Szellemi környezetünk – 5.rész

Okkultizmus

Több hónapon keresztül leveleztem e-mailen egy fiúval, aki okkult dolgokkal foglalkozott. Meg volt győződve saját igazáról, nem tudtam meggyőzni, hogy veszélyes az, amit csinál. Egyik levelében leírta, hogyan jutott el meggyőződéséig, szeretném idézni, s közben bemutatni, mik az okkultizmusnak a jellemzői: „Én például végigjártam ugyanazt az utat mint Te, megtapasztaltam a sötét világ szépségeit (buli, alkohol, nők stb…) és innen fordultam el. Soha nem bánom meg, mert a tapasztalatok szerzésével fel tudtam magamat vértezni és most, hogy ismerem az ellenség fortélyait, praktikáit, könnyebben tudok harcolni ellene.

Annyit azért elárulok, hogy nekem annyiban volt szerencsém, hogy a megtérésem egy tized-másodperc műve volt és egy olyan beavatáson mentem keresztül, ami sok embernek több évi feszített munkájába kerül.

Első olvasmányaim között volt a Biblia, majd utána végigjártam a magyarországi egyházakat, hogy megismerjem őket. Ebbe bele tartoztak a kisegyházak, gyülekezetek is. Nagyon rossz tapasztalatokat szereztem. Utána végigtanulmányoztam a keleti kultúrákat, miközben párhuzamosan olvastam Hamvas Béla írásait a Tibeti Halottaskönyvel, Szepes Mária tanításait a Korán soraival..

Közben kapcsolatba kerültem a szellemvilág jó oldalán álló tanítókkal, akik segíteni kezdték az életem.

Kezembe került Sweedenborg, Steiner, Greber, Hermész Triszmegisztosz írása, és ezekben megtaláltam azokat a komoly alapokat, amikről el lehet rugaszkodni az igazi megismerés országútjára. Sok éves tanulás után került most a kezembe egy Nietzsche könyv, most olvasgatom, nem csodálom, hogy nem találtál annak idején magadnak útmutatót, mert ehhez az olvasmányhoz már kellő alappal kell rendelkezni.

Mindenkinek meg van a saját helye a körforgásban. Minden életünkben egyre többet tanulunk, és az a megtapasztalás egyre feljebb emel minket. Valószínűleg Neked még nem szabadott a szellemvilágba betekintést nyerni, hanem először a Jézusi eszméket kellett a legkomolyabban magadévá tenni és csak ez után tudsz egy szintet feljebb lépni. Mindenki végig járta ezeket a megállókat, és sokan még csak most szállnak fel a „vonatra”.”

De saját életemben is tapasztaltam dolgokat abból a szellemi világból, amelytől a Szentírás óv és tilt bennünket, amiket meg is osztottam ezzel a fiúval, de nem fogadta el következtetéseimet.

Még megtérésem előtt egy kocsmai beszélgetés közben merült fel a kérdés: mi történik az emberrel a halál után? Gondoltuk, mi majd kiderítjük. Nem elegendő nekünk a hit: bizonyíték kell, nem ígéret. Addigra én is sok okkult könyvet elolvastam: Rudolf Steinertől, valamint parapszichológia könyveket, ufo-s könyveket, s elhatároztuk, hogy halottidéző szeánszot fogunk tartani. Komoly 19 évesek elhatároztuk, hogy megoldjuk az évezredes rejtélyt. Persze azért nem volt komoly a társaság, a jó részük bulinak tartotta az egészet. Jókat nevettek az első alkalmakon, ahol semmi sem történt. Aztán egy hónap után mondtam, hogy most már tényleg csináljuk komolyan, s meg is történt az áttörés. Fél órás koncentrálás után megemelkedett az asztal. Először azt hittük valaki szórakozik, de aztán rá kell döbbennünk kapcsolatot teremtettünk egy másik világgal.

