Öt hazugság, amit az egyház mond a nőknek

Ezt a cikket, az öt hazugságról, amit az egyház a nőknek mond, J. Lee Grady: Tíz hazugság amit az egyház mond a nőknek c. könyve inspirálta. Nem mondom, hogy minden egyház mondja ezeket a dolgokat, de vannak a kereszténységnek olyan részei, ahol ezek a hazugságok keringenek.

1. hazugság:

Az Isten teremtette nők alsórendű lények, arra rendelve, hogy a férjüket szolgálják

Az első hazugság  az, hogy az Isten teremtette nők alsóbbrendű lények, arra rendelve, hogy a férjüket szolgálják. Ez a nézet a Szentírást keresi támogatásul, hogy az 1Móz 2:18 alapján, ahol Isten „segítőtársat” teremt Ádámnak, igazolva lássák hitüket. „Látjátok?”- mondják – „A segítők alá vannak rendelve annak, akinek segítenek, ami bizonyítja, hogy a nők azért vannak, hogy szolgálják a férfiakat.” Ez az állítás nem vesz tudomást a zsoltárokról (10:4, 27:9, 118:7), ahol Istent dicsőíti, mint segítőinket, és természetesen Ő nem alsóbbrendű vagy alárendelt hozzánk képest.

Lee Grady rámutat, „ez egy kulturális előítélet, nem egy spirituális vagy egy tudományos alapelv, hogy a nők a konyha és a mosókonyha számára teremtettek. Ez a legáltalánosabb formája a férfisovinizmusnak, olyan önző férfiak álal a nőkre rakott teher akik nem akarják elmosni a saját edényeiket.”

Ez a nézet a nőkről, hogy ők alacsonyabb rendűek, nem biblikus ugyan, de már a kezdetektől megfertőzte az egyházat.

A görög kultúra, amelyben a korai egyház született, úgy tekintett a nőkre, mint „félig állatok”-ra, akik méltatlanok a tanulásra, akiknek csöndben és bezárva kell maradni, engedelmeskedve a férjüknek. [a görög kultúrához: ez az előbbi megjegyzés a „rendes háziasszony”-ra vonatkozik. A görögök között voltak nagyonis művelt, független nők, vélemény nyilvánító nők, ők viszont mint hierodulák vagy hetérák voltak, vagyis diszkréten vagy nyíltan paráznák voltak. A FORD. megjegyzése] A zsidó kultúrában úgy tartották, hogy a férfinak még az sem helyénvaló, hogy egyáltalán beszéljen egy nővel nyilvános helyen – még ha a felesége is az a nő. Ha egy nő beszélt egy férfival, aki nem a férje volt, akkor úgy tartották, hogy bizonyítékot adott arra, hogy házasságtörést követett el vele, és ez elég volt egy váláshoz. El tudod képzelni a botrányt, amit Jézus okozott, amikor rendszeresen nők társaságában volt látható, akikkel beszélt is, és érintkezett velük, éppúgy, ahogyan férfiakkal. Vagy amikor megengedte egy prostituáltnak, hogy beszéljen hozzá vagy illatszert öntsön a lábára.

Éva nem Ádám szolgálójának teremtetett, de az ő tisztelt és megbecsült feleségének és társuralkodójának, arra tervezve, hogy kormányozza a teremtettséget vele együtt. Láthatunk egy másik képet is Isten szándékáról, mely szerint az első Ádám és Éva a mi jövőnkben is ott van, mint a gyülekezet. A Második Ádámnak, Krisztusnak a menyasszonya arra teremtetett és arra lett tervezve, hogy Vele együtt uralkodjon örökké.

Lee Grady azt mondja „Jézus egy forradalmian új paradigmáját mutatta be felhatalmazva a nőket, mint Isten kegyelmének társörököseit”. Pál folytatja ezt a teljesen új, tiszteletteljes nézetet a nőkről, azzal hogy meghívja a nőket, hogy részt vegyenek vele az evangélium szolgálatában, a gyülekezetben, és a tanítva a férfiak és nők egyenlőségét a házasságban (a feladatok és kötelességek biblikus megkülönböztetésével)

Amikor Isten a nőt teremtette, nem egy alsóbbrendű létformának teremtette, hanem arra, amit Ő örömmel nevez „a férj dicsőségének” (1Kor 11:7)

2. hazugság:

A férfiak legitimalizálják a nőket a szolgálati tevékenységben

A második hazugság, hogy a férfiaknak kell legitimalizálni (azaz hitelesíteni, érvényesíteni) a nőket a szolgálati tevékenységben. Sok esetben a gyülekezeti tradíciók vagy csupán a férfi vezetők kiforgatnak különböző bibliaverseket, hogy igazolják azt az állításukat, miszerint a nők nem szolgálhatnak a gyülekezetben, esetleg hogy a nők nyilvános szolgálata csak akkor lehet érvényes, ha azt hitelesíti vagyis felügyeli, kontrollálja egy jelen lévő férfi. Gyakran azt mondják, hogy a nők nem tudnak még női bibliaórát sem vezetni, vagy imaösszejövetelt tartani anélkül, hogy egy pásztor, egy diakónus, vagy bármely más férfi ne felügyeljen rájuk.

Egy nőtestvér azt mondta, hogy nem tudott elindítani egy kis bibliatanulmányozást a szomszédságában a nyár folyamán, amíg a férje bele nem egyezett, hogy ott lesz minden alkalmon és ő tanítja az összes bibliai leckét. A gyülekezetének vénei azt mondták neki, hogy ő megtervezheti a minden napra a tevékenységeket és elkészítheti az uzsonnát, de egy férfi kell, aki vezeti a „lelki” részét az összejövetelnek, mivel erre csak ő az alkalmas. Ennek az ítéletnek azonban nem a férfi hitbéli érettsége vagy tapasztalata, hanem kizárólag a neme volt az alapja.

Ez nyugtalanító, ha elgondolkodunk hitünk jelentőségén. Ha mi, mint nők, használjuk lelki ajándékainkat és válaszolunk Isten elhívására a szolgálat különböző részeiben, egy férfi jelenléte nélkül a szolgálatunk kevésbé legitim és értékes, mintha egy férfi végezné ugyanazt? Mi van akkor, ha egy nőnek az evangélizálásra van lelki ajándéka és érzi, hogy a Szentlélek arra készteti, hogy beszéljen a benzinkutassal a benzinkútnál és nincs egy férfi a környéken?

Az Efézus 5:21 azt mondja: „Engedelmeskedjetek egymásnak Krisztus félelmében”. Tiszteletben tartva a mi gyengeségeinket és határainkat, hiszem, hogy mindannyian, akik szeretnénk szolgálni másoknak, tudjuk követni az alázatos engedelmesség hozzáállását Krisztus testében. Alá kell vetni a hitünket és szolgálatunkat megbízható hívőknek, akik tudnak támogatást nyújtani, irányt mutatni és ha kell korrigálni – azonban ez nem attól függ elsősorban, hogy az illető férfi-e vagy nő. És bárkinek, aki elkötelezte magát a szolgálatban, szüksége van imatámogatásra és segítségre, tanácsolásra is – de megint nem elsősorban azért, mert az illető nő, hanem mert szolgáló (test)része az egész testnek. Azonban nincs olyan igevers, amely azt mondaná „ha egy nő tanítja az Igémet, legyen biztos abban, hogy jelen van egy férfi, hogy legitim legyen. Pál tanácsa, hogy az idősebb nők tanítsák a fiatalabbakat, nem tartalmazza, hogy bizonyosodjanak meg egy férfi testvér jelenlétéről!

3. hazugság:

a nők nem teljesek férj vagy gyermekek nélkül

A harmadik hazugság, hogy a nők nem lehetnek „teljesek” vagy lelkileg érettek férj és gyerekek nélkül. Néhány gyülekezet azt tanítja, hogy az Isten tökéletes terve, hogy minden nő feleség és anya legyen, és aki ezt nem teljesíti, az alacsonybb rendű keresztény nő.  Néha azokkal a keresztény nőkkel, akik sikeresek az üzletben vagy más foglalkozásban úgy viselkednek, hogy kényelmetlenül érezzék magukat a gyülekezetben, mert megfertőzik azokat, akik „pusztán” édesanyák vagy háziasszonyok – tehát a férfiak szemében „tisztábbak és szentebbek”.

Néhány helyen az egyedülálló nőket távol tartják a házicsoportok vezetésétől azért mert egyedülállóak. Másokat elbátortalanítanak a társadalmi szerepvállalástól vagy a továbbtanulástól, mert szerintük Isten terve velük kizárólag annyi, hogy férjhez menjenek és háztartást vezessenek – még akkor is, ha Isten nem hozott (még) férj-jelöltet sem a képbe.

Néhány gyülekezetben a nők engedve a tradícióknak azt gondolják, hogy a legjobb útja Isten szolgálatának, ha férjhez mennek, boldoggá teszik férjüket és gyerekeket szülnek. Azt hiszik, hogy ennek kell lennie az egyetlen fókusznak egy nő életében. És legyünk őszinték, amikor Isten egy nőnek férjet és gyermekeket, főleg kicsi gyermekeket ad, akkor a legnagyobb energiájukat és ajándékaikat a családjukra fókuszálni, ez valóban a legfontosabb útja Isten szolgálatának az életük ezen időszakában. A gyerekek nem hatódnak meg attól, hogy az édesanyjuk hány bibliaórát tart egy héten. És a legtöbb férj meglehetősen kevéssé lelkes, ha a felesége minden évben elmegy különböző missziós kirándulásokra, ha ez azt jelenti, hogy otthon minden összedől és mindenkinek az élete káoszban van.

De a nőknek is vannak lelki ajándékaik, amelyeket Isten arra szánt, hogy használjuk és építsük vele Krisztus testét a családunkon belül és kívül is. Amikor gyakoroljuk ezeket az ajándékokat és képességeket, Isten örömmel jutalmaz minket a teljesség érzésével. És általában ez a részvétel a gyülekezeti szolgálatban vagy a világban, ameddig csak lehet másodlagos a családi prioritásokhoz képest.

Azonban tudomásul kellene venni, hogy nem minden nő van kizárólag házasságra vagy anyaságra elhívva. Tiszteletlenség az egyedülálló keresztény nőkkel szemben, ha másodosztályúként kezelik őket azért, mert nem viselnek jegygyűrűt. Ez összetöri a szívüket és frusztrálja őket. Ha egy nő szeretne férjet, de Isten nem hozza őt egy férfihez az Ő döntéséből, ez csak szükségtelen fájdalmat ad hozzá, ha a gyülekezet azt mondja: „Sajnálom, kedves, de férfi nélkül neked itt nincs helyed”, akkor nem segít neki, hanem csak még magányosabbá és szerencsétlenebbé teszi őt.

4. hazugság:

a nők nem dolgozhatnak az otthonukon kívül

A negyedik hazugság, hogy a nők soha nem dolgozhatnak az otthonukon kívül. Azokat a nőket, akik munkát vállalnak, néhány kegyességi irányzat megszégyeníti és megítéli. Szerintük ők nem tesznek Isten kedvére, ha bármit csinálnak azon kívül, hogy feleségek és édesanyák.

Ez egy nagyon fájdalmasan sértő hazugság sok nő számára, akiknek nincs választásuk, hogy dolgozzanak vagy ne. Nagyon sok elvált vagy özvegy asszony van a gyülekezetben, aki sokkal szívesebben otthon maradna a családjával, de ő az egyetlen kenyérkereső. És manapság sajnos a legtöbb kétszülős család sem tud megélni egyedül a férj fizetéséből.

A Titusz 2:4-ben Pál azt mondja, hogy a nők legyenek háziasak. De ennek nem az az egyetlen jelentése vagy alkalmazása, hogy lépjenek ki a munkahelyükről és maradjanak otthon! A nőknek abban a kultúrában nem volt megfelelő képzettségük és általában nem volt lehetőségük az elhelyezkedésre. Ő egy hűséges és szorgalmas jellemet állít szembe egy lusta és önző karakterrel. Ez a levél egy krétai gyülekezet pásztorának íródott, ahol a társadalom lustaságáról és önelkényeztetésről volt ismert még saját maguk szerint is.

Az 1800-as évek előtt és az ipari forradalom előtt a férfiak és a nők egyaránt otthon dolgoztak, és mindketten nagyon keményen dolgoztak. Akár földművelésből, halászatból, állattartásból vagy bármiből éltek, ezt otthonról végezték. Úgy gondoskodtak a gyerekeikről és úgy nevelték őket, hogy bevonták a napi munkába és az egész család segített gondoskodni egymásról. Akkor sem fodult elő, csak a nagyon gazdagok között, hogy egy nő nem dolgozott – egyszerűen nem tehették meg. Ahogyan sok esetben ma sem.

Ráadásul ez az elképzelés figyelmen kívül hagyja a Példabeszédek 31 asszonyát is, aki nem csak tökéletesen gondoskodik a családjáról, de különféle üzleti ügye is van, amely néha megkívánja, hogy elhagyja otthonát, hogy eleget tegyen ezeknek az ügyeknek. Én személy szerint nagyra becsülöm ezt az igehelyet, mert nekem is van otthonon-alapuló ügyem és teljes idős szolgálatom.

Másfelől ugyanilyen aggasztó elvárás általában napjaink egyházának fiataljai felé, hogy a nők állandóan dolgozzanak, nem számítva, hogy van-e gyermekük vagy nincs. A mi kultúránkban annyira leértékelődött a nevelés fontossága, hogy sok ember könnyelműségnek éspazarlásnak tartja, ha egy nő „csak” háztartásbeli. Szexista dolog azt mondani, hogy egy nőknek csak adózónak kell lenni a világban vagy háztartásbelinek a gyülekezetben –  mindkettő extrém és helytelen és ártalmas.

5. hazugság:

a nőknek engedelmesen alá kell vetniük magukat a férjüknek minden helyzetben

Az utolsó hazugság azt mondja, hogy a nőknek engedelmesen alá kell vetniük magukat a férjüknek minden helyzetben. Ez a hazugság igazán mélyen elszomorít engem, mert ez valószínűleg sokkal több fájdalomért és visszaélésért felelős, mint bármelyik másik, amelyiket ebben a cikkben vizsgáltunk.

Az Efézus 5:22 azt parancsolja a feleségeknek, hogy engedelmeskedjenek a férjüknek. Néhány ember ezt kifacsarja és úgy értelmezi, hogy a férj a főnök és a feleség dolga engedelmeskedni minden szeszélyének. Ez egy hatalmi kapcsolatot mutat, nem azt az önfeláldozó szeretetet, amelyről ez a szakasz valójában beszél. A feleség arra van elhívva, hogy szolgálja a férjet engedelmességgel, a férj pedig arra van elhívva, hogy szolgálja a feleséget áldozatos szeretettel.

El sem tudjuk képzelni, hogy hány nőt ért fizikai, érzelmi, szexuális és szellemi visszaélés a férjük részéről az engedelmességes verseket fegyverként forgatva. Amikor ők végül elmondták a lelkipásztoruknak a férjük dühkitöréseit és fizikai támadásait, általában nem hittek nekik és néha azt mondták nekik, hogy ha megtanulják az engedelmességet, az erőszaknak vége lesz. Akkor ők azt tanácsolták, hogy elválni bűn és visszatartották őket attól, hogy a férjet felelősségre vonják egy bűntény miatt!

Néhány meggylázott nőnek, aki retteg az életéért, igazából ezt mondjták: „Ne aggódj. Még ha meg is halsz, az Úrhoz mész. Szóval végül is nyersz valamilyen úton. Csak imádkozz érte továbbra is. Az nem teheted meg, hogy elhagyod.”

Egy családon belüli erőszakra vonatkozó átfogó kutatás az egyházba a 80-as évek közepén kimutatta, hogy a lelkipásztorok 26%-a adott már olyan tanácsot bántalmazott asszonyoknak, hogy maradjanak csak alávetettségben és bízzanak Istenben, hogy vagy a bántalmazás múlik el vagy kapnak elég erőt az elhordozására. Körülbelül 40%-a a pásztoroknak gondolta úgy, hogy a helytelen bánásmód a feleségek hibája, mert hiányzik belőlük az engedelmesség! A lelkipásztorok nagy része azt mondta, hogy jobb ha a feleségek elviselik az ellenük irányuló erőszakot, mint ha különélést kezdeményeznek, ami válással végződhet. Én tisztelettel javaslom, hogy a különélés az egyeztetés/megbékélés céljából gyakran az egyetlen út a bántalmazó férj motiválására, hogy segítséget kérjen vagy fogadjon el. Ahogyan begipszelünk egy törött végtagot, hogy lehetővé tegyük a gyógyulást, a különélés olyan mint begipszelni egy megtört kapcsolatot, és ez lehet az első lépés a változáshoz és a gyógyuláshoz.

Mindazok a hazugságok, amiket itt vizsgáltunk Isten Igéje kiforgatásának eredményei, Isten szándékának félreértései. A mód, hogy megküzdjünk ezekkel a hazugságokkal az hogy megtudjuk az igazságot – mert az ami szabaddá tesz minket.

Eredeti cikk: 5 Lies the Church Tells Women

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.