Retro-dicsőítés

A lámpák lekapcsolva, és a zsúfolt közösségi terembe meleg hangulatot varázsol néhány tucat illatosított gyertya. Körülbelül hatvan tinédzser, a cipőik az előcsarnokban vannak felhalmozva, csendben ülnek, és dicsőítenek. Néhányan a kanapén, mások törökülésben a földön. Az imádság és a bizonyságtételek ideje kezdődik, és a résztvevők nagyon lelkesek. Ha áramszünet lenne, ami előfordul időnként arrafelé, Jim Ramos középoskolásai kedd esténként talán észre sem vennék. Ők ugyanis a Megszentelt Földön járnak.

Diszkrét beszélgetések zajlanak, és néha spontán ölelésben törnek ki a fiatalok. Elmúlt már az az idő, amikor az egyik keresztény bandának a legújabb CD-jének izgató hangjai töltötték be a termet, ezt most felváltották az instrumentális himnuszok, a kifejező ír népdalok. A drága LCD videó projektor ki van kapcsolva, a dicsőítő csoport eladta dobokat, és akusztikus gitárra váltottak. A játékokat és a jégtörőket is ritkán használják mostanában. A Starbucks kávéautomata is hideg, az önkéntes kávéfelszolgáló Mark Watson többé már nem osztogatja a pohárkákat, és gőzöli a tejet a sorban álló koffeinmentes kapucsínókhoz. Watson most egy törekvő csoportot vezet.

Ez különös látvány, főleg mivel két évvel ezelőtt, Ramos kitartóan dolgozott azon, hogy megfinanszírozza a felszerelést, ami a szolgálatát az új évezredbe átviszi, és jó pontokat szerezhet az ifjúsági pásztoroknál országszerte. És bár az aktuális bölcsesség szerint az út, hogy kulturálisan relevánsak legyünk a digitális világban van, akkor Ramos miért tett ilyen pálfordulást, elutasítva a computer-kávézók modelljét az ifjúsági misszióban?

Intimitás

Hogy mi a válasza erre? Az intimitás. Miközben sok kis ifjúsági misszió azzal küzd, hogy összeszedje a sok pénzt, amit a kiemelkedő gyülekezetek a multimédiára költenek, Ramos úgy döntött, hogy lelassít, és egy másik utat keres. Kidobta azt a felhasználóbarát modellt, amely a nem gyülekezetben felnőtt fiatalokat célozza meg azzal, hogy újjáteremti a kultúrájukat a gyülekezeten belül. Még dalszövegeket osztanak ki. A rendszeres látogatók tudják a szöveget, a látogatók pedig vagy elmerülnek a szövegben, vagy úsznak vele együtt. Ez is része annak, hogy Ramos elutasítja, hogy a kinti világot tükrözzék vissza. Ramos hiszi, hogyha elutasítja a multimédiába belemerülő csomagot, amit egyre több gyülekezet preferál, akkor a tinédzsereknek sokkal mélyebb és igazi élményeket tud felajánlani helyette. Holy Groung (Megszentelt Föld) egy egyszerű módja annak, hogy visszahozza azokat az időket, amikor még nem a szórakozás volt a lényeg az amerikai kultúrában. Ramost nem lepi meg, ha emiatt a Holy Ground (Megszentelt Föld) némelyeknek radikálisnak tűnik.

Mi egy „anti-gyülekezetet” hoztunk létre – mondja egyszerűen.

„Szerintem a legtöbb ifjúsági pásztor túlságosan éretlen ahhoz, hogy megértse, mire van szükség manapság ahhoz, hogy mélyebbre ássanak – meg kellene nézniük, és újra kellene gondolniuk, hogy igazából mit akarnak és mire van szükségük a mai tinédzsereknek. Mi ellátjuk a hívőket.”

Annak ellenére, hogy Ramos úgy döntött, hogy minden elektronikus szolgálati eszközt kihúz a csatlakozóból, a techno-generáció tinédzserei, akik hetente látogatják ezt a középiskolás missziós alkalmat az El Morro Nazarene gyülekezetben (Los Osos, Kalifornia), nem bánják ezt a váltást a Holy Ground-ra, sőt, úgy tűnik jobban is tetszik nekik.

Ez azt bizonyítja, hogy a retro-dicsőítés lassan elfoglalja a jelenkori „techno” hullám helyét az ifjúsági misszióban? Ramos nem merne ilyet állítani.

„Úgy gondolom, ez még csak a tűzoltás szintjén van, nem tudhatjuk biztosan, hogy ez csak egy menő új dolog, vagy ez lesz az igazi talán évekig is.” Sőt amíg arra várunk, hogy a Holy Ground idővel hogyan alakul, Ramos beismeri, hogy nagy ereje van „főleg azok között a fiatalok között, akik nem erős hívők, ami minket is meglepett.”