A lény intelligens volt, belement a játékunkba, hogy mi faggatjuk, s ő válaszol. Volt mikor édesapám szellemeként jelent meg, volt mikor Nostradamust köszönthettük a lakásunkba… De ahogy egyre mélyebbre mentünk, egyre félelmetesebb dolgokat éltünk meg. Féltünk a sötétben, árnyékokat kezdtünk látni, aztán jöttek a rémálmok.

Én lettem kiszemelve arra, hogy médium legyek, amit nem akartam. Egy szellem: most azt mondom egy démon akart belépni az életembe. S gyötört naponként.  Iszonyú depressziós voltam, öngyilkossági gondolatok foglalkoztattak, éjszakánként féltem az álmoktól.

Volt egy alkalom, amikor konkrétan láttam (nemcsak álomban) is ezeket a démonokat, sokan azt mondták ufó élményem volt, de én tudom ezek nem testi lények voltak. Isten kegyelme az, hogy akkor megóvott, hogy megszállott legyek, s talán ő volt az, aki megengette azt is, hogy ebbe a világba belenézhessek.

Az okkultizmus ma egyre nagyobb veszélyt jelent az emberekre. Terjesztői között vannak a New Age tanítói is. A mai kor embere nemcsak ígéreteket akar, hanem megtapasztalásokat szeretne szerezni a szellemi világból, s az okkultizmus révén ezeket a tapasztalatokat meg is tudják találni. Már nem óvja az embert a félelem, mivel nem látja veszélyesnek az okkultizmus praktikáit. Nem hisznek a Sátán létezésében, csak jó és rossz szellemekben. Az okkultisták ezekkel a szellemekkel kívánnak kapcsolatot részesíteni. Úgy gondolják és tanítják, ha a jó szellemekkel teremtenek kapcsolatot (fehér mágia), akkor áldásokban részesednek, gyógyulásokat idézhetnek elő, ha viszont a fekete mágiát űzik (gonosz szellemeket hívnak), akkor átkot tudnak küldeni.

5.1 Okkult praktikák

Az okkultizmus többféle praktikát ismer. Az egyik, s ennek is többféle változata ismert, a ráolvasás, amely a népi vallásosságban találja gyökereit. Több eset is le van jegyezve Modersohn Ernő: Az ördög igézetében című könyvében. Most csak egyet idéznék, hogy tudjuk, miről is van szó:

„Egy oberlausitzi levélben ezt olvassuk: Hogy hányszor olvastak rám gyermekkoromban, a jó Isten tudja csak egyedül, mert nagyanyámnak annyi mindenféle ilyen receptje volt, pedig jámbor asszony volt. Nem látta be, miért sújtja őt Isten oly sok testi és lelki szenvedéssel. (Isten áldása éppen e bűne miatt maradt el) Ha szilárdan hiszem, akkor a szükséges kezelések és beszédek megtörténte után a növekvő hold elviszi a szemölcsöket a kezemről. Megtettem és elmúltak. A szemről az árpa elmúlt, ha váratlanul belefújt valaki. Fogfájás, szaggatás és ehhez hasonló mind elmúlt a Szentháromság neveinek említésére, de természetesen csak egészen szilárd hit által. És ez mindig megvolt nálam. De szívesen elviselnék minden fájdalmat, szemölcsöket, csak szabadulhatnék a démonok zaklatásától és a hold hatásától, amely újholdkor mindig magával viszi minden életkedvemet, vidámságomat.”[1]

A ráolvasással tehát különböző varázsszavak mondásával és egyéb babonákkal próbálják befolyásolni a szellemi világot. S valójában ez a befolyásolás az okkultizmus legfőbb ismertetőjegye. Gyakran félrevezető, hogy keresztény szavakat, kifejezéseket használnak, mint itt a Szentháromság neveit, de felismerhető az okkultizmus onnan, hogy nem Istenre bízzák az „ügyet”, hanem ők maguk parancsolnak a betegségnek, stb. Isten az imádságot adta, hogy elévigyük problémáinkat, s ha az az Ő akaratával is megegyezik, akkor Ő ad gyógyulást, szabadulást, Ő ad választ könyörgéseinkre.

