Nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak és bátornak lenni – egy gyakran veszélyekkel teli világban

Íme pár hír egy átlagos nap esti híradójából:

…öngyilkos merénylő huszonhárom embert ölt meg Izráelben, Észak-Korea atomfegyvereket fejleszt, Szaddam Husszein fanatikus beszédet intézett katonáihoz, öt embert megöltek egy otthoni betörés közben, új klónokat készítettek, egy német vitorlázó repülő felhőkarcolónak ütközött, és tudósok azt mondják, hogy az Antarktiszon levő jég elolvad, és így a tengerszint tizenhat métert fog emelkedni…

Ha mindezt a szívedre veszed, magadra zárod a hálószoba ajtaját és szép csöndben megőrülsz!

Hogyan szembesüljünk a realitásokkal, és maradjunk normálisak? Hogy olvassuk az újságot és birkózzunk meg a felfordulással és bizonytalansággal, amiről a média beszámol? Három lehetőség van:

1.) Nem veszünk róla tudomást, struccként fejünket a homokba dugjuk.

2.) Foglalkozunk vele, aggódunk miatta és mindez rettegésben tart.

3.) Hiszünk abban, hogy van megoldás, hogy Valaki gondot visel, hogy van Isten, és Ő kész mind megvédeni bennünket, mind véghezvinni terveit.

Akik komolyan hisznek Istenben, valahogy túlélik ezeket, sőt még a szerencsétlenségek között is boldogulnak. Dávid királlyal, a 91. zsoltár írójával szólva bizonyítják: „az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! (2.v.) Dávid átélt háborúkat, csatákat óriásokkal, palotaforradalmakat, sőt még saját borzasztó bűneit is, és végül győztesen került ki belőlük. A nyugodt élet titka: félelem helyett hittel feltöltekezni. Az erős hitű embernek a bajok között is van reménysége, és látja a megoldást ott is, ahol a félelem embere csak a problémákat észleli.

Értelmünk a sok félelemmel és stresszel csak birkózni tud. Agyunk egy része, – a formatio reticularis – < az érzőrendszer-érzékelés agytörzsi része, a ford. > eldönti, hogy mi a fontos és sürgős, és gondolkodási folyamatunknak mire kell figyelmet szentelni. Ha körülöttünk minden fontos, sürgős, félelmetes és rémisztő, a reticularis formatio túlterhelődik, és „bedugulunk”, – túlhangsúlyozzuk ezt az érzést, és elveszítjük az örömöt és a kreativitást. Például ha vidéken vezetés közben zenét hallgatsz, élvezve a látványt, és hirtelen egy bicikliző gyerek vág elég – elfelejtkezel a zenéről és a látványról, és csak a veszélyre gondolsz, arra, hogy fékezz. Mindez addig tart, amíg a sürgős és a félelmetes helyzettel foglalkozol. A gond az, hogy sok ember a sürgős és félelmetes dolgokra figyelve éli egész életét, „beletaposva a fékbe”, és soha nem jut el a zene és a látvány élvezetére.

Ezrek számára a gyerekkor volt az utolsó időszak, amikor mentesek voltak az aggodalomtól. Számukra a felnőtt élet egy hosszan tartó adrenalin-lövés: egyik krízis a másik után, problémákkal, fenyegetéssel és veszéllyel teli világ. Ha nem találunk valami megoldást, sosem fogunk igazán élni, csak létezni. Az Istenbe vetett hit segíthet legyőzni a félelmet és az aggódást, és nyugodtan és örömmel élni egy félelmet-keltő világban.

Íme egy másik zsoltár, ami az Istenbe vetett hitről szól:

(Zsolt. 46:2. -12.) „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. 3Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe;  4ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. (Szela.) 5Egy folyam ágai örvendeztetik Isten városát, A Felségesnek szent hajlékait.  6Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve.  7Népek háborognak, országok inognak, ha az ÚR mennydörög, megretten a föld. 8A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.) 9Jöjjetek, lássátok az ÚR tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön. 10Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el. 11Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld.  12A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)

Csodálatosan mondja a zsoltáros:” Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe”. Képzelj csak el egy erős földrengést, amikor a hegyek belecsúsznak a tengerbe! Akik bíznak Istenben, még akkor is nyugodtak, kiegyensúlyozottak és bátrak lehetnek.

1. Isten receptje a belső békéhez: engedjük, hogy a terhet ő hordozza. Ő az, aki képes kezelni a gonosz embereket, leállítani a háborúkat és békét hozni. A nagy dolgok Isten feladata, és mi nyugodtan ráhagyhatjuk ezeket. „Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!” – a Zsolt. 46:11.-ben ez a tanácsa. Nyugodjatok meg az aggódástól, hagyjatok fel a nyugtalansággal és idegeskedéstől és a kapkodástól. Tegyétek azokat a mindennapi kis dolgokat, amikért felelősek vagytok, fizessétek ki a számlákat, szeressétek gyerekeiteket, dolgozzatok keményen, imádkozzatok gyakran, éljetek békességben, szeressétek felebarátaitokat. Irakot és a terrorizmust hagyjátok azokra, akikre tartozik és az Úrra. Az aggódás nem változtat a dolgokon, de az imádság megteheti. Ahogy a Biblia mondja: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz” (Zsolt. 55:23)

2. Az egész képet kell látnunk. Az örökkévaló, a Mennyekből való látványt, ahogy a Biblia mondja: „Jöjjetek, lássátok az Úr %u02DDtetteit”. Van valami nagyon megnyugtató a csillagokra vagy a tengerre nézni. Ha egyszer az örökkévalóság ritmusát elkapjuk, lelassulunk: nem sürgős. Helyünk nem is olyan létfontosságú a dolgok rendjében. A világ akkor is tovább forog, ha a kinevezés késik. A halálos ágyán még senki sem mondta: „Szerettem volna több időt tölteni az irodában” Ahogy az 59th St. Bridge c. számban Simon és Garfunkel énekli: „lassíts, túl gyorsan szaladsz, nyújtsd ezt a reggelt, csak rugdosd a macskakövet, érezd jól magad”.

3. Gondolatainkat Istenre és jóságára, ne az idegeskedésre és problémákra szögezzük. A hit talaján kell maradnunk és bízni, nem szabad engedni, hogy belesodorjanak a kételkedésbe és félelembe. „Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik” (Ézs. 26.:3.) Ez azt jelenti: valóban hisszük, hogy Isten elég hatalmas, hogy intézze a dolgokat, és hogy mindent akarata szerint irányítson. Ahogy ezt Ő maga mondja Ézsaiás által: „…Megvalósul tervem, mindent megteszek, ami nekem tetszik.” (46:10b).

4. Uralnunk kell a fenyegetés-kiváltotta reakcióinkat. „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek” – mondja Jézus, jelezve, hogy úrrá lehetünk idegességünkön. A Szentírás ezt mondja: „Ne nyugtalankodjatok! és „Ne féljetek!” – az év minden napjára egyet – még a szökőévre is! Nem kényszerít semmi, hogy így vagy úgy reagáljunk. A mi döntésünk, hogy megnyomjuk a riadó vagy az állj gombot, engedhetjük, hogy reakcióink a fejünk tetejéig nyúljanak vagy lecsendesedjünk. Pl: egy heves vita alatt, miközben kiabálsz és arcod vörös, megcsörren a telefon. Felkapod a kagylót, hirtelen udvarias leszel, hangodat gyorsan megváltoztatod és hivatalos lesz, és leplezed, hogy dühös voltál. A hívó úgy tapasztalja, hogy „teljesen normális és barátságos” vagy. Abban a két másodpercben, amíg felemelted a telefont, teljesen megváltoztattad reakcióidat és feleleteidet. Uralkodtál magadon és nagyon rövid idő alatt szabályoztad magad. Ezt az önuralmat gyakorolhatod újra és újra, kontrol alá helyezve reakcióidat és tudatosan megnyugtatva magad, amikor stresszes, aggódást okozó eseményekkel kell szembenézned.

5. Meg kell tanulnunk a bennünk lévő nyugalomból kifelé, a világ felé élni, mintsem fordítva. Meg kell teremtenünk a belső békét imádság által és aztán megmaradni abban. „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; 7és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. (Fil. 4:6-7)

Mint a Teremtő alkotásai, gyakorolnunk kell az Istennek való hálaadás művészetét, mivel lényünk kisebbik részét vettük a kozmoszból. Panaszkodás, elégedetlenkedés, rohangálás, küszködés és „saját életünk istenévé” válás helyett csak időt kell szánni, hogy meglássuk a szépséget, meghalljuk Isten hangját, hálásak legyünk mindazért, amit alkotott. Így megtaláljuk azt a békét, amely felülmúl minden értelmet, ha felhagyunk az „én istenítésével” és engedjük, hogy Ő legyen mindenek Istene. Amint beleilleszkedünk a Teremtésbe, annak ritmusába és értékeibe, örömeibe és áldásaiba, megtaláljuk a belső békét. De kudarcra ítélt kísérlet a Teremtést hozzáigazítani a mi ritmusunkhoz és értékeinkhez, vágyainkhoz, mert az a valósággal való küzdelem, amit sosem győzhetünk le. Valójában az fog legyőzni bennünket, és összezúz bennünk minden békességet. Íme egy nyugalmat keltő gyakorlat: Végy egy vízcseppet és csodálkozz rá, megköszönve Istennek létét – szépségét, életadó erejét, frissességét, jóságát, gyöngyözését, nedvességét, egyszerűségét és azt a képességét, hogy megtalálja a legmélyebb helyet is. Légy hálás egy csepp vízért, aztán egy virágért, aztán a lélegzetedért és a napfényért. Végül mondj köszönetet mindenért.

