Szolgáló vezetés

A szolgáló vezetés profilja

Márk 10:35-45; Lukács 22:26; János 13:2-17; 1Korinthus 3 – 4; Efézus 4

A vezetőség egy felkapott kifejezés lett az utóbbi egy-két évtizedben az amerikai egyházban, de mit is értünk pontosan vezetőség alatt? Sok könyvet és forrásanyagot lehet találni erről a témáról, de őszintén szólva a többségük semmitmondó és értelmetlen, amiket ellentmondásos üzleti paradigmákból és téves előfeltételezésekből szedtek össze, amelyek figyelmen kívül hagyják a Szentírás igazságát! Szolgálati karrierem legnagyobb részét a vezetés, mint gyülekezetnövekedési alapelem tanulmányozásával töltöttem, még a Harvard Business School-ra is jártam, ahol MBA fokozatot szereztem. Azt gondoltam, ettől jobb vezető leszek Krisztusért. De fokozatosan rájöttem, hogy az, amitől valaki nagyszerű és hatékony vezetővé válhat, nem található meg a legtöbb üzleti képzésen vagy akár a vezetésről szóló könyvekben. Éppen ellenkezőleg, ezek a tulajdonságok az Úr Jézus Krisztus Személyében, munkájában és életében fedezhetők fel. Amikor a 90-es évek elején „felfedeztem”, hogy miről szól igazából a vezetés, akkor arra is rájöttem, hogy ebből kevés olyan van, ami egyezik az addigi elképzeléseimmel, vagy támogatná azt. Ebből adódóan a Ph.D. disszertációmat nem fogadták el, és végül szépen kikerültem a cégemből is, mert már nem a megszokott dolgokat tanítottam a vezetésről. Ők a vezetést az akarat és a személyiség erejében látták, a legfrissebb trendekkel egyesített változatban. Én úgy láttam a vezetést, ahogy Krisztus bemutatta azt. Kihívás elé állítalak, hogy gondold át mindazt, amiről úgy gondoltad, hogy tudod a vezetéssel kapcsolatban. Az irányzékot és a mintát inkább Krisztustól vedd, és ne a trendekből, a legújabb ötletekből, vagy abból, ami szerinted működik. Tisztán és egyszerűen fogalmazva: a vezetést elsősorban azáltal lehet megtanulni, hogy az ember Isten gyermeke és Krisztus szolgája.

Általában tudni szoktuk mit vár el tőlünk a világ, de tudod-e, mit vár el tőled Isten? A Biblia a kiválóság magasabb szintjére hív minket – aminek a tulajdonságai a látás, a szeretet, a tisztesség és a gyakorlatiasság. Ezt nevezem én „Inkarnációs vezetésnek”. Egyszerűen annyit jelent, hogy „Úgy fogok vezetést gyakorolni, ahogy Krisztus tette. Nem leszek olyan vezető, amilyennek a világ akarja, hogy legyek.” Az Inkarnációs stílus azt képviseli, hogy el kell hagynunk a világ útjait, és annak vezetési módszereit, és Krisztus útjaihoz kell fordulnunk. Mivel Ő Inkarnációs volt, ezért az Ő vezetési módszereit használhatjuk mi is példaként és mintaként – nem is az Isten-Ember misztériumában, hanem annál precízebben. Ugyanis a nevünkben is benne van, hogy mi, keresztyének (Krisztusiak), mi is Inkarnációsok vagyunk. Krisztusinak lenni azt jelenti, hogy Krisztusban lenni, és nem a világ birodalmában. Nekünk hatást kell gyakorolni erre a világra, és nem részesedni kell belőle, és a gyülekezetvezetési módszereinknek is ehhez kell alkalmazkodnia. Összeszedhetünk olyan ötleteket az üzleti paradigmákból, amik nem ellentmondásosak, de az üzleti elméletek és gyakorlatok nem, hogy az Ő nyájának a terelgetésére vannak kitalálva. Miért? Azért, mert Krisztus egy hidat épített, ami átvezet hozzánk, keresztényekhez, és nekünk is hidat kell építeni mások számára, hogy megláthassák Őt bennünk. Nekünk hidakat kell építenünk a személyes kapcsolatainkba, vezetőként és követőként egyaránt. Ez nem más, mint az emberekkel való törődés, mert mi Rá és az Ő előírásaira támaszkodunk, ugyanis valódinak és hatékonynak kell lennünk a Királyság értékeiben, valamint abban, hogy bemutassunk az Ő útjait a világnak (Filippi 2:6-8).

Az Inkarnációs vezetés Jézus Krisztus életében gyökerezik, mivel ő „fogott egy kendőt” (János 13:2-5). Hatékonyan foglalkozott az emberekkel, voltak célok a szemei előtt, de ugyanakkor kapcsolatokban gondolkodott, fölöttébb, mint amennyire a feladatok ösztönözték. Az ilyenfajta vezetés olyan gyülekezetet hoz létre, ami igazi céltudatossággal és motivációval van tele, mivel az emberek elhívják, értékelik, szeretik, bátorítják, tanítványozzák, bevonják a mentorolás és a tanítványképzés által, mielőtt bevetik őket a szolgálatba. Ez a „krisztusi élet” még a „szolgálati élet” előtt. Így hát a krisztusi vezetés szellemileg érett gyülekezetet hoz létre, amelyben az emberek nincsenek kihagyva, és arra vannak ösztönözve, hogy kötelezettségeket vállaljanak, ahogy Krisztus magával ragadja őket, és ahogy egymást is sodorják, hogy nagyra becsült emberek legyenek a hitben, és bemutassák Őt a világnak. Miután szolgálatba vannak állítva, a felszerelésnek és a bátorításnak kell következnie. A manipuláció, a szemet hunyás és a pózolás ki kell, hogy maradjon ebből, mivel Isten szeretete az üzemanyag. Ez a fajta vezetés Krisztust látja megdicsőülve, miközben az alkatunk és a temperamentumunk az ő rendelkezéseihez igazodnak. Ez azt jelenti, hogy Krisztus utánzói vagyunk, hogy a lehetőségek irányába menjünk. Túllépünk azon a határon, amiről úgy gondoljuk, hogy még megvalósíthatjuk, vagy még eljuthatunk oda, és azt keressük, hol és mit készített nekünk Ő, még a korlátaink és esendőségünk ellenére is.

Az Inkarnációs Vezetés értékeken és jellemen alapul, vagyis arról szól, hogy „hogyan csináljuk”. Annak, hogy keresztényekként kik vagyunk, át kell lépnie egy másik szintre, oda, hogy hogyan állunk az egymással való kapcsolatokban. Az a vezetés, ami hatékony, még az üzleti világban is arról szól, hogy hogyan kezeljük a dolgozókat és a munkatársakat, és hogyan adunk feljogosításokat. Mi Krisztusban vagyunk, egymással vagyunk, és elhordozzuk egymást szeretetben. Ez nem más, mint alázatos lelkűnek, szelídnek, és türelmesnek lenni. Az a lényege, hogy Krisztusban legyünk meggyökerezve, hogy az legyen a célunk, hogy Őt dicsőítsük, ahelyett, hogy irányzatokat kövessünk vagy felemeljük magunkat. Az eredménye az, hogy őszintén és szeretettel hordozzuk egymást, a személyiségeink és különcségeink ellenére is. Ez azt követeli tőlünk, hogy Krisztusban még mélyebben, tartósabban és valóságosabban éljük az életünket, hogy a vezetési modellünk középpontjában Krisztus álljon és nem az üzleti élet. Ennek az a hatása, hogy az emberek meglátják a bennünk munkálkodó Krisztust. Nem a kontroll és parancs a lényege, hanem a feljogosítás, a meghallgatás és a szabadon engedés. Juhpásztorként oda vezetünk másokat, ahová menniük kell, ahol mi már jártunk előtte, vagy éppen oda tartunk. Nem az eredményekről szól tehát – noha törekszünk rájuk, és fontosak. Hanem az Őbenne való felnevelésről és felhatalmazásokról, feljogosításokról szól (Példabeszédek 27:23; János 10:3-14; 1 Korinthus 15:49; Efézus 4:1-16; Kolossé 3:13; 1 Thesszalonika 5:13-14; 1 Péter 3:8; 5:1-7).

Az Inkarnációs Vezetést Krisztus népe tudja bemutatni, akik hajlandóak a saját útjaikat feladni egymásért, egy közös célért, mivel igazán Krisztusban vannak meggyökerezve, és a lelki egységre koncentrálnak. Ez a Lélek gyümölcsének és a jellemnek a működése, amely által a türelem, a bátorság, az érzékenység és a lelkesedés segítenek abban, hogy Őrá koncentráljunk folyamatosan, és arra a csodálatos dologra, amit számunkra készít. Azt hangsúlyozza ki, milyen cselekvésre vagyunk elhívva, hogy a tetteinket a jellemünk motiválja. A valódi, őszinte vezetés nem rólunk szól. Arról szól, hogy Krisztus kicsoda, és ez bennünk mutatkozik meg személyesen. Soha nem a személyes tervekről, hatalmi játékokról hatalmi helyezkedésekről vagy kontrollálásról szól. Nem nézi az etnikai származást, a nemet, a gazdasági állapotot, sem az egyházpolitikát, vagy hogy kinek van a legjobb képesítése.

Soha nem a büszkeség határozza meg, és nem önmagunkhoz vezetjük az embereket, figyelmen kívül hagyva Krisztust. Ha mégis így teszünk, az nem bibliai illetve nem hatékony vezetés! A büszkeség elvakítja a vezetőket, és azokat is, akik követik őket. Félrevezet, elnyom, és önelégültségben tart, miközben forradalmároknak vagyunk elhívva ebben a világban. Arra vagyunk elhívva, hogy a gondolkodásunkat és stílusunkat ahhoz igazítsuk, hogy egy kendőt vegyünk a kezünkbe, és nem ostort. Krisztust kell magunkra öltöznünk, és önzetlenül kell a legtöbbet kihoznunk a javainkból, forrásainkból és helyzeteinkből, hogy olyan irányba vigyük a gyülekezetünket, amire Ő már a születésünk előtt elhívott minket – hogy forradalmárok legyünk (Jeremiás 1:4-10; Galata 1:15).

Az a nagy probléma sok mai gyülekezetben, hogy túlságosan is sok stratégiát vettek át az üzleti világból, és meghirdették, mint a gyülekezeti menedzsment és vezetés módszerét. Ebből adódóan a munkatársak és az önkéntesek vezetőségi testülete úgy alakítja ki a terveit és a látását, ahogy azt az üzleti világban tanulta. Ezáltal a család és a krisztusi tulajdonságok másodlagossá válnak, miközben arra törekszünk, hogy a gyülekezetünk sikeres vezérigazgatói vagy marketinges szakemberei legyünk, ahelyett, hogy olyan szolgák lennénk, amit Jézus a saját példájával mutatott be, és amire elhívott bennünket. Mi a Pásztor vezetése alatt kell, hogy álljunk, annak érdekében, hogy Őérte végezhessük a pásztorlást. A gyülekezeteinkben található üzleti modell a sikeresség jele, és azt üzeni, hogy „megérkeztél” a huszonegyedik századba. Ezért a lelkipásztorból vezérigazgató lesz, és már csak a stratégiai gondolkodásra fog koncentrálni, elveszítve a kapcsolatát az emberekkel, az imádkozással, a gondoskodással, a jellemmel és Krisztussal. Az ilyen gyülekezetekben kevés tanítás van, aminek az eredménye a tanítványság és a szolgálatok hiánya a környezetük és a világ felé. Ez szánalmas ahhoz képest, hogy milyen valódi potenciál van az emberek létszámában, az elhívásban és az adódó lehetőségekben. Ahogy az utóbbi időkben láthattuk az üzleti hírekben, az üzleti modell nem igazán teljesített jól sok vállalkozásban, még a nagyokban sem! Vagyis nem valószínű, hogy Krisztus Menyasszonyánál be fog válni! Most az üzleti világ új és hatékony paradigmákat és modelleket keres, a sok csődöt mondott technikája miatt. És a „Szolgáló Vezetés” szépen halad feléjük!

Noha a legtöbb keresztény vezető még mindig az üzleti modell alkalmazza az önkéntesek és a munkatársak menedzselésére. Sok gyülekezetekben a vezető lelkészek üzleti modellekbe vannak belekényszerülve, mert ezt várják el tőlük, ebből adódóan pedig elveszítik a kapcsolatukat az emberekkel, és a többi vezetővel. Ráadásul biztos, hogy elveszítik a kapcsolatukat Krisztussal is! Egy gyülekezet presbitere hívott fel nemrég, hogy egy lelkipásztori jelentkezési lapot kérjen tőlem, ami kihangsúlyozza, hogy a pályázó lelkipásztor a marketing és a kommunikáció terén rendelkezik ajándékokkal. Ezeket az ajándékokat nem találtam a Bibliában felsorolva. Igen, a marketing és a kommunikáció fontos elemei a gyülekezetvezetésnek, de ezek csak alkalmazni való eszközök, és nem a vezetés és a pásztorlás módját jelentik. Meg kellett mondanom annak a presbiternek, hogy nem létezik ilyen jelentkezési lap, ugyanis amit az a gyülekezet akart, az sem bibliai nem volt, sem gyümölcsöző. A figyelmüket inkább arra kellett volna fordítaniuk, amire Krisztus hívott el bennünket. Ez nem érdekelte azt a presbitert. Ez nagyon sajnálatos, mert noha vannak egyes alapelvek az üzleti életben, amelyeket hasznos lehet alkalmazni, attól a gyülekezet nem egy üzleti vállalkozás. A gyülekezet egy család Krisztusban!

Mi a Szolgáló Vezetés?

Tehát hogyan lehet gyülekezetet vezetni, ha nem úgy, mint egy vállalkozást? A Biblia bemutatja, hogyan. Ezt a „hogyant” úgy nevezik, hogy Szolgáló Vezetés. Jézus és Pál világosan tanította és példáját adta a szolgai vezetési formának, amit az egész Márk evangéliuma valamint az 1Korinthus 3 és négy mutat be nekünk. A Szolgáló Vezetés egyszerűen annyit jelent, hogy az Úr jellemét követve átvisszük ezt a menedzsmentünk modelljébe. Egyes üzleti alapelveket is lehet még így is alkalmazni, mindaddig, amíg nem ütköznek a bibliaival. Szolgáló Vezetőnek lenni annyit jelent, hogy hatékony és eredményes pásztori vezető az ember, aki terelgetést végez, a gyülekezet méretétől függetlenül. Majd a gyülekezet fókusza és céljai arra lesznek irányítva, hogy az Ő dicsőségére legyenek hatékonyak, azáltal, hogy mások gondoskodó és szeretetteljes kiszolgálása a meghatározó siker-vezérelv. Ez fundamentális. Ezt tette Jézus, és azt szeretné, ha mi is ezt tennénk. Az üzleti modell jellegzetesen úgy működik, hogy a vezetés és a menedzselés a célok elérésének a lelkületével és prioritásával történik, bármilyen úton. Ezzel szemben a szolgai modell felkészít, példát ad, törődik, mások kiszolgálásának a lelkületével, és azzal az elsődleges céllal, hogy Krisztus megdicsőüljön.

Jézus a Márk 10:41-45-ben egy alapelvet ad nekünk a vezetésről. Elmondja, hogy a korrupt világi vezetők uralkodnak az emberek felett. Más szavakkal részletesen irányítva és manipulálva vezették az embereket, és arra törekedtek, hogy leigázzák és kontrollálják az embereket a saját terveik, érdekeik vagy személyes nyereségük miatt. Elvekért munkálkodni úgy, hogy ez az embereknek fog áldozatot jelenteni, világi tanács és nem Isten Igéjének a tanácsa, és olyan rétékek követéséből származik, amelyek nem a Királyságra alapulnak. Ugyanezeket az eszközöket használják sok gyülekezetben a lelkipásztorok, elfelejtve a szeretet, tanítványság és alázat erényeit. A kontroll elérése érdekében sokan a hatalmat keresik, hogy megtisztelt helyre kerüljenek. Jézus azt mondja, hogy az ellenkezőjét tegyük: ahhoz, hogy megtiszteltetésben részesüljünk és nagyok lehessünk, mások szolgáivá kell válnunk. Az igazi és hatékony vezetésnek nem az a mércéje, hogy hányan szolgálnak ki minket, éppen ellenkezőleg: arról szól, hogy mi hány embert szolgálunk ki Őérte. A világmindenség Teremtője és Ura hogyan adott példát nekünk, hogyan cselekedjünk és milyenek legyünk? Úgy, hogy szolgák vagyunk! Arra kell törekednünk, hogy úgy adjuk oda az életünket, ahogy Ő adta az Övét! Ha nem arra vágyunk, hogy ilyen módon vezessünk, akkor a saját akaratunkat és énünket szolgáljuk, és nem Krisztust, valamint büszkeség alapúak leszünk és nem Királyság alapúak.

Az Új Testamentum nyelvezete nem ad egyértelmű utasításokat arra, hogy hogyan vezessünk, inkább speciális kereteket ad. A Róma 16:1, az 1Timótheus 3:8 és a 3:12 görög szava arra, hogy valaki vezet, a diakonos, ami majdnem 10-szer jelenik meg. Bár általában diakónusnak van fordítva, valójában szolgát jelent – valaki, aki mást szolgál ki, vagy gyakorlati szolgálatot tesz más érdekében. A Márk 10:45, a János 12:26, az Efézus 4:13 és a Filippi 1:1 görög szava a dulosz, ami egy leigázott rabszolgát jelent, akinek alig vannak, esetleg egyáltalán nincsenek jogai. A Filippi 2:7-ben a hüperetesz szó van használva, ami a rabszolgaságot jelöli. Ezek a szolgai állapotok megtalálhatóak a szelídségben is (2Korinthus 4:7-12).

Ezeknek az igeszakaszoknak a mondanivalója nem arról szól, hogy eladjuk magunkat valakinek, hanem inkább azt, hogy úgy szolgálunk, hogy nem várjuk el viszonzásul a tiszteletet vagy megbecsülést másoktól. Minket a mi Urunk tisztelete érdekel, és nem az, hogy mit gondol a világ, vagy a gyülekezet, bizonyos, mértékig – legalábbis azok, akik nem Isten Igéje szerint élnek. A szolgálás témaköre azt jelenti, hogy Krisztusban alávetettnek lenni. Mivel jár ez? Az igazi, hiteles vezetés soha nem az akarat, a személyiség vagy a kontroll ereje. Nem uralkodás, leigázás, elnyomás, felforgatás vagy tekintélyelvű vezetés, meggyőzőerő vagy manipuláció. A szolgáló vezetés Isten tekintélyére, felhatalmazására és erejére támaszkodik. Arról szól, hogy hogyan reagálunk és hogyan állunk hozzá másokhoz, miközben a feladatunk és a célkitűzésünk az Ő útmutatása és előírásai szerint működnek. Az Ő hatása alatt lenni, hogy másokra hatással lehessünk Őérte. A szolgaság és a szelídség nem gyengeséget jelent. Annak az eszközei ezek, hogy az Ő céljait kiszolgálva adjunk célt az embereknek és segítsük őket a fejlődésben. A stílus és a személyiség nem fontos kérdések a vezetés terén, mindaddig, amíg Krisztusban munkálkodnak a vezetők, az Ő jellemével és gyümölcsével, amelyek rajtuk keresztül megnyilvánulnak. de ne feledd, nem csupán a célt kell szem előtt tartani. Az emberek felkészítése és felhatalmazása a lényeg, és az,  hogy lehetővé legyük, hogy kövessék elhívásukat, és szolgáljanak mások felé, szeretetteljes felügyelet mellett, megengedve a hibákat is, hogy tanulhassanak és növekedhessenek.

Népszerűt vagy krisztusit végezni?

Nekünk vezetőknek el kell jutnunk a népszerű minták és irányzatok szerinti ismeretektől oda, hogy azt gyakoroljuk, amit Krisztus is, az Inkarnációs Vezetést, vagy ismertebb nevén a Szolgáló Vezetést. Ezek kulcsfontosságú alapelvek, hogy a gyülekezet számára bibliai szerepet mintázzunk, hogy az egész vezetőség eszerint a bibliai minta szerint legyen képezve és bátorítva. Minden vezetőségi tag elsődleges mércévé kell, hogy tegye a Szolgáló Vezetővé válást, amelyből kiindulva fog belekezdeni bármilyen szervezeti vagy vezetőségi vállalkozásba. Ne feledd: a célok fontosak, de nem azok vannak a középpontban! A feladat és a látás is kéznél vannak, de a fókuszpontban az emberek állnak, és maga Krisztus a feladatok és a célok fölött. Az a lényeg, hogy milyenek vagyunk egymással. Csak keresd ki az „egymás” kifejezést a Bibliában, vagy nézd meg a Bibliai referenciák oldalt a Pastors Page csatornánkon.

Nagyon vigyázz! Az üzleti modell elszigeteli a vezetőket az emberektől, a képességeiktől, az elhívásuktól és az Igétől, noha arra lettünk elhívva, hogy azzal gyakoroljunk hatást. Sok keresztény vezető és gyülekezet vonakodik és tartózkodik attól, hogy a szolgáló vezetést léptessék életbe, mivel azt gondolják – ahogy egy prominens gyülekezetvezető mondta nekem – hogy „el fogják veszíteni a hatékonyság élét, és túl tutyi-mutyik lesznek!” Krisztus és Pál egyáltalán nem voltak tutyi-mutyik! Az igazi hatékonyság éppen hogy megnőne, és nem lecsökkenne, ahogy néhány egyházi paradigma el akarná hitetni velünk. Noha ne feledd, hogy a Krisztustól jövő hatékonyság nem ugyanaz, mint amit a világ vagy az üzleti modell tartogat. Nem a számszerű növekedésben mérd a sikerességet, hanem a hitben, jellemben, lelki formálódásban, engedelmességben, szolgálatban mérd, és ami a legfontosabb: az imádó lelkületben, a bibliai előírások követése által! A számok majd ezután jönnek!

A Szolgáló Vezetés igazi, istenfélő vezetést jelent, amit Krisztus tett, amikor kendőt vett a kezébe, valamint az emberekre való hatás gyakorlása, a felkészítésük és felhatalmazásuk arra, hogy megvalósítsák Isten célkitűzéseit és terveit. Mások önzetlen szolgálata ez, miközben befolyással vagyunk rájuk és felhatalmazzuk őket, hogy Krisztus-központú, céltudatos irányba haladva növekedjenek. Ez nem volt megszokott Jézus idejében, ahogy a mi időnkben sem az. De ne engedd, hogy számodra is szokatlan legyen! Vezetőnek lenni a gyülekezetben vagy otthon (férjként) soha nem a személyiségünk erejét jelenti, hanem a tisztelet kiérdemlését a szereteted és törődésed által (1Királyok 3:9; Lukács 22:25-28; Máté 25:21; Márk 9:33-37; János 5:19; Filippi 1:1; 1Timótheus 3:1-5; 2Timótheus 2:24; Zsidó 13:17).

Mi történik, amikor nem ezt tesszük? Akkor uralkodni fogunk másokon (1Péter 5:1-4). Ebbe bele kell érteni a kevélységet, az arroganciát (ami a hatalmunkkal való visszaélést jelenti), kontrollt, nem példamutatással történő vezetést, a leuralást a bátorítás helyett, a kézi vezérlést a szolgálás helyett. Emiatt esünk bele abba a csapdába, ami a manipulálás, a politikai, énközpontú tervek és a mások kizsákmányolása, amelyek mind ellentétesek azzal, amit követnünk kellene. talán elég gyakoriak ezek a vezetői minták,  – úgy tűnik legalábbis – pedig csak feldarabolják és lerombolják a gyülekezetet. A gyülekezet vezetése a Jézus modellből és nem az üzleti modellből kell, hogy származzon! A romlott vezetés rosszabb, mint egy légiónyi démon, mivel isteni alapelveket ront meg, és elferdült képet mutat a Krisztus követésére szóló elhívásunkról. A saját érdekét keresi, és nem az Igét.

Jézus világosan mondja, hogy a vezető szolgaként kell, hogy viselkedjen (Lukács 22:26). Nem a hatalomért, kontrollért vagy személyes nyereségért vagyunk a vezetőségben. Az a dolgunk, hogy Őrá mutassunk mások számára a saját példánk által. Jézus vette a kendőt, és megmosta a tanítványok lábát. Ez egy olyan tény, ami felett könnyen elsiklunk, mert nem nem vesszük észre a jelentőségét. De itt maga Isten, a világmindenség Teremtője volt az, aki az akkori kultúra legalávalóbb feladatát hajtotta végre – a lábmosást. Ha az Egyesült Államok Elnöke átjönne hozzád kitakarítani a vécédet, az csak egy halvány párhuzam lenne! Ez egy nekünk szóló példa. Soha nem vagyunk túl magasan a pozíciónkban a legalávalóbb feladatok elvégzéséhez, mer nem maga a feladat, hanem a szolgai hozzáállásunk számít.

Sámson Izrael bírája volt (Bírák 13-16). Elsődleges feladata a nép vezetése és a filiszteusok legyőzése volt. Ehelyett azt választotta, hogy olyan nőkkel bulizzon és őket keresse, akikkel nem volt helyes ezt tennie. A végeredmény az volt, hogy elvették az erejét, megvakult és gyenge lett. Szó szerint csak az élete végén kiáltott Istenhez. Vezetőségét és képességeit bolondos és értelmetlen nyereségekre és manipulációra vesztegette el. Milyen szomorú, hogy sok gyülekezetvezető teszi ugyanezt ma is. Értékes lehetőségeket kapunk, és eltékozoljuk azokat, mert a trendeket, a személyes szükségleteinket és vágyainkat követjük, Isten Akarata helyett!

A gyülekezetben az igazi, bibliai vezetés soha nem az akaratunk és a személyiségünk erejével egyenlő. A vezetés a mi Urunk gyümölcsét és karakterét testesíti meg. Ez azt követeli meg, hogy szolga legyél, mielőtt másokat szeretnél irányítani. Ha egy vezető csak irányít,és soha nem szolgál, akkor jó esélye van annak, hogy nem is igazi vezető. Inkább csak egy szerepjátszó, aki a saját terveit valósítja meg, nem Isten elhívását és akaratát.

Inkarnációs vezetőnek lenni azt jelenti, hogy jó vezetőnek lenni

1Péter 5:1-4 közvetlen felszólításokat tartalmaz arra, hogy Inkarnációs vezetők legyünk. Arra vagyunk elhívva, hogy a Jó Pásztort kövessük, annak érdekében, hogy jó pásztorok lehessünk! Péter azokat a gyülekezetvezetőket szólította meg, akiknek ugyanazok voltak a problémáik, amik nekünk is ma. Ezért arra inti őket, hogy Krisztus nyomait kövessék azzal, hogy kiválósággal és állhatatossággal törődjenek másokkal és pásztorolják őket. Péter nem olyat kér tőlük, amit ő ne tett volna meg. Sőt éppen hogy önmagát adja példának, és rámutat a Végső Példaképre.

Az egyházat mindig megrostálták a harcok és a konfliktusok, mert a bukott természetünk miatt egymással harcolunk a világ útjait követve, és az ördög eközben minket használ az ő eszközeiként. Amikor ezt tesszük, elfelejtjük ki is Krisztus, és azt is elfelejtjük, mi a dolga itt az Egyháznak – hogy megismerje és megismertesse Őt. Mi vezetők is könnyen kísérthetők vagyunk azzal, hogy olyat kövessünk, ami nem Istentől származik. Tehát amikor nem a Jó Pásztort követjük, akkor nem vagyunk jó pásztorok. Akkor a saját vágyaink adnak vezetést, és ebből adódóan azt fogjuk keresni, mi az amit mi akarunk és nem azt amit Isten akar. És hirtelen bumm! A juhok konfliktusba keverednek, mert a pásztor tévútra vezeti őket.

Az egyik fő módja a gyülekezet rossz működésbe sodrásának a leuralás, amikor báboknak látjuk az embereket, akiknek a tőlünk kapott feladatokat kell követniük, kézi vezérléssel vezetve őket, és arra törekszünk, hogy lekicsinyeljük, kihasználjuk, és manipuláljuk őket, miközben egyértelmű elhívásunk, hogy a mi Urunk példájának a követésével vezessünk. A vezetést annak az eszközeként kell használnunk, hogy segítsünk Krisztushoz közeledni az embereknek, miközben arra törekszünk, hogy mi magunk is jobban megismerjük őt, hogy jó példaképek lehessünk. Ennek a gyümölcse a hajlandóság, alázatosság, önzetlen szolgaiság és a bátorítás lesz a tanítványság által (Máté 20:20-28; Lukács 22:26; Galata 5:19-26). Mindez azzal a céllal történik, hogy az Ő dicsőségében részesüljünk az örökkévalóságban!

Arra buzdítalak benneteket, hogy keressétek Isten akaratát, Isten felétek való szeretetének a figyelembe vételével. Ezáltal képesek lesztek bibliai alapelveket alkalmazni, ami segíteni fog, hogy jobb vezetők legyetek. Emellett, ha már vezető vagy, akkor az Ő Igéjének az alapelveit tudod használni ahhoz, hogy még jobban kicsinosítsd a hozzáállásodat, és így a karaktered a cselekedetekben is jónak fog bizonyulni. Meg tudod figyelni, mit csináltál eddig rosszul, majd kiigazíthatod a téves gondolkodás megszüntetésével és a viselkedésed rendbe szedése által.

A konfliktusokkal a korai egyházban is küszködtek. Az apostolok törekedtek rá, hogy helyreállítsák a gyülekezeteiket egy megfelelő szemléletmódba és elhívásba. A vezetők az üldöztetés első hullámait is átélték, megkínozták és bebörtönözték őket. Az elhívás egyszerű, mégis oly kevesen követik a gyülekezetek többségében! Az elhívásunk az, hogy vigyázzunk Isten népére és törődjünk velük, valamint hogy istenfélő irányban bátorítsuk és terelgessük őket, istenfélő példamutatással. A vezetés soha nem arról szól, hogy mi mit nyerünk belőle, vagy mit erőltetünk másokra, hanem az Ő igéjéből az Ő előírásainak a mobilizálása az életünkben, hogy átáradjon és megvalósuljon az ő életükbe is. Lesz bennünk egy buzgóság, hogy erőteljesebben ismerhessük meg Őt, hogy nagyobb alázattal szolgálhassuk Őt. Ne feledd: arról szól az egész, hogy milyenek vagyunk az emberekkel, és nem arról, hogy mit teszünk a gyülekezetért!

Pásztoroknak vagyunk elhívva. Ennek a fogalomnak mély jelentése volt egy mezőgazdasági társadalomban. Így végezte Jézus a vezetést. Ő abban mutatja meg ezt, ahogyan törődik velünk és szelíden irányít. Ő Istenként elsődleges példaképünk, Ő az, akinek el kell számolnunk azokkal az emberekkel, akiket ránk bízott. Bízhatunk abban, hogy Krisztus vezet minket (János 10:11; 1Péter 2:25), és ugyanígy vezethetünk mi is másokat. A nyáj és a pásztor gyakori szavak a Szentírásban. Olyan útmutató emberre utalnak, akit érdekel a nyáj sorsa, aki tiszteli Istent, a gyülekezetet és az Ő népét (Ezékiel 34:1-10; Lukács 15:3-7; János 10:1-18; 21:15-17; 1Péter 2:25). Egy pásztor soha nem vezet kíméletlenül, különben a juhok nem lesznek hajlandóak vele menni, akár meg is halhatnak. Szelídséggel terelgeti őket a helyes irányba, és így a juhok is követni fogják. A juhok ezt a védelem igényéből adódóan teszik így, illetve, hogy olyan ételhez és vízhez vezessék őket, amit maguk nem találnak meg. Az emberek Isten igéjének a tanítása felé, és a megfelelő jellem irányába kell hogy vezessék a többieket. Pásztorként kell vezetnünk. Ez azt jelenti, hogy nem kötelességből vezetünk és nem is azért mert muszáj. Sok görög filozófus és tanító (és néhány zsidó vezető is) nagyon szigorú, kontrolláló volt. Ez egy negatív, haszontalan légkört teremtett, ami széthúzáshoz és harcokhoz vezetett. Az igazi vezetők igazi példaképek, akik az igazi erényesség példaképei (Máté 16:24-27); Márk 10:42-45; Filippi 2:6-11; 2 Thesszalonika 3:9; 1Péter 5:1-4)!

Az 1 Péter 5:3-ban az hogy legyetek példaképek, azt jelenti, hogy megmutatni másoknak és hatást gyakorolni rájuk – nem csak megmondani nekik! Legeltetnünk kell Krisztus nyáját bölcs forgolódással, az alázat gyakorlásával és a bölcsesség bemutatásával. A mások irányítására használt világosság az Ő Világossága kell, hogy legyen, és nem  a miénk. A mi világosságunk a büszkeség, azzal a Világossággal ellentétben, amit követnünk kell, ami Krisztus (Márk 10:42-45; János 13:1-17; Filippi 2:5-11; 1 Timóteus 4:12). Vezetőként felelősek vagyunk Isten népének a vezetéséért, hűséggel és becsülettel, és soha nem szigorúsággal vagy helytelen motivációval (Máté 23)!

Ha vezető vagy, akkor legyél is jó vezető! Legyél Inkarnációs vezető és legyél szolga a vezetői feladatodban. A lelkületünket és a viselkedésünket közelről szemlélik és utánozzák! Mi vagyunk azok, akik vagy arra fogjuk biztatni az embereket, hogy Őt ismerjék meg és kövessék még jobban, vagy eltaszítjuk őket a gyülekezettől és a mi Urunktól. Növekednünk kell a hitünkben meggyőződéssel és állhatatossággal, hogy jó motivációink legyenek. A jó motivációk létfontosságúak a jó vezetéshez, máskülönben csak hatalmi játékokat, harcokat és rossz működést fogsz tapasztalni. A problémákkal küszködő gyülekezetekben leginkább (legalábbis az én tapasztalataim szerint) főleg az szokott lenni, hogy a vezetők elfelejtették, hogy ki is Krisztus a személyes életükben, és nem az ő szabályai szerint játszanak. Nem hajlandóak jó követők lenni, és így a saját terveik és irányzataik szerint vezetik az embereket. Krisztust pedig kifelejtik az egészből (1Királyok 3:9; Lukács 22:25-28; Máté 25:21; Márk 9:33-37; János 5:19; Filippi 1:1; 1Timótheus 3:1-5; 2Timótheus 2:24; Zsidó 13:17)!

Az Inkarnációs és szolgai vezetés a mi Urunk gyümölcsét és jellemét testesíti meg. Krisztustól vezetettnek kell lennie, istenfélő és céltudatos irányba haladva. Azt követeli meg tőlünk, hogy szolgák legyünk, mielőtt másokat akarunk vezetni. A gyülekezetben a vezetőség Jézus mintáját kell, hogy kövesse, és nem az üzleti világ mintáját! Soha nem a személyiségünk és az akaratunk ereje, hanem a tisztelet kiérdemlése a szeretetünkkel és a törődésünkkel. Ez Őtőle kell, hogy származzon, az Őbenne való hit általi, igei növekedésünkből adódóan, és a jó mentorság mintáját kell, hogy kövesse. Ez azt fogja jelenteni, hogy önzetlenül vezetünk, és olyan hatással vagyunk az emberekre, úgy készítjük fel és hatalmazzuk fel őket, hogy megvalósítsák Isten céljait és tervét. A bomlasztó vagy rossz vezetőség rombolóbb a helyi gyülekezet számára, mint egy légiónyi démon, mivel az istenfélő alapelveket rontja meg, és elferdült képet mutat be a Krisztus követésére szóló elhívásunkról. Saját magát követi és nem az Igét.

Ha nem vágyunk Isten akaratát keresni az Inkarnációs Vezetéssel, akkor meg kell kérdeznünk magunktól, hogy miért?, valamint hogy mi az akadálya?. Legtöbbször (vagy inkább mindig) a bűn kívánsága akadályoz minket.  Néha nem ismerjük fel a bűnt és néha talán megmagyarázzuk, különösen amikor el van tompítva, és jó dolognak van feltüntetve a médiában és a rendelkezésünkre álló szórakozási lehetőségekben. Ne tompítsd el az Ő Igéjének az Igazságát, és ne legyél a gyarló emberek útján vezetve!

– Pozitív példák a Szentírásból: János 13:1-17; Apcsel 13:1-5; 1Korinthus 16:15-18.

– Negatív példák a Szentírásból: 1Mózes 30:25-43; Bírák 13-16; Ezsdrás 4:8-23; Máté 18:21-35; Lukács 22:24.

Richard Joseph Krejcir az „Into Thy Word Ministries” alapítója és igazgatója, ami egy missziós és tanítványképző szolgálat. Több könyv szerzője, köztük az Into Thy Word (A Te Igédbe) valamint az A Field Guide to Healthy Relationships (Az egészséges kapcsolatok gyakorlati kézikönyve). Emellett lelkipásztor, tanító és igehirdető is. A Fuller Teológiai Szemináriumon végzett a kaliforniai Pasadenában (M.Div), valamint a londoni Canburn Egyetemen (Ph.D, a filozófia és gyakorlati teológia doktora). Több mint 20 év gyakorlattal rendelkezik a lelkipásztori szolgálat terén, főleg az ifjúsági szolgálatban, illetve gyülekezetnövekedési tanácsadóként is.

© 2005 R. J. Krejcir Ph.D. Discipleship Tools http://www.discipleshiptools.org/

Eredeti cikk: Servant Leadership

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.