Azt is látjuk, hogy valóban történik gyógyulás ráolvasás hatására, de következményei súlyosak, mint ahogy a beszámoló írója saját életében is felismerte ezt. A Biblia ezt írja az okkultizmus következményeiről:

„Ha majd azt mondják nektek, hogy forduljatok a halottidézőkhöz és jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak, ezt feleljétek: Nem Istenéhez kell fordulnia a népnek? A holtakhoz kell fordulni az élő helyett?

A törvényre és intelemre figyeljetek! Hiszen ők olyan dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövője. Szomorúan és éhesen bolyong a nép az országban. Ha éheznie kell, fölháborodik, gyalázza királyát és Istenét. Fölfelé néz, majd a földre tekint, de csak nyomorúságot és sötétséget lát, nyomasztó borút, homályba taszítva.”[2]

Az okkultizmus következményei között szembetűnő a szellemi vakság, az okkult ember nem érzékeli Isten igazságát, elméje elhomályosult. Érzelmei leterheltek, gyakran depressziós az ilyen ember. Ha valaki sokat végzi a praktikákat, teljes megkötözötté sőt megszállottá lehet általa.

A következő praktika a jövendőmondás, kártyavetés különböző formái, amik ma is divatosak. Újságokban, televíziókban már lehet jóslást kérni, s nem is sejtik az emberek, hogy miközben ezt teszik az Ördög igézetébe kerülnek. Pedig a Szentírás egyértelműen figyelmeztet erre a veszélyre:

„Ne forduljatok halottidézőkhöz, és ne tudakozódjatok jövendőmondóknál, mert tisztátalanokká teszitek magatokat velük. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek!”[3]

Okkultizmus körébe tartoznak a varázslások, különböző babonák is, amellyel ugyancsak a környzetet, embereket, körülményeket akarja befolyásolni az ember. Volt olyan kor, amikor kinevették a felvilágosult emberek a babonákat, de a XXI. századra visszatértek, mint ősi módszerek, technikák. Fekete macska, péntek 13, kéményseprő és a gomb… ártatlan babonának tűnnek, de figyelmünket a sötétség hatalmára irányítja.

Végül említeném az okkult praktikák sorában a spiritizmust, tehát a halottidézés különböző formáit, amelyet ugyancsak tílt számunkra a Biblia.

A törzsi vallások központi eleme a sámán kapcsolata a szellemekkel. Egy ilyen kultuszról ír C. Peter Wagner könyvében:

„Zimbabwéban majdnem mindenki egy törzsfőnök fennhatósága alatt áll. És minden törzsfőnököt egy törzs szellemei választanak ki arra egy démonizált médiumon keresztül. Tehát pontosan fejezzük ki magunkat, ha azt mondjuk, hogy Zimbabwéban mindenki hagyományosan a szellemek uralma alatt van. A törzsfőnök legfontosabb feladata az, hogy a szellemek intézője legyen. Engedelmeskedik útmutatásaiknak és uralkodik az emberek fölött. Amikor törzsfőnököt választanak, a Mondoro, a törzs szellemei egy démoni szeánsz során leszállnak valakire, aki a médium lesz. A szellemek szó szerint kiválasztják a következő törzsfőnököt. A démonizált médium, aki ismeri a jelölt életének titkait és azt az uralmat, mellyel a démonok az élete fölött már rendelkeznek, rámutat. Amikor kiválasztják, ez az ember biztos lehet abban, hogy munkáját, jövedelmét, előjogait a szellemeknek köszönheti majd életének egész hátralévő részében. Ez az egész törzset kötelezi. A törzsfőnök felel azért, hogy a Mondoro minden hagyományát betartsák. Ennek következményei nyilvánvalóak. Zimbabweiek milliói élnek démonok nyílt uralma és fennhatósága alatt.”[4]

Mágikus, okkult elemeket tartalmaznak különböző szerepjátékok, számítógépes játékok. Használják azokat az okkult szimbólumokat, tanítják azokat a praktikákat, varázslásokat, amelyek a valóságban is eszközei a mágiának. Ezek a játékok megnyitják az utat az okkultizmus irányába, felkeltik az érdeklődést a tanok megismerésére.

5.2 Sátánizmus

Aleister Crowley-t a modern sátánizmus atyjaként emlegetik. 1875-ben született Angliában és két főszenvedélye volt: a szex és az ördög. 1920 áprilisában a szicíliai Cefaluban megalapította a Sátán kolostorát. Itt ördögimádó tanítványaival kultikus orgiákat rendezett, melyek alapjául mindig a kábítószer és a szex szolgált. A démonoknak felajánlott áldozatok rendszerint kutyák és macskák voltak. Kiömlő vérük az áldozati oltárt helyettesítő szűzlány testén patakzott végig. Feltehetően embert is áldoztak. Crowley bestiális orgiáit a sajtó is

megszellőztette, melynek nyomán Mussolini parancsára el kellett hagynia Olaszországot, majd később Franciaországból is kiutasították. 1947-ben halt meg a kábítószertől tönkretéve, magányosan, összetört lélekkel. A lapok a világ legzüllöttebb emberének nevezték.

A sátánimádók jó része nem tartozik hivatalos szektához vagy külön csoportokhoz, így hát a legkülönbözőbb helyeken végzik szertartásaikat.

Általában vidéki házakban és tanyákon, elhagyott temetőkben, bérházak alagsorában, padláson, pincében, olykor a szabadban is, de mindig lakott területtől távol gyűlnek össze. A fekete mise előtt és alatt különféle bűncselekményeket követnek el: temető- és sírgyalázás (hogy koponyákhoz, csontokhoz jussanak), szentségtörő tettek (pl. szentelt ostya lopása), a szertartásokon gyakorolt rontó tevékenységek, gyermekeken elkövetett nemi erőszak, emberölések stb. Meggyőződésük, hogy haláluk után a démonok negyven légiójának élére kerülnek, és kedvező elbánásban részesülnek a pokolban.

A Sátán még azokat is becsapja, akik neki ajánlják életüket. Sohasem fogja az ember életét megajándékozni. Minél közelebb engeded magadhoz, minél közelebb kerülsz hozzá, annál jobban tönkreteszi életedet!

5.3 Okkultizmus okai

Az ember Istennel való kapcsolatra teremtetett, a Vele való kapcsolatában teljesedhet ki élete, ebben a közösségben lehet boldoggá. Ez a kapcsolat azonban megszakadt. Az első bűneset után az ember elszakadt Teremtőjétől, önértelemzése relatívvá változott. Az ember Isten nélkül próbálja élni az életét egy idegen világban. De valahol érzi az ember, hogy valami nincs rendben. Keresni kezdi a válaszokat és a megoldásokat, de mivel önmagában nem találja azokat, felismeri, hogy szüksége van valami külső segítségre, jelentésre. Ezért van az, hogy szinte egy olyan premodern népről nem tudunk, amelyik ne lett volna vallásos, valamilyen istenséget ne gyártott volna, ne képzelt volna el magának. Isten azonban az Ő kijelentése által elmondta számunkra az igazságot. (ha Ő ki nem jelentette volna, sohasem ismertük volna fel) Kijelentette, hogy minden ember bűnben van, s képtelen cselekedetei, gondolkodása által megigazulni, helyreállítani kapcsolatát teremtőjével. Megváltásra van szükség, ezért jött el Jézus Krisztus a világba. Ő lett az egyetlen út, az egyetlen igazság és az egyetlen élet, amely által az Atyához mehetünk. (ld: Jn 14,6) Az emberek Jézus Krisztus feltámadása után szabadon mehetnek Istenhez, újból azzá válhatnak, amik voltak, s amikké lenniük kell.

A Sátánnak viszont nem tetszik ez a lehetőség, megpróbálja megcsalni az embereket hamis, hazug utakkal. Azt ígéri „Olyanok lesztek mint Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz.”[5]

Az ember azt gondolja valami rejtett tudásra tesz szert, beletekinthet a szellemi valóságba, de közben az Ördög hálójába kerül.

Éppen ezért Isten tiltja a Szentírásban az okkultizmus minden fajtáját. Nem azért, mert Isten valami titkos tudástól zárná el az embert, hanem annak következményeit látva védi az embert. Mindaz, amit a Sátán hazug módon ígér az okkultizmusban, azt Isten valóságosan megadja a Vele való kapcsolatban.

Minden kornak megvoltak a maga okkult praktikái. Mások voltak a bibliai időkben, mások ma, de a cél, a következmény ugyanaz.

5.4 Babona

A babona fő ismertetőjele ilyenkor is a rejtett összefüggések megléte, azaz mágikus jelentőség tulajdonítása bizonyos gyakorlatoknak. Ha azt hiszem, hogy cselekedeteim automatikusan kiváltanak bizonyos hatást, de az a hatás sem természettudományosan, sem az isteni kinyilatkoztatásból nem ismerhető meg, akkor babonában hiszek.

A babona lényege az, hogy valójában össze nem függő dolgok között rejtett összefüggést tételez fel. Például: Ha fekete macska  megy át előttünk az úton, szerencsétlenségünk lesz. Ha hullócsillagot  látunk, és kívánunk valamit, de nem mondjuk el senkinek, az beteljesedik. Ha valaki csuklik, azt emlegetik. Ha megrozsdásodik egy kés, akkor valaki meghal a családban.

Ezen dolgok közt semmilyen kapcsolat nem igazolható sem természettudományosan, sem az isteni kinyilatkoztatásból. Nem mellékes, hogy a józan észnek  is ellene mondanak, és ha komolyan belegondolunk, inkább nevetnünk kell rajtuk.

Miért veszélyesek akkor, ha teljesen alaptalanok? Egyrészt minden hamis dolog legalább annyiban veszélyes, hogy elvonja a figyelmet a lényegestől. Ez a babona esetében azt jelentheti, hogy egy babonás ember ahelyett, hogy Istentől kérne segítséget, inkább négylevelű lóherét keres, vagy más butasággal tölti idejét, és ha sikerül, amit tervezett, nem Istennek ad hálát, hanem annak, hogy betartotta a babona által adott tanácsokat. Másrészől viszont ezek szép lassan beleivódhatnak az ember tudatába és ott gátlásokat  alakíthatnak ki, vagy önbeteljesítő jóslattá  válhatnak.

Mágia (Keresztény Bibliai Lexikon)

1. Neve, fogalma. A mágia (g. mag[e]ia) a mágus (g. mageüein, magosz) szóból származik. A B megfogalmazása szerint titkos mesterség (2Móz 7,11), amit a mágusok folytatnak. A célja e titkos mesterségnek az, hogy a természetfeletti erőket az ember szolgálatába állítsák, segítségük megnyerésével a természeti jelenségeknek, emberek, népek életének lefolyását, alakulását megváltoztassák. Fontos feladata olt megállapítani, hogy adott esetben milyen természetfeletti erők működnek, s milyen mágikus eljárás szükséges (vö. 2Móz 7,11k.22; 8,14k; 1Sám 6,11kk). A mágia szó gyűjtőfogalom, amely magában foglalja a titkos mesterkedések minden fajtáját (varázslás, szellemidézés, szellemekkel való kapcsolat, jóslás, csillagjóslás [asztrológia] stb.). Két főága volt, a fehér mágia és a fekete mágia. A fehér mágia a jó természetfeletti erők segítségét igyekezett megnyerni az események, dolgok kedvező befolyásolására, a fekete mágia pedig a gonosz erőket károk, pusztítások okozására.

2. A mágia jelentősége az Izráelt környező világban. A mágia szinte egyidős az emberiséggel. Az egész ókori világban gyakorolták. Egyiptomban a mágia gyakorlatilag a papok monopóliuma volt. Komoly felkészülést, tanulást igényelt. Kr. e. a 3. évezred elejétől védőistenek (Tehut, a bölcsesség istene, Ízisz, az ég és föld istennője) szárnyai alatt gyakorolták. A fekete mágia tilos volt. A mágia feladata az volt, hogy az élők életét a földön, a halottakét a halál után, megkönnyítse. Különösen fontos volt az álomfejtés és a jövendölés (1Móz 40,5kk; 41,8kk). A mágia Mezopotámiában is fontos szerepet játszott már a Kr. e. 3. évezredben. Célja nagy vonalakban ugyanaz volt, mint Egyiptomban. A sumér mágusok feladata elsőrenden embertársaik jólétének az előmozdítása, a káros átkok, varázsmondások elhárítása volt. Sajátos hivatás volt, amely hosszú tanulást, széles körű ismereteket igényelt (vö. Dán 1,4.20). Nagy jelentőséget tulajdonítottak a jeleknek (omina), az álmoknak, az asztrológiának. A fekete mágia Mezopotámiában is tilos volt, de mindig voltak, akik gyakorolták. Hasonló volt a helyzet a kánaáni népeknél is. A mágia is szerepel azok között a bűnök között, amelyek miatt Isten elűzte őket Izráel elől. A mágia tehát az Izráelt környező világban alapvetően hozzátartozott a valláshoz, csak a fekete mágia volt tilos.

3. A mágia Izráelben. Izráel vallása elismerte a mágia létezését, de gyakorlását mindkét formájában szigorúan megtiltotta (2Móz 22,17; 3Móz 19,26; 5Móz l8,10kk). A népek jelmagyarázókra és varázslókra hallgatnak, Izráelnek Isten egészen más utat adott (5Móz 18,14). A varázslástól nem kell félnie, mert nem fog rajta (4Móz 23,23; Zsolt 91). Amit tudnia kell a jelen és a jövendő dolgaiban, azt prófétái által jelenti ki neki (4Móz 23,23; 5Móz 18, l5kk; Ám 3,7; Ézs 8,19k). Isten munkáját senki meg nem változtathatja, őt senki nem kényszerítheti. Izráel útja a hit és az engedelmesség. S ha bűnei miatt veszedelem fenyegeti, azt csak bűnbánattal és megtéréssel lehet elhárítani (Jer 5,3; 25,5; Ez 18,23; Ézs 30,15). A mágia azonban örök kísértés volt, különösen olyan korszakokban, amikor a nép elhagyta az Urat. Saul kiirtotta a halottidézőket (1Sám 28,9), Aháb király felesége, Jezábel, varázsló volt (2Kir 9,22). Manassé király varázslást és jelmagyarázást űzött halottidézőket, jövendőmondókat tartott (2Kir 21,6). Ezékiel ítéletet hirdet azok ellen a nők ellen, akik bűvös szalagot varrogattak, varázskendőket készítettek lelkekre vadászva (Ez 13,17kk). A nép inkább hallgatott a jósokra, jelmagyarázókra, mint a prófétákra (Jer 27,9). E bűne miatt is pusztult el Izráel (2Kir 17,17), s vitetett fogságba Júda. A fogság ideje a kísértés ideje is volt, hiszen Babilon gazdag volt varázslásban (Ézs 47,9.12; Dán 1,3kk; 2,2). A fogság utáni Izráel életében is megtalálhatók a mágia különböző formái, noha Izráel tanítói amorita szokásnak nevezték, és szigorúan tiltották.

4.                   A mágia az ÚSZ-ben. Mágiáról, mágusokról az ÚSZ is tudósít. Jézus jászolbölcsőjénél mágusok is hódoltak (Mt 2,1.7.16). Az apostolok a misszió során találkoztak mágusokkal: Péter és János Samáriában (ApCsel 8,14kk), Barnabás és Pál Páfoszban (ApCsel 13,6.8). A természetfeletti, láthatatlan, gonosz, sátáni erők létezését az ÚSZ is elismeri (Jn 14,30; Mt 4,1kk; 8,26kk; 12,22kk; Ef 6,12), de a mágia minden formáját halálos bűnnek tekinti, akik ilyeneket cselekszenek, nem üdvözülnek (Jel 21,7). A megtéréshez hozzátartozott a mágiától való teljes elszakadás (ApCsel 19,13kk). Isten népe, Krisztus egyháza küldetéséhez alapvetően hozzátartozik a démoni erők elleni harc (Mt 10,1kk; Mk 16,15kk), amit csak Isten Szentlelke erejével vívhat győztesen (ApCsel 1,8; Ef 6,10kk).[6]

Varázslás

Természetfölötti erők szolgálatba állítása a varázslást végző személy által, különböző technikák segítségével. Ésszerűsége csak politeista környezetben van, ahol az istenek hatalma korlátozott, esetenként egymással is szemben állnak. A B-ban szigorúan tilos, hiszen gyakorlatilag az egy Isten mindenható hatalmának kétségbe vonása.

A Biblia egész környezete szinte át volt itatva a varázslásba vetett hittel. A babiloni teremtésmítosz leírja a régi és a fiatal istenek harcát. A fiatalok legnagyobb varázslója Ea-Enki, aki ezzel a hatalmával megöli az öregek közül Apszut. Tudományára megtanítja a fiatal istenek vezérét, Mardukot. Marduk megküzd Tiamattal, közben az egész idő alatt ajkai közt vörös festéket tart, ami a varázserők elhárítására szolgál. Erre szükség is van, mert Tiamat a varázserőket is beveti Marduk ellen. Végül Marduk bizonyul a hatalmasabb varázslónak, és legyőzi Tiamatot. Ezzel azonban még nem lesz főisten. Először kortársai előtt is meg kell bizonyítania tudományát. Csak amikor varázserejével eltüntet, majd újra előhoz egy ruhát, akkor választják meg főistennek.

Hasonló módon a kánaáni mitológia istenei is többször fordulnak varázstudományukhoz. Természetesen nemcsak az istenek, hanem az emberek is törekedtek a mágikus erők szolgálatba állítására, amint azt sumér-akkád szövegek bizonyítják. Izráel népére is hatott ez az elképzelés, elsősorban a köztük élő kánaániták révén. Jellemző eset a Saulé. Kiirtotta az országból a halottidézőket, jövendőmondókat, de –  amikor az ÚR elvettetése miatt nem válaszolt neki – maga is halottidézőhöz fordult. Isten népe esetében a tanácstalanság, a kétségbeesés gesztusa a mágikus erőkhöz folyamodni, Istenhez térés helyett.

A törvény szigorúan, halálbüntetés terhe mellett tiltja (2Móz 22,17; 3Móz 19,26; 20,6.27; 5Móz 18,10k). Izráel történetén végighúzódik az ellene folytatott harc. Gyakran felső támogatással terjedt, mert a királyok külföldről hoztak maguknak feleséget. Ezek – és kíséretük – hozták vallásos elképzeléseiket, közülük egyik-másik nemcsak gyakorolta, de harcos terjesztőjének szegődött. Ilyen volt Aháb felesége, Jezábel (2Kir 9,22), de a folyamat Salamonnal megkezdődött (1Kir 11,1-8). A varázslás szerepel a fogságra vitel okait elemző nagy összeállításban (2Kir 17,17). A mágikus praktikákra való hajlam folyamatos volt, a próféták is folyamatosan fölemelik szavukat ellene. Aligha képzelhető el azonban, hogy királyi jóváhagyás nélkül úgy belegyökeresedtek volna a társadalomba, hogy (Ézs 3,2k) a megítélt és Isten által elveendő támaszok között sorolja föl. E felsorolás kétszer említi a varázslót, a többi tagja: hős, katona, bíró, próféta, vének, hadnagy, főrendű, tanácsos, ügyes mester. Látható, hogy a valódi tekintélyek között foglal helyet.