Bejárni az utat

Ramos nem szégyelli bemutatni Krisztus üzenetét egész terjedelmében. Elmondja a középiskolásoknak, hogy a keresztény igehirdetés Jézus követése nélkül nem igazi elkötelezettség. Mivel a gyülekezetében már jónéhány nagy ember erkölcsi bukásának volt tanúja, Ramos sokkal inkább a tisztesség elkötelezettje, mint a vizenyős érzelmeké. Elvégre Megszentelt Földön állnak, egy szándékos utalás arra, amikor Mózes szemtől-szemben találkozott Istennel a 2Mózes 3:5-ben. A fiatalokat arra inti, hogy a hozzáállásukat hagyják az ajtón kívül, akárcsak a cipőiket.

Ramos nincs oda érte, hogy kiokosítsa a fiatalokat, egy régi, külsőségeken alapuló, rituális előírások betartását sürgető irányvonalban, a Holy Ground ötlete egy teljesen más irány. Régebben a Vineyard tagja volt, a Youth For Christ-nál is szolgált, és az El Mo Naz’ Bay Life Ministries élén áll már egy évtizede, örökké az ifjúság szolgálatában. Annak ellenére, hogy a Bay Life-nak a látogatottsága nagyobb, mint a többi környékbeli gyülekezeté, Ramos mégis éppen életének olyan szakaszába lépett, amikor még nem tudja mi hogyan alakul. A Holy Ground egy hosszú imádságos időszak után született, és felvette a környező fiatal népesség szívdobbanásait.

Ennek a környéknek az életstílusát nagyban a fiatalok közötti intimitás vágya irányította. A Holy Ground a középiskolások felé szolgál Los Osos-ban és Morrow Bay-ben, Kalifornia két strandvárosában. Nagyon kicsi az ipar, és az alacsony bérek miatt áradó munkaturizmus gyakran mindkét szülőt állandó munkakeresési hajszába lökik. A tinédzserek hosszú órákra egyedül vannak otthon iskola után, akár még vacsorakor is. A válás általános jelenség, még a gyülekezetbe járók között is, a Holy Ground fiataljainak zavaróan nagy többsége is elvált vagy egy-szülős háztartásból jönnek. A fiatalok belemerülnek a média és az internet világába, ahol hamar felfedezik a szórakozás személytelen természetét. A tinédzser-terhességek is megmaradtak állandó problémának.

Mivel a szülők magukra hagyták őket, a helyi fiatalok maguk között alakítanak ki családokat. A 16-17 évesek nagy része törvényesen is független, egyedül élnek, sokan úgy döntenek, hogy korábba levizsgáznak, hogy otthagyhassák a középiskolát. „Jó fiataljaink vannak bárki mércéjével nézve, erősek, intelligensek, és tanultak – mondja Ramos – amellett, hogy a családjaik már elkezdtek lezülleni és önpusztítók lettek. Ezek olyan fiatalok, akik nemcsak elfogadják a válást, hanem várják is. Várják, hogy a szülők ne legyenek ott, és bizonyos tekintetben várják, hogy ők nevelhessék a szüleiket.” Az ilyen felelősség mellett nem sok idejük jut a számítógépes játékokra, a neten való szörfölésre, miközben mégis vágynak a kapcsolatokra.

Nemrég, amikor Jessica édesapja váratlanul meghalt, a barátihoz fordult a Holy Ground-ban szeretetért és támogatásért. Az édesanyja éppen hogy csak túl volt egy elvonókúrán, a Morrow Bay középiskolásának a nyakába kellett vennie az egész család terheit, és a kapcsolatok a barátaival segítettek neki. Neki a Holy Ground lágy megvilágítása és szerető közössége egy olyan biztonságos szentély, ahol néhány órára félreteheti a család felelősségét, és nyíltan búslakodhat édesapja elvesztésén.

„A sötét környezet miatt a fiatalok úgy érzik, biztonságos helyen vannak, ahol sírhanak és nevethetnek és önmaguk lehetnek és nem kell szégyellniük magukat emiatt” jegyzi meg Ramos „mindez kombinálva szívbeli dicsőítéssel, szerető felnőttekkel, egy olyan atmoszférában, ahová a Szentlélek is meg van hívva, és minden összetevő megvan, hogy az életed megváltozzon.”

Egyszerűség

A Holy Ground létezése még egy kérdést felvet: A rajongásunk a technológia iránt jó volt nekünk? A nemrég megjelent riport az Alliance for Childhood-tól, aminek a címe: Fool’s Gold: A Critical Look at Computer sin Childhood (Bolondok aranya: Kritikus szemlélet a gyerekkori számítógépezéssel kapcsolatban) azt mondja, nem.

„Aki azt gondolja, hogy a számítógépek meg fogják oldani az oktatás problémát vagy meggyorsítják az intellektuális fejlődést, azok tévednek.” mondja Colleen Cordes az Alliance-tól. Felhozza a kockázatokat a korai szemmegerőltetéstől kezdve, az ismétlődő stressz hatásokig, sőt a jelentés egyenesen azt ajánlja, hogy az iskolák alsó tagozatban egyenesen szüntessék meg a számítógéphasználatot.”

