Szellemi környezetünk – 4.rész

NEW AGE

Mai világunk spirituális értelemben véve zsákutcába futott. Az ember a materialista világnézet talaján Isten teremtményéből egy „értelmes álattá” változott, vagy ahogy Dürrenmatt fogalmazott a „szénmolekulák obszcén eltévelyedésé”-vé. Élete mind térben, mind időben korlátozott és jelentéktelen lett, hiszen kiderült, hogy bolygónk egy folyamatosan táguló több milliárd fényévnyi átmérőjű Univerzum „porszemnyi” égiteste. Hiába a hedonista, életszenvedélyt hírdető tanok, filmek, magazinok: az emberek többre vágynak. A múlttal, a hagyománnyal szemben a mai kor embere bizalmatlan, s épp ezt a tényt, valamint a lelki szükséget ragadja meg egy új szellemi irányzat, a New Age. Meggondolandó, hogy ez a mozgalom sokkal inkább felismerte korunk emberének szükségét, jajkiáltását, mint a keresztények, akiket Jézus Krisztus küldött ki e világra.

4.1. Kognitív disszonancia

A világnézetek sokfélesége konfliktushelyzetet okoz a világban. A konfliktusok gyakori vallási háborúskodásokban csúcsosodnak ki, s kerülnek szinte minden nap az újságok címlapjára, a televíziós hírműsorok élére. Különösen a közel-kelet veszélyeztetett az ideológiai alapon kirobbanó harcoktól.

Az egyes emberek is nehezen dolgozzák fel azt, hogy sok vélemény létezik egymás mellett. Az ellentmondó igazságok kognitív disszonanciát okoznak az emberek gondolkodásában.

4.2. Az ellentmondások feloldása

A hagyományos arisztotelészi logika szerint nem lehet igaz egyszerre egy állítás és annak ellenkezője. Valamelyik biztos, hogy nem igaz. Nem lehet tehát egyszerre igaz a keresztény és a hindu elképzelés a halál utáni életről. A kereszténység azt állítja, hogy halál után ítélet lesz, ami után örök kárhozat vagy üdvösség vár az emberre, a hinduk és buddhisták szerint pedig reinkarnáció következik. (Nemcsak az arisztotelészi logika, hanem a józan paraszti ész is azt mondaná, hogy a kettő egyszerre nem lehet igaz)

A new age azonban Hegel logikáját alkalmazva mondja, hogy az ellentmondás egy szintézisben feloldhatóvá válik. Azt állítja, hogy minden egyes vallás, kultúra eljutott az igazság egy szintjére, – természetesen nem a tökéletességre – de, hogy az civilizációnk továbbfejlődhessen, szükség van egy magasabb szintű igazságra. Ez az új, amit a new age hirdet, tulajdonképpen nem is új, hanem a régi igazságok keverése.

4.3. Szinkretizmus

A szinkretizmus több filozófiai vagy vallási rendszer felszínes összehangolása. Vallási értelemben a szinkretizmus különböző tanításokhoz tartozó elemek mesterséges vagy felületes összekapcsolása, melynek végső célja egy vallási egységhez való eljutás.

Szinkretizmus nem új jelenség a történelemben, kisérlet mindig is volt arra, hogy a különböző vallások tanításait szintézisbe hozzák. Az első évszázadban a gnoszticizmus például próbálta a zsidó-keresztény gondolatokat vegyíteni a görög filozófiával, a mágiával. Az irányzat nagy veszélyt jelentett a keresztény tanok terjedésére.

A mai szinkretista törekvések érdekes vonása, hogy nem alakul ki egységes világnézet. A különböző hagyományok, gondolatok tárháza kiszélesedett.

4.4. New Age

A mai kor szinkretista gondolkodói arról beszélnek, hogy vége van a „halak” korszakának s eljött a „vízöntők” kora, ami új szellemi megtapasztalásokat fog hozni a világra. Arról beszélnek, hogy folyamatos szellemi fejlődésen megy keresztül a világ. A kereszténység csak egy lépcső volt, ami előkészítette egy nagyobb igazság befogadására az embereket.

Jelenleg kultúránk válságban van, az emberek elveszítették helyüket a világban, elveszítették hitüket, bizalmunkat a tradíciókban, de a New Age prófétái ezt egy új kor reneszánszának előjeleként értelmezik. El fog jönni – szerintük – egy olyan kor, amikor az emberek újból kapcsolatot teremtenek a szellemi világgal, felismerik saját magukban a „lényeget”, az istenséget, s felszabadítják szellemi energiáikat, s ezáltal egy jobb világot fognak megteremteni.

Ez az igazság folyamatosan átveszi a keresztény kultúra szerepét. Mivel ez az új gondolkodás sok kultúrát fog szintézisbe hozni, ezért a New Age irányzatai sokrétűek, sokszor egymással ellentmondóak.

4.5 A New Age viszonya Jézushoz

Sok new age-es mozgalom elismeri Jézust, de csak mint nagy tanítót, gurut, félistent, bodhiszattvát, Buddha egy reinkarnációját, stb. és nem mint Isten egyszülött fiát, az egyedüli megváltót, akinek neve előtt „minden térdnek meg kell hajolni a mennyben, a földön és az alvilágban, és meg kell vallani, hogy Jézus Krisztus az Úr”. Általában azt állítják, hogy eddig a keresztények félreértették Jézus tanítását, ezért korrigálni kell az Evangéliumot. Csak néhány példa:

– Nem ismertük fel Jézus rabbit … hogy ő azért jött, hogy megszabadítson minket a szenvedésektől. A szenvedés pedig tudatlanságunkból fakad, abból, hogy nem használjuk agyunk jobb oldalát…

– Miben foglalnád össze Krisztus tanítását?

– Lépjetek be a bennetek lévő országba! Legyetek centráltak, vagyis összeszedettek, legyetek látnokok!… Kevesebbet hibáztok, szenvedéseitek megszűnnek! (Interjú José Silvával, az agykontroll  alapítójával)

Hasonló lelkület vezette Usui mester,  a reiki  megalapítóját, aki Jézus csodáinak magyarázatát Tibetben vélte megtalálni valamilyen energiaáramlás „felfedezésében”, és abban, hogy ő erre hangolódott rá a meditációk sorozatával. Ő is hivatkozik Jézusra, de amit róla beszél, annak semmi köze ahhoz, ami a Szentírásban van: egyértelműen új evangéliumot hirdet.

Egy másik, Magyarországon elterjedt, keresztény elemeket is magába olvasztó tan szerzője pedig így nyilatkozik:

… amit tudatalattidra  erőltetsz, azt viszontlátod a tér három dimenziójában. Ugyanezt az igazságot nyilatkoztatta ki Mózes, Ézsaiás, Jézus, Buddha, Zoroaszter, Lao-Ce és a történelem összes felvilágosodott bölcse. (J. Murphy:  A tudatalattid csodálatos hatalma)

Ez a néhány tipikus példa mutatja: Jézusról egész más dolgokat állít a New Age, mint a Szentírás. A kettő egyszerre nem lehet igaz, választani kell. Aki a New Age jézusképét választja, az elveti az Evangéliumot. Erre mindenkinek joga van, mert Isten szabad akaratot adott nekünk, de ez által elszakad a kereszténységtől. (Ez még akkor is igaz, ha közben a kereszténység külső gyakorlatait megtartja.) A Szentírás ugyanis Jézust egyedüli üdvözítőnek, Isten egyszülött Fiának mondja, tanításának lényege nem csodatételekben, körülményeink uralásában, képességeink kiteljesítésében, hanem a szeretetben, méghozzá a valódi, őszinte, ajándékozó szeretetben van. Üdvösségünk pedig Jézus Krisztusba, a Megváltóba vetett hitünkön múlik, és pont ezt rombolják le ezek a tanítások.

4.6 Agykontroll

José Silva   alapította ezt a tanrendszert, ami tipikus képviselője a New Age eszmeáramlatainak. Sok dolgot kölcsönöz a klasszikus okkultizmusból, vannak benne áltudományos elemek is, és kissé belekeverednek kereszténynek tűnő szavak, szófordulatok is. Követőit agykontroll-csoportok alapítására buzdítja a „továbbfejlődés” érdekében.

Egyik alapműve a José Silva és Philip Miele  által írt „Agykontroll Silva módszerével” c. könyv. Itt főleg ezt vesszük vizsgálat alá, mert ehhez mindenki hozzáférhet, és bőségesen elegendő érvet szolgáltat arra, hogy más, agykontrollról szóló írást kezébe se vegyen a hívő keresztény ember. Meg kell jegyezni, hogy az agykontrollnak sokféle ága, irányzata létezik, melyek a részleteket tekintve eltérhetnek José Silva féle agykontrolltól. Itt a Magyarországon elterjedt Domján-féle agykontroll   tanfolyamot is megjárt testvéreink saját tapasztalatait is fel fogjuk használni. Az alapvető séma azonban ugyanaz mindegyik ágban: önhipnózis  jellegű gyakorlatokkal kezdődik a képzés, majd szellemi tanácsadók  felügyelete alá kerül a haladó tanítvány és közben végig azzal van biztatva, hogy az agykontrollal minden problémáját képes lesz megoldani, csodákat bír tenni saját hatalmából.

Mivel csábítja ez a könyv az olvasót? A hátsó borító minden egyes ígérete személyes sikerekkel kecsegtet. („Önbizalma szárnyakat kap… Kreativitása fokozódik… Kifejlesztheti hatodik érzékét.”) Szó sincs ezekben mások segítéséről. Erre a könyv belsejében ugyan találunk példákat, de jellemző, hogy José Silvában az egész agykontrollos dolgot egy ismeretlen eredetű látomás indította el, mely segítségével 10000 dollárt nyert. Valóban: a környezetünkben élő emberek nagy része a sikeressé válás ígérete miatt kezd bele az agykontrollba, nem a könyvben önigazolásként talált másokon való segítségnyújtást leíró esetek miatt.

A New Age sok irányzatához hasonlóan az agykontroll is azt mondja, hogy szereteten  alapul. Ha azonban megnézzük, mit értenek a „szeretet” szó alatt, kiderül, hogy az különbözik a keresztény felfogástól. „A szeretet óriási erő, és azt akartam, hogy nekünk dolgozzon.”, írja José Silva. Ez a szeretet, amiről ő beszél könyvében a szeretett személy távollétében, Istent nélkülöző meditációban fejlődött ki benne. A szeretet meditációval saját céljaink szerinti munkára fogható erő lenne? Jézus nem erről a szeretetről beszél.

Ez azonban csak legfeljebb gyanús lehet egy keresztény számára. A gyakorlatok azonban érdekes irányba vezetnek.

A kezdeti gyakorlatok egy része (esetleg más szóhasználattal) nem az agykontroll specialitása; a modern pszichológia is használ az itt leírtakhoz hasonló ellazító, emlékezetfrissítő gyakorlatokat. Ezekben elvileg semmi rossz sincs, csak az, hogy egy felületes „képzés” után minden laikust felbátorít arra, hogy programozza át testét, gondolkozását. Ez igen veszélyes kontárkodásra biztatja az olvasót. Tegyük fel pl., hogy valaki fogyni akar, és az agykontrollban ismertetett módszerrel elhiteti testével, hogy nem kíván enni. Ez lehetséges, a pszichológia önhipnózis néven ismeri ezeket a gyakorlatokat. De mi garantálja, hogy mondjuk egy sikeres önhipnózis után az olvasó le tudja állítani a folyamatot és nem fogy le betegesen? Lehet, hogy 10 esetből 9-szer sikeres lesz az agykontrollt tanuló ember, de mi történik abban az 1 esetben?

A pszichiáterek csak sok év tanulás és szakmai gyakorlat után merik a hipnózist  alkalmazni, mert alapos ismeretekre van szükség a csapdák elkerülésére. A hipnotizálásnak vannak olyan technikai fogásai, melyet mindenki képes megtanulni, de helyesen alkalmazni nehéz őket. Jól példázza ezt a következő eset: A múlt század végén egy eredetileg kútfúrással foglalkozó ember (Neukon Ferenc)  egy-két hipnotizáló trükköt megtanult, és gyógyításra vállalkozott. Ez néha feltehetően sikeres is volt, mert egy ellazítás jótékony hatású lehet. Azonban egyik betege belehalt a kezelésbe, mert tüdőproblémái voltak, és a nem természetes módon ellazított állapotban légzése nem szállított elég oxigént testének, ezért megfulladt. Azóta Magyarországon törvény tiltja a nem kifejezetten erre feljogosító orvosi jellegű diploma nélküli hipnózist. Az agykontroll viszont mindenkit arra biztat, hogy egy könyv elolvasása, egy pár tucat órás tanfolyamon való részvétel után bátran hipnotizáljuk magunkat, szeretteinket, stb. Természetesen sulykolják a hallgatókba, hogy „4. alapelv: Nem okozhatsz bajt. Nem arról van szó, hogy nem szabad akarnod, hanem hogy egyszerűen nem vagy rá képes. Ez egy alapvető, mindent átható törvény.” (Agykontroll, 26. oldal.) Ki bizonyítja ezt? Senki! Csak az állandó ismétléssel, a lelkesítő hangvétellel szuggerálják bele a gyakorlatokat végzőkbe. A valóság az, hogy igen sok ember sérül pszichikailag a nem ellenőrzött körülmények között végzett hipnózis, „pszichikai gyógyítás”  következményeként. Ezt persze az agykontroll hívei tagadják, de a pszichiátriai tapasztalat egyértelműen mutatja.

Az agykontroll gyakorlatai azonban túlmennek az önhipnózis körén. Csakhamar egy olyan fázis következik, melynek alapötlete az, hogy az elménkben megfelelő technikával vizualizált dolgok a valóságra, tehát nemcsak saját testünkre vannak hatással. Ezt néha a kívánt állapot egy képzeletbeli ernyőre  való „kivetítésével”, más agykontroll-változatban az „elme tükre technikával” valósítják meg, melyeknek az alapgondolata, hogy agyunk képes a valóság, a jövő, más emberek viselkedésének befolyásolására. Az ígéretek arról szólnak, hogy ezzel a technikával minden célja elérhető az embernek. Ennek egyik alapfeltételéül a „hit”-et  jelöli meg az agykontroll, melyről azonban csakhamar kiderül, hogy egy olyan lelki beállítást jelent, amely vakon és feltétel nélkül úgy gondolja, hogy bekövetkezik a kívánt dolog. Itt sokszor hivatkoznak arra, hogy Jézus is hitet kért sok embertől, akit meggyógyított. Fontos azonban látni a különséget: Jézus egyrészt a benne való hitet kéri, másrészt azt, hogy az ember elhiggye, hogy Isten megadja neki a kért dolgokat, ami lényegesen különbözik attól, amikor egy agykontrollos magában, illetve saját agyának képességeiben bízik vakmerően.

Ezek a gyakorlatok azonban csak bevezető lépései annak, hogy a gyanútlan embert „továbblépés” címén két szellemi tanácsadóra bízzák, akik csak ritkán mutatkoznak annak, akit a hallgató szeretne. Ez azt jelenti, hogy egy laboratórium képzeletbeli megjelenítésére biztatják az embereket, majd arra, hogy hozzanak létre képzeletükben két személyt, akik minden kérdésben tanácsot fognak nekik adni. Álljon itt egy beszámoló:

Egyikük Albert Einsteinnel akart találkozni, de helyette egy bohócnak kifestett embert talált.

Egy másik eset: „A parton találkoztunk másik tanácsadómmal, Sophia Lorennel. Éppen akkor jött ki a vízből, pamut trikója buján lógott testén. Először ő sem törődött velem, ellenben odavolt a gyönyörűségtől, hogy Shakespeare-rel találkozhat. Kezet fogtak, kedvességeket mondtak egymásnak, majd a homokra zuhantak és hánykolódni, vergődni, hörögni és visítozni kezdtek.” (José Silva, Philip Miele: Agykontroll, 68.o.)

Kik ezek a tanácsadók? Angyalok  lennének? Isten szolgái így jelennek meg és így viselkednek? Nem! Ezek a dolgok határozottan a Sátánra  és szolgáira, a bukott angyalokra  vallanak. José Silva ezt írja a tanácsadókról: „Mik ők? Nem tudjuk biztosan … Amit tudunk az az, hogy ha egyszer találkozunk tanácsadóinkkal és megtanulunk együtt dolgozni velük, kapcsolatunk rendkívül gyümölcsöző lesz.” Az agykontroll alapítója nem tudja (vagy nem akarja?) megmondani, kik a tanácsadók, de azért mindenkit arra biztat, fogadjon nekik szót!

De még ha nem is mutatkoznak visszataszító formában a tanácsadók, hogyan lehet megbízni bennük? Hisz nincs is megmondva pontosan, kicsodák egyáltalán! Saját agyunk termékei csupán? Ha igen, akkor nem tudhatnak többet, mint mi, nem lehet hatásuk a valós, fizikai világra. Rajtunk kívül eső szellemi lények? Akkor pedig ez nem más, mint a szellemidézés  egy fajtája. „Keresztény agykontrollozóktól”  lehet hallani, hogy ők nem démonoktól kérnek tanácsot, hanem mondjuk az ő tanácsadójuk szűz Mária vagy szent Ferenc. A szenteket azonban nem lehet egy gyakorlattal „előrángatni” a szellemvilágból, se klasszikus se modern spiritiszta gyakorlatokkal. A jelenés  és a megidézés  alapvetően különböznek, és ezek közül az agykontroll egyértelműen az utóbbit végzi.

Fontos, hogy szem előtt tartsuk: Isten megígérte, hogy személyesen meghallgat minket, bennünk lakó Szentlelke által vezérel minket, ha hagyjuk. Semmi helye nincs a kereszténységben ismeretlen szellemi erők megidézésének, különösen nem ilyen gyanús tanácsadókénak.

Ez azonban még mindig nem a végállomás. Az agykontroll egyik fő céljaként José Silva egy „Magasabb Intelligenciával”  való közvetlen kapcsolatot jelöl meg. Erről a „Magasabb Intelligenciáról” határozottan írja, hogy nem azonos Istennel, a mindennapi ügyeinkkel ő foglalkozik, Istenhez nem is érdemes fordulni ügyes-bajos dolgainkkal, mint ahogy ő maga (mármint José Silva) sem teszi ezt.

A végcél José Silva szerint: „Akkor használja ki valaki az agykontroll összes lehetőségét, ha minden problémáját agykontrollal kezelhető feladattá tudja alakítani, és ily módon meg tudja azokat oldani. Nem… ennél is többről van szó. Amikor ráébred, milyen hatalmas erővel születünk valamennyien.” (J. Silva, Ph. Miele: Agykontroll, 118.o.)

Igen, ez a végcél: Istent mindenből kihagyni, hisz az agykontroll mindenre képessé tesz. Ennek megfelelően záródik az itt sokat emlegetett könyv hátlapja is:

„Ha valaki megtapasztalta az eredményeket, amiket ezen a tudatszinten el lehet érni, akkor a későbbiekben már meg se kísérel ennek használata nélkül fontos döntéseket hozni vagy problémákat megoldani.” (J. Silva, Ph. Miele: Agykontroll, hátsó borító)

Itt lényegében a teljes megkötözöttség  állapota van megígérve: az eredmények hatására az agykontrollozó mindent agykontrollal akar megoldani.

Igen fontos, hogy világosan lássuk: sikerrel való csábítás után néhány túlmisztifikált gyakorlaton keresztül végül is furcsán viselkedő szellemi lények és ezek ura, aki nem Isten hatalma alá visz az agykontroll.

Jézus felajánlja az „élő vizek forrását”, felajánlja, hogy a megfáradtakat felüdíti, felajánlja személyes barátságát és szeretetét. Ezzel szemben az agykontroll ellenőrizetlen gyakorlatokon keresztül a Sátán uralma alá vezet.

4.7 Reiki

A reiki mozgalmat egy japán ember, Usui mester  alapította, aki a XIX. század vége felé kutatni kezdte, hogyan tehetne ő is olyan csodákat, mint Jézus. Meglepő módon Tibetbe  ment és ott többféle keleti vallású kolostorban töltött éveket, amelynek végén – állítása szerint – megkapta a „Reikit”, azaz teljes kapcsolatba lépett egy szerinte mindenütt jelenlevő energiaárammal.  Ezt adta ő később tovább, és a reiki különböző ágai azóta is különféle szintű beavatásokon  keresztül erre hivatkozva adnak át valamit a tanítványoknak.

Már az eddig elmondottak is elfogadhatatlanok a hívő keresztény számára. A kereszténység szerint ugyan a Szentlélek  adhat, és ad is különböző adományokat,   akár rendkívülieket is, mint pl. a gyógyítás karizmája, ezeket azonban nem lehet kiérdemelni, „kimeditálni”, hanem ingyenes kegyelmi ajándékként lehet megkapni őket.

A Lélek tetszése szerint osztja adományait, nem az elvégzett meditációk vagy a különféle fokozatú mesterektől elnyert beavatások szerint. Különösen gyanús, hogy a beavatásokhoz vezető tanfolyamokért komoly összegeket kell fizetni. Amikor Jézus tanítványait elküldi az emberekhez, ezt mondja: „Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa! A betegeket gyógyítsátok meg, a halottakat támasszátok fel, a leprásokat tisztítsátok meg, a gonosz lelkeket űzzétek ki! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok. Övetekbe ne szerezzetek se arany-, se ezüst-, se rézpénzt!” (Mt 10,7-9 )

Az a lelkület, ami szerint pénzért hozzájuthat az ember a beavatás magasabb fokozatához a Szentírás szerint Istennek nem tetszik. Egy Simon  nevű ember, aki okkult praktikákat űzött megtérése előtt megpróbálkozott pénzért megszerezni azt a „beavatást”, ami képessé tenné őt a Szentlélek továbbadására: Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétellel közvetítik a Szentlelket, pénzt ajánlott fel nekik: „Adjatok nekem is olyan hatalmat – mondta -, hogy akire csak ráteszem a kezem, megkapja a Szentlelket.”

Péter elutasította: „Vesszen el a pénzed veled együtt, mert azt hitted, hogy az Isten ajándékát pénzen meg lehet venni. Semmi részed benne és semmi közöd hozzá, mert szíved nem tiszta az Isten előtt. Térj meg hát gonoszságodból, és kérd az Istent, hogy bocsássa meg szíved szándékát! Úgy látom, elöntött a keserű epe, és fogva tart a gonoszság.” (ApCsel 8,18-23)

Egy reikis mester ilyenkor azt mondaná Simon mágusnak: „Gyere el a tanfolyamomra, és majd elnyered ezt a beavatást is. Mellesleg: a tanfolyam itt és itt lesz, és ennyibe kerül.”

Ennél azonban sokkal veszélyesebb az, amit a reiki-tanfolyamokon tanítanak. Ezek közül itt csak a leglényegesebbeket emeljük ki.

Gyanút kelthet az is, hogy a reiki kifejezetten okkult segédeszközöket  is használ, mint pl. az ingázás.

Usui mester tanítása szerint a Reiki egy mindenütt jelenlevő energiaáram, „szeretetenergia”, melyből mindenki meríthet energiát, és ez olyan képességekkel ruházza fel, mely enélkül lehetetlen lenne. (Gyógyító képesség, távolbalátás, a jövő ismerete, stb.) A reiki gyakorlatok alapvető célja, hogy az emberben olyan csatornákat  (csakrákat)  nyisson meg, melyen keresztül ez az energiaáram  behatolhat az emberbe. Egy – keresztény szempontból igencsak érdekes – képet is használnak erre: a csakrák valahol a gerincoszlopunk mentén helyezkednek el (nem a fizikai testben, hanem valamilyen állítólagos nem fizikai rétegében), és a gerinc mentén felkúszó kígyó, az ún. „Kundalini-kígyó”   az, aki a csakrák megnyitásában segít, illetve az ő helyzete jelzi, mennyire haladt előre a reikis „tökéletesség” szintjén az ember. Ahogy halad egyre feljebb a Kundalini-kígyó, úgy válik egyre tökéletesebbé az ember (legalábbis a reiki szerint), a leghaladóbb szinten álló reiki mesterek gondolatait pedig már teljesen a Reiki határozza meg.

Ki vagy mi ez a Reiki? Ezt fontos tisztázni, mert a reikit gyakorlók beengedik, sőt betessékelik magukba. És nyilván nem mindegy, kit vagy mit enged be magába az ember.

Első bemutatkozásra a Reikit, az energiaáramot, életenergiát személytelen dolognak állítják be a tanítványok előtt, valami olyan természeti erőnek, melyet a fizika eszközeivel nem lehet megismerni, csak a tudatunk révén. Másrészt, a Reiki segítségével állítólag meg lehet találni elveszett tárgyakat, meg lehet ismerni a jövőt, gyógyítani lehet mindenféle betegséget. Ezeket azonban egy személytelen energiamező nem lehet képes megoldani. Pl. egy betegség meggyógyítása igen bonyolult dolgok véghezvitelét jelenti az emberi szervezetben. Egyrészt egy betegség gyógyítása bonyolult kémiai változásokat igényel és okoz, másrészt – és ezt tartják fontosabbnak a reikis emberek – sokszor a lélek (szellem) a betegségek okozója, ezért a  reikivel elsősorban nem a fizikai testet gyógyítják, hanem mélyebben fekvő „szellemi” rétegeket, és ez is igen összetett probléma.

Vagy hogyan tud irányítani egy reikivel foglalkozó ember kezében levő ingát egy személytelen energiaáram? Az ingázó feltesz egy kérdést, kézbe veszi az ingát, és az a válasznak megfelelően kezd el mozogni. Pl. ha valaki egy elveszett bankkártya helyét tudakolja ingázással, honnan tudhatná egy tudat nélküli valami, hogy a világ számtalan bankkártyája közül melyik az, ami az ingázóhoz tartozott három nappal ezelőtt?

A reikit tehát mindenképp egy tudatos szellemi lénynek kell tartanunk, aki képességeket ad azoknak, akik megnyílnak feléje. Lehet ez ugyanaz, mint a keresztények Istene, mint mondjuk a Szentlélek vagy legalább egy angyal? A választ az alapján dönthetjük el, mit tanít a reiki a kereszténység alaptanításairól. Itt viszont több sarkalatos ponton kibékíthetetlen ellentétet fedezhetünk fel.

A reiki egyértelműen a reinkarnációt,  újra-megtestesülést tanítja, amit a kereszténység a leghatározottabban elvet. (Azok az érvek, melyek szerint az őskeresztények még hittek a reinkarnációban, csak később kicenzúrázta egy hatalmas szervezet ezt a Bibliából, hamisak, teljesen légből kapottak és bizonyíthatatlanok.)

A reiki szerint lelki folyamatainkra alapvető befolyással van étkezésünk. Természetesen a kereszténység sem tagadja, hogy testünk és lelkünk közt kapcsolat van, és pl. ha túlságosan teleesszük magunkat, nehezen tudunk imádkozni, és bizonyos egészségügyi szempontokat is érvényesíteni kell étkezésünkkor, de határozottan tagadja, hogy a tökéletesség szintjeiben való előrehaladáshoz feltétlen szükséges, hogy bizonyos ételeket (általában húsféléket) teljesen mellőzzünk.

Nincs abban sem semmi meglepő, hogy bizonyos „felső segítők” a reikiben is előjönnek, és ezek nem mindig barátságosak. Egy reikis „mester” honlapján olvashatjuk a következő párbeszédet:

– Milyenek tapasztaltad a felső segítőket?

– Mindig kitünő humoruk van! Energia szintjük nagyon erős és tiszta. Jól érezzük magunkat ha jelen vannak. Ilyenkor biztos Te is észre veszed nagyon feldobott állapotba kerülsz.

– Akkor miért van az, hogy sokan mintegy megrovó, büntető, bosszút kivánó szellemi segítőkről beszélnek?

– Biztos vagyok benne ők nem a felső dimenziók finom rezgésű lényeivel kerültek össze, hanem valamelyik alsó asztrál dimenziók lényeivel!

(http://www.reiki.fi/hungary/reiki/kerdesek_es_valaszok.htm)

Van olyan ember, aki a reikit olyan „magas szinten” műveli, hogy időnként – saját elmondása alapján! – szellemi tanítványok materializálódnak a közelében, akiket csak ő lát, és akkor elvonul egy félreeső helyre pár óráig „oktatni” őket, félretéve azt, amivel épp foglalatoskodott. Hatásos csel: az ember azt hiszi, ő irányít, valójában bármelyik munkáját félbe tudják vele hagyatni, táplálják a gőgjét, megerősítik a reikihez való kacsolatát.

4.8 Dianetika, szcientológia

A Szcientológia Egyházat L. Ron Hubbard  alapította meg 1954. február 18-án, Los Angelesben. Elmondása szerint az vezette ide, hogy tudományos alapokon kezdte vizsgálni az élet nagy kérdéseit (pl. a lélekkel, Istennel, halál utáni létezéssel kapcsolatosakat), és eközben fokozatosan jött rá arra, hogy a világ eddigi összes vallása tévedésben van, pontosabban az igazság kis darabkáit ismerték csak fel, de most eljött az idő arra, hogy az emberiség felismerje a teljes igazságot, és ezt ő egy személyben meg is tette, túlhaladva ezzel Jézus, Buddha, Mohamed, Mózes és minden egyéb „nagy gondolkodó” által tanított dolgokat. Mindez arra vezette őt, hogy teljesen új egyházat alapítson, új tanokkal, szertartásokkal és szervezeti renddel.

Ebből a szempontból tehát tisztességesnek nevezhető magatartása: világosan kimondja, hogy új vallásról van szó, nem csúsztatgat, alakoskodik, mint pl. az előző fejezetben tárgyalt J. Murphy. Ezért a keresztény ember számára világos kell legyen, hogy egyszerre nem lehet keresztény is és szcientológus is. Bár a szcientológia egyháza nem tiltja más vallások együttes gyakorlását is, a tapasztalat azt mutatja, hogy a szcientológiát elkezdő keresztények csakhamar döntenek valamelyik vallás mellett.

A vallásalapításhoz vezető út első állomása volt a dianetika tanainak lefektetése, ami az ember tulajdonságait a „lelkén keresztül” (dia = át, keresztül; nous = lélek) kívánja megérteni. Ennek alapgondolata az, hogy az ember lelke halhatatlan, eredendően jó, újra és újra megtestesül, és az életek során szerzett lelki megrázkódtatások egy tudatalatti szinten, az ún. „időnyomon”  kerülnek rögzítésre. Ezek felhalmozódva végül is az emberi tudat egy „reaktív elmének”  nevezett részét hozzák létre, mely akadályozza az embert képességei helyes és teljes körű használatában, ami nemcsak tudását csökkenti, hanem erkölcsileg is lealacsonyítja. A dianetika ahhoz adott módszert, hogyan lehet a korábbi életekben szerzett rossz hatásokat felszínre hozni és semlegesíteni, hogy végül is az ember elérje a „clear” (tiszta) állapotot,  amikor potenciális képességeinek újra teljes birtokába jut. Hubbard ezt az állapotot a keleti vallások, különösen a buddhizmus megtisztult, megvilágosodott állapotához hasonlítja, bár szerinte a „clear” annál sokkal tartósabb és a dianetika előtt elérhetetlen volt. A dianetika szerint a clear ember eléggé felvilágosult ahhoz, hogy ő maga találja meg a választ minden kérdésre, saját erejéből ismerje meg Istent (illetve a Legfelsőbb Lényt,  ahogy Hubbard nevezi), ezért megváltásra  nincs szüksége, mert önmagát tudja megszabadítani a bűntudattól, az emberi gyengeségektől és teljesen kezébe tudja venni sorsa alakítását.

Már a dianetikáról elmondottakból is kiderül, hogy Hubbard legalább két olyan dolgot tanít, melyet a kereszténység teljesen elvet: a reinkarnációt  és az önmegváltást.