Amint lemondunk arról, hogy „életünk istene legyünk”, egyben lemondunk félelmeinkről és az állandó szükségérzetről, hogy védekezzünk úgy a valóságos, mint a képzelt fenyegetések ellen. Ha mi vagyunk Isten világának része (nem Ő a mienké), akkor az Ő világáért Ő a felelős, hogy megvédjen bennünket minden sérelemtől. Ha átadjuk magunkat a kegyelemnek, akkor oltalmának, szeretetének és gondviselésének is átadjuk magunkat. „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.  7Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (I. Pét. 5:6-7).

6. Az egy Isten szolgálatával egységben kell nyugodt életünket felépíteni. A megosztott hűség sokszoros aggódást eredményez. Ez az oka, amiért a sokistenhívő vallások nem hoznak békét az embereknek, és amiért azok, akik a pénz, szex vagy a hírnév után futottak, úgy, hogy közben megpróbáltak az egy Istennek szolgálni, végül fokozatosan teljesen elrontották az életüket. Életednek egy középpontja lehet – és ez nem lehetsz te, sem a pénz vagy a szex, vagy a hatalom, még csak egy ügy vagy egy egyház vagy politikai párt sem. Amikor életed középpontja ugyanaz, mint az Univerzumé, akkor véget ér a középről kimozdult léted diszharmóniája, és megismered az igazi békét. Istennek, és csakis a Názáreti Jézus Krisztusban kijelentett Istennek kell életed igazi középpontjában, értékrendedben, és öntudatodban lennie. Kapcsolatban kell lenned Vele és akaratával. Amikor ez megtörténik, a te földből teremtett valód harmóniában lesz lelkeddel, értelmeddel és testeddel. Tiéd lesz az angyali lét céljának és nyugalmának egysége, ha ugyanazt az Istent szolgálod és ugyanarra fókuszálod életedet.

7. Ezt a békességet a másokkal való kapcsolatainkba is be kell vinnünk. Szeretetben kell élnünk, és úgy kell szeretni felebarátunkat, mint magunkat. Ha gyűlölet és viszály, vagy irigység és versengés van bennünk, akkor ellenségeket szerzünk, fenntartjuk a stresszt, és a világot még veszélyesebbé tesszük. A féltékenység, kapzsiság, mohóság, düh, harag, gyűlölködés, engesztelhetetlenség/könyörtelenség és keserűség visszaüt ránk és zűrzavart hoz életünkben, munkánkban és kapcsolatainkban. Ilyen élettel nem lehet Istenhez közeledni. Lehetetlen a Mindenség békesség középpontjához a bennünk levő keserűség égető tüzével közeledni. Engedni kell, hogy a kegyelem munkálkodjon, és minden „limlom, kacat” eltávozzon. A belső béke és nyugalom érdekében az első fontos lépés Isten és a felebarát szeretetét választani. Ha békében akarsz élni, először is hagyd abba a hadakozást.

A keresztyén erények, mint pl. a szeretet, türelem, kedvesség, hit, remény és jóság békésebb és nyugtalansággal kevésbé átszőtt életet eredményeznek. Ha türelmesek vagyunk, akkor életünkben nincs hajsza és rohanás. Ha kedvesek vagyunk, tetteinkre nem lesz visszavágás. Ha reménnyel teliek vagyunk, akkor pozitív a hozzáállásunk az emberekhez, nem vagyunk mélabúsak és csüggedtek. A keresztyén élet nyugodt életté válik. A csöndes és hívő élet békéjével teljessé.

Amikor életünk irányítását átadjuk Istennek, akaratunkat Hozzá igazítjuk, hálaadással és békében élünk, túladunk „limlomjainkon, kacatunkon”, újrakezdjük és elfogadjuk az imádkozó szeretet életstílusát – akkor megismerjük azt a békességet, amely minden értelmet felülmúl, még egy veszélyekkel teli világban is.

Eredeti cikk: How To Be Calm, Poised And Unafraid – In The Midst Of An Often Dangerous World


Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük