A keresztények egyre többet konfrontálódnak az iskolai szexuális oktatás mellett szóló érvelésekkel. Gyakran logikusnak tűnnek ezek az érvek, míg nem veszik górcső alá az ezeket támogató tudományos jelentések egyikét-másikát. Néhány ilyen tanulmányról szeretnék írni, és következtetésként egy bibliai szemléletet szeretnék bemutatni a szexuális oktatásról.
Az Alan Guttmacher Intézet által kibocsátott jelentésekkel szeretném kezdeni, ahol a Planned Parenthood (Tervezett Gyermekvállalás) kutatásait végzik. Az egyik ilyen jelentésnek a címe a következő volt: „Tinédzser terhesség a fejlett országokban: döntő és irányadó következtetések”.
Alan Guttmacher a Planned Parenthood elnöke volt 1962-től a haláláig, 1974-ig, így nem meglepő, hogy a Guttmacher jelentés a Planned Parenthood megoldását javasolja a tinédzser terhesség problémájának megoldására. A Guttmacher jelentés arra a következtetésre jutott, hogy a serdülőkori terhesség aránya az Egyesült Államokban a legmagasabb a fejlett országokhoz képest, és azt mondja ki, hogy ez az arány akkor fog csökkenni, ha a szexuális oktatási programokat bevezetik, valamint fogamzásgátló eszközöket tesznek elérhetővé.
Több gond is van a jelentéssel, amelyből nem elhanyagolható a Guttmacher Intézet és a Planned Parenthood közötti szoros kapcsolat. De még ha figyelmen kívül is hagyjuk ezt az irányelvet adó szimbiózist, még így is számos tudományos és társadalmi aggály marad előttünk.
Először is, a szerzők olyan országokat választottak ki, amelyekben alacsony a serdülőkori terhességi arány, mint az USA-ban, és a fogamzásgátló eszközök elérhetőségét vizsgálták. De mi van az olyan országokkal, mint például Japán, ahol nagyon alacsony a tizenévesek közötti terhességi arány, még sincs országos szexuális oktatási programjuk? Japánt kihagyták az országok végső „közeli” összehasonlításából. Charles Westoff azt írja egy lábjegyzetben, hogy „a korai házasságról valamint a házasság előtti szexről szóló konzervatív normák jobban megmagyarázhatják ezt a jelenséget, mint a fogamzásszabályozás elérhetősége.” Tehát a fejlett országoknak csupán egy szelét mutatták be, és kihagyták azokat, amelyeknek konzervatív normái vannak (mint például Japán).
Másodszor, a kutatók olyan statisztikával dolgoztak, amelyek a szexuális oktatás mellett szólnak, de láthatóan figyelmen kívül hagynak más statisztikai adatokat, amelyek a társadalom egészét veszik figyelembe. Például azt javasolja a Guttmacher jelentés, hogy sokat tanulhatnánk a svédországi tapasztalatokból a szexuális oktatás terén, amit 1954-ben kötelezővé tettek. Bár sokkal alacsonyabb tinédzser terhességi rátájuk van, mint Amerikának, Svédországnak súlyos árat kellett fizetnie ezért az arányszámért. Íme néhány kulcsfontosságú adat, amit nem lett volna szabad kifelejteni a Guttmacher jelentésből:
Svédországban 1959 és 1964 között a tripper elterjedésének az aránya 75 százalékkal emelkedett, ebből 52 százalék a fiatalok között volt megtalálható, a bejelentett esetek alapján. 1963 és 1974 között megháromszorozódott a válások száma, a házasságra lépő emberek száma pedig 66 százalékkal csökkent. 1976-ra minden harmadik svédországi gyermek törvénytelen gyermekként született, mindez annak ellenére, hogy a tizenéves terhességek fele abortusszal végződött.
Tehát bármennyire igaz, hogy Svédországban a tizenévesek terhességi rátája lecsökkent, a nemi betegségek, a törvénytelen gyermekszületések és a tinédzserek kiábrándultságának és öngyilkosságának százalékos aránya viszont megnövekedett.
Iskolai egészség-klinikák
Mivel több, mint egymillió tini lány lesz terhes minden évben, a családtervező csoportok az iskolán belüli egészségklinikák beindítását akarják elérni, hogy megállítsák a tinédzser terhességek áradatát.
A tizenévesek terhességének drámai elszaporodása nem a tinédzser-terhesség arányának változásáról szól, hanem a szexuálisan aktív tizenéves lányok arányának megnövekedéséről (1971-ben 28 százalék, 1982-ben 42 százalék). A szexuális oktatásba invesztált körülbelül 500 millió dolláros állami támogatás 1973 óta nem csökkentette a tizenéves terhességek számát. Úgyhogy a támogatók most azzal érvelnek, hogy ha a köziskolákban egészségklinikákat indítanak, az lecsökkentheti a tizenéves terhességet, a szexualitással kapcsolatos ismeretterjesztés és a fogamzásgátlók segítségével.
A leggyakrabban idézett tanulmány a Mechanics Arts Highs School, egy St. Paul-ban található minnesotai középiskola klinikájának a tapasztalataival foglalkozik. A kutatók úgy találták, hogy a 70-es évek vége felé a tinédzser szülések számának csökkenése egybeesett az iskolai klinikák női látogatottságának növekedésével. Van viszont három szempont, ami aláássa a tanulmány hitelességét.
Először is, az Iskolai Klinikák Támogató Központja elismerte, hogy „a program sikere mellett szóló bizonyítékok többsége a klinika saját feljegyzésein és a személyzet által ismert diákszülések számán alapszik. Ily módon kétségtelen, hogy az adatok nem tartalmaznak minden szülést.”
Másodszor, a Michael Schwartz által, a Free Congress Foundation megbízásából készített elemzés adatai azt mutatják, hogy a tanulmányban bemutatott két iskolába történő beiratkozások száma az 1977-es 1268-ról két év múlva 948-ra csökkent. Ezért a bejelentett szülések számának csökkenése betudható a női lakosság általános csökkenésének.
Végül, a tanulmány a tizenévesek szülési arányának a csökkenését mutatja, és nem a tizenévesek terhességi arányát. A szülési arányszám csökkenése valószínűleg annak volt köszönhető, hogy több tinédzser részesült abortuszban.
Egy újabb tanulmány, amelyre szintén hivatkoznak a klinikák támogatói, a John Hopkins Egyetemen Dr. Laurie Zabin által végzett három éves tanulmány. Kollégáival azt vizsgálta és értékelte ki, hogy milyen hatása van a tinédzserekre a szexuális oktatásnak. A két iskolai klinika tanulmányozása 30 százalékos csökkenést mutatott a tizenéves terhességek terén.
Viszont ez a tanulmány is sok nyitott kérdést hagy maga után. A minta kicsi volt, és a kiválasztott női alanyok 30 százaléka kiesett az első és az utolsó mérési periódus között. Ezenfelül az abortusz, mint kifejezés nem szerepel a rövid beszámolóban, ami arra enged következtetni, hogy csak az élveszüléseket számolták. Másfelől viszont, az Institute for Research and Evaluation (Kutató és Értékelő Intézet) által készített terjedelmesebb országos tanulmány azt mutatja, hogy a tizenévesek által használt helyi klinikák valójában megnövelik a tizenéves terhességek számát. Egy két éves tanulmány, amit Joseph Olsen és Stan Weed végzett (Family Perspective, 1986 július), úgy találta, hogy a tizenévesek megjelenése ezeken a klinikákon csökkentette a tizenéves szülések arányát. De amikor a vetéléssel vagy abortusszal végződő terhességeket is számításba vették, a teljes tizenéves terhességi arány 1000 személyenként 120-szal több lett. Olsen és Weed tanulmányát kifogásolták, mivel statisztikai súlyozási technikával készült, és országos adatokra támaszkodott. Amikor viszont átdolgozták az adatokat a felvetésekre válaszul, a végkövetkeztetés akkor is ugyanaz maradt.
Nem az iskolai egészségklinikák jelentik a választ. A tüneteket kezelik a problémák helyett, mivel a terhességre koncentrálnak a szabad szerelem helyett. És még ha figyelmen kívül is hagyjuk, hogy mit jelent erkölcsileg az, hogy fogamzásgátlókat osztogatnak a serdülőknek, akkor is van még egy megalapozatlan állítás, amivel foglalkoznunk kell.
A „Planned Parenthood”
A Planned Parenthood szervezet újsághirdetéseket közöl országszerte, amelyben George Orwelltől idéz gondolatokat, és elég félreérthetően fogalmaz. Az egyik hirdetésük szenvedélyes hangon képviseli az abortusz törvényességének a fenntartását, és támadják az úgynevezett „kötelező terhességi törvényt”.
Úgy gondolom, a „kötelező terhességi törvény” alatt az abortusz-ellenes törvényt értik. Viszont ezek a hirdetések látszólag azt is állítják ezzel, hogy azok, akik a meg nem született csecsemők megölését akarják megakadályozni, minden igyekezetükkel azon vannak, hogy rákényszerítsék a nőket arra, hogy teherbe essenek. Persze nem ezt jelenti a hirdetés szövege, de nem furcsa dolog az abortusz elleni törvényeket „kötelező terhességi törvénynek” címkézni?
A másik hirdetés címe: „Öt módszer az abortusz megelőzésére (és egy, amivel nem lehet megelőzni)”. A hirdetés állítása szerint az abortusz törvény általi tiltása nem akadályozza meg az abortuszokat. Pedig megakadályozza. Lehet, hogy nem mindegyiket fogja megakadályozni, de biztos hogy több százezerrel lecsökkenti a számát, amelyeket most már rutinszerűen végeznek évről évre. És sok nő, aki magától értetődő dolognak veszi az abortuszt, rá fog kényszerülni arra, hogy átgondolja, mit tesz.
De milyen módszereket ajánl a Planned Parenthood az abortuszok megakadályozására? Az egyik javaslatuk, hogy „tegyük elérhetőbbé a fogamzásgátlókat”. A hirdetés szerint a nemzeti családtervezésről szóló X. törvényrendeletet az 1970-es évek elejétől fogva támogatta minden kormány, a Reagen és a Bush elnökség kivételével. Ezért a hirdetés arra biztatja az olvasóit, hogy a X. rendelet támogatásáért lobbizzanak.
Egyébként a Planned Parenthood volt eddig a X. rendeletnek szánt adományok legnagyobb haszonélvezője. Más szavakkal, az abortusz problémájának megoldása azt követeli tőlünk, hogy még többet adjunk az adónkból a Planned Parenthood-nak.
A javaslat alapgondolata egy téves nézet a tizenévesek szexualitásáról, amely az ok-okozati összefüggést fordított sorendben látja. Egy torz fatalista szemléletet véve alapul, mely szerint a tizenévesek promiszkuitása elkerülhetetlen, a Planned Parenthood a születésszabályozás könnyen elérhetővé tétele mellett érvel. De vajon nem az a valószínűbb inkább, hogy a könnyen megszerezhető fogamzásgátlók bátorítanak a könnyebb szexualitásra? A hirdetésben felsorolt javaslatok közül a másik, hogy „biztosítsunk a fiataloknak a tapasztalatnál jobb tanítót”. Bármennyire is dicséretesnek hangzik ez, valójában azt javasolják vele, hogy még több anyagi támogatást kapjon a szexuális oktatás az állami iskolákban és a közösségi központokban. Itt is figyeljük meg a javaslat mögött rejlő előfeltételezést. A hirdetés írói a promiszkuitást veszik alapul, és a további szexuális oktatást javasolják a terhesség megelőzése érdekében. A hangsúly a terhesség megelőzésén van, és nem a szexuális kapcsolat megelőzésén.
Nem hagyta figyelmen kívül a Planned Parenthood a jobb lehetőséget? Vajon nem a szüzesség a máig is leghatékonyabb módja a terhesség és sok-sok nemi betegség megelőzésének? Vajon kellene arra bátorítanunk a fiatalokat, hogy kerüljék a szexet házasság előtt? Nem kellene megtanítanunk a gyerekeknek, hogy a házasság előtti szex erkölcstelen?
A szexuális oktatás körüli viták gyakran hagyják figyelmen kívül az ember bűnös természetét. Nem taníthatunk az iskolákban a szexualitásról, tiszta életet várva, ha nem tanítunk az erkölcsi alapelvekről is ezzel együtt. Ma a fiatalok között nem az a legnagyobb probléma, hogy nincsenek kellően kioktatva, hanem a kellő erkölcsi útmutatás hiánya.
A szülők értesítése
A következőkben azokra a törvényekről szeretnék beszélni, amelyek előírják a szülők értesítését, ha kiskorú gyermekük fogamzásgátló gyógyszereket és eszközöket ír fel nekik az orvos.
Az ellenzői „spiclitörvénynek” becézik ezt a követelményt, és azért kritizálják, mert megsérti a magánéletet. Ez a reakció mutatja, mennyire messze eltért már a társadalmunk a biblikus erkölcsi rendtől.
A középiskolásoknak rutinszerűen szülői beleegyezést kell kapniuk ahhoz, hogy gyakorlatra mehessenek, sportversenyeken vehessenek részt, vagy vezetni tanulhassanak. Sok olyan iskolai körzet is van, ahol szülői belegyezést kérnek a gyermek szexuális oktatáson való részvétele előtt is. A szülők értesítésének ellenzői mégis úgy vélik, hogy ezek a szabályok a magánéletbe való erőszakos behatolást jelentik.
A kritikusok azzal érvelnek, hogy az ilyen rendszabályok nem fogják megváltoztatni a tinédzsereink szexuális szokásait. Talán nem, de a szülők közreműködésére és útmutatására ösztönöznek a szexuális erkölcsiség terén. Az erkölcsi teher inkább a szülő vállán van, mint a családtervező klinikán.
Az ilyen szabályok nélkül a kormány felforgatja a szülők szerepét. Az adófizetők évente több ezer olyan családtervező klinikát támogatnak, amelyek orvosi kezelést és erkölcsi tanácsadást nyújtanak, de elmulasztják értesíteni a szülőket ezekről a halovány próbálkozásaikról a gyermekeiknél.
Végső soron kinek van tekintélye a gyermek fölött: a klinikának vagy a szülőnek? Az úgynevezett „spiclitörvény” ellenzői azt akarják, hogy elhidd: a klinikáknak (és végső soron a kormánynak) van teljhatalma a tinédzserek fölött. A szülők viszont nem csak morálisan, hanem a törvény előtt is felelősek a gyermekeikért, és kell hogy értesítsék őket, ha fogamzásgátló gyógyszereket vagy eszközöket adnak át a tinédzsereiknek.
De még a tekintély kérdésénél is fontosabb az erkölcsiség kérdése. A házasság előtti szex erkölcstelen. Attól, hogy sok tinédzser gyakorolja, még nem helyes. A statisztika nem azonos az erkölccsel, még ha sokan egyfajta „Gallup felmérés” filozófiáját veszik is az erkölcsi útmutatónak.
A spiclitörvény kritikusai abban hisznek, hogy a kormánynak semleges szerepet kell vállalnia. Azzal érvelnek, hogy a kormánynak nem tartozik a feladatai közé a tinédzserek szüleinek való „feljelentés”. De ebben az esetben az erkölcsöt kerülő álláspont nem más, mint erkölcstelen álláspont. Az erkölcsnélküliségre való törekvéssel a kormány hallgatólagos beleegyezését adja az erkölcstelenséghez. A fogamzásgátlók titokban való kiosztása a kormány által támogatott klinikákon, nem fogja eltántorítani a fiatalokat a házasság előtti szextől, éppen hogy a promiszkuitásra fog ösztönözni.
Továbbá, a spiclitörvény kritikusai az ok és okozat folyamatát csak az egyik irányból látják. Azt állítják, a szexuálisan aktív tinédzserek ténye indokolja a születésszabályozási klinikák működését. De vajon nem az ellentéte lenne a helyénvalóbb megállapítás? A születésszabályozási klinikák léte, valamint a szexuális oktatás elburjánzása az, ami kétség kívül hozzájárul a tinédzserek promiszkuitásához.
A szabályok alkalmazásából olyan tapasztalatok származnak, amelyek szerint a szülők értesítése megnöveli a szülői közreműködést, ezáltal csökkenti a tizenévesek közötti terhességet és abortuszt. Nem szabad megtagadni a szülőktől azt a lehetőséget, hogy figyelmeztethessék gyermekeiket a házasság előtti szex orvosi, társas kapcsolati és erkölcsi hatásaira.
Ne essünk tévedésbe. A szülők értesítését előíró törvény nem akadályozza meg a tizenévesek promiszkuitását, viszont a titokban tartás semmi mást nem tesz, csak lendületet ad neki.
Biblikus szemlélet
A szexuális oktatás bibliai szemléletével szeretném zárni. Keresztényekként értenünk kell a szexuális oktató programok és klinikák iskolai környezetbe vitele mögötti alapvető elgondolásokat.
A szexuális oktatás támogatói gyakran naturalista szemléletűek az emberi szexualitással kapcsolatban. Hajlamosak úgy beszélni a fiatalokról, mintha állatok lennének, akik „tüzelnek”, akik annak ellenére akarnak szexuális kapcsolatokat létesíteni, amiket otthon, a gyülekezetben és az iskolában tanultak. A Biblia egyértelműen azt tanítja, hogy Isten képmására lettünk teremtve, és képesek vagyunk döntéseket hozni és önuralmat gyakorolni. A szexuális oktatás szószólói szeretnék elhitetni velünk, hogy a fiatalok nem képesek szexuális önfegyelmet gyakorolni, ezért hát kénytelenek vagyunk megadni magunkat a tinédzserek szexuális sürgetésének.
Másodszor, a szexuális oktatás hajlamos figyelmen kívül hagyni az ember bűnös természetét. Bár mindannyian Isten képmására lettünk teremtve, mindannyian a bűnt hordozó természettel születünk. Ennek a bukott természetnek igen gyakran a cinkosa a szexuális oktatás.
Nem várhatunk szexuális tisztaságot a szexuális felvilágosításunk eredményeként, ha nem tanítunk az erkölcsi alapelvekről is. A legtöbb szexuális oktató program egyfajta „értéksemleges” módon közli az adatokat. de az erkölcsi értékek kerülésével csak erkölcstelenné válnak ezek a programok. Az ember szexualitása erkölcsi normákhoz kell, hogy kötődjön. A fiataloknak valóban szükségük van arra, hogy információkat kapjanak a szexről, de mindezt erkölcsi kontextusban kell hogy kapják. A fiatalok legnagyobb problémája nem a szexuális oktatás hiánya, hanem a szexualitás erkölcsi normáiról szóló oktatás hiánya.
Úgy hiszem, hogy egy morális polgárháború résztvevői vagyunk a tinédzserek szexualitásával kapcsolatban. Néhány példa arra, hogy hogyan vesztettünk csatákat: először is, a régi erkölcsiségről kimondtuk, hogy lejárt az ideje. A 60-as évek szexuális forradalma idejétmúltnak tűntette fel az olyan szavakat, mint szüzesség, cölibátus, tisztaság és erkölcsösség. A korábbi generációkban a kortárscsoport nyomása tartotta vissza a fiatalokat a szextől, ma pedig a kortársak nyomására kerülnek bele.
A második csatát akkor vesztettük el, amikor a szexualitást átadtuk a tudósoknak, és elvettük a moralistáktól és a teológusoktól. Alfred Kinsley tanulmányai [„Sexual Behavior in the Human Male” – A hímnemű emberek szexuális viselkedése (1948) és a „Sexual Behavior in the Human Female” A nőnemű emberek szexuális viselkedése (1953)] átfogó statisztikákat mutattak be, de semmilyen erkölcsi reflexiót nem tartalmaztak. Ma már a szexről csak értéksemleges környezetben lehet tárgyalni. Így viszont elkerülhetetlen, hogy a demográfia határozza meg az erkölcsiséget.
Mi a megoldás? A keresztényeknek vissza kell követelniük szülői tekintélyüket, és meg kell tanítaniuk gyermekeiknek, hogy Istennek milyen elvei vannak a szexről. Meg kell tanítanunk, hogy fussanak el a paráznaságtól, mint József tette az Ószövetségben. Meg kell tanítanunk, hogy kerüljék ki a kísértést azzal, hogy nem táplálják a test kívánságát. Meg kell tanítanunk őket, hogy gyakoroljanak önuralmat az életük minden területén, a szexualitás területén is. Más szavakkal, meg kell tanítanunk őket a házasság előtti szex veszélyeire és az Isten parancsolatainak való engedelmesség bölcsességére, a szexualitás területén. Ahelyett, hogy megadnánk magunkat a tinédzserek szexuális sürgetésének, ahogy ezt a szexuális oktatás szószólói szeretnék, bibliai alapelveket és erkölcsi útmutatást kell biztosítanunk nekik a szexualitás területén.
© 1993 Probe Ministries International
–
A szerzőről
Kerby Anderson a Probe Ministries International országos igazgatója. Magiszteri diplomáit a Yale (természettudomány) és a Georgetown (államigazgatás) egyetemeken szerezte. Több könyv szerzője, többek között a Christian Ethics in Plain Language (Keresztény etika egyszerűen), Genetic Engineering (Genetikus mérnöki tervezés), Origin Science (Eredettudomány), és a Signs of Warning, Signs of Hope (Figyelmeztető jelek, reménykeltő jelek). Új sorozatai a Harvest House kiadásában: A Biblical Point of View on Islam (Biblikus szemlélet az Iszlámról) és A Biblical Point of View on Homosexuality (Biblikus szemlélet a homoszexualitásról). Ő a házigazdája a „Point of View” (USA Radio Network) műsornak és rendszeres vendége a „Prime Time America” (Moody Broadcasting Network) és a „Fire Away” (American Family Radio) műsoroknak. Naponkénti rádiós kommentárt is készít, és vezércikkeket ír, amelyek olyan újságokban jelentek meg, mint a Dallas Morning News, a Miami Herald, a San Jose Mercury és a Houston Post.
Eredeti cikk: Sex Education
Vélemény, hozzászólás?