A közvetlenül Ézsaiás próféta működése után uralkodó Manassé egyéb bálványimádó intézkedései között a varázslást is visszahozza (2Krón 33,6). Jer (27,9k) is a hamis prófétákkal együtt sorolja föl a különböző mágikus praktikák gyakorlóit. Sajnos a nép előtt is tekintélyük volt, némi anyagi haszonért félrevezették azt (Ez 13,18-20). A kísértés a fogság alatt és után is folytatódott. Ézs 44,25 megint csak a varázslók ellen hirdet ítéletet (vö.  57,3). Úgy látszik, a varázslók a (hamis) próféták szerepét is igyekeztek átvenni. Látomásaikról szól a fogság utáni próféta is (Zak 10,2). Kiirtásukat Ézs kortársa is jövendölte (Mik 5,11), de még az ÓSZ utolsó prófétája is ugyanazt kénytelen ismételni (Mal 3,5). Az időről időre bekövetkező büntetések sem józanították ki azokat, akik szerették, ha becsapják őket.

Az ÚSZ egyik első jelenete, hogy mágusok hódolnak az újszülött Jézus előtt (Mt 2,1kk). A továbbiakból azonban kitűnik, hogy a babona makacsul tovább élt. A varázslással foglalkozó Simon pénzt adna azért a képességért, hogy akire ráteszi a kezét, az vegye a Szentlelket (ApCsel 8,9-24). Pál apostol csak Istentől nyert különleges hatalommal tudja kiiktatni azt a befolyást, amelyet Elimás varázsló gyakorolt a római helytartóra, aki pedig »eszes ember volt« (ApCsel 13,6-12). Itt már Palesztinán kívül vagyunk, de a mágus és álpróféta – zsidó. A hamis prófétaság és varázslás összeolvadása (Jer 27,9k; Zak 10,2), úgy látszik, folytatódott és immár exportcikké is vált.

A keresztyén misszió már nem Kánaán, hanem az egész világ varázslóival veszi fel a harcot. Tele volt velük a Római Birodalom, az utánpótlást K szolgáltatta. Pál a test cselekedetei között sorolja föl a bálványimádást és varázslást (Gal 5,20). A végidő rettenetes büntetéseinek utálatos okai között is ott szerepel (Jel 9,21; 18,23; 21,8; 22,15).[7]

Irodalom:

Keresztény Bibliai Lexikon

C. Peter Wagner: Területi szellemek (Amana, Bp 1994)

Modersohn Ernő: Az ördög igézetében (Hitélet Alapítvány, Bp, 1992)


[1] Modersohn Ernő: Az ördög igézetében (Hitélet Alapítvány, Bp, 1992., 32. oldal)

[2] Ézs.8.19-22.

[3] 3Móz. 19.31.

[4] C. Peter Wagner: Területi szellemek (Amana, Bp 1994, 139. oldal)

[5] Az első kísértés: 1Móz 3,5

[6] Keresztény Bibliai Lexikon (mágia címszó)

[7] Keresztény Bibliai Lexikon (varázslás címszó)

Szellemi környezetünk – 1.rész

Szellemi környezetünk – 2.rész

Szellemi környezetünk – 3.rész

Szellemi környezetünk – 4.rész

Szellemi környezetünk – 5.rész

Szellemi környezetünk – 6.rész


Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük