Pásztorok a filmekben

Az emberek sokféle képet alkotnak Istenről, vallásról vagy a hitről. És ennek az elsődleges forrása, hogy megnézik azokat, akik azt a vallást gyakorolják, és azokat, akik Istennek szolgálnak. Ha az embereknek azt mondjuk, hogy valaki Istent szolgálja, akkor ő nem a hívőket érti alatta elsősorban, hanem inkább a papokat, lelkészeket, lelkipásztorokat, nővéreket, apácákat. De milyen képe van az embereknek a lelkészekről? Nem azoknak, akik gyülekezetbe járnak, vagy akiknek a rokonai között van lelkipásztor… hanem azoknak az emberek, akiket szeretnénk elérni az evangéliummal. Azoknak, akik nem tartoznak gyülekezetbe, akiknek az életének nem része a templomba járás. Vajon ők mit gondolnak, és honnan szerzik az ismereteiket? Az egyik forrás mindenképpen a média. Nézzük meg, hogy ez milyen képet tár eléjük, s nézzük meg mit árul el ez el nekik Istenről és a kereszténységről.

Ha végiggondolom a filmeket, azt kell, hogy mondjam, vannak negatív és pozitív példák is. Kezdjük a negatívval, de csak hogy a jó maradjon a végére!

A dogmatikus, hiteltelen papok

Az egyik példa amit ki lehet emelni, a Constantine című film papja. Aki nem hajlandó katolikus temetést adni a főszereplő hölgy testvérének, mivel az öngyilkos lett. Ez a fajta vallásosság ellenszenvet vált ki a papokkal szemben, akiknek a szabályok, dogmák fontosabbak az embereknél. Egy másik példa A rosszak jobbak című film lelkésze. Ahol a keresztény iskola vezetője, a lelkes, karizmatikus pásztor rengeteget beszél arról, hogy hogyan kellene élni (és mi is a bűn), miközben a felesége elhagyta, amit persze nem mond el a gyülekezetnek, hanem inkább hazudozik, és kitalál valami fedősztorit. Ráadásul közben randevúzgat a főszereplő anyukájával is. Azokat a fiatalokat viszont, akik bármilyen bűnt elkövetnek, rögtön elküldené valamilyen vallásos nevelőintézetbe. Ez a képmutatás egyik leglátványosabb példája, amit találtam.

Akiket nehéz besorolni

Amikor a filmekben a lelkészeket bemutatják, sokszor talán nem töltik be azt a szerepet, amit elvárnánk tőlük. Ha megnézzük a Millió dolláros bébi-t, ott a lelkész megpróbálta  terelgetni Frankie-t, tanácsolta, beszélgetett vele, a film végén azonban Frankie mégis eutanáziát követett el. De vajon ez a lelkész hibája? Vajon őt kell okolni azért, mert nem tudta lebeszélni erről? Vagy ott van a régi klasszikus filmsorozat, a Tövismadarak, ahol a pap az érzéseivel, a szerelemmel küzd. Ez inkább emberi tulajdonság, és fel lehet róni neki, hogy megszegte az esküjét, ennek ellenére az emberek nem tudnak rá haragudni emiatt. Mert a pap is olyan mint ők, érző lény, aki hibázik.

Van még valaki, akit nem tudok hova sorolni, azért mert vagy teljes mértékben pozitív, vagy totálisan negatív, attól függően, hogy mit feltételezek róla. Ő pedig a legújabb mozifilm a Kétely főszereplője, Brendan Flynn atya. Itt pont az a lényeg, hogy a film végére sem tudjuk meg az igazat, nem derül ki mi történt pontosan,nem tudjuk mit tett vagy mit nem. Egyszerűen véleményt alkotunk, talán az egyik vagy a másik oldal felé húzunk, de nem lehetünk biztosak benne. Ha az atya szavait hallgatjuk, és nem nézzük a körülményeket, akkor fantasztikus dolgokat mond Istenről, szeretetről, kegyelemről, és arról hogyan kell bánnunk az emberekkel. Egy komoly ugyanakkor szerethető pap. És bármit is tett, attól még a szavai igazak, csak nem tudhatjuk, hogy ezeket jóra használta, vagy visszaélt vele.

És a jó papok

A mai fiatalok biztosan emlékeznek a Hetedik Mennyország című tévésorozatra, ahol az édesapa lelkész. Nagy család, gyülekezet, az élet gondjai és szépségei, a gyereknevelés. És a lelkész gyerekei sem tökéletesek, sőt még ő maga sem, és nekik is vannak problémáik. És bár kicsit le vannak egyszerűsítve a problémamegoldás módszerei, azért mégis nagyon tanulságos kis történetek. A következő nagyon szép történet a Lelkipásztorkutya című film, ahol a lelkész egyedül neveli kislányát, mert az édesanya elhagyta őket. Az istentiszteletet a helyi kis boltocskában tartják. És a lelkész a legszomorúbb lelkész, akit eddig filmen láttam. Mert nem tudja feldolgozni, hogy a felesége elment, és hogy ebben ő is hibás volt… egyszerűen együtt tudunk érezni a szereplővel. Teljesen hiteles, és nem a fellegekben járó hívő képe jelenik itt meg. Egy másik jó példa a Végtelen hit című film iskolai lelkésze. Aki egész szolgálata alatt minden nap imádkozott a fiatalokért. Minden nap egyenként, személyesen értük. Amikor a főszereplőnek kétségei voltak, amikor kérdései voltak, tudott neki Isten által üzenni. És a szolgálatának meg lettek a gyümölcsei, a sok megtérő. És végül a kedvenc lelkészem: Robin Williams a Nászfrász című filmben, aki a jegyes-oktatást tartja a fiataloknak. Nagyon jó vígjáték! A másik kedvenc filmem, ami lelkészekről szól a Második esély, amelyben Michael W. Smith alakítja az önmagát kereső lelkészt, akinek meg kell tanulnia a szellemi szupersztár és Isten alázatos, önmagát is feláldozni kész valódi szolgája közötti különbséget.

Összegzés:

Nem azért fontos megfigyelnünk a filmekben, hogy milyenek a lelkészek, hogy ítélgessük, bíráljuk őket. Ne azért kell megnézni ezeket, hogy mintákat találjunk (bár van néhány jó példa). Azért fontos ismeri ezeket, mert sokan ezek alapján a filmek alapján alkotnak véleményt rólunk. És persze a filmek is már egy meglévő elképzelést tükröznek.  Tudunk kell, hogy milyen előítéletekkel vannak tele a mai emberek az egyházról. Azért, hogy a jót erősíthessük bennük, a rosszat pedig cáfolhassuk. Nem a szavainkkal, hanem a tetteinkkel.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.