Ha már egy ideje szolgálsz, akkor tudod, hogy a művészet ágaknak megvan az a jellegzetessége, hogy szeretik magukhoz vonni a különféle színes egyéniségű embereket. Egy kicsit mások vagyunk, olyanok, akik főleg a dolgok kreatív oldalát nézik. Más fényben látjuk a dolgokat, és máshogy közelítünk hozzájuk.
Mivel szeretnénk bevonni olyanokat, akiknek kreatív hátterük van, és tehetségesek a művészetekben, ezért jellemzően használni szeretnénk a képességeinket, hogy egy belső szükségletünket kielégítsük. És jövünk mindannyian, olyan emberek, akik szeretnének felállni és „énekelni az Úrnak” a „dicsőítés közben”. És persze van néhány nagyon tehetséges ember, akik a dicsőítő csapatban szolgálnak. Arra szeretnélek hívni, hogy gondolkozz el azokról, akik a dicsőítés vezetésében szolgálnak. A kérdések, amelyeket röviden sorra veszünk:
Hol van a helyük a szolgálatban?
Milyen motivációik vannak a szolgálatra?
Elhívottak vagy csodált emberek?
Ha nem értesz egyet azzal, vagy nem hiszed el, hogy Isten felkészíti azokat, akiket elhívott a szolgálatra, hogy azt teljesíteni tudják, akkor valószínűleg nem fogsz egyetérteni azokkal, amik most következnek.
Teljes szívből hiszem, hogy Isten a dicsőítés egyik sajátos szolgálatát bízta rám – a dicsőítésről való tanítás vezetését. És hiszem azt is, hogy Isten megajándékozott mindazzal, ami ehhez szükséges. Felkészített a tapasztalatok, élmények, tanulás által ugyanúgy, mint ahogy megadta a természetes tehetség egy bizonyos szintjét is. Ugyanakkor adott egy hatalmas vágyat, hogy használjam ezeket az ajándékokat a szolgálatban. Az egyik dolog, amivel nem ajándékozott meg, az a prédikálás képessége. Nagyon szeretnék prédikálni. Szeretném úgy kommunikálni az evangéliumot, hogy az emberek válaszoljanak rá, és életek változzanak meg. És tudod mit? Nem fog megtörténni (legalábbis az életemnek ezen a pontján nem). Erőltethetném, és még a lehetőségem is meglenne rá, de szörnyű lenne, és hidd el, nagyon keveset kapnál belőle, feltéve hogy ébren maradsz egy darabig. Nem számít, mennyire szeretnék prédikálni, Isten nem áldott meg ezen a területen. Nincs tapasztalatom, és nem tanultam sosem, így mindenkinek jobb, ha nem csinálom.
Térjük vissza az eredeti témánkhoz. Ott van az a sok ember, aki szeretne „énekelni”, „szerepelni” vagy zenélni valamilyen hangszeren. Biztosan sokan vannak, akik nagy vágyat éreznek arra, hogy részt vegyenek a dicsőítésben. Mit tegyünk velük? Hagyni kell őket szolgálni csak azért, mert ők vágyat éreznek rá? Bárki, aki vágyat érez arra, hogy énekeljen az Úrnak és énekeljen az Úrért, csak úgy felállhat és megteheti az alkalmainkon? Tudom, hogy a legtöbben érezzük, hogy ezekre a kérdésekre „nem” a válasz.
Ha Isten elhívott valamilyen szolgálati területre, akkor fel is készít rá. Akikről egyértelmű, hogy tehetségesek a zene vagy valamely művészeti forma területén a helyi gyülekezetben, azokat minél hamarabb be kell vonni a szolgálatokba, főleg, ha elhívásuk is van rá, és feltéve, hogy ég a szívük közösségért, és tiszták a motivációik, azaz valóban Istent akarják dicsőíteni a tehetségükkel, és nem maguknak akarnak karriert építeni. Az egyháznak szüksége van tehetségekre, mert már évek óta hiány van az igazán tehetséges emberek terén. Az a téves nézet terjedt el ugyanis (konkrétan a dicsőítéssel kapcsolatban), hogy akinek van „szíve hozzá”, már nyugodtan részt is vehet a zenei szolgálatban. Nem vettük észre, hogy ez többet ártott, mint segített. Arra kérlek, hogy erre nagyon figyelj, és tarts ki amellett, hogy csak a zenében és művészetekben tehetséges, megáldott embereket állítsd be a szolgálatba.
Nézzük meg még közelebbről a dicsőítő szolgálatot. Hiszem, hogy a szolgálatban való részvételnek több feltétele is van, nemcsak a zenei képzettség. Nagyon sok tehetséges ember szolgál dicsőítő-csapatokban ország- és világszerte. Hatalmas zenei és művészeti tehetségük van, és ösztönösen tudják is alkalmazni a dicsőítésben. Elvégre tehetségesek, és elhívattak a szolgálatra. De vajon a dicsőítésre is? Ők tényleg dicsőítők? Segítenek vezetni a dicsőítést? Mi az a mi valakit a dicsőítő-csapat vagy a dicsőítő szolgálat tagjának „minősít”?
A dicsőítő és a zenei szolgálat két különböző dolog. A megjelenésük nagyrészt ugyanaz, de az eredmény az, ami megkülönbözteti őket. A dicsőítés és a dicsőítés vezetése egy speciális ajándék a zenei tehetségen felül. A zene egy olyan eszköz, ami nagyon megkönnyíti a dicsőítést. Én minden dicsőítőtől azt kérem, hogy elsődlegesen dicsőítő legyen, és csak utána zenész. Persze mondhatod megint, hogy „ennek a zene látja kárát”! Nem értek egyet. Még mindig úgy érzem, hogy Isten olyanokat akar a dicsőítő szolgálat vezetésében látni, akik tehetségesek és elhívottak. Megáldja azokat, akiket elhívott a szolgálatra. Könnyű kikövetkeztetni, hogyha tehetséges zenészeknek hagyjuk, hogy vezessék a dicsőítést, akkor az eredmény nem az, amit Istennel lehetne. És meg is fog látszani a dicsőítés résztvevőinek a létszámán. Az emberek könnyen átlátnak az előadáson, amikor összehasonlítják egy igazi dicsőítéssel. Ha a csapatod tagjai nem dicsőítők, akkor megfojtják a közös dicsőítést. Ugyanúgy elvégzed a dicsőítést, de nem lesz ugyanolyan. Imádkozz, hogy Isten igazi tehetséges dicsőítőket küldjön hozzátok. És Ő hűséges lesz, ha te pedig türelmes leszel, és hűséges ezekhez az alapelvekhez. Azért hadd mondjam el, hogy mindenhol mások a szükségek, és más színvonalra van igény. Ha arra vágyakozunk, hogy olyan legyen s színvonal nálunk, mint ami a Maranatha! dicsőítő csapatot és a vokálosait jellemzi, akkor egy kiábrándító kaland vár ránk. Mint dicsőítésvezetőnek az a feladatod, hogy a gyülekezet szintjének megfelelő zenei színvonalat biztosíts. Minden gyülekezetnek más a szintje ebben a kérdésben, és persze van, ahol nagyon magas az elvárás. Arra biztatlak, hogyha már együtt a csapat, hogy együtt küzdjetek érte, hogy fejlődjetek és növekedjetek, mint dicsőítők, és mint zenészek egyaránt. Állítsatok fel elérhető célokat, és vezesd az embereidet, hogy a legjobban használják az ajándékaikat., amiket Istentől kaptak.
Tehát kijelenthetjük:
Ha azt szeretnéd, hogy jó dicsőítés legyen a gyülekezetedben, akkor jó dicsőítésvezetőket kell találni. Tudom, ezt könnyebb mondani, mint megtenni, de hosszú távon jobban megéri. Azokat, akiknek láthatóan nincsen tehetségük a művészetekben, ne hagyd, hogy azzal ámítsák magukat, hogy van. Segíts nekik felfedezni az igazi ajándékaikat és elhívásukat, aztán terelgesd őket abba az irányba. A munkám egyik része, hogy segítsek felfedezni az embereknek az ajándékaikat és az elhívásukat, és segítsek nekik belehelyezkedni egy szolgálatba. Ha abban a szellemben képezzük az embereinket, hogy mindenki ott szolgáljon, amilyen ajándékai és elhívása van, akkor olyan gyülekezeteink lesznek, melyeknek a szolgálatai kiegyensúlyozottak. Akkor egészséges gyülekezeteink és nagyszerű szolgálataink lesznek. És fantasztikus dicsőítésünk lesz, ha a csapataink tele vannak elhívott és tehetséges dicsőítőkkel és dicsőítés-vezetőkkel.
Vélemény, hozzászólás?