Honnan tudhatod, hogy jól végzed-e a munkádat? Csak számokról van itt szó? Danny Brierley a siker kritériumait vizsgálja, s feltesz néhány kulcskérdést, hogy segítsen eldönteni, te vajon sikeres vagy-e.
A 30-as éveimben járok, s beléptem abba az időszakba, amit úgy is nevezhetnénk, hogy a középkorúak krízise. A fiatalság hite és egyszerűsége eltűnt, mióta helyet adtam a kétségnek és a bonyolultságnak. Régen azon aggódtam, hogy mit gondolnak mások rólam, mostanában inkább azzal foglalkozom, hogy én hogyan tekintek magamra. A zavarodott állapotom másik tényezője, hogy sok év ifjúsági munka után abbahagytam ezt a szolgálatot, hogy mások menedzsere és trénere legyek, s számomra fontos, hogy tudjam: jó ifjúsági vezető voltam-e.
De hogyan válaszolhatnám meg ezt a kérdést? Sikeresnek nevezhető a munkám vagy kell egyáltalán, hogy ilyen kifejezéseket használjunk? Mi van, ha arra a következtetésre jutok, hogy totál csőd voltam? S ha tényleg így van, hogy fogok megbirkózni a ténnyel?
Törekednem kell a sikerre?
Olyan korban élünk, amelyik a siker látható jeleit értékeli. A magazinokból és a tévéből ismerjük a gazdag és híres emberek státuszszimbólumait: házak, kocsik, partnerek. Rám is hatással vannak ezek, s küzdök a sikerért. Azonban „britnek lenni” azt jelenti, hogy saját magamról nem állítom, hogy sikeres vagyok. Megvárom, míg mások mondanak annak. S ezt a siker fokozatos aláaknázása követi – féltékenységből vagy cinizmusból.
A kereszténység elutasítja az önző büszkeséget és ambíciót, mivel a hangsúly az áldozatkész testvériességen és a másik embernek az előbbre helyezésén van. Mindezek után ki az, aki a külső megjelenést nézi, mikor Isten azt nézi, ami a szívben van? Talán bizonytalan és önző dolognak tűnik, hogy a sikerességemet kutatom. De mégis azt olvassuk a Bibliában, hogy a teremtés hat napja után Isten visszanézett mindarra, amit addig tett, s látta, hogy az jó. Ebben az esetben a siker fontosnak tűnt Isten számára. OK, tizenegy év ifjúsági munka nem hasonlítható össze azzal, hogy Isten hat nap alatt megteremtette az egész világot, de én is ugyanígy vissza szeretnék nézni, hogy amit létrehoztam, az jó-e.
Az évek során a keresztény ifjúsági munka kifejlesztette a saját szimbólumait, ami alapján be tudjuk azonosítani, hogy a ki csinálja sikeresen. Mikor látom azt a fantasztikus munkát, amit mások az enyémtől teljesen eltérő körülmények között véghezvisznek, sokszor teljes kudarcnak ítélem a sajátomat. Az én szolgálatom nem olyan szervezett, vagy kulturálisan nem tart annyira lépést, mint az övék. Semmi nem tűnik elég jónak. Én is beszéltem és írtam már a helyi ifjúsági szolgálatunkról, de biztos voltam abban, hogy akik többet tudnak a munkámról, azok nincsenek abban a helyzetben, hogy bármit is kifogásoljanak. Rövid időszakokra, mikor részt vettem ilyen-olyan konferenciákon, sikeres ifjúsági vezetőnek gondoltam magam. De mikor hazamentem, néhány napon belül komoly elégedetlenséget éreztem. Jézus azt mondta, hogy sehol sem vetik meg a prófétát, csak a saját hazájában, de a mi sikerorientált világunk gyakran duplán tiszteli azokat, akik tékozolnak.
A szívem mélyén tudom, hogy beszélni és írni viszonylag könnyű. Azon képességem alapján kell megítélnem magamat, hogy mennyire tudok őszinte és értelmes kapcsolatot kiépíteni a fiatalokkal, s mennyire tudok másokat is segíteni ebben. Ez a kihívás az ifjúsági munkában. Angliában, Skóciában, Írországban és Walesben a gyülekezetekben keresztények tízezrei vállalkoznak önként, hogy a fiatalok felé szolgáljanak. Értelmesebb összehasonlítási alap lenne, ha hozzájuk hasonlítanám magam.
Kinek a véleménye számít?
Hogy sikeres voltam-e, az valamennyire attól is függ, hogy kit kérdezünk meg erről. A szülők, fiatalok, gyülekezetvezetők, ifjúsági munkások mind más szemszögből ítélnek. Sok szülő a gyereke szellemi jólétét tartja fontosnak, s azt nézi, hogy mennyire van hatással az ifjúsági munka a családjukra. Sok fiatal kimaradozik, de amíg hajlandóak részt venni az alkalmakon, addig az ifjúsági munka sikeresnek mondható. Ebből kifolyólag ha már van egy fiatal, aki nem hajlandó részt venni, annak a szülei azt fogják mondani a vezetőre, hogy kudarcot vallott.
Amit a szülők sikerként könyvelnek el, azt lehet, hogy a fiatalok kudarcként. A legtöbb fiatal számára a sikerességem egyrészt attól függ, hogy mennyire tudok figyelni rájuk, s kapcsolatot kiépíteni velük anélkül, hogy lekezelném őket, másrészt azoktól a lehetőségektől, mikor új képességeket és ismeretet sajátíthatnak el.
Az elbocsátás ereje
A gyülekezetvezetők sokszor más elvárások szerint dolgoznak, mint az ifjúsági vezetők. Számukra a siker azt jelentené, ha több fiatal jelenne meg vasárnaponként az istentiszteleten. Számukra másodlagosnak tűnik az a tény, hogy a fiatalokért végzett szolgálat gyülekezeten kívüli fiatalokkal szinte nem is tart kapcsolatot.
Az ifjúsági szolgálat egy amerikai veteránja Len Kaegler azt írja a könyvében (The Youth Ministers Survival Guide, (Zondervan/ Youth Specialties)), hogy az ifjúsági szolgálatot végzőknek úgy kell dolgozniuk, hogy ki ne rúgják őket. Ezen az alapon elmondhatnám, hogy abszolút sikeres voltam, hiszen soha nem rúgtak ki. Azonban ez túl ellentmondásos a számomra. Talán csak elég manipulatív és dörzsölt voltam, s azért nem rúgtak ki.
Részvétel
Mielőtt túl kritikusak lennénk a szülőkkel és a gyülekezetvezetőkkel, el kell ismernem, hogy mint bizonytalan ifjúsági vezető, amit mindennél többre értékeltem, az a részvétel, a részvétel és a részvétel volt. Ha a statisztika kielégítő volt, akkor én is megnyugodtam. Büszkeség töltött el, mikor láttam, ahogy a fiatalok ott zsúfolódnak a kanapén, s ilyenkor mindig válaszolni akartam arra az örökzöld kérdésre, hogy: „Milyen nagy a csoportod?”. De jó mércéje ez a sikernek?
Ha belenézünk a Bibliába, azt látjuk, hogy Jézus emberek tömegeit vezette, akik csüngtek minden szaván. Tudjuk, hogy a részvételi statisztika kielégítő volt, mert valaki vette a fáradtságot, hogy megszámolja őket. De sokszor olvassuk azt is, hogy Jézus jelentős időt és energiát fektetett abba, hogy egyénekkel és kisebb csoportokkal foglalkozzon. Butaság lenne azt mondani, hogy Jézus sikeres volt, mikor 5000 embert élelemmel látott el, de kudarcot vallott, mikor egyetlen nővel beszélt a kútnál. A számok önmagukban nem elegendőek ahhoz, hogy lemérjük rajtuk a sikert. Sokkal fontosabb a szolgálat minősége.
Célok és feladatok
Meghatározott célok és feladatok nélkül nem lehetek sikeres. Az Altrincham Baptista Gyülekezetben töltött első évemben kialakítottam egy víziót és egy stratégiát, amely választ ad a kérdésre. Időpocsékolás célokat és feladatokat kitűzni, ha utána azok egy dossziéban végzik, s soha többé nem utalunk vissza rájuk. Időszakonként vissza kell nézni, hogy felülvizsgáljuk a hatékonyságukat.
Hasznos lehet, ha időnként szervezünk olyan alkalmakat, ahol az ifjúsági munka sikerességét megvizsgálhatjuk. A csoporttalálkozók erre jók lehetnek, de hatékonyabb, ha több időt szánunk rá, pl. egy egész napot.
A gyülekezetből való távozásomat megelőzően egy interjút készítettek velem. Feltettek egy sor kérdést, s megkértek, hogy mondjam el a szolgálat során szerzett tapasztalataimat. Aztán ezt elolvashatta a gyülekezet vezetősége, s egy összefoglalást a tagok számára is elérhetővé tettek. Sokszor nagy segítség lehet a siker meghatározásában, ha nem várunk a szolgálat végéig, hanem időközben megkérünk néhány érdekeltet (fiatalokat, szülőket, vezetőséget), hogy az ifjúsági szolgálat víziójának és stratégiájának az előrehaladásáról mondják el a véleményüket.
Értékek
Most az Oasis Youth Ministry-nél vagyok, ami felkészíti az embereket a hivatásos ifjúsági szolgálatra. A diákok sok tapasztalattal és tudással jönnek ide. A két év eltelte után tisztább képük lesz arról, hogy mi is az az ifjúsági szolgálat.
Ez a szervezet az alábbi értékeknek megfelelően működik: önkéntes részvétel, informális oktatás, felhatalmazás és az esélyegyenlőség. A szolgálatot Krisztus példája motiválja, s azonosul ezekkel az értékekkel.
Önkéntes részvétel
Krisztus hívta az embereket, hogy kövessék Őt. Soha nem manipulálta vagy kényszerítette őket. Azok, akiket hívott, mindig szabadon elmehettek, ha akartak, amint néhányan meg is tették. A gyülekezetekben túl sokszor a szülői kontroll és kényszer eredményezi a részvételt, s emiatt mihelyt a fiatalok elérik azt a kort, hogy maguk dönthetnek, az első döntés, amit hoznak, az az, hogy elmennek. Ezzel szemben Krisztus önkéntes részvételre és követésre hívja az embereket. Én is ugyanezt teszem?
Informális oktatás
Krisztus mindennapos eseteket használt fel arra, hogy tanítsa a követőit. Néhány alkalomtól eltekintve, mint pl. a Hegyi beszéd, közvetlen volt a körülötte lévő emberekkel, miközben reagált a kérdéseikre és a megállapításaikra. Mindennel, amit tett és mondott, a mennyek országáról tanította az embereket, csak mint az Írás. Krisztus nagyszerűen tudott történeteket mesélni, példázatokat használt, amin az embereknek maguknak kellett elgondolkodniuk. Ezzel ellentétben a gyülekezet túl sokszor csak merev tanítást ad, ami megmondja a választ a fiataloknak, mielőtt meghallgatná a kérdéseiket. Az ifjúsági munka segít a gyülekezetnek, hogy ezt a fajta közvetlen oktatást jobban tudja alkalmazni minden korosztály esetén. Krisztus válaszolt a fiatalok kérdéseire. Én válaszoltam?
Felhatalmazás
Krisztus felhatalmazta azokat, akikkel kapcsolatba lépett. Szent Lelkét adta azoknak, akik keresték Őt, ezzel képessé tette őket arra, hogy még nagyobb dolgokat is tegyenek, mint amilyeneket Ő tett. A fiataloknak azt mondta, hogy övék a mennyek országa. Elsősorban teljesen átlagos emberek között szolgált, s arra törekedett, hogy utat mutasson az Atyához – nem úgy, mint a farizeusok. Sajnos néhány gyülekezet úgy kezeli a fiatalokat, mintha nem lennének képesek felelősséget vállalni. A felnőttek hozzák a döntéseket a fiatalok helyett. Ezzel szemben Krisztus felhatalmazza a gyengéket és az erőtleneket? Én is ugyanezt teszem?
Esélyegyenlőség
Legyen az pogány, nő, bűnös vagy beteg, Jézus megadta a tiszteletet a társadalomból száműzötteknek. Elutasította a kor társadalmi előítéleteit, s bemutatta Isten szeretetét az elnyomottak iránt. A vallási vezetők gyakran és erősen támadták, s sose mondták volna róla, hogy a szolgálata sikeres. A gyülekezetekben gyakran gondot jelent az egyenlőség, s néhányan jobban szeretnek olyanokkal együtt dolgozni, akik megfelelnek az elvárásaiknak. Ezzel szemben Jézus nyitott volt az emberek felé. Én az vagyok?
Sikerült ezeknek az értékeknek megfelelően dolgoznom, vagy a megértés hiányát tanúsítottam?
Mérhető a siker?
Hogy sikeres voltam-e vagy sem, azt eddig szubjektív véleményekre alapoztam. De lehetséges egy tudományosabb megközelítés is. A teljesítménymutatók – amik kritériumokat összesítenek – az eredmény és a siker mérésének eszközei, amelyeket bizonyos időközönként célszerű megvizsgálni. A lényeg az, hogy az eredmény mérhető legyen. Például milyen arányban vannak a férfiak és a nők abban a csoportban, amelyik felé szolgálsz? Ez a teljesítménymutató azt mutatja, hogy mennyire tudsz mindkét nem felé szolgálni. Ha azt látod, hogy a férfiak alulreprezentáltak, az egy másfajta megközelítés vagy módszer szükségességét jelezheti, hogy helyre tudd állítani az egyensúlyt. Az ilyenfajta értékelés időbe kerül, s az értékelés kidolgozásánál és véghezvitelénél jól jöhet valaki másnak is a segítsége.
Sikeres voltam?
A tálentumokról szóló példázatból kiderül számunkra, hogy mennyire fontos a legtöbbet kihoznunk az Istentől kapott képességeinkből, javainkból és időnkből. Ezért szeretném nagyon tudni, hogy sikeres voltam-e ifivezetőként. Szeretném, ha nekem is azt mondaná Isten: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután”. Az egy dolog, hogy ismerősen cseng a kérdés, de legyünk felkészülve arra, hogy a válasz talán más lesz. Fizetett munkatársként nehéz lenne megmondani, hogy az én tevékenységem mennyire ér fel azoknak az önkénteseknek a fáradhatatlan és áldozatkész szolgálatával, akikkel együtt dolgoztam.
Danny Brierley az Oasis Trust nevű szervezetnél a fiatalok felé végzett szolgálat vezetője.
Eredeti cikk: Are you a successful youthworker?
Vélemény, hozzászólás?