Szavazó – tanítvány – tanítványozó

Hová tűntek a szellemi csecsemők? Egy vészjósló és nyugtalanító trend indult be az Assemblies of God egyházban. Amikor a döntést hozók 75%-a tűnik el a hátsó ajtókon át, valami kétségbeejtően rosszul működik, és kénytelenek vagyunk feltenni a kérdést: „Miért van az, hogy olyan kevés emberből válik gyülekezeti tag, aki Krisztus mellett döntést hozott?”

Mielőtt megkísérelnénk megválaszolni ezt a kérdést, először át kell gondolnunk azt a példát, amit Pál a thesszalonikai hívőknek mondott: „olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit.” (1Thessz. 2:7, kiemelés hozzáadva).1 Pál tudta, hogy a Krisztusban csecsemőknek szeretetteljes kapcsolatokon keresztül kell növekedniük, más különben meghalnak, ha magukra hagyják őket. Pál folytatta a velük való kapcsolatát, hogy inthesse, bátoríthassa és inthesse őket „mint gyermekeit az apa, mindenkit egyenként” (2:11) Ennek eredménye az volt, hogy szellemileg megmaradtak, növekedtek, majd erőteljes bizonysággá váltak. Mint egy büszke apa, Pál megjegyezte, hogy „mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre” (1Thessz. 1:8).

A friss hívők tanítványozása nélkülözhetetlen, ha a pásztorok célja az, hogy a körükben tapasztalható lelki halálozási arányt megállítsák. A te gyülekezetednek van jól kifejlesztett tanítványozási szolgálata, mely biztosítja új megtérőitek megmaradását, és amely segít nekik, hogy a gyülekezet növekedő és lelkes tagjaivá váljanak?

Ez a cikk olyan gyakorlati lépéseket fog taglalni, melyek képesek arra, hogy megalapozzanak egy hatékony, friss megtérőknek célzott tanítványozó szolgálatot bármilyen méretű gyülekezetben, és amely így döntéshozókból gyülekezeti tagokat formál, belőlük pedig újabb tanítványozókat. Ez a dinamizmus időtlen és hatékony.

A tanítvány értéke

Isten ujjong, mikor egy elveszett lélek megtaláltatik, és arra hív bennünket, hogy Vele együtt örüljünk. (Lukács 15:6-10) A tékozló fiú atyja vitatkozott az idősebbik testvérrel, és meg akarta győzni, hogy neki is csatlakoznia kell az ünneplőkhöz, mert „a te testvéred” visszatért (Lukács 15:32). Világos, hogy a frissen újjászületett emberek a testvéreink, és az is, hogy minden egyes ilyen testvért be kell fogadni, mert a friss hívők ugyanolyan értékkel bírnak Mennyei Atyjuk számára, mint mi. Az Újszövetségben minden krisztusi csecsemő értéke visszatükröződik az apostoli utalásokból, melyek a személyes gondoskodásról szólnak. Pál úgy írta a thesszalonikaiaknak, hogy „mindenkit, egyenként” vezetett, mint atyjuk. (1Thessz. 2:11, kiemelés hozzáadva) Emlékeztette az efézusiakat, hogy „három évig éjjel és nappal szüntelenül könnyek között intettelek mindnyájatokat.” (ApCsel 20:31, kiemelés hozzáadva). Jézus személyesen tanítványozta Pétert, egészen nyilvános szolgálatának kezdetétől fogva. A friss megtérők utógondozásának első célja, hogy személyes figyelmet kapjon minden új hívő azáltal, hogy egy érettebb hívővel, vagy egy képzett tanítványozóval kerül kapcsolatba.

Tanítványozó barátság

A tanítványozás baráti jellege megelőzheti a megtérést, vagy kialakíthatja azt egy tanítványozó testvér is, akit kijelölnek arra, hogy foglalkozzon egy új hívővel, miután elkötelezte magát Krisztusnak. A tanítványozónak mindig azonos neműnek kell lennie az új hívővel. Emellett figyelembe kell venni a személyiségét, a szakmáját, munkarendjét, azt ahol él, valamint a Lélek vezetését is. A friss hívő és a tanítványozó közti kezdeti feszélyezettséget le lehet győzni egy kis kitartással. Ritkább alkalmak esetén persze van olyan, hogy egy másik tanítványozót kell kijelölni.

Tanítványozó hűség

Kritikus fontossággal bír, hogy egy új hívővel kontaktust teremtsen a gyülekezet, vagy egy önkéntes tanítványozó, méghozzá a hívő megtérése után egy napon belül, hogy beütemezzenek vele egy találkozót (egy-másfél órás) kötetlen beszélgetéses tanítványozásra. Válassz a találkozóra egy kényelmes helyet, amely az új hívő számára kényelmes – esetleg saját otthona vagy más, általa választott hely.

Az új hívő otthonában való beszélgetés lehetővé teszi, hogy a tanítványozó más családtaggal vagy barátokkal is találkozhasson, és segíthessen megtámogatni előttük a frissen megtért hívő bizonyságát. Ezen kívül, fontos környezeti tanulmány is ez a tanítványozást végző személy számára, mert így megfigyelheti és megértheti a környezeti hátteret, amelyből az új hívő jött.

A tanítványozást heti rendszerességgel kell végezni. A tanítványozó hűséges szolgálata kifejleszt egy olyan állandósult tapasztalatot, mely nagyon fontos egy új hívő szellemi életére nézve.

A gyülekezet ki kell, hogy fejlesszen egy elszámoltathatósági rendszert a tanítványozó számára, hogy minden egyes tanítványozó alkalomról érdemben be tudjon számolni.

A tanítványozás kialakítása

A tanítványozó alkalmaknak fókuszálnia kell arra, hogy segítsék az új hívőket, hogy megtanulják, hogyan kell az Igén keresztül interaktívan napi kapcsolatot tartani Jézussal. A legjobbak a munkafüzet jellegű leckék, melyek közvetlenül az Igéhez irányítják a tanítványt, hogy megláthassa, mit mond maga Isten. Az Istennel való kommunikációt legjobban az írott Ige hallgatásán keresztül lehet megtanulni, mikor imádsággal válaszolunk a tanultakra, majd meghalljuk, ahogyan Isten az Ő Lelkén keresztül válaszol imádságunk közben.

A pillanatról pillanatra történő kooperáció Istennel a cél minden egyes új hívő számára. A felhasznált leckéken túl, a tanítványozónak hangsúlyoznia kell, hogy a Bibliában található dolgokat a Biblia alkalmazásának céljából tanuljuk. A tanítványozó kapcsolatnak biztosítania kell a támogató lelkületű elszámoltathatóságot, mely segít alkalmazni mindazt, amit Isten mond az új hívőnek arról, ahogyan élnie kell.

A fejlődést és az afölötti öröm kifejezését rendszerességgel és őszintén gyakorolták (ApCsel 11:23)

A tanítványozás folyamata

1.) Az első alkalom

Miután összeismerkedtek, a tanítványozónak meg kell kérdeznie a tanítványtól, hogy imádkozhat-e azért, hogy Isten segítsen nekik, miközben közösen az Igét tanulmányozzák. Az imának egyszerűnek, rövidnek kell lennie, és mindennapi nyelven kell elhangzania. Ez jó példát mutat a tanítványnak arról, hogy az imádság természetszerűleg egy beszélgetés Istennel. Az alkalom végén bátorítani kell az új hívőt, hogy próbáljon meg ő is hasonlóképpen, természetes módon Istenhez szólni. Fontos, hogy pozitív visszacsatolást is kapjanak az imádságukról, ha csiszolatlanok is, de őszinték (pl. „Ez egy jó imádság volt! Tudom, hogy Istennek tetszett, hogy ezeket mondtad Neki!”)

Másodszor, úgy használj írott tanítványozó anyagokat, hogy azt a gyülekezeti háttérrel nem rendelkező emberek megérthessék. A leckéknek egyszerűbb igerészeket kell venniük, melyek megmutatják, milyen módokon akar Isten a hívőkkel együtt működni. A leckesorozatnak tartalmazni kell a következőket: (1) Jézus követéséről egy összefoglaló, (2) Jézus állandó jelenléte, mely megőriz és segít engedelmeskedni, (3) az első két parancsolat, (4) víz- és Lélek keresztség, (5) Úrvacsora, (6) a munka- és pénz kezelésének alapelvei, (7) hogyan tegyünk bizonyságot, és tegyünk tanítvánnyá másokat.

Harmadszor, vedd újra az első leckét az új hívővel, beszéld át vele, hogyan vezesse végig a leckét, és keresse meg az igei vonatkozásokat, hogyan értheti meg a benne található igazságokat, valamint azt, hogyan alkalmazhatja ezeket az igazságokat a mindennapi életben.

Olvastass el minden kérdést és kapcsolódó igerészeket az új hívővel, majd tégy fel neki kérdéseket, melyek szelíden vezetni fogják őt, hogy meglássa a munkafüzetben található kérdésekre a választ az Igében. Ne elégedj meg egy jó találgatással, vagy valamilyen előzetes ismeret alapján megadott válasszal. Azon vagy, hogy egy olyan élethosszig tartó életformát tudj beindítani egy ember életében, melyben az élet kérdéseire adott választ a Bibliából kapja.

Engedd, hogy az új hívő elmagyarázza, mit lát az adott igerészben, amely megválaszolja a lecke kérdéseit – illetve, hogy mi olyat lát, ami még felkelti az érdeklődését. A Lélek gyakorta jelent ki olyan dolgokat, melyek nem kapcsolódnak a lecke kérdéseihez, de benne vannak az adott igeszakaszban, és később a tanítvány segítségére lehetnek. A jó meglátásokat helyeselni kell, a helytelenekre pedig szelíd útmutatást, kijavítást kell adni, mindaddig, míg az igazságot a tanítvány meg nem ragadta és elfogadta. Minden választ le kell írni eztán a munkafüzetben található helyekre. A bibliai igazságok kilincseket adnak a Léleknek, hogy ajtót nyithasson az új hívők számára új meggyőződéseknek, melyekkel lecserélhetik régi életük életgyakorlatait.

Negyedszer, beszéljetek meg egy rendszeressé tett időpontot a hét során – amennyire csak lehet ez az új hívő kényelmének megfelelően történjen. Ezek mellett, kell, hogy legyen minden héten valamilyen kötetlen beszélgetés vagy közös tevékenység (kávézás, bevásárlás, pihenés vagy telefonbeszélgetés), amely segíti a barátság növekedését. Ilyen kontextusban az új hívő beszélhet mindarról, ami a gondolataiban vagy szívében motoszkál, és felteheti kérdéseit. Ez lehetővé teszi azt, hogy a tanítványozó jobban meglássa, hogyan is fejlődik az új hívő szellemileg, illetve, hogy milyen területeken küszködik, vagy vannak értékei. Légy hűséges abban, hogy időt töltesz az új hívővel – szellemi élete függ ettől.

Végül, a találkozó végén magyarázd el milyen fontos a napi igetanulmányozás és imádság a feladott lecke elvégzése mellett. Segíts neki megtervezni egy helyet és időt arra az időre, amit Istennel fog eltölteni és bátorítsd arra, hogy hűségesen tegye is ezt.

2.) A második alkalom

Vedd át a következő leckét – vagy fejezd be az első leckét az új hívővel, és segíts, amiben csak kell. Kérdezd meg tőle, hogy alkalmazott-e már valamit az életében mindabból, amit megtanult az előző alkalmon. Kérdezz rá csendességeire és hogy megtapasztalta-e már Isten jelenlétét, vagy ahogyan hozzá beszél ezen alkalmakkor – vagy a hét bármely más idejében.

Ha az új hívő kezd megbarátkozni a lecke formátumával és magával a tanulási folyamattal, jelöld ki a következő leckét házi feladatként neki a következő órára. Bátorítsd arra, hogy hozza ki magából a lehető legjobbat és segíts neki bármiben, ami nem világos számára.

3.) A harmadik és az utána lévő alkalmak

Vedd át a tanítvánnyal az előző órán feldolgozott anyagot! Segíts neki, hogy meglássa az igazságot azokban az igerészekben, amiket tanulmányoztatok! Vitasd meg vele válaszait, kérdéseit és minden más választ, amit a kijelölt leckére adott! Ha más kérdésekkel kapcsolatban szeretne veled beszélgetni az életét illetően, mondd el neki szelíden, hogy később meg fogod válaszolni őket, miután befejeztétek az anyagot. Ha olyan dologról van szó, ami látszólag elvonja a figyelmét az anyagról – és egy későbbi lecke foglalkozik ezzel a problémával, ugorj ahhoz az anyaghoz, és beszéld meg vele, ami foglalkoztatja őt. A rugalmasság az egyik előnye a személyes tanítványozásnak. Folyamatosan legyen tudomásod arról, hogyan alkalmazza tanítványod az Igéből vett leckéket saját, mindennapi életében! Ez egy barátságos elszámolhatóságot fog megalapozni ahhoz, hogy elérjétek találkozásaitok célját: azt, hogy ez az új hívő az Ige cselekvőjévé váljon. Ez által örömöt is megtapasztalhat az új hívő, mely megerősíti őt és bátorítja. Amikor együtt imádkoztok, adj hálát a fejlődéséért, és azért az isteni bizonyságért, amit az életén látni. Imádságodban kérd még Istent, hogy segítsen az új hívő mindennapi kihívásaiban.

Minden alkalom végén jelöld ki a következő leckét. Folytasd ezt a többi leckére nézve is. Olyan hat és nyolc hónap terjedelmű keretben javaslom a személyes tanítványozást. Miután befejeződik egy ilyen tanítványozási szakasz, sok gyülekezet azt csinálja, hogy átteszi az új hívőket egy csoportos közegbe. Amikor csak befejeződik egy személyes tanítványozási időszak, szükséges, hogy az új hívő csatlakozzon valamilyen csoporthoz, amely megfelelő számára a következő tanulási és növekedési szakaszhoz. Kell, hogy legyen valamilyen ellenőrző rendszer is, mely szüntelenül figyeli az új hívő részvételét a csoportos tanulás során.

Tanítványozási tempó

A rendszeres találkozás fontosabb, mint az, hogy minden találkozáskor befejezzetek egy leckét. Néha az új hívő életében felbukkanó szorongató szükségek miatt néhány alkalomra is szükség lehet, hogy egy leckének a végére érjetek. Fontos annyi időt adni, amennyi csak szükséges ahhoz, hogy az igazságot az életben alkalmazni tudja. Olyan ez, mint amikor egy csecsemőt táplálunk – a csecsemő diktálja a tempót, milyen gyorsan etessük. A tanítványozás tempójában való rugalmasságot nagyban elősegíti a személyes tanítványozási minta.

A tanítványozás kapcsolatot teremt

A tanítványozást végző személy lesz az, aki kapcsolatot teremt az új hívő, és a gyülekezet közt, az által, hogy az új hívővel az otthonában foglalkozik, vagy a kis csoportban. A tanítványozó vagy leül vele valahol beszélgetni, vagy elviszi autóval haza vagy máshová. De le is kell ülniük, és be kell mutatnia embereknek, és be kell vonnia tevékenységekbe. Ez egy fontos szerep, melyet hűségesen kell ellátnia a tanítványozónak.

A vízkeresztség

A vízkeresztség az engedelmességnek egy fontos lépése az új hívőknél, és megtérés után bátorítani kell a hívőt, hogy amilyen hamar csak lehet, merítkezzen be! A tanítványozó segíthet az új hívőnek felkészülni egy rövid bizonyságtétellel, amelyet a bemerítkezés előtt mond majd el. Ez meglehet írásos formában, és akár fel is olvashatja az új hívő, hogy kivédje a lámpalázat, illetve, hogy időt spóroljon. (Egy másik lehetőség, hogy bemutatásra kerül ilyenkor egy olyan, megszerkesztett videó, amin bizonyságot tesz.) Jó lehet, ha a tanítványozó részt vesz a tanítvány bemerítkezésében azzal, hogy imádkozik érte – vagy azzal, hogy ő maga meríti be. Ez az esemény alkalmat teremt a tanítvány számára arra is, hogy meghívja családtagjait és barátait, hogy láthassák bemerítését, és hallhassák bizonyságtételét.

Felmérjük, hogyan halad a tanítvány

A tanítványozónak türelmesnek kell lennie és engednie kell, hogy az Ige és a Szentlélek belülről változást hozhassanak, ahogyan az előző életmódbeli szokásokat Istennek veti alá a tanítvány, és lecseréli azokat Isten szerint valókra. Az új hívő életében a változásnak ki kell mutatnia Krisztust, mint Urat, és nem szabad emberi nyomásra cselekednie. Az örömöt ki kell fejezni, ha látjuk valakin a változást. Az átváltozás mérhető bizonyítékai közé tartoznak: következetes imaélet és Bibliatanulmányozás; bizonyíték arra, hogy az új hívő hallja Istent az Igén és az imádságon keresztül – amit engedelmesen követ is; valamint tudatos növekedési vágy arra, hogy még jobban tudja szeretni Istent és az embereket.

Reprodukálás

Az alap tanítványozási folyamatot nem vehetjük befejezettnek mindaddig, amíg a tanítvány nem kezdett el tanítványozni egy másik hívőt. A tanítványozónak bátorítania kell az új hívőt, hogy kezdjen el bizonyságot tenni a kapcsolataiban. Ahogyan előrehalad a tanítványozás, magyarázd el a tanítványnak, hogy azért kapja ezt a képzést, hogy ő is tanítványozhasson ezután másokat. Mutasd meg neki, hogy Isten fel tudja használni őt, hogy más új hívőknek segíthessen. Szüksége van vezetésre, amikor elkezd mást tanítványozni.

Elismerés

Az alap tanítványozó folyamat befejezése után meg kell jutalmazni a tanítványozót és a tanítványt a vasárnap reggeli istentiszteleten. A pásztor átadhat egy bizonyítványt, valamint egy tanulmányozó Bibliát, mellyel nyilvánosan megerősítést nyer a tanítványozás értéke mindkét résztvevő számára.

Előkészületek a tanítványozásra

Egy prédikáció sorozat ebben a témában motiválhat potenciális tanítványozó jelölteket a gyülekezetedben zajló képzésre. A jelölteket viszont egyesével kell megkeresni – nem nyilvánosan – és személyesen kell meghívni őket a képzésre. Azok a lehetséges tanítványozók, akik egy nyilvános felhívásra nem mernek jelentkezni, gyakran igent mondanak, ha személyesen keresi meg őket a pásztor vagy más gyülekezeti dolgozó. A személyes meghívás megelőzi azt is, hogy olyan személyek akarjanak jelentkezni, akik alkalmatlanok erre a képzésre.

A tanítványozó jelölt jellemvonásai közt kell, hogy szerepeljenek a következők: kiegyensúlyozottnak kell lennie, és igazi szeretettel kell, hogy legyen Jézus és az emberek felé. Fontos még az állhatatos engedelmesség Isten felé, a taníthatóság, az, hogy jó hallgatóság legyen, és jól tudjon kommunikálni. Azoknak, akik szeretnének tanítványozókká válni, rendelkezniük kell a Szentlélek keresztségével, vagy őszintén keresniük kell ezt az ajándékot. Arra is ki kell képezni őket, hogy kiválóan alkalmazni tudják a gyülekezetben használt tanítványozási rendszert. Azért is nagyon fontos maga a képzés, mert a legtöbb keresztényt soha nem tanítványozták külön. A képzés segít nekik kifejleszteni (vagy tökéletesíteni) az ehhez szükséges készségeket és magabiztosságot.

A tanítványozó képzése

Javaslom, hogy a pásztor maga is részt vegyen, és példát mutasson a személyes tanítványozásban, illetve vezesse a tanítványozó képzést. Ha a pásztor is része ennek a folyamatnak, az növeli a tanítványozási szolgálat értékét. Emellett azzal, hogy önmaga is végzi a tanítványozást, azzal nagyon értékes tapasztalatokat szerez, melyek segítségére lehetnek más emberek képzése során. A tanítványozók is értékesnek érzik magukat, mert így a pásztor rájuk bízza a pásztorlási munka egy részét a gyülekezetben.

A képzésnek tartalmaznia kell a következőket:

1. Személyesen is tanulmányozni kell azokat a leckéket, melyeket az új hívőkkel vesznek át, hogy a bibliai tartalommal és formával tisztában legyen a tanítványozó.

2. Heti csoportgyűlés a tanítványozási anyaggal kapcsolatos kérdések és válaszok megvitatására. A képzőnek és a képzésben résztvevőknek segíteniük kell egymást, hogy elkerüljék a keresztény zsargont és hétköznapi módon tudjanak szólni, amelyet az új hívők is értenek. Ez kihívás lehet az igazán nagy gyülekezeti tapasztalattal rendelkezők számára, de kritikus fontosságú az új hívők felé való szolgálatban.

3. Türelmes és figyelmes hallgatónak kell lenni.

4. Őszintének és nyitottnak lenni saját hátterükkel, és növekedésükkel kapcsolatban. Tanítványozás során ez sokat segít az új hívőnek, hogy megértse a keresztény életben való növekedést.

5. Egy friss hívő – vagy egy problémákkal küszködő hívő – tanítványozásának elvállalása már a képzés ideje alatt. Ez lehetőséget ad az tanulmányi idő alatti gyakorlati képzésre.

A hatékony tanítványozó képzés egy amolyan bakancsos vándortáboros élmény – irányított tanulás gyakorlaton keresztül.

A tanítványozási potenciál

A tapasztalat azt mutatja, hogy a tanítványozáson átesett friss hívő nagyjából egy éven belül képes mások tanítványozására; így minden évben megduplázódhat a tanítványozók száma. A pásztornak fel kell mérnie a potenciális tanítványozók számát a gyülekezetében, és át kell gondolnia a számszerű növekedést ahhoz mérten, hogy milyen lesz, ha minden évben duplázódik a tanítványozók száma. Isten az Ő munkájának legjobb eredményeit a hívők személyes életének megváltoztatásában hozza, valamint a hívők számának növelésében.

Befejezés

„Tegyetek tanítvánnyá minden népet” – ez Főparancsnokunk munkaleírása az Ő egyháza számára. Amikor majd előtte állunk, milyen feljegyzés lesz az engedelmességünkről azokat illetően, akiket pásztoroltunk, vagy milyen feljegyzés lesz rólunk, mint Isten követőiről? Hányan állhatnak majd ott az Úr előtt a mi engedelmességünk eredményeként?

Láthatunk egy előzetest az elkövetkezendő örömről már most, ahogyan a friss hívők tanítványozása új és növekedést adó életet hoz a gyülekezetbe. A Krisztusban csecsemők felé tanúsított szeretet gyümölcsöző feladata növeli a hitet és a beteljesedés érzetét a lelki szülőkben, akik ott ülnek a gyülekezet soraiban. Amikor a tanítványozók lelki nagyszülőkké válnak, az öröm még nagyobb. Nincs nagyobb kiteljesedése a „szentek szolgálat végzésére” való felkészítésének a minden egyes rész „együttműködésével” (Efézus 4:12, 16), mint a friss hívők tanítványozási szolgálata, mely friss hívőket képez ki arra, hogy maguk is tanítványozó munkásokká váljanak az aratásban azok mellett, akik őket is kiképezték. Ez volt Isten terve mindvégig, és az Ő országa sokat szenvedett már amiatt, hogy ezt elhanyagolták a hívők. A Királyság virágzásnak indul, amikor hűségesen követjük a nekünk szánt instrukciókat. Ekkor, az Atya, a Fiú és a Szentlélek örvendeznek. Szánjuk oda magunkat az aratás megőrzésére és megsokszorozására azáltal, hogy használni kezdjük azokat a módszereket, melyeket az aratás Ura tárt elénk és írt elő számunkra saját példáján keresztül.

JIM HALL, a New Life Christian Ministries (Új Élet Keresztény Szolgálatok) alapítója Springfield-ben, Missouri államban. Az Assemblies of God országos amerikai misszionáriusaként az USA főbb populációs központjaira specializálódott; barátkozó evangélizációt tanít, tanítványozásban vesz részt, és képzésekhez írt anyagokat jelentet meg, valamint nagyvárosi pásztoroknak nyújt segítséget az „Urban Bible Training Centers” (városi bibliaképző központok) működtetésében több, mint 35 városban.

 

 

Az igazi döntés:

Üdvösség és az Úr tekintélyének elfogadása

Billy Graham magazinja, a Decision (Döntés) megfelelő címmel rendelkezik egy olyan kiadvány számára, mely az evangélizációra összpontosít. Akár személyes evangélizációról legyen szó vagy egy nyilvános evangélizációs alkalomról, a döntések vannak központi szerepben.

Életem során sokszor hallottam már ezt a kérdést pünkösdi gyülekezetekben: „Befogadtad Krisztust az életedbe, mint Megváltót – de befogadtad Őt úgy, mint Uradat?” Ez a kérdés egy mélyebb elkötelezettség irányába motiválja az embert.

Sosem szabad olyasmit sugallnunk nem hívők felé, hogy az üdvösség csak a pokol végzetének elkerülésére van. Krisztus nem csak azért jött el, hogy a bűn büntetésétől szabadítson meg bennünket, hanem hogy annak erejétől is.

Életem két legfontosabb döntését egyaránt az oltár előtt hoztam meg. Az első Krisztus befogadása volt, a második pedig a házasságom. Sok közös van ezekben a döntésekben. Mindkét döntés, melyet az élet egy bizonyos pontján hoztam, számtalan jövőbeli döntést határozott meg előre.

Amikor kimondtam az „Igent” – egy rövidke szó – az esküvőnkön, kevés elképzelésem volt arról, milyen élethosszig tartó következményei lesznek ennek az elkötelezettségnek. Azzal az egy döntéssel ezernyit hoztam meg már előre. Gyakorlatilag döntést hoztam amellett, hogy életem hátralévő részében milyen ételeket fogok enni, hogy milyen tányérokban fogom kapni az ételt, hogy milyen konyhabútoraim lesznek, és hogy milyen függönyök lógjanak az ablakok előtt. Az, hogy feleségül vettem Ruth-ot, azzal is járt, hogy ízlését, kedvenc dolgait és különböző döntéseit is választottam.

Hétévesen meghoztam a döntést, és elfogadtam Krisztust, mint Megváltómat. Bár, akkor nem értettem pontosan mi ez, mégis több ezer más döntést is hoztam ezen keresztül. Meghatároztam ezzel azt is, hol leszek majd minden vasárnap, hová fog kerülni minden megkeresett dollárom első 10 centje, milyen könyveket fogok olvasni és milyen szórakozási lehetőségekben fogok részt venni.

Amikor befogadjuk Krisztust, megkapjuk bűneink bocsánatát. Ezek mellett viszont, megfelelő választ kell adnunk Jézus áldozatára azzal, hogy az Ő uralma alá vetjük magunkat.

Akár egy személyes evangélizáció közben, akár egy nyilvános alkalom után: amikor együtt imádkozunk valakivel, hogy Krisztust befogadja, világossá kell tennünk számára, milyen döntést hoz. Az üdvösség az Isten kegyelmének elfogadása és Krisztus uralmának elfogadása.

Isten Igéje azt tanítja, hogy a Krisztus befogadásáért hozott döntés nem az evangélizációs folyamat vége, hanem az Ő élethosszig tartó követésének kezdete.

 

RANDY HURST, Springfield, Missouri

A döntésre hívó tanítványozás

A döntés előtti tanítványozás baráti kapcsolatban történhet, és felkészíthet egy nem hívőt arra, hogy meghozza az életét megváltoztató döntést, amely a következőkre alapszik:

Tisztán megérti, mivel jár a döntés.

Például, tisztázni kell, hogy Jézus csak azoknak kínálja fel az örök életet, akik alávetik magukat az Ő tekintélyének. Nincs alávetettség = nincs üdvösség.

Használjunk olyan szavakat, melyek egy gyülekezeti háttérrel nem rendelkező ember számára világosak, illetve használjunk olyan kifejezéseket, melyeket az egyén kötni tud valamihez. Például, Jézus a halászattal kapcsolatos szóképeket és kifejezéseket használt, amikor egy halászhoz szólt, illetve az élet vizéről kezdett el beszélni, amikor egy nőt szólított meg a kútnál.

Szükség van arra, hogy az egyént megtapasztalja, hogy Isten meggyőzi őt az evangélium igazságáról. A Szentlélek munkája az, hogy meggyőzön egy személyt és Krisztushoz vonzza őt. A személynek viszont döntenie kell. Jézus azt mondta, „Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót” (Márk 4:29) A mi feladatunk az, hogy imádkozzunk.

Szükséges egy megbízható döntés is arra vonatkozólag, hogy a személy elfogadja a Jézussal való kapcsolatot, melynek feltételeit az Úr szabja meg. Az üdvösségre törekvő embert bátorítani kell, hogy imádkozzon egyedül, de segíteni is lehet azzal, hogy vezetjük az imádságban.

A közvetlen hangvételű tanítványozás alapot teremt a formálisabb tanítványozásnak (képzés), mely a későbbi szakaszban szükséges.

JIM HALL, Springfield, Missouri

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.