Öt dolog, amit elrontottunk az Emerging Missional Church-ben

Nagyjából egy évtizeddel ezelőtt részese voltam Ausztráliában annak, amit Emerging Missional Church-ként szoktak címkézni. Azonban az utóbbi két évben számtalan kérdés és kritikai észrevétel gyűlt össze bennem ezzel a mozgalommal kapcsolatban. A következő pontok a saját véleményemet tükrözik azzal kapcsolatban, amiket elrontottunk. De mielőtt belekezdenék, valamit szeretnék tisztázni, ami nagyon lényeges.

Hogyan (ne) beszéljen Istenről egy posztmodern keresztény?

Azért, hogy a hit érthető legyen azok számára, akik posztmodern világunkban nőttek fel, a keresztény világnak lépéseket kell tennie. Meg kell tanulni Rollinstól és másoktól, hogy hogyan lehet valaki keresztény és posztmodern egyszerre. A „How (not) to Speak of God as a Postmodern Evangelical”,-t vizsgálva csak egy befejezetlen kísérletet látunk a posztmodern teológiáról. Ebben azt a kérdést vetette fel, hogy többet kell foglalkozni a módszerrel, mint a tartalommal, mert ez választja el a modernet a posztmoderntől. Gibbs és Bolger állításával ellentétben, meg vagyok győződve arról, hogy egy jellegzetes keresztény teológia, ami bár a modernizmusban keletkezett, átjuthat a mi posztmodern kultúránkba. De mégis csak akkor valósulhat meg, ha a keresztény közösség kész saját teológiáját vállalni, engedi azt felnőni és éretté válni.

A gyülekezeten kívüliek elérése

Néhány évvel ezelőtt besétált a “Vasárnap este élőben!” néven szervezett, keresőknek szóló alkalmunkra egy nő az utcáról és beült az első sorba. Az alkalom végén elmondta a csapat egyik tagjának, hogy mennyire élvezte a programot, majd megkérdezte: “Egyébként, mi ez a hely?” “Ez egy gyülekezet,” hangzott a válasz. “Óh nem, ez biztos nem az!” mondta. “Voltam már egyszer egy gyülekezetben, és hidd el nekem, semmiben sem hasonlít ehhez.”

16 tanítás a gyülekezetplántálásról

A gyülekezetplántálásról szóló gondolataimat, tanácsaimat, tanításaimat óvatosan osztom meg, mert ezek a mi tanításaink. Itt nem a birtoklásra gondolok, vagy arra, hogy ezek szabadalom alatt álló termékeink lennének, hanem arra, hogy azt tartalmazzák amit a mi sajátos körülményeinkben, egy kísérleti időszak alatt tanultunk meg. Ezek nem biztos, hogy minden helyzetre alkalmazható, általános írások. Korábban írtam már jó néhány ilyen “tanítást”, és ahelyett, hogy magamat ismételném arra gondoltam, közzéteszek néhány elérhetőséget és irányadó leírást: Az első tíz lecke egy évvel az alapítás után lett lejegyezve. Valószínű, ezek “elméletibbek” voltak mint az utolsó öt. Az első év a tesztelés és a kísérletezés éve volt.

Amikor a JÓ a LEGJOBB ellensége lesz

Már látom, hogy vannak olyan ellentmondásos helyzetek, amikor a „jó” nemcsak hogy távol áll a „legjobbtól”, hanem a „legjobbtól” pont a legmesszebb álló dolog. Az ilyen helyzetekben a „jó” az jó, de ha megmaradunk a „jónál”, akkor az távol tart minket a legjobbtól, és innentől kezdve a „Jó” igazából a „legjobb” ellensége lesz.