy gyakorlatias, eszközhasználó ember volt. Jézus, aki magának Istennek a képmása, nem választotta külön egymástól a lelkiséget és a technológiát. Péter, Jakab és János halászok voltak, Pál sátorkészítő, akik mind olyan emberek voltak, akik használták a technológiát. A kereszténység számára a gyakorlatiasság egy pozitív emberi tulajdonság. A technikai kiválóság pedig kívánatos, és az Istentől adott bölcsesség részét képezi, valamint annak is, hogy teljesen Isten képmása legyünk.

Társadalom-technikai civilizáció

De nem a technológia a „végső jó”, hiszen Jézus is otthagyta a műhelyt és Péter is a halászhálót, hogy az evangéliumot hirdessék. A technológia inkább eszköz, nem pedig célkitűzés, és vannak is olyan alkalmak, amikor ott kell hagynunk a szerszámos polcot, hogy elmenjünk prédikálni egyet. A keresztény élet célja az emberi természetünk fejlesztése szeretetben, és nem a technológia fejlesztése. Viszont a technológia segít kifejezni a szeretetünket. Ha egy beteg embert szeretsz, akkor szeretnéd elérni, hogy a lehető legjobb diagnózisa legyen és a lehető legjobb kezelésben részesüljön. Ide lehet érteni a röntgengépek, az MRI fejlesztését, a jobb szikéket vagy hatékonyabb fertőtlenítőszereket – mindezt azért, mert szeretni, gyógyítani és segíteni akarjuk a betegeket. A technológia a szeretet impulzusát a gyakorlati valóságban hasznosítja. A világ össze szeretet-impulzusa sem tud kárpótolni senkit egy téves diagnózisért, egy tompa szikéért vagy egy nem higiénikus kórteremért. Ha a szeretettel el akarjuk érni a céljainkat, akkor ahhoz fel kell használnunk a technológiát is.

Ily módon a technológia egy eszköz, és nem a végcél – az az eszköz, amely által a szeretetünket fejezzük ki és megtestesítjük a kézzel fogható világban.

Vagyis társadalom-technikai lények vagyunk. Azaz, olyan társadalmi lények vagyunk, akik a technológia által fejezik ki önmagukat. Ez nem a kultúra véletlen hatása, vagy egy hirtelen találmány az elmúlt évekből. Ugyanis Ezékielnél is azt láttuk, hogy Maga Isten is egy társadalom-technikai lény, az a szerető Szentháromság, aki egy bámulatos tüzes járművön helyezte el a trónját.

A Templom építménye is bepillantást adhat arra, hogy hogyan is nézhet ki a Lélek lakóhelyeként működő technológia. A Templom Istentől ihletett mesteremberek építménye volt, akik azon a szerkezeti terven dolgoztak, amit Dávid a Szentlélektől kapott (1 Krónika 28:11-19). Itt világosan látszik, hogy a technológia Isten szolgálatába van állítva, Isten dicsőségére, és az eredménye az, hogy maga Isten lakik benne személyesen.

Sok bibliamagyarázó figyelme már meg, hogy az emberiség egy kertben indul útjára, de egy városban ér célba – Isten városában. A városi élet utakat, épületeket és kommunikációt jelent. A város, a technológia helye lesz a mi végső otthonunk, mert ott használni fogjuk az Istentől kapott technikai készségeinket, és találékonyan, művészien és kreatívan fogunk élni. Nem kertbe megyünk újra, mivel kinőttük az Édent, és megtanultuk kezelni a tüzet, az acélt, a zenét és a művészetet, úgyhogy olyan társadalom-technikai lények vagyunk, akik egy társadalom-technikai városban fogunk élni, ahol maga Isten lakik majd. (Jelenések 21 és 22 részek.)

Az élőlények lelke a kerekekben volt

A fenti Ezékiel szakaszban ezt olvassuk: „mert az az élőlények lelke volt a kerekekben”. Ez két dolgot mond nekünk. Először is, hogy Isten benne tud lakozni a technológiában, vagy akár más lények is, másodszor pedig, hogy a „lelkünket”, azaz a kultúránkat ki tudjuk fejezni a műalkotásaink és a technológia által.

Isten benne tud „lakni” egy Templomban. A mi kulturális lelkünknek is megvannak a templomai – bevásárló központok, B2 bombázók, versenyautók és felhőkarcolók. Ezek a technológiai alkotások egy nemzet vagy egy kultúra lelkét fejezik ki. A Gogodala kenuversenytől kezdve, az ahhoz tartozó kántálással és annak varázsával, egészen a Concorde eleganciájáig érezhetjük, hogy a technológiánk megragadja a lelkünket, és kifejezi azt.

Mi történt hát azoknak a nemzeteknek a lelkével, amelyek túl sok bevásárlóközpontot építenek, és amelyek hirtelen nukleáris fegyvert akarnak gyártani? Vagy amikor egy ország hatalmas felhőkarcolókat és irodaépületeket épít, miközben a szegényeik hajléktalanná válnak? Bejött a zsugoriság és az erőszak, az együttérzés pedig eltűnt. De tudnak történni pozitív változások is! Londonban a nagy ébredések után kocsmák zártak be, a nyomornegyedeket megszépítették, és műszaki iskolák, főiskolák épültek. Amikor egy ébredés még az építkezésre is kihat, akkor már biztos, hogy beindult! És miről szól az, amikor egy nemzet környezetvédő lesz, újrahasznosító telepeket épít, nemzeti parkokat hoz létre, múzeumokat és művészeti alkotásokat? A technológiánk a lelkünk legjobb és legrosszabb oldalát is ki tudja fejezni.

A Bibliában van más lelki műalkotás, ami újra és újra megjelenik – a bárka és a frigyláda.

Technológia és szabadulás a bárkában illetve a frigyládában[1]

Noé azzal mentette meg a világot, hogy épített egy bárkát. Ehhez a nagy tengeri hajók építéséhez való technológiai jártasságra volt szüksége, Isten pedig átadott neki egy olyan tervet, amely nagyjából megegyezik a mai nagy olajszállító hajók méretarányaival (a bárka kb. 50.000 tonnát tudott volna szállítani).

1Mózes 6:12-19 (Protestáns): 12És Isten látta, hogy mennyire megromlott a föld, mert mindenki rossz útra tért a földön.  13Ezt mondta Isten Nóénak: Elhatároztam, hogy minden élőnek véget vetek, mert erőszakossággal telt meg miattuk a föld. Ezért elpusztítom őket a földdel együtt. 14Csinálj bárkát góferfából, készíts rekeszeket a bárkában, és vond be kívül-belül szurokkal. 15Így készítsd el azt: a bárka hossza háromszáz könyök legyen, szélessége ötven könyök és magassága harminc könyök. 16Ablakot is csinálj a bárkára, és egy könyökre hagyd azt felülről; a bárka ajtaját az oldalára helyezd. Készíts alsó, középső és felső emeletet. 17Mert én özönvizet fogok hozni a földre, hogy elpusztítsak az ég alatt minden élőlényt. Minden el fog pusztulni, ami a földön van. 18Veled azonban szövetségre lépek: menj be a bárkába fiaiddal, feleségeddel és fiaid feleségeivel együtt. 19És vigyél be a bárkába minden élőlényből, mindenből kettőt-kettőt, hogy életben maradjanak veled együtt. Hímek és nőstények legyenek azok.

A „megépített bárka” és a megmenekülés témája később visszatér annál a kosárnál, ami Mózest mentette meg: 2Mózes 2:3 (Protestáns): De amikor már nem tudta tovább rejtegetni, fogott egy gyékénykosarat, bekente szurokkal és gyantával, majd beletette a gyermeket, és kitette a Nílus partján a sás közé.

Szintén ez a téma jelenik meg a díszes frigyládánál, amely a sátor központi eleme volt. 2Mózes 25:10-13 (Protestáns) 10Készítsenek egy két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles és másfél könyök magas ládát akácfából!  11Vond be színarannyal, kívül-belül vond be, és készíts rá körös-körül aranyszegélyt! 12Önts négy aranykarikát és erősítsd azokat a négy alsó sarkára! Két karikát az egyik oldalára, és két karikát a másik oldalára! 13Készíts rudakat is akácfából, és azokat is vond be arannyal!

Ez a frigyláda a Lélek lakóhelyéül szolgáló erőtechnológiai alkotás volt, ahol Isten és az ember találkozott. 2Mózes 25:22 (Protestáns) 22Ott jelenek meg neked, és beszélek veled a födélről, a két kerúb közül, amelyek a bizonyság ládáján vannak. Beszélek veled mindarról, amit majd általad parancsolok Izráel fiainak.

Ez a láda ugyanakkor szent, erőteljes és veszélyes is volt: 2Sámuel 6:6-7 (Protestáns) 6Amikor Nákón szérűjéhez értek, Uzzá az Isten ládájához kapott, és megfogta, mert megbotlottak az ökrök. 7Ezért fellángolt az ÚR haragja Uzzá ellen. Nyomban lesújtott rá meggondolatlanságáért az Isten, és meghalt ott, az Isten ládája mellett.

A Lélek által betöltött magasfeszültségű technológiát nem szabad könnyedén venni. Ugyanaz a technológia, ami megment, meg is ölhet. A technológia mégis benne van az üdvtörténetben, akár a Frigyládában megmutatkozó tökéletességre jutásában, akár a Keresztnél látható halálában és kiforgatásában.

A kereszt: a technológia halála

A kereszt a lehető legegyszerűbb építmény – két egyenes gerenda egybeszegecselve. A kereszt nem kifinomult, durva, kidolgozatlan, éppen az ellenkezője a Frigyláda művészeti alkotásának. Nem olyan hatékony, mint egy nyaktiló (guillotine), és nem is olyan kíméletes, mint egy halálos injekció. A kereszt a brutálissá tett technológia, a kegyetlenségre használt technológia, a felforgatott, primitívvé tett, elcsúfított és megölt technológia. A katonák által használt korbácstól kezdve, a Jézus megbotozására használt boton át a töviskoszorúig – láthatjuk a gyötrés, a brutalitás és a kegyetlenség technológiáját. A technológiát szadisták kezében, a Sátán szolgálatában. A kínzóeszközök feltalálása beteges elmék műve, és a technológia halálát jelentik. Isten nem úgy ül a trónján, hogy azon gondolkodna, hogyan lehetne a legjobban kínozni az embereket. Valójában ilyen kegyetlenségek eszébe sem jutnak. Jeremiás 7:31 (Protestáns) Fölépítették a Tófet áldozóhalmait a Ben-Hinnóm völgyében, tűzben égették el fiaikat és leányaikat, pedig ezt nem parancsoltam, sőt eszembe sem jutott.

A kegyetlenség céljából használt technológia az ördögöt szolgálja és nem Istent. A napalm, a kínzókamrák, az embertelen munkakörülmények, a sátánista rituális erőszak, a haláltáborok, az auschwitzi gázkamrák és a náci emberkísérletek mind-mind démoni felhasználása a technológiának. Ezek sötét, gonosz dolgok, amelyek az emberi találékonyság megrontását jelentik és Isten képmásának a kiforgatását.

Bálványok: a rossz spirituális technológia imádata

A technológiát az is eltorzítja eredeti, Istentől adatott rendetetéséhez képest, amikor bálványimádásra használják. 3 Mózes 26:1 (Protestáns) Ne csináljatok magatoknak bálványisteneket. Se faragott képet, se szent oszlopot ne állítsatok magatoknak, kőszobrokat se helyezzetek el országotokban, hogy leboruljatok azok előtt. Mert én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek.

A bálvány a spirituális erőtechnológia helytelen változata! Olyan technológia, amelyben démonok lakoznak. 1Korinthus 10:19-21 (Protestáns) 19De mit mondok ezzel? Talán azt, hogy a bálványáldozat vagy a bálvány ér valamit? 20Sőt inkább azt, hogy amit a pogányok áldoznak, azt ördögöknek áldozzák és nem Istennek: azt pedig nem szeretném, ha ti az ördögökkel lennétek közösségben.  21Nem ihattok az Úr poharából is, meg az ördögök poharából is, nem lehettek részesei az Úr asztalának is, meg az ördögök asztalának is.

Bármennyire is erőteljes tud lenni a bálványimádás, akkor is sokkal erőtlenebb, mint Isten – ahogy ezt Dágon, a filiszteusok bálványa, és Jahve összecsapásából is láthatjuk: 1Sámuel 5:1-4 (Protestáns) 1A filiszteusok pedig fogták az Isten ládáját, és elvitték Eben-Háézerből Asdódba. 2Fogták a filiszteusok az Isten ládáját, bevitték Dágón templomába, és odatették Dágón mellé.  3Amikor az asdódiak másnap fölkeltek, Dágón arccal a földön feküdt az ÚR ládája előtt. Akkor fogták Dágónt és visszatették a helyére. 4Amikor másnap reggel fölkeltek, Dágón arccal a földön feküdt az ÚR ládája előtt és Dágón feje meg a két kezefeje letörve a küszöbön volt, csak a dereka maradt meg.

Amikor a technológia tisztán láthatóan bálványimádó lesz, akkor Isten meg fogja alázni, és megteszi vele, hogy leboruljon Őelőtte. Ezután, ha még mindig nem veszi az üzenetet, akkor amputálni is fogja!

A szünetgomb (pause) megnyomása: a szombat

Nem szabad hagyni, hogy a technológia nyughatatlanul hajtson bennünket. Lennie kell a kultúránkban szent ürességnek is. Szabadnapok, szent napok, zöldövezetek, a nyugalom és felfrissülés helyei. Kell, hogy legyenek olyan területek is, amelyek a „munka” állandó alkalmatlankodása, a piac, és a mindennapi 24 órás „bekapcsolt állapot” technológiai őrületén kívül esnek.

A Bibliában az embereknek és a termőföldnek is kellett szombatot tartani. Az embereknek minden héten egyszer, a földnek minden hét évben egyszer. A szombat ideje alatt az embereknek nem volt szabad dolgozniuk vagy a technológiát használniuk – ez volt a „szerszámokat letenni” ideje. A szombatévben nem volt szabad megművelni a földet, hanem ugaron kellett hagyni.

2Mózes 20:10-11 (Protestáns) 10De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. 11Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a nyugalom napját.

3Mózes 25:3-5 (Protestáns) 3Hat éven át vesd be meződet, és hat éven át mesd meg szőlődet, és takarítsd be termését. 4De a hetedik esztendőben legyen teljes nyugalma a földnek, az ÚR nyugalomnapjához hasonlóan. Meződet ne vesd be, és szőlődet ne nyesd meg. 5Ami az aratás után kihajtott, azt ne arasd le, és metszetlen szőlőd fürtjeit ne szedd le. A nyugalom esztendeje legyen ez a föld számára.

Hat napon át használhatjuk a technológiánkat – utána pedig szünetet kell tartani a magunk és a környezetünk érdekében is. Még Isten is megpihent teremtő munkája után a hetedik napon. Társadalom-technikai lénynek lenni azt is jelenti, hogy tudjuk, mikor engedjük el a munkát, hogy egyszerűen csak pihenjünk és élvezzük a kapcsolatokat. Létre kell hoznunk „hetedik napi” szakaszokat is, amikor mi is, a kultúránk is, és a technológiánk is „leáll”, és egész valónk felfrissülhet.

A megváltott technológia: a dicsőítő technológia

A zene az a technológia, amit harmónia létrehozására használnak – akár egy hárfával, akár egy orgonával, vagy akár egy számítógéppel, ami hangot ad ki magából. A hangszerekben való jártasság a zenei képességek és a dicsőítés alapvető részét képezik: 2Krónika 34:12 (Károli) És az emberek hűségesen végzik vala a munkát; a kikre felügyelének Jáhát és Obádia Léviták, a Mérári fiai közül valók; és Zakariás, Mésullám, a Kéhátiták fiai közül valók, a kik szorgalmazzák vala őket. E Léviták pedig mindnyájan mesterek valának az éneklőszerszámokban.

A Zsoltárok könyve számos hangszert sorol fel, amelyeket a dicsőítésben használtak, mint például a hárfát, a lantot, a hegedűt, a dobot, a trombitát és a cintányért (Zsoltárok könyve 150), Dávid királyt pedig hangszerek feltalálójának nevezi a Szentírás (Ámós 6:5).

A dicsőítésben a technológia másodlagos, az Úr dicsőítése pedig elsődleges. A technológia Isten dicsőítésének a szolgájaként tölti be a szerepét. A dicsőítő zene technológiája összehozza az embereket, és egyesíti őket gondolatban és lélekben. Ha jól játszanak egy hangszeren, amelyet Isten alázatos szolgálatában használnak, az kulcsfontosságú Isten jelenlétének a megtapasztalásában. A dicsőítésben társadalmi-technikai lényekként viselkedünk, amelynek során dicsőséget adunk Istennek mind a társasági kapcsolatainkkal, mind a hangszereinkkel. Ugyanígy kell egyesítenünk a modern dicsőítő technológiát – a hangosítást, a PowerPoint bemutatót és a fényeket – egy tökéletes, harmonikus egésszé, amely Istennek adja a dicsőséget, és nem magára a technológiára hívja fel a figyelmet.

A technológia és az evangelizáció

Mindig is alkalmazták a technológiát azok, akik érdekeltek voltak az evangélium munkájában. A technológia jelenthet egyszerű dolgokat is, mint például traktátusok és Bibliák nyomtatása, vagy hangszórók használata, jelenthet költséges dolgokat is, mint például a rádiós vagy televíziós evangelizáció, vagy akár messzire elérő dolgokat, mint például a műholdas közvetítések vagy a kibermisszió. Az erő az evangéliumban van, Isten kihirdetett Igéjében, és nem a technológiában (Róma 1:16). Viszont a technológia lehetővé teszi, hogy az ige hirdetése minél több embert érjen el, hogy különböző nyelvekre lehessen lefordítva, és olyan formába legyen öntve, amit meg is értenek – mint akár a Braille-írás. Az Interneten tanítva havonta 4000 hallgatót érek el, ami sokkal több, mint amennyit a teológiák többségén taníthatnék. Ráadásul a weboldal még akkor is „tanítja” őket, amikor én alszom, utazok, vagy éppen nyaralok! A technológia arra is lehetőséget biztosít, hogy egyszerre több mint 25 országban tanítsak! A technológia nem növeli meg az általam mondottak igazságtartalmát vagy megtartó erejét (amely egyedül Krisztusé), viszont olcsóbbá és elérhetőbbé teszi azok számára, akik keresik. Mindez nekem évi kb. 5 dolláromba kerül minden egyes nappali hallgatóra számítva az AIBI iskolánál! (www.aibi.ph).

Pál változtatgatta a missziós megközelítését, hogy „mindenképpen megmentsen némelyeket”: 1Korinthus 9:22 (Protestáns) Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. Ezért hát a felhasznált eszközöket azokhoz kell szabni, akiknek szüksége van az üdvösségre – a vakoknak Braille Bibliákat, kurblis magnókat a távoli falvakba, a vezetéket posztmodern generációnak pedig internetes csetszobákat. A technológia csak akkor dicsőséges, ha megfelelően használható az adott emberek üdvössége és tanítványozása érdekében.

Konklúzió

Társadalom-technikai lények vagyunk, Isten képmására teremtve, akiknek arra kell használni a technológiát, hogy szeressük egymást és véghezvigyük a Nagy Küldetést, bölcsességgel és hatékonyan. A technológia a Lélekkel teljes és erőteljes tud lenni, és Isten dicsőségének lényeges alkotórésze – úgy mint a frigyláda vagy Ezékiel kerekei. A technológia eszköz és nem végcél, és nem szabad kiforgatni a bálványimádás céljából, vagy embertelen, kegyetlen módokon használni. Nem szabad, hogy hajszoljon bennünket a technológia, hanem „hetedik napi” nyugalmi időszakokkal kell visszafognunk, amelyet kialakítunk a kultúránkban. A technológia áldásait arra kel kihasználni, hogy egymást szolgáljuk, hogy dicsőítsünk, és hogy Isten lelki bölcsességének a kifejezésére használjuk, amely a fizikai világban jelenik meg. A Szentlélekkel telt keresztények „mesteremberek” lesznek, technikai képességekkel felruházva, ahogy jó keresztényi jellemtulajdonságokkal is. Ez a bölcsesség képessé teszi őket arra, hogy lakhassanak Isten városában, az Isten lakóhelyéül szolgáló, tökéletes, társadalom-technológiai közösségben.

Írta: John Edmiston (copyright John Edmiston 2003)


[1] Az angol nyelvben a bárka is és a frigyláda is „ark” – ezt a homonímiát használja a szerző ezalatt az alcím alatt.

Eredeti cikk: Socio-Technical Humanity

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.