További vizsgálataiban Hubbard a lelket kezdte tanulmányozni és ez még „érdekesebb” útra vezette őt. Ekkor jött rá, hogy elméletei a világ egyetlen létező vallásával sem hozhatók összhangba, ezért az 50-es évek elején már vallásalapítóként folytatta tevékenységét, és az új vallásnak a „szcientológia” nevet adta. (scio = tudás (latin), logos = tanulmányozás (görög).)

A szcientológia egyik alapállítása, hogy az ember három fő részből áll: test, elme, és thetán.  Thetán alatt olyasmit értenek, mint a keresztény „lélek” fogalom, mivel azonban Hubbard állítása szerint a világtörténelemben ő az első, aki az ember halhatatlan részének igazi természetét felismerte, és ez nem egyezik egyik korábbi vallás lélekről alkotott fogalmával, ezért új nevet alkotott a görög ábécé „théta” betűjét felhasználva. A thetán öröktől fogva létező dolog, még a fizikai világnál is korábban létezett, sőt, az Univerzumot is a thetánok hozták létre. A thetán ugyan természetétől fogva jó, de az anyaggal kapcsolatba lépve „kizuhant a tökéletességből”, elvesztette szellemi identitását és ezért potenciális képességeinek és ismereteinek csak töredékével rendelkezik. A fentebb vázolt dianetika célja a thetán tiszta (clear) állapotba hozása, hogy saját maga teljesíthesse ki képességeit, növelje „szellemi tudatosságát” és eljusson a teljes szabadságra. A szcientológia deklaráltan ezt nevezi üdvözülésnek, és irataik világosan leírják, hogy ez nem egyezik meg a keresztény üdvözülés fogalommal, mert szerintük az helytelen, hanem leginkább bizonyos keleti vallásokhoz áll közel.

A szcientológia szerint a thetán alapvető célja a végtelen túlélés. A túlélés nyolc szinten, az úgynevezett „nyolc dinamikában”  mutatkozik meg, melyek az egyén, család, csoport, faj, életformák, fizikai univerzum, szellem, végtelen (Legfelsőbb Lény). A clear állapot elérése után az operatív thetán  szint elérése lesz a cél, aki ezen dinamikák mindegyikében növelni akarja túlélését, és a szcientológia állítása szerint növelni is tudja, ha betartja Hubbard tanácsait. Értelemszerűen a képességeit növelő thetán nemcsak egyéni életét (első dinamika) teszi jobbá, hanem a magasabb szinteken a család, a csoport stb. életét is. „Természetesen” a kiindulás az első dinamika szintje, tehát a kezdő szcientológus elsősorban a saját túlélésére törekszik. A nyolcadik szintet elérő thetán pedig azt is felismeri, milyen szerepet játszott ő a teremtésben, azaz milyen mértékben egy a Legfelsőbb Lénnyel. A Legfelsőbb Lényről a szcientológia nem közöl semmit (legalábbis a mindenki számára hozzáférhető iratokban), hanem egyenesen azt írja, hogy a clear állapotú ember maga képes megismerni azt, ezért mindenkinek a saját tapasztalatára bízzák a Legfelsőbb Lénnyel való kapcsolatteremtést.

Azt gondoljuk, nem is kell részletezni, mennyire ellentmond mindez a kereszténységnek. A dianetikában bevezetett reinkarnáción és önüdvözítésen alapuló eszmerendszer továbbfejlesztéseként itt már az ember (thetán) istenné válásáról is szó esik, Isten beleoldódik valamilyen általános irányító elv fogalmába vagy egy titokzatos személyébe, akiről nem árulnak el semmit a szcientológia „mesterei”. A szeretet  fogalma is eltűnik, hisz pl. a thetán csak a második szintbeli túlélésének növelése végett törődik többet családjával, önzetlenségről szó sincs.

Az eddig elmondottak alapján egy magát tévedhetetlennek tartó, alapgondolatokat főként keleti vallásokból kölcsönző ember találmányának vélhetnénk a szcientológiát. A gyakorlat azonban ennél sokkal elrémisztőbb.

A clear állapot eléréséhez természetesen az alapító könyveit kell beszerezni és tanulmányozni. Ez azonban nem elég, hisz az állítólagos korábbi életek megrázkódtatásai miatt a thetán segítségre szorul, amit a Szcientológia Egyház munkatársai adnak meg. Ennek fő eszköze az „auditálás”.  Ennek lényege, hogy egy megfelelő szinten álló ember, az auditor  vagy „lelkész”  rávezeti a pácienst arra, milyen megrázkódtatások terhelik őt, és ebből segít felszabadulni. Eközben egészen személyes dolgokról kell vallomást tennie az auditor előtt, és fel kell ismernie előző életeinek lényeges eseményeit, melyekről az auditálás előtt tudomása sem volt. Mindebben az auditornak egy kidolgozott kérdezési szisztéma és egy misztikus műszer, az „E-méter”  jelent segítséget. Az E-méter működéséről a nyilvános szcientológiai iratok semmilyen felvilágosítást nem adnak, csak annyit, hogy igen kis töltések érzékelésére képes, és ennek jelzései vezetik az auditor kérdéseit, véleményét, ítéletét a tanuló előrehaladásáról. Nyilvánvalóan nagy a veszélye hamis emlékek  felbukkanásának és ebben való megerősítésnek. Ezt nemcsak a kereszténység állítja, hanem a hitetlen pszichiáterek is, akik sok, auditálástól megbetegedett emberrel találkoztak. Ezért a szcientológia egyik legfőbb ellenségének a pszichiátereket tekinti, hisz társadalmi szinten ők azok, akik leginkább belelátnak praktikáik veszedelmébe, és az emberek védelme érdekében felemelik szavukat a szcientológia ellen. Az E-méter pedig gyanúsan emlékeztet a spiritizmus  által használt, kis erők  hatására reagáló eszközökre, csak ennek tudományosabban kinéző formája van, mint a régi eszközöknek. A spiritizmusnál elmondottak szerint ez egy kapu lehet rossz szándékú szellemi lényeknek, akik az E-méter segítségével már igen kis fizikai beavatkozással irányító szerephez juthatnak egy ember véleményét és cselekedeteit illetően.

Megjegyzendő, hogy a Szcientológia Egyház az eddigieken kívül hívei életének minden részletében szeretne részt venni, pl. saját névadási, esketési és temetési szertartásaik vannak, az üzleti élettel és sikeres vállalatirányítással kapcsolatos munkáik is igen kiterjedtek.

Az eddig leírtak szigorúan a Nemzetközi Szcientológia Egyház saját magáról kiadott információi, különösképpen az Szcientológia. Egy mai vallás elmélete és gyakorlata c. tajékoztató kézikönyve alapján készültek. Mivel azonban ennek elején ott áll az, hogy „E kiadvány egyetlen részlete sem nyomtatható újra a szerzői jog tulajdonosának engedélye nélkül.” és egyéb dokumentumaikon is hasonló kitételek olvashatók, ezért a többi fejezettől eltérően nem közöltünk szó szerinti idézeteket. A Szcientológia Egyház pedig különösen érzékeny minden őt érintő jogi természetű dologra, ezért nem akarjuk az ő szerzői jogaikat sérteni. Aki ellenőrizni szeretné az elmondottak hitelességét, az beszerezheti pl. ezt a könyvet az Internetről, mivel azt szerzői szabadon letölthetővé tették, csak a nyomtatás tilos.

A továbbiakban a szcientológia olyan árnyoldalairól írunk röviden, melyeket a Szcientológia Egyház következetesen tagad, de a tanúk sokasága, az ügyekben lefolytatott rendőrségi és egyéb vizsgálatok miatt hitelességük felettébb valószínű. Mindenesetre már az eddig elmondottak is világossá teszik a szcientológia természetét.

Az auditálások (és az egyéb foglalkozások, könyvek, segédanyagok) természetesen pénzbe kerülnek, és a clear állapot eléréséhez óriási összegek szükségesek. Sokan ezt nem tudják kifizetni, ezért a Szcientológia Egyház számára végzett munkára kötelezik magukat. Ezen szerződések sokszor annyira megkötik az ember kezét, hogy utána szinte képtelenné válik kikeveredni a szervezet hálójából, hisz papíron hatalmas összegekkel tartozik. Világszerte számtalan ilyen esetre derült fény, és részben emiatt sok országban a Szcientológia Egyház be is lett tiltva. (Ilyen pl. Németország is, ahol még azt is törvény tiltja, hogy állami finanszírozású szervezet olyan céggel kössön szerződést, mely a szcientológia vállalatvezetési rendszerét alkalmazza.)

A Szcientológia Egyház nem tagadja, hogy bizonyos iratai nyilvánosak, mások viszont csak a megfelelő szintet elért emberek számára állnak rendelkezésre. Ezen belső iratok titkosságát még törvénytelen eszközökkel is fenn akarják tartani. Pl. amikor egy magasabb szintet elért szcientológus, Steven Fishman  nyilvánosságra hozott belőlük néhányat, a Szcientológia Egyház jogellenesen hatolt be az iratok másolatait tartalmazó épületbe és szedte össze azokat. Ezért bírósági ítélet el is marasztalta őket. (Az 1990-es évek elején zajlott mindez az USA-ban.) Az iratok tartalma, legalábbis azoké, mely a bírósági perben szerepet kaptak, természetesen mégis nyilvánosságra került (az Internetről könnyű beszerezni), és ezekben nagyon „vad”, meseszerű dolgokat olvashatunk pl. csillagközi szövetségekről, a Föld nagyobb vulkánjaiban levő hidrogénbombákról, amiket földön kívüli értelmes lények helyeztek el sok millió évvel ezelőtt, egy jégbe fagyott, Xenu   nevű thetánról. Ezeket elég nehéz komolyan venni. Egyrészt inkább egy fantasztikus könyvnek tűnik, másrészt sokszor teljes ellentmondásban van a tudományos, pl. geológiai tényekkel. Nagyon látszik ezeken az iratokon annak a kornak a nyoma, amikor Hubbard leírta őket. Például az 50-es évek legkorszerűbb fegyverei (hidrogénbomba) lépnek fel benne legerősebb fegyverként, holott egy csillagközi civilizáció biztosan tudna hatásosabbat is gyártani (mondjuk antianyag-fegyvert).

Irodalom:

Gál Péter: New Age keresztény szemmel (Lámpás Kiadó, Bp)

Szalai András: Más Krisztus, más Jézus… (Harmat Kiadó)

Internet: http://www.fizika.sze.hu/~horvatha/Hagiosz/tevtan/node1.html

Szellemi környezetünk – 1.rész

Szellemi környezetünk – 2.rész

Szellemi környezetünk – 3.rész

Szellemi környezetünk – 4.rész

Szellemi környezetünk – 5.rész

Szellemi környezetünk – 6.rész


Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük