Mondd ki azt a szót, hogy „vezetés” egy kerek asztalnál ülő, sok szellemi ajándékkal megáldott vezetők körében, és a társalgás nyomban arra fog terelődni, milyen feladatokkal is jár a mások vezetése. A gyülekezeti vezetők a hét nagy részét emberek vezetésével töltik. Mégis, legnagyobb igyekezetünk közben, ahogy egyre jobb vezetőkké akarunk válni, gyakran átsiklunk a legnagyobb kihívás felett, ami a vezetést illeti – a saját magunk „vezetése” felett.1 Sokszor elhanyagoljuk azt, hogy magunkat is irányítsuk, mivel saját magunk vezetése sokkal nehezebb, mint mások vezetése.2
Alig telik el egy hét anélkül, hogy ne hallanánk, hogy újabb vezetőt iktattak ki vezetői pozíciójából. Ezt a kudarcot szexuális kompromisszumokra, pénzügyi baklövésekre, hatalomvágyra vagy rossz vezetésre szoktuk fogni. Mindezek ellenére, ezek a kudarcok csupán egy mélyebb, személyes kudarc nyilvános tünetei. Ha tovább vizsgáljuk a problémát, rendszerint felfedezzük, hogy az adott vezető elhanyagolta saját személyes életét.
Leading From The Inside Out („Vezetni kívülről-belülről” – a ford.) című könyvében Samuel Rima így ír: „Az, ahogyan egy vezető saját személyes életét igazgatja, valójában mélységesen hat arra a képességére, amellyel hatékonyan vezethet másokat. Közvetlen összefüggés van önmagunk vezetése és az emberek vezetése közt.”3
Pál, az újszövetségi író, szintén megértette ezt az elvet: „megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.” (1Kor. 9:27).4 Pál megértette, hogy ahhoz, hogy azzá válhasson, amivé Isten hívta el őt, arra volt szüksége, hogy állandóan rendben tartsa az életét.
Az önvezetés fontossága
Kell, hogy a vezetők gondozzák, ápolják, és igazgassák személyes életüket. Vezetői körökben ezt önvezetésnek nevezik. A hatékony vezetőknek minden más területnél több energiát kell befektetniük abba, hogy önvezetési képességeiket fejlesszék.
Dee Hock, aki a vezetés területén jeleskedő szakember, úgy vélekedik, hogy az önvezetés a vezető idejének 50%-át kell, hogy kitegye. Mi történne, ha a gyülekezeti vezetők komolyan megfogadnák ezt a tanácsot és a hetük felét önvezetésbe fektetnék be? Ahhoz, hogy olyan egészséges vezetők váljanak belőlünk, akiket Isten szeretne látni, fejlesztenünk kell személyes uralmunkat saját életünk fölött.
Jellemformálás
A személyiség és ajándékaink megértése, az értékek letisztázása, az erősségek és gyengeségek megnevezése, a kommunikációs készségek fejlesztése, valamint a hatékony időfelhasználás mind olyan fontos területek, melyekre a vezetőknek külön energiát kell szentelniük. Míg az önvezetésnek tucatnyi aspektusa van, egyik sem bír olyan kritikus fontossággal, mint a vezető jelleme. Ha egy vezetőnek nincs jelleme, akkor semmije sincs. Jellemünk az, ami definiál bennünket. Csak akkor tudjuk, hogyan kell növekednünk, miután már meghatároztuk, kik is vagyunk. A keresztény vezető számára tehát, a jellem mindennek az alapja.
Az erős erkölcsös jellem hiányában egy vezető hajótörést fog szenvedni. Pénzügyi melléfogásokat helyre lehet hozni. A rossz kommunikációt is helyre lehet. Meg lehet oldani olyan problémákat is, amikor bizonyos vezetői döntések nem úgy sülnek el, ahogyan a vezető beígérte. A jellembeli hibák viszont tönkre tehetik a vezetőt. Erkölcsi és etikai kompromisszumokból gyakran lehetetlen felépülni. Ha egyszer egy vezetővel szemben elveszett a bizalom, azt már ritkán lehet visszanyerni. Az emberek csak olyan vezetőket akarnak követni, akik a tisztesség legmagasabb szintjét képviselik.6
Andy Stanley tisztán leírja ezt: „Minduntalan egy-egy döntésre, szóra vagy reakcióra vagyunk attól, hogy összeromboljuk azokat a dolgokat, melyek felépítése évekbe telt.”7 Húsz vagy harmincévnyi hűséges szolgálatot Isten felé össze lehet rombolni mindössze egy kompromittáló döntéssel. Amikor egy vezető hibás jellemére fény derül, a probléma általában a tisztesség hiányára vezethető vissza. A tisztesség, vagy integritás annyit jelent, hogy az vagy belül, akinek állítod magad kívül.
Erwin McManus egy görögdinnyés analógiát használ az integritás leírásához. 8 Biztosan vettél már görögdinnyét. Ahogyan ott állsz a zöldséges részlegen, és kezedben tartod a dinnyét, csak a héját látod. Megütögeted kívülről, és ha szép, kongó hangja van, megveszed. Mikor a kasszánál fizetsz, valójában a nehezen megkeresett pénzedet költöd egy olyan görögdinnyére, amelynek most még csak a héját látod. Amikor hazaérkezel, és felnyitod, mire számítasz? Mit fogsz látni? Hát görögdinnyét. Bíztál abban, hogy a dinnye ép és teljes. Mi van, ha felnyitod, és egy banánt találsz a belsejében? Ez soha nem történhet meg, mert a görögdinnye egy teljességet képez: mindig az belül, aminek kívül állítja magát.
Na és mi a helyzet veled? Ha valaki lehántaná rólad a külső réteget, mit találna? Azt találná belül, aminek kívül állítod magad? Ebben előrébb jár a görögdinnye, mint az emberek – természeténél fogva ugyanis a dinnye egy teljes egészet alkot. Ez a teljesség-integritás nem fakad automatikusan az emberekből, még a vezetőkből sem. Fejleszteni kell.
Azok a vezetők, akik gyakorolják az önvezetést, élesen látják életük összeférhetetlenségeit. Ahelyett, hogy figyelmen kívül hagynák, mikor ezek az összeférhetetlenségek még kis méretűek, inkább elkezdik magukat ahhoz igazítani, amit hisznek. Megértik, hogy az életet nem lehet pici dobozokba kategorizálni. Teljes lényekként lettünk megteremtve. Nem lehetünk mások akkor, amikor egyedül vagyunk, illetve amikor nyilvánosság előtt kell lennünk.
Mint vezetőknek, muszáj eldöntenünk, kik akarunk lenni, majd ehhez kell igazítanunk magunkat, hogy tényleg olyanná is váljunk végül.9 Ez nem könnyű, mivel az a személy, akivé nem akarsz válni, megegyezik azzal, akivé válhatsz, ha saját eszközeidre hagyatkozol. Jézus azt mondta: „Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja.” (Máté 16:25) Egy önvezetőnek meg kell halnia benne rejlő természetes hajlamai számára, hogy azzá válhasson, akivé Isten elhívta őt.10 Isten arra hív bennünket, hogy kívül-belül vezetők legyünk – vezetők, akiket inkább definiál az, amilyenek belül, mintsem az, aminek kívülről látszanak.
A különböző titulusok, és a vezetőséggel járó plusz juttatások miatt a vezetők életébe nagyon könnyen besétálhat a büszkeség. Amikor a gyülekezeti vezetők szexuális bűn, vagy hatalmi játszmák áldozataivá lesznek, a probléma gyökere gyakran a büszkeség. A Róma 12:3 emlékeztet bennünket, hogy „ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint.” Az 1Péter 5:5 pedig figyelmeztet: „Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.”
A gyülekezeti vezetők megalapozottak maradnak, és szüntelenül figyelmeztetéseket kapnak, amikor úgy döntenek, hogy gyakorolják a szolgálat szellemi fegyelmét. Amikor a vezetők térden állva szolgálnak, vagy a karjukon elsimul a felszolgáló ruha, az emlékezteti őket arra, hogy Jézus a szolgálatban talált rá saját nagyságára. Amikor kicsinnyé lett, akkor vált naggyá. A „kicsiny” és a „szolgaság” természetszerűen talán kényelmetlenül hangzó szavak egy vezetőnek, mégis olyan szavak, melyek nem okoztak kényelmetlenséget mindannyiunk Vezetőjének.
Gyengeségeink számon tartása egy másik kiváló mód arra, hogy sakkban tartsuk a büszkeséget. Sok vezető nincs tisztában saját erősségeivel és gyengeségeivel. A gyengeség beismerése személyes biztonságot és alázatot követel.11 Azok a vezetők, akik gyakorolják az önvezetést, készek beismerni gyengeségeiket. A büszkeség táplálása helyett – mely elfedezi gyengeségeiket – megvallják azokat, és segítségül kérnek olyanokat, akik ezen a területen erősek, hogy segítsenek nekik megbirkózni velük.
Jellemünk védelmezése
A gyülekezeti vezetőknek uralniuk kell magukat, mert nagy a tét. Üzleti vezetőknél dollár jelek nyomják a mérleg másik oldalát. Gyülekezeti vezetők számára a mérlegben a jövőbeli szolgálatok és az örökkévalóság vannak. Bár szomorú látni, ahogyan egy üzleti vagy politikai vezető saját nemtörődömségének áldozata lesz, az ár sokkal nagyobb, amikor egy gyülekezeti vezető esik el.
Pat Williams, az Orlando Magic kosárlabda csapat Krisztus-követő alelnöke hat gondolatban összegezte, hogyan védelmezhetjük jellemünket.12 Ez a hat pont hasznos segítség az olyan gyülekezeti vezető számára, aki kiválóan szeretné önmagát vezetni.
1. Fordíts időt a test és a lélek következetes vizsgálatára és viszonyának visszaállítására. Sok gyülekezeti vezető olyan gyors iramú szolgálati tempót diktál magának, hogy saját maga számára alig talál időt. Jézus mintát adott a lélek helyreállítására azáltal, hogy rutinszerűen félre vonult a tömegtől, hogy időt tölthessen egyedül az Atyával. Az önvezetők rendszeresen teremtenek időt arra, hogy imádkozhassanak, naplót írjanak vagy olvassanak. A jól irányított szív a lehető legjobb ajándék, amelyet egy vezető adhat a követőinek.
Ehhez hozzájön az is, hogy a vezetőknek gondot kell viselniük saját testükről is. A testi egészség sok pásztor számára sötét folt. A Biblia azzal szembesít bennünket, hogy tisztelnünk kell a testünket (1Kor. 6:20) A jó egészség energiát és állóképességet ad, hogy aktívan járhassunk Isten elhívásában. A helyes étkezés és a rendszeres testmozgás minden vezető életvitelének része kell, hogy legyen.
2. Amikor erkölcsi döntéssel vagy egy kísértéssel szembesülsz, gondold át, milyen példát állítasz azzal mások felé, ha beadod a derekad. Gondolj mindazokra, akik figyelnek rád – gyerekekre, barátokra, tanítványokra és gyülekezeti tagokra. Hogy fogja érinteni őket a döntésed? A gyülekezeti vezetőséggel együtt jár az erkölcsi tekintély szent ajándéka.13 Erkölcsi tekintélyünket akár egy pillanat alatt is elveszíthetjük. Amikor kísértés csábít, meg kell kérdeznünk magunkat, hogy megéri-e a kísértésbe esés azt a fájdalmat, amit vele olyanok számára okozunk, akik felnéznek ránk.
3. Tedd magad elszámoltathatóvá egy kisebb baráti kör számára, akikben megbízol. A magányos farkasok számára sokkal nagyobb a kiégés kockázata, mint olyan vezetők számára, akik olyan kapcsolatokkal rendelkeznek, melyek elszámoltathatóságot biztosítanak. Az önvezetés túl nagy feladat ahhoz, hogy egyedül birkózzunk meg vele. Szükséges, hogy a vezetők rendszeresen összejöjjenek egy olyan csoporttal, amelyben olyan emberek vannak, akikben megbíznak, és akik ellenőrizhetik őket – és akiknek feltehetik nehéz kérdéseiket. Mindannyian képesek vagyunk arra, hogy hazudjunk önmagunknak, ami gyakran ahhoz vezet, hogy végül el is hisszük őket. A barátokat viszont nem olyan egyszerű rászedni.
4. A teljességre, integritásra fókuszálj, ne arra a képre, amit mások felé vetítesz. Azok a vezetők, akik gondozzák belső életüket, következetesen felül fognak emelkedni olyan élethelyzeteken, melyek megpróbálnák őket lehúzni. Dr. Robert Terry, a „Reflective Leadership” („Meggondolt vezetés” – a ford.) szerzője megjegyzi, hogy „saját magunk igazi kihívása a hitelesség – az, hogy igaziak legyünk és magunkban is igaziak legyünk, kapcsolatainkban és a világban is.”14
5. Növekedj a hitedben. Mint Krisztus követői, hisszük, hogy Isten Lelke rendelkezik erővel ahhoz, hogy szellemi változást hozzon emberek életébe. A jellemformálás túl bonyolult feladat ahhoz, hogy Isten Lelkének bevonása nélkül akarjuk megvalósítani. Ha ápoljuk a kapcsolatot Krisztussal, és folyamatosan rá vagyunk hangolódva az Ő Lelkére, az arra késztet bennünket, hogy arra a munkára hagyatkozzunk, amit Isten végez az életünkben. Minél mélyebben merülünk bele Isten szeretetébe, annál mélyebb lesz a szeretetünk mások felé, és annál nagyobb lesz a védelmünk mindazzal a gonosszal szemben, ami ér bennünket.
6. Kompromisszumoktól mentesen, és keményen kezeld jellembeli hibáid és a rejtett bűnöket. Minden vezetőnek van árnyas oldala. Vannak, akik embereknek akarnak megfelelni. Mások hírnevet akarnak maguknak. Más vezetők nem bírják kezelni a haragot vagy kodependenciával küzdenek. Ezek a dolgok mind befolyásolják egy vezető vezetési képességeit. Bill Hybels vezetőket kérdez: „Ki felelős azért, hogy megoldja a te belső problémáidat, hogy a gyülekezetedet ne befolyásolja negatív módon a te szemeted? Te vagy az.”15 A lelki vezetőknek meg kell oldaniuk ezeket a dolgokat. A gyülekezeteink függnek ettől.
Befejezés
A „The Next Generation Leader” („A következő nemzedék vezetője” – a ford.) című könyvének utolsó lapján Andy Stanley egy nagyszerű kérdést tesz fel: „Mi az a kis dolog az életemben most, amiben ott van a lehetőség, hogy elhatalmasodjon?”16 A rossz jellem nem csak úgy a semmiből bújik elő. Kicsiben kezdődik – olyan kicsiben, hogy gyakran észre sem vehető. Aztán végül, ez a kis dolog, mely valaha észrevehetetlen volt, olyan hatalmas dologgá növi ki magát, hogy egy vezető életét kontrollálni kezdi. Csak úgy, mint a rák esetében, amikor az ember testében kialakul, a legmegfelelőbb idő a jellemhibák eltávolítására az, amikor még csak kicsiben vannak jelen.
Az ő végtelen nagy bölcsességében, Isten úgy döntött, hogy az egyház jövőjét vezetők kezébe teszi le. Világos elvárásai voltak ezzel. Arra vágyik, hogy kivételes vezetőkké váljunk. Azt akarja, hogy élesítsük, fenjük vezetési készségeinket, hogy hatékonyan tudjunk kommunikálni, és hogy jól tudjuk igazgatni csapatainkat. De mindezek felett, Isten vágya az Ő vezetői felé az, hogy az önvezetés művészetének mestereivé váljanak.
Eric D. Rust, vezető pásztor, Cedar Hills Church (Assemblies of God), Sandpoint, Idaho
Jegyzetek
1. Bill Hybels, Courageous Leadership („Bátor vezetés”) (Grand Rapids: Zondervan, 2002), 182.
2. Dee Hock, „The Art of Chaordic Leadership,” (“A kaordikus vezetés művészete”) Leader to Leader 15 (Winter 2000): 20–26. http://www.pfdf.org/leaderbooks/L2L/winter2000/hock.html on 13 April 2005.
3. Samuel D. Rima, Leading From the Inside Out: The Art of Self-Leadership („Vezetés kívül-belül: az önvezetés művészete”) (Grand Rapids: Baker Books, 2000), 27.
4. Az eredeti cikkben a következő Bibliafordítás szerepelt: Holy Bible, New Living Translation, copyright © 1996, 2004, unless otherwise noted. Used by permission of Tyndale House Publishers, Inc., Wheaton, Illinois 60189. All rights reserved.
5. Hock.
6. Hybels, 189.
7. Andy Stanley, The Next Generation Leader: Five Essentials for Those Who Will Shape the Future („A következő nemzedék vezetője: Alapkövetelmények azok számára, akik a jövőt fogják formálni”) (Sisters, Ore.: Multnomah Publishers, 2003), 119.
8. Erwin R. McManus, Uprising: A Revolution of the Soul („Lázadás: a lélek forradalma”) (Nashville, Tenn.: Thomas Nelson Publishers, 2003), 70.
9. Ibid., 81.
10. Pat Williams and Jim Denny, The Paradox of Power: A Transforming View of Leadership („A hatalom paradoxona: Egy átformáló nézet a vezetésről”) (New York: Warner Books, 2002), 98.
11. Stanley, 22.
12. Williams and Denny, 125.
13. Stanley, 117.
14. Williams and Denny, 127.
15. Hybels, 192.16. Stanley, 132.
Vélemény, hozzászólás?