Beteg lett a gyülekezeted?
Az egészséges gyülekezetnek ki kell fejlesztenie az immunrendszerét, hogy ellenálló legyen a betegségekkel szemben, különben megbetegszik és akár meg is halhat. Nem vírusos megbetegedéseket értünk ezek alatt, mint például a szamárköhögés, hanem olyanokat, amik sokkal rombolóbb hatásúak a lelkünkre és az örökkévaló sorsunkra nézve! A fizikai egészségünkre nézve sokkal értelmesebb dolog, hogy helyesen étkezzünk, csökkentsük a stresszt és mozogjunk, annak érdekében, hogy megelőzzük a betegséget és hosszabb, jobb minőségű életet éljünk. Ha nem így teszünk, akkor lebetegedünk, túl sokat leszünk táppénzen, és elbocsátanak az munkahelyünkről, vagy akár olyan komolyabb betegségbe is eshetünk, amely szó szerint meg is ölhet minket. A Biblia azt mondja, senki nem tudja akár csak egyetlen nappal is meghosszabbítani az életét, De rövidebbé sajnos igenis tudjuk tenni! A mi felelősségünk tehát, hogy a nekünk adatott életet egészségesebbé és erőteljesebbé együk!
A gyülekezet is test. A gyülekezetnek is megfelelően kell „étkeznie”, és „testmozgásra” van szüksége az építő szeretet és céltudatosság által. Így aztán, amikor jön egy betegség, a gyülekezet jó vezetőségéből álló „fehérvérsejtjei” felismerik és kiküszöbölik a romboló hatásokat. Mert sajnos van mit kiküszöbölni.
A gyülekezeteket megfertőző leggyakoribb lelki-szellemi betegségek
1Mózes 12:2-3; Zsoltár 15; Példabeszédek 17:27-28; 26:20; Máté 18:15; János 14:12-14; 15; Apcsel 2:38-47; Róma 12:4-8; Galata 5:22-23; 6:1; Kolossé 1:15-23; 2:6-7; Efézus 1:21-23; 3:10; 4:15; 5:23; Zsidó 4:16; Jakab 4:17; 1Timóteus 3:1-7; 1Thessalonika 5:16-18; Jelenések 1-3
1. A Diotrefész betegség (3János)
Ez a betegség a zsarnoki uralkodás a pletyka és a rágalom által, és mindez „Krisztus nevében”. János erőteljesen és határozottan kiáll a pletykával szemben, ahogy a Szentírás többi része is, mégis ez az elsődleges probléma az egyházban! János képviseli Krisztus jelenlétét, és szigorúan figyelmeztet minket, szeretetteljes bátorítással.
A gyógymód erre az, hogy a pletyka kísértését helyettesítsük Krisztus szeretetével.
Igehelyek: Zsoltár 5:10; 12:4; 52:4; 109:2; 120:2; Példabeszédek 9:8; 10:19; 17:4; 18:8; 25:23; Jeremiás 9:8; Efézus 4:25-32; Jakab 3:1-12
2. Egoizmus
Az a vezető, ritkábban gyülekezeti tag okozza ezt a betegséget, aki azt gondolja, hogy ő a gyülekezet leglényegesebb és legfontosabb személyisége. Ez leggyakrabban vezetői betegség, aminek a lényege, hogy a beteg vezetők nem hajlandóak osztozni a hatalmon, és kisajátítják a gyülekezetet, mintha az már nem Krisztusé volna, hanem a saját személyes „projektjük”. Hajlamosak felfuvalkodni magukban, és nem hajlandók másokban az értéket meglátni és elismerni.
A gyógymód az, hogy szeretetben konfrontálódunk velük, és megtanítjuk őket a gyülekezet prioritásaira és küldetésére, illetve az ő szerepükre abban. Ha nem hajlandóak Isten elvei szerint együttműködni, távolítsd el őket a gyülekezetből, mint ahogy egy rákos daganatot kivágnak (Máté 18)
Igehelyek: Jób 41:34; 2Krónika 26:16; 32:26; Zsoltár 10:4-5; 18:28; 31:19; 56:3; 59:13; 62:11; 73:6-12; 101:5; 131:1; 136:17; Péld. 8:13; 11:2; 13:10; 16:18; 21:4; 24; 29:23; 30:13; Ésa. 2:11.21; 13:19; 16:6; 23:9; Ezék. 28:2; Abd. 1:3; 1Kor. 1:6; 2Kor. 5:12; 7:4; Gal. 6:4; – és ez még csak egy néhány!)
3. Képmutatizmus
Ez a betegség különösen halálos kimenetelű, és az okozza, hogy nem élünk olyan őszinte keresztény életet, amilyet kellene. Nekünk, akiket betöltött a Szentlélek, és ismerjük a Szentírást, nem volna szabad a kegyelemre szoruló, a megszentelődés rögös útján sokszor csak bukdácsoló, de Krisztusban bízó őszinte életformánkat leönteni egy ájtatos vallásos szósszal, ami jól néz ki, mert jól takar! Az ilyen betegségben szenvedő emberek szakértők abban, hogy másokban meglássák a hibákat és a hiányokat, de magukban szinte soha nem látják meg!
A gyógymód az, hogy ne csak úgy tegyél, mintha keresztény lennél, hanem legyél is keresztény. A tetteink a Krisztus kegyelme általi átváltozás következményei kell, hogy legyenek, egy nyitott és őszinte életforma által. Engednünk kell, hogy Krisztus csodálatos kegyelme kigyomláljon minden gonoszságot belőlünk, különösen a képmutatást, ami oly sok rombolást okoz.
Igehelyek: Jób 8:13; Máté 23:23-33
4. Az-Én-Gyülekezetem-kór
Ezt a betegséget szintén a vezetőség okozza, amikor azt gondolják, hogy a gyülekezet csak az övék. Ez nem igaz! Ők Isten menyasszonyának a sáfárai!
A gyógymód személyes kapcsolatok építése a gyülekezeten belül, és semlegesíteni az egymástól függő és egymás figyelmét lekötő mentalitásokat. Erős tanításra van szükség a gyülekezet és a Krisztus teste rendeltetéséről, valamint a szellemi ajándékokról. Ha a gyülekezet figyelmen kívül hagyja a környezetét és a világot, ami körülveszi, akkor a gyülekezeti programok elposványosodnak és értelmetlenné válnak, és semmilyen valós szükséget nem fognak szolgálni.
Igehelyek: Márk 9:33-35; Filippi 2:3-5; 1Timóteus 3:1-7; 1Péter 3:15
5. A Haldokló Mentalitás
Ez a betegség általában olyan gyülekezetekben található meg, ahol a tagság átlagéletkora 50 év feletti. Az idősebb tagok nem akarnak evangelizálni, újakat és fiatalokat meghívni, illetve nem hajlandóak osztozni a hatalmon, így hát senki nem lép be közéjük. Egy másik tünet az, hogy túlságosan a múltra koncentrálnak, és nem a jövő irányába néznek. Elmaradnak a világtól, és a gyülekezet már inkább múzeum, mint a pezsgő Élet központja. Ez a betegség olyan fiatalabb gyülekezetekben is fellelhető, ahol a közönyösség és az arrogancia felülkerekedett Isten dicsőítésén és az elveszettek felé való szolgálaton!
A gyógymód az ébredés, az imádkozás, és az, hogy úgy lássák a gyülekezetet, mint Krisztus testét, ahol mindenki különleges és fontos, és azon dolgozik együtt, hogy a Királyságot építse.
Igehelyek: 2Korinthus 2:3-4; Jelenések 2:4-5; 3:1-6; 3:14-18
6. Sznobizmus
Ezt a betegséget az okozza, hogy közvetlenül elutasítjuk az anyagi helyzetünktől eltérő szinten élő emberekkel való kapcsolódást. Ezzel azt utasítjuk vissza, hogy megismerjük és megértsük a különböző embercsoportok közötti különbségeket és hasonlóságokat a gyülekezet környezetében és magán a gyülekezeten belül is. Az előítélet bűn! Ez a betegség megöli az evangelizációt és leállítja a missziót!
A gyógymód masszív „alázatizmus”, erős prédikációk és mély, őszinte bizonyságtevő közösség által.
Igehelyek: Példabeszédek 2:7-19; Galata 6:2-5; Kolossé 1:24-29
7. Bizottságizmus
Ezt a betegséget azok az emberek kapják el, akik egy bizottságban szolgálnak, és elkezdik azt (be)képzelni, hogy a bizottság a szolgálatuk. Például, ha egy evangelizációs bizottságban vagy, azt gondolod, hogy azzal, hogy abban a bizottságban szolgálsz, tulajdonképpen evangelizálsz. Az egyik tünet az, hogy találkozókat tartanak a találkozók kedvéért, szavaznak a szavazások kedvéért, és az emberekért elvégzendő valós szolgálat elvész a bürokráciába és a tervezgetésbe. Ez a betegség semmilyen tényleges szolgálatot (akár evangelizálást) nem fog megvalósítani.
Gyógymód: Vedd észre, hogy a bizottság olyan, mint amikor gyorsan összedugják a fejüket egy csapat játékosai a meccsen egy röpke taktikai megbeszélésre, aztán egy hangos kiáltás, és mindenki fut is a helyére, mert pontot kell szerezni. Ugyanis a meccs megnyerése az a feladat, amit a csapatnak (és így a bizottságnak is) végre kell hajtania. Ez olyan, mintha csak összedugnátok a fejeteket, és aztán elégedetten leülnétek, hogy megterveztétek a meccset, csak elfelejtettétek lejátszani! Sok egyházi és gyülekezeti bizottság ugyanezt csinálja.
A bizottság a stratégia és ötletelés céljából összehozott gyűlés, a munka elvégzése érdekében. Nem csak önmagában vagy önmagáért létezik! Ennek a betegségnek a megelőzésére legyen egy világos és hatékony missziós nyilatkozatotok, ami felvázolja a célokat és a feladatotokat. Biztosítsátok a képzést és a bátorítást, valamint a szupervíziót és az elszámoltathatóságot. És mérjétek az eredményeket: az eredmények nélküli bizottságokat azonnal fel kell oszlatni!
Igehelyek: Efézus 1:21-23; 3:10; 4:15; 5:23; Zsidó 10:19-25
8. Koinóniaitisz
Ez a kór szórakoztató és csalogató lehet egy ideig, de csak azoknak, akik a gyülekezetben valamelyik klikkben vannak. Ez a betegség akkor jelenik meg, ha a hatalomban levő emberek, vagy egyes gyülekezeti tagok nem engednek be senkit a „bennfentesek” körébe, nem osztoznak a forrásokon, és elzárkóznak a másokkal való kapcsolatépítéstől. Szorosan kötődő csoportokba (klikkekbe) tömörülnek, ahová kívülről nem fogadnak be másokat. Ezzel azonban saját magukat zárják ki a gyülekezetükből. Jellemző tünete ennek a betegségnek, hogy istentisztelet végén a klikkek tagjai egymással beszélgetnek, és ha idegen jönne be, nagy valószínűséggel haza is tud menni úgy, hogy bárki megszólította volna őt.
Ez a betegség a gyülekezet halálát okozza, mert a látogatók lemorzsolódnak, hiszen nem fogadják be őket a „hívek”, mivel „nem tartozik közéjük”.
A radikális gyógymód az ilyen klikkek felszámolása. A megelőzés pedig annak a tudatos biztosítása a folyamatos tanítás által, hogy a gyülekezetnek legyen határozott célkitűzése és missziója, amit minden ember elfogadott, ezáltal a gyülekezet Krisztus testeként együtt dolgozik, mások felé nyitottan szolgálva. Létfontosságú Krisztus parancsairól és jelleméről prédikálni, valamint hogy nyitott tanítványsági csoportok legyenek, amelyek átjárhatók, és a látogatókat is befogadják. nagyon kell figyelni az istentiszteleten megjelenő „új arcokra”, és azonnal valaki „pártfogásába” kell „terelgetni”.
Igehelyek: Efézus 4:29-32; Kolossé 3:12-14
9. Elzárkózás-mocsarába-ragadás
Ezt a betegséget olyan mondatok okozzák, mint például: „Mi ezt még soha nem csináltuk így (ezért most se fogjuk!)”. Az ilyen betegségben szenvedő gyülekezet soha nem fog új dolgokat kipróbálni, vagy akár az Ige utasításainak alávetni magát. Lehet, mert olyan stabil „teológiájuk” van, amelyet már a Szentlélek sem tud „bevenni”. Az igeverseket a falra is kirakták, de nincs a szívükben és az akaratukban, a „kezükben és a lábukban”, vagyis a tetteikben pedig végképp nincsen a nyoma sem. Lehetnek akár liberálisak is, akik a teológiájukra hivatkoznak kifogásként, hogy mit miért nem tesznek, de a lényeg a megmerevedés. Ez a betegség lelassítja az emberek beáramlását a gyülekezetbe, sőt akár meg is fordíthatja a folyamatot, és a „hátsó ajtó” nagyobb lesz, mint a bejárat!
A gyógymód a szilárd, megalkuvás-mentes bibliai tanítás, mérhető, vagyis számon kért gyakorlati alkalmazással!
Igeversek: Kolossé 2:6-7; Jakab 4:7-10
10. Épület-függőség
Ez olyan betegség, amit az esetleg szükségessé váló épületváltás vagy átépítés miatti felháborodás és ellenállás okoz. Ilyenkor a gyülekezet lelki növekedése is elakad és megreked. Sok gyülekezetben a régi szép emlékekre vagy a megszokásra hivatkozva utasítanak el vagy gátolnak meg egyébként szükséges átalakításokat, korszerűsítéseket. Nagyon jó példa erre a technikai bővítés: minek ide mikrofon, prédikáljon hangosabban a lelkész, vagy minek a gyülekezetbe projektor…! Ez voltaképpen kicsinyesség – mert természetes nem arról van szó, hogy egy gyülekezetnek nincs pénze, hanem hogy nem akar változtatni! A megrekedés és a tehetetlenség érzésétől az emberek frusztrálttá válnak és elmennek.
A gyógymód az, hogy sokat és érthetően beszélünk a szükséges változtatások okairól, előnyeiről, és imádkozva átgondolt és jól kommunikált stratégiát készítünk a megvalósításra. A stratégiának reálisan megvalósíthatónak és motiválónak, lelkesítőnek kell lennie!
Igeversek: János 13:34-35; Apcsel 2:42-47; Efézus 4)
11. Elszellemiesítés
Ezt a betegséget az okozza, hogy a gyülekezetben túlhangsúlyozzák a Szentlélek munkáját, és a Biblia kijelentései fölé helyezik, vagy azt a „szellemi” dolgok miatt mellőzni kezdik. Gyakran túl nagy figyelmet fordítanak az érzelmekre, az egészséges bibliai tanítás és az őszinte közösség-gyakorlás rovására. Az élmények fontosabbá válnak, mint az Ige.
A gyógymód az, hogy megláttatjuk az emberekkel az igazság bibliai szabályait, valamint a Szentlélek munkájáról és szerepéről a Szentírásból tanítunk, de nem az élmények vagy az érzelmek alapján. Ezt a betegséget nagyon nehéz legyűrni, mivel nem hasonlít más olyan betegségekhez, amelyek elviszik az embereket. Ennek a betegségnek ugyanis pont az a következménye, hogy a tagok betömörülnek a gyülekezetbe, olyannyira, hogy azt hiszed, ébredés van, pedig ez csak egy „ébredés-utánzás”, ami rosszabb esetben teljesen elszektásíthatja a gyülekezetet. Az eredmény: a gyülekezet igazi rendeltetése elvész, nem lesz tanítványképzés, sem egészséges bibliai tanítás, csak élmények, extázis, „buli”, és szélsőséges, a kívülállók szemében teljesen elutasított alkalmak illetve megnyilvánulások.
A gyógymód az egészséges bibliai tanításra való visszaállás, a Biblia kijelentéseinek és a tanítványi közösségnek a megélése. Azok az emberek pedig, akik nem hajlandóak alávetni magukat a Szentírás útmutatásainak, menjenek el!
Igeversek: Ésaiás 55:8-9; Jeremiás 17:9-11; Márk 8:34-38; Kolossé 3:12-14; Filippi 4:6-7; 19
12. Törvényeskedés
Ez a betegség mindenféle szabályt és eljárást alakít ki, amelyek az embereket bebörtönzik a krisztusi szabadságukban. Ez egyfajta korlátozó teológia, amely az emberi erőfeszítéseket és cselekedeteket felemeli a kegyelem fölé. Olyan „törvényekről” szól, amelyeket a közösség szubkultúrájának meghatározott módján kell teljesíteni, például az öltözködés, kinézet, az imádságban használt kifejezések és formulák terén. Olyan szabályok és egyébként marginális kérdések kerülnek a keresztény élet középpontjába, mint például az, hogy nem szabad kártyázni vagy táncolni, mert ezek nem a „krisztusi cselekedetek”. Emiatt az ilyen betegségben szenvedő emberek keményen ítélkeznek, utána viszont már nem törődnek a következményekkel, mivel azt gondolják, hogy igazuk van. Viszont nincsenek összhangban a mi Urunkkal. Nincsen semmi baj a szabályokkal mindaddig, amíg nem a szabályok lesznek az imádat tárgyává, és nem vonják el az embereket Krisztustól.
A gyógymód az, hogy bibliai szemlélettel tanítsunk a törvényről, ami Isten SZENT és IGAZSÁGOS természetét mutatja be, és ami a kegyelemre mutató „ujja” Istennek! Az a mi felelősségünk, hogy ezt a természetet mutassuk be a cselekedeteinkkel is. Nekünk kell bemutatni a Krisztus tetszésére odaszánt élet örömeit és legmélyebb vágyait!
Igeversek: Zsoltár 10:4; Hóseás 13:6; Máté 7:3-52; Galata 3:1-3; 13-15; 1Timóteus 6:18
13. Feltartóztatott szellemi növekedés
Ezt a betegséget a túlszellemiesítés szöges ellentéte okozza, ugyanis az ilyen betegségben szenvedő gyülekezet nem hajlandó elismerni a Szentlélek személyét és munkáját. Tagadják a kegyelmi ajándékokat és Isten természetfeletti munkáját. Ez hátráltatja az emberek szellemi növekedését, és nem tudnak növekedni a Krisztussal való kapcsolatukban. Az ilyen gyülekezet vallásos klubbá degradálódik, amelynek az evangélium ereje legfeljebb témája lesz, de nem megélt tapasztalata. Tudomásul kell vennünk, hogy Isten természetfeletti, ezért elképzelhetetlen a természetfeletti dimenziójától megfosztott kereszténység!
A gyógymód az imaélet és az imádás megújítása személyes és közösségi szinten egyaránt.
Igeversek: Róma 8:5; 1Timóteus 3:14-15)
14. Személyfüggőség
Ez a betegség akkor üti fel a fejét, ha a gyülekezettel egyetlen, teljhatalmúvá magasztosult vezetővel rendelkezik. Ez rendszerint egy népszerű pásztor vagy tanító, aki lehet akármilyen alázatos ember, a többiek elkezdik őt imádni. Ha az ilyen embert kivesszük a gyülekezetből, az rendszerint összeomlik.
Ez a betegség akkor is megjelenhet, ha egy rendellenesen működő vezető veszi kezébe az irányítást és abszolút diktatúrát kezd el megvalósítani Isten nevében.
15. Szentségtúltengés
Ez a betegség akkor jön elő, amikor a keresztények csak névlegesen keresztények. Annyira jónak érzik magukat, hogy a hitük csak egy szokássá válik. Nem mélyülnek el az Igében, nem gyakorolják a hit tanításait, általában már nem is evangélizálnak, mert úgy gondolják, nincs szükségük rá! További tünetek, hogy a gyülekezetben való részvétel főleg a szokásos dolgok végrehajtása, illetve hogy az ilyen gyülekezetben az istentisztelet tartalmatlan szónoklattá válik, amelyet nem követnek tettek. Ez a betegség többgenerációs gyülekezetekben jöhet elő, amikor mások nem jönnek be, és csak az ott született emberek járnak oda. Ilyen gyülekezethez tartozni nem jelent többet egy családi hagyománynál vagy klubnál. A szentségtúltengésben szenvedő hívők általában önigazultak, akik szerint a kereszténység ereje a minőségi hívőkben – azaz bennük – van.
A gyógymód: Róma 13:1-14, öltözzétek fel Krisztust és ébredjetek fel! Egyetlen Isten van, és nem ti vagytok azok! (1Timóteus 3:14-15)
16. Kontrollálatlan hiperaktivitás
Ez a betegség akkor jelenik meg, amikor mindenki felelős mindenért a gyülekezetben, de senkire nincs rábízva semmi, illetve nincs vezetője semminek. Mindenkitől elvárt, hogy csináljon valamit az Úrért – de nincs benne sem átgondolt rendszer, sem vezetés. Az a szabály, hogy tegyél úgy, ahogy akarod és szeretnéd – csak legyen lelki a dolog. Túl nagy figyelmet szentelnek arra, hogy egy nagy, vidám család legyenek, és idegenkednek a szabályoktól és előírásoktól. Ráadásul, ha evangelizálásra kerül a sor, mindenkit bátorítanak rá. Mégsem csinálja senki, mert nincsenek teamek, nincs irány, nincs látás, nincs célkitűzés. Ez az anarchia keresztény változata. Ennek a betegségnek egy másik formája az olyan gyülekezet, amely már annyira liberális, hogy minden meg van engedve. Nincs erkölcsi tisztaság, nincs szilárd tanítás és szellemi útmutatás.
A gyógymód egy jó erőskezű és hatékony vezetési rendszer kialakítása, vezetőképzés, és szolgálati teamek kialakítása. A liberális gyülekezetben keressék meg Istent és térjenek meg!
Igeversek: Jakab 3:2; Zsidó 13:7,17
17. Hiperérzékenység
Ezt a betegséget az okozza, hogy gondosan megjegyzik a sérelmeket és nem hajlandóak megbocsátani. Ez a gyülekezet-betegségek listáján a rák, ami nagyon gyorsan elpusztítja a gyülekezetet. A gyülekezetek megbénulnak, mert a tagjaik ezeket a hibákat magukban tartogatva élik az életüket. Ez a hibalista nehezteléssé válik, ami addig-addig nő, amíg olyan gyülekezet lesz belőlük, amelyik tele van nehezteléseket tartogató emberekkel, akik mind egymást támadják.
A gyógymód az, hogy válaszolunk Isten hívására, hogy minden emberrel a békességre törekedjünk, a lehetséges kísértéseink ellenére, vagy az ellenünk tett gonosz dolgok ellenére. Keresztényként meg kell tisztítani magunkat attól a vágytól, hogy elégtételt vegyünk egymáson!
Igeversek: Példabeszédek 25:21-22; Máté 18:21-35; Róma 12:19-20; Zsidó 12:14-15
18. Fásultság és kiégés
Ezt a betegséget az okozza, hogy a szolgálat összes stressze és küzdelme túlterheli az embert, addig a pontig, amikor megrántja a vállát és feladja, noha még mindig végzi a szokásos mozzanatokat. Ez a fásultság. A fásultság másik tünete az, hogy azt gondoljuk, a nagy dolgok a múltban voltak, és így a múltat imádjuk hódolattal. Minden nézetünk és a Krisztusért való lelkesedésünk a múltban gyökerezik, de a „szőlő” mostanra már elrothadt. Emberi természetünk a kényelmet és a biztonságot elsődlegesnek tartja. Nincs is ezzel semmi baj mindaddig, amíg nem leszünk tőle önelégültek, és el nem visz minket azoktól a céloktól, amik miatt a pulpitus mögött vagyunk, illetve a vezetőségben. Ha túl kényelmesek vagyunk, akkor fásultakká válunk, és nem akarjuk megerőltetni magunkat a személyes életünkben. Ebből lesz az a csúszós lejtő, hogy a gyülekezetet sem akarjuk megerőltetni, vagy félünk olyan felhívást tenni, ami bárkinek a büszkeségét sértheti. Ennek az eredményeként nem lesz növekedés, nem lesz komoly tanítványság, nem lesz komoly Bibliatanulmányozás, nem hangoznak el komoly tanítások a pulpitusról, csak alapvető témák, ami tetszik az embereknek és fenntartsuk a rendet.
A gyógymód: oda kell figyelnünk a stresszes és túlterhelő helyzetekre, a büszkeségre, és a túlságos kényelemre a pozíciónkban. Amikor nem vigyázunk magunkra, akkor kiégünk, és ez olyan állapot, amelyben nem terem gyümölcs, és nem ad dicsőséget az Úrnak.
Igeversek: Máté 13:25-26; Hóseás 13:6; Róma 13; Jelenések 3:1-6; 14-18
A mi reménységünk: „Ímé, én hozok néki kötést és orvosságot, és meggyógyítom őket, és megmutatom nékik a békesség és hűség kincseit.” (Jeremiás 33:6)
Copyright 1988, 1998, 2000 Richard J. Krejcir Into Thy Word Ministries www.intothyword.com
Ennek az írásnak az alapjául C. Peter Wagner: 8 Gyülekezeti Betegség, „Az Egészséges gyülekezet” c. írása szolgált. (Regal 1996). Dr. Krejcir ezeket vette át és további kutatást végzett Wagner 1998-as Gyülekezetnövekedési tanításából, a Fuller Teológiai Szemináriumon.
Az eredeti Wagner-féle gyülekezet-betegségek:
1. Etnikitis öli meg a gyülekezeteket, amikor a környezetük (különösen a városban) drasztikusan megváltozik. A főként falusi környékeken a fiatalok elköltöznek, senki nem költözik oda, ezért a gyülekezet Öregségben hal meg.
2. Ember-vakság öli meg a gyülekezeteket, amikor a kulturális különbségeket nem lehet áthidalni.
3. Hiper-együttműködésesség gyengíti azokat a gyülekezeteket, akik elveszítik jellemző identitásukat, azon fáradozva, hogy jobban kijöjjenek a környékbeli felekezetekkel.
4. Koinonitus akkor jelenik meg, amikor annyira jó a közösség egy gyülekezetben, hogy nem engedik be az új embereket, mert attól tartanak, hogy mindent összezavarnak.
5. Szociológiai elzáródás történik akkor, ha az épületi terjeszkedés nem tart lépést a számbeli növekedéssel.
6. Feltartóztatott szellemi fejlődés egy gyakori állapot azok között, akik régóta keresztények. Eljutnak egy olyan pontra, ahol megelégednek a saját szellemi fejlettségükkel, és leülnek, mindenkin ítélkezve.
7. Szent János Szindróma általában a 20-30 éves gyülekezeteket támadja meg. Ezen a ponton az elkötelezettség szintje elkezd csökkenni, mivel az eredeti tagokat a második generáció váltja fel, akikben nincs meg ugyanaz a céltudatosság, mint az elsőkben.
Eredeti cikk: Church Diseases!
Vélemény, hozzászólás?