A riport megemlíti egy másik hatását is az információ korának – az érzelmi szétválást. A tinédzserek talán már felfedezték ezt a tényt. Amíg a baby-boomerek, és az X-generáció tagjai rajonganak a technológiáért, köztük a szolgálatok vezetői is, és feltételezik, hogy a tinédzsereket is annyira lenyűgözik a virtuális valóság-játékok, és az internet, de ez nem így van, mondja Ramos. „Szerintem a fiataloknak elegük van a technológiából, annyira megszokták már, hogy semmibe veszik. Bombázza őket az MTV, a high tech, megkaphatják a legjobbat, és meg is kapják.” És bár az egyház talán át tud hatolni ezen, Ramos úgy gondolja, hogy a mai technológiához az egyik hamis hozzáállás, hogy valamilyen módon azt a reményt kelti bennünk, hogy az életünk ettől könnyebb lesz.

„Ezek a fiatalok tudják, hogy ez nem igaz.” mondja Ramos.

„A gyorsaság a technológiai társadalom jellemzője.” állapítja meg Mike Yaconelli, az ifjúsági szolgálat úttörője, a Youth Specialties társalapítója. „Az elfoglaltság és munkamániákusság az érték. A fiatalokat arra kényszerítik a szülők, hogy jó jegyeket szerezzenek és jó pontokat a felvételi vizsgán. El vannak foglalva és túlterheltek. És aztán jön a gyülekezet a saját elfoglaltságaival.” Az eredmény, hogy a tinédzserek annyira túlterheltek lesznek, hogy inkább távoznak. Yaconelli úgy látja, hogy a felnőtt-stílus miatti kiégés akár már 16 vagy 17 éves korban is bekövetkezhet.

A Holy Ground sikerének másik titka, ami Ramos szerint talán az egyik legfontosabb szempont, hogy „először is a fiatalok mélyen spirituálisak, és szeretnék megtapasztalni Istent. És bármi, ami szeretetben megy végbe, azt elfogadják.” A szeretet lesz a természetes ellentéte a média és az információ hideg és személytelen világának, így hiszi Ramos. Megemlíti, az 1Korintus 8:1-re hivatkozva, hogy „a Biblia szerint az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. Nincsen benne semmi [a technológiában], ami építené őket. Éheznek az Istennel való kapcsolatra., és szeretnének olyan embereket maguk köré, akik szeretik őket, és együtt vannak velük, és nevelik őket hosszú-távon.

Vissza az alapokhoz

Ramos szerint az előre gyártott missziós technikák, amelyeket a nagy gyülekezetek céljaihoz fejlesztettek ki, kizárhatja az istenkereső fiatalokat. Szerinte sokan olyat keresnek, ami kívül esik az eddig megismert dolgokon: „egy olyan élményt, ami misztikus, és kényelmetlen lehet egy Boomernek vagy egy idősebb kereszténynek” – mondja Ramos.

A Holy Ground fiataljai nincsenek egyedül ebben a keresésben. Yaconelli szerint „Van egy egész mozgalom, amely fellép azért, hogy térjünk vissza a régi gyülekezeti rendhez, böjtöléshez, és remeteélethez.” Még Yaconelli fia is érintett, Mark Yaconelli vezeti a Youth Ministry Spirituality Programot (Spirituális Ifjúsági Szolgálat), egy olyan kutatást, ami elég érdeklődést kapott ahhoz, hogy megkapja a hatalmas Lilly Foundation támogatását. Nagyobb felekezetek állítólag élénken érdeklődnek iránta, és jó okkal, ahogy mondja: „Az út, ahogy szolgálni kell, hogy figyelünk és csendességben vagyunk, elzárkózva és imádkozva, és kizárjuk az összes ilyen bulis programféléket.”

A Ramos-féle retro-szolgálat a saját gyülekezetében is az árral szemben megy, ahol az esti színháztól a közösségi karneválokig terjedő missziós alkalmak a normálisak. Mégis, Ramos vezető lelkésze, Dr. David Grinder, szabadságot adott neki, hogy azt tegye, amiről meggyőződött, hogy Isten akarata.

„Az ő fennhatósága és felelőssége ez a szolgálat, és ezért is van meg az ereje, hogy ezt tegye.” mondja Grinder. Neki is tetszik a Holy Ground elgondolása. „Úgy látom, hogy ez egy mozgalom, amely visszavisz a hit egyszerűségéhez, és engem ez bátorít.” A Holy Ground egy Istenre fókuszáló helyet biztosít, ahol a tinédzserek megtapasztalhatják a spirituális valóságot. „Ez jó azoknak a fiataloknak, akik sokat hallottak Istenről a boomerektől, de nem sokat láttak belőle a valóságban az életükben.”

És a végszó? Ramos ezt mondja: „Ahogy öregszem, már nem vagyok olyan menő, mint amilyen voltam, így azt kérdezem, hogy Isten milyen bibliai alapelveket tud használni az életemben az ötvenes és hatvanas éveimben, hogy elérjem az új generációt? Mindig visszamegyek az Istennel való intim közösségbe az imádság és az Ige által, hogy a tinédzsereknek nem apologetikailag mondjam el az igazságot.”

Eredeti cikk: Retro-worship – Challenging the Techno Paradigm