Ha lenne irodád, akkor az ajtódon lévő táblán talán ez állna: Ifjúsági pásztor. De már sok mérföldet magad mögött hagytál a pályán és felismerted, hogy az igazi kihívás számodra: a családok felé való szolgálat.
Ha komolyan belebonyolódsz abba, hogy segíts a srácoknak túlélni a kamaszkort, hogy hitre jussanak Krisztusban, vagy hogy segítsd őket a felnőtté érésben, akkor már nem csak az ő gondjaikat veszed magadra, már nem csak feléjük kell szolgálnod, hanem a szüleik felé is. Velük is ugyanazt kell tenni, mint a gyerekeikkel. A szülők menedzselése nem semmi művészet, mert sem maguk a szülők, sem a gyerekeik, sem a gyülekezet vezetősége igazán nem akarja, hogy ezt csináld. A legtöbb szülő kimondatlanul is szeretné rád bízni a gyerekének hitben való nevelését, és elvárja, hogy ezzel ne is zavard ezután őt.
A lényeg
Nagyon sokféle szülő létezik: házasok és elváltak, egyedülállók és mostohák, keresztények és nem keresztények, biológiaiak és örökbefogadók, együttműködők és távolságtartók, olyanok akik kedvelnek téged, és olyanok, akik nem. Egyszóval nem vagy könnyű helyzetben, és nem is általánosíthatsz a velük való munkád során. Egy dolog azonban mind közös bennük, amit soha nem szabad elfelejtened, mert ez a lényeg: Ők a szülők, és nem te!
Stephen King regényei sem ijesztenek meg annyira, mint amikor az ifjúsági munkás a gyerek és szülei közé áll. Ez gyakran jószándékú törekvés, és néha az egyetlen lehetséges megoldás, de végeredményében majdnem mindig káros és ostoba. A családok Isten építőkövei a társadalom felépítéséért. Az ötödik parancsolat úgy szól, hogy Tisztelt apád és anyád – és nem az ifjúsági munkást a te személyedben! Természetesen lehetnek rendkívüli esetek, amikor neked kell megmentened a fiatalt a goromba, iszákos, nem beszámítható szüleitől, de ezt is csak azután teheted, ha előbb kerestél egy bölcs tanácsadót és még akkor is csak félve és reszketve, őszinte tisztelettel és tiszta segítő szándékkal. Soha nem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy lenézd a másik szüleit – akkor sem, ha ő ezt teszi! A te feladatod és felelősséged megerősíteni a szűlő-gyermek köteléket, és soha nem aláaknázni azt.
Az apa és anya közötti kapcsolat megalapozása
A legjobb út ahhoz, hogy a különélők mind a két oldalán segíteni tudj, ha mindkét féllel aktív kapcsolatot tartasz. Amikor a munkád előírása és a felkészültséged szerint elsősorban a gyerekekre fókuszálsz, szükséged van a szüleik nagyobb együttműködésére. Néha azonban ehhez hosszú út vezet.
Szeretnék néhány ötletet és tanácsot adni arra, hogyan lehet ezt az utat felépíteni.
l. Levél
Minden jelentősebb ifjúsági alkalom előtt küldj egy levelet (vagy e-mailt) a csoportodba tartozó gyerekek szüleinek. Mutatkozz be, mondd el, hogy Ph.D.-d van serdülőkori pszichológiából és teológiai doktorátusod rendszeres teológiából, és az ifjúsági csoportod felének érdeklődése a Nemzeti Alaptanterv tanulmányozására fókuszál (:-). Elhiheted, hogy a „részvényeid” emelkedni fognak. (Természetesen, hogyha ezek közül a dolgok közül egyik sem igaz rád – és erkölcsös természetű vagy – másfajta levelet kell írnod.)
A lényeg, hogy mindig te légy az, aki keresed a kapcsolatot, és előzékenyen tájékoztatsz.
Jómagam rendszeresen elküldök egy tájékoztató levelet az ifjúsági csoport céljairól, közelgő eseményekről, és minden alkalommal megerősítem annak a lehetőségét, hogy kapcsolatba lépjenek velem bármikor – főleg, ha kérdéseik vagy gondjaik vannak.
2. Közös ifi a szülőkkel
Néha hívd meg a szülőket is egy-egy ifire. Ilyenkor persze érdemes kicsit lágyabb zenével és kevésbé rázós témával készülni – de minden a te bátorságodon múlik. A lényeg, hogy láthassák, mit csinálnak a gyermekeik a „kezeid között”. Az ilyen személyes jelenlét lehet, hogy kicsit feszélyezteti az ifik egyébként túl laza légkörét, de közelebb hozhatja egymáshoz a generációkat, és felkészíthet a gyülekezetben lévő közös szolgálatokra is.
3. Szülők estje
Kérj meg egy szülőt, hogy lásson vendégül egy kisebb összejövetelt, mondjuk öt-hat másik szülő (természetesen veled együtt). Készülj fel ezekre az alkalmakra! Legyen az ilyen estéken ismerkedés, sztorzgatás, beszámolhatsz a fiatalokról, a benyomásaidról, és tervezhetsz közösen a szülőkkel.
4. Alkalmi csevegés
Néha menj el futball edzésre, az iskolai Óz a nagy varázsló előadásra, vagy bármilyen olyan helyre, ahol a szülők valószínűleg szintén elmennek, hogy megnézzék a gyerekeiket. Óriási hatással tud lenni az, ha a szülő látja, hogy a gyerekének ifivezetőjét még egy ilyen dolog is érdekli – mert akkor azt fogja elkönyvelni, hogy az ő (számára legfontosabb) gyermeke a te számodra is nagyon fontos. (És persze a gyereknek is nagy örömet okozol vele!) Légy az elsők között, akik gratulálnak a szülőknek gyermekeik eredményeiért. Ilyenkor megkérdezheted, milyen fejlődéseket látnak gyermeik életében, s kialakíthatsz egy tartalmas kapcsolatot a szülőkkel.
Ezek a csevegések arra is lehetőségek, hogy találkozz „normális” szülőkkel akik – a világ dolgainak furcsa működése miatt – éppen azok akik legkevésbé akarnak kapcsolatba kerülni veled. Miért? Mert az egyház által vezetett szülői programok azokat vonzzák, akik krízisben vannak, és azokat, akik profik a Dobson (James Dobson) és Spock (dr. Spock: Gyermeknevelés Mo.-on is több kiadást ért meg a ’60-as évek óta) jótanácsokban. A grafikon közepén – a „normális” szülők – nem tartják ezeket a segítő üléseket elsőrendűen fontosnak. De biztos, hogy eljárnak az iskolai rendezvényekre. Több energiába kerül kapcsolatba kerülni velük, de megéri befektetni. Másrészt ez a természetesen együtt töltött idő valószínűleg segít, hogy utat találjatok együtt, ha valami mégis elromlana. A krízis nem megfelelő időpont egy kapcsolatépítés kezdetéhez.
5. Mindig tartsd naprakészen informálva a szülőket
Néhány gyereknek van zsebnaptára, határidőnaplója vagy ugyanezeknek elektromos kütyü változata, de a legtöbbnek nincs. Ami azt jelenti, hogy ami meglepi a fiataljaidat, az valószínűleg meglepi majd a családjaikat is. (Hogy érted azt, hogy a csoportotoknak csendes napok lesznek a hétvégén!? Hiszen vigyáznod kell az öcsédre szombat este!)
A legjobb módja, hogy a szülőket megóvjuk az összekuszálódástól, ha rendszeresítünk valamiféle hírlevelet, vagy minden fontos infót leírunk a gyülekezeti újságba (ha van ilyen, és el is jut a szülőkhöz). Még ha utálod is ezeket a hasábokat megírni, azért mégis írd meg! Sok szülő el fog olvasni minden szót – legalább hatszor. És amit az emberek gondolnak a teljesítményedről, legtöbbször azon alapszik, amit te olyan mellékesen leírsz ott.
Egy másik lehetőség, hogy a szülő tartsák a sebességet, hogy küldesz nekik egy havonta frissített e-mail körlevelet.
6. Anyagi megtakarítás
A szülők – mert ehhez vannak hozzászokva – folyamatosan küzdeni fognak a valódi és a vélt szükségek között, és amennyiben te tudsz mindkettőről beszélni, még segíthetsz is nekik.
Néhány ifjúsági munkás táblázatba foglalja a „serdülők nevelésének” leckéit, mások vendégül látják negyedévenként – esetleg havonta – a szülőket támogató és szülői imacsoportokat. Te írhatsz egy recenziót a legújabb nevelési és serdülőkori pszichológia könyvről a gyülekezeti hírmondó számára vagy más helyi ifjúsági munkásokkal összefogva meghívhatsz egy szerzőt, hogy beszéljen a gyülekezetnek a „mai fiatalokról”… Azonban valószínűleg egyszerűbb összehozni egy fórumot idősebb szülőkkel, akiknek már felnőtt gyermekeik vannak és megállnak a maguk lábán – ahol te lennél a műsorvezető. Hidd el, te is sokat fogsz tanulni tőlük! Szeretném ha tudnád, hogy nincs annál rosszabb, mint ha egy ifimunkás mellőzi vagy semmibe veszi a szülőket – érett 24 évesként – azzal, hogy azt hiszi, ő egy igazi szakértő a tizenévesek nevelésében.
Gondolj a szülőkre mindig ugyanúgy, mint ahogyan a gyerekeikre gondolsz! Mik a szükségleteik és hogyan elégítheted ki ezeket? Amilyen mértékben segíted őket, hogy növekedjenek a szülői hivatásukban, olyan mértékben vagy annak sokszorosával segítesz így a gyerekeiken.
7. Tanítsd a diákjaidat, hogy „jó” lányok és fiúk legyenek
Az a szándék, hogy egy 15 éves viselkedjen úgy, mintha 21 éves lenne azt eredményezi, hogy a 15 éves úgy fog viselkedni, mint egy 11 éves. Az egyetlen biztos dolog még a legérettebb tinédzsernél is: az érettség hiánya. Amit felajánlhatsz és amit át is kell adnod nekik, az a perspektíva ami majd az idővel eljön. Szokásos alap, hogy megpróbálom velük megosztani saját serdülőkori tévedéseimet. Azt, hogy hogyan éltem meg a megtérésem után a fiatal éveimet a középiskolában, hogyan szóltam le a szüleim gyülekezetét, hogyan vettem fel a „szentebb-mint-te”-hozzáállást, stb. stb. Te valószínűleg pont másfajta hibákat vétettél, de a lényeg ugyanaz. A diákjaidnak hasznára válik hallani a tinédzserkorod(hoz kapcsolódó) megbánásodat és a múltbeli és mostani kapcsolatodat szüleiddel.
És légy mindig gyakorlatias! Sok gyerek abbahagyja az anyák napi kártyák készítését, miután betöltötte a 12. évét, de sehol sincs megírva, hogy nem tölthetsz időt szerdánként papírokkal filctollakkal, zsírkrétákkal és festékekkel és vedd rá őket, hogy azért néha kreatívan mondjanak köszönetet szüleiknek.
8. Ne csinálj semmi hülyeséget!
Végezetül ébredj rá, hogy amikor először viszel húsz tinit tetoválást csináltatni ifi helyett, vagy amikor kezességet vállalsz egy kirándulásért amely fejenként több ezer forintba is kerülhet, ha azt tanácsolod egy 14 évesnek, hogy hagyjon ki pár évet a középiskolából önfelfedezésre, vagy ha azt mondod valakinek hogy az igazi oka annak, hogy az ifjúsági szolgálatban vagy az, hogy valaki más gyerekén gyakorolj, mielőtt elfuserálod a sajátodat, olyan mély gödörbe lépsz, hogy szinte hallod a kínaiakat.
Boldogulni az anyákkal és az apákkal legtöbbször azt jelenti, jobban viselkedni velük, mint a gyerekeikkel. Tudom, hogy az élet néha kevésbé szórakoztató ezen az úton, de minden ifjúsági munkás megpróbálta legalább egyszer vagy kétszer – legkésőbb mielőtt a saját gyerekeinek is gyerekei lettek.
Sok sikert és áldást kívánok!
“Used with permission of Youth Specialties”
Eredeti cikk: Managing Mom and Dad
Vélemény, hozzászólás?